SZEMPONT

Somogyi Zoltán 2024-ről: Orbán Viktor alatt kártyavárként omlott össze a belpolitikai talapzat

A Fideszben látszik a kapkodás, próbálják megtalálni, hogyan állíthatnák le Magyar Pétert, aki azonban egy nagyon erős választói elégedetlenség hullámain jutott el az ellenzék élére - mondja az elemző évértékelő sorozatunk legújabb részében.

Fischer Gábor, Címlapkép: EU, Alain Rolland - szmo.hu
2024. december 30.

2024 nemcsak egy újabb év volt a magyar politikában, hanem egy fordulópont, amikor a belpolitikai status quo kártyavárként omlott össze. A gazdaság, az uniós konfliktusok és a belső politikai viszonyok olyan eseményláncot indítottak el, amelynek következményei alapjaiban formálhatják át az előttünk álló időszakot. Magyar Péter, a Tisza Párt új vezetője és a választói elégedetlenség hullámát meglovagoló politikus új játékosként lépett színre, miközben Orbán Viktor rezsimje a kegyelmi ügy és az inflációs sokk alatt recseg-ropog.

Évértékelő sorozatunk mostani részében Somogyi Zoltán szociológussal az elmúlt év legfontosabb eseményeiről, a Fidesz rendszerszintű problémáiról és Magyar Péter felemelkedéséről beszélgetünk. Az interjúban nemcsak a múltat elemeztük, hanem a 2025-ös év lehetséges forgatókönyveit is latolgattuk. Hogyan alakítja a Fidesz stratégiáját a belső válság? Mire lehet képes az új ellenzéki erő? Milyen kockázatokat jelenthet Magyar Péter személyisége? És vajon merre halad Magyarország a politikai és gazdasági bizonytalanság közepette?

– Volt egy 2024-ünk, de már tudjuk előre, hogy jövőre csodálatos dolgok fognak történni. Na, de mi is történt velünk 2024-ben?

– Azt, hogy jövőre milyen csodás dolgok fognak történni velünk, egy politikus akkor veti be, amikor éppen a jelenben nem történnek meg ezek a csodálatos dolgok. A miniszterelnök kínban van, nem tud sok jót mondani a jelen helyzetről. Korábban arra épített, hogy ő már olyan szinten van a belpolitikában, hogy simán megengedheti magának a nagyívű külpolitikai játszmáját. Ehhez várta is a második féléves uniós elnökséget, hogy meg tudja mutatni, milyen nagy játékos is ő európai szinten, és úgy érezte még 2023-ban, hogy azzal a háttérrel, amit tizenvalahány év alatt felépített, simán bejátszható terep lesz a külpolitika.

Amivel nem számolt: összeomlott alatta a belpolitikai talapzat, ez a 2024-es év nagy hozadéka. Az emberek nagy részének a gazdasági biztonsága omlott össze, amelynek Magyar Péter megjelenése és megerősödése lett a következménye.

Azt nem elfelejtve, hogy a külpolitika erőteljesebb intézése a belpolitikai ügyintézés gyengülésével, feladatok átadásával járt: az erre kinevezett fideszes vezető politikusok nem tudták azt a minőséget hozni, ami a stabil háttérországhoz kellett. A kegyelmi döntés és az azt követő, máig tartó botrány ezt mutatta. A politika egy ilyen dolog: a legváratlanabb pillanatban kártyavárként tud összeomlasztani stabilnak tűnő építményeket.

– Hübrisz volt a Fidesz részéről a kegyelmi ügy? Mindig azt terjesztették Orbánról, hogy személyzeti kérdésekben is fantasztikusan kézben tartja a dolgokat. De most kiderült, hogy ez mégsem így van?

– Kezdjük azzal, hogy valószínűleg egy ellenzéki kis pártot sokkal könnyebb HR-szempontból kézben tartani, mint egy országot kétharmados többséggel, amikor minden fontos pozícióba saját embert kell kinevezni. Ez azért már sok ezer embert jelent. Fölöttük kellene diszponálni, róluk kellene teljes tudással rendelkezni, és nagyon jó emberismerettel rendelkezni. Nyilvánvaló, hogy ez nem tartható.

Nem is tud egyébként egy ilyen típusú rendszer máshogy működni, mint a legtetején lévő vezető, aki uralja a legfontosabb dolgokat, megengedi az alatta lévőknek, hogy a maguk kis uralmi köreiket kiépíthessék.

Ha ezt nem engedi meg, akkor nem tud a rendszer felépülni. Tehát itt mindenkinek voltak kisebb-nagyobb uralmi körei, és Novák Katalin nyilván Balog lelkész úrral nagyon szoros viszonyt, egy önálló uralmi kört alakított ki.

– Ez inkább Balog uralmi köre, nem Nováké...

– Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Egy biztos, hogy a sok év kontroll nélküli kormányzás és ellenzék nélküliség nem építi ki azt a fajta biztonsági reflexet, hogy mindig minden pillanatban érezzék, mi az, amit jó csinálni, mi az, amit rossz, mit lehet megtenni, mit nem. Általában annyi a reakció, hogy „mi vagyunk a hatalom, mi mindent megtehetünk”, mert ehhez szoktak hozzá. Hogy ez mikor üt vissza, az nagy kérdés volt. Nekem meggyőződésem, hogy ha a gazdaság tovább szárnyalt volna, még egy ilyen kegyelmi ügyet is simán túl tudott volna élni a Fidesz.

– Arról, hogy a gazdaság ne tudjon szárnyalni, gondoskodott maga Orbán Viktor is, amikor egy ideje már megy a bokszolás az Európai Unióval azokon a pénzeken, amik egyre inkább hiányoznak a költségvetésből.

– Az lenne a normális működés, hogy amikor fent van egy gazdaság, és erős, akkor tartalékol, amikor gyenge, akkor meg a tartalékból erősíti saját magát. Ez lehetne az államnak egy jól értelmezhető szerepe, ez mondjuk a keynesi megközelítés. Van persze az ezzel versenyző tiszta piacpárti megközelítés, hogy a piacot hagyni kell élni. Az is erős gazdaságot teremt, de itt egyikről se beszélgetünk a kettő közül, hanem arról, hogy volt egy erős, munkaerőhiányos gazdaság, amelyben sokan folyamatosan keresték az újabb befektetéseket, az állam pedig elkezdte gazdasági szempontból érthetetlenül túlfűteni ezt. Az állam is próbálta feleslegesen erősíteni a gazdaságot olyan állami beruházásokkal, amelyek aztán zárt körök felé landoltak. Ezzel az egyébként működő piacra még rárakott plusz két lapáttal, amellyel nem tett jót a gazdaságnak. Ugyanakkor volt egy olyan riadalom is még 2022-ben, hogy esetleg a választások kimenetele meglepheti Orbánékat, ezért akkor

több ezer milliárd forintot úgy szórtak bele a gazdaságba, hogy tudták, ennek nagyon erőteljes inflációs hozadéka lesz. A magyar emberek egyszer csak azt látták, hogy az évekig felfelé ívelő jólét után erősen leértékelődött a bankban tartott forintmegtakarításuk: olyan drágulás vette kezdetét, amire nem számítottak.

Európai szinten a legnagyobb inflációt sikerült elérni, amely elindította a lejtmenetet: csak azt kellett kivárni, hogy ki fogja, és milyen módon meglovagolni ezt? És akkor jött 2024-ben a kegyelmi ügy, ennek mentén megjelent Magyar Péter, aki egy tehetséges ember, és tehetséges politikus, de ő nemcsak a saját tehetségéből épült fel oda, ahol most van, hanem egy nagyon erős választói elégedetlenség hullámain jutott el az ellenzék élére, mert már sokan akarják ennek a kormányzásnak a végét.

– Ezek szerint a rezsim kezdete óta bele volt kódolva, hogy előbb-utóbb erre fut ki az egész? Tehát bele volt kódolva a túlfűtött gazdaságba, hogy ez előbb-utóbb kifullad, bele volt kódolva az, hogy a fékek és ellensúlyok nélküli rendszer előbb-utóbb valamilyen orbitális hibát fog véteni, amivel nekimegy a falnak?

– Ahogy Magyar Pétert nem ismerjük, mert új szereplő, úgy, akármilyen furcsa, Orbán Viktor személyiségét sem ismerjük igazán, bár ő régi szereplő. Simán el tudom képzelni, hogyha valakinek mindig azt mondják, hogy „te egy akkora tehetség vagy, hogy ilyen 500 évente egy születik”, akkor egy idő után az ember elhiszi magáról, és akkor nincs szüksége komoly szakmai segítségre, akkor abból jönnek a nem mindig tökéletes döntések.

– Amikor ez a pénzszórás történt, fehéren-feketén mindenki leírta, akinek volt egy csöpp esze, hogy ezt a pénzt előbb-utóbb vissza kell szedni, és ennek nagyon komoly ára lesz.

– Igen, de ő azt is gondolhatja, hogy amikor az infláció visszaszedi a pénzt, akkor az emberek nem feltétlenül rakják össze fejben ezt a korábbi osztogatással. Meg hát, bár természetesen semmilyen módon nem akarom ezt a rendszert Rákosiéhoz hasonlítani, de ott is volt egy olyan szlogen és gazdasági cél, hogy a „vas és acél országa” lesz Magyarország, de jó lesz majd ez, aztán nem lett az. Itt is az van, hogy nem a piac dönti el, hogy hova hajlandó a tőke beáramlani, és akkor az állam hagyja ezt, hanem az állam dönti el, hogy ő mit gondol a piac fejlődéséről, és a mi adópénzeinket kockáztatja a döntéseivel. Például itt van az akkugyárak esete. Mindent feltenni az akkugyártásra, és közben meg összeomlik az európai autógyártás, ráadásul külön az elektromos autók iránti kereslet is összecsuklik, amire az akkugyártást felhúzták, ez a rossz döntés. Vagy az is,

amikor működő bizniszbe beleraknak óriási közpénzeket, például a repülőtér megvásárlásába. Az egy működő üzlet volt. Senkinek nem lesz jobb attól, hogy az állam megvette, abszolút felárazva.

Ilyen áron nem lehetett volna a piacon eladni, amennyiért az állam megvette. A reptér az állam számára eddig is nyereséges üzlet volt, hiszen adó formájában nagyon komoly pénzeket szedett be a repülőtéren. De az, hogy mostantól ő működteti, ő kockáztat az egészen más. Rendkívül rossz helyzetet teremt, amikor az állam elkezdi átvenni a piac helyét. Mert amikor rosszak ezek az egyáltalán nem piaci döntések, azaz nem jönnek be, akkor az adófizetők szívják meg.

– Ezek szerint jó dramaturgiával az történt, mint egy jól felépített drámában, hogy hirtelen omlik minden össze, a gazdaság, a politika. Az év végére az is kiderült, hogy bár repteret vett magának az állam, de a vasúti pályaudvarok fenntartására nincsen pénz.

– Egy ilyen kijelentés, mármint hogy az államnak nincs pénze a vasút fenntartására, ezért magánkézbe juttatja „ingyen” a pályaudvarokat, Nyugat-Európában kormányválságot okozna.

Ez olyan, mintha a részvénytársaság vezérigazgatója az igazgatósági tagoknak bejelentené, hogy a cég vagyonát, ami a részvénytársaság tagjainak a vagyona, odaadná másoknak semmiért, mert nem képes maga üzemeltetni. Nyilván irtózatos felzúdulás lenne.

Az a kérdés, hogy miben más ez a helyzet, amikor Orbán Viktor mondja ezt az ő részvényeseinek, azaz a magyar adófizetőknek, hogy most akkor én kiadnám ezt a hatalmas értékű közvagyont magánba, nulla forintért?

– Sokan úgy érzik, minden évben olyan határátlépések történnek, amiket előző évben még nem tudtunk elképzelni.

– Minden egyeduralkodó azt gondolja, hogy sosem ér véget az uralma. Mi meg azt gondolhatjuk, hogy Közép-Európában vagyunk kompországként, ahogy Ady Endre megfogalmazta, tehát amennyire nem vagyunk teljesen Nyugat, úgy nem vagyunk teljesen Kelet sem. Aki optimista, az azt mondja, hogy nem vagyunk annyira Kelet, hogy ezt meg lehessen csinálni. A pesszimista pedig azt mondja, hogy nem vagyunk teljesen Nyugat, hogy ne lehessen ezt megcsinálni. És egy kompországban mindig valahogy eldőlnek a dolgok. Néha egy kis szerencsével, néha egy kis szerencsétlenséggel. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a „megyünk valami új felé” az ténylegesen létező érzés, hiszen már stílusában is volt egyfajta irányváltás: a Menczer-féle kocsmahangulat például teljesen új dolog volt, hiszen egy kormánytag ugrott neki az ellenzék vezetőjének úgy, ahogy egy kocsmában sem illik igazán, egy jobb kocsmából kidobják ezért az embert.

Nyilván gondolkoznak a Fideszben különböző megoldásokon, hogy hogyan lehetne leállítani Magyar Pétert.

Az nekik kifejezetten fontos feladat. Látszik a kapkodás, tehát hol ezt, hol azt csinálják. Szerencsére nem mertek még fizikailag az ellenzék vezetőjéhez hozzányúlni, de ezt el fogja dönteni a 2025-ös év, hogy végül is mit tekintenek igazi megoldásnak. Továbbra is maradni az európai megszokott kereteken belül, és akkor mondjuk még, amit el tudok képzelni, hogy például átírják a választási rendszert egy teljesen arányos választási rendszerre alacsony bejutási küszöbbel, amivel adnak a többi ellenzéki erőnek is lehetőséget, hogy újra feléledjenek. Ez mondjuk lehet egy ilyen megoldás. És persze lehet, hogy a jövő év elhoz egy olyan gazdasági fellendülést, hogy a választók megbocsátanak Orbán Viktornak, és akkor visszarendeződés van, ami nyugalmat hoz a Fidesz oldalán. Erre csak minimális esélyt látok, mert

amikor egy választó csalódik egy politikában, oda nagyon nehezen megy vissza.

A harmadik lehetőség az, hogy olyan eszközökhöz is fordulhatnak, amiről én nem is akarok itt beszélni. Amitől ilyen szempontból lehet félni, az előbb elmondott, se nem Kelet, se nem Nyugat problematika, ahol maga a kormány se tudja kiszámolni, hogy egy esetleges erőszakos beavatkozás a politikai rendszerbe milyen hatást vált ki a választókban.

– Hova vezethet a szintén az év második felében meghirdetett gazdasági semlegesség politikája?

– Nincs ez a semlegesség, a magyar gazdaság az európai gazdaság dinamizmusától függ. Éppen ezért, az EU-ból történő esetleges kilépés borzalmas dolgokat produkálna Magyarország számára gazdaságilag, ezt nyilván önmagában nem kockáztatná meg Orbán, vagy nagyon nehezen jutna erre a lépésre. Az, hogy olyan politikai helyzet alakuljon ki, hogy a német nagyvállalatok már ne tudjanak bennmaradni az országban, mert tarthatatlanná válik az állapot, azt sem engedheti meg magának. Tehát ilyen szempontból is hiába mondja, hogy semleges gazdaságpolitikát folytat.

– Történhetnek olyan „rendkívüli események”, hogy a Fidesz esetleges veresége esetén 2026-ban mégse kerüljön sor a hatalom átadására?

– Hadd kockáztassam meg azt, hogy elhiszem még mindig Magyarország miniszterelnökéről, ilyen dolgot nem tenne.

– Fogadjuk el. Merre marad játéktere a miniszterelnöknek?

– Orbán jelenleg nem nagyon tud mit mondani a belpolitikában arról, hogy milyen állapotban vannak az egészségügyi intézmények, milyen állapotban van az oktatás, közlekedés. Ahol az állam ott van, ott problémák vannak. Rossz állapotban van a gazdaság is ráadásul. Magyar Péter ezt használja ki, hogy ő meg minden nap beszél. (Nagy hiba volt például a karácsonyi ajándékokat nem elfogadni.) Orbán Viktor azt próbálja kihasználni Magyar Péterrel szemben, hogy ő magasabb szinten van, mert ő már a világpolitikában van jelen, ez az ő játéka.

Erről is érdemes egy pár szót váltani, hiszen a mostani időszak is megmutatta, sikeresen lehet azt játszani, hogy ő az Unió elnökeként milyen nagy békepárti,

ha pedig véletlenül összejön a béke, akkor majd mondhatja, hogy ő volt az első harcosa.

Ez biztos nagyon nagy siker lenne. Ugyanakkor viszont azt látjuk a külpolitikai mozgásában, hogy bármit csinál, az egyedi, személyes, az ő kapcsolatrendszeréhez kötött Magyarország pozíciója jelenleg. Jóban van Netanjahuval, ezért Magyarország Izraellel jóban van, személyes kapcsolata van Trumppal, ezért Magyarország most örülhet, hogy Trump nyert.

Jóban volt korábban Ficóval, jóban volt Melonival, ezért máshogy alakult ez a jó kapcsolat, majd meglátjuk, hogy most hogy alakul, de mindig annak kell drukkolni, hogy Orbán Viktor kivel van jóban és kivel van rosszban. Hogy Orbán Viktor elmegy tárgyalni, azt kell nézegetni, hogy ő elment tárgyalni, de nem tudjuk, hogy miről tárgyalt. Ennek teljesen máshogy kellene kinéznie egy intézményesült rendszerben.

Egy országnak a külpolitikáját nem személyes viszonyrendszereknek, hanem az ország érdekének kellene meghatároznia, ezért például nem szabadna kockáztatni vele.

Most bejött a kockáztatás, nyert Trump, de ha nem nyer, és Orbán rátette az összes zsetont, akkor mi történt volna? Még az is kérdés, hogy így mi fog történni?

– Itt Magyar Péter. Mit kell jól csinálnia, hogy ezen a hullámon továbbra is fenn tudjon maradni?

– Az első tanácsom, hogy nevet semmiképpen se változtasson. Az, hogy őt Magyarnak hívják, valami elképesztő szerencse. Ez a Fidesz kommunikációját jócskán megnehezíti, mert már nehéz úgy beszélni, hogy „hajrá magyarok, hajrá Magyarország!” Ez a vicces része. A másik az, hogy nyilván vita van a közvélemény-kutató intézetek között, mert vannak, amelyek a Fideszt mérik erősebbnek. De ha ezeket az intézeteket, amelyek a rezsim felé elkötelezettek, kivesszük, akkor a többiek együtt jelzik azt, hogy a Tisza Párt már erősebb, mint a Fidesz. Azért ez egy teljesítmény.

Ha egy évvel ezelőtt itt ültünk volna, azt mondjuk, hogy esély nincs változásra, nulla az ellenzék, csak Orbán van. Azért az, hogy valaki ezt megcsinálja, az egy politikai teljesítmény. Nagyon távol szeretném tartani magam attól, hogy úgy tűnjön, én bármilyen tanácsot is adok ebben. Mert ha még akarnék is tanácsot adni, nem érdemes, mert ezen a szinten, ha valaki így megcsinálja saját magát, akkor nyilván sokkal többet lát abból, hogy mit kell csinálni, mint amit mi látunk ebből. Ez az első dolog. A másik, hogy teljesen valós a politikának az ingatagsága, bármikor összeomolhat bármi. Tehát

ahogy az orbáni nagyon markáns, megdönthetetlen rendszer-képe összeomlott, és most már arról beszélgetünk, hogy simán akár el is veszítheti a választásokat, ugyanez igaz Magyar Péterre is.

Ez meg abból a szempontból érdekes, hogy hol van az eddigi ellenzéknek az a túlélési, önvédelmi reflexe, hogy ők maguk esetleg pont azért dolgoznának a háttérben, mert akár bármelyik pillanatban az előttük lévő kettősből összeomolhat valamelyik, és akkor újra beléphetnek a két versengő szereplő egyikévé, és ez már egy jó szerep. Tulajdonképpen azt fogalmaznám meg, hogy hol van a baloldal?

– Mert Magyar Péter mindent visz...

– Látszik, hogy olyan eszközökhöz mer nyúlni, amihez eddig senki. És látszik, hogy a közösségi média világában ez simán elmegy. Például nekiugrott a magyar sajtónak, sokszor érthetetlenül. Mert megérezte, hogy miután ő, a közösségi médiának köszönhetően, közvetlenül kapcsolatot tud tartani a választókkal, neki simán lehet ellensége az egész eddigi politikai szisztéma mindenestül, amiben benne vannak az újságírók is mindenestül, nem csak a politikusok. Nyilván a kérdés az, hogy ez a stílus működik-e hosszú távon. Látom, hogy

a választók egy jókora része már azt gondolja, bármi jöjjön, csak menjen Orbán Viktor, de nem tudjuk, hogy fél év múlva mit is fognak gondolni. Ezért érdemes tehát mindenkinek mindig dolgozni, aki akar valamit a politikától.

A másik nagy kérdés, hogy Magyar Péter tud-e ténylegesen pártot építeni, tehát az ő személyisége képes-e egy politikai közösség felépítésére? Még nem látjuk, hol tart ebben. Van nagyon sok híve, van nagyon sok támogatója, Tisza-szigetek vannak országszerte, de hogy ez mikor és hogyan szerveződik egy működő párttá, azt még nem tudjuk.

– Mi az a legutolsó időpont, ameddig látnunk kell a pártot ahhoz, hogy kormányképes erőnek láttassa magát?

– Szerintem ilyen nem nagyon van. Ha tartja magát, és a Tisza Párt lesz a legnépszerűbb politikai erő, akkor neki nyilván lehet az is a felfogása, hogy a 106 egyéni körzetben talál 106 képviselőt, és központi kommunikációval, ahogy a Fidesz is csinálta, marketingeli majd őket.

Ha jó Magyarországot szeretnénk mi, választók, akkor működő politikai közösségeket kell akarnunk, és nem csak működő politikai személyiségeket, egyet-kettőt, akik politikai vállalkozásként megcsinálják a maguk szerencséjét a politikában.

Az orbáni rendszer ilyen, ő megcsinálta a maga szerencséjét az adófizetők pénzén. Most attól szenved a Fidesz, illetve Orbán Viktor, ami számára eddig az előny volt: megszüntette korábban a Fideszt, mint politikai pártot, és megteremtette a csak alá tartozó politikai közösséget, azoknak a csoportját, akik Orbán Viktort imádják. Ez a politikai közösség nem egy párt, amelyik megvitatja a különböző tematikákat, és megpróbál valamilyen irányba menni. Ez nyilván azt is jelenti, hogy ha a politikai vezető meggyengül, akkor a politikai szervezet is meggyengül mögötte. És azt is jelenti, hogy

ha a politikai vezető hatalomra kerül, akkor az azért veszélyes, mert az ő egyszemélyes döntésétől nagyon sok minden függ.

Itt igazából a kérdés az, hogy Magyar Péter hogy viszi be magát a hatalomba. Ha be tudja vinni magát úgy, ahogy Orbán Viktor tette, akkor akár még az is lehet, hogy csöbörből vödörbe kerülünk. Vagy a másik lehetőség, hogy ténylegesen egy rendes politikai szervezetet kell építeni, ahol akármennyire szegényesen öltözködnek és büdös szájúak az emberek, vagy nem is tudom, mit mondott, de azért mégiscsak annak a politikai közösségnek a fontos tagjai, akikkel egy kontrollált kormányzást tud vinni.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Hamis papírokkal vadásztak a félmilliárdos telkekre – Az autóból rángatták ki a rendőrök az ingatlancsalás főszervezőjét

Két férfit gyanúsítanak különösen nagy kárt okozó csalással Pest vármegyében. A páros az elfogásukig már 150 millió forintot csalt ki két vevőtől hamis adásvételi szerződésekkel.

KÉK HÍREK

Beszakadt a jég két lány alatt az Ipolyon – Egy babakocsit toló férfi hallotta meg a segélykiáltásukat és mentette meg őket

A 13 és 15 éves lány Szob és Ipolydamásd között ment a folyó jegére, amikor az beszakadt alattuk. A sokkos, enyhén hipotermiás állapotban lévő fiatalokat kórházba szállították. A segítségükre siető férfi nem sérült meg, bár ő is vizes lett.

KÉK HÍREK

Az eltűnt Egressy Mátyás zaklatott volt, a telefonját kereste – Egy szemtanú édesanyja elmondta, mit mesélt a gyereke a szombat hajnalról

A 16 éves szemtanú a rendőrségen tanúvallomást is tett. Elmondása szerint a 18 éves diák nem volt alkoholos befolyás alatt, hanem zaklatottan kereste a mobilját.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Raskó György: A Bászna Gabona csődje dominóhatást indíthat el, Kósa Lajos pozíciója viszont még erősödhet is

A fideszes politikus akár azt is mondhatja: ő intézte el, hogy megmentsék a gazdákat - véli az agrárközgazdász. Az állam közbelépése nélkül a baj sokkal nagyobb lehet, mert a bajba került több száz termelővel a többi bank és a szállítók is felmondhatják a szerződéseiket.

Fischer Gábor, Címlapkép: Bászna Gabona Zrt. - szmo.hu
2026. január 15.

10 milliárdosra becsüli a Bászna Gabona Zrt. tartozásait a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége. A vállalkozás évekkel ezelőtt Kósa Lajos rokonainak vállalkozásaként került a hírekbe, komoly tulajdonrésze volt benne a politikus testvérének és közvetetten édesanyjának is, akik azonban azóta már kiszálltak belőle. De a jelenlegi tulajdonosokról is Kósa Lajos távoli rokonaiként ír a sajtó. A Bászna hirtelen nőtt nagyra, tavaly év végén azonban már arról szóltak a hírek, hogy a cég a csőd szélén billeg, az ügyfelek hiába követelik a pénzüket és a letárolt terményt. A nehéz helyzetbe került gazdáknak segítséget ígért az agrárminiszter, természetesen az adófizetők pénzén. A rendőrség sikkasztás gyanújával indított nyomozást.

Hogyan nőhetett ennyire gyorsan ez a cég, és milyen következményekkel járhatnak a történtek? Erről beszélgettünk Raskó György agrárközgazdásszal.

— Hogyan tud egy ekkora gabonakereskedő cég csődbe menni?

— Egyrészt az üzletpolitikájuk túl agresszív volt, arra irányult, hogy minél több ügyfelet szerezzenek. Ezért drágán vettek, de olyan áron már nem tudták továbbadni a terményt. Ez a stratégia annyiban eredményes volt, hogy

a cég pillanatok alatt óriássá nőtt, hihetetlen gyorsasággal szereztek partnereket és bővítették a forgalmukat.

Ez jó stratégia, csak bírni kell pénzzel.

— Honnan volt ehhez ennyi pénzük?

— Most nem nevezhetem meg a bankot, de egy kormányközeli nagybank elég rendesen finanszírozta őket, különböző formákban. Részben forgóeszközhitellel, részben lízinggel és így tovább. Mondhatni, kiemelt ügyfélnek számítottak ennél a banknál, ahol, a kormányközeli vállalkozásokat általában nem olyan prudens módon finanszírozzák, mint ami a normál kereskedelmi bankoknál megszokott.

— Igaz, hogy ennél a cégnél nagyon sok gazdálkodónak az egész évi jövedelme ragadt be?

— Nem biztos, hogy az egész, de miután ez egy gabonaforgalmazó, vevő és kereskedő cég, sokaknak ragadt be a pénze. A környékbeli gazdákat átcsábította más gabonaforgalmazóktól, mert magasabb árat adott. Mindig túllicitálták a versenytársakat. Az emberek pedig sajnos hajlamosak arra, hogy ha jó árat kapnak, nem ragaszkodnak a megszokott partnereikhez, beleesnek abba a hibába, hogy nem figyelik a cég bonitását.

A környéken mindenki tudta: ez a Kósa Lajos érdekeltségébe tartozó cég.

Azt gondolták, ha egy ilyen nagy, politikailag befolyásos személyiség égisze alatt működik a vállalkozás, akkor az nem fog csődbe jutni, mert az állam majd úgyis kisegíti.

— Egy óvatos gazda találhatott volna nyilvános adatokból, céginformációkból olyan figyelmeztető jeleket, amelyek miatt inkább egy biztosabb, bár alacsonyabb árat kínáló partner mellett dönt?

— Nem látszott, hogy nem stabil a helyzet. Az Optennél, ha fizet valaki, természetesen rá tudott tekinteni a cég pénzügyi helyzetére. De a magyar gazdák 99 százaléka nem fizet azért, hogy ilyen információkat megszerezhessen. De mint mondtam, itt a pszichológiai hatás a lényeges: a Kósa Lajos érdekeltségébe tartozónak vélt cég nem fog csődbe menni, mert amíg a Fidesz van hatalmon, és ott van a nagy kereskedelmi bank a háttérben, addig a cég mindig fizetőképes lesz. A választások közeledtével azonban már az ilyen, nem mindig prudens módon finanszírozó bankok is óvatosabbak lettek, és valószínűleg nem finanszírozták tovább a céget, emiatt pedig felgyorsultak az események. Ami egy homályos pont, hogy rengeteg árut tároltak náluk megőrzésre.

Néhány nagy cég jelezte, hogy hiányzik a raktárból a letétbe helyezett gabonájuk, ami például az UBM esetében 30 ezer tonna.

Ez viszont már durva sikkasztás lehet.

— Tehát a letéti áru tulajdonosának tudta nélkül eladhatták a terményt?

— Egyelőre homályos, mi történt vele, de amikor kikérték ezt a mennyiséget, nem tudták kiszolgáltatni.

— Ez mekkora értéket képvisel?

— Az UBM esetében meghaladja a 2 milliárd forintot.

— Ön azt írta, hogy itt dominóhatás indulhat el. Ezt hogyan értsük?

— A dominóhatás lényege, hogy a környékbeli gabonatermelők több bankkal is kapcsolatban állnak. Ha a Bászna Gabona hibájából egy termelő elveszíti a hitelképességét, akkor hiába finanszírozta az input anyagait (műtrágyát, vetőmagot, növényvédő szereket) egy másik bank, az is azt fogja mondani, hogy a vállalkozás elvesztette a hitelképességét, és nem ad több pénzt. De nemcsak a bankok, hanem a szállítók is így reagálnak. Magyarországon a nagy integrátorok szoktak input anyagot szállítani, betakarítás utáni fizetéssel.

Ha a műtrágya-szállító megtudja, hogy az ügyfele nem kapta meg a tavalyi gabona ellenértékét, azt mondja: „Figyelj, nem tudok neked szállítói hitelt nyújtani, mert nem állsz jól anyagilag.”

Így a gazda csak előre fizetéssel vehetne növényvédő szert vagy műtrágyát, de nyilván nem tud, mert nincs pénze. Ez a dominóhatás: a tavaszi munkák finanszírozása is bukik. Ha ez pár termelőt érint, az nem nagy ügy, de ha igaz, hogy több száz termelőről van szó, akkor az már azt jelenti, hogy nem tudják finanszírozni a tavaszi munkálatokat, nem tudnak megfelelő mennyiségű műtrágyát vásárolni. Gyakorlatilag vert helyzetből indulnak neki az évnek, és kétséges, hogy tudnak-e optimális szinten termelni. Ha nem, mert nincs pénzük input anyagokra, akkor már az idei évük is füstbe megy.

— Hatalmas politikai kockázat lenne a választások előtt egy ilyen csődhullám.

— Szerintem a közelgő országgyűlési választások miatt a kormány ki fogja fizetni a károsultakat, főleg a kisebb termelőket. A miniszter megfogalmazása homályos, mert egyelőre a nagy gabonafelvásárlók, akik jóhiszeműen ott tárolták a gabonájukat, komoly veszteséget kénytelenek lenyelni. De ők nem szavazók. A gazdálkodók viszont szavazni fognak, és ha nem kapják meg a pénzüket a választásokig, valószínűleg kevesen voksolnak majd a kormánypártra.

— Ha a tulajdonosi hétteret nézzük, azt látjuk, hogy Kósa Lajos, aki rokonsága által eredetileg tulajdonnal rendelkezett a cégben, már nem tulajdonos. Lehet még köze a céghez?

— Biztos, hogy van.

— Ez csak feltételezés, vagy van erre bizonyíték?

— A jelenlegi ügyvezetők, a Szilágyi család is Kósa Lajos bizalmi emberei. Lehet, hogy van egy olyan háttérszerződés, amit nem kell a nyilvánosság előtt bejelenteni. Ez lehet egy ügyvédnél letétbe helyezett vagy csupán két fél között megírt megállapodás, ami nem közjogi alapon, hanem a felek egyezségén alapul.

— Ez hogyan hathat Kósa Lajos politikai karrierjére?

— Paradox módon, ha az állam a magyar adófizetők pénzéből segít, abból Kósa Lajos még jól is kijöhet.

A Fidesz állampártként tekint magára, az államot a magáénak tekinti. Ha tehát az állam hozzájárul a termelők kifizetéséhez, Kósa Lajos azt mondhatja: „Lám, mi vagyunk hatalmon, én el tudom intézni, hogy megkapjátok a pénzeteket.”

Ezzel még erősödhet is a pozíciója.

— Milyen hatással lehet ez az esemény a mezőgazdasági árakra, akár lokálisan, akár országosan?

— Lokálisan sem, országosan sincs hatása.

— Tehát az fog történni, hogy milliárdokat kifizetnek adófizetői pénzből, majd mindenki mehet tovább, a Básznával szemben pedig elindul egy csődeljárás?

— És lehet politikailag is reagálni erre a dologra azok részéről, akiket a Kósa Lajos érdekeltségébe tartozó cég megkárosított. Ebbe pedig átvitt értelemben minden magyar állampolgár beletartozik, amennyiben az államkasszából kell kártalanítani a károsultakat.

— Nagyon gyorsan meg kell történni a kártalanításnak, hiszen az ön által „inputnak” nevezett termékeket pillanatokon belül meg kellene vásárolniuk.

— Február végéig mindenképpen meg kell történnie, másfél-két hónap van rá.

Kapcsolódó

„Ne nézze senki hülyének a gazdálkodókat!” - óriási a felháborodás a csődbe ment Bászna Gabona Zrt. miatt, ami korábban Kósa Lajos rokonaié volt

Elképesztő a hiány, több tízezer tonna gabonának és milliárdoknak kelt lába a mátészalkai cégnél. A cégvezető ügyvédjén keresztül csak annyit üzent, hogy sajnálják.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Szőlő utca: a hatóságok kitérnek a válasz elől, hogy miért nem tettek semmit, miközben videók bizonyították a bűncselekményeket

Nyáron a rendőrség, ősszel pedig az ügyészség birtokában voltak a Szőlő utcai javítóintézet vezetőjének bántalmazásait rögzítő felvételek, mégsem történt semmi a gyermekek védelmében. A Központi Nyomozó Főügyészség elévülésre hivatkozva hárítja a felelősséget.

KÉK HÍREK

A polgármestert is meglőtték egy csehországi városházán, a támadó végzett magával

A fegyveres hat embert sebesített meg, köztük három rendőrt is. Ketten meghaltak, egy nő állapota válságos. A legfrissebb hírek szerint egy szerelmi ügy fajult el.

KÉK HÍREK

„Ma meg fog halni az anyátok!” – mondta a tiszaszederkényi férfi az iskolába induló gyerekeinek, majd tényleg végzett a párjával

A féltékenységi vita akkor fajult el, amikor a nőt telefonon kereste egy másik férfi. A támadó 22-szer szúrt. A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Főügyészség többszörösen minősülő emberölés miatt emelt vádat.

SZEMPONT

Török Gábor: A Fidesz-elit sem látja a valós számokat, szándékosan titkolják előlük a rosszabb adatokat

A politológus szerint a párt célja ezzel az, hogy nehogy elbizonytalanodjanak az elit tagjai. A kampányban inkább a bevált témákra, a migrációra és a háborúra koncentrálnak.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. január 16.

„Mindent meg kell változtatni, hogy semmi se változzon” – így foglalta össze Török Gábor politológus a Fidesz hozzáállását a kampányhoz a 24.hu podcast-műsorában, a Törökülésben. Az elemző szerint a kormánypárt a választásra készülve mindent megváltoztatott, ami formai, módszertani vagy technikai kérdés, például Orbán Viktor új helyeken és szerepekben tűnt fel, és tömegesen cseréltek le jelölteket is. A Fidesz kongresszusa azonban világosan megmutatta, hogy tartalmi változás nem történt.

„A párt módszertanilag, formailag rengeteget változtatott, de az, ahogyan hozzááll az ellenfélhez, az, ahogyan megpróbálja az ellenfelet keretezni, amilyen témákon keresztül az ellenfélről beszél, ugyanaz”

– fogalmazott Török Gábor. A politológus szerint a Fidesz kampányának továbbra is három fő témája van. „Mit is mondott Orbán Viktor a kongresszuson? Migráció, gender, háború. Ez a három legfontosabb téma.”

Az elemző szerint a párt politikájából és kampányából éppen a jövőkép hiányzik.

„Ami szerintem nagyon hiányzik a Fidesz politikájából és kampányából, az az, hogy a Fidesz bármit mondjon arról, hogy 2026-tól mi lesz más, ha ők nyerik a választást”

– mondta.

A beszélgetésben szó esett a közvélemény-kutatási adatok körüli bizonytalanságról is. Török Gábor szerint a Fidesz kampánytervezésekor fontos szempont, hogy az elit tagjai se lássanak olyan adatokat, amelyekben az ellenfél vezet. Úgy látja, a valós helyzetről még a legbelsőbb körökben sem mindenki kap tájékoztatást.

„Sokan vannak gazdasági életben, akik azt mondják, hogy «nekem biztos megmondaná Rogán Antal, hogy mi a valós helyzet». Hát a fenét mondaná meg. Nem mondhatja meg”

– mondta az elemző.

A műsorban szó esett még arról, hogy mekkora szerepe van az egyéni jelölteknek, és mit üzen a kormánypárt sorcseréje, jó-e a kormánypárt választott szlogenje, a Biztos választás, hogy miről nem beszél egyáltalán Orbán Viktor, valamint hogy behozható-e a Tisza Párt előnye, ha pontosak a Medián aktuális számai.

Kapcsolódó

Medián: 12 százalékpont a TISZA előnye, a választók többsége mégis Fidesz-győzelemre számít

Furcsa ellentmondást mutat a Medián felmérése: még a bizonytalanok is Fidesz-győzelmet várnak, pedig kétszer annyian akarnak változást.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Kirakták a fekete zászlót Egressy Mátyás középiskolájában, a rendőrség még nagy erőkkel kutat az eltűnt fiú után

A 18 éves fiatalt még keresik, de a gimnáziuma már kihelyezte a gyászlobogót, és információk szerint az épületben mécseseket gyújtottak.

KULT

Hogy segíti egy pakisztáni templom meglátogatása a rákból való kigyógyulást? – Megnéztük az On the Spot új sorozatát

Az On the Spot „Sonu – Egy gyógyulás története” című új évada utazás az emberi lélek, a spiritualitás mélyére. Megnézése után talán kicsit másképp fogunk gondolni a rákra.

KÉK HÍREK

Blikk: Egressy Mátyás édesapja azonosította a Lánchídon talált kulcscsomót

A hídon egy, az eltűnt fiatalhoz köthető kulcscsomót találtak, amelyet a lap szerint a fiú édesapja felismert. A rendőrség egyelőre nem erősítette meg ezt az információt.

SZEMPONT

Nahalka István: A házi feladatot, amibe belefulladnak a gyerekek és a szülők is, gyorsan el kellene felejteni

Miközben elvették a szülők döntési jogát, mikor menjen a gyerekük iskolába, a valódi probléma, hogy az oktatási rendszer minden gyereket ugyanúgy kezel, pedig differenciálni kellene, azt kellene nézni, ki miben jó, és azt fejleszteni – mondja az oktatáskutató.

Fischer Gábor, Címlapkép: MTI/Kiss Gábor - szmo.hu
2026. január 17.

Idén kicsit még nehezebb lett azoknak a szülőknek a helyzete, akik bármilyen oknál fogva szeretnék még egy évre visszatartani gyermeküket az iskolakezdés előtt. Amíg korábban a szülők eldönthették, hogy hat vagy hétéves korukban küldik iskolába a gyermeküket, illetbe elég volt az óvodapedagógus, azaz a gyermeket legjobban ismerő szakember véleménye a kérdésben, néhány éve a kormány törekvése az, hogy minden gyermek, aki betöltötte a hatodik életévét, iskolába kerüljön. Aki ezt ki akarja kerülni, annak az Oktatási Hivataltól kell ezt kérnie, és adott esetben a Pedagógiai Szakszolgálatnak kell kivizsgálnia az érintett óvodás iskolaérettségét. Amíg eddig csak szúrópróbaszerűen, illetve az indokolt esetekben végezte el a Szakszolgálat az iskolaérettségi vizsgálatot, idén már minden esetben teljes eljárást folytatnak le.

De szükség van-e az iskolaérettséget vizsgálni, egyáltalán, mennyire képes kezelni az iskolarendszer azt, hogy különböző fejlettségű és képességű gyerekek kerülnek be? Milyen lenne az ideális iskola? És közelebb kerültünk-e ehhez a tanárok béremelésével? Erről beszélgettünk Nahalka István oktatáskutatóval.

— Baj-e, ha egy szülő nem dönthet a saját gyerekéről?

— Először is, nem baj. Másodszor, előbb definiálni kellene, hogy mi az az iskolaérettség. Ezt szerintem ma senki nem tudja megtenni. Lehet adni rá formális definíciókat, hogy milyen képességekkel kell rendelkezni, és azt mindenféle bizottságok vizsgálhatják, hogy ezek a képességek megfelelő szinten vannak-e. Viszont van itt egy komoly probléma. Az, hogy azt gondoljuk, a gyerekek az óvodai nevelés után hirtelen iskolaéretté válnak, és mehetnek is az iskolába. És ezt az állapotot, hogy most már iskolaérett a gyerek, meg lehet állapítani tesztekkel és különféle vizsgálatokkal. Ez azonban nagyon nem így van. A legkülönbözőbb kutatások bizonyítják, hogy

amikor a gyerekek elkezdik az iskolai életüket, óriási különbségek vannak közöttük,

akár vannak formális döntések az iskolába kerülésről, akár nincsenek. Sokszor 3-4 éves fejlődésbeli különbség van a gyerekek között különböző területeken. Nincs olyan, hogy egy gyerek minden területen iskolaérett. Van, amiben már simán lepipálja az osztály háromnegyed részét, és van, amiben utolsó lenne, mert éppen olyan fejlettségi szinten áll. Tehát nem lehet általános iskolaérettségről beszélni egy gyerekkel kapcsolatban. Pedagógiai értelemben az lenne az ideális, és sajnos ettől nagyon távol vagyunk, hogy az iskola alkalmas legyen arra, hogy a szokásos 6 éves kori fejlettségnek megfelelő gyerekeket fogadja, és akár megfelelnek bármilyen formális iskolaérettségi definíciónak, akár nem, tudjon velük foglalkozni. Differenciáltan optimális fejlesztési pályára tudja őket állítani, és jó eredményeket tud velük elérni. Ezt kellene csinálni az egész iskolában, mindig. De ma nem ez történik, hanem

bekerül a gyerek az iskolába, és ott mindenki minden osztályban ugyanazt az egyen-ételt kapja, ugyanazt a tanulnivalót, ugyanolyan ütemben, ugyanolyan nehézséggel.

És vannak, akik eközben unatkoznak, mert már régen túl vannak ezen, és vannak, akik lemaradnak, mert nincs meg az előzetes tudásuk, és bizonyos képességeik még nem elég fejlettek ahhoz, hogy ezt kövessék.

— Technikailag hogyan lehet ezt másként csinálni? Elég hozzá egy tanító, vagy csoportbontásra van szükség?

— Ma már nem kell ehhez csoportbontás. Az alsó tagozaton Magyarországon nagyon-nagyon ritka, hogy 30 közelébe kerüljön az osztálylétszám. Huszonegynéhány fős osztályokkal pedig simán meg lehet csinálni a differenciálást. El kell kezdeni csoportokban dolgozni. Ez persze nehezen megy, ezt tanulni kell, de a gyerekek gyorsan tanulnak, tehát ezt meg lehet valósítani. Csoportokban kell dolgozni tehát, és differenciáltan kell egyéni munkát is adni a gyerekeknek.

A házi feladatot, amibe belefulladnak a gyerekek és a szülők is, gyorsan el kellene felejteni.

Ha már egyáltalán adunk házi feladatot, akkor az valami fejlesztő, izgalmas, érdekes és egyéni dolog legyen, ami kifejezetten annak a gyereknek a fejlődését biztosítja a tanító, és később a tanár a felső tagozattól kezdődően.

— Elképzelhető, hogy egy 25 fős osztályban akár 12-féle házi feladat is legyen?

— Igen. Ehhez egyrészt kell egyfajta felhalmozás a pedagógus részéről. A pedagógusok egy jó része jó pár éve tanít. Ha ez a folyamat tartana már egy ideje, akkor már önmaguk is rendelkeznének egy nagyobb feladatbankkal, egy nagyobb projektbankkal, amiből válogatni tudnak. De van ennél sokkal fontosabb dolog is.

A pedagógusok kezébe oktatási programcsomagokat kellene adni. Ezek sokkal többet jelentenek, mint egy tankönyv.

Ma a tankönyv vezérli az oktatást. Ha a gyerekek a tankönyvben lévő feladatoknak mondjuk a 80%-át megoldják, akkor teljesítették a penzumot. Na most, így nem lehet differenciálni, hiszen mindenki ugyanazt csinálja. De ha van a pedagógus kezében egy, a munkáját maximálisan segítő, sokféle lehetőséget biztosító, korszerű módszereket ajánló, ahhoz minden segítséget (tárgyi eszközöket, konkrét feladatokat, értékelési szempontokat) megadó oktatási programcsomag, akkor a differenciálás sokkal könnyebb lenne a pedagógusnak. Erre nagyon sok példa van a világban, és nekünk is van már tapasztalatunk. Mármint Magyarországon.

— A pedagógusaink fel vannak erre készülve? Megvan hozzá a képzettségük?

— A differenciálást tanítják a pedagógusképzésben. Hogy elég jól-e, arra nyilván azt lehet mondani, hogy biztosan lehetne sokkal jobban is. De el kellene kezdeni végre. Tehát legalább azt, amit tudunk, el kellene kezdeni. Ezt tanulni kell mindenkinek, a pedagógusnak is. Ez egy fejlesztési, egy innovációs folyamat, amiben rész célokat lehet kitűzni. Egyre többen vannak, akik csinálják. Akik azt mondják, hogy ez teljesen lehetetlen, azok nézzenek körül egy kicsit az iskolákban, mert

a pedagógusoknak már nem elhanyagolható része a tanítási-tanulási folyamat hosszabb-rövidebb idejét már differenciált módon csinálja végig.

Jól, rosszul, de mindenestre tanulja, és egyre jobban fogják csinálni. Ha még segítenénk is nekik például az említett oktatási programcsomagokkal, jobb továbbképzésekkel és még jó pár más módon, akkor még gyorsabban tanulnának, és még magasabb lehetne a színvonal is. Van ilyen, működik és létezik a gyakorlatban is, azonban a többség még nem ebben gondolkodik, hanem abban, hogy kiállok a gyerekek elé, és elmondom nekik, hogyan kell két számot összeadni.

— Ezek szerint a differenciált képzés célja, hogy a gyerekek a kezdeti nagy különbségek után felső tagozatra már nagyjából azonos szintre kerüljenek?

— Nem kell azonos szintre kerülniük. Pontosabban, vannak bizonyos alapkészségek, amikben természetesen van egy elvárás, hogy azokat jó szinten el kell sajátítani: írni, olvasni, számolni, a digitális eszközöket kezelni és még egy-két ilyen dolgot lehet mondani. Ezek elvárhatók, és később ezeket lehet szaporítani. De az nem baj, ha a gyerekek között különbségek alakulnak ki abban, hogy az egyik ezen a területen nyújt egészen magas teljesítményt, és már a pedagógusoknak is kapaszkodniuk kell, hogy ki tudják szolgálni az igényeit, a másik gyerek meg egy egészen más területen csinálja ezt.

Nem igaz, hogy a pedagógiának mindenáron egyenlősítenie kell. Bizonyos területeken kifejezetten a különbségekre kell koncentrálnia, arra, hogy a gyerekek kiemelkedjenek.

Ez egyeseknek lehetséges, őket szokták tehetségeseknek mondani. Hogy tényleg ők-e a tehetségesek, abba most ne menjünk bele, mert sokszor ez egy társadalmi szelekciós folyamatként működik. A többiekre meg azt mondják, hogy ők felzárkóztatandók, be kell pótolni a hiányosságaikat. Holott nekik is lenne olyan terület, amiben ki tudnának emelkedni, és ez nagyon jól hatna a többi területre is. Ha egy gyerek például imádja a csillagokat és szívesen foglalkozna csillagászattal, és ezt biztosítja számára az iskola, mert van még 15 gyerek, akit ez a terület szintén érdekel, és csinálnak velük egy csoportot, akkor amikor erre lehetőség van a tanrendben, összehozzák őket, és egy fizikatanár foglalkozik velük. Biztos, hogy ez ki fog hatni más tanulási folyamataikra is, mert rájönnek, hogy az iskola nem is akkora ellenség, mint eddig gondolták. Attól függ, mit akarunk.

Mi Magyarországon régóta azt szeretnénk, ha egy formális, nagyon nagy tananyagot mindenki elsajátítana és tökéletesen tudna. Miközben tudjuk, hogy ez akkora hazugság, mint ide Lacháza.

Azt a példát szoktam mondani, hogy egyszer olyan szívesen leérettségiztetnék egy tantestületet. Hogy abból, amit valamikor megtanultak, és amire olyan büszkék, abból mennyi van még meg? Jót szoktak vigyorogni a pedagógusok, amikor ezt elmesélem nekik.

— Ezzel a szemlélettel szembemegy a központi felvételi rendszere, ami pár tantárgy alapján szelektál. Az ön által vázolt, sok energiát és talán több tanárt igénylő rendszer hogyan tudná megmenteni azokat a tehetségeket, akik egy ilyen durva rostán most sajnos kihullanak?

— Ehhez alapvetően az kell, hogy amikor a tanulási-tanítási folyamatot szervezzük, ne abban gondolkodjunk, hogy egy standard tananyagot mindenkinek átadunk, és ha kell, ha nem kell, a gyerek magnóként felveszi, majd visszaadja a felelésnél, a dolgozatnál és az érettségin. Ehelyett abban gondolkodjunk, hogy ez a gyerek valamikor felnőtt lesz, és egy adaptív tudásra van szüksége, amit az életben használni tud. Ez nem prakticizmus, mert ebbe bőven beleférnek nagyon elméleti tudások és elvont dolgok is. Tehát

egy alkalmazható tudásra van szüksége, és egy olyanra, aminek az elsajátítását élvezi. Egész egyszerűen arra, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni.

Ha ezt meg tudjuk valósítani, például azzal, amit az előbb mondtam, hogy differenciáltan biztosítunk minimum egy olyan területet, ahol a gyerek maximálisan ki tud emelkedni, és ez órarendileg rendezve van, akkor sokkal nagyobb a remény, hogy ezek a rejtett lehetőségek előjönnek. De egy picit többet is mondok: nem is feltétlenül az a legfontosabb, hogy a már meglévő rejtett lehetőségeket előhozzuk, bár ez is fontos.

Konstruálni is lehet a tehetséget. Például hirtelen megtetszik egy gyereknek valami, amire addig nem is gondolt, legfeljebb nagyon messziről figyelte. De megtetszik neki, szívesen foglalkozna vele, ráugrik, és atomtudós lesz belőle, például.

Erre is jó ez az eljárás. Nemcsak arra, hogy a már meglévő tehetségeket kibontakoztassuk, hanem ez a tehetségkonstrukció egy még fontosabb vállalás lenne. És ezt meg lehet tenni. Ma nem tesszük, mert ahogy mondtam, egy standard tudást akarunk átadni mindenkinek, és ugyanúgy várjuk vissza. Ezt gondoljuk iskolának, miközben az iskola egészen más is lehetne.

— Térjünk vissza a kiindulópontra. Mit gondoljunk a jelenlegi iskolaérettségi rendszerről, ahol egy hatóság ad pecsétes papírt? Mi kellene ehelyett, hogy ne kallódjanak el a gyerekek sem a túl korai, sem a kései iskolába menetellel?

— Igen, itt pragmatikus megoldásra van szükség. Azt, amit korábban mondtam, nem lehet ide behelyettesíteni, mert az, hogy az iskola képes legyen nagyon különböző fejlettségen álló gyerekeket fogadni, csak sokára fog bekövetkezni. Ma azt a következtetést érdemes levonni, hogy

ez a változtatás nem vált be.

Jobb volt az a rendszer, amelyben az óvoda és a szülő együttműködéséből alakult ki, hogy visszatartsák-e még a gyereket, vagy mehet már iskolába. És a szülő döntött. Ezt a rendszert kellene visszahozni. Szerintem ma ez az adaptív válasz a kialakult rossz helyzetre. Viszont

hosszú távon azzal értek egyet, hogy a gyerekek tényleg hatéves korukban menjenek iskolába. Csak az iskola legyen alkalmas rá, hogy minden hatévest tudjon fogadni és optimálisan tudjon fejleszteni.

Egyelőre ma ezt nem lehet kivitelezni, így most szerintem vissza kell térni a régi rendszerhez.

— Nézhetünk bizakodva a jövőbe? A jelentős pedagógus-béremelésnek látszik már a hatása a szakember-háttérre, vonzóbb lett a pálya? Látjuk-e, hogy ez az egy intézkedés elindított valamilyen pozitív folyamatot?

— Ez a fizetésemelés, ha jól emlékszem, körülbelül két éve következett be. Két év alatt ilyen változásokat még nem lehet lemérni. Idén év végén fog kijönni a PISA 2025-ös vizsgálat eredménye, de sajnos még ez sem fog mutatni semmit. Egyelőre nem fogjuk látni ennek a színvonalbeli hatásait. Én félek is tőle, hogy ilyen jellegű hatása nem nagyon lesz. Ugyanis ahhoz, hogy a színvonalban ez jelentős hatást fejtsen ki, elsősorban annak kellene bekövetkeznie, hogy nagyobb számban és jobb korábbi iskolai eredményekkel rendelkező, felkészültebb, okosabb fiatalok kerülnek be a pedagógusképző intézményekbe. Akkor remélhetjük, hogy esetleg belőlük majd jobb pedagógusok lesznek, de ez eléggé bizonytalan folyamat.

— Tehát még nem látszik, hogy többen jelentkeznének a pedagógusképző szakokra?

— Sajnos nincsenek most statisztikai adataim ezzel kapcsolatban, de ha jól emlékszem, egy hírben azt láttam, hogy többen jelentkeztek, de nem radikálisan többen. Itt mindig veszélyes bármit is mondani, mert nagyon nagy a különbség a különböző szinteken. Például óvodapedagógusnak és tanítónak sokkal többen jelentkeznek, de ott a legnagyobb a lemorzsolódás is. A lemorzsolódás mértékét pedig nem lehet előre figyelembe venni. Tehát az, hogy most hányan jelentkeznek, sajnos viszonylag kevés információt ad arról, hogy négy vagy öt év múlva, amikor végeznek, milyen arányban fognak a pályán maradni és lesznek pedagógusok. Félek tőle, hogy a lemorzsolódók között ők lesznek majd többségben. De ez most nagyon negatív volt, sajnálom. Jó lenne, ha nem lenne igazam, és megfordulna ez a trend, és valóban egyre több és egyre jobb pedagógusjelölt jelenne meg.

— Akkor mondhatjuk, hogy a béremelés fontos lépés volt, de önmagában kevés, a rendszer egészéhez is hozzá kell nyúlni?

— Így van, és azt is tudjuk, hogy mihez: vissza kell adni a pedagógusi pálya értelmiségi jellegét. Ma ennek egyfajta „szakmunkás” vagy „betanított munkás” jellege van. A Nemzeti Alaptanterv meg a kerettantervek mindent pontosan meghatároznak, hogy mit kell tanítani, és nagyjából azt is, hogy hogyan. Bár elvileg módszertani szabadság van, de ezt a rengeteg tananyagot nem lehet másképpen megtanítani, csak „leadni”. Azaz leginkább csak prelegáló, frontális eszközökkel lehet tanítani, így a módszertani szabadság tulajdonképpen nincs is. Elvették a pedagógusoktól az önállóságot. Ezt kellene visszaadni. Ez egy nagyon nagy dolog lenne.

A fiatalok is szívesebben jönnének a pályára, ha látnák, hogy itt lehet kreatívnak lenni, ki tudják teljesíteni magukat,

igazi szakmai kérdések merülnek fel, jó megoldásokat lehet találni, és be lehet kapcsolódni innovációkba. Ma ez szinte nulla.

— Ön korábban említette, hogy egyre többen próbálnak meg differenciálni. Hogyan lehetséges ez, ha ennyire kötött a rendszer, és az anyagmennyiség miatt szinte csak egy módon lehet tanítani?

— Igen, a kettő egyszerre igaz, furcsa módon. Ez paradoxonnak tűnik, pedig nem az. Egyszerűen arról van szó, hogy ebből a rendszerből ki lehet lépni. Nem formálisan, hanem fű alatt. Vannak pedagógusok, akik azt mondják, hogy számukra a szakmai tisztesség többet jelent, nekik a gyerekek a fontosak, és nem követik azokat a szabályokat, amelyeket a mostani oktatásigazgatás rájuk erőszakol, leginkább a tanterveken keresztül. Ők előveszik az egyéni dolgaikat, elővesznek régi tankönyveket például. Egyre többen nyilatkoznak arról, hogy a régi tankönyveket vásároltatják meg, vagy a gyerekek egymásnak adják tovább, és inkább abból tanítanak, mert azok jobbak voltak. Vagy teljesen önálló program szerint tanítanak.

Ők a renitensek.

Folyamatosan veszélyeztetik magukat, mert ha egy ezt nem tűrő igazgatóval vagy tankerülettel találkoznak, akkor kikezdhetik őket, akár az állásukat is elveszíthetik. De nem tudunk ilyen esetről. Szerintem a rendszer is tudja, hogy itt nagyon nagy problémák vannak, és inkább hagyják ezeket a pedagógusokat dolgozni. Ráadásul általában ők a jó pedagógusok, akik igazán eredményeket érnek el az iskolákban, így nehéz is lenne őket kikezdeni.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Azt mondogatta, hogy végem van!” – ezt állítja Egressy Mátyásról egy szemtanú, aki az utolsók közt láthatta az eltűnt fiút

Egy 16 éves fiú beszélt a zavartan viselkedő fiatallal szombat hajnalban az Örs vezér terén. Erről vallomást is tett a rendőrségen.

SIKERSZTORIK

Brutális ajánlatot kapott a Cápák között című műsorban a magyar vállalkozó: Orbók Ilona az egész cégét kérte

Kuszkó Gábor élelmiszermérnök büszkén mutatta be kézműves magtejeit, de a befektetők kritikával illették.

KULT

A Stranger Things sztárjai mégis készítettek egy „utolsó, titokzatos részt” a történet folytatásáról

Finn Wolfhard és csapata a Saturday Night Live stúdiójában reagált a rajongói teóriákra és a kilencedik résszel kapcsolatos pletykákra.

SZEMPONT

A Shell volt alelnöke Magyar Péter mellett: Ezt a teljesítményt egyetlen cég sem tolerálná

Angyalföldről indult, a világ egyik legnagyobb cégének csúcsára jutott. Most elárulta, miért döntött úgy, hogy a TISZA mellé áll, és hogyan képzeli el a magyar gazdaság jövőjét, amelynek formálásában nagy szerepe lehet, ha nyernek a választásokon.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. január 17.

Kapitány István, a Shell korábbi globális alelnöke, a TISZA Párt gazdaságfejlesztési és energetikai szakértője volt a Tiszta Hang podcast vendége, ahol karrierjéről, a magyar gazdaság állapotáról és a TISZA Párt terveiről beszélt. Magyar Péter úgy mutatta be, mint „a valaha volt legmagasabbra jutott magyar menedzsert”, akinek nagyon fontos feladata lesz a Tisza kormányban.

Bemutatkozó filmjében elhangzott, hogy

a világ egyik legnagyobb globális vállalatának vezetőjeként 85 országban 45 ezer kereskedelmi egységet és félmillió munkavállalót irányított. Öt éven át vezette a Menedzserek Országos Szövetségét, 2023-ban pedig a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki.

A beszélgetés elején felidézte, hogy tragikus repülőgép-balesetben elhunyt édesapja, a Malév főpilótája nyomdokaiba lépve ő is pilótának készült, ám édesanyja kérésére végül más pályát választott. Az üzleti élet iránti érdeklődését debreceni fűszeres nagyapja mellett alapozta meg, ahol már gyerekként belelátott a kereskedelembe. Későbbi karrierje során végül sokkal többet utazott, mint pilóta édesapja. „Az utolsó tíz évében a karrieremnek évente 200 napot repültem” – mondta.

Karrierje a Shellnél 1987-ben indult, ahol a töltőállomások melletti szupermarketek kialakítása volt a feladata, majd 28-29 évesen már a teljes magyarországi hálózatot vezette. A nemzetközi pályára egy osztrák mentora indította el, aki többet látott benne, mint amit ő maga gondolt magáról.

„Számomra az egyik tanulság, hogy egy jó vezető, egy mentor feladata, hogy felismerje azokat a képességeket azokban, akikkel dolgozik, amit ők maguk sem tudnak felismerni, és segítse őket abban, hogy többet érjenek el, mint amit ők maguk bármikor elképzeltek” – fogalmazott.

Londoni, dél-afrikai és németországi megbízatásai során a legfontosabb tanulságnak a teljesítményorientációt és a kiegyenlített versenyhelyzetet tartotta.

Szerinte a siker kulcsa, hogy a pálya mindenki számára egyenlő legyen.

„Ha a versenyhelyzet nem alakul ki, vagy az torzítva van, hogyha vannak kivételezett részei annak a versenynek, hogyha valaki a kezét is használhatja a focimeccs közben, az hosszútávon nem lesz sikeres” – állítja.

Németországban egy csődközeli helyzetben lévő vállalatot kellett talpra állítania, ami sikerült is, és a cég a Shell-csoporton belül a világ legjobban teljesítő vállalatává vált. Bárhol is dolgozott a világban, mindig fontosnak tartotta magyar identitását megőrizni, ahogy fogalmazott: „István maradtam, nem lettem Stefán.”

A magyar gazdaság helyzetét kritikusan értékelte. Szerinte a magyar menedzserek nemzetközi szinten is megállják a helyüket, az ország gazdasága mégis évek óta stagnál, és a kitűzött célok nem teljesülnek. Ezt egy multinacionális cégnél nem tolerálnák. „Nem lett volna három év” – jelentette ki arra a kérdésre, mi történt volna a Shellnél, ha három évig nem teljesülnek a tervek.

Szerinte a külső körülményekre, például a háborúra vagy a válságra való hivatkozás nem elfogadható magyarázat.

„Ebben a környezetben azt mondják, hogy nyilvánvalóan a menedzsmentnek az a feladata, hogy az adott körülmények között versenyhelyzetben jobban teljesítsen, mint a versenytársai. És a magyar gazdaság nem teljesít jobban, mint a többi európai gazdaság, rosszabbul teljesít, mint a környékbeli országok” – mondta.

Álláspontja szerint Magyarországnak nem összeszerelő üzemekre, hanem tudásalapú gazdaságra kellene építenie, amely a digitalizációra és a kis- és középvállalkozások (kkv) helyzetbe hozására fókuszál. Kritizálta az óriási állami támogatásokat, amelyeket az összeszerelő üzemek kapnak, miközben a kkv-k alulfinanszírozottak. „A beruházások nem mehetnek csak a giga-mega beruházások irányába. Pláne egy ilyen kisebb gazdaság esetében, mint Magyarország, nagyon fontos, hogy a szellemi tőkére alapozzuk a jövőnket” – vélekedett.

Kapitány István szerint hosszútávú startégiára van szükség, nem elég, hogy időről-időre a választási kampány előtt adnak egy kis támogatást a cégeknek. „Ha megértjük, hogy miért nem tudnak exportra termelni, létrehozzuk a versenyhelyzetet, nem kivételezünk a gazdasági élet egyik szereplőjével sem, akkor van arra remény, hogy a versenyhelyzetben ezek a vállalkozások megállják a helyüket, és elkezdenek beszállítani az értékláncba, el tudnak kezdeni exportálni, mert versenykörnyezetben is meg tudják állni a helyüket.”

A versenyképesség növelése alapvető feltétele annak, hogy elérjék az egyik legfontosabb céljukat, a bérek emelését.

„Ahhoz, hogy elérjük egy pár éven belül az 1 millió forintos minimálbért, ahhoz az kell, hogy brutális mértékben nőjön a magyar kis- és közepes vállalatok, valamint a nagyvállalatok versenyképessége, termelékenysége, exportképessége.” Ehhez szükség lesz az uniós források hazahozatalára, valamint arra is, hogy jól költsék el ezt a pénzt, akár vissza nem térítendő támogatások, akár kedvezményes kamatozású hitelek formájában. „Ne a fideszes választókerületi elnök döntse el egy kockásfüzetben, hogy akkor melyik cég kap támogatást, adott esetben a harmadszor, miközben az adott településen a többi, egyébként előrébb lévő cég meg nem kap semmit.”

Elmondta, azért csatlakozott a TISZA Párthoz, mert úgy érezte, fel kell ajánlania a hazájának a tudását és tapasztalatát.

„Én nyilvánvalóan alapvetően üzletember vagyok, voltam. Viszont úgy éreztem, és ez nagyon emocionális dolog is, hogy amikor hosszú éveken át mondtam, hogy szerintem a magyar menedzserek, a magyar munkavállalók nemzetközi szinten képesek dolgozni, és azt látom, hogy nincsen igazából jó teljesítmény, akkor fel kell ajánlani azt a hazámnak, hogy próbálok segíteni azzal, amit megtanultam. Hiszen én innen indultam el, ennek az országnak köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok, és ha bármilyen módon tudok segíteni, akkor nagyon szívesen megteszem.”

Szóba került, hogy a TISZA kormányában a bel- és külgazdaság, valamint az energetika egy minisztériumhoz tartozna, mert ezek a területek szorosan összefüggnek.

Kapitány István a legfontosabb feladatnak a bizalom helyreállítását tartja, mind a lakosság, mind a vállalkozások körében.

Ehhez szerinte kiszámítható, ritkán változó szabályozásra van szükség. „Az üzletemberek Magyarországon arról beszélnek, hogy nem tudjuk, holnap milyen különadó jön, mikor szűnik meg, ennek az iparágnak miért csak ez a része fizeti be ezt a különadót, a másik része miért nem. Tehát nagyon fontos, hogy a gazdaságot elkezdjük egy letisztult gazdasági filozófiával működtetni.”

A vásárlói bizalom ugyanilyen fontos: „nem elég egy gazdaságnak nőnie, az emberek 99%-ának éreznie is kell a saját életében, hogy ez bekövetkezik.”

A munkaerőhiány és az ázsiai vendégmunkások kérdésében úgy látja, a jelenlegi kormány politikája egy „ördögi kört” indított el, ahol a magyarok kivándorlását a külföldi munkaerő behozatalával pótolják. Ezzel szemben ő a magyar munkaerőbe való befektetést tartja a legjobb beruházásnak. Megoldásként a fiatalok, az idősebb korosztály és a megváltozott munkaképességűek aktivizálását, valamint a külföldön élő magyarok hazacsábítását nevezte meg. „Ez egy óriási munkaerő tartaléka a magyar gazdaságnak, ez a 740 ezer ember” - fogalmazott.

Az energetika területén a legfontosabbnak az ellátásbiztonságot, a megfizethető árakat és a fenntarthatóságot tartja.

Szerinte elfogadhatatlan, hogy Magyarország energiaellátása 87%-ban egyetlen forrástól, Oroszországtól függ. A megoldást a források diverzifikálásában és a verseny megteremtésében látja.

A rezsicsökkentésről azt mondta, a lakosság számára meg kell tartani, sőt, javítani kell rajta, például a tűzifa áfájának 5%-ra csökkentésével. Ugyanakkor a vállalati szektorban szerinte elviselhetetlenül magasak az energiaárak, ami rontja a versenyképességet, ezért a keresztfinanszírozást meg kell szüntetni.

„A versenyszférában a villamosáram és a gáz ára európai összehasonlításban az egyik legmagasabb szinten van. Erről nem szoktak általában olyan sokat beszélni, de nagy jelentősége van, hiszen ezek mind belekerülnek azoknak a termékeknek az árába, amit a magyar állampolgárok megvesznek.” Szerinte ez a magas infláció egyik oka, valamint nagy szerepe van abban is, hogy a magyar cégek nem versenyképesek.

Az energiahatékonyság növelését kulcsfontosságúnak tartja. „A legolcsóbb energia az az energia, amit nem használunk föl” – jelentette ki, utalva a magyar lakásállomány rossz állapotára és egy nagyszabású felújítási program szükségességére. Első körben 100 ezer lakást korszerűsítenének.

A paksi atomerőművel kapcsolatban a Paks 1 blokkjainak üzemidő-hosszabbítását és a Paks 2 beruházás teljes felülvizsgálatát sürgette.

Szerinte az államnak felül kell vizsgálnia a kiadásait, és olyan presztízsberuházások helyett, mint a repülőtérvásárlás, inkább az oktatásra és az egészségügyre kellene költenie.

„Az állampolgárok nem azért fizetik be az adójukat, hogy reptereket vásároljanak, hanem azért fizetik be az adójukat, hogy legyen kórház és legyen jól funkcionáló oktatási rendszer” – mondta.

A nemzetközi kapcsolatokról és a tárgyalási kultúráról szólva a kölcsönösen előnyös, „win-win” megállapodások fontosságát hangsúlyozta. „Hosszú távon nem szerencsés, hogyha egy szerződés nem kiegyenlített erőviszonyokat mutat. Még akkor is, hogyha különböző méretűek a szerződéskötők” – magyarázta. Szerinte annak is nagy szerepe van, hogy értsük a másik ország tárgyalási kultúráját.

Jó vezetéssel még a lehetetlen helyzetek is megoldhatóak, állította Kapitány István, aki szerint fontos a nyitottság és az összefogás. Példaként Nelson Mandela tevékenységét hozta fel, aki képes volt ezt elérni Dél-Afrikában.

„Tehát az, hogy egy ország összefogjon, hogy kiegyezzünk, az egy nagyon-nagyon fontos dolog, és én azt gondolom, hogy Magyarországon ez az, amit el kell érnünk. Elsősorban magyarok vagyunk, ez a mi országunk.”

A teljes beszélgetés