Horrorszámla az Uzsoki Kórház VIP részlegén: ez Németországban maximum 1000 euró lett volna

Váratlan döntést hozott a Biden-adminisztráció: az amerikai pénzügyminisztérium korrupció miatt szankciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető minisztert. Az indoklás szerint a miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter olyan rendszerszintű korrupciós hálózat részese, amely veszélyt jelenthet a transzatlanti kapcsolatokra és az amerikai érdekekre. Az ügy messze túlmutat egy személyes botrányon, hiszen a magyar–amerikai viszony eddigi mélypontját jelzi.

A kormány szerint mindez cask a nagykövet pitiáner, személyes bosszúja, és Trump beiktatása után hamar levetetik a listáról a propagandaminisztert. Hogy erre mennyi az esély, és a mostani d9ntésnek milyen következményei lehetnek, arról Krekó Péterrel, a Political Capital ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

– Mi értelme van egy 11 nap múlva leköszönő kormányzatnak egy ilyen radikális lépést tennie?

– Az ilyen döntések szűk körben, zártan születnek az amerikai adminisztrációban. Ez egy fekete doboz, amelybe csak a szűk bennfentes kör láthat bele. Senki sem számított erre pont most. Nem ismerek olyan jól értesült újságírót, aki előre látta volna ezt a lépést. Évek óta téma volt, hogy szankcionálni fognak egyes magyar tisztviselőket, keringtek is listák, amelyek részben már a múltban is előkerültek. Korábban a kitiltási botrány idején is csak szűk körben volt ismert az érintettek személye, és valójában csak azokról tudtunk biztosat, akik a médiában magukról ezt elmondták. Emiatt minden magyarázat némileg spekulatív. Úgy vélem,

Magyarország kiemelt figyelmet kapott, mint az egyik legrosszabbul, ha nem a legrosszabbul viselkedő szövetséges. Ezt nyíltan jelezte Pressman nagykövet is a beszédeiben. Emlékezetes, hogy Magyarországot nem hívták meg a Summit for Democracy rendezvényre, ezzel a gesztussal a magyar rendszert hallgatólagosan a nem-demokráciák közé sorolták. Rogán szankcionálása egyértelmű jelzés: a magyar kormánynak éreznie kell, hogy a Biden-adminisztrációnak még az utolsó napjaiban is van hatalma. Ráadásul a demokraták sem tűnnek el az amerikai politikából – legyen az négy, nyolc vagy tizenkét év, visszatérnek majd a hatalomba. Ez az amerikai váltógazdaság természete: a hatalom ciklikusan váltakozik a demokraták és a republikánusok között. Ezért ez az intézkedés nem előzmények nélküli, és közel sem biztos, hogy az utolsó hasonló döntés.

Ha a demokraták újra hatalomra kerülnek, akár a midterm (félidős) választásokon is, Magyarország számíthat további szankciókra. Ez rendkívül erős üzenet, amelyet szövetséges államok hivatalos vezetőivel vagy szerveivel szemben ritkán alkalmaz az amerikai kormány. Korábban a török külügyminisztérium és védelmi minisztérium került szankciós listára a Szíriában folytatott hadműveletek miatt, de ezeket az intézkedéseket az amerikai kormány azóta visszavonta.

– Ez a szankció éppen annyira szólhatott Orbán Viktornak, mint Rogán Antalnak, nem?

– Természetesen. Könnyen elképzelhető, hogy ez az intézkedés a jövőbeli Trump-adminisztráció helyzetét is megkönnyítheti Magyarországgal kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy Magyarországnak számos igénye és elvárása lesz a következő elnöki ciklus során. Ebben az esetben Trump elnök és a környezete akár arra is hivatkozhat, hogy a helyzet nem egyszerű, mivel a pénzügyminisztériumban ezek az akták továbbra is ott vannak, nem tűnhetnek el egyik pillanatról a másikra. Úgy vélem, van itt egyfajta bürokratikus önmozgás is, amely lehetőséget ad arra, hogy Trump erre hivatkozva hűtse le a magyar elvárásokat.

– Nagyon nehéz visszavonni, ha már valaki felkerült a szankciós listára?

– Az én tudásom szerint ez valóban nehéz, bár hozzáteszem, hogy nem vagyok jogász. Amit eddig olvastam, az alapján a döntés megváltoztatásához azt kellene bizonyítani, hogy a szankció alapjául szolgáló helyzetmegítélés vagy bizonyítékok nem állják meg a helyüket. Ez azt jelentené, hogy Rogán Antal és köre nem folytattak és nem folytatnak korrupt tevékenységet. Jelenleg csak spekulálni tudunk, pontosan milyen ügyek azok, amelyek a döntés alapjául szolgáló aktában vannak, de ismerve Rogán Antal hivatalos-üzleti tevékenységét, ez nem tűnik könnyű feladatnak. Idővel talán nyilvánosságra kerülnek információk arról, hogy pontosan milyen ügyek szolgáltak alapul a döntéshez.

Az viszont egyértelmű, hogy ez Magyarországnak kedvezőtlen, mivel rontja az alkupozícióját. Elképzelhető, hogy ez lesz az a „nulladik pont”, amit el akarnak érni, hogy Rogán lekerüljön a listáról. Ha azonban ezt sikerül elérni, valószínűleg más fontos célokról, például a kettős adóztatás megszüntetéséről le kell majd mondaniuk. Ez a helyzet tehát komoly stratégiai kompromisszumokat követelhet meg.

– Mennyire biztos, hogy a listára kerülés mögött konkrét bizonyítékok is vannak?

– Ez egészen biztos. Egy ilyen komoly döntés mögött nagyon alapos, adatokkal és tényekkel bőségesen alátámasztott irathalom áll. Természetesen abban, hogy ezt éppen most, az utolsó pillanatban emelték be, van politikai szándék is, ezt nem lehet tagadni. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy az ehhez szükséges információk már régóta az amerikaiak rendelkezésére állnak. Úgy vélem, hogy a Treasury az amerikai államszervezet kevésbé átpolitizált intézményei közé tartozik. Itt az intézményi folytonosság az elmúlt időszakban is nagy szerepet játszott.

Erre utalnak korábbi, 2020 előtti cikkek a Wall Street Journalban és más helyeken. Abban szinte biztosak lehetünk, hogy az erre vonatkozó információk nem kizárólag ebben a ciklusban gyűltek össze, a jelenlegi döntés alapjául szolgáló információs bázis már hosszabb ideje létezik, és folyamatosan bővült.

– Elképzelhető, hogy Washingtonban Orbán Viktorról is őriznek aktákat? Ha én lennék a miniszterelnök, akkor most lenne okom félni?

– Mindenféleképpen. Az Egyesült Államok a szövetséges országok vezetőiről is gyűjt információkat titkosszolgálati eszközökkel. Néhány éve volt például botrány abból, hogy kiderült (bár nem meglepő), hogy Angela Merkel ellen is kémkedtek. Magyarországra visszatérve: nyilván sok olyan akta gyűlhetett össze, ami kellemetlen lehet. Attól én nem tartanék, hogy ezek az akták csak úgy eltűnhetnek, mint nálunk sok ilyen irat a rendszerváltáskor. Ezek az információk megmaradnak, előkereshetők. Tehát van egy gomb, amit vagy megnyomnak, vagy nem nyomnak meg, de megnyomhatják, ha akarják.

Amit biztosan lehet tudni, hogy már az előző, Biden alatt elfogadott szankciós döntésnek is drasztikus következménye lett. Amikor az IIB, a Nemzetközi Beruházási Bank ellen vezettek be szankciókat, azután kilépett Magyarország az IIB-ból, mert félt a magyar kormány attól, hogy emiatt átterjedhetnek a problémák a magyar bankrendszerre, és fizetőképességi problémák jelentkezhetnek. Ott is azt láttuk, hogy Orbán tágabb üzleti környezetében szereplő embereket érinthetik ezek a szankciók. Valószínűleg ez ebben az esetben is így van, de mondom, ezt nem tudjuk pontosan. De az biztos, hogy tudnának olyat húzni, ami az Orbán Viktor körüli üzletembereknek sokkal kedvezőtlenebb lenne. Tehát igen, ez most Damoklész kardja, és én azt gondolom, hogy nem véletlenül. Számított-e erre a magyar kormány? Szerintem nem véletlen az, hogy 2020-tól kezdve egyfolytában a Biden-adminisztráció ellen kampányoltak.

– De ez okos taktika volt?

– Szerintem a döntés mögött három fő megfontolás állhatott. Egyrészt úgy vélték, hogy a kétoldalú viszonyt úgysem tudják megjavítani. Másrészt számítottak rá, hogy valamilyen szankciók úgyis jönni fognak Magyarországgal szemben, hiszen ez már eldőlt. Ennek alapján egy számukra előnyös politikai stratégiát követhettek: még mielőtt ténylegesen történne valami, politikai boszorkányüldözést kiáltanak. Így, amikor a szankciók tényleg megvalósulnak, már azt mondhatják, hogy erre számítottak, hiszen „Bidenék gyűlölnek minket." Ez a narratíva a Fidesz szavazótáborának bőven elég lehet. Egy harmadik megfontolás, amiből kiindulhattak, az az volt, hogy az amerikai politikai ciklusok váltakoznak, és úgyis csak négy évig tartanak a demokraták intézkedései. Úgy gondolhatták, hogy ki kell várni, amíg a populista jobboldal visszatér az Egyesült Államokban, ezért nem érdemes közeledni a demokratákhoz, mert ők csupán átmeneti hatalmi tényezők. Ez a várakozás részben igaznak bizonyult, de, ahogyan már korábban is említettem, a demokraták nem fognak eltűnni az amerikai politikából. Így az Orbán-kormány ugyanazzal a problémacsomaggal találkozhat újra, mint Obama, majd Biden alatt, és Orbán személyesen is szembesülhet ezzel a helyzettel. Ebből a szempontból nem biztos, hogy a konfrontatív kommunikáció okos stratégia volt.

Az is egyértelművé vált, még az első Trump-adminisztráció alatt, hogy az Orbán-kormány nem hajlandó változtatni a működésén, nem akar eltávolodni Oroszországtól és Kínától, és nem kíván az Egyesült Államok geopolitikai érdekeinek megfelelő politikát folytatni, különösen Oroszország és Ukrajna ügyében. Ugyanakkor szeretné kihasználni a NATO és az EU által nyújtott gazdasági és politikai előnyöket. Politikailag az ügy hatása korlátozott lehet az Orbán-kormány népszerűségére. Az ellenzéki szavazók eddig is meg voltak győződve arról, hogy a kormány korrupt, a kormánypárti szavazók számára pedig ez az ügy csak egy újabb politikai boszorkányüldözésnek tűnhet, amelynek nem fognak sok hitelt adni.

– Egészen addig, amíg valahol valakik elkezdenek szivárogtatni...

– Valóban, vannak esetek, amikor szivárogtatások jelennek meg a sajtóban, de előfordul, hogy semmi vagy szinte sem kerül nyilvánosságra, ahogy az például a kitiltási botrány esetében történt. Talán az, hogy a Biden-adminisztráció leköszön, növelheti a szivárgások esélyét, mert ilyenkor gyakran lazulhatnak a belső kontrollok. Ugyanakkor ez csak feltételezés. Az ilyen döntések hátterét illetően továbbra is igaz, amit korábban mondtam: az amerikai szankciós mechanizmus egy fekete doboz. Nem láthatunk bele pontosan, hogyan működik, és milyen információk és konkrét megfontolások mozgatják a döntéshozatalt. Az azonban biztos, hogy ezt a döntést nehéz lesz „visszacsinálni”, és bizonyosan nem szerepel elől a második Trump-adminisztráció prioritáslistáján.

Január 16-án, vagyis csütörtökön megszűnik az Ügyfélkapu eddig ismert formája, és helyét az Ügyfélkapu Plusz, illetve a Digitális Állampolgár applikáció (DÁP) veszi át. Bár az átállás régóta ismert, úgy tűnik, sokan csak most kapnak észbe, és nem igazán tudják, mit és hogyan kellene tenniük.

Tény, hogy a kétfaktoros azonosítás bonyolultabb, mint a hagyományos, csupán felhasználónévre és jelszóra épülő belépés, noha azok számára, akik internetbankot használnak, ez a megoldás már ismert lehet. Ennek ellenére január 16-e után sokan találhatják magukat a digitális senkiföldjén. Ruszin Zsolttal, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnökével beszélgettünk az átállás okairól és a lehetséges megoldásokról.

– Hónapok óta figyelmezteti a kormányzat különböző csatornákon az embereket, hogy ideje lépni, és az Ügyfélkapu Pluszt vagy a digitális állampolgárság (DÁP) alkalmazást letölteni. Volt idő erre. Mi az, ami ezek után probléma ebben most?

– Az, hogy valakinek többször közlik, hogy csináljon meg valamit, amire ő nem képes, az nem tudom, milyen módon segítene. Tehát nem közölni kell vele, hanem,

Ugyanis a magyar állam – szemben más uniós tagállamokkal – kötelezővé tette az elektronikus ügyintézést, és nagyjából másfél millió személy Magyarországon elektronikus ügyintézésre kötelezett. Belőlük 500 ezer körülbelül, akiknek nagy része egyéni vállalkozó és őstermelő, egyedül alkalmatlanok arra, hogy ezt a QR-kódos, autentikátoros rendszert megértsék és elsajátítsák, és a DÁP-ot sem képesek önállóan regisztrálni. És vannak még negyedmillióan, akik viszont nem hajlandóak erre. Tehát az érintett közösség felét nem sikerült bevonni ebbe a dologba.

– Ez valószínűleg már hónapokkal előbb kiderült. Nem próbáltak egyeztetni a kormányzattal?

– Természetesen próbáltunk. Semmilyen választ nem kaptunk, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nem válaszolt. Az Idomsoft és a DMÜ, tehát a Digitális Magyarország Ügynökség válaszolt. Csütörtökön is volt velük egy találkozónk, hiszen Both András, a DMÜ vezetője, aki egyben az Idomsoft Zrt. vezetője is, rendelkezésünkre állt, és közölte, hogy ő nem döntéshozó.

– Csak végrehajtja azt, amit a kormányzat kér tőle?

– Amit Rogán Antal akar. Ő azt hajtja végre. Rogán a döntéshozó ebben a kérdésben. A miniszterelnök ebben nem döntéshozó. Ez a Miniszterelnöki Kabinetiroda területe lett, és ezek a lépések mind-mind a miniszter kezében összpontosulnak.

– Ügyfélkapu már eddig is volt. Történik-e valami szintlépés most?

– Arra szoktak hivatkozni, hogy ez biztonsági igény. A jelenlegi magyar rendszer alacsony biztonsági szintű.

Az Európai Unió közzétett már műszaki paramétereket, és hamarosan közzé fog tenni határidőket, de még nem tette meg. Románia például, egy másik európai uniós tagállam és szomszédunk, nem csinál semmit.

– Nézzünk meg olyan európai példákat, ahol működik hasonló rendszer. Mi a különbség? Hogyan működik, kiknek kötelező, van-e ennek offline alternatívája?

– Az Európai Unióban az általános forgalmi adó kapcsán vannak elektronikus ügyintézésre vonatkozó elvárások, de ezek általában jogi személyekre vonatkoznak, akiket mindenféle módon lehet képviselni. Tehát sokkal szűkebb kör az, akik érintettek ezzel a fajta ügyintézéssel.

– Végül is, mi az, amit másként kellene csinálni ahhoz, hogy sikerüljön megugrani ezt az átállást?

– Egy ügyvezető például, aki 70 éves, nem biztos, hogy egymaga kiigazodik ebben. És azért nem, mert az állam ahelyett, hogy képezte, betanította volna őt, kiplakátolta az országot.

– Oktatóvideók kellettek volna?

– Dehogyis, bár felőlem az M1 óránként lejátszhatná az Ügyfélkapu Plusz regisztrációját bemutató kisfilmet. Azt a 2 perces videót, amit készítettek 2022-ben. Ha ezt megtette volna mondjuk szeptembertől kezdve, hogy minden órában egyszer lejátssza ezt a videót, akkor mindenki láthatta volna. És akkor hátha tudatosul, hogy mit kell csinálnia. Mert nem mindenki tudja ugyanezt az interneten megnézni. Nem tudja, hogy a mobiltelefonját erre is lehet használnia, de az is lehet, hogy nyomógombos a telefonja. Lehet, hogy nincs is internete.

– Ilyen edukáció viszont nem volt?

– Nem, és azt látjuk, hogy a lakosság erre nincs felkészülve, így muszáj lenne halasztani az átállást. Már csinált ilyet az állam. 2011-ben az Orbán-kormány háromszor is elhalasztotta az egyéni vállalkozók nyilvántartásba vételének digitalizálását. Még a Bajnai-kormány alkotta meg a törvényt, azután 2010 nyarán, a választások után indult el az egyéni vállalkozók nyilvántartásának digitalizálása, azelőtt a polgármesteri hivatalok tartották őket nyilván, ezt vették át az okmányirodák, és elkezdték azokat digitalizálni. Nagyjából mindig az érintettek fele jelent meg.

Kiszámolható, hogy 12,5 százalék maradt, akinek végül is törölték az egyéni vállalkozását. Ha most az elektronikus ügyintézésre kötelezettekből abszolválja a dolgot a fele, akkor ha elhalasztjuk, és megint elvégzi a maradéknak a fele, majd megint halasztunk, és megcsinálja a maradéknak a fele, már jobban állunk. Ráadásul 2027-ig ráérünk.

– Ön szerint miért ilyen fontos ez most?

– Mindenki hátsó szándékot lát mögötte, pedig csak az történik, hogy a kormánynál van néhány nagyon okos informatikus, és sürgetik a változtatást. Erre a miniszter úr beterjeszti, a kormány rábólint, bemegy az Országgyűlés elé, stb. Meg kell valósítani, csak nem jó az időzítés.

– 2025-öt írunk, és a digitális korszak már elkezdődött az 1990-es évek végén, 26-28 év után miért van, hogy a 60-70 éves generáció még mindig ennyire nehezen követi ezeket a változásokat? Ez számomra azért furcsa, mert ezek az emberek huszonvalahány évvel ezelőtt 40-50 évesek voltak.

– 2005-ben a Gyurcsány-kormány még a választásra készülve eldöntötte, hogy az Európai Unióban elindulunk a nagyfokú digitalizáltság felé. Jön az elektronikus ügyintézés hőskora, az első lépések erre vonatkozóan. 2006-ban vadul egyeztettünk és tesztelgettünk, hogy hogy néz ki ez az Ügyfélkapu, majd sikerült meggyőznünk őket, hogy ezt ne kapkodjuk el. Ez 2006 nyara, még nincs őszödi beszéd. Ott ülünk a minisztériumban, és győzködjük egymást, hogy gyerekek, ez nem lesz így jó, mert ez így nem fog átmenni, mert sokan papíron bérszámfejtenek, papíron könyvelnek. 2005-2006 még az Excel-tábla is komoly innováció volt. És meggyőztük őket. És a 2006. január 1-től tervezett elektronikus ügyintézést 2007-re halasztották.

Most, 2024-25-ben látjuk azt, hogy az állam hozzájárulna ehhez? Nem, hanem kiplakátolja az országot.

– Most is be kellene tanítani az embereknek?

– Ha százmillió forintot kaphatott volna a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete és a Luca Pacioli Közgazdász Hallgató Egyesület, mi csodákat csináltunk volna az idősebb lakossággal.

– Mit?

– Olyan betanításokat lehetett volna csinálni a faluházakban, hogy csoda! Osztogattunk volna mobiltelefonokat, és nyilván elvártuk volna a nagyobb állami mobilcégektől, hogy ha elnyerünk 100 millió forintot, akkor 20 ezer forintért vehessünk egy okostelefont, nagy mennyiségben több ezer darabot, darabját 20 ezerért.

– Mennyiségi kedvezményre gondol?

– Igen. És ezeket kiosztottuk volna azoknak a lakosoknak, ahol látjuk, hogy erre van szükség, természetesen legalább két év internet-előfizetéssel.

– Ez a 100 millió forint hogyan arányulna a plakátkampányhoz?

– A becslésünk szerint a plakátkampány körülbelül 300 millióba kerülhetett. De ott van a norvég alap, amiből eleve lehetne ilyeneket csinálni.

– Van még olyan, vagy lesz még?

– A norvég alapot azért szüntették be, mert a kormány 2017-ben, ha jól emlékszem, attól félt, hogy a norvég alap pár tízmilliárd forintjával megnyerheti az ellenzék 2018-ban a választásokat. Most viszont annyira kell a pénz, hogy Lázárék újra elkezdtek velük tárgyalni, és elvileg február táján már megállapodnának. Ha elhalasztják az Ügyfélkapu átalakítását, és kinyílik a norvég alap, több milliárd forint nyílhatna meg erre a célra. És mi nem lopnánk el, hanem csodákat csinálnánk vele.

– Az Európai Unióban digitális Észtország az abszolút első. Ott az idősebb korosztály is tud élni ezekkel a lehetőségekkel. Ők hogy csinálták?

– A diákok oktattak, utána lehet nézni. Ugyanazt csinálnánk, amit ők. Tehát a diákokat vonnánk be, mi valószínűleg iskolaszövetkezeteken keresztül. Itt elsősorban a Luca Pacioli Egyesületre támaszkodnánk, de az iskolaszövetkezeten keresztül másokat is bevonnánk a programba, annak érdekében, hogy főleg a kistelepüléseken, zsákfalvakban minél több helyre tudjunk eljutni, és ott dokumentált módon legyen betanítás, és ha szükséges, akkor legyen mobiltelefon-átadás, és utána legyen nyomonkövetés.

Donald Trump nem zárta ki, hogy katonai erővel szerzik vissza a Panama csatornát, Grönlandot pedig feltett szándéka megvásárolni, hiába közölte Dánia, hogy nem eladó. A következő amerikai elnök Kanadát is az Egyesült Államokhoz csatolná, „51. államként”.

Mennyi mindennek a realitása, miért kellhet Trumpnak a Panama-csatorna, és miért van még mindig Grönland a fejében? Az ilyen nyilatkozatok történelmi hátteréről és veszélyeiről kérdeztük Pintér Károlyt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetőjét.

– Panama-csatorna, Kanada, Grönland, mi lesz itt még? De azért vegyük ezt sorra. A Panama-csatornát az amerikaiak építették, és bizonyos ideig nekik volt joguk üzemeltetni. Ez hogy is volt?

– Panama a létét is az Egyesült Államoknak köszönheti, már ha ezt köszöni. Ugyanis Panama, mint független ország a csatorna megépítése előtt nem létezett.

A terület azon a földszoroson fekszik, ami összeköti Észak- és Dél-Amerikát. És az a véletlen emeli ki a jelentéktelenségből, hogy ott a legkeskenyebb ez a bizonyos földszoros, tehát földrajzi szempontból ott volt a legnagyobb esély arra, hogy meg lehet építeni egy csatornát az Atlanti- és a Csendes-óceán között. Ezt legelőször a nagy csatornaépítő franciák ismerték fel, ugyanaz a Ferdinand de Lesseps, aki a Szuezi-csatorna építését is kezdeményezte. Az ő gondolata volt legelőször, hogy Panamában csatornát kellene építeni. Létre is hozott erre egy társaságot, és az 1880-as években neki is láttak az építkezésnek, de a hatalmas költségek és a részvényesek pénzének részleges elsikkasztása miatt ez a társaság 1889-ben csődbe ment Ez a 19. század egyik legnagyobb politikai és pénzügyi botránya volt, egy csomó befektetőt, meg céget magával rántott, és egyes politikusokat el is ítéltek korrupciós vádakkal, innen ered a magyar nyelvben az a szó, hogy valaki panamázik. Ezután az 1900-es években újra előjött ezzel a tervvel Theodore Roosevelt, az akkori amerikai elnök, aki agresszíven imperialista külpolitikát követett, különösen Latin-Amerikával szemben engedett meg igen sokat magának. Roosevelt elhatározta, hogy márpedig az Egyesült Államoknak stratégiai érdeke, hogy az amerikai tengerészetnek ne kelljen megkerülnie az egész dél-amerikai kontinenst, ha át akar menni Amerika egyik oldaláról a másikra. Tehát Amerikának evidens érdeke volt kereskedelmileg és haditengerészeti szempontból is, hogy megépüljön a Panama-csatorna.

A független Panama első dolga az volt, hogy azonnal kötött egy szerződést az Egyesült Államokkal arról, hogy az úgynevezett csatornaövezetet, tehát azt a földcsíkot, ahol meg akarták építeni a csatornát, az Egyesült Államoknak adta kezelésbe, meghatározatlan időre. Innentől kezdve az amerikaiak nagy erőkkel nekiálltak építeni a csatornát, és 1914-re fejezték be. Onnantól kezdve a Panama-csatorna a közfelfogás szerint egy amerikai territórium volt. Olyannyira, hogy a 2008-as elnökválasztás republikánus jelöltje, John McCain például a panamai övezetben született, mivel az apja tiszt volt a haditengerészetnél, és fia születésekor éppen Panamánál állomásozott. Tehát ennyire amerikai volt Panama. Viszont a második világháború után azért apránként mégiscsak kezdett megváltozni a közhangulat. Ez a nyíltan imperialista hozzáállás egyre kevésbé volt elfogadható, és voltak olyan hangok, hogy Panamának az lenne a legfontosabb bevételi forrása, ha ő szedhetné a Panama-csatorna díját.

Végül is Panama 1999-ben kapta meg a kizárólagos ellenőrzést a csatorna fölött. De ez még Carter idején sem volt egy konszenzusos döntés. Például Ronald Reagan, a következő elnök éles szavakkal ítélte ezt el, mondván, hogy a mi pénzünkből építettük, és ezért örök időkre amerikai terület kellene, hogy legyen. Tehát ilyen értelemben a Republikánus Pártnak a Panama-csatorna azóta is egy kicsit be van csípődve, hogy miért adta vissza Jimmy Carter; sokkal jobb lenne az amerikai fennhatóság alatt.

– De Trump most miért mondja azt, hogy vissza kell oda menni, a becsípődésen kívül?

– Szerintem semmi különös aktualitása nincs ennek a dolognak. Talán Trump hallotta ezt valahol valakitől, és megtetszett neki a dolog. Trump ilyen megnyilvánulásaiban ritkán látok olyasfajta stratégiát, ami egy átgondoltabb vagy tudatosabb elnök esetében feltételezhető lenne. Trump köztudottan nagyon felszínesen tájékozódik.

Grönlanddal kapcsolatos megnyilvánulása körülbelül ugyanennek az attitűdnek egy másik szép megnyilatkozása. Ez a terület nekünk fontos lenne nemzetbiztonsági szempontból, úgyhogy a dánok azonnal adják oda, mert különben elfoglaljuk. Elképesztő, hogy egy amerikai elnök ilyet megenged magának, de hát Trump, mint tudjuk, megengedi magának. Ő nem zavartatja magát olyan dolgok miatt, mint nemzetközi jog vagy diplomáciai stílus.

– Ez egészen addig nagyon humorosan hangzik, amíg az illető nem amerikai elnök, és csak beszél ilyeneket. De Dánia és Kanada esetében ráadásul NATO-szövetségesekről van szó. Azon kívül, hogy vannak amerikaiak, akiknek ettől megdobban a hazafias szívük, van értelme?

– Az első tippem az lenne, hogy igazából tényleg csak elsült a szája, amint az annyiszor előfordult az előző elnöksége alatt is. Bár hozzáteszem, Grönland neki be van csípődve, mert rémlett, hogy ezt Trump felhozta az első elnöksége alatt is, és valóban: 2019-ből is találtam egy olyan hírt, amikor az amerikai sajtó ugyanezzel foglalkozott, hogy Trump szerint meg kéne vásárolni Dániától a szigetet. Legalább egy fokkal decensebb volt akkor, mert nem beszélt megszállásról. A Time Magazinnak van egy nagyon érdekes cikke ezzel kapcsolatban 2019-ből, miszerint

Csak a dániai irattárakból került ki 1991-ben az ezzel kapcsolatos levelezés. Szóval az amerikaiaknak Grönland esetében is van egy régi, kitapintható törekvésük. Ezen túlmenően egyébként van egy még régebbi sztori ezzel kapcsolatban. Az Északi-sarkot először elérő amerikai felfedező, Robert Peary az 1890-es években többször is járt Észak-Grönlandon, mert azt akarta kideríteni, hogy egyáltalán sziget-e. És mivel Robert Peary jutott el először Grönland északi részére, erre hivatkozva az amerikaiak akkor is megpróbáltak valamifajta területi igényt benyújtani Grönlandra, vagy legalábbis Grönlandnak egy részére, a klasszikus imperialista logika szerint, miszerint mi voltunk ott először. Ahogy azt az angolok meg a franciák játszották el Afrikában és más helyeken.

– Amit az amerikaiak mindig nagyon el szoktak ítélni...

– Igen, persze. Amit más nagyhatalmak csinálnak, az nagyon csúnya dolog. De aztán 1917-ben megvásárolták Dániától a mai Virgin-szigeteket a Csendes-óceánon, és ennek fejében lemondtak Grönlandról. A második világháború alatt viszont, amikor Dánia német megszállás alá került, az amerikaiak elfoglalták Grönlandnak a déli partjait, mint haditengerészeti támaszpontot. Merthogy Grönlandnak ekkor stratégiai jelentősége lett a transzatlanti hajózás biztosítása szempontjából. Az amerikaiak több haditengerészeti bázist is építettek ezekben az években Grönlandon. Tehát volt egy időszakos amerikai katonai jelenlét Grönlandon, és valószínűleg innen jött az ötlet 1947-ben, hogy Grönland viszonylag közel van a Szovjetunió északi partvidékéhez. Ilyen szempontból nem jött volna rosszul, ha atomfegyverekkel felszerelt nehézbombázókat vagy később nukleáris rakétákat telepíthettek volna oda.

– Ezt egy egyszerű szerződéssel is meg lehet tenni, pláne egy NATO-szövetséges esetében, ettől még elfoglalni nem kellene az egész szigetet.

– Itt jön be Trumpnak egyrészt a butasága, és az a stílusa, amit Theodore Roosevelt a múlt század elején képviselt. De hát az még a leplezetlen imperializmus kora volt, a 20. század eleje.

– Nézzük, mi van Kanadával?

– Az életben nem hallottam még olyat felelős amerikai politikustól, hogy Kanadára igényt tartott volna az Egyesült Államok, leszámítva talán az 1812-14 közötti brit–amerikai háborút. Akkor az amerikaiaknak volt olyan ambíciójuk, hogy megpróbálják elfoglalni Kanadát, és komoly ütközetek zajlottak a Nagy-tavak környékén és a Szt. Lőrinc-folyó mentén, de azt a háborút végül is az amerikaiak inkább elvesztették, mint megnyerték. Felégették még Washingtont is a britek, tehát ilyen szempontból nem jöttek ki jól a sztoriból. De azóta nem emlékszem arra, hogy bármelyik amerikai elnök komolyan, nyilvánosság előtt azt mondta volna, hogy Kanada csatlakozzon hozzájuk.

– Ráadásul, ha jól tudom, Kanada is szövetségi állam.

– Természetesen,de nem államokból, hanem úgynevezett tartományokból áll, amelyeknek azonban az USA államaihoz hasonlóan széleskörű önkormányzata van.

– Ráadásul Kanada még mindig a Brit Nemzetközösség része.

– Nyilván Kanada teljesen szuverén állam, de pro forma a brit uralkodó valóban még mindig Kanada államfője. Ez egy nagyon lassú, évszázados távolodási folyamat eredménye. 1867-ben lett Kanada hivatalosan domínium, onnantól kezdve önkormányzattal rendelkezik. Aztán a Westminsteri statútum 1931-ben kimondta, hogy egyes területek, köztük Kanada gyakorlatilag teljes önállósággal kormányozhatják magukat, de továbbra is a brit birodalom részei, ezért lehetett az, hogy kanadai katonák is harcoltak a britek mellett a II. világháborúban. De egy alkotmányozási folyamat után, 1982-ben megszületett az Egyesült Királyságból „hazahozott” kanadai alkotmány és a jogok és szabadságok kanadai chartája. Onnantól kezdve hivatalosan már semmilyen tényleges rendelkezési joggal vagy joghatósággal sem a korona, sem a brit kormány nem rendelkezik Kanada fölött. Hivatalosan úgy néz ki, hogy Kanadában van egy főkormányzó, aki a királyi jogokat gyakorolja, tehát ő Kanada államfője. De körülbelül annyi hatalma van, mint a magyar köztársasági elnöknek, azaz inkább ceremoniális. Ténylegesen Kanadát egy kétkamarás parlament irányítja, és a parlament által megszavazott miniszterelnök a kormányfő, tehát Kanada teljes mértékben független. Van egy inkább csak jelképesnek nevezhető kapcsolat, amit nagyjából az uralkodó személye fejez ki, de ez jogilag semmit nem jelent már. Tehát Kanada ilyen értelemben akár lehetne persze az Egyesült Államok része is, de elég köztudott dolog, hogy a kanadaiak annyira azért nem kedvelik az amerikaiakat.

– Ráadásul a kanadaiak és az amerikaiak között van egy speciális macska-egér barátság, hogy valahogy össze is tartoznak, meg valahogy nem is.

– Azt hiszem, hogy a kanadaiak számára az Egyesült Államok mindig egy kicsit nyomasztó, kicsit fenyegető nagy testvér volt. Mindig sokkal többen voltak az amerikaiak, erősebbek voltak gazdaságilag. Főleg a 20. században nagy volt a kulturális befolyásuk Kanadára, mivel nyelvi különbség nincsen, ugyanazokat a filmeket, ugyanazokat a tévéshow-kat nézik, és ugyanazokat a gyorséttermi hálózatokat látogatják. Ilyen értelemben Kanadát bizonyos értelemben gazdaságilag, kulturálisan erősen kolonizálta az Egyesült Államok, de pont ezért a kanadaiak nagyon kényesek arra, hogy „azért mi nem vagyunk amerikaiak”. Náluk miniszterelnök van, náluk ingyenes egészségügyi ellátás van, amire büszkék. Szeretnek is azzal visszavágni az amerikaiaknak, hogy

Nem beszélve a francia kisebbségről: ott van Québec tartomány, amelynek a francia a hivatalos nyelve. Minden szövetségi tisztviselőnek muszáj tudnia franciául is, ezért olyan gyakori, hogy franciák vagy francia származásúak a miniszterelnökök, mint a Trudeau család, mert az elvárás, hogy a miniszterelnök valamilyen szinten beszéljen franciául is. És ami még nagyon érdekes, hogy a kanadai kultúra, mármint a kanadai közbeszéd és nyilvános modor, pont az amerikai ellentéte. A kanadaiak köztudottan nagyon udvariasak, nagyon kooperatívak. Erről számtalan vicc is született.

– Mindenesetre azért örülhetünk, hogy Kanada esetében a hadsereg bevetését nem helyezte kilátásba Trump, azt csak Panamának és Grönlandnak tartogatta.

– Én azt gondolom, ha Panama lennék, akkor lehet, hogy kicsit nyugtalanabb lennék.

mert egy olyan kicsi és nyilván katonailag és gazdaságilag is gyenge ország esetén, mint Panama, ha Trump ezt komolyan gondolja, akkor lennének eszközei a nyomásgyakorlásra.

– Ám abban a pillanatban az összes érvkészletét elvesztené egy olyan imperialista hatalommal szemben, mint Oroszország.

– Ez pontosan így van. Ennek az egész retorikának valóban az a szörnyűsége, és

Amikor az orosz elnök azt mondja, hogy ez az Ukrajna nevű ország nem is létezik, és Ukrajnának Oroszországhoz kellene tartoznia, akkor ugyanúgy beszél, mint Trump. Azaz Trump mindezzel Putyin kijelentéseit legitimálja. Tehát a kettő között szerintem érdemben semmi különbség nincsen, és ez a tragikus, hogy ennyire süket arra a leendő amerikai elnök, amit beszél.

Napok óta pusztító tűzvész tombol Los Angelesben. A hatóságok közlése szerint már legkevesebb tíz halálos áldozata van a katasztrófának. A tűzvész miatt már több mint 180 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, és valószínűleg még vannak olyan területek, ahonnan evakuálni kell a lakosokat, az előrejelzések szerint ugyanis akár jövő hét közepéig is kitarthatnak azok a szelek, amik folyamatosan táplálják a tüzet.

Rengeteg épület, ház, köztük sok híresség otthona is teljesen megsemmisült.

Az elmúlt napokban több, Los Angeles környékén élő magyarral is beszéltünk. Mindannyian szerencsések, hiszen nem a tűzvész sújtotta területeken élnek, ugyanakkor azt mondják, ijesztő a helyzet. Többen is arról meséltek, hogy, bár messze vannak, a füstöt érezni lehet az utcán, és van, ahol a pernye úgy hullott, mintha havazna.

- fogalmazott Mária, aki körülbelül 50 kilométerre lakik attól a területtől, ahol a tűzvész tombol.

Csütörtökön azt mesélte, hogy az utcára is alig lehetett kimenni a füsttől. A szakemberek is figyelmeztették őket, hogy ha kimennek, inkább vegyenek fel maszkot.

"Én csak annyit megyek most az utcára, amennyit nagyon muszáj. Leginkább itthon vagyok, innen is dolgozom. Napi kétszer megyek csak ki a kutyámmal sétálni. Tegnap, amikor lementem, szállingózott a hamu. Az valószínűleg a Runyon Canyontól jött, hiszen hozzám az volt a legközelebb. De a füst még továbbra is érezhető az utcán" - mondja az asszony.

János Rancho Palos Verdes környékén lakik, tőle körülbelül 80 kilométerre van a tűz.

- mesélte.

Emőke is szerencsés, ő Ventura megyében lakik. Hozzájuk a Kenneth-tűz volt a legközelebb, de hozzájuk nem ért el, ráadásul egy magasabb területen él, ahová a füst sem jutott el.

- mesélte Emőke.

Mária is arról számolt be, hogy elképesztő összefogást tapasztal, mindenki próbál segíteni a másikon. Ő is felajánlotta, hogy szívesen befogad olyanokat, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat. Azt mondja, a helyi hírek szerint egyre inkább sikerül megfékezni a tüzet, de még mindig katasztrofális a helyzet.

Képgaléria: Néhány fotót is kaptunk