SZEMPONT
A Rovatból

Kovács Gellért: A született tehetségeknek lehetőséget sem adnak, miközben milliárdokból készülnek iskolás dolgozatok

A „filmszerészként” ismert kritikus szerint a mostani finanszírozási rendszernél még az Andy Vajna-féle Filmalap is jobb volt. Elárulta azt is, mit gondol Szirmai Gergely és Dancsó Péter videóiról.


Kovács Gellért neve ismerős lehet számos online és nyomtatott filmes lapból, rádióműsorból, valamint saját Facebook-oldaláról is, ahol már több mint 23 ezer követővel rendelkezik.

Arról beszélgettünk vele, mitől lesz jó szerinte egy kritika, miért vérzik ezer sebből a magyar filmgyártás állami támogatása, és milyen jövő várhat a mozira a streaming térhódításával.

– A filmszerész kifejezést te találtad ki? A neten rákeresve az összes találat veled kapcsolatos.

– Az biztos, hogy nem használja más, de eredetileg nem az én ötletem volt. Elég sokáig a Petőfi Rádióban dolgoztam, még a “nagyon zenés" időszak legelején kerültem oda, a Kultúrfitnesz nevű műsornak voltam az egyik szerkesztője. Az egyik rovat címe az volt, hogy Bombafilm, amiben mindig egy adott filmről mondta el a véleményét egy kritikus. A műsor producere, Mikó Róbert találta ki, hogy mivel a bombákat ugyebár a tűzszerészek hatástalanítják, a rovat címére rímelve a filmekkel miért ne foglalkozhatna a filmszerész? Eleinte nemcsak én voltam a műsor filmszerésze, hanem mindig az aktuális megszólalót nevezték így. Idővel viszont egyeztetési nehézségek miatt a többiek “kikoptak” és én maradtam egyedül, később pedig önálló műsorom is indult. Így végül rajtam ragadt a név, Mikó Róbert beleegyezésével akkor is magammal hoztam, miután kirúgtak az MTVA-tól. Egyébként nem ragaszkodtam volna annyira hozzá, de magam is meglepődtem rajta, mennyire szeretik az emberek.

– Mikor és hogy indult a filmek iránti érdeklődésed?

– Valószínűleg azzal, hogy fölsírtam a kórházban 1979-ben. Zavarba ejtően korai emlékeim vannak filmekről, a világból is mindig csak azok a dolgok érdekeltek, amikkel filmeken keresztül találkoztam.

Az életem nagy része azzal telt, hogy az ismerőseimet fárasztottam a szóban elmondott “kritikáimmal”. Aztán valahogy a foglalkozásom is hozzáidomult ehhez a mániához, bár tudatosan soha nem akartam filmes újságíró lenni.

Egy pici faluban nőttem fel, tehát tulajdonképpen mondhatjuk, ha nagyon akarjuk, hogy saját erőből értem el azt, amit elértem. Azért persze vannak kulcsemberek, akinek rengeteget köszönhetek, például Pápai Zsolt, akihez az első valódi újságírói próbálkozásaim kötődtek. Később dolgoztam üzemvezető-jegypénztárosként az Örökmozgó moziban, közben pedig megtaláltak mindenféle lehetőségek. Írtam például az akkor még nyomtatott lapként létező Mozinetbe, majd elkezdtem rádiózni is. A Petőfi óta is megmaradt ez a vonal egy másik adón, emellett írok több helyre, szervezek filmklubokat, a SuliMozi-program egyik szerkesztője, állandó moderátora vagyok, szóval elég sok elemből áll össze a tevékenységem. Szerintem ebben jóval nagyobb az ösztönösség, mint a tudatosság.

– Mindezek mellett szerkeszted a saját Facebook-oldaladat is, ami nemrégiben lépte át a 20 ezer követőt. Ezt a felületet mire használod és hogyan formálódott a létrehozása óta?

– Sokan mondták már a Petőfi idején is, hogy kéne, de akkor időm és kedvem se nagyon volt hozzá. Aztán később, amikor már nem dolgoztam ott, mégiscsak rászántam magam. Igazából nincs mögötte stratégia, soha nem is volt: azokat a gondolatokat osztom meg, amelyek számomra fontosak, olyan formában, ahogyan épp kedvem van hozzá. Hogy ez miért érdekli ennyire az embereket, mitől növekszik organikusan ilyen tempóban a követők száma, arra nem tudok válaszolni. Mindenesetre azt látom, hogy kialakult egy közösség, amiben szinte egyáltalán nincsenek trollok és rosszindulatú kommentelők. Ehelyett csupa szuper dolog történik, például gyakran szólnak hozzá a posztjaimhoz színészek, sztorikat mesélnek forgatásokról, mások pedig azt osztják meg, milyen történeteik vannak egy művésszel kapcsolatban. Egészen szokatlan a közösségi médiában az, ami nálam jellemző: nem igazán arra használják az oldalamat az emberek, hogy ventiláljanak, hanem tényleg értelmes és érdekfeszítő eszmecseréket folytatnak.

Fotó: Polcz-Péter

– Mitől lesz jó szerinted egy filmkritika?

– Arra tudok válaszolni, hogy én milyen kritikákat szeretek olvasni. Olyanokat, amelyekben megvan a filmes műveltség, a szenvedély, a humor, valamint az is, hogy a szerzője mit gondol a világról. Nem is feltétlenül az érdekel, hogy a jó-rossz skálán milyennek ítéli meg az adott filmet, sokkal inkább az, tud-e érdekesen írni róla. Nagyon fontos az is, hogy olyan szempontokat találjon, amelyek számomra is izgalmasak. Teljesen hidegen hagy, egyetértek-e a kritikájával, nekem soha nem volt személyes ügy, hogy mások ugyanazt gondolják valamiről, mint én. Az írás számomra kommunikáció: gondolatok és érzések megosztásáról szól.

– Mit gondolsz a YouTube-on népszerű véleményformálók, például Szirmai vagy Dancsó tevékenységéről?

– Szerintem ők inkább nagyon tehetséges, bizonyos műfajokra szakosodott stand-uposok, mint filmes újságírók.

Rendkívül szellemesek és általában kedvet is csinálnak az adott alkotáshoz, de sokkal inkább produkcióként kell kezelni, amit közzétesznek, mint hagyományos kritikaként.

Nagy mértékben építenek a képi gegekre, az elsődleges céljuk, hogy a videóik humorosak legyenek, és minél többekhez eljussanak. Elismerem a tehetségüket, ebben a videós műfajban én nem hiszem, hogy a nyomukba tudnék érni, ezért nem is próbálkoztam soha igazán hasonlóval.

– Mi a véleményed az olyan NER-közeli presztízsberuházásokról, mint az Aranybulla, vagy a Petőfi-film?

– Ezt most komolyan megkérdezed tőlem? Nézd, az a helyzet, hogy én filmrajongó vagyok, akinek csak egy dolog számít: az, hogy értékelhető alkotásokat lássak a tévében és a moziban. A tehetségtelenségnek szaga van. Én lennék a legboldogabb, ha készülne jó Aranybulla-sorozat (már nem fog), vagy jó Petőfi-film (ezt majd meglátjuk, hogy milyen). Kifejezetten kikérem magamnak, ha valaki ezt előítéletként fogja fel, hiszen az ember miért nézne filmeket 3 éves kora óta, ha nem azért, hogy legyen valamiféle érzéke annak megítélésére, mit várhat egy adott műtől?

Minden alkotónak van életrajza, referenciái, amiből le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Ha az illető már letett az asztalra néhány produkciót, amelyek nem voltak túl jók, akkor szerintem nem előítéletesség, ha a következő projektjéről is hasonlót feltételezünk.

Egy rossz film színvonalát még Hollywoodban sem tudja felemelni a költségvetés, miért pont nálunk lenne másképp?

– Szerinted hogyan lehetne jól feldolgozni ezeket a témákat?

– Szabadon. Úgy, ahogy olyan országokban teszik, ahol nem a politika ízlése szabja meg, kik csinálhatnak filmet egy adott témában, és ők hogyan beszélhetnek róla. Egyszerűen meg kéne bízni azokban a jobbnál jobb filmeseinkben, akik itt vannak körülöttünk, és ha szerencsénk van, nem lépnek le más országokba, hogy ottani pénzből csináljanak nagyszerű alkotásokat. Vegyük például Hajdu Szabolcsot, akinek volt is Petőfi-filmterve egyébként. De mondhatnám Reisz Gábort és még számos másik tehetséget, akik kénytelenek vagy kalapozásból és baráti szívességekből tető alá hozni a filmjeiket, vagy egyáltalán nincs erre lehetőségük. Van nálunk ez a nagyon furcsa finanszírozási rendszer, amit még Andy Vajna alakított ki. Kétségtelenül voltak klassz eredményei annak az érának, de szerintem ez inkább a kompromisszum felől közelítve volt jó. Rengeteg olyan történet kering vele és a Filmalappal kapcsolatban is, hogy ott sem mehetett minden szabadon. Mindazonáltal Vajnának megvolt az a képessége, hogy bár kezdetben egy adott irányba szerette volna terelni a magyar filmet, rájött, hogy az nem megy, és elfogadta a másik irányt.

Ezért lehetett annyi Oscar-díjunk és jelölésünk abban az időben, mert ő ugyan nem tolta a számára nem szimpatikus filmeknek a szekerét, de nem is feküdt nekik keresztbe. Hagyta, hogy mehessenek a maguk útján.

A Saul fiának sem adott akkora marketing-támogatást, amekkorát megérdemelt volna, és szerintem az ízlésesnél jobban fürdött a sikerében, de azt nem lehet elvitatni, hogy maga a film legalább elkészülhetett. Most azt se tudjuk biztosan, mik azok a filmek, amelyek el sem készülhettek. Mivel nem adnak lehetőséget olyan született tehetségeknek, akik már bizonyítottak. Ehelyett látjuk, milyen produkciók jönnek ki az Aranybullától A helység kalapácsáig: sok százmillió, vagy akár milliárd forintból készült, iskolás dolgozatok.

Fotó: Tóth-Bertók Eszter

– Lehet-e még hosszú távon, a streaming térhódításával jövője a moziba járásnak? Számodra mi a vonzereje?

– Két filmcímmel válaszolnék erre a kérdésre: az egyik az Avatar 2, a másik pedig a Babylon. Bár teljesen mást gondolnak Hollywoodról és a moziról is, mégis mindkettőt filmvásznon kell átélni. Szerintem az ilyen filmekben lehet a mozi jövője, bár azért nem kizárólagosan. Amikor a pandémia alatt kérdeztek erről, mindig azt feleltem, hogy a streaming soha nem fogja lehagyni a mozit. Most viszont már látom, hogy közel sem mennek olyan jól a mozik, mint a vírus előtt. Ugyanakkor azt is érzékelem, hogy bizonyos címekkel fel lehet kelteni az emberek érdeklődését és be lehet vonzani őket a termekbe. Tapasztalom azt is, hogy divatba jöttek az olyan vetítések, ahol régi filmeket tűznek műsorra akár filmklubszerűen, akár a rendes program részeként.

Szerintem nem fognak bezárni a mozik, mert ott olyan mágia vár, ami életben tartja ezt a fajta befogadási formát. Abból a szempontból viszont én is pesszimistább vagyok már, hogy látom a számokat a világszinten csökkenő bevételekről.

Persze mindig vannak kivételek, köztük teljesen váratlanok is. A Top Gun: Mavericknek például minden logika szerint nagyon meg kellett volna buknia: egy ‘80-as évekbeli propaganda-slágerfilm nagyon megkésett folytatásáról van szó, főszerepben egy 60 év körüli fazonnal, alig használtak benne CGI-t. Mégis óriási siker lett, egyszerűen azért, mert volt benne valami hagyományos. Tom Cruise megmutatta, mi a mozi varázslatának lényege: olyasmi történik a vásznon, ami kizárólag arról a felületről tud téged beszippantani. Ezt a világ legjobb streaming-felülete és legnagyobb tévéképernyője sem tudja felülmúlni. A kérdés az, hogy döntenek majd az újabb generációk. Nekik is kell majd ez az élmény?

– A magyar filmgyártás jövőjével kapcsolatban mennyire vagy bizakodó?

– Jelen pillanatban semennyire, mivel a támogatásokról döntő testület tagjaiból egy dolog fájóan hiányzik: a nagyvonalúság. Hogy a másképp gondolkodóknak is lehetőséget adjanak. Ettől még lehetnek nagyszerű sikereink, de nagyon kevés olyan lesz köztük, ami nem független finanszírozású. Filmet készíteni most már sokkal egyszerűbb, mint akár csak 1-2 évtizeddel ezelőtt. Így, ha valaki tényleg tehetséges, akár egy iPhone-nal is nyerhet Oscar-díjat. Látok esélyt erre, ugyanakkor óriási a keserűség bennem, mivel tele van az ország rendkívüli adottságokkal bíró alkotókkal. Nagyon klassz lenne, ha nem kéne külföldre menniük ahhoz, hogy kibontakozhassanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk