SZEMPONT
A Rovatból

„Grönland kapcsán két dolog érdekli Trumpot: a ritkaföldfémek, és a kínai vagy az orosz befolyás megakadályozása” – mondja Csizmazia Gábor

Grönland szövetséges, az amerikaiak pedig már katonailag is jelen vannak a szigeten, Venezuela után azonban Trump mégis egyre gyakrabban beszél arról, hogy megszerezné. A szakértő szerint azonban a retorikát érdemes szétválasztani a tettektől.


Az amerikaiak venezuelai akciója után egyre nagyobb a feszültség Grönland körül. Donald Trump a New York Times-nak csütörtökön arról beszélt tulajdonosi jogviszony olyan lehetőségeket ad, amelyeket egy bérleti szerződés, vagy egyezmény nem. Közben J. D. Vance alelnök arra figyelmeztette az európai vezetőket a Fehér Ház sajtótájékoztatóján, hogy „komolyan kellene venniük az Egyesült Államok elnökét”.

Elképzelhető-e, hogy katonai lépésekre szánja el magát Amerika, és ha igen, milyen hatással lenne ez a NATO-ra? Hogyan illeszkednek a Grönlanddal kapcsolatos amerikai igények Trump szélesebb nemzetbiztonsági stratégiájába? Mit akar elérni, és hogyan hathat az, ami például Venezuelában történt, az oroszokra és a kínaiakra? Erről beszélgettünk Csizmazia Gáborral, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársával.

– Sok elemző szerint a Trump által meghirdetett új doktrína, amiből ízelítőt kaphattunk Venezuelában, alapvetően forgatja fel a nemzetközi rendet és a bizalmat. Valóságos aggodalom ez?

— Általánosságban elmondható, hogy Donald Trump kijelentéseit, az új doktrínát és a külpolitikát is beleértve, komolyan kell venni, de nem szó szerint. Gyakran alkalmaz nagyon erős retorikát, amit nem érdemes szóról szóra értelmezni, már csak azért sem, mert az események hatására gyakran változtatja az álláspontja részleteit. A kiszámíthatatlanság is jellemző rá. Azonban, hogy bár nem szó szerint, de nagyon is komolyan kell venni a szándékait.

Például, hogy a nyugati féltekére mint érdekszférára igényt tart az Egyesült Államok, tényleg komolyan veendő.

Zárójelben jegyzem meg, ez igazság szerint mindig is amerikai érdekszféra volt. A híres Monroe-doktrínát 1823-ból az Obama-elnökség alatt 2013-ban megtagadták, de a történelmi tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az Egyesült Államoknak az elmúlt kétszáz évben Közép- és Dél-Amerikában, és általában a nyugati féltekén, mindig is valós vagy vélt biztonsági veszélyekkel kellett számolnia. Tehát amit Trump csinál, az ilyen értelemben nem új, hanem visszanyúl egy 19. századi gondolathoz, aminek komoly történelmi és külpolitikai hagyománya van az Egyesült Államokban. Csak az elmúlt 30 évben ettől elszoktunk.

Ami Grönlandot illeti, ott alapvetően két dolog érdekli a Trump-adminisztrációt. Az egyik a ritkaföldfémek kiaknázása, a másik pedig a hajózási útvonalak ellenőrzése, illetve annak megakadályozása, hogy orosz vagy kifejezetten kínai befolyás jöjjön létre a térségben.

Venezuela esetében is főként ez érdekelte az Egyesült Államokat, csak ott mindennek a tetejébe még a kábítószer-kereskedelem is bejött a képbe. Az Egyesült Államok arra figyel, hogy a nyugati féltekén ne tudják más nagyhatalmak, például az oroszok vagy a kínaiak megvetni a lábukat. Érdekes azonban, hogy ebből egyáltalán nem következik az, hogy Grönlandot el kellene venni a dánoktól. Grönland szövetséges, az amerikaiak pedig már katonailag is jelen vannak a szigeten. Tehát ez egy kicsit más ügy, mint Venezuela, Panama, vagy akár Kuba kérdése.

– Készséggel elhiszem, hogy nem konkrét annexióról van szó Grönland esetében, de Trump tanácsadója, Stephen Miller pont ennek az ellenkezőjét mondta.

— Valóban Stephen Miller és az ő köre, a Trump-csapat egy része terjeszti ezt a nézetet. Ugyanakkor minden kormányzatra, de a Trump-adminisztrációra különösen jellemző, hogy nincs egységes álláspont. Különböző érdekcsoportok léteznek, és maga a Republikánus Párt sem egységes. A republikánusok többsége, és megkockáztatom, hogy az adminisztráción belüli szaktárcák és politikusok jelentős része is, fontosnak tartja az Egyesült Államok szövetségi rendszerét, beleértve a NATO-t is. Tudom, hogy ez európai füllel néha nem érződik, főleg, ha az elnöki vagy alelnöki nyilatkozatokat nézzük. De

az Egyesült Államok geopolitikai logikája szerint az egyik legnagyobb erőssége a szövetségi rendszerében rejlik.

Nincs még egy olyan ország, amelynek olyan szövetségi rendszere lenne, mint az övé. Emiatt lenne kontraproduktív, ha az Egyesült Államok úgy próbálná meg kiterjeszteni a befolyását, hogy közben a saját szövetségi rendszerét nyomasztaná. Persze, nyomasztja gyakran a retorikával, de ilyet láttunk már más adminisztrációk alatt is, csak más mértékben vagy más kérdésekben. De alapvetően az Egyesült Államoknak nem érdeke a transzatlanti kapcsolatok szétforgácsolása.

– De a szavaknak hatalmas erejük van. Amióta a Grönland-téma újra előkerült, sorra jelennek meg elemzések, melyek szerint egy ilyen amerikai törekvés a NATO végét jelentheti. Talán valóban nem áll érdekében az Egyesült Államoknak a szövetség rombolása, de a retorikája nem épp ezt teszi?

— A retorika valóban romboló tud lenni, ebben egyetértek. Eleinte még J.D. Vance alelnök próbálta mérsékelni vagy fékezni a Trump-nyilatkozatokat, egészen addig, amíg el nem utazott Grönlandra, illetve Európába a Müncheni Biztonsági Konferenciára. Ő volt az, aki januárban vagy február elején azt mondta, hogy

Kétségkívül a retorikának van negatív hatása, ezt jól látja, én mégis inkább a tettekre helyezném a hangsúlyt, tehát arra, hogy milyen intézkedések történnek, mert végső soron a retorika szavakból áll, amelyek elszállnak. Mondok egy másik példát: az első ciklusában mindenki azt figyelte, hogy Trump megemlíti-e a NATO ötödik cikkelyét, amikor 2017-ben először vett részt a NATO-csúcson. Ez a kérdés elsősorban a kelet-közép-európai államokat érintette, akik Oroszországtól fenyegetve érzik magukat, például a lengyeleket vagy a balti államokat. A csúcs után a lengyelek és a szlovákok is megszólaltak, és azt mondták: igazából nem érdekli őket, hogy Trump beszél-e az ötödik cikkelyről, amíg amerikai katonák állomásoznak Lengyelország területén. Ha a tetteket nézzük, nem a Trumpi retorikát, hanem az adminisztráció intézkedéseit, akkor azt látjuk, hogy valóban van egy súlyponteltolódás a nyugati félteke és Kína felé. De ezzel együtt Európában is jelen vannak, és fenntartják az európai szövetséget, mert ez az ő érdekük is. Zárójelben megjegyzem, hogy ha valaki tart Trumptól a retorikája miatt, és attól fél, hogy az adminisztrációja nem tudná őt féken tartani, akkor még mindig ott van a kongresszus. A tavaly kiadott Nemzeti Biztonsági Stratégiában például lesújtó képet festettek az európaiakról, civilizációs hanyatlást emlegetve. De miközben ez megjelent, a szenátus már elfogadta azt a védelmi költségvetési törvénytervezetet (ami azóta törvényerőre emelkedett), amely

megtiltja a mindenkori elnöknek, hogy 60 ezer fő alá csökkentse az Európában állomásozó amerikai katonák számát.

A törvény tehát előírja ezt az elnöknek. A kongresszus tényleges tettek szintjén védi a transzatlanti kapcsolatokat az elnöki hatalommal szemben.

– Maradjunk még a retorikánál. Ami itt zajlik, az zene Putyin fülének. Ha ezt az oroszok felerősítik a propagandájukban, az tovább erősíti az európai diszkomfortérzetet. Ilyen téren ennek mégiscsak lehet nagyon is valóságos bizalomromboló hatása.

— Lehet, de azt is tudni kell, hogy az európai fülek különösen érzékenyek. Amikor Obama volt az elnök, 2011-ben meghirdette a „pivot to Asia” (fordulat Ázsia felé) kezdeményezést. Ezt egy éven belül átnevezték „rebalance”-re (kiegyensúlyozás), állítólag azért, mert az európai diplomaták fülét bántotta, hogy Amerika „elfordul” tőlük. A Trump-adminisztráció is inkább a tettek, nem a szavak alapján értelmez. Amikor az európaiakat kritizálják, amögött az a logika van, hogy úgy gondolják, Európa nem tud vigyázni magára, és ezzel inkább terhet jelent, mintsem erős szövetségese lenne az Egyesült Államoknak. Ez egy régi amerikai kritika.

Természetesen az orosz diplomácia ezt ki tudja használni, ami olaj a tűzre.

De az amerikai kritikát érdemes higgadtan kezelni, mert sokszor konstruktív ötletek húzódnak meg mögötte.

– Végül is, az amerikai kommunikáció részben célt is ért, hiszen Európa sokkal inkább hajlandó lett a saját védelmét megszervezni, mint eddig bármikor. De vajon az oroszok jól elemzik ezt a helyzetet? Ez a fajta kommunikáció nem bátorítja őket arra, hogy fokozzák a provokatív lépéseiket Európával szemben?

— Orosz oldalról nézve ez a szándék amúgy is megvan. Ha lehetőséget látnak, élnek vele. Az amerikai és az európai gondolkodás különbözik. Mi, európaiak, történelmi távlatokban gondolkodunk, hozzászoktunk az elhúzódó konfliktusokhoz. Az amerikaiak kevésbé, ők gyors, látványos eredményeket várnak – gondoljunk csak a vietnámi háborúra. Amint egy konfliktus elhúzódik, az amerikai társadalom támogatása ingadozni kezd. Oroszország pontosan erre játszik: az amerikai türelmet próbálja kikezdeni.

– Ugorjunk egy kicsit távolabbra, Kína felé. Ha Amerikának van egy „hátsó udvara”, ahol rendet tesz, ez nem bátorítja fel Kínát, hogy ők is rendet tegyenek Tajvan körül?

— Az amerikai, főleg a republikánus olvasat szerint Kína tervei függetlenek az amerikai magatartástól. A kínaiak nem attól teszik függővé Tajvan újraegyesítését, hogy mit csinál Amerika Venezuelában.

Az amerikaiak épp azért nem tartották fontosnak a nemzetközi jog tiszteletben tartását Venezuelában, mert úgy látják, hogy a kihívóik, Oroszország vagy Kína sem tartják azt tiszteletben.

Szerintük pont azért kell erélyesnek és határozottnak lenniük a saját térségükben, hogy az elrettentő legyen Kína számára. A „béke erő által” (peace through strength) elve szerint, ha meghúznak egy vörös vonalat, azt be is kell tartaniuk, különben hiteltelenné válnak. Ha Venezuelában nem tartatják be, akkor Tajvan esetében miért vennék őket komolyan?

– Ha jól tudom, az Egyesült Államok és Tajvan között van védelmi megállapodás.

— Van egy, a hetvenes évekből származó törvényük Tajvanról, amelyben azt vállalták, hogy megőrzik a jelenlegi helyzetet. Hivatalosan „egy Kína” elvet vallják, de elleneznek minden erőszakos egyesítést. Szándékosan tartanak fenn egyfajta stratégiai bizonytalanságot: nem mondják ki egyértelműen, mi történne egy kínai támadás esetén, hogy Peking ne tudjon egyértelműen kalkulálni. Washington érdeke a status quo fenntartása.

– Mindezt összegezve, ön szerint is vége van az eddigi világrendnek?

— Ha az eddigi világrend alatt a liberális szabályokon alapuló világrendet értjük, akkor igen, annak leáldozóban van. A Trump-féle politika is ennek egy jele. De ez a folyamat már régóta tart, legalább a 2014-es vagy inkább a 2022-es orosz-ukrán háború óta. Az amerikaiak úgy látják, hogy nem ők kezdték ezt a rombolást, hanem a revizionista nagyhatalmak, mint Oroszország vagy Kína, amelyek kijátsszák vagy ellehetetlenítik a nemzetközi szervezeteket. A Trump-adminisztráció annyiban hozott újat, hogy már nem szégyellősködnek, hanem nyíltan kimondják, amit gondolnak: ők hinnének egy szabályalapú rendben, de úgy látják, mások visszaélnek vele. Ezért léptek ki például a Párizsi Klímamegállapodásból is, nemcsak a klímaváltozással kapcsolatos nézeteik miatt, hanem mert úgy vélték, az aránytalanul jobban kedvezett másoknak.

A liberális nemzetközi rend tehát leáldozóban van, de az amerikaiak úgy látják, hogy az már korábban elkezdett omladozni, és most már, legalábbis a republikánusok, nem szégyellik a saját érdekeiket előtérbe helyezni.

A demokraták Bidennel még próbálkoztak a régi rend fenntartásával, de a protekcionista gazdaságpolitika vagy a szankciók ott is megjelentek, csak a retorika nem volt ennyire markáns.

– Említette a „béke erő által” elvet. Mennyiben lehetett a reagani külpolitika az ihletője annak, amit most Trumpék csinálnak?

— Abszolút az volt az ihletője. A szakértők persze vitatkoznak, hogy a reagani időszak más volt, bipoláris világrenddel és eltérő erőviszonyokkal. A trumpi gondolat annyiban eredeti, hogy a reageni alapokra ráépül egyfajta „betelt a pohár” mentalitás. Gondoljunk csak a 2013-as szíriai esetre. Barack Obama vörös vonalat húzott a vegyi fegyverek bevetésénél, majd végül mégsem tett semmit. A republikánusok, köztük Trump is, ezt súlyos hibának tartották, és azt mondták: ha vörös vonalat húzunk, azt be is kell tartatni. Trump konfrontatív, agresszív retorikájának lényege, hogy komolyan vegyék. Ez a gondolat a reagani örökségből táplálkozik, de a 2010-es évek fájdalmas tapasztalataira épül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Egy volt titkosszolgálati vezető szerint megnyílhat az út a TISZA elleni koncepciós eljárás előtt, nyílttá vált az orosz-magyar politikai és titkosszolgálati együttműködés
Telkes András a Népszavában megjelent véleménycikkben baljós képet fest a Budapest-Moszkva kapcsolatok alakulásáról. Úgy gondolja, hogy az orosz titkosszolgálat a magyar hatóságok beleegyezésével befolyásolja a választásokat, és éppen építik az alapokat egy olyan koncepciós eljáráshoz, amelyben a Tiszát eltilthatják a választáson való részvételtől.


Az ukrán elnök tálcán szállította a magyar miniszterelnöknek azt, amit Orbán Viktor eddig csak fabrikált titkosszolgálati jelentésekkel tudott „alátámasztani”: az ukrán fenyegetést. Volodimir Zelenszkij valóban megriadt az országának szánt 90 milliárd eurós uniós hitel magyar blokkolása miatt, ami nélkül Ukrajna nem képes hatékony katonai védekezésre. A kétségbeesés rossz tanácsadó: Zelenszkij kijelentette, hogy a blokkoló személy, vagyis Orbán Viktor adatait átadja az ukrán fegyveres erők vezetőinek, hogy „beszélgessenek el ők a vétózóval” - ezekkel a gondolatokkal kezdi véleménycikkét Telkes András, az Információs Hivatal korábbi vezetője a Népszava hasábjain.

Telkes szerint A Tisza Párt ezután beállt Orbán mögé, tiltakozva az ukrán elnök fenyegetése ellen, így Magyar Péteréknek a választásokig minden tekintetben csendben kell maradniuk Ukrajnával kapcsolatban.

Háttérként megemlíti, hogy Március 6-án a Terrorelhárítási Központ munkatársai elfogtak két ukrán pénzszállító teherautót és azok személyzetét. A szállítmány az ukrán Oschadbank és az osztrák Raiffeisen közötti rendszeres, szerződésen alapuló értékszállítás része volt, amelyben 40 millió dollár, 35 millió euró és 9 kilogramm arany volt. A járműveket Budapestre szállították, a hét ukrán állampolgár hollétéről azóta sincs hivatalos információ.

Valamint azt is beidézi, hogy szerinte

ezzel párhuzamosan a VSquare oknyomozó portál arról írt, hogy Moszkva egy többfős „befolyásoló egység” Budapestre, az orosz nagykövetségre telepítésén dolgozik. A csoport feladata a magyar választások befolyásolása lenne Orbán Viktor hatalomban tartásának céljával. A szakértő szerint egy ilyen akció nem lenne lehetséges a magyar hatóságok hallgatólagos beleegyezése nélkül.

Mindez azután történt, hogy Szijjártó Péter Moszkvában járt, ahol az orosz fél „feltételek nélkül” szabadon bocsátott két magyar és egyben ukrán állampolgárságú orosz hadifoglyot. Vlagyimir Putyin orosz elnök nem sokkal később jelezte, hogy a feltételnélküliség – például az orosz gázszállítás ügyében – csak addig tart, amíg a magyar és a szlovák kormány „észszerű magatartást tanúsít”.

Az eseményekből több tanulság is fakad – vonja le a következtetést a cikk szerzője. A legfontosabb, hogy

nyílttá vált a szoros és rendszeres orosz-magyar politikai és titkosszolgálati együttműködés. Orbán telefonon, Szijjártó személyesen egyeztet Moszkvával, a hadifoglyok szabadon engedése és az energiakérdések pedig csak a valós tartalom elfedésére szolgáló fügefalevelek. A cikk szerint szintlépés történik: a politikai együttműködés szövetségesi jellegűvé kezd fajulni.

Másodszor, Moszkva már nem egyszerűen Orbán hatalomban tartására törekszik, hanem Magyarországot nyíltan az érdekszférájának tekinti. Így Magyarország orosz hídfőállássá válhatna, mélyen beékelődve az EU-ba és a NATO-ba, tovább destabilizálva azokat, és közvetlen hozzáférést biztosítana a Balkán felé.

Harmadszor, az ukrán elnök fenyegetésével és az értékszállítók lekapcsolásával a kormány tovább csavarhat egyet az ukránellenes kampányon és a Tiszával kapcsolatos, ukrán finanszírozásról szóló vádakon. Bár Zelenszkijnél valószínűleg csak elszakadt a cérna, a pénzszállítók elfogása módot adhat egy olyan koncepciós vád megalapozására, hogy az ukránok „valóban” finanszírozzák a Tiszát.

Telkes úgy véli, hogy ezzel megnő az esélye egy olyan gyors eljárásnak a Tisza Párt ellen, amely valahogyan kizárhatja a pártot a választásból. Bár a hatályos jogszabályok szerint egy pártot csak nagyon súlyos, alkotmányellenes működés esetén lehet feloszlatni, az ukrán fenyegetéssel és a pénzszállítók elfogásával összekombinálva megnyílhat az út egy koncepciós eljárás előtt.

Ha ez nem járható, megnő az esélye a veszélyhelyzeti szint hadi- vagy szükségállapotra emelésének, amelyek idején nem lehet választásokat tartani. Az események felpörgése arra utal, hogy a hazai hatalomféltő pánik és az Orbán hatalomban tartásához fűződő erős orosz érdek találkozott, amihez Zelenszkij meggondolatlan nyilatkozata „igazi lottóötös” volt számukra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András szerint Moszkva egy szovjet hírszerzési trükkel vehette rá Orbánt Ukrajna zsarolására
A Kreml egy régi hírszerzői módszerrel manipulálja a magyar miniszterelnököt az Oroszország-szakértő szerint. Budapest így akár akaratán kívül is Moszkva céljait szolgálja, miközben elszigetelődik a szövetségeseitől.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 06.



Rácz András Oroszország-szakértő a Facebook-oldalán fejtette ki véleményét a Barátság-kőolajvezeték körüli helyzetről. Szerinte az a külpolitikai nyomásgyakorlás, amivel az Orbán-kormány megpróbálja rákényszeríteni Kijevet a vezeték újraindítására, egyetlen esetben értelmezhető: ha Orbán Viktor tényleg úgy gondolja, hogy a szállítások folytatása csupán politikai döntés kérdése, és a vezeték vagy ép, vagy nem sérült súlyosan.

A szakértő szerint ez azért érdekes, mert a vezetéket ért támadás idején a kormányzatban még nem így gondolták. Úgy véli, január legvégén és február legelején még biztosak voltak benne, hogy a vezeték súlyosan megsérült.

Ezt szerinte onnan lehet tudni, hogy a MOL felsővezetőinek egy része eladta a részvényeit, még mielőtt a részvényeseket tájékoztatták volna az olajszállítások leállásáról. Rácz András szerint a logikus tőzsdei magatartás ennek az ellenkezője lett volna, ha a vezetők a vezeték gyors újraindítására számítanak.

„Ha lett volna olyan információjuk, hogy a vezeték ép, vagy nem sérült súlyosan, akkor a logikus tőzsdei magatartás éppen ennek az ellenkezője lett volna: tartani a meglévő részvényeket, aztán, amikor a leálló olajszállítások hírére beesik az árfolyam, akkor olcsón venni még több részvényt

– hiszen ugye tudjuk, hogy a vezeték nem sérült súlyosan, tehát hamarosan újraindulnak a szállítások, ergo, az árfolyam újra emelkedni fog. Mégsem ezt tették, hanem pont az ellenkezőjét: eladták az összes részvényüket. Annyira szabadulni akartak, hogy még a bennfentes kereskedelem kockázatát is bevállalták, ami nem normális piaci magatartásra utal, hanem valami sokkal komolyabbra” – idézi a szakértő a történteket.

Rácz András szerint Orbán Viktor mostani viselkedése azt mutatja, hogy időközben valami megváltozott, és a kormány most már úgy gondolja, hogy a vezeték vagy ép, vagy könnyen újraindítható.

A szakértő felteszi a kérdést, hogy honnan származhat az az információ, hogy a vezetéknek valójában nincs komoly baja. Állítása szerint a magyar kormánynak nincsenek saját, megalapozott információi a vezeték állapotáról, és a forrás nyugati szövetséges sem lehetett, mivel az EU-n belül konszenzus van arról, hogy a vezetékes olajszállításokat idővel ki kell vezetni.

Rácz András szerint így adódik a lehetőség, hogy az információ Moszkvából jött.

Ez magyarázná a sűrűsödő magyar–orosz diplomáciai egyeztetéseket. A szakértő itt egy, a szovjet hírszerzés által használt módszert, a reflexív kontrollt hozza fel magyarázatként.

„A reflexív kontroll az, hogy az ellenfél döntéshozatali rendszerében olyan információt juttatok, ami alapján ő tényleg úgy fogja gondolni, hogy az önmaga számára legjobb döntést hozza – de mivel ez az infó tőlem van, ezért az ellenfél valójában a döntésével az én érdekeimet szolgálja. Az benne a trükk, hogy mivel az ellenfél meg van róla győződve, hogy helyesen dönt, ezért tűzzel-vassal ki fog állni a döntése mellett, ugyanis nem tudja, hogy valójában én manipulálom.

A hipotézisem a következő: az oroszok mondták Orbánnak valamikor február közepe táján, hogy a Barátság-vezeték valójában ép, vagy könnyen újraindítható. Orbán ezt – sajnos – elhitte, és ezért nyomja-kényszeríti-zsarolja az ukránokat minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel

– ugyanis tényleg úgy gondolja, hogy az újraindítás csak egy ukrán döntés kérdése. És ugye sürgős is neki, mert nem akar üzemanyag-hiányt a választások előtt (amit az iráni válság csak tovább súlyosbít)” – írja Rácz.

A szakértő szerint ez a helyzet több okból is jó Moszkvának: Magyarország blokkolja az Ukrajnának szánt 90 milliárdos hitelt, éleződik az ukrán–magyar viszony, egy esetleges ukrán hiba Orbán kampányát segítheti, Magyarország pedig tovább szigetelődik az EU-n és a NATO-n belül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Orbán Viktor megkapta azt a mondatot, amelyre a következő öt hetet felépítheti
A politikai elemző szerint a miniszterelnök és kihívója csatája egyetlen kérdésre egyszerűsödött le. A következő hetek eseményei döntik el, hogy a bizonytalanok kinek hisznek majd jobban.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 06.



Török Gábor politikai elemző a Facebook-oldalán írt a következő hetek várható kampánydinamikájáról. Szerinte Orbán Viktor megkapta azt a központi üzenetet, amelyre a kampányát felépítheti. Az elemző ezt a narratívát így írja le:

„a várvédő hős, akit ellenfelei fenyegetnek, de nem hátrál, küzd az utolsó csepp olajig.”

Török Gábor állítja, már önmagában az is kedvező a kormányfőnek, ha ez a téma uralja a közbeszédet, és nem a kormányzati teljesítményt érintő ügyek.

Ugyanakkor hozzáteszi, hogy ezt a beállítást megzavarhatja egy alternatív értelmezés, amit véleménye szerint Magyar Péter már fel is vázolt Békéscsabán. Ez a politológus szerint

„a zavarkeltő, provokáló politikus képe, aki nem véd, hanem éppen ellenkezőleg az állandó konfliktusaival, belpolitikai célú machinációival bajba sodor.”

Török Gábor úgy látja, a következő hetek eseményei döntik majd el, hogy a két kép – a „hős várvédő versus veszélyes bajkeverő” – közül melyik erősödik meg a választókban. Az elemző szerint bár az elkötelezett szavazókat valószínűleg semmi sem ingatja meg,

van néhány százezer ember, akinek a véleménye és a szavazata még alakítható.

A választás egyik fő kérdése szerinte az lesz, hogy ki a biztos választás, ki a nyugodt erő, és kinek a győzelme hozna megnyugvást és békességet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Nem zsarolás, hanem kőkemény, pőre anyagi érdekek állhatnak Orbán oroszbarátsága mögött
Mind az Orbán családnak, mind a Szijjártó családnak valahogy közvetlen anyagi kapcsolata lehet az orosz energiához - véli a politológus. Kéri biztos benne, hogy listán a Tisza nagyot nyer, és egyéniben is többet visz majd el, mint a Fidesz.


Kéri László a 2026-os választásokkal kapcsolatban a Klikk TV adásában úgy fogalmazott, a listás eredmények tekintetében a különbségek „befagytak”, és a független intézetek átlaga alapján a pártot választani tudó biztos szavazók körében a TISZA Párt és a Fidesz között 10 százalékpontos a különbség. Hozzátéve, hogy a Fidesz még az őszi „osztogatás” idején sem tudott közeledni.

Szerinte „listán nagy valószínűséggel a Tisza győzni fog, nem is kicsit, nagyon.”

A politológus szerint a választás valódi súlypontja azonban a 106 egyéni választókerületre helyeződött át, ahol most kezdődik az igazi küzdelem. Itt szerinte a TISZA Párt jelöltjei „híresen ismeretlenek”, de ez nem feltétlenül hátrány.

„Rendben van, hogy te nem ismered Budán, elég, hogyha őt Pápán ismerik, vagy Orosházán” – magyarázta, kiemelve, hogy a helyben ismert szakemberek mögött ott áll egy másfél éve működő, begyakorolt aktivista mozgalom. Ezzel szemben a Fidesz jelöltjeinek intézményi háttere, pénze és médiatámogatottsága óriási.

A döntő kérdés Kéri szerint az lesz, hogy a Fidesz-támogatással megválasztott, de sokszor független helyi polgármesterek mennyire állnak be a Fidesz jelöltjei mögé.

Úgy véli, sok polgármester kivár, és inkább a saját, 2029-ig tartó mandátumára koncentrál. Egyikük állítólag így fogalmazott neki: „de hát én 29-ig polgármester leszek.”

Kéri szerint Orbán Viktor is érezhette ezt, amikor egy rendezvényen azt mondta a polgármestereknek: „Hát én már nem tudom megnyerni a választást. Ilyet még Orbán Viktor soha nem mondott. Majd ti.” A politológusnak az az érzése, hogy meglepetés lesz.

„Valószínű, hogy a TISZA az egyéni körzetekben is többet el fog vinni, mint a Fidesz” – jósolta.

Kéri László szerint a Fidesz kampányának központi témája, a háborús hisztéria teljes mértékben várható volt. A  fordulatot ő egy február 7-i, szombathelyi eseményhez köti, ahol Orbán Viktor először mondta ki „kerek-perec, hogy Ukrajna az ellenségünk.” Azóta a miniszterelnök egyre inkább belehergeli magát ebbe a narratívába, ami egy többszörös csavarra épül.

A politológus úgy látja, a kormányfő az ATV-s interjújában elárulta magát, amikor arra a kérdésre, hogy mondta-e Putyinnak, hogy fejezze be a háborút, úgy válaszolt, hogy Putyin addig nem akar békét, amíg nem teljesülnek a háborús céljai. „Akkor kellett volna a következő kérdésnek jönni, hogy már ne haragudjon rám a miniszterelnök úr, miért kéne mindenkinek elfogadni a Putyin háborús céljait?” Kéri szerint ez bizonyítja, hogy a kormány teljesen készpénznek veszi az orosz szempontokat.

A miniszterelnök szerinte negyedik éve hallgat arról, hogy ki támadott meg kit az orosz-ukrán háborúban, és kizárólag Ukrajnát szidja. „Egy rossz szava az oroszokra nincs” – jelentette ki a politológus, aki szerint a miniszterelnök azt hangoztatja, hogy az ukránok zárták el a gázvezetéket, de arról hallgat, hogy azt a „haverjai lőtték ki”.

Kéri László szerint a 2009 óta tartó oroszbarát fordulat mögött nem zsarolás, hanem „kőkemény, pőre anyagi érdekek” állnak. Úgy véli, az orosz energiafüggőség fenntartása, ami a háború alatt 67%-ról 90%-ra nőtt, hatalmas üzlet.

„Nekem az a gyanúm, hogy mind az Orbán családnak, mind a Szijjártó családnak valahogy közvetlen anyagi kapcsolata lehet ahhoz, hogy ilyen mániákusan, szinte kizárólag mi egyedül Európában ragaszkodunk ahhoz, hogy mi nem tudunk létezni orosz olaj, orosz gáz nélkül” – mondta, utalva a bonyolult, közvetítő cégeken keresztül zajló energiakereskedelemre.

Kéri szerint a háborús hisztéria kizárólagos témává tétele arra szolgál, hogy ne kelljen beszélni a valódi problémákról. „Ne szóljon Szőlő utcáról, ne szóljon demográfiai csődről, ne szóljon arról, hogy négy éve a magyar gazdaság padlón van, ne szóljon arról, hogy négy év alatt megduplázódott az államadósság” – sorolta.

Figyelmeztetett, hogy Orbán Viktornak még van két eszköze a helyzet fokozására: a rendkívüli állapot és a veszélyhelyzet bevezetése, ami rendeleti kormányzást tenne lehetővé. A politológus szerint a kirobbant iráni-izraeli konfliktus „ajándék” a miniszterelnöknek, mert megerősíti a narratíváját egy megbolondult világról, ahol csak ő garantálhatja a biztonságot.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET: