SZEMPONT
A Rovatból

Herczog Mária: „A köztársasági elnök esetében súlyosbító tény, hogy ő államtitkárként, miniszterként felelős volt a gyermekek védelméért”

A gyermekvédelmi szakember szerint Novák Katalin kegyelmi döntése azt üzeni, hogy az államfő nem tekinti gyermekvédelmi szempontból veszélyesnek a volt bicskei igazgatóhelyettest, aki megpróbált eltussolni egy pedofil bűncselekményt.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. február 06.



A bicskei gyermekotthon egykori igazgatója legalább tíz kiskorú fiút zaklatott szexuálisan 2004 és 2016 között. Helyettese tudott a bűncselekményekről, de nem tett semmit, sőt arra kényszerített egy áldozatot, hogy vonja vissza a vallomását, egy másikat pedig 5 ezer forinttal próbált rávenni ugyanerre. Elítélték, mégis kegyelmet kapott Novák Katalin köztársasági elnöktől, a kormány volt családügyi miniszterétől. A döntést Varga Judit akkori igazságügyi miniszter is ellenjegyezte.

Az elítélt igazgatóhelyettes ezután bármikor foglalkozhat újra gyerekekkel, hiszen kaphat erkölcsi bizonyítványt. Ami külön pikánssá teszi a helyzetet, hogy a szabályok szerint egy pedagógusnak nem is „sima” erkölcsi bizonyítványt kell kapnia, hanem speciálisan olyan okmányt, mely arról tanúskodik, hogy semmilyen gyermekbántalmazási ügyben nem volt elmarasztalva. És az elnöki kegyelem után ez is kiadható.

Novák Katalin döntése nagy felháborodást keltett, nemcsak szakmai körökben. Herczog Mária szociológus évtizedek óta foglalkozik a gyermekvédelemmel. Vele beszélgettünk a következményekről.

– Hogyan lesz itt Európa legszigorúbb gyermekvédelme ezek után?

– Sehogy. Itt van még két további probléma a már sokunk által elmondottak mellett. Az egyik, hogy a Magyar Nemzet, ha jól olvasom, még azt is felvetette, hogy ez egy koncepciós per volt, és megkérdőjelezi az első, a másodfokú bíróság és a Kúria döntését is, amely helybenhagyta az ítéletet, tehát az igazságszolgáltatás működését kérdőjelezik meg. Ez finoman szólva is érdekes további kérdéseket vet fel.

Az eljárás során a gyerekek panaszai alapján bebizonyosodott, hogy ez a dolog így volt, és hát sajnálatos módon megtörtént.

Én magában ezt is egy nagyon drámai dolognak tartom. A másik pedig, hogy arra hivatkozik többek között a Magyar Nemzet is, ami gondolom, kormányzati üzenet, hogy az illető nagyszerű pedagógus és síedző, aki a gyerekeket sportversenyekre és Felcsútra vitte, és mindenhova, ahova kellett, mintha az egyik dolog kioltaná a másikat, és ezáltal elfogadható lenne, hogy valaki gyerekeket pénzzel és fenyegetéssel rábír a vallomásuk visszavonására. Arról nem beszélve, hogy azt is emlegetik, egyedül van a felesége, meg a 85 éves édesanyja Erdélyben.

Ez érdekes megközelítés ugyancsak, hogy a büntethetőség és mentesség szempontjából mennyiben kell ezt figyelembe venni.

Ezen túlmenően is, amit minden szakember említ, és ezt rettenetesen fontos hangsúlyozni, nagyon sok év alatt sikerült elérni, hogy a magyar büntetőjog azokban az esetekben, amikor a gyerekek elleni erőszak bármilyen formája fordul elő, eltiltsa az érintettet a büntetés letöltését követően is a gyerekek közelében tartózkodástól, illetve a velük való munkától. Viszont ebben az esetben a köztársasági elnök mentesítette az elítéltet a büntetett előélet, a közügyektől való eltiltás hatálya és foglalkoztatási tilalma alól is, tehát ez azt jelenti, hogy ő a kegyelem megadása óta már dolgozhatott újra gyerekekkel, minden következmény nélkül, és kaphat erkölcsi bizonyítványt, választható és választó. Ez ugyancsak nagyon súlyos kérdéseket vet föl. Ez azt jelenti, hogy ez a kegyelem tulajdonképpen megkérdőjelezi az ítélet hitelességét, illetve a történteket, és nem tekinti gyermekvédelmi szempontból veszélyesnek őt, a bizonyítékok és az ítélet ellenére sem.

– Nem úgy kell-e működnie a gyermekvédő államnak, hogy egy ilyen eset után a törvényhozók megnézik, hogy hol szükséges módosítani, vagy hol lehet olyan újabb mechanizmusokat kialakítani, hogy ilyen eset ne történjen meg?

– Így van.

– Történt ilyen?

