Várkonyi Gábor: Az akkumulátorgyártás egy szükséges rossz annak érdekében, hogy megmaradjon az autóipari kapacitásaink egy része
Egy év alatt a felére zuhant az akkumulátorgyártás Magyarországon, a Samsung és az SK is tömeges leépítekbe kezdett. Ugyanakkor német sajtóhírek szerint a Mercedes több ezer munkahelyet hozhat Németországból Magyarországra, mert az itteni termelés felfuttatásával spórolna, elsősorban a bérköltségen. Az itteni bérek ugyanis 70%-kal alacsonyabbak az ottaniaknál. A nyugati autógyártók kényszerpályán vannak az amerikai vámok és az olcsók kínai autók megjelenése miatt.
Hogyan alakulhat az európai és a magyar autóipar jövője? Jó lépés volt-e a mostani visszaesés fényében a rengeteg akkumulátoripari beruházás támogatása Magyarországon? Erről beszélgettünk Várkonyi Gábor autópiaci szakértővel.
– A Mercedes egy hír szerint több ezer munkahelyet áttelepíthet Magyarországra, mert itt jóval kisebbek a fizetések. A német lapok szerint a gyár vezetése titokban egyeztet a magyar politikai vezetéssel.
– Olyan nagyon nem volt ez titkos, erről régóta lehet hallani. Egyfelől van egy masszív áttelepülés Közép-Kelet-Európába, köztük Magyarországra is az autóipar részéről. Ennek csak egy faktora a bérköltség. Egy másik faktor a kiszámítható gazdaságpolitika és az alacsony energiaárak. A németországi gyártóbázisok csak részben a munkaerőköltség miatt veszítettek a versenyképességükből. Ott van még az adózás és az energiaköltségek magas szintje, illetve az iparral szembemenő politizálás, főleg a zöld pártok részéről. Egész Nyugat-Európa nehéz környezetet teremt az autóiparnak, már 5-8 éve lehet olvasni olyan tanulmányokat, hogy 1-2 évtizeden belül szinte láthatatlanra fog csökkenni a nyugat-európai autóipar aránya a világ autógyártásában.
– Amikor arról volt szó, hogy kiszámítható gazdaságpolitika, elsősorban az alacsonyan tartott adókról van szó?
– A kiszámítható gazdaságpolitikát itt a német multik szemszögéből nézve kell értelmezni.
– Az az ipari szegmens, amit áttelepítenének Magyarországra, a hozzáadott érték szempontjából jobb üzlet, mint az akkugyártás?
– Egyértelműen igen. Az akkumulátorgyártás teljesen érthetően vitatott történet, mert ott a hozzáadott érték valóban minimális. A know-how sem itt keletkezik értelemszerűen. A fejlesztésbe is kevéssé vagyunk bevonva, ha egyáltalán be vagyunk. Lehet ezen vitatkozni természetesen,
Az akkumulátorgyártást sohasem önmagában kell vizsgálni, hanem abból a szempontból, hogy akinek nincs akkumulátorgyártói bázisa, annak nincs is iparvonzó képessége a jövő autóiparában. 3-4 nagy hub lesz az Európai Unió területén belül. Mindegyik központ hasonló kapacitással fog rendelkezni, amit Magyarország le tudott kötni eddig.
– Tehát Magyarország lesz az egyik központ.
– Így van, és ezért ide fog gravitálni az autóiparnak az a része is, amely erősen rá van szorulva az akkumulátorok elérhetőségére. A mi gazdaságpolitikai nehézségünk és problémánk az az, hogy ennek az időzítése nagyon nehezen kiszámítható dolog, mert ha nem mi vonzzuk ide ezeket a gyárakat, akkor más csap le rájuk. Ami most történik, az a kapacitások egy részének újraosztása.
