Levél az újdonsült anyuka énemnek
Ő is, mint sok sorstársa lavírozik a munka-család-önmegvalósítás tengelyén, mert számára ez jelenti az egyensúlyt. Ez az oldal valahol összeköti mindezt, hiszen az írás Erika számára önmegvalósítás, de a cikkek a családról, a családi fészek fontosságáról (is) szólnak.
A gyereknevelés nagyon összetett dolog. Nem az Igazságot akarja megmondani, hiszen ahogy nincs két egyforma gyerek, éppúgy nincsen egyetlen tökéletes megoldás sem, hogy hogyan kell gyereket nevelni. Csak szélesíteni szeretné a szülők, nevelők látókörét, hogy így is lehet. Máshogy.
Már több, mint tizenegy éve, hogy a Rókus kórházban feküdtem egy kimerítő éjszaka után, mikor is hajnali ötkor anyává lettem. Megszületett az első fiam.
Nem mondom, hogy rózsaszín mámorban úsztam, inkább fájt mindenem, rettentő kimerült voltam és igencsak megszeppent, hogy ezt most már nem lehet visszacsinálni, bizony gyerekem van és mégis mi lesz, hogy fogom tudni ezt a helyzetet kezelni. Milyen jó lett volna, ha a mai énem meg tudta volna nyugtatni az akkori énemet! Vagy legalább ezt a levelet a kezébe nyomhatta volna.
"Kedves Erika!
Annyira büszke vagyok rád!
Tudom, hogy tartottál a szüléstől, tudom, hogy az ismeretlen félelemmel töltött el, de annyira derekasan helyt álltál! Minden tőled telhetőt megtettél, hogy segíts a babádnak világra jönni, és látod, sikerült! Egészséges és itt van, és most már a karjaidban tarthatod!
Tudom, hogy fáj minden az altestedben, tudom, hogy ülni, vécézni, mozogni – ami máskor olyan természetes – most csak nagy kínnal megy, de hidd el, minden nappal, minden órával egyre kevésbé fog fájni. Ne feledd, a tested sokkal, sokkal többre képes, mint amit gondolsz róla! Hihetetlen dolog az anyai szervezet, még sokszor el fogsz ámulni rajta, mikre nem képes. Bár még nincs tejed, de nyugodj meg, be fog indulni. Minél nyugodtabb vagy, annál könnyebben. Jah, könnyű ezt mondani, tudom, de akkor is ez a helyzet.
Tudom, hogy tartasz tőle, hogy és mint leszel képes ellátni egy ilyen kiszolgáltatott, törékeny kis gyereket, de sokan segíteni fognak. Nem maradsz magadra. Ráadásul olyan anyai megérzések és ösztönök ébrednek föl majd benned, amikről álmodban sem gondoltad volna, hogy benned lakoznak!
Tudom, hogy nagyon megijesztett, amikor a csecsemős nővér azt mondta "No, anyukák, azt hiszik a szüléssel túl vannak a nehezén? Ha! Most jönnek még csak az igazi nehézségek!" Hát, tudod, az a helyzet, hogy igaza van. Viszont nagyon rossz stílusban, és nagyon rosszkor mondta neked. Szóval ne felejtsd el, ha valakihez szólsz, ha tanácsot adsz vagy véleményt nyilvánítasz (mert sokan fognak még hallgatni a szavadra ), azt mindig úgy tedd, hogy a másik félnek segítesz vele. Emeld fel őt, ne lehúzd! Legyen több azután, hogy veled beszélt! Erre mindig figyelj, mert soha nem tudhatod, milyen elejtett megjegyzésed fúródik valaki lelkébe.
Igen, sok nehézség lesz még a gyerekekkel. De ha azt mondtam, a tested sokkal többet kibír, mint amit gondolsz róla, akkor a lelkedre ez hatványozottan igaz. Még nem tudod, micsoda erő lakik benned, ami mindent kibír, mindig feláll és mindig tovább küzd. Nem tudod, mert még csak most született meg, az előző hajnalban és erősödik a fiaddal együtt. De ez az anyai erő is minden egyes nappal nagyobb és biztosabb lesz.
A nehézségek mellett pedig annyi szeretet, annyi boldogság és vicces pillanat, annyi feledhetetlen momentum vár még rád, hogy csak győzd megélni őket!
Emlékszem, kamaszkorodban élt benned egy félelem, hogy egyedül maradsz ezen a világon. Hát tudd meg, most már létezik egy olyan ember a földön, akinek a szívében különleges, soha senki által el nem foglalható helyed van. Aki mindig, mindig melletted lesz – még ha később nem is fizikailag. Ja, és készülj föl, olyan jól belejössz ebbe az anyaság dologba, hogy nem is egy ilyen különleges személy születik majd a világra. De hogy mennyi, azt most még nem árulom el, nehogy elriasszalak.
Jól válogasd majd meg, kinek a tanácsára hallgatsz, bár leginkább a saját belső hangodra kéne. Fel a fejjel és pihenj, pihenj sokat! Élvezd ki a percet, mert még sokszor fogsz nosztalgiával visszaemlékezni rá! Ja, és szagolgasd sokat a babád bőrét, mert a babaillat az, ami aztán a legjobban fog majd hiányozni!
Szeretettel ölel,
a negyvenéves éned"
