SPORT

Hálaadó misét Martineznek!

Minden idők talán legdrámaibb futball vb-döntője volt a vasárnapi meccs.


1966 óta követem a vb-döntőket, és ezt nemcsak azért említem fel, hogy korommal hencegjek, hanem azért is, mert talán akkor volt utoljára ennyire izgalmas egy finálé. Igen, arra a bizonyos angol-NSZK-ra gondolok, amelynek 3. angol gólját a németek azóta is vitatják (miközben az ő egyenlítő góljuk előtt kezezés volt, vagy minimum les).

Nem tagadom azt sem, hogy a szívem a franciákért dobogott. Remek csapat, nagyszerű egyéni képességű játékosokkal, ráadásul a döntő előtt minden ellenük szólt, köztük ez a rejtélyes „teveinfluenza” (hajlok azt hinni, hogy ebben több volt a pszichológiai hadviselés, mint a valós baj, sosem fogjuk megtudni). Az argentinokkal szemben pedig az 1978-as összecsalt vb-győzelem, meg az 1986-os Maradona-féle „isten keze” óta vannak, mondjuk így, fenntartásaim.

És ha már lehetek ennyire szubjektív,

azt is bevallom, hogy egy ideje unom Lionel Messit.

Óriási játékos, ráadásul még szimpatikus ember is, de az a személyi kultusz, ami körülötte folyik, a hét aranylabda, amiből például a 2010-es években vb-csillagok egyet sem kaphattak, mert mindent nekiítéltek, már idegesítő. Persze a tv-sek is folyton csak őt hozsannázzák, az állandó közelképektől a folyamatos dicshimnuszokig. Pedig a foci még mindig csapatjáték.

Ezek után elárulom, hogy a 60. perc körül már azon gondolkodtam, hogy valami más elfoglaltságot keresek magamnak a délután hátralévő részében. Ha nem is „tanár-diák” meccs volt, mint azt az M4 szpíkere mondta (néhány perccel a francia szépítés előtt…), tény, hogy a csíkosok lefocizták a kékeket, akik ráadásul még a mindig góléhes Giroud-t, majd Theo Hernandezt is elvesztették. És akkor jött a szokásos argentin (vagy mondjuk dél-amerikai) játékölés, tili-toli, taktikai faultok, és szinte a semmiből jött a 11-es (a lengyel bíróra senkinek egy szava sem lehetett, ami büntető volt, azt befújta, ami nem, azt nem…), majd két perc múlva Mbappé, egy ugyanolyan mesés találattal, mint Di Maria az első félidőben.

Na, most, ráfáztatok a sompolygásra, mondtam magamnak, mert ha egy csapat leereszt és a másik feltámad, akkor sokszor nem tud újra felpörögni és vereség lesz a vége.

És már a rendes játékidő előtt néhány miatyánkot megérdemelt Emiliano Martinez, az argentinok kapusa, hiszen a franciák eldönthették volna a meccset

– aztán a hosszabbítás végén, amikor csak reflexmozdulattal tudott belenyúlni Kolo Muani lövésébe.

Ebből lehetett érezni, hogy a 11-es párbajban nehéz dolguk lesz a franciáknak, akik már szinte az összes rutinos játékosukat lecserélték. Némi reményt adhatott, hogy Mbappé, aki 8 góljával nemcsak a vb gólkirálya lett, hanem az első épp a 66-os vb-hős Geoffrey Hurst után, aki egy fináléban 3 gólt tudott lőni, egy órán belül ugyanazzal a flegmával tudta mattolni Martinezt a büntető ponttól.

Amikor Messi állt oda, eszembe jutottak olyan világnagyságok, mint Platini, Socrates, Baggio, akiknek a döntő pillanatban megremegett a lábuk, és micsoda dráma lenne, ha az ő sorsukra jutottak. Ő azonban kibírta ezt a terhet is. Ezért már mindenképpen megérdemelte, hogy begyűjtse az utolsó hiányzó nagy trófeáját, a világbajnoki címet. De ez aligha sikerülhetett volna Martinez szenzációs teljesítménye nélkül.

Végül egy tisztességes, hihetetlenül fordulatos meccsen az a csapat nyert, amelyik jobban bírta idegekkel.

Aligha értek egyet Gianni Infantinóval, hogy ez volt minden idők legjobb világbajnoksága. Tény azonban, hogy egy Katar egy kicsit átrendezte az erőviszonyokat, most már egyetlen olyan földrész sincsen, amelynek képviselőit le lehet becsülni. Igazából egy horvát-marokkói döntőn sem lepődtem volna meg, de az, hogy olyan nagy futballnemzetek, mint a németek, spanyolok, angolok, sőt, a győzelemesélyesnek tartott brazilok is csak epizodisták lehetnek, mindenképpen figyelemre méltó volt.

Ami a döntő két szupersztárját illeti: Messi és Mbappé holnaptól ismét csapattársak lesznek, és még élesebb lesz közöttük a vetélkedés a Paris-St.Germainben. És lehet, hogy a PSG ezért nem fogja megnyerni ebben a szezonban sem a Bajnokok Ligáját.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
Munka közben rosszul lett, és 46 éves korában meghalt Lipták László, a DVTK egykori focistája
Az egykori diósgyőri játékoson már a kiérkező mentők sem tudtak segíteni. A labdarúgó még 1998-ban mutatkozott be az NB1-ben.


46 éves korában elhunyt Lipták László, a DVTK egykori labdarúgója. A boon.hu információi szerint

Lipták külföldi munkavégzés közben lett rosszul, és a kiérkező mentők már nem tudtak segíteni rajta.

Lipták László 1978. november 14-én született Miskolcon. A Diósgyőr saját nevelésű játékosa volt, végigjárta az utánpótlás minden korosztályát. Az élvonalban 1998 tavaszán debütált az FTC ellen, az akkor még Professzionális Nemzeti Bajnokságnak nevezett első osztályban. A következő idényben hétszer lépett pályára, az 1999/2000-es szezonban pedig 22 alkalommal játszott, ebből húszszor kezdőként.

A diósgyőri csapat kiesése és megszűnése után a Kispest-Honvédhoz szerződött, ahol két szezon alatt 33 élvonalbeli bajnokin szerepelt. Később megfordult a Kecskemét, Besenyőtelek, Mezőkövesd, Bőcs és Tiszaújváros csapataiban is. A profi karrierje lezárását követően még alacsonyabb osztályú együttesekben futballozott, többek között Makláron, Bogácson és Markazon. Emellett vállalkozóként dolgozott egy üzemanyagtöltő állomás üzemeltetőjeként.

A DVTK így búcsúzott tőle: „Halálával egy olyan sportembert veszítettünk el, aki a diósgyőri utánpótlásból egészen a legmagasabb osztályig jutott, és ott is megállta a helyét. Lipták László emlékét örökké megőrizzük.”

Tóth István, a Bőcs korábbi szakosztályvezetője is megemlékezett róla a lapnak: „Teljesen letaglózott ez a hír. Egy csupaszív, élettel teli, rendes srác volt Laci, akivel olyan négy évvel ezelőtt találkoztam utoljára. A futballban abszolút csapatember volt, mindig alázatosan dolgozott, edzett, játszott, nem túlzás, abban, hogy olyan sikeresek voltunk, nagy szerepe volt neki, a középpályán óriási munkát végzett. Volt trombózis a lábában, műtötték is, amely után eltávolodott a labdarúgástól. Részvétünk a hozzátartozóinak...”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SPORT
A Rovatból
Meghalt Gyúró László
A bajai dzsúdósport emblematikus alakja 85 éves korában hunyt el. Nemrégiben a bajai dzsúdóklub is az ő nevét vette fel, ezzel tisztelegve életműve előtt.


Meghalt Gyúró László - a hírt Baja polgármestere közölte. Azt írta:

"Pótolhatatlan veszteség érte a bajai sportéletet. Ma hajnalban elhunyt Gyuró László, a bajai judo sport megalapítója.

Gyuró László neve egybeforrt a bajai cselgánccsal, szakmai tudását szűkebb lakóhelyén kívül országosan és nemzetközileg is ismerték és elismerték. Évtizedeken át végzett magas színvonalú munkája eredményeként tucatnyi kiválóságot nevelt ki a magyar judo sport számára".

Gyúró László, a bajai dzsúdósport emblematikus alakja 85 éves korában hunyt el. Nemrégiben a bajai dzsúdóklub is az ő nevét vette fel, ezzel tisztelegve életműve előtt.

Gyúró László 1940-ben született Baján, és már fiatal korában megismerkedett a cselgánccsal. Tanulmányait Kecskeméten kezdte, majd a Testnevelési Főiskolán folytatta, ahol Galla Ferenc edzésein vett részt. 1961-ben országos bajnoki bronzérmet szerzett, és bekerült a magyar válogatottba.

Edzői diplomája megszerzése után, 1965-ben visszatért Bajára, ahol megalapozta a helyi dzsúdósportot. 1967-től szervezett keretek között folytak az edzések, az általa vezetett egyesület pedig megszerezte Baja első országos bajnoki érmét. 1969-től a Bajai ÁG Medoszban dolgozott főállású edzőként.

A hetvenes években a Bajai Sportkör vezetőedzőjeként ért el kimagasló eredményeket tanítványaival, akik többek között IBV- és Európa-bajnoki érmeket is nyertek. A kilencvenes évek elején az ő kezdeményezésére indult el a cselgáncsoktatás a bajai gyakorlóiskolában, ami országosan is példaértékűnek számított.

Gyúró László neve mára összeforrt a bajai dzsúdóval. Életműve több generációt inspirált, és öröksége tovább él a sportban és a közösségben is - írja a Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Óriási magyar focisiker: Kerkez bekerült a Premier League álomcsapatába a szurkolóknál
A Bournemouth magyar válogatott védője bekerült a szezon csapatába az angol labdarúgó-bajnokságban a szurkolók szavazatai alapján.


A Premier League honlapján rendezett voksoláson az előzetes listán negyven játékos szerepelt: 5 kapus, 10 védő, 15 középpályás és 10 csatár, közülük lehetett összeállítani a legjobb 11-et, írja az MTI.

Kerkez a védelemben olyan játékosok mellé került, mint a már bajnok Liverpool két klasszisa, a holland Virgil van Dijk és az angol válogatott Trent-Alexander Arnold, valamint az Arsenalt erősítő brazil Gabriel.

Kerkez a Premier League 2024/25-ös idényében eddig mind a 34 fordulóban lehetőséget kapott, két gól és hat gólpassz került a neve mellé, míg a Tottenham Hotspur elleni parádés sprintjét követő beadása a legszebb gólpassznak járó különdíjért is versenyben van.

Az elképesztő sprint a lenti videóban 1:15-től látható:

A Premier League 2024/25-ös idényének álomcsapata:

Matz Sels (Nottingham) – Trent Alexander-Arnold (Liverpool), Virgil van Dijk (Liverpool), Gabriel (Arsenal), Kerkez Milos (Bournemouth) – Declan Rice (Arsenal), Ryan Gravenberch (Liverpool), Cole Palmer (Chelsea) – Mohamed Szalah (Liverpool), Alexander Isak (Newcastle), Matheus Cunha (Wolverhampton).

Kerkez Milos remek teljesítménye több klub érdeklődését is felkeltette. A magyar válogatott hátvéd a szezon végén szinte biztosan távozik a Bournemouth-tól. A hírek szerint a friss bajnok Liverpool mellett a Manchester City és a Real Madrid is fontolgatja az átigazolását.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SPORT
A Rovatból
Meghalt Mohácsi Ferenc
Az egykori kiváló sportoló több sportágban is kipróbálta magát, és mindenhol maradandót alkotott. A búvársport hazai megalapozásában is kulcsszerepet játszott.


Kilencvenöt éves korában elhunyt Mohácsi Ferenc olimpiai bronzérmes kenus – tudatta a család a Magyar Olimpiai Bizottsággal (MOB), amely saját halottjának tekinti a legendás sportolót.

Mohácsi labdarúgóként kezdte sportpályafutását, egészen az ifjúsági válogatottságig jutott. Később bokszolni kezdett, majd áttért a kajakozásra. 1948-ban már a kajak-kenu válogatott tagja volt, de 1949 és 1955 között a sí-válogatott keretébe is bekerült.

1955-ben Wieland Károly új párt keresett maga mellé, és a választása Mohácsi Ferencre esett. Egy évvel később,

az 1956-os melbourne-i olimpián bronzérmet szereztek a férfi kenu kettesek 1000 méteres versenyszámában.

Az olimpia után Mohácsi búcsút vett a kenuzástól, de az aktív sportolást nem hagyta abba. Kipróbálta magát sportpisztolyban és motorcsónaksportban is. Utóbbi sportágban 1959-ben országos bajnoki címet szerzett a 250 köbcentis siklóhajók kategóriájában.

Jelentős szerepe volt a magyar búvársport megalapozásában is. A Magyar Könnyűbúvársport Szövetség főtitkári feladatait is ellátta, a Búvár Világszövetség végrehajtó bizottságának tagja volt, emellett nemzetközi versenyellenőrként is tevékenykedett.

Mohácsi Ferenc műszerészként végzett, majd 1966-ban tanári diplomát szerzett a Testnevelési Egyetemen.


Link másolása
KÖVESS MINKET: