A Babák című film készítői a magyar gyerekvédelemről: Szexrabszolgák, eltussolt bűnök és egy magát Istennek képzelő igazgató
A Telex Téma című műsorának vendége volt Moskovics Judit és Beck Nóra, az RTL Házon kívül című műsorának riporterei, akik a Babák című, a szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójáról és a magyar gyermekvédelmi rendszerről szóló dokumentumfilmjükről beszélgettek.
A film címe onnan ered, hogy a volt igazgató így szólította a javítóintézetben élő fiúkat – mondta el Moskovics Judit. Szerinte ez egy „több fedelű szó”, ami beégett az agyába. Beck Nóra hozzátette, hogy az igazgató nemcsak a fiúkat, hanem azokat a lányokat is így hívta, akiket a gyanú szerint futtatott.
– fogalmazott a riporter.
Moskovics Judit, aki korábban a bicskei gyermekotthon ügyét is feltárta, arról beszélt, a szőlő utcai történet annyiban különbözik a bicskeitől, hogy míg ott egy intézményen belül jeleztek kevesen, itt nagyon sokan, nagyon sokszor és sok szinten tettek jelzést hosszú évek alatt. „és mégsem történt semmi, ami azt jelenti, hogy itt valamilyen módon valakik ezt az embert védték” – állította Moskovics, aki szerint ez egy nagyon érdekes körülmény, ami miatt érdemes volt mélyebben beleásniuk magukat a témába.
Beck Nóra szerint a szőlő utcai riportjuk után rengeteg megkeresést kaptak más gyermekotthonokból dolgozóktól és szülőktől, akik „horrorsztorikat” meséltek. „az látszódott, hogy akármerre nyúlunk, akárhova megyünk az országban, mindenhol problémák vannak a gyerekvédelemmel és a gyerekvédelmi intézményekben” – mondta, hozzátéve, hogy a film ötlete egy közös kávézás során született meg.
A film egyik kulcsszereplője Lili, egy egykori áldozatból lett tanú. Moskovics Judit szerint a nőnek nagyon nagy szerepe volt az ügy feltárásában. Lili 13 éves korában, egy iskolai drogprevenciós előadáson találkozott először a későbbi igazgatóval. A lánynak volt családja, nem volt állami gondozott, de füvezett, amit valaki megsúgott az előadónak.
Elmondása szerint a férfi ezt kihasználva vette fel vele a kapcsolatot, és heti rendszerességgel találkoztak Fóton, hogy „beszélgessenek”. Moskovics szerint a kapcsolat egyfajta pótapa-viszonyként indult, a lány úgy érezte, végre van valaki, akit érdekelnek a gondjai.
„Igazából odáig épült ez a kapcsolat, hogy azt érezte ez a lány, hogy végre lett egy ember, akit érdekel, hogy vele mi van, hogy mik a gondjai, hogy miért magányos, hogy mitől fél, mitől szorong, miért nem akar otthon lenni.”
Lilinek kulcsszerepe volt a bizonyítékok megszerzésében is. Mivel értett a számítógépekhez, az igazgató 2018-ban, egy rendőrségi vizsgálat idején megkérte, hogy törölje le a számítógépéről az összes adatot „visszaállíthatatlanul”. Lili hazavitte a merevlemezt, és bár törölte, készített róla egy másolatot. Moskovics szerint eleinte nem is nézte meg, mi van rajta, csak az igazgató letartóztatása után döbbent rá, hogy a felvételek komoly bűncselekmények gyanúját vetik fel.
A filmben megszólal egy másik áldozat, Ádám is, akinek sorsa Beck Nóra szerint „a magyar gyerekvédelem szégyenletes helyzetét” tükrözi. A fiú csecsemőkorától a rendszerben volt, nevelőszülőknél szexuálisan bántalmazták, majd egy gyermekotthonban is áldozat lett.
Ádám droghasználó lett, és egy rablás miatt került a javítóintézetbe. Beck Nóra szerint az igazgató kifejezetten az ilyen, bántalmazott, sérülékeny gyerekekre „utazott”, mert tudta, hogy „nem is volt kinek szólniuk”. A fiú elmondása alapján az igazgató már a második napon felment hozzá a karanténba, és szexuális cselekményre kérte, majd a későbbiekben egyfajta „szexrabszolgája” lett.
Az igazgatóról, akinek a beceneve „Ihi”, vagyis „Isten helyett Isten” volt, a riportereknek az a kép alakult ki, hogy egy pszichopata, aki a leggyengébbekre vadászik. Moskovics Judit szerint az önképe tökéletesen lefedte ezt a becenevet, iszonyúan magabiztos volt, és úgy gondolta, rá nem vonatkoznak a gyermekvédelem szakmai szabályai.
Úgy vélte, a férfi mindenkit másra „használt”: volt, akit a lányaként nevelt fel, mással másfajta kapcsolatot alakított ki, és a munkatársait is felhasználta, egy szűk kört építve maga köré. Emellett rendkívül hiú volt, drága márkás ruhákban járt, két pitbullal sétált az intézetben, amivel Moskovics szerint a gyerekek felé demonstrálta az erejét, gazdagságát és hatalmát.
Az áldozatok mentális állapotáról Beck Nóra azt mondta, nincsenek jól.
Úgy gondolja, ezek a gyerekek „egy életre meg lettek nyomorítva”. Moskovics hozzátette, hogy Lili jobban van, számára a filmben való szereplés a feldolgozás része, erőt ad neki, hogy tevőlegesen hozzájárulhat ahhoz, hogy az elkövető megbűnhődjön.
A film készítésének nehézségeiről elmondták, a bizalom kiépítése hosszú folyamat volt, sokszor, hosszan beszélgettek az áldozatokkal az interjúk előtt. Az állami gondozásban felnőtt gyerekekkel a sok trauma miatt különösen nehéz volt a munka, sokszor lemondták a megbeszélt találkozókat.
A riportereket is megviselték a hallottak. Moskovics Judit szerint neki az segít a feldolgozásban, hogy a szakmai tudását felhasználva tehet azért, hogy a dolgok változzanak. „én ezt tudom beletenni abba, hogy jobb legyen a dolog, hogy változzon, hogy elérjünk valamit, és ez az embernek szerintem egy csomó esetben nyugalmat ad, vagy egyfajta távolságtartást.”
A film a politikai szálakat is vizsgálja. A volt igazgató a riporterek szerint gyakran kérkedett a kapcsolataival, azt állította, hogy Orbán Viktorral is jóban van. Moskovics Judit szerint a férfi karrieríve azt mutatja, hogy a rengeteg jelzés és rendőrségi eljárás ellenére nemhogy kiszorult a rendszerből, hanem „egyre magasabbra bukik tulajdonképpen”. Úgy véli, ez csak úgy lehetséges, ha valakik védték, vagy mert „Isten adta tehetségnek” tartották, vagy valamilyen érdekből.
Ugyanakkor felvetette, hogy az is lehet, hogy a férfi egy „remek szélhámos” volt, aki csak elhitette mindenkivel, hogy jó kapcsolatai vannak.
A film készítői szerint az évek során minisztériumi szintig is eljutottak a jelzések, mégsem lett következményük. Beck Nóra elmondta, hogy
A riporterek reagáltak Orbán Viktor parlamenti felszólalására is, amelyben a miniszterelnök arról beszélt, hogy a javítóintézetekben „bűnözők” vannak, a gyermekvédelem többi része pedig jól működik. Beck Nóra szerint a miniszterelnök nem a több mint 20 ezer gyereket érintő gyermekvédelemről beszélt, hanem csak arról a néhány százról, akik javítóintézetben vannak. Moskovics Judit szerint ugyanakkor az is a rendszer tünete, hogy a javítóintézetekbe „nagyon sokan a gyermekotthonokból érkeznek”.
A film a Szőlő utcai eseten túl a magyar gyermekvédelem egészének állapotát is bemutatja. Moskovics Judit szerint az ombudsman jelentései is alátámasztják, hogy rendszerszintű problémákról van szó. „És nem történt ezekben az ügyekben sem semmi” – jelentette ki. Szerinte a szőlő utcai ügy „a jéghegy csúcsa csak”.
A filmben más eseteket is bemutatnak, például a szekszárdi és szolnoki befogadóotthonokban történteket, ahol szintén bántalmazás gyanúja merült fel. A riporterek szerint általános tapasztalat, hogy a gyerekek jelzéseit nem veszik komolyan. „És neki se hittek. Tehát ez egy általános dolog, és ez nem egy politikai kérdés, hogy mennyire veszik ma Magyarországon azt komolyan az emberek, vagy bárki felelős azt, hogyha egy gyerek jelez.”
A kormány által is ismert adatok szerint minden ötödik állami gondozásban élő gyereket bántalmaznak, de a látencia, a rejtve maradó esetek száma a riporterek szerint ennél jóval magasabb lehet a szégyen és a reménytelenség miatt.
– összegezte Moskovics Judit. Beck Nóra hozzátette: „És igazából azt érezni, hogy az egész társadalom lemondott erről a 24 ezer gyerekről, akik ott élnek.”
A filmhez megkeresték a Belügyminisztériumot, több államtitkárt, volt minisztert, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, a rendőrséget és az ügyészséget is, de érdemi választ alig kaptak.