– Ez nem történt meg ebben az esetben sem, ahogyan a hasonló esetekben sem. A hazai, gyerekekkel foglalkozó szakemberek nagyon jelentős erőfeszítéseket tettek az elmúlt 30 évben annak érdekében, hogy olyan képzések, továbbképzések, módszertani anyagok, kutatások szülessenek, amelyek a megelőzést, a felismerést és a segítségnyújtást támogatják bármiféle bántalmazás esetén. Általában a szexuális bántalmazás az, ami a leginkább kiveri a biztosítékot, miközben a fizikai és a lelki bántalmazás is ugyanolyan ártalmas, bár ezt a közvélemény kevésbé értékeli súlyosan, vagy sokan nem tekintik bántalmazásnak. A bántalmazás minden formáját tiltja a törvény és számtalan szakmai szabály a családban és az intézményekben is, mindenféle ellátás során. Ebben az esetben azon túl, hogy az érintett gyerekek súlyos szexuális visszaélések áldozatai voltak,

megkérdőjelezték az általuk elmondottakat, nem hittek nekik azok a felnőttek, akiknek a gondjaira voltak bízva, sőt, miután nyilvánvaló volt, hogy ez megtörtént, csalásra, hazugságra akarták rávenni őket. Ez kimeríti az érzelmi és intézményes bántalmazás fogalmát is. Ennek a kártételnek a szakmai, érzelmi súlyát nehéz túlértékelni.

A kegyelmi döntés megerősíti, hogy az eddigi erőfeszítések ezen a téren nagyon szerény sikerrel jártak. A korábban működött szakminisztériumnak is többféle módszertani anyaga jelent meg a bántalmazás megelőzéséről és kezeléséről, a jelenlegi kormányzat regnálása óta is. Ezek az anyagok gyakran nem érik el azokat a szakembereket, akiket kellene, illetve nem épülnek be a szemléletbe, gyakorlatba. Sokszor megtörténnek ezek az esetek, többnyire rejtve és következmények nélkül maradnak, vagy amit ebben az esetben láttuk, nem tűnnek olyan nagyon súlyos problémának a gyerekekkel foglakozó szakemberek számára. Bicskén sokan tudtak arról, hogy mi történt, volt, aki emiatt hagyta ott a munkát, mert nem tudott fellépni a visszaélések ellen, noha megpróbálták évekkel korábban, de a gyerekek vallomásait akkor is visszavonatták.

– Hogyan lehet egy ilyen intézménybe belelátni? Hogyan lehet a gyermekekkel tudatosítani, hogy milyen jogaik vannak? Hogyan lehet ebből intézményesített gyakorlatot csinálni, rendszeresen monitorozni az intézményeket, hogy ilyen esetek ne történhessenek meg?

– Elméletileg ez most is megtörténik, hiszen minden gyereknek van gyámja, aki független az intézménytől, és feladata a gyermekek védelmét ellátni, másrészt pedig évtizedek óta törekvés, hogy gyermekotthonok ne működjenek, a gyerekeket közösségben, családokban és rövid, átmeneti időre, kislétszámú lakóotthonokban helyezzék el. Az a cél, hogy átlátható, családias legyen a működés, mert a nagy intézmények olyanok, mint egy fekete doboz, és nem tudják a gyerekek egyéni fejlődési, érzelmi kötődési szükségleteit kielégíteni. Másrészt, elemi szükség lett volna, hogy

a gyerekeket a jogaikról felvilágosítsák, és legalább ilyen fontos volna, hogy olyan fajta programokban vehessenek részt, amiben megtanulják, hogy hogyan lehet nemet mondani olyan érintésre, közeledésre, vagy olyan viselkedésre, ami számukra kellemetlen vagy nem kívánatos.

És természetesen minden gyermekeket ellátó, gondozó, oktató intézményben kellene, hogy legyen olyan gyermekvédelmi, a gyermekek biztonságát szolgáló szabályzat, és ehhez kapcsolódó oktatás, amely minden gyereknek felhívja a figyelmét arra, hogy ha bármiféle panasza van, bármi olyasmi történik, ami az ő jogait sérti, akkor hová fordulhat bizalommal, anélkül, hogy ebből valami retorzió következne. A felnőtteknek is ismerniük kell ezt a szabályzatot, és kijelölni azokat, akik segítik a gyerekeket a panasztételben is. Ez a nemzetközi gyakorlatban abszolút elvárás, enélkül nem működhet semmiféle intézmény.

– De ilyesmi nem működött.

– Nyilvánvalóan nem működött. Én nem láttam a peranyagot, de nyilván nagyon fontos volna annak is utánanézni, hogy vajon volt-e ilyen jelzés a gyámok és hatóságok felé, de azt tudom, hogy

a gyerekek évekkel korábban is jeleztek, kértek segítséget és nem kaptak, viszont visszavonatták velük a vallomásukat.

A média feladata is volna azt megvizsgálni most, hogy minden gyerekintézményben, elsősorban Bicskén és más ismertté vált intézményekben azóta történtek-e lépések a gyerekek felvilágosítása, az ott dolgozók továbbképzése, a jelzőendszer kiépítése érdekében.

– Van törvény arra, hogy a gyermekekkel ismertetni kell a jogaikat? Van-e törvény arra, hogy érzékenyítő tréningeken a kell a gyerekeknek részt kell venni, hogy megtanuljanak nemet mondani? Ezeket előírja törvény?