Ezek valószínűleg nem a következő 1-2 évben fognak megoldódni. A másik kérdésre visszatérve pedig, én nagyon határozottan és nagyon régóta próbálok küzdeni az ellen, hogy az autóipar úgy legyen Magyarországon beállítva, mintha ez valami alacsony hozzáadott értékű dolog lenne. Ez nem igaz. A magyar gyártásban rengeteg magyar mérnök, rengeteg magyar know-how, rengeteg itthoni fejlesztés van bevonva.
aztán ment a végtermék máshova. Nem erről van szó. Amikor a nulláról teljes értékű autógyártás zajlik, akkor annak minden része fontos hozzáadott értékkel jár, és be lehet vonni hazai beszállítókat is. Ez az, amit például a kínai autógyártás, meg az akkumulátorgyártás kapcsán nem lehet annyira látni.
– Azt tudom, hogy az Audi eleve így is építette fel a bázisát Győrben, és oda kutatás-fejlesztést is vitt, nagyon komoly mérnöki kapacitást. De ugyanez elmondható a Mercedesről, a Suzukiról vagy a BMW-ről is?
– A K+F alapvetően a németekhez köthető, és ott is legalább annyira fontos a nagy beszállítóknak az ilyen jellegű tevékenysége Magyarországon. Például a Bosch-t nyilván mindenki ismeri, de nemcsak a Bosch van itt, hanem nagyon sok más cég is.
– Az jó, ha idejön a Mercedes, de van-e szakképzett munkaerő?
– Ez folyamatosan kérdés, és erre nehéz az én tudásommal válaszolni, mert ez már nem autóipari kérdés. Ez gazdaságpolitikai kérdés. Ha ezek a cégek nem látnák biztosítva, hogy ez megoldható, akkor nem hoznának ide kapacitásokat. Minden végig van számolva, minden végig van gondolva.
– Nem félő, hogy a kibontakozó vámháború olyan bizonytalan gazdasági környezetet teremt, hogy a beharangozott, tervezett beruházások nem, vagy csak nagyon késedelmesen valósulnak meg?
– Persze, ez nehéz Magyarország szempontjából is, de alapvetően az egész európai autóipar szempontjából problémás. Szerintem elsősorban a közvetlenül az észak-amerikai piacra termelő, de nem az amerikai piacon jelenlévő gyárak szempontjából jelent ez gondot. Aztán lesz ennek egy továbbgyűrűző hatása természetesen, de nézzük meg, hogy a magyar egységek hova termelnek. A Suzuki teljes mértékben az európai piacra. Mi vagyunk itt az európai központja, nincs is más egysége Európában a Suzukinak. Az Audinak a motortermelése az egész világba irányul, így értelemszerűen érintett ebben a dologban. De például a modelljei azok kevésbé. Az a modellpaletta, amit itt gyártanak, nem elsősorban Észak-Amerika fókuszú, hanem többségében, súlypontjában Európa felé irányul. A BMW leendő gyára szintén kevéssé érintett ebben az amerikai sztoriban, mármint ha a végterméket nézzük. Ahogy a Mercedes kecskeméti gyára is olyan autókat termel, amelyek csak kis részben kitettek az amerikai piacnak.
De összességében továbbra is az a helyzet, hogy ez nem elsősorban és nem kizárólag a magyar egységeknek okoz gondot, hanem Európában mindenkinek.
– Térjünk át az elektromos autózásra, ott is nagyon érdekes dolgok történnek. A Totalcarban jelent meg egy cikk, hogy Magyarországon nagyon felpörgött az elektromos autók vásárlása, ami még áresést is hozott, elsősorban Tesla modelleket hoznak be, melyektől Európa nyugati felén szabadulnak meg, elsősorban politikai okokból. De ki nyomul be a Tesla helyére? A kínai BYD?
– Európában nem. Az európai eladásokban a kínai elektromos autók még mindig elég marginális részt képviselnek, tehát semmiképpen sem mondhatóak még erősnek.
– Ez akkor is így lesz, ha a szegedi gyár megépül?
– Vélhetően az lesz a felfutási görbéje a kínai autóiparnak, hogy egy viszonylag lassú, de alapos építkezésnek néznek elébe, a tőlük megszokott nagyon ambiciózus tempó helyett. Először 150 ezres kapacitással fog indulni a szegedi üzem, aztán lesz hozzáadva igények szerint a következő 150 ezres rész. A Tesla helyére viszont inkább a klasszikus európai gyártók zárkóznak föl.
– Volkswagen, Mercedes?
– BMW, Mercedes, Volkswagen, így van.
– Az Európai Uniónak mégis kihívás a kínai autók megjelenése. Ki is vetettek rájuk egy elég magas vámot.
– Most ezt a vámot, ennek a helyzetét vizsgálják politikai szinten. A jelenlegi elképzelés szerint inkább egy minimálárat határoznának meg a kínai autók számára, hogy az olcsó autódömping ne tudja letarolni a piacot. Szerintem ez nagyon nehéz dolog lesz, mert
Ez így nem fog működni, mert ez azzal jár, hogy az európai autóipar egyre nagyobb piaci veszteségeket kénytelen elkönyvelni. Az elemzések abba az irányba mennek, és én is ezzel értek egyet, hogy a globalizáció és az egységesedés irányából egy teljesen más irányba fordul a világgazdaság, a lokalizálódó piac irányába, ahol az észak-amerikai piacon is teljesen más elképzelések fognak érvényesülni. Az Európai Unió is egy saját utat fog választani, és a kínai autópiac is teljesen máshogy fog alakulni, és nem lesz átjárás a három nagy piac között. Sem modellek, sem standardok tekintetében.
– Vannak már olyan jók a kínai autók, mint a hagyományosan ismert nagy márkák?
– A kérdés, hogy mit tartunk jó autónak. Ha egy okostelefont négy keréken, akkor jobbak, mint az európaiak. De ha azt tartjuk jó autónak, aminek normális futóműve van, jó a vezethetősége, jól össze van rakva, finoman van hangolva a vezetéstámogatási rendszere, és a többi, akkor még mindig az európai autó az etalon.
– Maradva még egy kicsit az elektromos autóknál, a múlt évbeny a kifutó támogatások miatt az EU-ban erősen csökkent a kereslet az elektromos autók iránt, mivel azok még viszonylag drágák, emiatt viszont komoly válságba is került ez a szegmens.
– Menjünk vissza a legelejére a dolgoknak. Ha van egy kikényszerített villanyautó kvóta a Európai Unió részéről, meg egy technológiai tiltás,
Nem tudom szebben mondani, ezt pofázzuk itt néhányan évek óta, hogy ebből nagy baj lesz. Ezt éljük meg most. Nem lehet tartósan megerőszakolni normálisan működő folyamatokat, absztrakt "jóemberkedési" célokkal. A piac nem azt akarja, amit rákényszerítenek, nem abban a tempóban, és nem egészen ebben a formában.
– Az nem egy valid szemlélet, hogy létezhetnek a piac felett álló érdekek, mint például a környezetvédelem?
– De, abszolút. De akkor normálisan kell csinálni.
– És hogyan kellett volna normálisan csinálni?
– Az elérendő célt kellett volna meghatározni, és nem a technológiát, amivel el kell érni azt.
Ehelyett azt határoztuk meg, hogy mindenkinek legyen villanyautója, pont. A kettő az egyáltalán nem ugyanazt jelenti. A technológiasemlegesség elve van teljesen felrúgva, mérnöki kérdések helyett ideológiai kérdések léptek előtérbe. És innen van minden problémánk.
– Valamikor az ezredforduló környékén még az Európai Unió a hidrogénalapú autózásban látta a jövőt, azóta eltűnt ez a szál.
– Nem, nem tűnt el, csak mivel minden pénzünket az elektromos autózásra költöttük, de még ennek sem sikerült kiépíteni az infrastruktúráját, ezért erre meg már abszolút nem marad semmi forrás.
– Ezek szerint az európai autógyártás ezzel lábon lőtte magát?
– Az európai szabályozás. Ugyanis a szabályozás nem az európai autóipar kéréseit hallgatta meg, hanem a dízelbotrány után átlépte azt, és húzott egy vonalat, hogy akkor ezt és ezt kell csinálni. És ez az út így nem járható.
