Könnyen elkelnek az elüldözött magyar kutatók
Takács Károly kutatócsoportjával Svédországba költöztetett egy kétmillió eurós projektet. Akik külföldre mentek, sokáig elkötelezettek voltak abban, hogy itthon kutassanak, annak ellenére, hogy Svédországban vagy Hollandiában a magyar kutatói bérek ötszörösét is megkereshetik. Szeretnének egyszer visszajönni Magyarországra, de csak akkor, ha garantálva látják a tudomány szabadságát és azt, hogy egyben marad az MTA kutatóhálózata. Erre azonban nem sok esélyt látnak.
Takács Károly a tavaly áprilisi választások után fogott egy táblázatot, és leírta, mi mindennek kell történnie ahhoz, hogy családostul elhagyja az országot. Alig telt el néhány hónap, máris mindegyiket kipipálta. “A kormány megtámadta a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA), a társadalomtudományokat, az alapkutatásokat, konkrét embereket listáztak folyóiratokban” – foglalta össze a szociológus, miért döntött úgy, hogy Svédországba költözteti azt az általa vezetett projektet, amire 2014-ben kétmillió eurót nyert az Európai Kutatási Tanácstól (ERC).
Nincs egyedül ezzel a döntéssel, vele tartott néhány kollégája, és vannak más kutatók is, akik szintén már elmentek, vagy fontolgatják, hogy elhagyják az országot. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, nagy eséllyel éppen a legjobb kutatók költözhetnek el, de sokakat felszívhat a versenyszféra is, ha végleg megelégelik a kormány és az MTA közt zajló háborút. Ez tavaly júniusban robbant ki, amikor Palkovics László innovációs és technológiai miniszter minisztériumi költségvetés alá rendelte az akadémiai kutatások finanszírozását. (Az MTA körül kialakult helyzetről ebben és ebben a cikkünkben írtunk részletesen.)
Fasiszta módszer
“A kutatócsoportunkból is felkerültek a Figyelő-listára. Az egyikük például egy mesterszakos hallgató, aki gyakornokként dolgozott nálunk. Neki ez lett élete első sajtómegjelenése, ami egy elfogadhatatlan megbélyegzés, egy fasiszta módszer” – mondta Takács, aki tavaly nyáron a családjával és a kollégáival is átrágta a kérdést, októberben pedig már a költözés gyakorlati részéről egyeztetett a Linköping University-n.
ERC-nyertes kutatóként válogathatott az európai ajánlatok között, két olasz egyetem még licitált is egymásra, hiszen komoly presztízzsel bír számukra, ha nagy költségvetésű, hosszú távú kutatások futnak náluk. “Az ERC-projektek könnyen költöztethetők egyik helyről a másikra, sok nyugati egyetem kifejezetten vadászik a nyertesekre, és stabil állással, jó körülményekkel csábítja őket”.

Takács Sándor szociológus egy több millió eurós kutatást vitt Svédországba az MTA elleni támadások miatt. Fotó: Hajdú D. András
Decemberre világossá vált, hogy Svédország az ideális célpont, januárban pedig az MTA-val is közölte a döntését. “Senki sem kérdőjelezte meg, senki sem mondta, hogy nem kellene elvinnem a projektet”. Mégsem szakította meg teljesen a kapcsolatot az akadémiával, az állása részben megtartotta, amire egy másik, Lendület-projekt miatt volt szükség. “Csak így lehetett megtartani azokat az embereket, akik azon a kutatáson dolgoznak”.
Takács Svédországban és itthon is egyértelművé tette, hogy nem szakmai, hanem politikai okokból döntött a költözés mellett. Egy ERC-nak írt dokumentumban össze is foglalta a kormány-MTA-háború történetét, a CEU-ügyet, a Corvinus Egyetem átalakítását, a genderszakok betiltását és a letiltott Századvég-tanulmányokat is. Májusban aztán a Linköping University honlapján jelent meg vele interjú, amiben a magyar tudományos életet ért támadásokról beszélt.
Az utolsó időszakban már attól is tartott, hogy ilyen körülmények között nem fogja tudni normálisan befejezni a projektet, hiszen rengeteg időt és energiát felemésztett a kormánnyal szembeni védekezés. “Az elmúlt egy évben sokkal kevesebb időt töltöttünk azzal, amivel szeretnénk, vagyis tudományos kutatással. Egy ilyen projekt pedig akkora lehetőség, hogy szerettem volna jobban kihasználni”. Úgy látja, mostanra nagyon sok kutató belefáradt a harcba, és többen majd ezután kezdenek gondolkodni, hogy maradjanak-e vagy “belépjenek-e a kormányzati taposómalomba”, vagyis az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba.
Gyakorlati haszna is van
Takács szociológusként hálózatkutatással foglalkozik, ő alapította a Kapcsolatháló- és Oktatáskutató Központot (RECENS), ami 2010 és 2012 között a Corvinus Egyetemen, azóta az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában működik. Itt az évek alatt több száz tanulmányt adtak ki, az ERC-projektben pedig az emberek közti informális kommunikációval, azon belül is a pletykával foglalkoznak.
A szervezeti kutatásukban kapcsolatháló-elemzést végeztek, ami Takács szerint nagyon kelendő dolog a cégek körében, hiszen így tudják növelni a hatékonyságukat. “Egy ilyen kutatás segít megmondani, melyik alkalmazottnak erős annyira a céges informális hálóban betöltött szerepe, hogy semmiképp sem szabad elengedni. Vagy segít eldönteni, hogy kit, hová érdemes helyezni a cégen belül” – mondta. Vagyis, bár elsősorban elméleti szintű alapkutatással foglalkoznak, a kutatásuk több mellékszála a piac számára is érdekes, együttműködnek például a Sziget fesztivállal is.
Lapozz a folytatásért: