Zenészből ipari alpinista, színészből villanyszerelő lett – B tervek a járvány alatt
„Már gimnazistaként is szerettem mások lelki szemetesládája lenni”
„Négy éve, a 30. születésnapom környékén kezdtem el azon gondolkodni, mi lehetne az a másik láb, amire a zene mellett támaszkodhatok” – meséli Petruska András, aki az elmúlt tíz évben előbb szólóban, majd duóban koncertezett, 2018 óta pedig saját zenekarával is fellép.
Mint mondja, főként intellektuális kihívást keresett, illetve az is benne volt, hogy bár szereti a turnézást, de mondjuk 10 év múlva – amikor feltehetőleg már családja és gyerekei lesznek – szeretne csak olyan helyeken fellépni, amiket ő választ ki, nem pedig muszájból vállalja el.
Épp a már említett 30. születésnapjára jelent meg a Kapunyitó című lemeze, ennek kapcsán is egyre inkább elkezdte őt foglalkoztatni az önismeret, személyiségfejlesztés, mások segítése és inspirálása.
„Kellett pár év, mire összeállt, milyen szakmában tudnám ezeket kamatoztatni. Zenészként adta volna magát a tanítás, de nem tartom magam jó pedagógusnak. Mégis, amikor néha ebbe a szerepbe kerültem, például egy-egy gyerekeknek szóló zenetábor során, ott nagyon jó volt látni, hogy képes vagyok motiválni másokat. Tehát ezen a nyomvonalon indultam el”
– idézi fel.
A coaching azért ragadta meg a figyelmét, mert elmondása szerint nagyon jól ötvözhető azzal a kreatív eszköztárral és gondolkodással, amit már a zenei pályája során tökéletesített.
„Az is mellette szólt, hogy mindig is nagyon érdeklődőnek tartottam magam, már gimnazistaként is szerettem – csúnya szóval élve – mások lelki szemetesládája lenni, mert kíváncsi voltam a személyes történeteikre.”
Az elmúlt két évben elvégezte egy szervezetfejlesztő cég tanfolyamát sok-sok gyakorlattal és elméleti háttérrel. Mire befejezte, már javában tartott a zeneipart teljesen lenullázó járvány, így bár az eredeti döntésében nem volt szerepe, végül emiatt is szerencsésen jött ki a dolog.
Igaz, egyelőre inkább érzelmi, mint anyagi biztonságot ad neki: mivel a jelenlegi helyzet leginkább az előadóművészetet sújtja, megnyugtató számára, hogy abban az esetben, ha esetleg még évekig elhúzódna a válság, lehet ez a B terve.
Ideális esetben viszont nem a zene helyett, hanem mellette szeretné csinálni. Úgy tervezi, hogy heti néhány hétköznapot szánna rá, így továbbra is lenne ideje koncertezésre és dalszerzésre egyaránt.
„Egyelőre az út elején vagyok, kaptam már megkereséseket, de jövőre tervezem igazán beindítani. Szerencsére az elmúlt évek sikereinek köszönhetően volt annyi megtakarításom, hogy eddig megúsztam komolyabb anyagi gondok nélkül. Persze a jövőn mindig lehet szorongani, de próbálom a jó oldalát nézni: nagyon jót tett nekem szellemileg az idei év, végre kiszakadhattam kicsit a mókuskerékből, amiben évek óta pörögtem.”
„Egyre jobban elkezdtem kiégni, muszáj volt váltanom”
„Három évig voltam egy könnyűzenei klub social média menedzsere, a végére nagyon kiégtem a kemény, rendszerint inkább 10, mint 8 órás munkanapoktól. A hosszú távú célom már a járvány előtt az volt, hogy félig zenész legyek, félig pedig szabadúszó, és végül augusztusban döntöttem el, hogy felmondok” – meséli Balázs Konrád, a twentees zenekar frontembere.
Bár a klub a tavaszi hónapokban zárva volt, a kommunikációs csapat ezalatt talán még többet is dolgozott, mint korábban. Így nála nem arról volt szó, hogy a megélhetését féltve kezdett el B terven gondolkodni, sokkal inkább a kiégés kezdődő jelei miatt lépett.
Felmondása után elkezdte építeni az ügyfélkörét, emellett elhatározta, hogy amíg ez nem ér el egy bizonyos szintet, otthon ülés helyett ételfutárkodással tölti az idejét.
„Az eredeti tervem az volt, hogy ha már elég ügyfelem lesz, abbahagyom, de közben meglepően elkezdtem élvezni. Ezért most már úgy vagyok vele, hogy heti 1-2 napon utána is folytatom majd.“
Ami pedig zenész énjét illeti: mivel neki és a zenekar többi tagjának is volt polgári foglalkozása, szerencséjükre nem érintette olyan érzékenyen őket, hogy nem koncertezhetnek.
„Persze szomorúak voltunk, mert szerettük volna a hamarosan megjelenő kislemezünkkel körbeturnézni az országot, de alapvetően nem mi vagyunk azok a zenészek, akiknek panaszkodniuk kell. Ezt meghagynám azoknak, akiknek tényleg veszélybe került a megélhetésük” – fogalmaz.
Bár Konrád esetében nem a járvány volt a váltás közvetlen oka, de a körülmények, elmondása szerint mindenképp hozzájárultak a döntéséhez. Ugyan megfordult a fejében, hogy talán nem ez a legjobb időszak otthagyni egy biztos állást, de végül belevágott, és elmondása szerint eddig egyáltalán nem bánta meg.
„Már korábban is volt néhány saját ügyfelem, ők beajánlottak másoknak, így nem is nagyon kellett hirdetnem magam, enélkül is jöttek a megkeresések. Eddig bejött a dolog, bízom benne, hogy így is marad.“
Hosszú távon ugyanezt az egyensúlyt tartaná meg, hozzátéve, hogy egyértelműen a zene a legfontosabb az életében: amint lehet, újra szeretne koncertezni és népszerűsíteni a dalaikat, „ahogy a csövön kifér.”
Ugyanakkor polgári foglalkozást is mindig akar mellette, mivel ezt tartja garanciának arra, hogy kompromisszummentesek és önazonosak tudjanak maradni.