SZEMPONT
A Rovatból

„Már a daganatos betegek is rendre késve jutnak ellátáshoz, pedig ezek a hetek akár az életükbe is kerülhetnek”

Az összeomlott egészségügyi rendszer a szemünk láttára omlik tovább – mondja Dr. Szijjártó László gyermekorvos, a MOK Győr-Moson-Sopron megyei elnöke. Szerinte orvosként kötelességük felemelni a szavukat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2023. március 24.



A Magyar Orvosi Kamara honlapján számláló figyelmezteti az orvosokat, mennyi idejük van nyilatkozni kamarai tagságuk megújításáról. Idő még van, és az már biztos, hogy az orvostársadalom több, mint fele továbbra is tagja marad a MOK-nak. Hogy ez az érdekérvényesítő erő mire lesz elég, Dr. Szijjártó Lászlótól, a Kamara Győr-Moson-Sopron megyei szervezete elnökétől próbáltam megtudni.

– Húszezer felett van az aláírók száma. Örülnek, vagy aggódnak emiatt a szám miatt?

– Nagyon örömteli, hogy ilyen gyorsan és elsősorban az aktív, fiatal kollégák, önként csatlakoztak. Ennyi orvos már nem tekinthető kisebbségnek! Látok esélyt a sikerre. Ugyanakkor a MOK nagyon nehéz helyzetbe került, a tagság jelentős részének és így a bevételeinek elvesztésével. A közhiedelemmel ellentétben, ez nem a MOK választott tisztviselőit érinti, mert mi minimális tiszteletdíjat kapunk, és arról is sokszor lemondunk.

Ez a helyzet a MOK működését biztosító adminisztratív munkatársainkat, az alkalmazásunkban álló jogászainkat veszélyezteti.

Az a gyanúm, hogy még sokan belépnének a MOK-ba, de nem jutott el hozzájuk a történtek híre. Sokan tájékozatlanok a kollégák között, jószerivel csak dolgoznak. Fiatal koromban én azt sem vettem észre, hogy Magyarországon rendszerváltás volt, mert minden nap este 8-ig dolgoztam egy gyerek onkológiai osztályon. Szinte utólag értesültem, hogy mi történt az országban.

– Hogyan jutottunk ide?

– Az egész miatt nagyon el vagyunk keseredve, nem ezt vártuk. Mi nem veszekedni akartunk a kormányzattal, a hatalommal, hanem az aggodalmunkat fejeztük ki. Lehet ezt sokféleképpen értelmezni, vitatni is lehet, azonban ha valaki a követeléseinket elolvassa, az biztosan láthatja, hogy az orvostársadalom döntő többsége aggódik az állapotokért, amelyek kialakultak. Továbbá erősen aggódunk a kilátásba helyezett intézkedések miatt is, mert nem bízunk benne, hogy ezek segítenének. A betegágy mellett dolgozóként világosan látjuk, ami magasabb szinteken nem észlelhető, hogy nem segítenek, vagy még rontanak is a helyzeten. Osztályok zártak be az én kórházamban is. Most már hétvégeken nincs szülészeti ellátás.

Gyermek sürgősségi ellátás sincsen. Ezt a lakosság nagy része észre sem veszi, ahogy azt sem ha a sürgősségi ellátást visszaminősítik. Több kórházban szűntek meg sürgősségi osztályok, melyek helyébe sürgősségi ellátóhely került, még mi orvosok sem tudjuk sokszor, hogy ez pontosan mit jelent, a lakosság pedig végképp nem tudja, mert a tájékoztatásokból ez nem derül ki. De egy ilyen változtatás sok súlyosabb betegség ellátásának megszűnését jelenti, és a kórház egész működőképességét sodorja veszélybe.

Azt szeretnénk, hogy érdemi tárgyalások kezdődjenek a kormányzattal, és a tisztán szakmai szempontok erősen érvényesüljenek,

hogy olyan egészségügyi átalakítás induljon, ami a lakosság hozzáférését, minőségi, folyamatosan javuló ellátását eredményezi a valóságban is, nemcsak a híradásokban. A mi jelzéseinket nem veszik komolyan, cenzúra van, azaz ha felszólal az egészségügyi dolgozó, azért büntetést kaphat. A kórházvezetők sem szólnak nyíltan manapság, már leváltották a teljes kórházvezetői garnitúra nagy részét a járvány után. Tehát el van némítva az orvostársadalom, nem tudjuk a betegeinket tájékoztatni, mert meg van tiltva. Ha meg mégis szólunk, akkor meg azt kapjuk, amit most kaptunk. Még a kamarát is megpróbálják beszántani.

– Kimondhatjuk, hogy a magyar egészségügy összeomlott?

– Kimondhatjuk, már régóta mondjuk sajnos. Persze mi a definíciója az összeomlásnak? Még a Covid alatt volt egy interjú, ahol ugyanezt a kérdés föltette nekem a riporter, és akkor én azt mondtam neki, ha nincs definiálva, hogy mi a minimális minőségi elvárás egy rendszertől, akkor sohasem mondhatjuk rá, hogy összeomlott. Mert még ha csak egy orvos és egy nővér maradt is, amíg az utolsó kórház kapuja nincs bezárva, addig nem omlott össze. Most fogy az ellátás, összevonnak osztályokat, csak hónapok múlva kap időpontot a páciens, a daganatos betegek is rendre késve jutnak ellátáshoz. A háziorvosok folyamatosan panaszkodnak, hogy nem tudják eljuttatni őket szakellátásra.

Pedig az ő esetükben azok a hetek az akár az életükbe kerülhetnek. Nem véletlen, hogy annak ellenére, hogy jó minőségű gyógyszereink vannak, jó minőségű intézeteink és orvosaink, a daganatos betegek halálozásában a világon a negyedik helyen vagyunk, Mongólia, Kiribati és Zimbabwe után.

Bár nyilvánvalóan ennek van más oka is, életmódbeli, meg szociális problémák. Azonban az egészségügyi ellátórendszerünk teljesen összeomlott. Régebben úgy fogalmaztam, már a Covid előtti időszakban is, hogy hatalmas strukturális és rendszerhibáktól szenved az egészségügy, háborús viszonyok vannak. Az ellátást már akkor is csak mutyiban, kapcsolati tőkét igénybe véve, magánba terelve oldották meg, még akkor is, amikor valaki ezt nem akarta. Egyáltalán nem volt meg a rendszerben a folyamatos javulás. Ez kulcsszó.

Egy rendszer akkor lesz stabil, akkor tud fejlődni, ha bele van kódolva a folyamatos javulás.

A magyar rendszerben nincs, ezért le is csúsztunk. Ha megnézzük a különböző elemzéseket az egészségügyi mutatókban, azt lehet látni, hogy 15-20 évvel ezelőtt még Európa középmezőnyéhez tartoztunk, most pedig sereghajtók, az utolsó helyen vagyunk. Az összeomlott egészségügyi rendszer a szemünk láttára omlik tovább.

– Huszonöt évvel ezelőtt, amikor az egyetemre jártam, akkor egy bizonyos Popper Péter azt mondta, ha önöknek valamilyen komoly egészségi problémájuk lesz, azt tanácsolom, hogy szálljanak fel a bécsi gyorsra, és essenek össze az Südbahnhhofon, akkor majd rendes ellátást kapnak. 1998-ban már ez volt a vélekedés.

– Akkor is komoly problémák voltak. Sőt, amikor én '87-ben elvégeztem az orvosi egyetemet, megalapítottuk a Hársfa utcai szakkollégiumot, most Korányi szakkollégiumnak hívják. Ott már akkor az orvosképzés kritikáját fogalmaztuk meg, és próbáltunk megoldásokat találni. Ugyanabban az időben Orbán Viktorék és a Fidesz magja, a jogász szakkollégiumban már politikai rendszerváltásban gondolkoztak, mi pedig az orvoslásban álmodtunk „rendszerváltást”, hogy legyen egy sokkal korszerűbb, hálapénzmentes, fejlődőképes egészségügy. Akkor is látszott, hogy ez egy merev, hierarchikus rendszer, amiben teljesen egyenetlen a fejlődés, nincs általános minőséggarancia. Tehát megértem, hogy Popper Péter már akkor ezt mondta. Ahhoz képest most ez körülbelül ezerszer nagyobb probléma.

– Az elmúlt 33 évben, tehát a rendszerváltás óta volt-e olyan kormányzat, olyan szakmai irányítása az egészségügynek, amely párbeszédképes volt, amely meghallgatta a szakmai javaslatokat?

– Erre a kérdésre azért nem tudok pontosan válaszolni, mert 1995-től 2009-ig Hollandiában éltem. Persze tartottam a kapcsolatot a hazaiakkal, még chateltem is az internet hajnalán Molnár Lajossal is, mielőtt miniszter lett. Azt írta, a holland modell szerint akarja csinálni. Én akkor már évek óta Hollandiában éltem,

erősen vitatkoztam is vele, hogy az elképzeléseiknek nem sok köze van a holland modellhez. Az ugyanis alapvetően egy szolidaritás alapú modell, de amit ők akartak csinálni, az viszont nem az volt.

Meg kell, hogy mondjam, attól, hogy 14 évig ott éltem, ufová változtam. Megváltozott a szemléletem, kinyílt a szemem. Megtapasztaltam, hogy milyen szabad emberként, egy nem hierarchikus rendszerben létezni, szabad orvosként, szabad értelmiségiként. Enélkül a tapasztalat nélkül az ember nem tudja látni a különbséget. Nagyon okos, jól felkészült, szakmájukban magas szinten képzett kollégák, akik nem láttak más rendszereket tapasztalati szinten, ők sem veszik észre, vagy értik sokszor, mi itthon az igazi baj.

– Soha nem volt koncepció a változtatásra?

– Egy kormányzat sem nyúlt rendszerszinten az egészségügyhöz. Most leszámoltunk a hálapénzzel, legalábbis megkezdtük a leszámolást, de megint csak egy lyukat tömtünk be, azt sem megfelelően. Mert már látjuk a mutyis kompenzációit. De ha van egy hajó a tenger közepén, ami száz léket kapott, nem egyet, ott minden léken dől be a víz, és süllyed a hajó. Hiába fogok a százból huszat profin betömni, főleg úgy, hogy az egyik lékből kihúzom a dugót, és azt dugom a másikba, a süllyedést nem tudom megállítani. Csak úgy lehet megmenteni a hajót, ha végiggondolom, hogy mi az a megoldás, amivel a süllyedést megállíthatom. Ehhez előbb szembe kell néznem nyíltan a helyzet tragikusságával és részleteivel. Akkor van csak esély egy átgondolt, mindenre kiterjedő, a siker esélyével kecsegtető megoldási tervre.

– Hogyan kellene elkezdeni?

– Először is számba kell venni, hány lék van, ebből mennyi van a víz szintje alatt, mennyi a víz szintje felett. Fel kell tárni őszintén a problémákat. Ez csak akkor sikerülhet, ha az orvostársadalom kinyithatja a száját, ha nincs rajta szájkosár. Folyamatosan jeleznie kellene a kollégáknak, hogy mi a probléma. És a szemlélet is fontos. Nekem például külföldi tapasztalat kellett, hogy rálássak. Ezt látom nagyon jól felkészült egészségpolitikusokon, egészségügyi közgazdászokon, rendszerfejlesztőkön, hogy gyakran nem tudnak kilépni a saját körükből.

Muszáj lenne, hogy olyan szakértők jöjjenek az egészségügyünket áttekinteni, akiknek nagyon nagy tapasztalata van, valódi komoly rálátása van, és nem a könyvekből tanulták, hogy hogy működik az angliai rendszer, vagy a holland, vagy az ausztrál, vagy a kanadai rendszer.

Talán nehéz elhinni, amit mondok, hiszen én nem vagyok szakértő. Gyermekgyógyász vagyok. De van 27 év hollandiai tapasztalatom, annak a rendszernek részese voltam, vagyok, tevékenyen részt vettem az alakításában, fejlesztésében is helyi szinten. Átéltem, megtapasztaltam, és enélkül a tudás nélkül valószínűleg én sem látnám azt, amit itt most Magyarországon látok, és ami miatt mélységesen el vagyok keseredve.

– Kívülről ránézve könnyebb ezek szerint?

– Hiányzik a megfelelő szemlélet az orvos kollégák nagy részéből, a vezető orvos kollégák jelentős részéből, és egyetlen olyan kormányzatot nem tudok mondani, amelyben egy ilyenfajta szemléletet lehetett volna látni az elmúlt 40 évben.

Rendszerszintű változás azonban azzal kezdődik, hogy szembe kell nézni a problémákkal, kőkeményen, őszintén, nem a szankcionálás, hanem a megismerés szándékával,

hol milyen problémák vannak, milyen gondjaim vannak. Jó párat tudunk: ápolóhiány, orvoshiány, a képzések, továbbképzések, a finanszírozás, a különböző motivációk, érdekeknek összefésülhetetlensége, a magán és az állami ellátás közötti egyre növekvő szakadék, az egyre bonyolultabb érdekszférák, melyek nem segítik a fejlődést. És még sorolhatnám tovább.

– Tegyük fel, nekiállnánk betömni a lékeket. Mennyi pénzbe kerülne, ha belevágnának végül?

– Dr.Gilly Gyula kollégánk angol kutatások alapján írt erről, az írás a MOK honlapján megtalálható. Ebben benne van, hogy egy bizonyos szintig fontos csak a pénz. Az, hogy mennyire lesz eredményes, fejlett egy egészségügyi rendszer, mennyire tud jó minőséget nyújtani, az természetesen pénz kérdése is. De egy bizonyos szint után már nem. Onnantól kezdve hiába tesznek bele sokkal több pénzt, már nem lesz lényegesen jobb a minőség. Tehát, bár muszáj pénzt beletenni, de

ha a szemléletváltás elmarad, akkor önthetik bele a pénzt, nem fogunk előrébb menni.

Ezt másképp is tudom mondani: sok helyen pazarló a magyar egészségügy. Rengeteg olyan rendszerszintű hiba van benne, ami miatt bármennyi pénzt is ölünk bele, akkor sem lesz jobb. A politikusok persze azt hitték, hogy ha megemelik az orvosok bérét, akkor hirtelen kiváló egészségügy lesz, hát jól megfizették az orvosokat, mert a jól honorált orvos az jó munkát fog végezni. Ugyanez igaz a pedagógusokra is, persze ott még a béreket sem emelték meg. De természetesen meg kell emelni a béreket, mert ha nem emelem meg, akkor biztosan nem lesz eredmény. Fontos, hogy az ember képes legyen minőségi munkára koncentrálni. De itt kell jöjjenek a rendszerszintű változtatások is. Például, nem elég kivezetni a hálapénzt, de az összes többi lyukat is tömködni kell. Általában a politikusok zöme azt gondolja, és az átlagemberek is, hogy ha több pénzt adtam az orvosnak, akkor jobb ellátást fogok kapni. De ez egyáltalán nem igaz.

– Mégis, mennyi kellene az egészségügyre, ha csak a hiányzó pénzt nézzük?

– Először is van egy adat, hogy egy adott gazdaság a GDP hány százalékát fordítja egészségügyre, ez nálunk nem elégséges. Mi erre kb. 7 százalékát fordítjuk a GDP-nek, miközben az uniós átlag az olyan 9 százalék. A topon lévő országok a 10-11 százalékát adják, egy olyan GDP-nek a 11%-át, ami a magyar GDP-nek a sokszorosa. Tehát abszolút értékben hatalmas, sokkal nagyobb összegeket költenek rá. Ettől is vannak annyira más szinten, mint mi. Azonban, ha most hirtelen azt az óriási összeget a jelenlegi módon működő magyar egészségügyre költenénk, nem lenne igazán jobb, máról holnapra, ha a többi változást nem menedzselem. Egy példa: a Vagon- és Gépgyár, ami itt volt Győrben, nagyon korszerűtlen gyár volt, ami fölött eljárt az idő a kommunizmusban. Ha hirtelen jön egy tőkés, megveszi, és mindenkinek megemeli a fizetését a tízszeresére, vesznek új kapukat, épületeket átépítik, mindent lefestenek, csilivili üveg toronyházba költöznek az irodisták, jobb lesz? Nem lesz jobb! Elvárható, hogy jobb legyen? Nem várható el.

– Mást kell és máshogyan gyártani...

– Igen. Én csak egy egyszerű gyerekgyógyász vagyok, csak kicsit világlátott. Számtalanszor van az az élményem, hogy én vagyok az őrült. Miért nem látják ezt a politikusok?

– Azt is tudjuk, hogy a magyar orvostársadalom nagyon hierarchikus. Az orvostársadalom részéről mekkora ellenállás van a hierarchia lebontásával szemben?

– Kettős ellenállás van, felül és alul is, én ezt tapasztalom. Sem a döntéshozók, sem a rendszer szereplői sem tudják hierarchia nélkül elképzelni a működést. 2006-ban rendeztünk egy orvosi minőségbiztosítási-érdekvédelmi konferenciát Győrben egy kollégámmal, és az egyik téma ez volt, hogy a hierarchiát meg kéne szüntetni, mert gátolja a fejlődést.

Érdektelenségbe fulladt a dolog.

Ugyanis a hierarchiában minél magasabb pozíciót tölt be valaki, annál inkább nem látja, hogy a hierarchiának milyen káros, fejlődést fékező hatása van. Aki meg alul van a hierarchiában, minél lejjebb, az meg el sem tudja képzelni, hogy anélkül is lehet működni.

– Egyáltalán nem kell hierarchia?

– A világon az egészségügyi rendszerek majdnem mindenhol valamennyire hierarchikusak, talán a holland az egyetlen, ahol ez hiányzik, tehát

nincsenek osztályvezető főorvosok, rangok, hanem teamek vannak, választott képviselőkkel.

Talán valami hierarchia maradhatna, azonban az a mértékű, ami most nálunk van, a hierarchiában alul lévőket arra szocializálja, hogy ne önállóan döntsenek, ne önállóan gondolkozzanak, hanem csak hajtsák végre a főnökök utasításait, ezért cserébe viszont nem őket terheli a felelősség. Egy példa a hierarchia kártékony voltára: a Covid idején Kásler miniszter úrtól lejött egy nagyon erős miniszteri ajánlás, hogy minden covidosnak a háziorvos rendeljen favipiravirt. Akkor már rég lehetett tudni a külföldi vizsgálatok alapján, hogy nincs értelme ezt adni, kutatási bizonyítékok voltak, hogy teljesen fölösleges, mert mire a betegséget fel lehet ismerni, ez a gyógyszer már nem hat. Ebben a helyzetben beszéltem nagyon magas rangú vezető orvosokkal, hogy miért teszitek bele a Favipiravirt a protokollba? Azt válaszolták, azért, mert magas szintről van rá ajánlás.

Miközben tudták a kollégák, hogy nem kéne beletenni, de mégis beletették, csak mert a hatalom előírta. Ez a tragédia.

Egy ilyen rendszerben nem lehet korszerű orvoslást csinálni. Szakmai vita kell, tehát ha valaki azt hiszi, hogy a favipiravir mégis hat, akkor hozza az érveit. Beszéljük meg, akkor rendben van. Azonban, ha csak annyi az érv, hogy ezt egy felsőbb hatóság írja elő, ráadásul úgy, hogy az nem is megalapozott, akkor itt hatalmas baj lesz, hatalmas bajok voltak, és vannak. Tehát nagyfokú szakmai autonómia kell az egzisztenciális autonómia mellé. Hiába keresünk jól, ha a rendszer közben ilyen. Az orvosi eskünk szerint a beteg üdve áll mindenek felett. A gyógyítás folyamatában, szervezésében, és a kommunikációnkban is ez kellene, hogy vezéreljen egy orvost. Ezért elfogadhatatlan, ha elhallgatjuk a bajokat. Orvosként kötelességünk felemelni a szavunkat. A politikusoknak kötelességük lenne megbeszélhetővé tenni és megbeszélni a szakemberekkel is a problémákat!

– Ezt meg fogja érteni a lakosság?

– Félek, hogy nem. Nagyon nehéz ezt megértetni, főleg, ha sikerrel térítik el a kommunikációt olyan irányba, hogy lám, az orvosoknak semmi sem elég, hiába emelték meg a fizetésüket, csak tovább elégedetlenkednek. Nekünk nincs közszolgálati médiánk. Egy normális országban, ilyen helyzetben az összes tévécsatorna azon versenyezne, hogy leültesse a két felet a kamerája elé, és ott mind a kettőből kicsikarja a véleményét, hogy kiderüljön ott, a nyilvánosság előtt, hogy min vitatkoznak, mi a baja az egyiknek a másikkal, kinek vannak meggyőzőbb érvei, mik a tények? Azonban ilyen műsort én Magyarországon az elmúlt 14 évben nem láttam, nem hallottam.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Simor András: Hazudoznak reggeltől estig, így próbálnak hatalmon maradni, és ez felháborít engem
A volt jegybankelnök szerint ez az oka, hogy egyre gyakrabban szólal meg közösségi oldalán. A Matolcsy-ügyről azt gondolja, az ilyen ügyekben az igazságszolgáltatás nem működik. Aki hűséges Orbán Viktorhoz, az bármit megtehet ebben az országban.


A Klikk TV című YouTube csatornán készült beszélgetésben szóba került a Nemzeti Bank körüli, 650 milliárdos vagyonvesztéssel kapcsolatos ügy elhúzódása is. Simor András szerint ez sajnos probléma a magyar igazságszolgáltatásban. „A magyar igazságszolgáltatás pártatlansága megkérdőjelezhető, még akkor is, ha rengeteg tisztességes bíró van, és rengeteg tisztességes ügyész is, meg rengeteg tisztességes rendőr is” - mondta a jegybank volt elnöke.

Úgy látja, a fideszes politikusok vagy a párthoz közel álló emberek ellen indult ügyekben csak a legritkább esetben születik ítélet.

A volt jegybankelnök Magyar Pétert idézte, aki szerint „a magyar igazságszolgáltatás ezekben az ügyekben nem működik”. Simor ezt azzal magyarázta, hogy az ilyen ügyeket vagy leállítják, vagy az igazságszolgáltatásban tudják, hogy nem célszerű az ítéletig eljutni.

Ezt a jelenséget Orbán Viktor egy mondásával kötötte össze. „Hát ugye Orbán Viktornak van egy ilyen mondása, hogy senkit nem hagyunk az út szélén. Na most ez alapvetően a sajátjairól szól: gyakorlatilag aki hűséges a Fideszhez, aki hűséges Orbán Viktorhoz, az bármit megtehet ebben az országban, bármilyen bűncselekményt elkövethet, ennek nem lesz következménye.”

Simor szerint többek között ez az oka annak is, hogy Magyarország nem jut hozzá az európai uniós forrásokhoz, mivel az igazságszolgáltatás pártatlansága megkérdőjelezhető. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azon felvetésére, hogy Magyarországon elég lenne öt kereskedelmi bank, Simor úgy reagált, „azért élünk piacgazdaságban, és nem szocializmusban, hogy ne az állam mondja meg, a bankrendszerben, a telekomszektorban vagy az agrárgazdaságban hány szereplő lássa el a lakosságot.”

„Ahogy a bankárok sem mondják meg, hogy hány párt lenne jó az országban, úgy a politikusok se mondják meg, hogy hány bank jó az országban.”

Elismerte, hogy a nagyobb bankok a mérethatékonyság miatt olcsóbban tudnak működni, de hangsúlyozta a verseny fontosságát is. Szerinte ezt a piacnak kell eldöntenie, nem az államnak. A magyar bankrendszer drágaságát a rengeteg különadóval és a tranzakciós illetékkel magyarázta, amelyeket a bankok a lakosságra hárítanak.

A MOL vezetőinek bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos ügyéről is kifejtette a véleményét. Elmondása szerint az ügy arról szól, hogy a cég vezetői akkor adtak el részvényeket, amikor már tudtak a Barátság kőolajvezeték leállásáról, de a nyilvánosság még nem. „Ők bennfentes információ, olyan információ birtokában voltak, ami a nyilvánosság számára nem volt elérhető. Amikor ez az információ kikerült a nyilvánosság elé, akkor a MOL-részvény árfolyama nagyot esett” – magyarázta.

A MOL védekezését is ismertette, miszerint korábban is voltak hasonló, de gyorsan javítható leállások. A mostani helyzet szerinte abban különbözött, hogy a javítás elhúzódott, és a cégnek a stratégiai készletekhez kellett nyúlnia.

„Azt megállapítani, hogy a MOL tudatában volt-e már az elején annak, hogy ez nem egy könnyen, gyorsan megjavítható hiba, és hozzá kell majd nyúlni a stratégiai készletekhez, vagy nem – ezt a vizsgálatnak kell kiderítenie, és ez nem lesz egyszerű feladat” – tette hozzá.

Simor András beszélt arról is, miért lett az utóbbi időben aktívabb és kritikusabb a közösségi médiában. „Hazudoznak reggeltől estig. És ez felháborít engem” - jelentette ki.

„Az zavar különösen, hogy úgy látom, a kormányzó párt alapvetően hazugságokkal téveszti meg a választópolgárokat, és így próbál hatalmon maradni.”

Egyik posztjában több mint tíz ilyen, szerinte hazugságot sorolt fel, amelyek az ukrajnai háborúval és a gazdasággal kapcsolatosak. Kiemelte az orosz olaj kérdését: elismerte, hogy az olcsóbb, de állítja, „ebből a magyar fogyasztó semmit nem érez”. Szerinte a különbözetet a költségvetés és a MOL fölözi le. Arra a kormányzati érvre, hogy ebből finanszírozzák a rezsicsökkentést, úgy reagált: „ezek szerint a rezsicsökkentés nem ingyen van. Ha így van, akkor ki fizeti a rezsicsökkentés árát? Aki tankol.” Hozzátette, a magyar választópolgár fizeti meg az árát, és a rezsicsökkentést más forrásból, például a propaganda kiadások csökkentéséből is lehetne fedezni.

„Hazugság azt állítani egyrészt, hogy az orosz olaj olcsóságából bármiféle kedvezményt élveznének a magyar autósok, és hazugság azt állítani, hogy ha máshonnan vennénk az olajat, az veszélybe sodorná a rezsicsökkentést” – jelentette ki.

Azzal a kormányzati narratívával kapcsolatban, hogy a magyar gazdaság a német gazdaság gyengélkedése miatt teljesít rosszul, Simor azt mondta, ez csak „részigazság”. Bár a német gazdaság hatással van Magyarországra, szerinte a hasonló helyzetben lévő Csehország és Szlovákia is jobban teljesít.

„A legnagyobb probléma a beruházások drámai, drasztikus visszaesése, ami most már három-négy éve tart.” Ennek okaként az EU-s források hiányát, a szerinte elrontott gazdaságpolitika miatti magas inflációt és a kormány kiszámíthatatlanságát nevezte meg.

„A kormányzat gazdaságpolitikája kiszámíthatatlan: soha nem lehet tudni, hogy Nagy Márton kire és hol csap le” - fogalmazott. „Így nem lehet három-négy-öt évre előre tervezni, és azt sem látni, hogy a magyar gazdaság fejlődése milyen irányba megy.”

Magyarország eladósodottságáról azt mondta: „Eladósodottak vagyunk; veszélyeztetettek akkor leszünk, ha bekövetkezik egy újabb világválság, ami remélem, nem fog bekövetkezni.”

Végezetül a jelenlegi és a korábbi jegybankelnököt hasonlította össze. Véleménye szerint „Varga Mihály teszi a dolgát. Egy jegybankelnöktől ez várható el. Matolcsy nem a dolgát tette.”

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Ha a Tisza nyer, tíz év, mire ebből a mély depresszióból kikerülünk” – ilyen volt a Tisza Párt Nemzeti Menete
Rengetegen vettek részt Magyar Péterék március 15-i „rendszerváltó menetén”. A résztvevőket arról kérdeztük, mit gondolnak a kormánypárti propagandáról, és szerintük mi fog történni, ha ismét a Fidesz győz. A válaszokból kiderült, hogy a változásban hívők szerint még egy Tisza-győzelem esetén is sok időbe telhet, mire az ország kilábal a jelenlegi helyzetből.


Óriási tömeg vonult március 15-én a TISZA Párt kezdeményezésére a Nemzeti Meneten, amelyet Magyar Péterék "rendszerváltó menetként" hirdettek meg. A pártelnök szerint félmillióan vettek részt az eseményen, és két órába telt, mire a menet vége elhagyta a gyülekező helyet, a Deák teret, miközben a Hősök tere már megtelt.

Mi is ott voltunk a TISZA menetén, ahol többek közt arról kérdeztük a résztvevőket, mit gondolnak Orbán Viktor egyik kijelentéséről, miszerint a választás tétje az, hogy ő vagy Brüsszel/Zelenszkij alakít kormányt. A TISZA Párt szimpatizánsai egyértelműen elutasították ezt a felvetést.

„Butaság. Semmilyen független országban nem alakít se Brüsszel, se Zelenszkij. Itt a magyar emberek fognak kormányt alakítani. Reméljük, hogy a TISZA”

– mondta egy férfi. Egy másik megszólaló még élesebben fogalmazott: „Szerintem minden második, vagy minden mondat, ami kijön a szájából, az hazugság, úgyhogy nem tartok semmitől.”

A kormányzati kommunikációban az utóbbi időben rendszeresen összekapcsolódik „Brüsszel”, Ukrajna és a TISZA Párt témája, ezt pedig a megkérdezettek is tudatos kreációnak látják. „Ez azért eléggé nagy csúsztatás. Összemossák az általuk kreált ellenségképet a Tiszával” – vélte egy férfi. Egy másik szerint a jelenség nem új, csupán a célpont változott.

„Valakire fogni kell, patás ördögöt kell festeni. Most már Soros Gyuri bácsi nincs sehol, Gyurcsány nincs sehol, valaki kellett. Valakit ki kellett dugni a kéményen”

– magyarázta. Egy nő egyszerűen csak annyit mondott: „Felháborít. Mert ennek semmi köze se Zelenszkijnek, sem Brüsszelhez. Remélem, hogy Magyar Péter fog kormányt alakítani.”

A kormány háborús retorikáját a legtöbben demagógiának és uszításnak tartják, és nem hiszik, hogy Magyarország belesodródhatna a konfliktusba. „Én háborút akarok, amikor van egy csomó gyerekem? Én akarom őket háborúba vinni? Normális ember ezt nem hiszi el” – tette fel a költői kérdést egy családapa. Többen is arra hivatkoztak, hogy a NATO-tagság garanciát jelent arra, hogy Magyarország nem fog háborúban részt venni. „Nem lehet háborúba menni. NATO tagország vagyunk. Kizárt dolog, hogy itt bárkit is elvinnének” – jelentette ki egy férfi, aki hozzátette, hogy Rákosi-féle demagógiának tartja a kormány állandó szajkózását. Ezt erősítette meg egy nő is: „Az elmúlt négy évben sem vittek el senkit katonának, és nem gondolnám, hogy a jövőben bárkit is el fognának vinni.” Szerinte ez a narratíva csak a Fidesz-táborban működik, mivel „azokból a sajtóorganumokból tájékozodnak, ahol folyamatosan ezt nyomatják”.

Egy fiatal fiú szerint a helyzet egyértelmű: „Magyarországon nincsen, Ukrajnában van háborús veszély. Ott bombáznak. Itt, Magyarországon béke van.” Egy nő úgy véli, aki elhiszi a háborús veszélyt, az „nagyon buta”. Abban bízik, hogy az ellenzéki tömeg erőt mutat, és „az ép elme győz a rossz indulattal szemben”.

Van, aki a jelenlegi helyzetet egyenesen forradalmi hangulatúnak látja. „Ezek a fajta forradalmak, mint amilyen például március 15-én, '48-ban volt, jelenleg napjainkban, most éppen ebben a 2026-os évben teljesen más színtéren zajlanak” – fejtegette egy nő, aki szerint a mai tömegmegmozdulások a '48-as Pilvax kávéházi eseményeknek felelnek meg.

Kérdésünkre, hogy mi történne egy újabb Fidesz-győzelem esetén, a válaszadók sötét jövőképet festettek. A leggyakoribb reakció a kivándorlás volt.

„Akkor elmennek a gyerekeim külföldre. És elhagyják az országot, nem egyedül. Azért vagyok itt” – mondta egy édesanya. Más is hasonlóan látja: „Az biztos, hogy tömeges elvándorlás lesz. Például én is ebbe a körbe tartozom.”

Egy férfi már a célországokat is megnevezte: „Költözés. Költözés. Írország, Svédország, bárhova... Nem lehet tovább tűrni.”

Egy másik megszólaló szerint a Fidesz győzelme esetén ugyanaz folytatódna, ami már 16 éve már tart. „Jobb nem lesz. csak rosszabb” – fogalmazott. Sokan a gazdasági helyzet romlásától és a korrupció folytatásától tartanak. „Tovább fogják folytatni a lopást” – jósolta egy férfi. Egy nő pedig arra figyelmeztetett, hogy szerinte az ország még jobban el fog adósodni.

Ezzel szemben a TISZA Párt győzelmétől a lassú, de biztos talpra állást remélik. Egy nő szerint a folyamat nem lesz gyors:

„ha a TISZA nyer, akkor tíz év körülbelül, mire ebből a mély depresszióból kikerül az ember, húsz év mire a gazdasági válságból.”

Ugyanakkor bízik benne, hogy az ország „rövid időn belül” kilábalhat a helyzetből. Egy férfi szerint a feladat nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi is:

„Mindent vissza kell állítani ebben az országban. Most már nemcsak az országban, hanem egész Európában vissza kell állítani a magyarok becsületét. Mert mindenhol eljátszottunk.”

Egy másik megszólaló szerint a legfontosabb, hogy a mindenkori miniszterelnök tartsa szem előtt: „a magyaroknak, a népnek jár a tisztelet és a szabadság.”

Videónk a TISZA Párt Nemzeti Menetéről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a március 15-i erődemonstrációkról: Kiélezett a helyzet, ez már nem 2022
A politológus szerint mindkét párt elégedett lehet a tömeggel. Az elemzésből kiderül, a szoros állás kinek kedvez igazán a választások előtt.


Török Gábor politológus a Facebookon értékelte a március 15-i kormánypárti Békemenetet és a Tisza Párt Nemzeti Menetét. Álláspontja szerint mindkét nagy párt elégedett lehet, mivel mindkét helyen nagyon sokan voltak, és a rendezvények hozták azt, amit vártak tőlük.

Úgy véli, mivel már csak négy hét van hátra a választásokig, a helyzet elsősorban annak kedvez, aki előnyben van.

Az elemző szerint a beszédek semmilyen újdonságot nem tartalmaztak. „Félelem és remény. A Fidesznek egyetlen üzenete van: Ukrajna és a háborús félelem. A Tiszának pedig a rendszerváltás és az ahhoz kapcsolt remények. Minden más téma ezeknek alárendelten jelenik meg”

– írja. Török Gábor szerint a mostani helyzet nem a 2022-es választások előtti állapotokat idézi, de fontos különbségek vannak.

„Az akkori ordító asszimmetriához képest ez ma egy kiélezett, szoros helyzetet mutatott, sok fontos különbséggel persze. Mindezt egy 16 éve kormányzó, erőforrásokban összehasonlíthatatlanul erősebb domináns párt mellett érte el a Tisza”

– fogalmazott.

A politológus szerint fontos nap volt a március 15-i, a résztvevők megerősödhettek a választásukban, és szívesen hallják, mekkora győzelmet arattak, de – teszi hozzá – vélhetően „nem szívesen hallják, amit a független politikai elemzés erről a napról mondani tud.”

A rendezvények után egyébként mindkét győzelmet hirdetett, és azt kommunikálták, hogy az ő eseményükön voltak többen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Lévai Richárd: nem biztos, hogy a választást meg lehet nyerni a közösségi médiában, de elveszíteni talán lehet
Orbán Viktor és Magyar Péter a Facebookon is nagy csatát vív. A közösségi média szakértője az AIToday.hu-nak mutatja be, melyik oldalon milyen eszközöket vetnek be, és milyen változások sújtják vagy emelik fel a pártokat az idei kampányban.


Kamuprofil-hálózatok, digitális harcosok, folyamatos élőzés - az idei kampányban a Fidesz és a Tisza a Facebookon is komoly küzdelmet vív egymással. Erre nagy hatással lehet, hogy az elmúlt években jelentősen átalakult a Facebook működése. A korábbi, elsősorban követésekre és ismeretségi hálókra épülő terjedési logikát egyre inkább felváltotta a mesterséges intelligencia alapú ajánlórendszer, amely már nemcsak azoktól a szereplőktől mutat tartalmakat, akiket a felhasználók követnek. A követők száma éppen ezért ma már kisebb szerepet játszik abban, hogy egy poszt milyen elérést produkál, miközben a tartalom témája, stílusa és az arra érkező reakciók egyre fontosabbá váltak.

Lévai Richárd közösségi marketing specialista szerint ez a változás a politikai kommunikáció logikáját is átalakítja. Az algoritmusok ma inkább azokat a tartalmakat emelik ki, amelyek sok ember számára érdekesek, izgalmasak vagy hitelesnek hatnak, függetlenül attól, hogy ki hány követővel rendelkezik. Az AIToday-nek adott interjúban arról is szó esik, hogyan befolyásolhatják a politikai kommunikációt az új algoritmusok, milyen szerepük lehet a kamuprofil-hálózatoknak a közösségi médiában, és hogyan jelenik meg a mesterséges intelligencia a politikai kampányokban – az algoritmusoktól kezdve egészen az AI-jal készített tartalmakig.

A posztjában azt írja, hogy a Facebook algoritmusai már sokkal kevésbé függnek a követők számától. Arra hivatkozik, hogy bár Orbán Viktornak jelenleg több követője van a Facebookon, Magyar Péter sokkal több reakciót tud elérni. Mit árul el ez a Facebook jelenlegi működéséről, és milyen konkrét változások történtek az utóbbi időben, ami előidézte ezt a helyzetet?

— Volt egy nagyon komoly eltolódás a Facebook algoritmusában. Egyébként ez nemcsak a Facebookon, hanem szinte az összes másik nagy közösségi média platformon megtörtént. Korábban a legtöbb közösségi médiafelület algoritmusa egy úgynevezett social graph-ra, azaz társadalmi hálóra épült. Ez azt jelenti, hogy elsősorban az ismerőseim, az ő ismerőseik és az általam követett oldalak hálózatán keresztül jutottak el hozzám az organikus információk. Vagyis, ha van egy ismerősöm, bejelöltük egymást, és ő kiposztol valamit, akkor volt esélyem megkapni azt az információt. Vagy ha megosztotta egy másik ismerősének vagy egy olyan oldalnak a posztját, amit én nem követek, akkor is eljuthatott hozzám, attól függetlenül, hogy az eredeti forrást nem követtem.

Az egész network, vagyis hálózati alapon működött. Régen ezért volt kulcsfontosságú, hogy kinek mennyi követője van, legyen szó céges oldalakról vagy politikusokról.

Ha valakinek minél több követője volt, a követők egy része megkapta a posztjait. Ha ezeket lájkolták, kommentelték, továbbosztották, akkor az ő ismerőseikhez, olyanokhoz is eljuthatott a tartalom, akik az eredeti posztolót nem követték. Nyilván akkor sem jutott el minden poszt minden követőhöz – hiába volt Orbán Viktornak egymilliónál, most már 1,5 milliónál is több követője –, de a meglévő követői bázis jó alapot biztosított a terjedéshez. Ez a rendszer nem ma, hanem az elmúlt pár évben alakult át jelentősen. Bár továbbra is számít, hogy követek-e valakit – hiszen, ha korábban reagáltam a posztjaira és érdekelnek a témái, nagyobb eséllyel kapom meg az új posztjait –, a követésen alapuló terjedés aránya sokkal kisebb lett.

Korábban 80–90 százalékban szinte kizárólag ezen múlt, hogy kihez mi jut el. Ma ez az arány rettenetesen visszaszorult. És ami ehhez képest szinte a semmiből nőtt ki az elmúlt négy-öt évben, az az úgynevezett mesterséges intelligencia alapú ajánló.

Ez azt jelenti, hogy ha nem követek egy oldalt, egy embert, vagy nem vagyok tagja egy csoportnak, a tartalmaik mégis eljuthatnak hozzám. A mesterséges intelligencia ugyanis felismeri, hogy engem bizonyos témák általában érdekelni szoktak, ezért bepróbálkozik olyan tartalomgyártók posztjaival is, akikkel korábban nem kerültem kapcsolatba. Ha engem például érdekel a főzés, és követek is néhány ilyen tematikájú oldalt, a Meta látja ezt, és egyre több olyan posztot, videót tesz elém, amelyek főzéssel kapcsolatosak – akár számomra teljesen ismeretlen tartalomgyártóktól is. Az AI a tartalom alapján ismeri fel, hogy ez a téma engem érdekel. Ez volt a jelentős változás. Ma már a Meta egyes adatai szerint a hírfolyamunkban megjelenő organikus tartalmak több mint 37 százaléka a mesterséges intelligencia alapú ajánlóból jön, és ez azoknak a tartalmaknak a rovására emelkedett meg, amik az általunk követett tartalomgyártóktól származnak.

— Hogyan változtatja meg ez a politikai kommunikáció logikáját? Kinek kedvez ez az új Facebook-környezet: a kormánypárti vagy az ellenzéki szereplőknek, esetleg a politikai influenszereknek?

— Ez a környezet azoknak kedvez, akik úgy tudnak kommunikálni, hogy az érdekes, izgalmas és hiteles a követőik és a nem követőik számára is. A mesterkélt, erőltetett, hivatalos, döcögős kommunikációs stílus – legyen az szöveges poszt, kép vagy videó – ennek köszönhetően kevesebb emberhez jut el. A tartalom, a formátum, a stílus és az, hogy mennyien reagálnak rá, alapvetően befolyásolja a terjedést. Persze félreértés ne essék: önmagában az algoritmus megváltozásától senkinek sem lesz könnyebb dolga.

A valódi, embereket foglalkoztató témákról, problémákról szóló tartalmak azok, amik ettől lökést kaphatnak.

Ha egy téma nem érdekli a fogyasztót, nincs számára izgalmasan becsomagolva, vagy nem vág a mindennapi gondjaiba, akkor az algoritmus változása ezen nem segít. A dolog inkább annak függvényében érdekes, hogy a régi, követésalapú algoritmus idején, ha valaki kirakott egy tartalmat, és én korábban jól reagáltam a posztjaira, nagyobb eséllyel jelentek meg nálam olyan tartalmai is, amelyek éppen nem érdekeltek annyira, de egy számomra fontos szereplőtől származtak. Ma már ez a hatás jelentősen csökkent. Ha valaki nem tud ráülni az emberek számára fontos, mindennapi témákra, és nem tudja azokat izgalmasan – a tartalomfogyasztás szempontjából érdekesen, hasznosan – tálalni, akkor sokkal nehezebb a dolga, még akkor is, ha több követője van.

— Magyar Péter ezt csinálja jobban? Az ő közvetlen, hitelesnek tartott kommunikációja az, amit az emberek üde változásként élnek meg a hagyományos politikai kommunikációhoz képest?

— Ez a kettő összefügg. Egyrészt ügyesebben, nyersebben, hétköznapi módon kommunikál, jobban benne van abban a közegben, amelyikhez szól. Sokszor ő maga megy oda kommentelni más Facebook-oldalakra is, gyorsan reflektál helyzetekre, az egész kommunikációja életszagú. Másrészt – és furcsa ezt mondani, hogy könnyebb dolga van –, de olyan témákkal foglalkozik, amelyek az emberek mindennapjaival kapcsolatosak: kórházak, gazdasági helyzet stb. Ezekre gyorsan reagál, és nem erőlteti azokat a témákat, amelyek a közvélemény problématérképén csak a harmadik–negyedik helyen állnak, mint például a háború és egyéb ügyek, amiket az emberek nehezebben éreznek a bőrükön. Ez egy összetett dolog. Nem jelenti azt, hogy egy mondvacsinált ügyet csak a jó kommunikációval végletekig lehet feszíteni, hogy mindent leuraljon. Inkább azért érdekes, mert ha valaki jól ismeri a célközönségét, tudja, milyen témák érdeklik őket, és erre egy őszinte, gyors, nyersebb kommunikációt épít, az sokkal hatékonyabban működik, mintha megpróbálna dolgokat átkeretezni és olyan üzeneteket becsomagolni, amelyek nincsenek benne az emberek mindennapi gondolkodásában.

Az őszintébb, nyersebb kommunikációt jobban támogatja az algoritmus, főleg, ha valaki ügyesen csomagolja be.

A kormánypárti oldalon is vannak, akik nagyon ügyesen kommunikálnak. Ők sokszor nem politikusok, hanem politikai influenszerek, akik ügyes kommunikációval, jól becsomagolva, akár átkeretezve erősítenek fel bizonyos témákat, mert jól mondják el, olyan módon, amivel meg lehet fogni az embereket. De nagyon sok politikus folytat inkább imázskommunikációt, PR-jellegű kommunikációt, és ez nem a közösségi média barátja. Soha nem volt az, de egyre kevésbé az.

— Az elmúlt hetek egyik legérdekesebb jelensége az az 1200 kamuprofilból álló hálózat, amit a Telex fedezett fel, és megírta azt is, hogy a kormánypárti Digitális Polgári Körök-mozgalom háttérszervezete, a Digitális Demokráciafejlesztési Ügynökség nevű cég irányíthatja. Ez a hálózat lájkokkal és kommentekkel erősíti fel a politikusok posztjait. Mennyire érzékenyek erre az algoritmusok, mennyire könnyű ilyen mesterséges aktivitással befolyásolni a rendszert? 

— Több szempontból is érdekes a kérdés. Az algoritmusokat nem mindig könnyű ezzel befolyásolni, hiszen képesek felismerni a természetellenes mintázatokat. Ha egy profil mindig ugyanabban az időben odamegy egy oldalra, nyom egy lájkot vagy egy gyors kommentet, el sem olvassa a tartalmat, majd kilép, hogy bejelentkezzen egy másik profillal, és ott megismétli ugyanezt, az nem egy hétköznapi felhasználói viselkedés. Az algoritmus ezt könnyen felismeri, és vélhetően kevésbé tekinti fontosnak az ilyen interakciókat. Főleg, ha egy olyan zárt hálózatról van szó, amelynek tagjai egymás ismerősei, de nincsenek valódi kapcsolataik, és nem is valódi emberek, hanem Facebook-oldalak, valószínűleg a könnyebb kezelhetőség miatt. Feltételezzük, hogy az algoritmus ezt viszonylag jól felismeri, és nem kezeli ugyanolyan súllyal az ilyen kommenteket, mintha egy valódi embertől származnának, aki naponta órákat tölt a Facebookon, videókat néz, kattintgat.

Egy természetes felhasználó lájkja vagy kommentje valószínűleg többet ér. Mégis lehet pozitív hatása az ilyen hálózatoknak, sőt, akár több is.

Az egyik, hogy növelheti a valódi emberek komfortérzetét. Ha látom, hogy egy poszt alatt már sok pozitív, támogató komment és lájk van, én is sokkal szívesebben írok oda egy támogató hozzászólást, ha egyetértek a tartalommal. Lehet, hogy egyébként félnék, mit szólnak mások, ha elsőként kommentelnék. De ha látom, hogy már sokan megtették – és hétköznapi felhasználóként nyilván nem fogom mindegyiket végigkattintgatni, hogy valódi profilok-e –, akkor sokkal szívesebben állok az ügy mellé, mintha egy üres, reakciók nélküli posztot látnék. A másik hatás, hogy egy ilyen posztnak nagyobb virtuális értéket ad, és könnyebb rá hivatkozni. Ha egy médium azt látja, hogy az egyik poszt kapott 50 kommentet és 100 lájkot, a másik pedig 800 kommentet és 6000 lájkot, akkor a második sokkal hitelesebbnek tűnik. Főleg, ha valaki szándékosan próbálja ezeket felerősíteni és átvinni más platformokra, akkor egy sok ezer lájkkal és több száz kommenttel rendelkező poszt sokkal hitelesebbnek látszik. Ez a két hatás pedig erősíti egymást: a kamuprofilok megerősítik a posztot, ami arra ösztönzi a valódi felhasználókat, hogy még több kommentet és lájkot adjanak, és így a tartalom még könnyebben tálalható lesz más szereplők számára is.

— De ez több felhasználó hírfolyamába is eljuttatja ezeket a tartalmakat? Meg lehet így „tolni” az algoritmust?

— Valamilyen szinten meg lehet tolni, de vélhetőleg nem annyira, mint korábban a személyes kamuprofil-hálózatokkal. Ha valaki egy olyan hálózatot épít fel, amelynek tagjai nemcsak egymás ismerősei egy zárt körben, hanem valódi ismerősöket is gyűjtenek, az jobban tud terjedni. Ehhez viszont nem oldalak, hanem személyes profilok kellenek, mert csak emberek tudnak más embereket bejelölni. Voltak is olyan kamuprofil-hálózatok, ahol létrehoztak egy profilt valódinak tűnő névvel, képpel, borítófotóval, néhány poszttal, majd elkezdtek bejelölgetni másokat. Sokan visszaigazolták őket, és így kialakult egy több száz vagy akár több ezer valódi ismerőssel rendelkező kamuprofil. Ha egy ilyen profil lájkol vagy kommentel, az ő ismerősei láthatják ezt, és így a tartalom sokkal jobban tud terjedni.

Ezeknek közvetlenebb hatásuk van. Ha viszont Facebook-oldalakból építenek hálózatot, amelyeknek nincsenek követőik, ezt a hatást nehezebb elérni.

Bár azzal kezdtük, hogy a követők kevésbé számítanak, ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem számítanak. Ha például hozzászólok egy poszthoz, az ismerőseim és követőim nagy eséllyel látják ezt, vagy a poszt fölött megjelenik, hogy én lájkolom az oldalt. Tehát van még szerepe a követésnek, csak nem ugyanott, ahol korábban volt. Ezért, ha egy Facebook-oldalakból álló, zárt hálózatról beszélünk, az a virális hatást kevésbé tudja kiváltani, de lehetnek másodlagos hatásai, ahogy erről beszéltünk.

Lévai Richárd közösségi marketing specialista az interjú AIToday.hu-n olvasható folytatásában arról is beszél, hogy

- a közösségi médiában megjelenő tömeges lájkolás és kommentelés milyen szerepet játszhat az algoritmusok befolyásolásában és az üzenetek terjesztésében,

- a kamuprofil-hálózatok, mémoldalak, Facebook-csoportok, influenszerek és politikusok együtt hogyan tudják erősíteni az organikus elérést a közösségi médiában,

- az uniós szabályozás miatt korlátozott politikai hirdetések kieső hatását milyen alternatív eszközökkel próbálhatják pótolni a politikusok,

- a kamuprofil-hálózatok a Facebook létezése óta rendszeresen felbukkannak politikai oldalak körül,

- a Meta milyen technológiai és szabályozási eszközökkel próbálja kiszűrni a rossz szándékkal létrehozott profilokat és hálózatokat.

- kamuprofil-hálózatok milyen mértékben torzíthatják a közösségi médiában látható politikai támogatottság képét.

- a mesterséges intelligencia szerepe mára kritikus fontosságú a kampányokban, hiszen egyszerre jelenik meg az algoritmusok működésében és - generált képek, videók formájában - a politikai kommunikációban.

FOLYTATÁS ITT


Link másolása
KÖVESS MINKET: