A Padlás Rádiósa elnémult: Kaszás Attila öröksége ma erősebb, mint valaha
Március 16-án lenne hatvanhat éves Kaszás Attila. A közönség fülében máig tisztán cseng a Padlás Rádiósának hangja, ahogy a Fényév távolság sorait énekli, miközben a szakma a fegyelmezett, közösségépítő kollégát látja maga előtt.
A művész jelenléte a színpadon és a próbateremben egyaránt meghatározó erővel bírt, örökségét pedig ma már díjak, terek és fesztiválok őrzik.
A hang és a tartás mögött mindig egy ember áll, akinek története a Felvidéken kezdődött. Vágsellyén látta meg a napvilágot 1960. március 16-án, majd gyermekéveit Vágfarkasdon töltötte tanító szülei mellett. A családi háttér, a pedagógus szülők értékrendje mélyen belé ivódott, és ezt az örökséget vitte tovább komáromi tanulmányai során is.
A főiskola elvégzése után a Vígszínház azonnal szerződtette, ahol 1984 és 1999 között a társulat egyik vezető színésze lett.
Később a szabadság és az új kihívások vonzásában szabadúszóként dolgozott, majd 2003-ban a Nemzeti Színház társulatához csatlakozott, ahol élete végéig játszott.
Pályafutása során elképesztő sokoldalúságról tett tanúbizonyságot, hiszen a zenés daraboktól a legmélyebb drámákig minden műfajban hiteles tudott maradni. A Padlás mellett a West Side Storyban is felejthetetlen alakítást nyújtott, miközben a prózai szerepekben is brillírozott. Markáns karaktereket formált meg olyan súlyos darabokban, mint a III. Richárd, ahol Buckingham szerepébe bújt, a Mesél a bécsi erdő, amelyben Oszkárt játszotta, vagy a Tizenkét dühös ember, ahol az egyik esküdtként uralta a színpadot.
A sorsdöntő napok története a mai napig fájdalmas pont a magyar színháztörténetben.
2007. március 19-én a Nemzeti Színházban a Tizenkét dühös ember esti előadására készült, amikor a színfalak mögött hirtelen rosszul lett. A diagnózis súlyos agyvérzést mutatott, állapota azonnal válságosra fordult. Az orvosok napokon át küzdöttek az életéért, de a szervezete végül feladta a harcot.
A hír döbbenetet váltott ki a szakmában és a közönségben egyaránt. Az első napokban a Nemzeti Színház társulata és a nézők közösen virrasztottak az épületnél.
A Nemzeti Színház vezetése pontosan egy évvel a színész halála után, 2008. március 16-án egy domborművet avatott fel az épületben, a Háziszínpad pedig hivatalosan is felvette a Kaszás Attila Terem nevet.
Ugyanebben az esztendőben Pokorni Zoltán és Szűcs Gábor megalapították a Kaszás Attila-díjat. Ez az elismerés azért is különleges a magyar kulturális palettán, mert minden évben olyan magyar nyelven játszó színművész kapja meg, aki nemcsak a színpadon nyújt kiemelkedőt, hanem a társulatán belül is erős közösségformáló erővel bír. A döntés folyamata egyedülálló, hiszen a szakmai jelölést követően a közönség szavazatai alakítják ki a végeredményt.
Észak-Komáromban 2008 áprilisában avatták fel a szobrát, amely zarándokhellyé vált a tisztelők számára. Zsigárdon a család egykori otthonát tájházzá alakították, ahol a mindennapi, régi tárgyak a közösségi emlékezet fontos darabjaivá nemesedtek.
Az élő hagyományt a legszebben talán a Kaszás Attila Versmondó Fesztivál testesíti meg. A rendezvény évről évre rengeteg fiatalt és pedagógust mozgat meg a Felvidéken, a díjazások pedig a közösségi értékőrzést, a magyar nyelv és kultúra ápolását szolgálják.