SZEMPONT

Túlterhelt gyerekek, túltolt központosítás, drasztikus forráskivonás - mit csinált a Fidesz 16 év alatt az oktatással?

Szembefordultunk a világban jellemző fejlődési folyamatokkal - mondja Nahalka István oktatáskutató, aki szerint a Fidesz olyan merev, központi tartalmi szabályozást vezetett be, mint a szocializmusban. Így képtelenek lekövetni, merre megy a világ. Mérlegen az elmúlt 16 év.

Fischer Gábor - szmo.hu
2026. március 24.

Korszakértékő sorozatunkban elérkeztünk ahhoz a területhez, amiről mindenkinek van véleménye, és szinte mindenkinek van benne érintettsége. Azon kevés területek egyike, amellyel kapcsolatban az érintettek többször, több hullámban az utcán is kifejeztél elégedetlenségüket a dolgok alakulásával szemben. Volt itt minden: diáktüntetések, tanárok kirúgása, könnygáz, sztrájkjog megvonása. A tiltakozók szerény sikereket elértek, maga a probléma mégis megmaradt.

Miért van ennyire rossz állapotban a magyar oktatási rendszer? Miért romlanak a diákok eredményei folyamatosan? Változtatott-e valamin a tanárok hosszú évek után megadott bérrendezése? Mit ért el a Fidesz négy ciklus alatt ezen a rendkívül fontos területen? Nahalka István oktatáskutatóval a közoktatás elmúlt 16 évéről beszélgettünk.

— 2010-ben milyen pályán volt a magyar oktatási rendszer, mennyiben felelt meg a 21. századnak, és volt-e egyáltalán terv a modernizálására?

— Semmiképpen nem felelt meg a legfejlettebb iskolarendszerrel rendelkező országokban lévő mintának. Éppen kikászálódtunk egy gazdasági válságból, ezért az egész oktatás anyagi ellátottsága problematikus volt. A pedagógusok fizetése teljesen elinflálódott. Volt 2003-ban egy pedagógus-fizetésemelés, de 2010-re ennek a hatása már jelentősen csökkent. Mindemellett

2005 óta tartott egy folyamat, ami pozitívnak tekinthető, mert új szelek kezdtek fújni az oktatáspolitikában és az egész oktatási rendszerben, ugyanis elkezdődött az uniós pénzek beáramlása.

Már akkor viszonylag sok pénz jött az oktatás számára, így bátran lehetett komolyabb projektekben gondolkodni, és indultak is ilyenek. Lehet említeni jó néhányat, amelyek lassúak voltak, jó magyarosan csináltuk őket, valószínűleg ott is voltak lopások. Volt minden, ami Magyarországon övezi ezeket a dolgokat, mindezek ellenére azok a projektek legalább jó irányban indultak el. Ilyesmikre gondolok, mint az IPR, az Integrált Pedagógiai Rendszer kialakítása, ami a hátrányos helyzetű gyerekek nevelésében egy nagyon fontos program volt. Ilyen volt a kompetenciafejlesztő programcsomagok kialakítása, vagy a pedagógusok között kialakuló horizontális struktúrák, mint a Módszerkosár. Sok mindenre lehetne emlékeztetni, ami elindult. De piszok lassan, sok ellenmondással. Aztán 2010-ben ezeket szinte mind lefejezték.

— Mi volt a 2010-ben beiktatott új kormány oktatáspolitikai koncepciója?

— Volt valamilyen koncepció, de véglegesített koncepció ismereteim szerint nem volt. Egy javaslat volt, ami elég széles körben terjedt, és hozzá lehetett szólni, de abban szörnyű dolgok voltak leírva, a progresszív pedagógiával szemben álló folyamatok elindítása szerepelt benne, amely éles kritikát váltott ki. Végül ez valósult meg. Ezt az időszakot azzal lehet a leginkább jellemezni, én legalábbis így elemzem, hogy

szembefordultunk a világban jellemző fejlődési folyamatokkal, az iskolarendszer fejlesztése 180 fokos fordulatot vett.

Ebben a koncepcióban benne voltak a centralizálásra vonatkozó törekvések, és minden olyan intézkedést gyorsan visszavontak, ami az előző időszakban progresszívnek volt minősíthető, igaz, hogy azokat nem túl okos politikával vezették be.

— Melyek ezek?

— Például az alsó tagozaton az osztályzás és a buktatás megszüntetése, ami szakmailag indokolható döntés volt 2010 előtt, azonban nagyon ügyetlenül vezették be. Egy nagyobb területreform részeként kellett volna meglépni, de ilyenről nem volt szó, nem készítették elő, mindenféle probléma volt vele. Természetesen az Orbán-kormánynak az egyik legelső intézkedése volt 2010 után, hogy ezeket visszavonta, és a pedagógustársadalom egy jó része pedig hozsannázott, hogy jaj, de jó, mert az előző időszak borzasztó volt.

— Mik voltak a főbb vonásai az ehelyett bevezetett rendszernek?

— Az egyik, ami talán a legnyilvánvalóbb, a nagyon nagy fokú centralizálás az irányítás és a fenntartás terén. Egyébként is jellemezte az oktatáspolitikát a centralizációs törekvések hangsúlya, de a fenntartás és az irányítás terén nagyon gyorsan és nagyon átható döntések születtek, amelyek gyökeresen megváltoztatták a struktúrát. Előtte a közoktatásban az elsődleges fenntartók az önkormányzatok voltak. 2013 után gyakorlatilag csak az óvodák maradtak a kezükben, minden más iskola központi fenntartásba került. Ez volt a KLIK nevű förmedvény, ami irányította az oktatást és végezte a fenntartói feladatokat.

Ők is tudták, hogy túllőttek a célon, túltolták a biciklit. Ezt lehetett hallani, bár a beismerés egy kicsit később jött.

Ezért aztán később finomítottak a dolgon: a KLIK-ből központot csináltak, és létrejöttek a helyi területi egységei. Ezek a mai tankerületek, ma is ez a rendszer érvényes, és a tankerületek az iskolák fenntartói. Ez annyit jelentett, hogy a központosított állami fenntartást valamennyire decentralizálták, de az alulról építkezést nem hozták vissza a rendszerbe. A másik fontos dolog a tartalmi szabályozás centralizálása volt. 2012-ben alkották meg az új Nemzeti Alaptantervet, amely óriási tananyagmennyiséggel, abszolút centralizált, előíró módon mindent meghatározott a tanítással kapcsolatban, és visszahozta a kerettantervek kötelező voltát. Lényegében azt lehet mondani, hogy majdnem minden iskola számára teljesen kitöltötte a tanítandó tananyagot. Ugyan valami 10 százalék eltérést megengedtek, hogy azt az iskolák határozzák meg, de olyan nagy volt a központilag előírt tananyag, hogy ezt a 10 százalékot a döntő többségük nem tudta kihasználni. Tehát

egy nagyon merev, központi irányítású tartalmi szabályozás jött létre, ami olyan volt, mint a szocializmusban, 1990 előtt.

Teljesen visszatértünk ehhez, és elhagytuk azokat a progresszív elemeket, amelyeket 1990 és 2010 között bevezetett az oktatáspolitika. Erre épültek rá további rendszerek, amelyek hol megkeserítették, hol megnehezítették a pedagógusok életét. Ezeknek nagyon fontos következménye volt például a túlterhelés, ami a központi tartalmi szabályozás következménye volt. Hirtelen nagyon sok tanóra lett, a tananyag pedig hatalmasra nőtt. Ez túlterhelte a pedagógusokat és a gyerekeket is. Valójában ekkor gyorsult fel a pedagógusok létszámának csökkenése, ami később egészen súlyos problémákat okozott, és okoz ma is.

— És akkor még ott van az egyházi iskolák előnyben részesítése. Ma már sok település van, ahol csak egyházi iskola, sőt óvoda van.

— Igen, ezeknek a településeknek a száma száz fölött van. Persze egy egyházi fenntartású iskola is lehet világnézetileg semleges. De az az igazság, hogy maguk a világnézetileg semlegesként számon tartott állami iskolák sem azok. Sajnos az egész rendszerrel szemben el lehet mondani azt a kritikát, hogy a magyar pedagógiában és oktatáspolitikában működik egy borzasztóan erős normativitás. Ez a normativitás azt mondja, hogy mi meghatározzuk, mit kell a gyerekeknek megtanulniuk, milyen szemléletmódot kell elsajátítaniuk, kiket kell tisztelniük, milyen műveket kell megtanulniuk és így tovább. Nincsenek alternatívák, ez a természetes számukra.

Ha az ember azt mondja, hogy nem erre megy a világ, hogy itt alternatívák vannak, és az iskolának erre kéne felkészítenie, akkor egész egyszerűen hülyének nézik.

Pedig óriási váltás van a világban. A fejlett oktatási rendszerek kezdik elhagyni ezt a normativitást. Abban gondolkodnak, hogy nekünk nem az a dolgunk, hogy egy adott világnézetet, erkölcsi szemléletmódot, normarendszert átadjunk a gyerekeknek, és egyforma gyerekeket alakítsunk ki. Az a dolgunk, hogy a világgal, a világ sokféleségével megismertessük őket, és felkészítsük őket arra, hogy tudjanak maguknak választani. Hogy ki tudják alakítani a saját világnézetüket, erkölcsi rendszerüket, az egész személyiségüket. Erre a magyar oktatási rendszer ma még tökéletesen képtelen, mert mindig egy ideológiát, egy világnézetet akart feltétlenül beleplántálni a gyerekek fejébe, és ez most is így van.

— Szintén a 2010-es évek első felében jött létre a pedagógus-életpályamodell, ami aztán hamar ki is múlt.

— Igen, pedig ez egy meglehetősen nagy rendszer volt, de nem teljesen múlt ki. Például léteznek azok a kategóriák, amik akkor kialakultak, most itt a pedagógus 1-re, 2-re gondolok. Tehát ezek léteznek, de maga a rendszer és a pedagógusok értékelése már másmilyen. Tulajdonképpen a rendszer zavarban van. Mert érzi, hogy valamilyen minőségbiztosításnak működnie kellene, és egyébként is hajlik afelé, hogy mindent minél inkább ellenőrizzen, a számok nyelvére fordítson, és egy merev irányítási szisztémában használja fel ezeket az információkat.

De maga az értékelés ennél sokkal bonyolultabb dolog.

Ráadásul ez a mi szakmánk része, elvileg értünk is hozzá, bár, meg kell mondani, nem nagyon, mert a modern elképzelésekkel a pedagógusok többsége nincsen tisztában. Ezek ugyanis azt mondják, hogy az értékelés nem elsősorban minősítésre való. Amit a pedagógusokkal és a gyerekekkel is csinálnak ezzel kapcsolatban, hogy minősítik a gyerek tudását, a pedagógus tevékenységét, az nagyon problematikus dolog. Amire viszont nagyon szükség lenne, és ezt a gyerekeknél lehet a legjobban megmagyarázni: úgy kellene értékelni őket, hogy az értékelés kapcsán ők maguk jöjjenek tisztába a saját tudásuk adaptivitásával, használhatóságával, életrevalóságával. Ez gyökeres változást jelentene. Elveszítenénk az értékelés hagyományos funkcióit, ami jó lenne, és új funkciója keletkezne, ami hallatlanul fontos a tanulás szempontjából. De a pedagógusokkal és az intézményekkel is ez a helyzet.

Az ő értékelésüknél is az lenne a lényeg, hogy a pedagógus lássa a saját tevékenységének, felkészültségének, pedagógiai tudásának az adaptivitását. Lássa, hogy ezzel tényleg lehet-e valamire menni, vagy keresni kellene valami mást.

És erre sajnos ezek az értékelések nem jók. Amikor azt mondjuk valakire, hogy 73 százalékos, az semmit nem mond arról, hogy milyen a tudása.

— Hogy alakult az elmúlt 16 évben az oktatásra fordított kiadások aránya a költségvetésen belül?

— Amiről biztos és kellően megbízható adatunk van, az az oktatási költségvetési intézményekre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya. Ez pedig csökkent az elmúlt időszakban, nem is keveset.

Míg a 2004–2005-ös időszakban ez még 5-6 százalék körül volt, mára 3 százalék körüli értékre csökkent.

Ez az az összeg, amit a költségvetés az oktatási intézményekre elkölt, miközben gyakorlatilag minden oktatási kiadás a költségvetésből származik, viszonylag kevés jön külső forrásból. Tehát a ráfordítás jelentősen csökkent. 2010 után egy nagyon erős forráskivonás történt, ahogy az egészségügy és a szociális szféra területéről is.

— Ebben az időszakban két hullámban is voltak diák- és pedagógustüntetések. Mi váltotta ki őket?

— Legelőször még a köznevelési törvény 2011-2012-es elfogadása volt az, ami széles körű ellenállást váltott ki a pedagógusok körében. A második hullám a pedagógusokkal együtt volt, tehát a diákok felsorakoztak a pedagógusok mögé. A 2020-as évekhez közeledve és azon átlépve, egészen a mostani fizetésemelésig nagyon erős volt a tiltakozás a pedagógusok helyzetével kapcsolatban.

— Elértek valamit a pedagógusok és a diákok ezekkel a tüntetésekkel?

— Vitatott, hogy a fizetésemelés és annak mértéke mennyire köszönhető ezeknek a tiltakozásoknak és a szakszervezetek tevékenységének. Szerintem részben igen. Nagyon nehéz lenne megmondani, milyen mértékig, de valamennyire volt ebben szerepük. Én azt gondolom erről a hatalomról, hogy még sokáig húzta volna, ha nem lettek volna ezek az éles ellentétek, ha ezek nem fejeződnek ki tüntetésekben és sztrájkokban. Akkor a hatalom még tovább halogatta volna a dolgot, és ha meg is lépett volna valamilyen fizetésemelést, az sem lett volna ilyen mértékű. Így sem elég egyébként, de azért nem is kicsi. De a pedagógusok ellenállási mozgalmára már nemigen hallgatnak, hiszen amióta a fizetésemelés megtörtént, a pedagógusok véleményüket az oktatáspolitika problémáival kapcsolatban szinte egyáltalán nem fejtik ki.

— Jól látom, hogy miközben a diákság kiállt a pedagógusok mellett az alacsony bérek miatt, a béremelés után a pedagógusok már nem álltak ki a diákok mellett a magas terhelés, a korszerűtlen tantervek és a tanszabadság kérdésében? Mintha a forradalmak elzúgtak volna, és a diákoknak semmivel sem lett jobb.

— Az utolsó mondat ül. Ez mindenképpen ül. A pedagógusoknak voltak kezdeményezéseik a 2020 utáni időszakban arra, hogy a tiltakozás ne csak a fizetésre térjen ki. Emlékeztetek a kilenc pontra, ami még ma is létezik, sőt, szoktak is rá hivatkozni. Ez egy széles tematikájú lista volt arról, hogy mi mindent kellene változtatni az oktatásban. De ez lekerült a napirendről. Jön egy választás most, és meglátjuk, ki kerül hatalomra. Elég valószínű, hogy a választások után, akárki is nyer, az oktatással foglalkozó civil szervezetek valamennyire megint erőre kapnak, és valamilyen mozgósítás elindul.

Mert a baj továbbra is megvan, a dolgok tartalmát tekintve nem lépünk előre.

Egyre rosszabb intézkedések vannak, amelyek rontják a helyzetet. Ha pedig a TISZA fog nyerni, akkor az új kormányprogram kialakításánál reméljük, hogy a civil szervezeteknek lehet valamilyen tanácsadói szerepük, mert sokat tudnak az oktatásról és tudnának segíteni.

— Hogyan lehetne megreformálni a rendszert? Például mi legyen a jelenlegi központosított fenntartói hálózattal?

— Fenntartó szervezetekre mindenképpen szükség van, csak nem biztos, hogy a 2010 előtti rendszerhez kellene visszatérni. Magyarországon van, ha jól tudom, 3200 önkormányzat, és elvileg bármelyik lehetett iskola fenntartója. A szakemberek mindig azt mondták, hogy a magyar oktatási rendszer egyik problémája a rettentő széttagoltság. Számos probléma rendezése nem volt lehetséges ebben a struktúrában, így például az esélyegyenlőtlenség kezelése szinte lehetetlen volt. Önkormányzatok kerültek szembe önkormányzatokkal, amikor egy iskola elszívta a másiktól a gyerekeket, és a legkülönbözőbb esélyegyenlőtlenséggel kapcsolatos problémák merültek fel, amelyeket nem lehetett megoldani. Éppen ezért szinte minden, a kérdéssel foglalkozó szervezet azt javasolja, hogy

egy alulról szerveződő, de nem az önkormányzatok szintjén kialakuló fenntartói struktúrára lenne szükség.

Ez azt jelenti, hogy nagyjából járási szinten kellene fenntartó szervezeteket kialakítani, nevezhetjük őket akár tankerületeknek is. A nagyon lényeges különbség a mostaniakhoz képest az lenne, hogy míg jelenleg egy felülről lefelé meghatározott, bürokratikus állami struktúra létezik, addig ez egy alulról felfelé építkező szervezet lenne, mert az érintett önkormányzatok hoznák létre.

— Ha egy új kormány alakulna a választások után, mi lenne az első fél év legfontosabb teendője az oktatásban?

— Vannak azonnal megteendő lépések. Például, amikor a minisztériumokat alkotják, kell egy egységes oktatási minisztérium, amely magába foglalja a közoktatást, a szakképzést, a felsőoktatást és a felnőttképzést is. Jelenleg szét van szabdalva az egész, legalább három, de talán négy minisztérium is irányítja ezeket a területeket. Van még egy-két ilyen azonnal megteendő lépés, de én egy fokkal fontosabbnak tartom, hogy nagyon gyorsan neki kell állni egy életképes koncepció kialakításának. Egy csomó, csak közép- vagy hosszabb távon elvégezhető feladat tervét és előkészítő munkálatait el kell indítani. Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen. Magyarországon nagy szükség lenne az iskolastruktúra, tehát az intézményrendszer felülvizsgálatára.

A nyolc évfolyamos általános iskola plusz középfok egy elavult struktúra, mindenképpen le kellene cserélni valami jobbra.

De ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a változtatásnak komoly következményei vannak, tehát azonnal biztosan nem lehet lépni. Nagyon komoly társadalmi egyetértésre van szükség egy új struktúra kialakításához. El kell fogadtatni az emberekkel, hogy az az iskolarendszer, amelyben a gyerekeik tanulni fognak, más lesz, mint amiben ők tanultak. Ez nehéz, de el kell kezdeni. Kutatások, fejlesztési folyamatok, kísérletek kellenek ehhez.

Amikor a dolgok beérnek, amikor már mindenki érti, miről van szó, és a társadalom nagy része meg van győződve a változtatás szükségességéről, akkor a politika dönthet a tudományosan megalapozott változatok közül.

De ez csak egy példa, számos ilyen van még. Már az első pillanattól el kell kezdeni a szakmai felkészülést ezekre a feladatokra.

Törvénymódosításra van szükség, de a nagy törvényeket nem lehet egy hónap alatt megváltoztatni. Lehet, hogy csak egyetlen oktatási törvényre lenne szükség, de ezt a jogászok jobban tudják. Mindenesetre át kell alakítani a joganyagot, de erre is legalább egy év kell, hogy komolyan megvalósítható legyen. Még a Fidesznek is ennyi időre volt szüksége.

— Van olyan dolog, amit azonnal ki kellene venni a törvényből?

— Vannak ilyesmik, de ezek meglepősen speciális, kevés embert érintő dolgok. A Civil Közoktatási Platform készített egy részletes javaslatot arról, milyen azonnali intézkedésekre lenne szükség. Találhatók ilyenek, amelyeket egy pillanat alatt meg lehetne hozni, és ki kellene venni a rendszerből, mert feleslegesek. Én biztos, hogy például a pedagógusok értékelését ebben a formájában kivenném a rendszerből. Ezt nem szabad tovább így csinálni, mert senkinek nem jó. De az országos kompetenciamérést is át kell alakítani, ott is jelentős csökkentésre lenne szükség, elemeket kellene kivenni belőle. Ezt is viszonylag gyorsan meg lehetne tenni. Tehát vannak olyan felesleges intézkedések és rendszerek, amiket azonnal meg lehet szüntetni.

— Mikor jelentkezne egy ilyen reform pozitív hatása az ország gazdaságában, a GDP-ben?

— Nyilván azok a gyerekek, akik már egy megújult oktatási rendszerben készülnek fel a jövőre, csak később jelennek meg a munkaerőpiacon. Azt szokták mondani, hogy ez egy hosszú távú dolog, a hatása sokára jelentkezik a valós életben. De vannak érdekes közvetlen hatások is.

Ha a tőke azt látja, hogy komolyan hozzáláttak egy oktatási rendszer megújításához, és annak az irányai jók, akkor lehet, hogy bátrabban beruházna az országban.

Ez akár egészen közvetlen hatás is lehet. Ha már kezdetben vannak meggyőző eredmények, és látszik, hogy jó felé mennek a dolgok, akkor jönne a tőke, mert a tőke rendkívül fontosnak tartja az oktatást.

— Lengyelország komolyan vette az oktatási reformot, és a lengyel GDP elszakadt a térség többi országáétól. Van-e összefüggés a kettő között?

— Szerintem van, de nem tudom, hogy erre vannak-e bizonyítékok. De ha megnézzük a távol-keleti kistigriseket, mindegyik országról tudható, hogy az óriási gazdasági fejlődést megelőzte egy nagyon jelentős oktatási fejlesztés, és jelenleg is komoly fejlesztések zajlanak ezekben az országokban. Lehet utalni Finnország vagy Észtország felemelkedésére, és egyébként Lengyelországra is. Nagyon sok pozitív példa mutatja, hogy nagy valószínűséggel ott van az oktatás fejlesztése is az eredmények mögött, csak ezt nehéz konkrét számokkal és tényekkel kimutatni.

— Hogyan lehetne elérni egy nemzeti minimumot, hogy a kormányváltások ne rombolják le Kőműves Kelemen módjára az addig felépített rendszert?

— Hát, ezt előbb, még a rendszerváltáskor kellett volna kitalálnunk. Ezt nem tettük meg. Voltunk egy páran, akik kiabáltunk, hogy mindenképpen szükség lenne rá. Voltak már nemzetközi példák arra, hogy bizonyos paktumokat lehet kötni az oktatás területén, és akkor az egymást követő hatalmak nem vonják vissza a korábbi döntéseket, és nem zavarják össze a rendszert. Ez nem következett be. Mára a különböző politikai erők közötti viszony annyira elmérgesedett, hogy ebben a pillanatban nem látom a lehetőségét egy ilyen paktum rövid távú kialakításának. Ehhez meg kellene változnia a politikai miliőnek, amiben élünk, ennek az állandó ellenségeskedésnek.

— Ezek szerint bármilyen kormány is jön, amíg a belpolitikai helyzet nem normalizálódik, addig bármilyen oktatási reform veszélyben marad?

— Sajnos ez így van. A pedagógustársadalom is nagyon megosztott. Ha igaz, hogy az egész társadalomban a két nagy politikai erő megosztottsága nagyjából 50-50 százalék, akkor ez a pedagógusok körében is így lehet. Magyarán, amit a Fidesz tett 2010 után, az a pedagógusok egy jó részének nagyon nem tetszett, sok volt a tiltakozás. Most jön esetleg egy másik hatalom, amelyik mást fog csinálni, egészen más útra tereli az oktatás ügyét. Lehet, hogy akkor a másik oldalnak nem fog tetszeni, és ők fognak tiltakozni. Nem lehet konszenzust kialakítani ezekben a kérdésekben, pedig nagyon nagy szükség lenne rá.

Sorozatunk első része a nyugdíjrendszerről:

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KULT

Egy 20 éves kori pucér fotója indította el a karrierjét, tévé nélkül nőtt fel, és nem hisz a heteroszexuális emberekben – Emily Ratajkowski 35 éves

Sokan úgy hiszik, hogy egy gyönyörű, de butácska nő, nos, ők nem is tévedhetnének nagyobbat: az értelmiségi szülei orvosnak szánták, és mindig nagy könyvmoly volt, de nem fél profitálni a testéből.

KÉK HÍREK

129-cel hajtott 50 helyett Csepelen, közel félmillió forintos bírságot kapott

A BRFK a csepeli Weiss Manfréd úton mérte be a rekordsebességgel közlekedő autóst. A rendőrség kéthetes akciója során összesen 805 gyorshajtót dokumentált a kerületben.

KÉK HÍREK

„Egy órán át csillapíthatatlanul sírtak a gyerekek" – megszólalt a tiszaújvárosi robbanás áldozatának özvegye a temetés után

Eltemették a tiszaújvárosi Mol-robbanás 36 éves áldozatát. Felesége a temetés után rendkívül szomorú részleteket osztott meg arról, hogyan próbálja feldolgozni a gyászt két kisgyermekükkel, akiknek pszichológus is segít.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Jámbor András a pénteki tüntetőkről: A Hatvanpusztán kávézgató volt miniszterelnök és bandája bőszítette fel őket a hazugságaival

A volt képviselő a migrációs paktum elleni budapesti tüntetésre reagált. Mint írta, ő nem tekinti ellenségnek a demonstrálókat, inkább a „félelemkufárokra” haragszik, „akik még mindig a gyűlöletből akarnak pénzt és hatalmat teremteni”.

DKA – Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt - szmo.hu
2026. június 06.

Jámbor András volt országgyűlési képviselő a Facebook-oldalán reagált arra a tüntetésre, amelyet a Tisza Párt és az uniós migrációs paktum ellen tartottak pénteken kora este Budapesten.

Mint írja, „elképesztő volt nézni azt az ezer embert, a honfitársainkat, (...) akiket a Hatvanpusztán kávézgató volt miniszterelnök és bandája bőszített fel a hazugságaival.”

Hangsúlyozta, hogy a tüntetőket nem tekinti ellenségeinek, hiszen velük együtt élünk ebben az országban.

„Ezek az emberek félnek. A bizonytalantól. A bevándorlástól. Féltik az értékeiket, a jövőjüket.”

A volt képviselő a politikusokra és a sajtóra hárította a felelősséget. „És akkor jönnek ezek az undorító szélsőjobboldali politikusok és az őket kiszolgáló lapok, mint például a PestiSrácok. Amely mindenfajta bizonyíték nélkül tegnap elkezdte azt terjeszteni, hogy migránsokat szállítottak Magyarországra Lengyelországból.

Én rájuk haragszom, a félelemkufárokra, akik még mindig a gyűlöletből akarnak pénzt és hatalmat teremteni.”

Jámbor szerint a bevándorlás nehéz kérdés, de nem lehet róla még több félelemkeltéssel beszélni, hanem „az emberséget, a józan észt helyre kell hozni ebben a témában”. Egy konkrét példát is hozott arra, hogy szerinte mi lehetne a vita kiindulópontja. Egy Afganisztánból elmenekült anya és gyerekei történetét említette példaként, akiknek azért kellett távozniuk, mert a családfő keresztény hitre tért. „Az apa eljutott Németországba. Utána jött a két nő. 35 napon keresztül éheztették a magyar hatóságok őket a tranzitzónában. Ételhez csak a társaik emberségéből jutottak.”

„Azt gondolom, ebben megegyezhetünk: ez bűn. Így senkivel nem lehet bánni. Bajba jutottakkal pedig főleg nem.”

Kapcsolódó

Magyar Péter videót tett ki a neki bemutató tüntetőkről, szerinte az uniós források ellen tüntettek

A miniszterelnök egy erkélyről integetett a migrációs paktum ellen tüntetőknek, majd egy magyar zászlót is meglengetett. Az emberek változatos módon szidalmazták és mutattak be neki.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Videó: „Élettelenül lebegett a medencében” - Leszakadt a 18 éves fiú füle egy rosszul sikerült szaltó után a medencés bulin, most a házigazda szüleit perli

A 18 éves Blake Barnes polgári pert indított osztálytársa szülei ellen, miután egy amerikai házibuliban a medencébe ugorva súlyos sérüléseket szenvedett. A fiú véralkoholszintje a kórházban a vezetési határérték felett volt, az ügyvéd szerint a bulin a kiskorúak italozását is engedték.

KÉK HÍREK

Medve tépett szét egy 34 éves férfit Segesvár közelében

A 34 éves áldozat holttestét a Szeben megyei katasztrófavédelem munkatársai találták meg, miután riasztást kaptak. Az eset ismét felhívja a figyelmet a Romániában egyre súlyosbodó ember-medve konfliktusokra.

KÉK HÍREK

Videó: Az 50-es villamos tarolt le egy autót az Üllői úton, így látta a vezető

A pénteki balesetről készült felvételen látszik, ahogy egy szürke Honda egy teherautó mögül balra fordulva a villamos elé hajt. A mentők három, 17 év körüli fiatalt szállítottak stabil állapotban kórházba.

SZEMPONT

Lakner Zoltán: A Fidesz a 30 évvel ezelőtti mélypontjára zuhant vissza, Magyar Péter pártjában nincsenek belső törésvonalak

Az elemző szerint Sulyok Tamást és a többieket egy általános, felmentő jogszabállyal távolítja el a Tisza. Szerinte utána a Magyar Péternek meg kellene törnie a kétharmados többségek rendszerét, hogy ne lehessen újra szétszedni mindent apró darabokra.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. június 07.

A Válasz Online és a Partizán közös műsorában, az Elemzőben Lakner Zoltán politikai elemző Benyó Ritának fejtette ki véleményét a TISZA-kormány első heteinek legfontosabb eseményeiről, Sulyok Tamás köztársasági elnök leváltásának tervétől kezdve az uniós pénzekről szóló megállapodáson át a pártokon átívelő korrupciós botrányig.

Lakner szerint a kormány Sulyok Tamás és más közjogi méltóságok menesztésére valószínűleg nem egy hagyományos felmentési eljárást fog indítani, hanem egy speciális, egyszer használatos jogszabályt alkot majd. A politológus úgy látja, a miniszterelnök körvonalazta, hogy lesz majd egy általános, felmentő jogszabály, ami nemcsak Sulyok Tamást, hanem másokat is érinteni fog.

„Lesz egy ilyen konkrét, önmagát megsemmisítő egyszerhasználatos jogszabály, ami olyan, mint egy eldobható mobiltelefon. Tehát egyszer használják egy konkrét dologra, és utána újra be lehet tölteni ezeket a közjogi pozíciókat” – fogalmazott.

Lakner szerint a TISZA-kormány mostani lépései nem az intézmények kiüresítését, hanem éppen azok működőképességének helyreállítását célozzák. „Nem mindegy, hogy azért avatkozol bele az alkotmányos rendbe, hogy kiüresítsd, degradáld az intézményeket, vagy azért, hogy helyreállítsd azt a helyzetet, amelyben az intézmények működni képesek” – jelentette ki.

Úgy véli, az érintett tisztségviselőknek volt idejük bizonyítani, de nem éltek vele. „Szerintem ők a sanszukat ez ügyben eljátszották” – tette hozzá.

Az elemző a TISZA-párton belül egyelőre nem látja jelét azoknak a belső politikai törésvonalaknak, amelyeket sokan jósoltak.

„Én egyelőre nem találkoztam egyetlen olyan politikai kérdéssel sem, sem szakpolitikaival, sem értékkérdéssel, amiben akármilyen politikai választóvonal vagy vitapont kirajzolódott volna” – mondta.

Álláspontja szerint a frakciót jelenleg egy közös, történelmi küldetéstudat tartja össze. „Van egy nagy, a rendszerváltás véghezvitelének a közös élményét megélő közösség, ami most egy másik nagy közös élményben van benne, hogy ők újjáépíthetik a demokratikus Magyarországot.”

Hozzátette, hogy Magyar Péter tudatosan a „mediánszavazónak” politizál, és az elmúlt 16 év pusztítása után szerinte rengeteg olyan ügy van, ahol a kormány és a választók széles köre is egyet fog érteni, így a valódi irányválasztást jelentő kérdésekig csak később jutnak majd el.

A hosszú távú kihívásokról szólva Lakner a kétharmados többségek rendszerének megtörését nevezte kulcsfontosságúnak.

Emlékeztetett rá, hogy 1990 óta tíz országgyűlési választást tartottak, a tíz választást követően hat esetben kétharmados többséggel rendelkező kormány alakult, és abból öt egypárti kétharmad.

„Ez olyasmi, amin egyszer túl kellene lendülnünk” – mondta. Úgy látja, egy vezető számára nem csupán altruizmusból fakadhat egy önkorlátozó rendszer létrehozása, hanem saját politikai örökségének védelméből is.

„Szerintem az egy létező, és nem altruista politikusi megközelítés, hogy olyan szisztémát hozok létre, ami azért korlátozó a hatalomgyakorlást illetően, hogy ne lehessen szétszedni mindent apró darabjaira” – fejtette ki.

Az uniós pénzekről kötött megállapodás kapcsán Lakner Zoltán úgy véli, annak lényege, hogy a TISZA kormány kinyitotta azt az ajtót, amit az Orbán-kormány „nagyon kemény munkával és elég nagy zajjal rávágott saját magára”. A puszta normalizálódás tényét is történelminek nevezte.

„Magyarország helyzetéről sok mindent elmond, hogy az is történelmi, hogyha visszajutunk abba a pozícióba, ahová egyébként 22 éve tartozunk, már az uniós belépés óta.”

A politológus szerint a magyar diplomácia alapvető változáson ment keresztül. „A Magyar Péter által vezetett új magyar kormány arról ad folyamatosan jelzéseket, hogy nem vétózással akar érdekérvényesíteni, hanem tárgyalással” – állapította meg.

Majd idézte az új kormányfő által felvázolt hozzáállást: „Lesznek vitáink, de mindig itt leszünk. És velünk mindig lehet majd beszélni, meg lehet beszélni a dolgokat, nem fogunk mindig egyet érteni, de tárgyalni fogunk folyamatosan.”

Ennek belpolitikai következménye is van: egyrészt összehasonlíthatóvá teszi a mostani és a korábbi kormány teljesítményét, másrészt a felelősség is átszáll az új vezetésre. „Innentől kezdve az uniós pénzek lehívásáért, felhasználásáért, jó elköltéséért viselt politikai felelősség szép csendben lassan elkezd áthelyeződni a Magyar Péter által vezetett kormányra” – magyarázta.

Lakner szerint a Fidesz támogatottságának drámai zuhanása több okra vezethető vissza, többek között arra, hogy „majdhogynem kihúzták a konnektorból a propagandagépezetet”, és a választók az erőtlenséget látják. „Engem ez folyamatos ámulattal tölt el, amit látunk” – mondta. A Závecz Research legutóbbi mérésére is szóba került, ami 18 százalékra mérte a pártot.

„A Fidesz a 30 évvel ezelőtti támogatottságára zuhant vissza” – mondta Lakner, emlékeztetve, hogy a Tocsik-ügy előtti időszakban voltak hasonlóan alacsony adataik.

Az elemző ugyanakkor felvetett egy fontos kérdést a jövőre nézve: „milyen az a pártrendszer, ahol tulajdonképpen ez a 70 százalékos támogatottság van a kormányzat mögött”, és ahol nincs hitelesnek látott politikai alternatíva. „Ez a fajta ellenzék nélküliség, amifelé tartunk, ez fel fog vetni olyan kérdéseket is, amelyekkel majd valamit kezdeni kell” – tette hozzá.

Az ukrán-magyar megállapodásról szólva Lakner úgy látja, a megegyezés mögött elsősorban a politikai szándék megváltozása áll. Szerinte a korábbi 11 pontos magyar követeléslista több eleme is irreális volt, vagy már teljesült. Úgy véli, a megállapodásra mindkét országnak szüksége volt: Ukrajnának az uniós csatlakozási tárgyalások miatt, Magyarországnak pedig azért, hogy javítsa uniós érdekérvényesítő képességét.

„Megint csak azt tudom mondani, úgy tudunk ott lenni az asztalnál, hogyha hajlandóak vagyunk legalább a közös álláspont dimenziójába bemenni, aztán lehet ott nekünk külön véleményünk, de legalább egy közös valóságértékelést el kell fogadnunk” – mondta.

A kárpátaljai magyarok jogainak biztosítására szerinte a legjobb garancia éppen Ukrajna közeledése az EU-hoz.

„Pont nem az a helyes politika, hogyha kiszorítjuk őket a csatlakozási tárgyalásból, hanem az, hogyha behúzzuk őket a csatlakozási tárgyalásba, mert akkor lehet ezt valójában tőlük számon kérni” – fejtette ki.

A képviselői fizetések csökkentésére vonatkozó javaslatot Lakner Zoltán szimbolikus és költségvetési szempontból is értékelte. Bár a 4 év alatt 50 milliárd forintos megtakarítás a teljes költségvetéshez képest nem tűnik soknak, bizonyos területekhez, például a gyermekvédelemre fordított 17 milliárdhoz képest már jelentős összeg. Szerinte fontos üzenetértéke van annak, hogy „az állam egy ilyen helyzetben spórol önmagán”.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet a polgármesteri fizetések csökkentésének lehetséges negatív hatásaira, például arra, hogy a kis településeken „rekrutációs problémát” okozhat. A korrupciós kockázat növekedésével kapcsolatos felvetésre reagálva megjegyezte, hogy a magas fizetés sem garancia a tisztességre. „Az előző országgyűlések képviselői viszonylag magas fizetés mellett is többen azért bírtak korruptak lenni” – tette hozzá.

A parkfenntartási korrupciós botrány kapcsán Lakner arról beszélt, hogy az előző rendszerben egy „kooptált ellenzék” működött, amelynek anyagi érdekei is fűződtek a status quo fenntartásához. „Szóval azért ne tegyünk úgy, mintha nem ezt néztük volna másfél évtizeden keresztül, hogy van egy kooptált ellenzék” – szögezte le. Az MSZP-t külön is említette, ahol szerinte egy belső hálózat évtizedeken át meghatározó szerepet játszott.

„Az, hogy azért ez a Molnár Zsolt féle hatalombróker, pénzbróker működési mód az egyik olyan dolog, ami szétrohasztotta az MSZP-t” – mondta.

Szerinte ez a belső hálózat akadályozta meg, hogy a párt Botka László vagy Ujhelyi István vezetésével megújuljon.

Lakner Zoltán a botrány társadalmi feldolgozásával kapcsolatban a legnagyobb kihívásnak a közvélemény számára azt tartja, hogy képesek legyünk elfogultság nélkül szemlélni az eseményeket, még akkor is, ha számunkra szimpatikus emberek bizonyulnak bűnösnek, vagy éppen ellenfeleinkről derül ki, hogy ártatlanok. A folyamat előfeltétele a közbizalom helyreállítása az igazságszolgáltatási intézmények iránt.

„Az, hogy az ügyészség szelektíven nyomoz, időben is szelektíven végez vagy nem végez el különböző tevékenységeket, hát ez biztos, hogy nem erősíti ezt a bizalmat” – állapította meg.

Végül hozzátette: „Ki kell bírnunk azt is, hogyha olyasfajta igazság derül fel, amire előzetesen nem gondoltunk, és ami nem a szívünk szerint való. Muszáj, hogy ezt el tudjuk fogadni.”

A teljes beszélgetés

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

He-Man visszatért, és még mindig ki van gyúrva – Az univerzum védelmezői hatalmas hülyeség, ám ezt pontosan tudja magáról… hát nem imádnivaló?

Szeretted a ’80-as évekbeli rajzfilmsorit? Ha igen, akkor ez a te filmed. Az égvilágon semmit nem tudsz He-Manről? Attól még lehet a te filmed. Irritál Jared Leto arca? Ez biztosan a te filmed!

KÉK HÍREK

A családja azt hitte, elszökött a tinilány – 37 év után derült ki, hogy az ő koponyáját találták meg egy üres telken, benne egy golyóval

Sonya Alice Langan maradványait 1989-ben találták meg Arizonában, de csak most azonosították egy nonprofit szervezet segítségével. Az akkor 17-18 éves lányt fejbelőhették, ugyanis a koponyájában egy lövedék volt.

KÉK HÍREK

A ház alatt elásva találták meg egy 4 éves kisfiú holttestét, az apja egy évig titkolta, hogy megölte

A 4 éves Aiden Bevins maradványait egy szemeteszsákba csomagolt szatyorban találták meg a föld alatt az amerikai Washington állambeli Aberdeenben. A 36 éves apa először azt állította, hogy a gyerek egy véletlen balesetben halt meg, de később bevallotta, hogy ő végzett vele, majd elásta.

SZEMPONT

Lannert Judit: Ami az elmúlt 16 évben volt, eléggé megnyomorította a gyerekeket

Az oktatási miniszter egy diákoknak adott interjúban azt mondta, újra kell gondolni a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételi rendszert és az érettségit is. A szabad iskolaválasztás megszüntetését ugyanakkor politikailag kockázatosnak tartja.

Fotó: Nagy Bogi/SZMO - szmo.hu
2026. június 06.

Lannert Judit új oktatásügyi miniszter az első interjúját a Balzac nevű, diákok által készített YouTube-csatornának adta. A T-Tudok Oktatáskutató Központ alapítója a Tisza-kormányban való munkát nagyon izgalmasnak nevezte, és jó csapatnak tartja a kormányt. A politikai szerepvállalásról elmondta, kutatóként került a székbe, ami nagy változást hozott az életébe, hiszen korábban inkább olvasgatott és irogatott, most pedig egész nap tárgyal és kommunikál.

„Nem véletlenül egy kutató voltam, tehát szeretek elmélyülni, olvasni és írni, de hát nagyon izgalmas ez a mostani történelmi pillanat, és ennek részese lenni, ez nagyon jó” – fogalmazott.

Azzal a kritikával kapcsolatban, hogy sosem tanított iskolában, azt mondta, gyakran éppen előnynek számít, ami hátránynak tűnik, mert így kicsit messzebbről tud ránézni a rendszerre. Hozzátette, hogy pályafutása elején két évig nevelőtanárként dolgozott egy gyermekotthonban tizenéves fiúk mellett, ahol többek között korrepetálta és segítette őket.

A 21. századi iskoláról szólva kifejtette, hogy az olyan lesz, amilyenné közösen tesszük, de a mesterséges intelligencia megjelenése alapjaiban változtatta meg a világot, ezért át kell gondolni az iskola funkcióit, a tanítás és főleg az értékelés módszereit.

Szerinte a tétre menő, főleg lexikális tudást számonkérő értékeléseket, mint az érettségi vagy egy dolgozat, könnyen „meg lehet hekkelni” az AI segítségével. Emiatt a tanulás folyamatát kellene a középpontba helyezni. „Az lenne a lényeg, hogy hogyan jutunk el A-ból B-be, hogyan gondolkodunk, hogyan akarunk megoldani egy problémát, és nem az, hogy bebiflázunk tényeket, adatokat, mintha egy műveltségi versenyen lennénk” – jelentette ki.

Az AI veszélyeiről úgy vélekedett, hogy az kiiktathatja a gondolkodási folyamatot az iskolából. Példaként említette azt a helyzetet, amikor a pedagógus az AI-jal készíttet egy tesztet, a diák pedig szintén az AI-jal oldatja meg azt. „Itt teljesen eltűnt a pedagógus és a tanuló közötti folyamat, és a gondolkodás folyamata is” – mondta. Szerinte az AI-hoz fel kell nőni, és csak magas szintű szövegértéssel és logikai gondolkodással lehet jól használni.

Úgy látja, a 21. századi kompetenciák, mint a kritikai gondolkodás, a kreativitás, a kommunikáció és az együttműködés elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ember ne váljon robottá, és az AI-t partnerként, ne pedig helyettesítőként használja. A gyermeki kreativitás és az AI kapcsolatáról egy meglepő álláspontot fogalmazott meg:

„Úgy tudjuk majd jobban használni a mesterséges intelligenciát, ha minél tovább távol maradunk tőle, mármint a korai gyerekkori szakaszban.”

Ezt a PISA-felmérések adataira hivatkozva állította, amelyek szerint a korai, erőltetett számítógép-használat ronthatja a digitális szövegértést. Szerinte érvényes az elv, hogy „a több az kevesebb, illetve hát fordítva, a kevesebb több lenne”.

A kisgyermekkorban a mozgás, a levegő és a társas kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, mert a képernyőbe bújás rontja az érzelmi intelligenciát. Úgy véli, az AI-hoz 12-14 éves korban lehet eljutni, addig sokkal inkább offline kellene létezni.

Az érettségi rendszerét illetően elismerte, hogy a jelenlegi, adat- és lexikális tudásközpontú vizsga nem a jövő útja.

Alternatívaként a projektalapú érettségit említette, mint ami például a skandináv országokban létezik, ahol egy csapatnak közösen kell megoldania egy komplex feladatot.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a lexikális tudásra is szükség van, a kettőt egyensúlyba kell hozni. „Ismeretek nélkül nem tudunk kompetenciákat se fejleszteni, tehát ez nem egy vagy-vagy, csak arról van szó, hogy mi csak az ismeretekre súlyozunk” – mutatott rá a jelenlegi rendszer aránytalanságaira.

Az érettségit mint hagyományt és rítust nem dobná ki, mert szerinte fontos pillanat egy fiatal életében. „Én úgy emlékszem az én érettségeimre, és akkor úgy éreztem, hogy mindent tudok. Az egy olyan pillanat az ember életében, hogy úgy érzi, hogy valamit elért. Szerintem ezt az érzést ne vegyük el a jövő generációjától” - fogalmazott. Ugyanakkor a reformját elkerülhetetlennek tartja.

Az iskolai szegregációt súlyos társadalmi problémának nevezte, amelynek gyökerei túlmutatnak az oktatáson.

A PISA-adatokra hivatkozva elmondta, Magyarországon kiugróan erős a kapcsolat a családi háttér és a tanulási eredmények között, ami gátolja a társadalmi mobilitást és a humán erőforrás kiaknázását. A megoldást nem felülről jövő törvényekben, hanem a fejekben történő változásban és a helyi közösségek bevonásában látja. Szerinte ehhez forrásokat is kell biztosítani, például segítő szakemberek – gyógypedagógiai asszisztensek, szülői koordinátorok – bevonásával, hogy a terheket levegyék a pedagógusok válláról.

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételi rendszert szintén komoly problémának tartja, amelyet szerinte az elit mozgat, hogy elkülönülhessen.

Kompetenciamérési adatok alapján állítja, hogy az elitiskolák jobb hátterű diákokat válogatnak ki, de nem feltétlenül fejlesztik őket gyorsabb ütemben, mint más intézmények. „Az sem fair, hogy egy háromórás teljesítményen múljon egy ennyire fontos valami.”

„Az egésznek tényleg csak annyi az értelme, hogy az elit kiszelektálja magát és biztosítsa a pozícióját a társadalomban” – fogalmazott élesen.

A csökkenő gyereklétszám miatt szerinte a rendszer egyre céltalanabbá válik, és a kérdést mindenképpen meg fogják vizsgálni.

A szabad iskolaválasztás megszüntetését politikailag kockázatosnak tartja, helyette azt a célt tűzte ki, hogy „minden iskola legyen jó”.

A finn iskolarendszerről azt mondta, a finnektől sokat lehet tanulni, de látni kell, hogy az egy más történelmű, egy homogént társadalom. „Nem véletlen, hogy a magyar iskolaszerkezet hasonlít a közép-európai iskolaszerkezetre, a németre, az osztrákra. Azért, mert sokkal hierarchikusabb társadalom van itt Közép-Európában, ezt is figyelembe kell venni.”

A jövő diákjairól szólva azt mondta, azt szeretné, ha nyolc év múlva a most iskolát kezdő gyerekek több szabadságot kapnának, bátrabban mernének kérdezni és hibázni.

„Sokkal több idejük legyen arra, amit igazán szeretnek. Az, ami az elmúlt 16 évben, de azért kicsit előtte is volt, azért eléggé megnyomorította a gyerekeket.”

„Azt várom, hogy vidámabbak lesznek, felszabadultabbak” – mondta, hozzátéve, hogy fontosnak tartja, hogy a fiatalok bizakodóbbak legyenek, és jobb jövőképük legyen.

A diákok túlterheltségével kapcsolatban ismét a „több néha kevesebb” elvét említette. „A magyar gyerekek tanulnak szinte a legtöbbet Európában, és ha összehasonlítjuk, hogy ezzel nagyon-nagyon sok tanulással csak a közepes eredményt érjük el, akkor azt gondolom, hogy itt hihetetlen hibákat követünk el.”

Megoldásként a kevesebb tanórát, a rugalmasabb tanulásszervezést és az iskolai autonómia növelését javasolta.

A rugalmasságra példaként a 45 perces tanórákat hozta fel. „Alsó tagozaton miért kell 45 percet ott ülni? Lehet, hogy 20 perc után elfáradnak, akkor ki lehet menni az udvarra, játszani és visszamenni. És lehet, hogy 50 percig utána tudnak valami mást csinálni.”

A felsőoktatásról, különösen az alapítványi egyetemekről (KEKVA-k) elmondta, hogy maga az alapítványi forma nem ördögtől való, mert rugalmasságot biztosíthat, a probléma az volt, ahogyan az előző kormányzat ezt a modellt a közpénz magánvagyonná alakítására használta. A megoldást egy kétlépcsős folyamatban látja: először az összeférhetetlenségek megszüntetése a kuratóriumokban, majd egy új, átlátható finanszírozási és működési modell kidolgozása az egyetemekkel közösen.

A hallgatóközpontú egyetem fontosságát is kiemelte, ami nemcsak a minőségi oktatást, hanem a hallgatói képviseletet, a mentális egészségügyi szolgáltatásokat és a megfizethető kollégiumokat is magában foglalja.

A diákokkal való partnerségről elmondta, hogy a Gyermek- és Ifjúsági Részvételi Csoport létrehozásával már elindultak ezen az úton. A cél egy olyan folyamat kialakítása, ahol a fiatalokat biztonságos térben hallgatják meg, véleményüket eljuttatják a döntéshozókhoz, majd visszacsatolást is kapnak.

Arra a kérdésre, hogy mi az iskola végső célja, úgy válaszolt, hogy a társas kapcsolatok kialakítása és az, hogy a diákok egymással együttműködni képes állampolgárként lépjenek ki az iskola kapuján.

Végül a tanári pálya presztízséről beszélt. Szerinte a béremelés mellett kulcsfontosságú a szakmai autonómia és a jó munkahelyi környezet megteremtése. Úgy véli, a fiatalokat az vonzza majd a pályára, ha az iskola egy jó hangulatú, innovatív tanulószervezetté válik. „Pedagógusnak lenni az nagyon jó, ha nem kötjük gúzsba őket” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés

Kapcsolódó

„Olyan rendszert szeretnénk kialakítani, amely valódi szakmai értéket teremt” – Lannert Judit a tanárok értékelési rendszerének felülvizsgálatáról

Az oktatási miniszter bejelentette, hogy felfüggesztik a feltöltési kötelezettséget, de a már megszerzett illetmények megmaradnak. Megnyugtatta a pedagógusokat, hogy „ez a döntés nem elvesz valamit, hanem könnyít a mindennapokon”.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG

„Még itt lett volna a helye” – Több százan búcsúztatták a tiszaújvárosi robbanás áldozatát a temetésén

A nagycsécsi temetőben helyezték végső nyugalomra a tiszaújvárosi robbanásban meghalt 36 éves férfit. Özvegye elmondta, hogyan reagált két kisgyermeke, amikor megtudták, hogy édesapjuk elhunyt.

KÉK HÍREK

Megfulladt a 3 éves kisfiú a medencében, a bébiszitter 20 percig észre sem vette

A 37 éves amerikai nő önként adta fel magát, miután a hatóságok egy biztonsági kamerás felvétel alapján elfogatóparancsot adtak ki ellene. Az otthoni napközit működtető bébiszittert gondatlan emberöléssel gyanúsítják.

KÖZÖSSÉG

Egyetlen év miatt szakíthatják el nevelőszüleitől a beteg magyar kisfiút

Egy cserháthalápi házaspár egy éve neveli a korábban intézetben élő fiút, akit betegsége miatt eddig senki sem akart befogadni. Most egy jogszabályi korlát miatt elvehetik tőlük a gyereket, ügyükben már a Mi Hazánk egyik képviselője is lépett.

SZEMPONT

Vona Gábor a kormánynak: „Kapkodás van? Sumákolás? Vagy mindkettő?”

Vona Gábor Facebook-posztban bírálta a kormányt, mert szerinte a közmédia átalakításáról szóló törvényt társadalmi egyeztetés nélkül nyújtanák be. A Második Reformkor Párt elnöke szerint ezzel a kabinet megsértheti a jogszabályokat és egy korábbi miniszteri ígéretet is.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. június 07.

Vona Gábor vasárnap egy Facebook-posztban bírálta a kormányt a közmédia átalakításának tervezett módja miatt. A Második Reformkor Párt elnöke azzal kezdte, hogy „Magyar Péter tegnap bejelentette, hogy a kormány a jövő héten benyújtja az Országgyűlésnek a közmédia teljes átalakításáról szóló törvényjavaslatot.”

Vona ezt szembeállította Tarr Zoltán miniszter múlt keddi nyilatkozatával, amely szerint a kabinet két lépésben, egy széles körű társadalmi egyeztetés után alakítaná át a közmédiát. A kormányfő szavaiból viszont úgy tűnik, ez a konzultáció elmarad, ami a pártelnök szerint három okból is fájó lenne.

A politikus elsőként a korábbi rossz kormányzati gyakorlatokhoz való visszatérést említette.

„A Fidesz 16 éves és borzasztó gyakorlata volt, hogy nagy jelentőségű, akár kétharmados törvényeket tolt át nagy sebbel-lobbal, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül. Ezt számtalan civil szervezet szóvá tette anno, remélem, ők most sem hallgatnak majd. Mert igen, nagyon fontos, hogy mielőbb legyen valódi közmédia, de ha 16 éve (vagy 36 éve!?) várunk rá, ezt a pár hét társadalmi egyeztetést talán kibírtuk volna…”

Második problémaként jogi aggályokat fogalmazott meg. Szerinte ha valóban a kormány a javaslat előterjesztője, akkor a társadalmi egyeztetés elmaradása lényegében törvénysértő. Hozzátette, ezt meg lehet kerülni képviselői indítvánnyal, ahogy a Fidesz is tette, de Magyar Péter egyelőre kormányzati benyújtásról írt.

„Akkor viszont hol maradt a jogilag előírt és Tarr Zoltán által beígért széles és előzetes konzultáció? Kapkodás van? Sumákolás? Vagy mindkettő?”

Végül a saját pártja szempontját is felvetette, emlékeztetve egy korábbi ígéretre. „A Második Reformkor Párt visszalépett az áprilisi választás előtt a rendszerváltás érdekében. Azt mondtuk, három törvényről kellene egyeztetés még a választás előtt: az alaptörvény, a választási törvény és a médiaszabályozás. Egyikről sem volt, mert Magyar Péter azt mondta, majd a választások után.”

„Nos, itt vagyunk a választások után, kétharmaddal nyert a Tisza, de hol van a beígért egyeztetés?” – tette fel a kérdést. Vona azzal zárta, hogy bár bízik a kormány előremutató javaslatában, még biztosabb abban, hogy a széles körű konszenzus precedensértékű lenne, míg annak elmaradása egy „fájó módon ismerős” precedenst teremtene.

Magyar Péter miniszterelnök szombaton jelentette be a törvényjavaslat gyors benyújtását, egy nappal azután, hogy Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója pénteken kezdeményezte munkaviszonyának megszüntetését. A kormányfő közleménye éles fordulatot jelentett Tarr Zoltán miniszter múlt keddi nyilatkozatához képest, aki még kétlépcsős reformról és széles társadalmi párbeszédről beszélt.

Kapcsolódó

Magyar Péter: Jövő héten benyújtjuk a közmédia teljes átalakításáról szóló törvényjavaslatot

A miniszterelnök azután közölte ezt, hogy Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója felmondott. A kormányfő szerint a cél a kiegyensúlyozott tájékoztatás a közmédiában.