Somogyi Zoltán: Orbán Viktorral szemben kialakult egy második társadalom, amelyik már nem kér belőle
A Kéri kérdi című műsor vendége Somogyi Zoltán politikai elemző volt, aki Kéri Lászlóval a 2010 óta tartó 16 éves Fidesz-kormányzásról és annak rendszeréről beszélgetett. Somogyi, aki magát inkább szociológusnak vagy politikai elemzőnek, semmint politológusnak tartja, rögtön a beszélgetés elején a legérdekesebbnek azt nevezte, hogy 16 év után újra van verseny a magyar politikában.
Üzleti hátteréből kiindulva kifejtette, hogy a gazdasági életben a verseny értékeket hordoz, folyamatos felkészültséget követel, ami stabilitást ad, ez a fajta versenyszellem pedig szerinte nagyon hiányzott a politikából.
Úgy látja, a mostani politikai verseny olyan folyamatokat indított el, mint például, hogy Orbán Viktor a versenytársa miatt kénytelen volt megváltoztatni a kampánystratégiáját, és a zárt terekből kilépni a nyílt színtérre. „Azt, hogy látjuk ezt a politikai versenyt, ez nagyon izgalmassá teszi a közéletet, és azt gondolom, hogy olyan értékeket hordoz, amiért pont, hogy nem szabadna erről a versenyről lemondani” – fogalmazott.
Felidézett egy kutatást, amely szerint a budapesten kívüli, vidéki kis- és középvállalkozók, akik négy éve még a Fideszt támogatták, mára ellenzékivé váltak, mert gazdasági értelemben nem tudtak érvényesülni. Szerinte ennek az az oka, hogy az üzleti életben a tervezhetőség kulcsfontosságú, ez azonban mára megszűnt.
A Fidesz „biztonságot” ígérő plakátjait elemezve feltette a kérdést, hogy vajon a vállalkozók számára is ezt jelenti-e a kormány. „Benne van-e a Fideszben a biztonság, az, hogy én biztonsággal élhetem a kis életemet, szervezhetem a kis vállalkozásomat, részt vehetek-e úgy az üzletben, hogy nem jön ki rám a hatalom, hogy nem veszi el az üzleteimet, megszüntet-e egy adott adótörvényt évközben?” – tette fel a kérdést.
Az elemző szerint ha egy vállalkozó nem tudja megtervezni a következő három évét, mert akár év közben is változhatnak az adószabályok, az a biztonságérzet teljes hiányát jelenti.
„Én megadom a tanároknak a pénzüket, én megadom a városoknak a pénzüket, én adom, én adom oda. Igen, de közben pedig neki nincs pénze. Ugyanúgy, ahogy egy banknak sincs pénze. A banknak az a pénze, amit beraknak hozzá.”
Az állam szerepéről szólva Somogyi kifejtette, hogy a kormány központosította az egészségügyet és az oktatást, miközben az államot üzleti szereplőként is elkezdte működtetni. Problémásnak nevezte, hogy az állam egyszerre résztvevője, szabályozója és adóztatója is a piacnak, ami torzítja a versenyt.
„Mit keres az állam a különböző üzleti szektorokban? Hogy engedhető ez meg?” – vetette fel. Szerinte míg más országokban, például Ausztriában, az állam partnerként lép fel és segít a bajba jutott iparágaknak – példaként a sípályáknak nyújtott adókedvezményt említette –, addig Magyarországon ez a fajta gondolkodás hiányzik.
„Egyszer csak odajön egy állam, most konkrétan a magyar állam, és kirabolja a postakocsit. Tehát, hogy konkrétan fogja magát, elviszi az autót, benne a több tízmilliárddal, lefoglalja” – mondta, hozzátéve, hogy az ilyen esetek elriasztják a külföldi befektetőket, akik a kiszámítható jogrendet keresik.
A 2010-es kormányváltás idejére visszatekintve Somogyi Zoltán úgy emlékezett, a nemzetközi környezet bizalommal viseltetett az új Fidesz-kormány iránt a Gyurcsány-korszak és a Bajnai-kormány megszorításai után. Úgy vélte, akkor egyfajta fellélegzés volt érezhető. Elismerte, hogy az Orbán-kormány professzionálisan szervezte meg az állampolgárokkal való közvetlen kapcsolattartást, például a kormányablakok rendszerét, és sikeresen vonta be az adózásba a kisvállalkozókat a pénztárgéprendszerrel.
„Igazából erről szólna az állam. Tehát azért tartunk államot, hogy ezeket a nagy rendszereket működtesse, és ez nem sikerült Orbán Viktornak” – állította.
Ezzel szemben a kormány azonnal és vastagon belenyúlt a hatalmi ágakba: a médiába, az alkotmánybíráskodásba, a választási rendszerbe. Somogyi szerint mindenbe belenyúltak, ami a politikai pozíciójuk vagy a gazdasági újraosztás szempontjából fontos volt.
Az elemző szerint a kormány a politikai nyilvánosságot is megpróbálta a saját képére formálni, létrehozva a saját, kormánypárti elemzőintézeteit és közvélemény-kutatóit. „Nehogy már független elemző menjen be oda, hanem menjen be a fideszes elemző” – jellemezte a helyzetet. Ez a logika szerinte kiterjedt a kultúra egészére is.
Ennek ellenére úgy látja, a Fidesz-rendszer alatt is kialakult egy „második társadalom és egy második gazdaság”, amely már nem veszi figyelembe a rendszer szabályait, és képes erős ellenzéki erővé válni.
Ennek a második nyilvánosságnak a részeként említette az influenszerek világát, akik képesek a hagyományos pártoknál nagyobb tömegeket megmozgatni. Somogyi szerint a Fidesz zárt médiabirodalmat akart létrehozni az ingyenes MTI-vel és a MindigTV-vel, de ez a közösségi média világában kudarcot vallott.
„Amikor elunalmasítanak egy médiát, mert ott csak a jó híreket közlik a kormánnyal kapcsolatban, és csak a rossz híreket az ellenzékkel kapcsolatban… azt nem is nézik az emberek.”
Somogyi Zoltán szerint Orbán Viktor az utóbbi években a nemzetközi színtérre koncentrált, azt a látszatot keltve, hogy ő az egyetlen magyar politikus, akivel a világ szóba áll, miközben a belpolitikát elhanyagolta. A 2022-es választások előtti, 7000 milliárd forintos osztogatás után jött a gazdasági visszaesés és az infláció, ami aláásta a miniszterelnök kompetenciájába vetett hitet.
Az elemző szerint Orbán Viktor nemzetközi elszigetelődése két fő okra vezethető vissza: az uniós pénzek körüli vitákra és a háborúval kapcsolatos, oroszbarátnak tartott álláspontjára. A miniszterelnök egyensúlyozni próbált az EU és Oroszország között, de ez a stratégia mára megbukott.
Úgy látja, a választási kampányban politikai témává vált az orosz befolyás kérdése, ami szerinte egyértelműen árt a kormánynak. „Politikai témává vált, hogy Orbán ide hívta az oroszokat segítségül, és ez neki biztos, hogy nagyon nem jó.”
A beszélgetés végén visszatért a kiindulóponthoz: a politikai verseny megjelenése bátorságot ad az embereknek. „Elkezdtek az emberek saját névvel, címmel a hatalom ellen beszélni. Ez se volt ez a hangulat meg, hogy ennyire szembe fordulnak hatalommal, ezt is a politikai verseny hozta el.”
