Felejtsd el a bakancslistát, az nem segít, mert a boldogsághoz vezető utad pont fordítva működik
„A reverse bucket listát csinálom. Ó, de még mennyire csinálom, és túl sokáig tartott, míg rájöttem” – mondta Arthur C. Brooks, a Harvard Egyetem boldogságkutató professzora.
A legtöbben ismerjük a bakancslista fogalmát: a vágyak és célok listáját, amelyeket az életünk során el szeretnénk érni.
Ez a fordított bakancslista, vagyis a reverse bucket list lényege, egy olyan pszichológiai eszköz, amely a már megélt, jelentőségteljes pillanatokra és elért eredményekre fókuszál, hogy megerősítse a hálaérzetet, az önazonosságot és a cselekvőképességbe vetett hitünket.
A koncepciót Mark Travers pszichológus a Forbes-ban megjelent cikkében fejtette ki, három tudományosan alátámasztott érvet sorakoztatva fel amellett, miért érdemes tudatosan visszatekintenünk.
Ahelyett, hogy a hiányra és a még elérendő célokra koncentrálnánk, a reverse bucket list a „mi van már most” perspektíváját erősíti.
A Journal of Happiness Studies egyik kutatása kimutatta, hogy a pozitív emlékek élénk mentális képekkel való felidézése hatékonyabban növeli a boldogságérzetet, mint a tárgyi emlékek, például fotók nézegetése.
Ez a bőségérzet azonban nemcsak pillanatnyi jókedvet ad, hanem mélyebben, az identitásunk szintjén is dolgozik. A múltunk eseményei alkotják azt a narratívát, akik vagyunk.
Egy, a Memory folyóiratban publikált tanulmány szerint azok az emberek, akik tudatosan használják emlékeiket önmaguk meghatározására, társas kapcsolataik erősítésére és döntéseik irányítására, magasabb célérzetről és jobb pszichológiai jóllétről számolnak be.
olyan állításokkal, mint „Képes voltam kezelni nehéz helyzeteket” vagy „Elértem valamit, amire büszke vagyok”.
Az így megerősített identitásból pedig egyenesen következik a harmadik haszon: a jövőre szóló lendület és önhatékonyság. Amikor számba vesszük korábbi sikereinket, az agyunk nem tesz különbséget a múlt és a jelen között – a sikerélményt újraéli. Ezt igazolta a Journal of Consumer Affairs kísérlete is, amelyben azok a résztvevők,
A folyamat hatékonyságát idegtudományi és pszichofiziológiai adatok is alátámasztják. Funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatok kimutatták, hogy
Emellett a kellemes reminiszcencia bizonyítottan csökkenti a stresszhormon, a kortizol szintjét és enyhíti a negatív érzelmeket. Brooks professzor saját tapasztalata is ezt tükrözi: „Megnéztem a listát, amit 40 évesen írtam, és mindent kipipáltam – 50 évesen mégis kevésbé voltam boldog, mint 40 évesen” - mondta a Tim Ferriss Show-ban. „Nem akarom, hogy birtokba vegyenek ezek a vágyak. Én akarom őket kezelni.”
Hogyan kezdjünk hozzá? Travers azt javasolja,
Segíthetnek olyan kérdések, mint: „Mi volt egy olyan pillanat, amikor igazán élőnek éreztem magam?”, „Mi volt valami, amitől féltem, de mégis megtettem?”, vagy „Mi volt egy olyan személyes mérföldkő, amit más talán észre sem vett, de nekem sokat jelentett?”. Fontos a kis pillanatok elismerése és a rendszeres visszatekintés.
VIA Psychology Today