Emberrejtvény elgondolkodtató vidámsággal – Jerry Mayer Keresztül-kasul című darabjáról
Bizonyára sokan jártak már úgy, hogy felszálltak egy vonatra, kinéztek maguknak egy üres fülkét ki akarván használni az utat arra, hogy olvassanak, elmélkedjenek, esetleg lemenjenek alfába. Erre felszáll egy ismeretlen, kéretlenül szóba elegyedik az emberrel, és be nem áll a szája. Az alaphelyzet nem új az irodalomban, a moziban, csináltak már belőle krimit, kémtörténetet, abszurdot, lélektani drámát, de romantikus történetet és vígjátékot is. Jerry Mayer Keresztül-kasul című kétszereplős darabja, amelynek magyarországi ősbemutatóját a Rózsavölgyi Szalonban tartották Dicső Dániel rendezésében, több műfajt is egyesít magában, egyszerre kacagtató és elgondolkodtató.
A történet szerinti „áldozat” Janet, a „kőkemény” pszichológusnő a 70-es éveket idéző kék kosztümben, aki egy nagy lelki megrázkódtatás után egy hajnali másfél órás vonatút alatt keresztrejtvény-fejtéssel próbálja magát helyrehozni. Ebbe a helyzetbe vágódik be a laza, nemtörődöm életművésznek látszó Josh, aki nemcsak hogy megzavarja Janet szigorú köreit, hanem a kezdetben dühödten védekező nőről – már-már pszichológusi furfanggal – kezdi lehántani a páncélját.
Ő is ugyanazt a rejtvényt fejti, de látszólag nem boldogul, és ez útitársnőjét annyira felbosszantja, hogy segít neki.
Játék játékot követ, már a néző sem tudja, hogy ki mikor játszik szerepet – vagy kevésbé szépen mondva: hazudik – és mikor adja valódi önmagát. Megtudhatjuk viszont, hogy mi köze van az amerikai tengerészgyalogságnak Petrarca költészetéhez, egy bacon-ös szendvicsnek a New York-Tel Aviv-tengelyhez, és hogy mi a vége a fohásznak. Azt viszont, hogy miként végződik az út, egymásra talál-e két jobb sorsra érdemes ember, vagy csak ennyi volt az ő kapcsolatuk, nem áruljuk el. De az sem kizárt, hogy a nézők is bizonytalan érzésekkel távoznak a Szalon meghitt terméből.
Egy kétszemélyes színdarabnál ideális egy ilyen kis tér, a nézők együtt élhetnek a színészekkel, ha azok egymás közt megteremtik a közös hullámhosszt.
Testbeszédükkel, hangsúlyaikkal is remekül illusztrálják, hogy hol tart éppen kapcsolatuk, milyen a viszonyuk az adott pillanatban a másikhoz.
Bár vannak az előadásnak pillanatai, amikor a nézőben hirtelen megáll valami, és magába néz, legyen szó az önálló döntésről, a kihagyott lehetőségekről, a párkapcsolati igényekről, vagy éppen az előítéletekről, A Keresztül-kasul alapvetően pozitív kicsengésű, felszabadító hangulatú, jó kedvvel játszott darab. Éppen olyan, mint amilyenre manapság nagyon is szükségünk van.
