„Az esélyegyenlőtlenség terén tragikus a helyzet” – Nahalka István oktatáskutató a PISA felmérésről
Kijöttek az idei PISA mérés eredményei. Magyarország 2000 óta vesz részt ebben a mérésben, amely nem csupán egy tudáspróba. A felmérés részét képezi a tanulók szociális helyzetének, esélyegyenlőségének feltérképezése, egyfajta keresztmetszetet ad az adott ország oktatási rendszerének állapotáról.
Magyarország hosszú évek óta a középmezőnyben van, már ami a három fő tudásirány mérését illeti. Bár a publikált grafikonok erősen torzító nagyítások, melyek a pár pontnyi elmozdulást hatalmas esésnek/emelkedésnek mutatják, de ha a nagy egészet nézzük, azt látjuk, hogy a Fülöp-szigetektől Szingapúrig terjedő spektrumban stabilan az OECD-átlagot hozza az ország. Bár matematikából és a szövegértés terén romlottak a magyar diákok eredményei, a természettudományokban viszont javultak, és nálunk a Covid sem ütött akkorát, mint máshol. Az eredményekről Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.
– Az értékelés szöveges részében azt írják, hogy Magyarországon a tanulók 41%-a járt olyan iskolába, amelynek az igazgatója arról számolt be, hogy az iskola oktatási kapacitását akadályozza a tanárhiány. 2018-ban ez még csak 34 százalék volt. Felhívja a figyelmet arra, hogy a legtöbb országban azok a diákok, akik olyan iskolába járnak, ahol tanárhiány van, alacsonyabb pontszámot érnek el. Ez azért figyelmeztetés, nem?
– Hát persze, természetesen. De hogy mekkora a tanárhiány hatása, az nagyon-nagyon nehezen kimutatható, hiszen ezek mind soktényezős jelenségek. Ez is többek között egy tényező.
Nyilván vannak más tényezők, amelyek viszont pozitívan hatottak, és azoknak erősebb volt a hatásuk. De ez nagyon nehezen kutatható.
– A tanulmánynak elején azt írják, hogy ezek az eredmények segítséget nyújthatnak a magyarországi döntéshozóknak. De olvassák ezeket? Próbálnak ezzel valamit kezdeni?
– Szerintem olvassák, és az látszik, hogy nem kezdenek vele semmit. Mondjuk ez a leglátványosabban ott jön elő, hogy
Minimum szakmailag fel kellene dolgozni, hogy miről is van itt szó.
– Mit mutatnak az adatok?
– Mondok egy-két példát. Ha azt nézzük meg, hogy a matematika esetében a szociális helyzetet mutató index milyen szerepet játszik a gyerekek közötti eredménykülönbségekben: Magyarország a lista 70. helyén van, 72 ország közül. Csak Szlovákia és Románia van mögöttünk. Ez is jellemző egyébként, hogy Szlovákiával, Romániával vagyunk egy ilyen lista végén. Tehát nálunk nagyon erős a teszteredmények összefüggése a szociális háttérrel.
Egy másik nagyon fontos adat, hogy a reziliens tanulókkal kapcsolatban hogy állunk. Reziliens tanulóknak az olyanokat nevezzük, akik a szociális helyzetüket tekintve az alsó negyedben vannak, viszont a teszteredményük alapján a felsőben. Tehát nagyon jó teszteredményt érnek el, miközben nagyon rossz a szociális helyzetük. Az ilyen tanulók számaránya nagyon jellemzi az országot abból a szempontból, hogyan érvényesül az esélyegyenlőség. Ebben Magyarország 72 ország közül a 60. helyen van. Azaz itt is meglehetősen hátul. Egyébként érdekes, hogy milyen országok vannak mögöttünk. Például Belgium, Svájc, Csehország, Franciaország, Bulgária, Románia.
– Az ember hirtelen nem tudja hová tenni ezt a felsorolást...
– Ezek egyrészt nem angolszász országok, másrészt nem skandináv országok. Az esélyegyenlőség terén elsősorban az angolszász országokban, a távol-keleti országokban és a skandináv országokban tudnak magasabb színvonalat elérni, és jobb stratégiákat felmutatni.
– Tendenciaszerűen ez hogy néz ki? Folyamatosan menetelünk lefelé? Esetleg stabilan ücsörgünk a táblázat alján?
– Folyamatosan csücsülünk a táblázat alján, ez régen is így volt. Az esélyegyenlőtlenség ügyében tényleg szinte hatalomfüggetlen a probléma.
– Ebben próbál valamit tenni a kormány?
– Van egy olyan szakmai programja, ha ez programnak nevezhető egyáltalán, hogy az egységesítéssel lehet az esélyegyenlőséget biztosítani. Ez volt az indoka elsősorban annak, hogy központosították az irányítást, hogy állami kézbe vették az iskolákat. Ez persze Janus-arcú intézkedés volt, mert ugyanabban a pillanatban az egyházaknak játszottak át nagyon sok iskolát. De az önkormányzatoktól elvették és központi állami irányításba vették az iskolákat, és az volt az indok mögötte, hogy a nagyon különböző adottságokkal rendelkező önkormányzatok ne tudják gazdaggá vagy szegénnyé tenni az iskolákat, hanem egyforma szinten legyenek támogatva. De mindenki tudja, aki csak egy kicsit is foglalkozott ilyen kérdésekkel az oktatáskutatásban, hogy
És ez be is következett, mert kimutatható meglehetősen komplex számításokkal, hogy 2010 óta a magyar közoktatásban az esélyegyenlőtlenségek növekszenek.
– Visszatérve a matematikára, a szövegértésre és a természettudományos tesztre, az adatokból az látszik, hogy az átlag környékén bóklászunk, és az eltérések minimálisak évek óta. Úgy tűnik, nem lehetünk különösebben büszkék, de nem is tragikus a helyzet. Ugyanakkor itt van Észtország, ami rendületlen menetel fölfelé.
– Igen, tudunk még egy-két ilyen országot. Litvániát is hozzátehetjük például. Észtországnál legalább két tényezőt tudunk mondani, ami nagyon pozitívan hatott az oktatás fejlődésére. Az egyik az általában jellemző,
A másik pedig az, hogy amikor az észtek átalakították az iskoláikat, tehát tulajdonképpen a pedagógiai kultúrájukat igyekeztek megváltoztatni, akkor a finneket tekintették mintának. Az eredeti finneket. Egyébként nem tudjuk, hogy most mi van a finnekkel, mert nagyon romlanak az eredményeik. De az észtek sok mindent megvalósítottak abból, amit a finnek is megcsináltak, persze alkalmazkodva a saját körülményeikhez. Ez is egy komoly felhajtóerő volt az észt iskolarendszer fejlődése szempontjából. Egy modern pedagógiát próbálnak érvényesíteni, aminek mindenhol érvényesülnie kellene. Itt vagyunk a XXI. században, és azzal a pedagógiával, amit még a XIX. században találtak ki, nem sokra megyünk.
– A táblázatnak alja is érdekel, azaz Indonézia, a Fülöp-szigetek. Náluk meg miért van ez a drámai elmaradás?
– Ez nem is leszakadás, mert a leszakadás az valahonnan való leszakadást jelent, hanem tartósan, történelmileg gyenge teljesítményű iskolarendszerekről van itt szó, ahol a fejlődés nem tart még ott, hogy jelentős mértékben kiugorjanak. Másoknak ez már sikerült, például a dél-koreaiaknak, de minden ázsiai kistigrisnek tulajdonképpen, amelyek részben gazdaságilag, de az oktatási rendszerüket tekintve is óriási fejlődésnek indultak a '60-as, '70-es években. Ott tudatosan hozzáláttak a rendszerek átalakításához, ami ezekben az országokban, amelyeket ön említett, nem következett be. Nem tudjuk, hogy melyik pillanatban fog bekövetkezni. Egyébként a '60-as, '70-es években nagyon sokat jelentett az, hogy az Egyesült Államok, Ausztrália, az Egyesült Királyság és még néhány ország meglehetősen sokat foglalkozott azzal, hogy a fejlődő világban jó oktatási rendszerek alakuljanak ki. Ez néhol sikereket hozott, máshol nem.
– Az Egyesült Államok szintén valahol az átlag közelében poroszkál, mint mi. Tudom, hogy ez egy nagyon nagy ország, de mégiscsak figyelemre méltó, hogy a világ vezető technológiai és tudományos hatalma alig jobb a közepesnél ebben a rangsorban.
– Ennek a történetét kell jól látni.
Valójában az áll a dolog mögött egyébként, hogy Amerika borzasztóan differenciált oktatási rendszerrel rendelkező ország. Az oktatásügy állami ügy, tehát nem szövetségi, nagyon sokféle rendszerrel, nagyon különbözőképpen tudnak ezek a részrendszerek reagálni a nemzetközi felmérések követelményeire. Szerintem az Egyesült Államok akár büszke is lehet arra, hogy mára azt az eredményt érte el, amit elért, hogy már az OECD átlag környékén van, mert lejjebb volt.
– De ha egy Egyesült Államok a PISA teszten elért átlagos teljesítményével a világ élvonalába tartozik tudományosan és technológiailag, akkor ez a mérés miben releváns, és mire nem alkalmas?
– Hát például nem tudja mérni a tudásimportot. És még egy dolog fontos. Azért bármilyen is az amerikai közoktatás, azaz az alsóbb szintű oktatás, az amerikai felsőoktatás a világ legjobb felsőoktatási intézményrendszere. Tehát ott nagyon magas színvonal érvényesül.