– A jogaikra vonatkozóan van, hiszen az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye a magyar belső jog része, ez kötelezettséget jelent, és a magyar kormány ötévenként jelentést készít az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának arról, hogyan érvényesíti a gyereket jogait. Többek között arról, hogy tájékoztatja őket és a felnőtteket a gyerekek jogairól. Sajnos a Bizottságnak legutóbb is azt kellett megfogalmaznia, hogy

ezek a jogok sérülnek, nem kapnak a szakemberek, szülők és a közvélemény sem megfelelő tájékoztatást Magyarországon.

A Gyermekjogi Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy a szexualitással, a reproduktív egészséggel kapcsolatos felvilágosítást, illetve ismereteket át kellene adni, mert ezek abszolút hiányosak, illetve nagyon gyengék, esetlegesek sok évtizede hazánkban. A „gyermekvédelminek” nevezett, de attól nagyon távol lévő kormányzati jogszabály, amely nem engedi be a civileket az iskolákba, illetve tiltja a szexuális felvilágosítást, éppen ellenkező irányba tart, mert nemhogy a gyerekek nem kapnak felvilágosítást és segítséget, hanem éppen ennek a tiltása történik most.

– Ezek szerint a gyerekek nagyobb veszélyben vannak ezen a téren, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

– Igen, ezt nyugodtan mondhatjuk. Az UNICEF készített egy felmérést arról, hogy azt követően, hogy a kormányzat ezt a tiltást bevezette,

a szülők 85 százaléka azt mondta, hogy ő igényt tartanak arra, hogy az iskola felvilágosítással foglalkozzon, mert ők erre nem érzik magukat elég felkészültnek.

Ugyanakkor a gyerekek védelme érdekében ez fontos lenne. Ennek ellenére sem nem történik ez meg.

– Visszatérve a kegyelemre. Ha jól tudom, ez az eljárás egy előterjesztéssel indul, amit az igazságügyminiszter nyújt be a köztársasági elnöknek. Tehát nem arról van szó, hogy van egyetlen egy ember szubjektív döntése ez a kegyelem, hanem ez intézmények során ment keresztül.

– A jogalkalmazók egész sora gondolkozik így ezek szerint, ami nagyon súlyos gyermekbántalmazás önmagában, ezt rendszerbántalmazásnak nevezzük, ráadásul

a köztársasági elnök esetében súlyosbító tény, ha lehet fokozni, hogy ő államtitkárként, miniszterként felelős volt a gyermekek védelméért,

és nagyon büszke arra, hogy e téren milyen jelentős tevékenységet fejtett ki.

– Ez annyit jelent, hogy azért még maga Novák Katalin nemet mondhatott volna, hiába terjesztik neki elő a kegyelmi határozatot.

– Bizonyosan, de nem ez az első eset, hogy általános felháborodást vált ki ezzel. Nagy szükség lenne a társadalmi vitára, és arra, hogy a döntéshozók, politikusok szóba álljanak a különböző szakmák képviselőivel, szakmai szervezetekkel, hogy a gyerekek tényleges védelme megvalósítható legyen.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lattmann Tamás: Ha ez bejön Orbán Viktornak, lehet, hogy más uniós politikusok is meg fogják csinálni a saját soros elnökségük alatt
A nemzetközi jogászt szerint Orbán Viktor kockáztat, de pörög a neve, és ezen nyerhet is. A Patrióták Európáért nevű frakció összehozásával sikert ért el, viszont ebben Le Penék belépése után csak másodhegedűs lehet.


Még csak alig több, mint egy hete Magyarország az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, de Orbán Viktor máris komoly politikai vihart kavart egyes lépéseivel. Kijevi, moszkvai, majd pekingi útja váratlanul érte az európai vezetőket, akik nem győzték posztjaikban és nyilatkozataikban hangsúlyozni, hogy a magyar miniszterelnök nem az unió nevében tárgyal. Ő ezt nyíltan nem is állítja, de megszólalásaiban mégis igyekszik komoly játékosként feltüntetni magát a nemzetközi politikában. A Patrióták Európáért frakció megalakításával, majd Le Penék csatlakozásával pedig egy látványos sikert is elért az uniós színtéren, hiszen az új közösség mindjárt az Európai Parlament harmadik legnagyobb erejévé vált.

Mit akar valójában Orbán Viktor? Lehet-e bármilyen szerepe egy orosz-ukrán béketárgyalásban? És mekkora politikai haszna származhat új frakciójából, ha ott nem a Fidesz a legnagyobb párt? Erről kérdeztük Lattmann Tamás nemzetközi jogászt.

– Az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége még csak nyolc napja tart, de finoman szólva sok minden történt. Orbán Viktor alaposan felkavarta az uniós politika amúgy sem túlzottan álló vizét. Elég, ha csak a gyors egymás után következő kijevi, moszkvai és pekingi utakra gondolunk. Általában jellemző, hogy ennyire nagy hévvel kezdődjön egy soros elnökség?

– Jellemzően nem. Alapvetően ott van egy félreértés, amire persze politikai szereplők mindig rá tudnak játszani, hogy az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége sokkal inkább egy belső munkaszervezési feladat, nem pedig egy külső képviselet.

Nem csoda, hogy különböző európai uniós politikai aktorok egymás hegyén-hátán mondják el folyamatosan, hogy a soros elnökség nem arra való, amire most használják, Orbán Viktor pedig nem az Európai Unió nevében beszél.

Hiszen az Európai Unió külügyi képviseletére nagyjából mindenki másnak komolyabb hatáskörei vannak. Az Európai Tanácsot magát a Tanács elnöke képviseli, az Európai Bizottságot, vagyis az Európai Uniót, mint olyat, a külügyi főképviselő – aki a bizottság elnökhelyettese. Itt az egyik zavart az okozza, hogy Orbán Viktor úgy adja elő magát, és Vlagyimir Putyin is úgy beszél róla mint EU-elnökről, de az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége soha nem egy személy, hanem egy állam. Ennek az államnak ugyan a képviseletében eljárhat Orbán Viktor miniszterelnök, de bármit, amit mond, a magyar állam nevében mondja, nem pedig az Európai Unió nevében. Természetesen a belpolitikai kommunikációban Orbán és magyar kormány ezt úgy adja el, hogy ő egy fontos szereplő, ő képviseli az Uniót. Csakhogy ezt maga az Unió nem gondolja így, ez látszik is a nyilatkozatokból. És persze Vlagyimir Putyinnak is nagyon jó, hogy ő úgy kommunikálhat Orbán Viktorról, mint aki az Európai Uniót képviseli, ami ugyan nem igaz, de ez annyira Putyint sem kell, hogy zavarja, mert ő is alapvetően a saját belső közönségének játszik, ez is politikai kommunikáció.

Miután lepattan róla Orbán Viktor, Putyin azt tudja mondani az oroszoknak, hogy lám, még az Európai Unió elnöke is lepattant rólam, annyira kemény vagyok.

Tehát igazából a politikai kommunikációs célokat remekül szolgálja, hogy ezeket a finom különbségeket ne magyarázza el senki. De a lényeg az, hogy a Tanács soros elnöksége, ami most Magyarországé, nem egy személyhez kötődik, hanem egy államhoz, és ennek a feladata az, hogy az Európai Unió belső, elsődlegesen jogalkotási folyamatait koordinálja, elősegítse, működtesse.

Ez a pozíció nem külső képviseletről szól, soha nem is szólt arról, és jellemzően az elmúlt évtizedekben, amióta létezik, ennyire direkt módon nem is próbálta senki egy ilyen külső képviseletre, önmaga jelentőségének növelésére felhasználni.

Ez egy sajátos politikai kommunikációs játék.

– Orbán Viktor ezt békemissziónak nevezi. Egyébként mi érdeke, mi haszna lehet még ezekből a tárgyalásokból akár neki, akár az Európai Uniónak?

– Konkrétan nem tudom, hogy milyen haszna lehet belőle, de egyvalami biztos: egy politikai szereplő számára a kapcsolatteremtés, a kapcsolat fenntartása bármikor konvertálható bármilyen előnyre, haszonra, ezért is csinálják, a diplomáciának ez az egyik legfontosabb feladata. Hogy pontosan mit szeretne elérni, nem tudhatjuk.

Befelé nyilvánvalóan azt, amiről szól is a kormányzati média napok óta, hogy lám, Orbán Viktor mekkora főnök a világon, mindenki odafigyel rá, megoldja a világbékét is akár.

Aztán vagy megoldódik a világbéke, vagy nem – leginkább valószínűleg nem –, de teljesen mindegy, mert a lényeg az, hogy a politikai kommunikációban lehet rajzolni egy képet, ahol Orbán Viktor egy globális nagyszerűségű, globális befolyású politikus.

– Nagyon sok európai politikus is megszólal, ki keményebben, ki visszafogottabban. A világban – akár Európában, akár azon kívül – milyen visszhangja van annak, hogy az Unió soros elnök államának vezetője Kínában, Oroszországban tárgyal?

– A politikai hatása ennek mindenhol érezhető. Orbán Viktor számára ez egy tökéletesen jó lehetőség arra, hogy emelje magát és a saját befolyását. Még akkor is, ha ez egy kudarcos körút lesz, nem tör ki a világbéke, abból a szempontból ez nagyon fontos neki, hogy az ő neve most „pörög”. És ami azt illeti, a helyében a világ összes politikusa ugyanezt csinálná valószínűleg. Ez tehát nem feltétlenül Orbán Viktor-specifikus dolog, és nem is biztos, hogy érdemes nagyon intenzíven kritizálni miatta Orbán Viktort. Csakhogy azt idáig minden nyugat-európai politikus érezte az elmúlt sok évben, hogy a Tanács soros elnökségét erre használni potenciálisan visszaüthet. Mert el lehet mondani a választóknak, hogy én vagyok a világon a legfontosabb, de

amikor utána nem történik semmi, akkor visszaharap a valóság,

és kibukik, hogy mégsem az illető politikus a legfontosabb a világon. Ezt más nyugat-európai államokban, ahol régebb óta játsszák ezt a játékot, a politikusok már beárazták: nem érdemes megpróbálni ezzel operálni, mert lehet, hogy sokkal fájdalmasabb, amikor az emberek rájönnek, hogy meg lettek vezetve. Ezért nem történt az elmúlt években így, Orbán Viktor viszont most eljátssza ezt a játékot.

Ha bejön neki, lehet, hogy más uniós politikusok is meg fogják csinálni a saját soros elnökségük alatt.

De ettől függetlenül, amikor a nemzetközi médiában megjelenik, hogy Orbán Viktor tárgyal Putyinnal vagy Kínával, akkor általában nem állnak neki szétszálazni, hogy most ő az EU-elnökség képviselőjeként ment vagy nem. Ott annyi lesz a hírekben, hogy Orbán Viktor, és a hírfogyasztóknak is ez marad meg. Azaz Orbán politikai ázsiója fog megnőni, és valószínűleg ez is volt a cél. Mivel nem biztos, hogy lesz eredmény, ez politikailag némileg kockázatos, a miniszterelnök viszont láthatóan úgy döntött, hogy vállalja ezt a kockázatot.

– Az intenzív kezdés után mi várható? Unalmasabb tárgyalások, monoton bürokratikus munka?

– Igen, ahogy a legelején mondtam: az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége egy belső szervező, orientáló, koordináló munka, nem pedig külső képviselet. Orbán Viktor egyéni munkabírásának függvénye, hogy milyen intenzitással bírja ezt a dolgot tovább csinálni. Ugyanis van egy nagyon fontos szempont: hogy

a most induló magyar soros elnökségnek az európai uniós struktúrában nem sok dolga lesz. Ugyanis választási évben vagyunk,

most áll össze egy vadonatúj Európai Parlament, most kell majd megválasztani az új bizottsági elnököt, aztán összerakni az új bizottságot. Az új bizottság az én tippem szerint október előtt egészen biztos, hogy nem lesz operatív, mert addig még elszórakozik az összeurópai politika a biztosjelöltekkel, folyamatos viták várhatóak. Ez nem kizárólag magyar történet, de várható, hogy amikor Orbán Viktor biztost jelöl, mondjuk érdemei elismeréséül Bóka Jánost, akkor kitör a lázadás az Európai Parlamentben. Ahogy annak idején Navracsics Tibor esetében is volt vita, Trócsányi Lászlót mint jelöltet pedig egyenesen vissza is tudták nyomni. Októberre mondjuk, hogy talán összeáll egy bizottság, és amíg nincsen meg a két bizottság, addig nincsen jogalkotás, mert nincs, aki elkezdje a folyamatot, aki letegye az asztalra javaslatokat. A belga elnökség, aminek most lett vége, nagyon intenzíven dolgozott azon, hogy üres asztalokat hagyjanak maguk után, hogy minél több mappát lezárjanak, még a magyar elnökség előtt. Ez azt jelenti, hogy ez a belső szervező, koordináló munka nagyon sok erőforrást nem feltétlenül fog lekötni, mert nem lesz sok ilyen feladat. Aminek köszönhetően a soros elnökség keretében

a magyaroknak lesz energiája, erőforrása, hogy az ilyen külpolitikai barbatrükkökre fókuszáljanak.

Én nem tartom lehetetlennek, hogy egy külpolitikai szempontból elég intenzív és aktív elnökségi időszak lesz. Az egy másik kérdés, ismétlem, hogy a soros elnökségnek nem ez lenne elsődlegesen a feladata. Ugyanakkor azt is fontos elmondani, hogy a politika, különösen a külpolitika, egy kicsit tényleg olyan, mint a támadó jellegű futball, azaz mindig kapura kell menni.

– Ha már focis hasonlat: az elmúlt napokban az európai politikában Orbán Viktor más területen is tudott „gólt rúgni”: megalakult a Patrióták Európáért EP-frakciója, ráadásul csatlakozott hozzájuk Le Penék Nemzeti Tömörülése. Mekkora siker ez egy olyan pártnak és vezetőjének, akiket nem is olyan régen talán még a frakciónélküliség veszélye fenyegetett az Európai Parlamentben?

– Abból a szempontból mindenképpen siker, hogy a Fidesz EP-képviselői nem frakció nélkül fognak ülni az Európai Parlamentben. Mert az európai parlamenti feladatok leosztásánál ez is nagyon fontos. De az eddigi hírek alapján, amik informálisan hozzám eljutottak, azért ezt a patrióta frakciót – fogalmazzunk úgy – nem tervezik agyonbombázni bizottsági elnöki helyekkel és hasonlókkal. De az is nagyon fontos, hogy a folyamatban lévő jogalkotási eljárásokban vagy egy jogalkotási eljárásban is egy EP-képviselőnek legyen felelős, mondjuk raportőr, vagyis jelentéstevő feladata. Ez is majdnem lehetetlen egy frakció nélküli képviselő számára. Ahhoz képest viszont, hogy az Európai Néppártból, a legnagyobb frakcióból esett ki Orbán Viktor pártja, ez mindenképpen egy visszalépés, akár a harmadik legnagyobb frakció lesz a PfE, akár nem. És ami nagyon érdekes, hogy miért fogadták el vajon Marine Le Penék belépési szándékát.

Ezzel ugyanis ebben a frakcióban Orbán Viktor is legjobb esetben maximum második szintű szereplővé válik.

A legtöbb, 30 főt a Le Pen-féle Nemzeti Front hozza, így ez nem lesz Orbán Viktor kvázi saját frakciója. Ráadásul nem ez lett a nagy, egységes, új jobboldali frakció. Egyrészt mert annyira nem is nagy, másrészt mert ez igazából a szélsőjobboldal újraosztása. Ha gonoszak akarunk lenni, akkor fogalmazhatunk úgy, hogy a Fidesz belépett az ID csoportba (Identitás és Demokrácia, az EP euroszkeptikus, radikális jobboldali csoportja), ami hálából megváltoztatta a nevét, hogy ne legyen annyira ciki. Ha Le Penék pozícióba, a kormány közelébe kerültek volna Franciaországban a hétvégi választáson, akkor elképzelhető, hogy megmaradt vagy nőtt volna a gravitációs erejük az ID-n belül, és akkor maradtak volna abban a frakcióban. Nekem ezért volt egy picit furcsa, hogy úgy döntöttek, hogy beállnak ebbe a történetbe, de azért azt meg kell hagyni, hogy itt nem ült el még a csatazaj. A következő hónapokban, években, ezért várhatóan lesznek mozgások ezen a területen.

– Le Penék belépésével az is kérdésessé vált, hogy ki az új frakció vezetője: a Fidesz, akik lényegében összehozták azt, vagy a Nemzeti Tömörülés, akik a legtöbb tagot adják.

– Szerintem nem kérdés.

Az új frakció elnöke Le Pen-párti politikus lett, aki egyébként a francia miniszterelnök lett volna, ha összejön nekik a győzelem.

Számomra nem kérdés, hogy ennek igazából Le Pen lesz a vezetője, ugyanakkor az biztos, hogy Orbán Viktornak lesz befolyása a döntésekre, még ha nem is döntő befolyása, de ismét visszatérek az előző pontra: ezért mindig több, mint a semmi, azaz a frakciónélküliség.

– Az Európai Konzervatívok és Reformisták kikosarazta Orbán Viktort, most pedig fej-fej mellett van a két párt taglétszáma, és még nem zárult le, hogy hova hányan csatlakoznak. Van valami jelentősége annak, hogy a két kisebb párt közül melyiknek van akár csak eggyel is több képviselője?

– Azt majd a jövő fogja eldönteni a parlamenti működés során, hogy e között a két frakció között lesznek-e valamiféle egymást erősítő szinergiák, amikkel együtt tudnak majd működni, vagy ne adj Isten kialakul valami huzakodás a sok szereplő között.

Azt tudjuk, hogy vannak alapvető feszültségek Giorgia Meloni és Le Pen között, ahogy én borítékolom, hogy most már vannak feszültségek Meloni és Orbán között is.

Azt is tudjuk, hogy Meloni elkezdett egy mozgást a közép felé, és az ECR-ben több olyan párt is van – például a lengyel PiS – amelyik hasonló irányt mutat. Éppen ezért nem tartom valószínűnek, hogy a két frakció között valamiféle nagyon komoly együttműködés legyen, mert Orbán Viktor politikai irányvonala nagyon nem erre mutat. De ezt alapvetően az idő fogja eldönteni.

– Patrióta, nacionalista és a nemzeti szuverenitást képviselő pártok szövetsége ez. Ilyen alapokon mennyire lehet tartós egy ilyen sok országot képviselő csoport, ahol az alapvető érdekek ennyire különbözőek lehetnek?

– Szerintem már most is hatalmas különbségek vannak az egyes tagpártok ilyen-olyan elképzelései, elgondolásai között. Mindjárt itt van például a Flamand Érdek Pártja, amelyik Belgiumban a regionalitás, az autonómia pártján áll, célja, hogy legyen önálló Flandria, és mellettük ott van Spanyolországból a Vox, ami „az állam mindenek fölött” elvet vallja, gyűlöli a baszkokat, meg a katalánokat, és súlyosan ellenzi az autonómiát is.

Az már csak a hab a tortán, hogy ilyen társaságban Orbán Viktor hogyan tudja eladni akár a határon túli magyarok autonómiájának gondolatát.

Ezeket az ellentéteket egy ideig le lehet fojtani azzal, hogy most nincs vita, a megalakulás öröme van. De azt mutatja a gyakorlat, hogy egy idő után ezek össze tudnak törni egy pillanat alatt. A kedvenc példám a 2007-ben az ITS (Identity, Tradition, Souverenity) néven futó frakció volt, ami ugye 2007. január 1-től novemberig működött, dicsőséges 10-11 hónapig. 2007. január elsejével Románia EU tag lett, és a szélsőjobboldali Nagy Románia Párt lett az ötödik, amivel ezt a frakciót létre tudták hozni. Itt az olasz fasiszták vitték a prímet akkor. Eldöcögött a rendszer gond nélkül egy ideig, amikor aztán az év őszén megtörtént a baj, mert Rómában egy román állampolgárságú roma férfi leszúrt valakit. Mire a frakcióülésen fölállt az olasz fasiszta, és közölte, hogy minden román cigány. Nyilvánvalóan a Nagy Románia pártosok ettől boldogtalanok lettek, azonnal kiléptek, és szétesett az egész. Tehát nem lehet azt garantálni, hogy egy ilyen struktúra mindig nagyon klasszul működni fog. Mindig lehetnek vagy később előjöhetnek olyan problémák, amik töréspontkohoz vezetnek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: A kijevi gyerekkórházat orosz robotrepülő találta el, bármit is hazudik Moszkva és a magyar kormánymédia
Az Oroszország-szakértő több pontban szedte össze a bizonyítékokat arra, hogy miért hamis az állítás, amit a kormánypárti média is átvett, miszerint Patriot rakéták okozták volna a szörnyű bombázást.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, súlyos orosz támadás ért egy kijevi gyerekkórházat, több gyerek megsérült. A Magyar Nemzet pedig ezzel kapcsolatban az orosz propaganda dezinformációját tálalta, ami szerint amerikai Patriot rakétákkal találták el az intézményt.

Ezzel kapcsolatban hosszú magyarázó posztot tett közzé Rácz András Oroszország-szekértő. Bejegyzésében azt írja: „A kijevi gyerekkórházat orosz H-101-es robotrepülőgép találta el, bármit is hazudik Moszkva (és a magyar kormánymédia)”.

Ezután pontokba szedi, hogy mik a bizonyítékok az orosz támadásra:

„1. Egyrészt, több térfigyelő kamera is rögzítette a robotrepülőgép becsapódását. A H-101-es viszonylag lassú, hangsebesség alatti típus, így normál térfigyelő kamerák is képesek értékelhető felvételeket készíteni róla. Nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető alakja van.

2. Másrészt, a becsapódás helyszínén az ilyenkor megszokott módon igyekeznek összegyűjteni a támadó fegyver darabjait is (teljesen rutin munka), és a darabokból is megállapítható, hogy H-101-es volt.

3.Harmadrészt,

a kórházat ért pusztítás egyszerűen túl súlyos és túl kiterjedt ahhoz, hogy légvédelmi rakéta okozhatta volna, hiába állítják ezt az oroszok.

Ők két típusról beszélnek, a NASAMS-ről és a Patriot-ról. A felvételeken viszont jól látszik, hogy a kórház egy kisebb épülete részben leomlott, a főépületben is súlyos károk keletkeztek és a robbanás több száz méteres körzetben betörte az ablakokat.”

Arról is ír, hogy a szóban forgó „egy régebbi, hangsebesség alatti, repülőgépről indítható, sugárhajtású eszköz. Felszerelhető hagyományos robbanófejjel is (ez a H-101-es változat), vagy termonukleáris töltettel is (H-102). A három, hadrendben álló orosz hadászati bombázórepülőgép típusból kettő, a Tu-95 és a Tu-160 biztosan képes indítani a H-101-et.”

Rácz András arról is ír, hogy „Kijevet a Patriot légvédelmi rendszer PAC3-as rakétái védik. Ezekben a robbanótöltet mintegy 18 kilogramm tömegű. A NASAMS által használt Sidewinder rakéták töltete mintegy 9 kilogramm, és a másik, NASAMS-ből kilőhető rakéta, az AIM-120 AMRAAM robbanófeje is csak mintegy 20 kilogramm.

Ezeknek a légvédelmi rakétáknak a robbanótöltete egyszerűen nem elég nagy ahhoz, hogy akkora, strukturális pusztítást végezzen, mint ami az Ohmatdit kórházat érte.”

Plusz egy pontként megjegyzi, hogy a „történet orosz tálalása fontos tanulságokkal szolgál az orosz információs hadviselés működéséről is. Az orosz propaganda azzal vádolja Ukrajnát, hogy nyugati fegyverek találták el a kórházat. Egyszerre emlegetnek az oroszok Patriot és NASAMS légvédelmi rakétákat is, mint lehetséges okokat.” Hozzáteszi: „Újdonságot legfeljebb az jelent, hogy a magyar közmédia, ideértve a szebb napokat látott Magyar Nemzetet is, szemrebbenés nélkül terjeszti a támadásról szóló orosz narratívát, a kritikai megközelítés árnyéka nélkül... egy olyan tragikus eset kapcsán, mint egy gyerekkórház elleni támadás, eddig ilyet még tőlük sem láttunk”.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András Orbán békemissziójáról: Se terve, se mandátuma, se hitelessége nincs – így pedig nem lehet közvetíteni
A szakértő szerint a féléves magyar EU elnökség végén éppúgy háború lesz, mint az elején. Azt is leírta, hogy miért.


Nem fog békét hozni Ukrajnában Orbán Viktor „békemissziója” Rácz András szerint.

Az Oroszország-szakértő a Facebokkon közzétett elemzésében azt írta, hogy a háborút jelenleg a katonai események dinamikája határozza meg, mindkét fél fegyverrel akarja elérni a céljait.

„Másrészt, Orbánnak se terve, se mandátuma, se hitelessége nincs - így pedig nem lehet közvetíteni.”

Rácz szerint a háború mostani fázisában mindkét fél abban bízik, hogy belátható időn belül katonai erővel rá tudja venni az ellenfelet a politikai céljainak megváltoztatására.

„Az orosz vezetés meg van győződve róla, hogy tovább bírja élőerővel és hadianyaggal, mint ameddig a Nyugat támogatása kitart Ukrajna mögött - ha pedig elapad a nyugati gazdasági-politikai-katonai támogatás, akkor Ukrajna záros időn belül elveszíti a háborút.

Az ukrán vezetés ennek az ellenkezőjét reméli: tartós, magas szintű nyugati támogatással képesek lehetnek olyan mértékben degradálni (értsd: kivéreztetni) Oroszország katonai képességeit, hogy Moszkva kénytelen legyen feladni az Ukrajnával kapcsolatos politikai és katonai céljait.”

Rácz úgy látja, hogy a novemberi amerikai elnökválasztás értelemszerűen kulcsfontosságú mindkét fél számára, de bárki is győz, 2025 január 20. előtt nem fog hivatalba lépni.

„Még ha egy új amerikai adminisztráció (Ukrajna támogatásának folytatása helyett) valóban meg is próbálná rákényszeríteni a harcoló feleket a békekötésre, ez semmiképp sem fog tudni jövő év januárjánál előbb elkezdődni. (...) Ez az időtáv pedig bőven túlnyúlik a magyar EU-elnökség december végéig tartó mandátumán.

Azaz szaladgálhat Orbán Viktor fel-alá a világban annyit, amennyit csak akar, visszaélve az EU-elnökség adta láthatósággal, de a háború folyására ez rövid, hat hónapos távon semmiféle érdemi hatást nem fog gyakorolni.”

A másik tényező Rácz szerint maga maga Orbán Viktor és a magyar külpolitika működése.

„Egyrészt, bármiféle sikeres békeközvetítéshez kell egy terv. (...) Ilyen terve viszont Orbánnak nincs. (Gyengébbek kedvéért: az "Azonnali tűzszünetet, most!" az nem terv, hanem egy üres lózung. Egyetlen valós hatása lenne: legitimálná az orosz területi hódításokat)”

Rácz András úgy látja, hogy Orbánnak mandátuma nincs a közvetítésre.

„A harcoló felek egyike sem kérte fel őt közvetíteni. Nem képviseli az Európai Uniót sem (hiába próbált úgy tenni a "békemisszió" elején), a NATO-t pedig még annyira sem.”

Rácz szerint Orbánnak hitelessége sincs, mert „a saját szövetségi rendszerén belül példátlan módon el van szigetelve”.

„A féléves magyar EU elnökség végén éppúgy háború lesz, mint az elején. Ami, tegyük hozzá, tragédia. A "békemisszió" pedig ezen egy jottányit sem fog változtatni” - írta a szakértő.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
MÁV-vezető: A vasúti kocsik 40-50 éve nem ezekre a klimatikus viszonyokra készültek
Csak a vonatok 40 százalékán van klíma. Nem véletlenül kérték, hogy aki teheti, busszal vagy autóval utazzon a hőségben.


„A vasúti kocsik 40-50 évesek és a gyártás során nem a mostani klimatikus viszonyokra készültek” - mondta az RTL-nek Kormányos László, a MÁV-Start vezérigazgató-helyettese, éppen ezért a mostani irdatlan hőségben nem javasolt a vonatozás a klíma nélküli szerelvényekben.

Ahogyan beszámoltunk róla, a MÁV Zrt. tájékoztatása szerint

az extrém hőségben gyakrabban meghibásodhatnak a többnyire túlkoros vasúti járművek, berendezések és a sínek.

Hozzátették, a járműparkjuk jelentős része még nem klímával, hanem úgynevezett légjavító-berendezéssel van felszerelve, és ezek a készülékek nem bírnak a 35 fokos vagy azt meghaladó hőséggel.

Kormányos az RTL-nek azt mondta, munkatársaik azon dolgoznak, hogy könnyebbé tegyék az utasok helyzetét ebben a számukra is nagyon nehezen viselhető szituációban. Hozzátette, nem véletlenül kérték azt, hogy aki teheti, halassza el az utazását, vagy utazzon busszal vagy autóval, amíg ekkora a hőség.

„A vasúti kocsik 40-50 évesek és a gyártás során nem a mostani klimatikus viszonyokra készültek”

- mondta a MÁV-Start vezérigazgató-helyettese. Hozzátette, csak a vonatok mintegy 40 százalékán van klíma.

Link másolása
KÖVESS MINKET: