SZEMPONT
A Rovatból

Steiner Kristóf az amerikai döntésről: "Trumpnak fogalma sincs róla, mit csinál"

Az Izraelben élő Steiner személyes hangú írásban elemzi Trump döntését. Saját élete, a kint tapasztaltak alapján veszi sorra, hogy milyen következményei lehetnek a kialakult helyzetnek.


Steiner Kristóf volt műsorvezető, színész, újságíró tíz éve él Izraelben. Most a Facebook-oldalán írta meg gondolatait arról, hogy Trump Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként.

(A bejegyzés december 7-i, a szöveget a szerző hozzájárulásával, változtatás nélkül közöljük.)

"'Ha a falak beszélni tudnának...', vajon mit mondanának arról, hogy Trump Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, egész Amerika nevében?

Tegnap este az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald Trump bejelentette: az USA mostantól Jeruzsálemet tekinti Izrael hivatalos fővárosának - nagy lépés ez (hogy előre, vagy hátra, azt nemsoká' tisztázzuk), mivel bár az izraeli gyerekek eddig is azt tanulták: a főváros Jeruzsálem, a nemzetközi jog Tel Avivot ismerte el az ország fővárosaként. Ezért van az, hogy az egyes országok nagykövetségei mind Tel Avivban állomásoznak Jeruzsálem helyett - ám az Amerikai Nagykövetség hamarosan átköltözik, ezzel pedig kezdetét veszi egy újabb dominó-effektushoz hasonlítható folyamat...

Ám még mielőtt belemennék abba, miért nem tartom jó öletnek Trump 'heroikus' tettét, szeretnék kicsit mesélni arról, én hogy látom a világot. Izraelben élek, ezért gyakran tartanak cionistának - bár szerintem ez is egy mélyen félremagyarázott fogalom: egy igaz cionista nem az izraeliták felsőbbrendűségében hisz, hanem a felelősségükben és képességeikben arra, hogy mindenki számára élhetőbb életet teremtsenek. Neveztek már "zsidóbérencnek", sokaknak egyenes következtetés, hogy "tiszteletbeli izraeliként" nem érdekel a palesztinok sorsa, és hogy hurrázom az izraeli katonaság áldásos munkáját. Aki viszont egy ici-picit is ismer, akár csak annyira, hogy szökőévente egyszer elolvassa egy posztomat, tudhatja:

számomra ember és ember között SOHA nem az tesz különbséget, hogy ki melyik oldalán született egy politikai konfliktusnak, ki milyen vallást követ, kinek milyen a bőrszíne, vagy éppenséggel a déd- és ükszüleinek generációja gaztetteket vagy jótetteket követett el.

Mára emberek építette kerítések és ellenőrzőpontok hálózzák be a Közel-keletet, és lassan az egész világot, a hermetikusan elszeparált közösség pedig börtönre ítéltetett, a fal mindkét oldalán. Engem az érdekel, hogy milyen az egyén, nem pedig az, hogy 'ki volt itt előbb', hiszen minden egyes földterület a világon kézről kézre vándorol az évezredek során - ennek fényében vannak palesztin és izraeli barátaim, ismerek arab izraelit, akiknek a szülei palesztinnak vallják magukat, ő viszont kikéri magának, mondván: Izraelben született, szolgált az izraeli seregben, izraeli társadalomban szocializálódott. Olyat is ismerek, akinek a családja már harmadik generációs Egyiptomban, mégis palesztinnak vallják magukat - hiszen amit egykor palesztin területnek neveztek, az ma nem csak Izrael földje: Egyiptom és Jordánia is "lecsípett" belőle, mi több, a brit megszállás "Brit Palesztinájának" nagy része a mai Jordánia területén volt.

Mindezt nem azért mondom el, hogy felmentsem Izraelt a felelőssége alól, sokkal inkább azért, mert

bennem olyan szinten ZÉRÓ a nacionalizmus-szint, hogy abszolút nem érdekel, Izraelnek, Palesztinának, La La Landnek, vagy Háromlábú Kisszéknek nevezik a területet - amíg béke van.

Nem érdekelnek ezek a kuki-méregetéses versennyel vetekedő fontoskodó marhaságok, hogy egy akkor most Kolozsvár Cluj-e, vagy Nicosia Lefkosia-e, mindez arra emlékeztet, mint mikor a túlbuzgó nyelvújítók "Kappanhágónak" kívánták újranevezni Koppenhágát, hogy "jobban passzoljon a magyar nyelvbe". Ez nem azt jelenti, hogy elfordítom a tekintetem embercsoportok évtizedek, évszázadok óta tartó szenvedéseitől. Inkább azt, hogy a LÉNYEGRE fókuszálva igyekszem olyan megoldásokban gondolkodni, amelyek nem azt firtatják, ki b*szta el ötven éve, hanem azt, hogyan hozzuk ki a legjobban a jelenlegi helyzetből - mindenki számára.

Mégis mi értelme azon vitázni, 'ki volt itt előbb', és miért nem az a vitás kérdés, hogy hogyan éljünk együtt - palesztinok, izraeliek, zsidók, arabok, muzulmánok, keresztények, melegek, heteroszexuálisok, vallásosak és fiatal profik, nagy családosok és szinglik, falusiak és nagyvárosiak, és mindenki más - olyan világban, amely mindannyiunkra egyenértékű emberként tekint?

Felemelem a hangom az elnyomás ellen, legyen szó palesztinok, tibetiek, zsidók, cigányok, homoszexuálisok sérelmeiről, és igyekszem érzékenyen, nyitottan hallgatni olyanokat is, akik más véleményen vannak, mint én, hogy színesebb, relevánsabb képet kaphassak a világ dolgairól.

Ennek köszönhetem, hogy bár amikor közel egy évtizeddel ezelőtt Izraelbe költöztem, egyre inkább 'patrióta' lettem, majd megismerve a jaffai arabok életét, világát, gondolkodásmódját, és átvészelve három helyi háborút egyre közelebb kerültem a 'pro-palesztin' gondolkodáshoz, mára pedig jogot formálok magamnak arra, hogy ne bal- és jobboldalban gondolkodjak, hanem az agressziót, hibáztatást és bosszúvágyat tekintsem ellenségemnek - történjen bár izraeli vagy palesztin oldalon.

Mindezekkel együtt a mai napig mélyen elítélem az illegális izraeli települések terjeszkedését, és ugyanígy mélyen elítélem a terrorizmust éltető palesztin vezetők társadalomromboló vallási fanatizmusát. Kabbala tanárom, Rav Berg mondta gyakran: "MINDENT TOLERÁLOK, KIVÉVE AZ INTOLERANCIÁT." Ez rám is igaz. Ezért is esett olyan rosszul, amikor Trump tegnap összetrombitálta a világot, hogy bejelentsen olyasvalamit, amiről fogalma sincs.

Donald Trump sosem töltött annyi időt Izraelben, hogy átlássa, milyen érzékeny a helyzet. Sosem láthatta át, amit én közel tíz év alatt könnyedén: Izrael társadalma óriási változás előtt áll,

mert bár Tel Aviv továbbra is egy buborék, amely alatt szabadgondolkodók, művészek, világmegváltók igyekszenek elfelejteni, mi történik a buborékon kívül, a valóságban az ország miniszterelnöke ellen több eljárás folyik, német tengeralattjárók korrupció-gyanús beszerzésétől pitiáner "köz-pezsgő és köz-szivar" lopásig. A valóságban egy-egy mélyen vallásos zsidó vagy muzulmán család világra hoz nyolc gyereket, akiket korántsem széleslátókörűségre nevel a közegük, ellenben a 'felvilágosult' családok egy-egy gyerkőcöt vállalnak, ismerve a felelősségüket.

Donald Trumpnak halvány lila gőze sincs róla, hogy ha mindez ebben az iramban zajlik, legkésőbb 25 év múlva Izrael "zsidó Irán" lesz, ahol egyenesen törvénybe ütközik nem betartani vallási szabályokat és társadalmi konvenciókat.

Jeruzsálemet ma kikiáltani Izrael fővárosának olyan, mintha két kanos macskát figyelnénk, akik egymással szemben üvöltve-nyervogva fitogtatják az erejüket, és mereven farkasszemet néznek, majd ahelyett, hogy egyszerűen egy sussal elkergetnénk őket, véget vetve a vitának, közéjük tennénk egy tál szaftos macskakaját - legyen még valami, amin megölhetik egymást.

Csak sokkal rosszabb - mert nem két kóbor macska konfliktusáról van szó, hanem milliók és milliók életéről.

Trump nem filantróp elveket követve döntött - azért jelölte ki Jeruzsálemet fővárosként, mert számára az egyetlen szempont, hogy megfeleljen a bigott keresztény konzervatív szavazótáborának, akik számára Jeruzsálem fontos zarándokhely, és akik közül sokan pont olyan elvakult 'migráncsellenesek', mint a mi Viktorunk és hívei.

A 'Trump ad egy taslit a palesztinoknak' kép tökéletesen illik az elnök CV-jébe, ráadásul ismét remek 'az én farkam nagyobb' játékra ad lehetőséget az Európai Parlamenttel és Törökországgal szemben.

Mit ér el mindezzel? Természetesen azt, hogy a világban eleve jelenlévő és egyre csak fokozódó Izrael-ellenes 'vibe' erősödik, és erősödik. Azt, hogy mi itt Tel Avivban azon agyalunk, vajon hány napunk van még, mielőtt a sértett palesztinok átlőnek pár tucat rakétát Gázából, amire az Izraeli kormány a 'nem húzogatjuk az oroszlán bajszát' elvét követve leszőnyegbombázza Gázát.

Mi lesz majd akkor? Az Egyesült Államok segélyeket küld majd a gázai sebesülteknek, majd harci gépeket és katonákat küld Izraelnek - hogy a világ elhiggye, 'ő csak jót akar' mindkét oldalnak. Ám a rideg valóság az, hogy a dominó-sor csak teszi a dolgát azok után, hogy valaki elindította.

Ehhez pedig lesz egy-két szava a Hezbollah-nak, az ISIS-nak, Szíriának, Jordániának, Libanonnak, talán Iránnak is.

Minket ismét vijjogó légiriadó ébreszt majd fel az ágyunkból, gázai gyerekek véres holttesteit ismét maguk elé tartják majd a terroristák, akik óvodák pincéiben, iskolák mellett lőnek rakétákat Izraelre, ismét összecsapnak majd a 'jogunk van megvédeni magunkat' és a 'de mégis milyen áron, és ki védi meg őket odaát?' elvek.

Mindez persze tragikus, de ne felejtsük el, hogy a világunk sosem volt egy IKEA játszóház. Határok rendeződtek újra, kormányok estek el és emelkedtek az égig, igazmondó filantrópokról derült ki, hogy manipulatív gazemberek, és igazából a világ folyását tekintve az egyetlen fix dolog, amit kijelenthetünk, hogy mindig minden változik, a változásnak pedig nem tudunk, és nem is szabad határt szabni. A legjobb, amit tehetünk, hogy nem hagyjuk magunkat elrántani balra, jobbra, hanem megyünk előre, a lehető leghasznosabb munkát végezve ahhoz mérten, hogy az aktuális életszakaszunkban mekkora megértésünk van a világról.

Dióhéjban: igyekezzünk nem ártani, sem magunknak, sem másoknak. Háborúban, békében, Izraelben, Palesztinában, de maradjunk emberek.

Embernek lenni pedig - számomra - azt jelenti, hogy igyekszem felelősséget vállalni a sorsomért, és boldogságot, békét generálni magam körül ez alatt a rövid idő alatt, amit ezen a bolygón töltök, minden lehetséges, rendelkezésemre álló eszközzel. Írással. Ételosztással és megosztással. Kultúracserével. Adománnyal. Azzal, hogy egy szervezet nemes célja mellé állok. De elsősorban azzal, hogy tanulásra, tapasztalásra, és gondolkodásra - majd cselekvésre - ösztönzöm saját magam, és mindenkit magam körül. Különös tekintettel azokra, akik tuti-biztosak, hogy nekik, és csak nekik van igazuk, a világ fekete és fehér, és szentül hisznek benne, hogy egyetlen ideológia mentén ki lehet seperni minden más ideológiát.

Jeruzsálem egy mesébe illő hely, és bár engem már egyetlen nap után fojtogat a közeg, pár órára szeretek megmerítkezni a totális őrületben, a már-már elviselhetetlen rezgésben: arab árusok egy és ugyanazon pulton árulják a 'Free Palestine!' és az 'Israel Deffence Force' pólókat, keresztények olyan hatalmas kereszteket cipelnek át a Via Dolorosán, hogy még maga Jézus sem vett ekkorát a vállára, pajeszos zsidók tuszkolják kívánságaikat a Sirató-fal kövei közé, a Mamila sétányon Gucci-napszemüveget viselő, burkába burkolózott lányok shoppingolnak a parókát viselő zsidó asszonyokkal egyetemben, a nagy szakállú ortodoxok hangosan tüntetnek a Shabbatkor nyitva tartó bár mellett, azt üvöltve 'Sábesz, sábesz', csak mert meg merészelsz inni egy korsó sört szombaton, megint máshol pedig 'Kéz a kézben' iskolák működnek, ahol a muzulmán, keresztény, és zsidó jeruzsálemi gyerekek együtt nőhetnek fel, és megérthetik: az egyetlen félnivalójuk a saját beszűkült látásmódjuk.

A gyűlölet feledhető. Az együttérzés tanulható. A rasszizmusról le lehet szokni. Ahogy arra is rá lehet szokni, hogy arabok és zsidók helyett érző lényekről beszéljünk. Búcsúzóul álljon itt egy idézet a Talmudból: 'Miből gondolod, hogy a te véred vörösebb lenne, nem lehet, hogy felebarátod vére a vörösebb? Legyen felebará­tod becsülete oly kedves a szemedben, mint a magadé', majd egy mondat Salamon királytól, akire a muzulmán hitvilág is a valaha élt egyik legbölcsebb uralkodóként tekint:

'Amiként orcájuk nem egyforma, úgy vélemé­nyük sem egy. A tanácsok soka­ságában győzelem van.'

Békét Jeruzsálemre, Washingtonra, Budapestre, és az egész világra."


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk