Hihetetlen: a Trump kormány véletlenül elküldte egy újságírónak a háborús terveit

Szerdán életbe lépett az 50%-os amerikai vám Indiával szemben, aminek felét Trump azért szabta ki, mert India olasz olajat vásárol Oroszországtól. A szintén orosz energiát vásároló Magyarország neve eddig nem merült fel a szankcionálandó országok között, de Trump láthatóan hajlandó konkrét lépéseket is tenni ebben az ügyben. Kérdés, számíthat-e majd az amerikai elnök jó személyes viszonya Orbán Viktorral. A vámháborúban mindenesetre ez nem sokat nyomott a latba.

Közben Amerikában Trumpot is egyre többen vádolják azzal, hogy autokratikus lépéseket tesz, főleg azóta, hogy a bűnözésre hivatkozva a fővárosba, Washingtonba vezényelte a Nemzeti Gárda, valamint a szövetségi ügynökségek több száz tagját, és ideiglenesen átvette a helyi rendőrség irányítását. Ő úgy reagált, „nem vagyok diktátor, csak tudom, hogyan kell megállítani a bűnözést.” Arról is beszélt, hogy más demokrata vezetésű városokban is hasonló lépések jöhetnek. Engedélyezte a fegyverviselést a járőröző nemzeti gárdistáknak, és azt is felvetette, automatikus halálbüntetést kérne mindenkire, akit gyilkosság elkövetésével vádolnak a Washingtonban. Mit akar Trump valójában elérni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tábor Áronnal, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatójával, Amerika-szakértővel.

– Milyen a viszonya most a Trump-kormánynak a magyar kormánnyal?

– Nincs közeli rálátásom, de a nyilvános jelek alapján retorikailag erős fegyver az Orbán-kormány számára, hogy Washingtonban barátra leltek. Trump időnként hivatkozik Orbánra, például az ukrajnai ügyek kapcsán. De komoly kézzelfogható előnyök nem látszanak. Sőt, sajtóhírek szerint Trump állítólag fel is hívta Orbánt, hogy ne akadályozza Ukrajna EU-csatlakozását, mert az amerikai álláspont szerint ez fontos alternatív biztonsági garancia lenne. Bár ezt a magyarok tagadták, hogy lett volna ilyen beszélgetés. A másik konfliktuspont az orosz energia.

Bár a szankciók kiterjesztése nehézkes egy EU országra, erről beszéltünk is a múltkor, de ez is feszültségforrás.

– Azon az egyetlen papíron kívül, amelyre Trump dörgedelmesen ráírta, hogy dühös a Barátság kőolajvezeték elleni támadás miatt, más nem történt. Mint ahogy a vámháborúban sem számítottak a magyar érdekek.

– Magyarország túl kis tényező egy amerikai–európai kereskedelmi megállapodásban. Retorikailag persze lehet kritizálni az EU tárgyalásait, de végül mi is ugyanabból az alkuból részesülünk, mint a többiek. Valószínű, hogy az amerikaiak szemében Magyarország nem meghatározó szereplő.

– Magyarország most egy elnyújtott választási kampányban van, bár hivatalosan még nincs kitűzve a választás. Várható-e, hogy Trump valamilyen gesztust tegyen Orbán Viktor felé a kampány későbbi szakaszában? Esetleg kérhet-e majd ezért valamit cserébe?

– Könnyen elképzelhető, hogy ennek lesz ára, és politikai alkudozás része lesz. Nem kizárt, hogy lesz találkozó vagy jelzés Trump részéről, hogy ő Orbán barátja. De a hatása bizonytalan.

Magyarország más helyzet, de valószínű, hogy akiknek vonzó a Trump-támogatás, azok már amúgy is Orbán hívei, tehát nem ez dönti majd el a választást.

– Egy dolog az ideológiai rokonság, és más az érdekazonosság. Nem lehet, hogy az amerikaiak tartózkodó magatartása mögött Magyarország orosz és kínai különutas politikája áll?

– Valószínűleg különbség van aközött, hogy mit gondol maga Trump, és mit gondol a külpolitikai apparátus. Az apparátusban inkább az számít, ki a megbízható szövetséges, aki nem Oroszország vagy Kína felé nyit. Ugyanakkor Trump és köre retorikai szinten hangsúlyozni fogja a barátságot, mert ideológiailag fontos számukra. De alapvetően nem akarnak beavatkozni a magyar belpolitikába.

– Volt az orosz–amerikai csúcstalálkozó Alaszkában, amiről úgy tűnik, mintha feledésbe is merült volna, pedig korábban belengették, hogy lesz folytatása, sőt akár Zelenszkijt is bevonják. Ennyire kudarcos volt ez a próbálkozás?

– Már a találkozó idején is sokan mondták, hogy nem világos, milyen folytatása lehet. Putyin számára fontos volt, hogy amerikai területen, vörös szőnyeges fogadtatásban részesüljön. Ez szimbolikus gesztus volt, de valódi előrelépés nem történt. Viszont utána Trump nem tartotta be korábbi ígéretét sem: nem vezetett be új szankciókat Oroszországgal szemben, pedig nem lett tűzszünet. Ugyanakkor különalku sem született az ukránok feje fölött, amitől sokan tartottak.

Mindkét fél jelezte, hogy sok feltételnek kell teljesülnie ehhez. A harctéri helyzet sem kényszeríti ki a gyors megállapodást: Oroszország lassan, de halad a Donbaszban, Ukrajna pedig nem áll összeomlás előtt. Így ez inkább egy hosszú folyamat lehet, kisebb eredményekkel, például fogolycserékkel.

– Nehéz érzékelni a következetes irányt Trump politikájában, hiszen többször is 180 fokos fordulatot tett. Nem lehet, hogy azért is csillapodtak el a dolgok, mert az európaiak rögtön a csúcs után meglátogatták Trumpot, és ellensúlyozták Putyin hatását?

– Ez valószínű. Az európaiak el akarták kerülni, hogy megismétlődjön a februári eset, amikor Zelenszkijt lényegében megalázták a Fehér Házban. Az európai vezetők jelenléte jelezte az egységet, és támogatást adtak az ukrán félnek. Trump számára fontos volt, hogy azt mondhassa: az amerikaiak már nem finanszírozzák egyedül Ukrajna felfegyverzését, ez már inkább az európaiak dolga. Ez az amerikai hadiiparnak kedvez, óriási bevételeket várnak ettől.

Láttuk ezt más ügyekben is, például a vámoknál is. Nagy vonalakban azonban kirajzolódik: az Egyesült Államok egyre kevésbé akar aktívan részt venni az ukrajnai konfliktusban. Ez nem Trump fő prioritása.

– A napokban az váltott ki nagy sajtóvisszhangot világszerte, hogy Donald Trump "megelőző jelleggel" mindenkire automatikusan halálbüntetést kérne, aki gyilkosságot követ el Washingtonban. A fővárosban ugyanakkor már évtizedek óta nincs érvényben a halálbüntetés. Trump ötlete jogilag keresztülvihető?

– Valóban, Washington városban már évtizedek óta nincs halálbüntetés. Ennek az az előzménye, hogy a hetvenes években az amerikai Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és bizonyos feltételekhez kötötte a halálbüntetés fenntartását. Később Washington város lakói egy szavazáson úgy döntöttek, hogy nem kérnek belőle. Jelenleg tehát annak, amit Trump mondott, nincs meg a közvetlen jogi alapja, de a szabályozás elvileg módosítható.

Így bár a helyi szabályok kizárják a halálbüntetést, az amerikai kongresszus, amelyben most republikánus többség van, akár változtathat ezen. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntései alapján az a javaslat, hogy minden gyilkossági ügyben kötelező legyen a halálbüntetés, valószínűleg alkotmányellenes lenne. A bíróság ugyanis kimondta, hogy minden ügyet egyedileg kell mérlegelni, kötelező jelleggel nem szabható ki halálbüntetés. Tehát a megvalósítás erősen kérdéses még abban az esetben is, ha a kongresszus támogatná Trumpot. Amiért ez előkerült: Trump számára fontos kampánytéma az amerikai nagyvárosokban tapasztalható bűnözés. Tény, hogy a covidjárványt követő 1–2 évben valóban emelkedett a bűnözés az amerikai városokban. Ennek több oka lehetett, többek között a lezárások, vagy a Black Lives Matter-tüntetések utáni rendőrségi visszahúzódás is. Mostanra azonban a statisztikák inkább csökkenést mutatnak. Washingtonra is igaz, hogy nincs különleges bűnügyi vészhelyzet. Tehát ez inkább egy kampányfogás Trump részéről.

–Ugyanennek a része az is, hogy újabb városokba vezényelné ki a Nemzeti Gárdát?

– Igen. Általában olyan városokról van szó, amelyeket demokrata politikusok vezetnek, például Los Angelesről Kaliforniában, vagy Chicagóról Illinois államban. Ez jól illeszkedik Trump kampányához. Ha azonban megnézzük a statisztikákat,

Tehát nem feltétlenül a demokrata városok a legproblémásabbak. Chicago például nincs benne az első húszban, és New York, amelyről Trump szintén beszélt, a nagyvárosokhoz képest kifejezetten biztonságosnak számít. Persze vannak problémás negyedek, például a drogkereskedelem miatt, de alapvetően a helyi rendfenntartó erők képesek kezelni a helyzetet. Ez inkább politikai játszma: a republikánus narratíva szerint a demokrata vezetők túl engedékenyek a bevándorlással vagy a kábítószerrel kapcsolatban. A Nemzeti Gárda bevonása is vitatott. Washingtonban könnyebb dolga van az elnöknek, mert az nem tartozik államhoz, ott közvetlenül ő rendelkezik a Nemzeti Gárda felett. De például Kaliforniában Gavin Newsom kormányzó szerint Trump jogtalanul mozgósította a Kaliforniai Nemzeti Gárdát, ezért jogi eljárás indult.

– Elképzelhető, hogy Trumpnak onnan vissza kell vonnia a Nemzeti Gárdát?

– Kalifornia azt állítja, hogy Trumpnak nem volt jogalapja a kormányzó beleegyezése nélkül mozgósítani a Nemzeti Gárdát. Egy helyi bíró eredetileg igazat adott Newsomnak, és utasította az elnököt a Nemzeti Gárda visszavonására. Ezt azonban egy fellebbviteli bíró megváltoztatta, és visszadobta az ügyet az alsóbb szintre. Így jelenleg a Nemzeti Gárda ott tartózkodása jogszerűnek számít, az eljárás kimenetelére várnak. Tehát a jogi helyzet nem egyértelmű. Emellett van egy régi, a polgárháború utáni időkből származó törvény, a Posse Comitatus Act, amely kimondja:

Bizonyítani azonban nehéz lenne, ráadásul eljárást csak a szövetségi ügyészség indíthatna. Mivel az igazságügyi apparátus most Trump emberei alatt működik, erre nem valószínű, hogy sor kerül.

– Amerikában az ügyészség az elnök alá van rendelve, vagy ez a befolyás már inkább a jogállam eróziójának a jele?

– Az ügyészség az igazságügyi minisztérium alá tartozik, amelyet az igazságügyminiszter irányít. A jelenlegi miniszter, Bondi világossá tette, hogy Trump politikáját követi. Ez valóban a hatalmi ágak szétválasztásának erózióját mutatja. J. D. Vance alelnök például egy interjúban úgy beszélt az ügyészségekről, mintha a kormány saját intézményéről lenne szó.

Ez most kevésbé érvényesül. Normál esetben, ha összeférhetetlenség állna fenn, például ha az elnök vagy környezete ellen folyik vizsgálat, különleges ügyészt neveznének ki. Ez Trump alatt nem történt meg. A független ügyész, Jack Smith, aki vizsgálta Trump ügyeit, még Trump hivatalba lépése előtt lemondott, miután Trump jelezte, hogy kirúgná. Később Smith-t magát kezdték vizsgálni. Ez arra utal, hogy a kormány az ügyészséget részben személyes leszámolásra használja.

– És itt vannak a választókörzethatár-átrajzolások is. A republikánus államokban úgy módosítják őket, hogy az nekik kedvezzen. Most már a demokraták is elkezdték bevetni ugyanezt a módszert.

– Ez egyáltalán nem új jelenség. A hatalmon lévők mindig megpróbálták úgy alakítani a körzethatárokat, hogy az nekik kedvezzen. Maga a kifejezés is, gerrymandering, a 19. századból, amerikából származik. Egy Gerry nevű kormányzó, ellenfelei szerint, olyan szalamanderre emlékeztető térképeket rajzolt, amelyek politikai előnyt biztosítottak neki. Innen ered a kifejezés. Ez tehát egy nagyon régi jelenség, és nemcsak az Egyesült Államokban, hanem mindenhol, ahol egyéni választókörzetek vannak. A kérdés mindig az, ki és milyen elvek alapján rajzolja meg a határokat.

Ez nagyüzemi szintre emelte a gyakorlatot. Volt ugyanakkor ellenmozgalom is. Több demokrata vezetésű állam, például Kalifornia, független bizottságokra bízta a körzethatárok kijelölését, földrajzi szempontok alapján. Most viszont újra előtérbe került a politikai befolyás. Nem maga a jelenség új, de Trump alatt a republikánusok erősebben használták ezt az eszközt. Például Texasban újrarajzolták a körzeteket a népszámlálási ciklus közepén, ami szokatlan, mert normálisan tízévente, a népszámlálás után szokták frissíteni. Erre reagálva Kalifornia is fontolóra vette a változtatást, de ott népszavazással kell megerősíteni, mivel az alkotmányukban rögzítették a független bizottságok szerepét.

„Nem lennék Tarr Zoltán helyében. Magyar Péter most nyilván őrjöng miatta, és minden sz@rnak elhordja, hogy miért kellett össze-vissza pofáznia az eltitkolt adóemelési tervről, miközben Ő az országjáráson próbálja átverni az embereket az ellenkezőjével” - írja Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője arról a videóról, ami a TISZA etyeki belső fórumán készült, és amit a Magyar-kút Tisza Sziget nyilvános YouTube-csatornájára maguk a tiszások tettek ki nemrég.

A fideszes politikus és a kormánypárti sajtó szerint a TISZA alelnöke a fórumon elismerte, hogy „brutális adóemelésre készülnek, de erről még beszélni sem szabad.” Mindezt azután, hogy az Index egy névtelen „belső feljegyzésre” hivatkozva azt írta, a Tisza megszüntetné az egykulcsos személyi jövedelemadót, az átlagbér is 22 százalékos adósávba esne, 1 millió 250 ezer forint felett pedig 33 százalék lenne az adó.

Magyar Péter szerint ebből az egészből egy szó sem igaz, sőt, csökkentenék is az SZJA-t, ahogy megígérték, 15%-ról 9%-ra.

A Tarr Zoltán-féle fórumból a kormánypárti sajtó összevágott egy montázst, ami szerintük alátámasztja az Index értesüléseit. Mi megnéztük a teljes videót, amiből kiderül például, hogy eddig Tarr vezette a kormányzásra való felkészülést a TISZÁ-n belül, ezt a funkciót most adta át valaki másnak.

Az alelnök egy kérdésre válaszolva valóban beszélt a személyi jövedelemadóról is. Kijelentette:

Ugyanakkor hozzátette, ez egy olyan kérdés, amiről beszélgetni kell. Csakhogy szerinte ennek nem most van itt az ideje, mert vannak bizonyos témák, bizonyos kérdések, amik tabuk a magyar társadalomban. Annyira túlfűtött a hangulat, hogy nem lehet róluk értelmesen beszélni.

„Most egy olyan kérdést vetett fel, amiről tipikusan nem szoktunk beszélni. Mert ha valamit most mondok, ezt össze lehet úgy rakni, hogy akár bukás is lehet a választásokon” - fogalmazott a politikus. Aztán mégis részletesen belement a kérdésbe, mert „tanulságos”.

Szerinte az egykulcsos szja-ról az emberek nagy része azt gondolja, hogy igazságos. „Hogyha mindenki ugyanannyit fizet, akkor az egy igazságos dolog.” Emiatt nem időszerű a téma egy választási kampány közepén.

Tarr Zoltán ezt részletesebben is kifejtette a belső fórumon.

„Most nem lehet erről beszélgetni. Magunk között természetesen lehet, és majd ha ez kikerül, akkor magyarázkodok, de annak se lesz semmi értelme. Tehát magunk között lehet beszélgetni most, de egyébként nem lehet erről beszélgetni. És számtalan olyan dolog van, amiről nem lehet beszélgetni. Ezért mondjuk azt nagyon határozottan, hogy nagyon sok mindent lehet, választást kell nyerni, és utána mindent lehet. Meg kell nyerni a választást. És ez nem azt jelenti, hogy mindenáron meg kell nyerni, nem azt jelenti, hogy hazudunk, füllentünk, hátba támadunk, hanem ahhoz, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy lehessen normálisan beszélgetni, ahhoz meg kell teremteni ennek a feltételeit. Ennek a feltételeit úgy lehet megteremteni, hogy megnyerjük a választást.”

A fórumon elhangzottakból annyi egyértelműen látszik, hogy az ellenzéki párton belül komolyan gondolkodnak azon, hogy visszahozzák a többkulcsos, progresszív adózást, amikor azok, akik többet keresnek, arányaiban is több adót kell, hogy befizessenek.

Dálnoki Áron, a TISZA gazdaságfejleszési bizottságának tagja a fórumon meg is szavaztatta a résztvevőket, az egykulcsos vagy a többkulcsos adót támogatnák-e inkább. A jelenlévők 80-85%-a szerinte a többkulcsos adó mellett tette le a voksát. Dálnoki szerint az egykulcsos adónak is vannak előnyei, de egy ilyen rendszerben a szegények fizetnek többet, ugyanis az szja mellett őket arányaiban jobban sújtja a magas ÁFA, ami az élelmiszervásárlásokat terheli, és a gazdagok alapvetően nem munkajövedelemből, hanem tőkejövedelemből élnek, ami után még alacsonyabbak az adók.

„És amikor mi azt mondjuk, hogy egy adórendszer átgondolásban vagyunk, akkor ez nem pusztán a gazdasági összefüggések mérlegelése. Hanem ez alapvetően egy társadalompolitikai kérdés, hogy milyen az adórendszer. És hogyha a társadalompolitikai kérdésekben közös nevezőre tudunk jutni, és megértjük, hogy az egész erről szól, akkor tudunk az adórendszerről is beszélgetni. Önmagában az adórendszert az lehet jobbra-balra huzigálni, de összességében az egy eszköze annak, hogy egy jó országban éljünk. Jó országban szeretnénk élni, ahol békesség, nyugalom van, az emberek megbecsülik egymást, mi az az adórendszer, ami ezt lehetővé tudja tenni? Hogy tud egy igazságos élet lenni, ami az adórendszerében is igazságos?”

Tarr Zoltán azonban az etyeki fórumon hozzátette, azért is korai még egy ilyen beszélgetés, mert fogalmuk sincs az adatokról.

„Nem tudjuk, hogy mi a helyzet az országban, aki azt mondja magáról, az se tudja. Nincsenek elfogadható, normális adatok. A másik az, hogy felelősségteljesen kell ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, és meg kell beszélni bizonyos dolgokat, hogy mit szeretnénk, és ahhoz képest lehet egy adórendszerhez, egy egészségügyi rendszerhez, és sok minden egyébhez hozzányúlni.”

Miután hétfő óta a Keleti Pályaudvart lezárták egy hónapra, csütörtök délután újra káoszba süllyedt a MÁV Budapesten. Kezdődött azzal, hogy kora délután a Déli pályaudvaron az egyik vonat áramszedője letört, emiatt először a 8-12. vágányon állt le a vonatok érkezése és indulása, majd fél négytől az egész pályaudvar bezárt, azaz

Így a Keleti mellett már a Déli funkcióját is teljes egészében a Kelenföldi pályaudvarnak kellett (volna) ellátni. Ez azonban nem sikerült igazán. Ugyanis a szép lassan zsúfolásig megtelő Kelenföldin csupán két dolog hiányzott a sikerhez: az információ, hogy melyik vonat honnan indul, illetve hát: maguk a vonatok is.

A délutáni órákra Kelenföld egyre jobban megtelt a vonatukra váró, és tanácstalan utazni vágyókkal (sokan ingáznak ebből az irányból is a fóvárosba), és az idő előrehaladtával a feszültség is nőttön nőtt.

A Facebokon is nyomon lehetett követni a helyzetet. A MÁVINFORM tájékoztatása csupán arra szorítkozott, hogy magát a korlátozást jelentették be, illetve frissítésekben adták hírül az aktuális helyzetet.

A bejegyzés alatt dühös, ironikus, sírva-vigadós kommentekben ventilálták ki magukat az vonatjukra várakozók.

Más arra panaszkodott, hogy másfél órát töltött egy álló vonaton, ahol a 35 fokos melegben a klíma is állt.

„Kelenföldről nem indul Győrbe személyvonat, 15:32 helyett 16:12 volt indulás, utána 16:31, de még 16:56 kor sem indult. Egyetlenegy egységgel itt állunk, klíma sem működik. 16:59 kor elindult nagy nehezen.”

Gergely is Kelenföldön ragadt. Székesfehérvárra szeretett volna eljutni, de szerinte is teljes volt a káosz.

„Teljesen hektikus, egymásnak ellentmondó közlemények jelentek meg a vonatindulásokról” - mondta a Szeretlek Magyarországnak.

„Különösen azok számára megterhelőek ezek a helyzetek, akik gyerekekkel, idősekkel vagy mozgáskorlátozottakkal utaznak, mert számukra a vasút nem nyújt plusz segítséget. Legfeljebb nagy melegben osztanak vizet a nagy pályaudvarokon, de például a Kelenföldi állomáson még váróterem sincs” - tette hozzá.

Ő csütörtökön több mint egy órát veszített emiatt, és csak annak köszönhetően tudott eljutni Székesfehérvárra, hogy megpróbált egyszerre több helyről információt szerzeni.

Figyelte a MÁV hivatalos rendszereit (Elvira, jegy.mav.hu), a vonatmozgást mutató, a Vonatinfo leállítása után megjelent „kalóz programokat”, valamint a MÁV honlapját, ahol azonban szerinte többnyire csak általános, zavaros közleményeket talált. Konkrét információ arról, melyik vonat indul egyáltalán, és honnan, ezekből a kritikus órákban, onnan szinte semmi nem derült ki.

Gergelynek végül sikerült felszállnia egy később érkező járatra, de szerinte ha nem lett volna szemfüles, további egy órát is késhetett volna.

A tanácstalanság visszaköszön a többi utas kommentjeiben is.

Vagy: „A 4436-os S12-őt egyébként megette a ló?” Majd a válaszok: „Szerintem igen. Fiam is azzal jött volna...”, illetve: „az applikáció szerint pontosan megérkezett a célállomásra. Gondolom, nem gyalog.”

„Hát én most ülök azon a vonaton, amit 16.53-re írtak ki, de még mindig itt áll és nem mondanak be semmit...”

Sok utasnak eszébe jutott a MÁV nyári kálváriája is, amikor Lázár János az összeomlás másnapján mindenhová pótlóbuszokat vezényelt, hogyha történne valami, ott álljanak készenlétben.

Más azonnal válaszolt.

„Minek pótlóbusz Kelenföldre? Csak megint a forgalmat kéne tudni szervezni, hogy Kelenföldön minden megforduljon, de megállt a tudomány. Kelenföld megtelt vonatokkal és tanácstalan személyzettel, akik semmilyen utasítást nem kaptak, hogy merre tovább. Így ott állnak 10 ezer utas között. A többi vonat meg kint a vonalon, mert nem tudnak hová bejönni.”

Gergely szerint a vasúti üzemzavarok idején rendszeresen kaotikus helyzetek alakulnak ki Kelenföldön. A forgalom leáll, a pályaudvarokon nem kapnak érdemi tájékoztatást az utasok, a vonatkísérő személyzet is bizonytalan, rövid idő alatt tömeg torlódik fel a peronokon és az aluljárókban, a hangulat pedig feszültté válik.

Gergely azt is bevallotta, hogy

Elmondta azt is, hogy általában napi vármegyei vagy országos jegyekkel utazik, ezekre azonban nem jár semmiféle visszatérítés késés esetén, ellentétben az egyéni viszonylati jegyekkel vagy havi bérletekkel. Viszont a bérletes visszatérítés elég körülményes, sok adminisztrációt igényel néhány száz vagy ezer forintért, ezért ezzel kevesen foglalkoznak.

A MÁV szerint 17:30-ra megjavították a felsővezetéket a Déli pályaudvaron, azt ígérték, a győri, a székesfehérvári és a pusztaszabolcsi vonalon az éjszakai órákra helyreállhat a forgalom. Hegyi Zsolt MÁV vezér, aki hivatalos Facebook-oldalán napi szinten számol be a MÁV ügyeiről, egyelőre nem reagált az újabb összeomlására, utolsó elérhető posztjában a Samu-vonatokról értekezik. Ahogy Lázás János is hallgat egyelőre, ő a vasúti káosz helyett arról ír: „átb@sz a Tisza!”

Az ukránok egyre keményebb csapásokat hajtanak végre az orosz energetikai infrastruktúra ellen, és nem kímélik a Barátság kőolajvezetéket sem, hiába tiltakozik a magyar és a szlovák kormány. A helyzet egyre feszültebb, Szijjártó Péter a napokban bejelentette, hogy kitiltják Magyarországról és a teljes schengeni övezetből Robert Brovdit, az ukrán drónhaderő parancsnokát. Az ügyben megszólalt Zelenszkij és a magyar származású Brovdi is, aki úgy fogalmazott: „dugjátok fel a seggetekbe a szankcióitokat”, és hozzátette: „majd utánatok meglátogatom édesapám hazáját. Él elég igaz magyar Magyarországon, és egy nap majd elegük lesz belőletek!”

Brovdi háborúban betöltött szerepéről, az általa vezetett drónhaderő jelentőségéről és a Barátság kőolajvezeték elleni támadások okáról Takács Márk katonai szakértővel beszélgettünk.

– Kicsoda Robert Brovdi, vagy Bródy?

– A nevét többféleképpen ejtik. Az ukrán átírás szerint Brovdi, de előfordul, hogy Bródinak mondják, hiszen az édesapja magyar, kárpátaljai magyar etnikumú katona volt. Ő maga vállalkozó, ingatlanfejlesztéssel és kereskedelmi cégekkel foglalkozott, export-import területen. A háború előtt sikeres üzletemberként élt Kijev előkelő negyedében.

Már a háború előtt is így emlegették, magyar származása miatt ez lett a beceneve, amit később háborús hívónévként is használt. A Magyar Madarai néven működő alakulat elsősorban a kijevi csatában vett részt 2022 márciusának végéig, majd az ukrán haderő reguláris egységévé váltak, és azóta az egyik leginnovatívabb alakulatként tartják számon. Érdekes volt látni, hogy Brovdi civilként, sikeres vállalkozások irányítójaként, mivel nem kötötte az ex-szovjet katonai gondolkodás, sokkal innovatívabban és hatékonyabban tudott megszervezni egy katonai szervezetet, mint számos parancsnok, aki még mindig a szovjet iskola örökségéből dolgozik, legyen az ukrán vagy orosz.

– Tehát ő tulajdonképpen vállalkozóként, mondhatni „cégként” szervezte meg ezt a divíziót?

– Valóban úgy tekintett rá, mint egy vállalatra, amely rendkívül ellenséges környezetben működik: vagy sikeres lesz, vagy elbukik. És eddig elég sikeresnek bizonyult.

– A Barátság kőolajvezeték elleni támadásért miért pont őt tiltották ki Magyarországról?

– Brovdi jelenleg az ukrán haderő drónhaderőnemének a parancsnoka, vagyis minden drón, legyen az légi, vízi vagy szárazföldi, az ő szakmai irányítása alá tartozik. A katonai szervezetekben a parancsnok felel mindenért, amit az emberei tesznek vagy elmulasztanak, így végső soron a támadásért Brovdi is felelősnek tekinthető, hiszen az ő alakulata hajtotta végre.

– Miért olyan fontos az ukránoknak, hogy az orosz energetikai infrastruktúrát támadják a drónjaikkal? Hiszen most azt látjuk, hogy néhány drón becsapódik, az oroszok 3–6 napig javítják a finomítókat vagy az elosztóközpontokat, aztán minden megy tovább.

– Minden hadászati légihadjárat ugyanazon a logikán alapul: önmagában nem lehet vele háborút nyerni, mert a döntést mindig a szárazföldi harc hozza meg. De hadászati légihadjárat nélkül sem lehet háborút nyerni. A kulcs a fenntarthatóság. Ha például a második világháborúra gondolunk: 1944 őszén az amerikai és brit légitámadások csúcspontjukat érték el, de ekkor a németek gyártották a legtöbb harckocsit, éppen szeptemberben. Viszont

Ha ez sikerül, akkor az orosz gazdaság térdre kényszeríthető. Kérdés, hogy ez sikerülhet-e.

– A Távol-Keleten már van üzemanyaghiány, de az ország nyugati részén még nincs. Gondolom, ennek politikai okai vannak.

– A Krímben is egyre kevesebb benzinkút működik, mivel oda nagyon nehéz eljuttatni az üzemanyagot.

– Azaz teljesen mindegy, mit mond a magyar külügy, továbbra is számítani lehet arra, hogy az ukrán légierő drónokkal támadja az orosz energetikai infrastruktúrát?

– Ha a háború katonai logikáját nézzük, akkor igen, ez teljesen érthető és elfogadható célpont. De a háborúnak nincs önálló logikája. Ahogyan Clausewitz is mondta: a háború a politika folytatása más eszközökkel. Tehát a politikai döntések befolyásolják, hogy az ukránok folytatják-e ezeket a támadásokat. Az Egyesült Államok például 2022-ben egyszer már leállíttatta őket, amikor az ukránok elkezdték támadni az orosz kőolajfinomítókat, főként a Kaszpi-tenger partján. Akkor az amerikaiak úgy vélték, nem lenne célszerű felmérgesíteni az oroszokat. Azóta viszont

Hogy a magyar külügy milyen hatással van az amerikaiakra vagy az ukránokra, az már egy másik kérdés.

– Jelenleg a világ hadseregei között a Brovdi által vezetett ukrán drónhadsereg milyen potenciált képvisel?

– Az orosz után a második helyen áll. Az oroszok mostanra jelentős kínai segítséggel több és jobb minőségű harctéri drónt tudnak gyártani, vagyis átvették a harctéri drónfölényt. Több és jobb minőségű drónjuk van, amelyek messzebbre képesek eljutni. Ez főként annak köszönhető, hogy az optikai kábelvezérlés terén előrébb járnak. Már 20–30 kilométeres távolságból is képesek így irányítani a drónjaikat. Ez nagy előny, mivel a rádióvezérelt drónokat viszonylag könnyű megzavarni, és azok ilyenkor egyszerűen lezuhannak.

– Az optikai kábeles megoldás azt jelenti, hogy a drón maga után húz egy kábelt?

– Pontosan. Éppen ezért nehéz megszervezni a bevetésüket, nehogy a kábel beleakadjon valamibe. Volt már rá példa, bár ritka, hogy ukrán katonák észrevették, és egyszerűen elvágták, vagy feldobtak egy összekötött villáskulcspárt, és azzal szakították el.

Ez persze nem jellemző, de mutatja, mennyire sebezhető ez a módszer. Ha viszont sikerül jól megszervezni a bevetést, például olyan terepen, ahol már nincs erdő, mert szétlőtték, akkor rendkívül hatékonyak.

– A drón viszonylag új eszköz a hadviselésben, bár az amerikaiak már a 2000-es évek elején is sikerrel vetették be.

– Sőt, már sokkal korábban is létezett, 1944 őszén.

Az valójában egy repülő eszköz volt, amelyet nem ember irányított, hanem távolról vezettek célba. A németeknek már voltak manőverező robotrepülőgépeik is, például a Henschel cég gyártotta őket, melyeket 1943 őszétől, 1944 végétől hajók ellen vetettek be. A mai értelemben vett drónokat viszont inkább a vietnámi háborútól használják, főleg felderítésre. Érdekesség, hogy az 1980-as évek elején a szovjetek Magyarországtól is elvárták volna drónok rendszeresítését, de a Népköztársaság akkori gazdasági ereje nem tette lehetővé a beszerzésüket. Egy ilyen drón 2022-ben át is repült Magyarország felett. A lényeg: a drón nem új eszköz, de a szárazföldi hadviselésben csak az utóbbi években vált igazán jelentőssé. 2020-ban az örmény–azeri háborúban már tömegesen vetettek be drónokat a szárazföldi harcok befolyásolására, és 2022 óta szinte minden erről szól.

– Sokféle drónt használnak. Egy laikus általában azokat ismeri, amiket boltban is meg lehet venni. Ezekhez képest milyen eszközök vannak a harctéren?

– A legtöbbjük valóban olyan, amit akár egy áruház polcáról is le lehetne venni, illetve ezek továbbfejlesztett változatai. Az egész olcsó, nagy mennyiségben elérhető eszközökkel indult: például

Innen fejlődtek tovább. Ma már vannak nyolc rotoros, bombavetésre alkalmas oktokopterek is. Vannak merevszárnyú drónok, amelyek makett repülőgépekre hasonlítanak és akár napokig a levegőben maradva közvetítenek felderítési adatokat. Elég sokféle típust alkalmaznak.

– Már léteznek teljesen automatikusan működő drónok is?

– Az FPV-drónok az eredeti, klasszikus megoldások: mindegyik valójában egy lövedék, amit egy operátor vezet célra. Ehhez rengeteg drónkezelőre van szükség. A továbbfejlesztett változatoknál már van egy vezető drón, amit ember irányít, és ez adja ki a parancsokat, algoritmus alapján a többi drónnak. Az ember tehát továbbra is része a folyamatnak: ő határozza meg a célokat, a taktikát, de hogy a kisebb drónok pontosan mit tesznek, azt már az algoritmus vezérli. Ez modernebb megközelítés. Emellett képfelismerő algoritmusokat is alkalmaznak, mert ha valaki napi 16–18 órán keresztül figyel kameraképeket, előbb-utóbb elfárad, és könnyen elsiklik a figyelme bizonyos részletek felett. Az algoritmus ezzel szemben képes felismerni például szabálytalanul ismétlődő mintázatokat, járműnyomokat vagy álcázott objektumokat. Ez segíti a kezelőt, bár jelenleg minden esetben az ember hagyja jóvá a rendszer jelzéseit.

– Tehát ez egyelőre inkább támogatás, és nem teljesen automatikus működés?

– Jelenleg az algoritmusok nem elég megbízhatók ahhoz, hogy kizárólag rájuk lehessen bízni a döntéshozatalt, ezért minden esetben az ember az utolsó láncszem.

– Láttunk egy egészen elképesztő akciót, amikor a Távol-Keleten repülőtereken álló repülőgépeket semmisítettek meg, és még kameraképek is érkeztek onnan. Ez hogyan lehetséges? Ezt is Brovdiék alakulata hajtotta végre?

– A repülőgépek elleni „pókháló-műveletet” nem a „Magyar Madarai” hajtották végre, hanem az SZBU, az ukrán hírszerző szolgálat. Fontos különbséget tenni a katonai tevékenység három szintje között: a harcászati, a hadműveleti és a hadászati szint között. Mindhárom esetben más célok jelennek meg, amelyekhez más eszközök szükségesek, és más távolságból kell azokat bevetni. Az említett pókháló-művelet, illetve az olajfinomítók elleni támadások esetében a drónok műholdas és belső inerciális navigációs rendszert használnak. Ez azt jelenti, hogy érzékelik a térbeli elmozdulásukat, és a betáplált térképen követik az útvonalat. Ma már ezek a rendszerek rendkívül pontosak. Az 1980-as évek végén például másfél óra alatt három kilométert is tévedhettek, de ma sokkal megbízhatóbbak. Ezzel szemben a harctéren alkalmazott közeli drónok rádió-távirányítással vagy optikai kábellel vezéreltek.

– A drónok nem tették sokkal veszélyesebbé a világunkat? Hiszen nem kell túl nagy kreativitás ahhoz, hogy terroristák is hasonló módon használják őket.

– Ez nagyon pontos megállapítás. Annyit megnyugtatásul el lehet mondani, hogy bár ezek a diszruptív technológiák, mint a drónok vagy a mesterséges intelligencia, valóban alacsony belépési küszöbbel rendelkeznek, tehát bárki hozzáférhet, de aki igazán professzionálisan és kivédhetetlen módon akarja őket használni, annak már komoly ipari háttérre van szüksége, mint például Ukrajnában vagy a Palantir nevű amerikai cégnél. Ehhez ipari, tudásbeli, és mindenekelőtt pénzügyi háttér kell. A kereskedelmi forgalomban kapható kisméretű FPV-drónok ellen azonban a hadiipar által fejlesztett drónzavaró eszközök 99 százalékos hatékonysággal már most is működnek. Ezekkel le lehet szedni őket az égről. És ha a katonai tevékenységet nézzük: a nyugati hadiipar, bármennyit is kritizáljuk, még mindig technológiai fölényben van.

Ez lehet gépágyú, lehet lézer. Ezek prototípusai már most is csapatpróbákon vannak. Egy-két éven belül várható, hogy lesz olyan rendszer, amely az akkori harctéri drónok jelentős részét képes lesz hatékonyan megsemmisíteni.

– Félve kérdezem: elképzelhető, hogy egy terrorszervezet, amelynek bőven van pénze, komolyabb drónnal egy nagygyűlésen célba vegyen egy politikust? Oda nyilván nem lehet légvédelmi ütegeket felállítani. Egy drón átrepül a tömeg fölött, és bumm.

– Elméletileg igen, ez lehetséges, de ezek az eszközök már jól kivédhetők zavarórendszerekkel. Ha például a színpad négy sarkára felállítanak egy-egy antennát – amelyek nagyjából cipősdoboz méretűek, azokkal már meg lehet akadályozni a drónok támadását.

– Remélem, erre előbb gondolnak majd a titkosszolgálatok, mint a terroristák.

– Már gondolnak rá. Érdekességként: amikor Netanjahu Magyarországon járt, és megkoszorúzta a Duna-parti cipők emlékművét, a híradófelvételeken is látszottak a drónzavaró antennák. Tehát ezeket a rendszereket már most is alkalmazzák.