SZEMPONT
A Rovatból

Eszterék négy gyerekkel költöztek Finnországba: „Nem akartam, hogy a gyerekeimet bedarálja az, ami otthon van”

Kultúrsokk, honvágy, a nyelvtudás hiánya – nem volt egyszerű az elmúlt egy év. A gyerekek azonban imádják, és nemcsak azért, mert mindenkinek zokniban kell lennie az oviban és az iskolában. A finn oktatási csoda nyomában.


Ha össze kellene foglalni, hogy miért lett a finn iskola példaértékű a világon, kiderülne, hogy nagyon fontos az oktatásba tolt pénz, de nem csak az számít. Az a bizalom, ami a tanárok felé árad a társadalom minden rétegéből, az a megbecsültség, az autonómia, amivel a pedagógiai módszereiket megválaszthatják, mind olyasmi, ami túlmutat az állami szinten az oktatásra szánt milliókon.

És van még valami, ami fájóan más, mint itthon: ott mindig a gyerekek állnak a rendszer középpontjában. Az ő érdekeik, az ő igényeik, az ő jóllétük.

Eszter és férje nagyot lépett tavaly nyáron: felszámolták otthoni életüket, és Finnországba költöztek négy gyerekükkel, akik közül a két kicsi még csak óvodás, két- és négyévesek. Ma már mindegyikük beszél finnül, és ha rájuk néznek, egy pillanatra sem bánták meg a döntésüket. De hogy kezdődött ez a kaland? A kitelepülő magyarok külföldi oktatási rendszerben szerzett tapasztalatairól szóló sorozatunkat most velük folytatjuk.

– Mikor és miért indultatok útnak?

– Tavaly augusztus 31-én szállt le itt velünk a gép, és a magyar oktatási rendszer miatt települtünk ki. Én nem akartam, hogy a gyerekeimet bedarálja az, ami otthon van. Nekem a lelkük is fontos, és nem gondolom, hogy a magyar rendszer bármelyik gyereknek is jót tenne azzal, hogy annyira leterheli őket, hogy nem marad idejük gyerek lenni, nem marad idejük játszani.

– Mi alapján döntöttetek Finnország mellett?

– Nyilván a fő szempont az volt, hogy az itteni oktatási rendszernek nagyon jó a híre, de ugyanakkor szerencsénk is volt, mert épp itt éltek olyan ismerőseink, akik segítettek nekünk az elindulásban: fordítani, dolgokat intézni, úgyhogy a kellemest a hasznossal így kötöttük össze.

– Mennyire volt nehéz az első időszak, mennyire nehéz kiigazodni a finn rendszerben?

– A kiigazodás még mindig nem könnyű. Szerencsére a lakhatás megoldása nem okozott gondot, abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy az ismerősünknek ez a ház, amiben most élünk, nagy volt, ők kisebbet kerestek, nekünk pedig pont megfelelt ez a méret, hiszen négy gyerekünk van. Így otthon eladtuk, amink volt, itt pedig ezt megvettük tőlük. Ettől függetlenül az első év, főleg nekünk, felnőtteknek, nagyon nehéz volt, minden téren.

Kultúrsokk, honvágy, a nyelvtudás hiánya (ez még most is kiszolgáltatottá tud tenni, hiszen a finn nyelv nem olyan, mint az angol, hogy a csapból is az folyik), nehézséget okoz és ezt a kiszolgáltatottság-érzést nehéz feldolgozni.

Az itteni társadalombiztosítási rendszer is elég bonyolult lett, amióta online működik, bőven el lehet csúszni egy banánhéjon is az útvesztőiben. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a szociális háló erős, megtart anyagilag, de azért nehéz kiigazodni azon, hogy kinek mi jár, honnan jár, mit kell hozzá beadni, szóval az egész indulás nem volt könnyű.

– Munkát is egyből találtatok?

– A legkisebb gyerekem most is csak kétéves, amikor kijöttünk, 9 hónapos volt, szóval nálam ez nem volt szempont, én most nyelviskolába járok. A férjem talált munkát, de nem tudott még elhelyezkedni a szakmájában, mert ahhoz kellene nyelvvizsga meg nyelvtudás. Azt nagyon furcsának tartom, hogy mind a két ország európai uniós, mégis minden egyes bizonyítványt, papírt külön el kell ismertetni, vagy ha nem sikerül elismertetni, akkor újra ki kell járni az iskolát, mert a finnek a saját képzésüket kérik. Néha elgondolkodom azon, hogy miért vannak nekünk, magyaroknak nemzetközileg elismert bizonyítványaink, ha nem fogadják el azokat. Ezzel nem vagyok kibékülve. A férjem most is egy cipőgyárban dolgozik, amíg a nyelvet meg nem tanulja rendesen. Amúgy egészségügyi dolgozó volt, mentős. De alkalmazkodunk a helyzethez, mondhatnám a célegyenesben vagyunk, kutyakozmetikát nyitunk a házunkban, mi most már ebben gondolkodunk. A garázst alakítottuk át, ott fog üzemelni.

– Mikor kezdődik Finnországban az iskola?

– Már augusztus 15-én elkezdődik, mi 31-én érkeztünk meg, ez egy csütörtöki nap volt, és a gyerekeim a következő kedden, 5 nap múlva már jártak iskolába.

– Hogy találtátok meg a megfelelő intézményt?

– Ez egy kicsi város, mondhatnám, egy nagy falu. Itt egyetlen nagy iskola van, sok-sok gyerek jár oda, de Finnországban amúgy sincs választási lehetőséged, itt oda jár a gyereked iskolába, ahol laksz. A nagyobbik lányom most lesz 11 éves, és most múlt 9 éves a kisebbik. Tavaly vesztettek egy évet, vagyis újra járták azt az osztályt, amit otthon már elvégeztek, mert meg kellett tanulniuk a finn nyelvet. Így most negyedikes és harmadikos a két gyerek. Ez azért nem volt kis váltás nekik semmilyen téren, de nincs nálam szerencsésebb ember, mert nagyon ügyesen alkalmazkodnak, nagyon okosak, könnyen, gyorsan megtanulták a nyelvet, úgyhogy nagyon büszke vagyok rájuk és nincs okom panaszra.

– Pedig a kultúrsokk, amiről beszéltél, nyilván őket is megérintette. Hogy élték meg az első napokat a finn iskolában?

– Izgultak nagyon, de minden élményük pozitív volt. Megkaptak minden felszerelést, nagyon tetszett nekik,

hogy az épület milyen barátságosan van berendezve, fotelek, babzsák-fotelek, könyvek, játékok vannak a folyosón, hogy még otthonosabb legyen, mindenki leveszi a cipőjét és zokniban mászkál, nekik ez nagyon tetszett a magyarországihoz képest.

Pedig ott is igyekeztünk őket erőnkön fölül is jó iskolába íratni, a város másik végébe jártak, egy jónak számító iskola volt az övék, kedves tanító nénikkel, de maga a rendszer az, ami nem enged mozgásteret senkinek, úgyhogy mi ezért jöttünk el.

– A gyerekek tudták, hogy miattuk költöztök el az országból?

– Itt nálunk nincsnek titkok, igen, tudták.

– És tetszett nekik az a lehetőség, hogy akkor irány Finnország…

– Abszolút. De hát mi is úgy indultunk neki, és szerintem ennek csak úgy szabad nekiindulni, hogy ez egy nagy váltás de egyben egy nagy kaland is. Ezért izgatottan vártuk velük együtt. Mindannyian féltünk kicsit és mindannyian izgultunk, de a mai napig igyekszünk úgy állni a nehézségekhez, hogy ezt mi megoldjuk, és jól jövünk ki a végén az egészből.

– Hogy fogadták a lányokat az új osztályban a többiek?

– A tavalyi évet egy olyan osztályban töltötték, ahol nem finn gyerekekkel voltak együtt, hanem más olyanokkal, akik szintén csak most tanulták a nyelvet, szóval nagyon multi-kulti volt a tavalyi évük, de

a tanárok kifejezetten kedvesek és érdeklődők voltak, odafigyeltek arra, hogy meglegyen a csapatszellem, az egység az osztályban. A lányaim hamar megtalálták ott a helyüket.

Idén már bekerültek az igazi osztályba, finnekkel járnak együtt, itt kifejezetten várták őket. Bemenetek az első nap az osztályba, és úgy jöttek haza, hogy még a ceruzafaragót is megkapták ingyen. Az elején akad néhány furcsaság, amin meglepődsz, például, amit említettem, hogy zokniban kell lenni az oviban, iskolában, mi is zokniban vagyunk, ha bemegyünk, de az ember a jót olyan gyorsan megszokja, hogy egy csomó mindent már nem is veszek észre, mert természetes.

– Az első, nyelvi évben kik jártak együtt a gyerekeiddel az előkészítő osztályba?

– Zömében ukránok, a háború miatt. Volt egy orosz család is, akadt, aki Szudánból vagy Etiópiából érkezett.

– Mondtad, hogy te is tanulod még a nyelvet. Tényleg rokon nyelv a magyarral? Érezni valami könnyebbséget, amikor tanulod?

– A kiejtésben a hangképzésben nagyon hasonló. Minden betű ugyanúgy számít, mint nálunk. Meg szintén toldalékoló nyelv, az is nagyon hasonló logika alapján működik. De nem sok rokon szavunk van, nem érted meg őket attól, hogy tudsz magyarul. Nekem azért megy gyorsabban a nyelvtanulás mint a férjemnek, mert én intézek mindent a gyerekekkel kapcsolatban, ha orvoshoz megyünk, ha az iskolával, ovival kapcsolatos dolgok vannak... ebből sokat tanulok. Alapvetően énekművész vagyok és nagyon szeretek kórusban énekelni, most találtam is egy kórust, ahová nemcsak azért megyek, mert szeretem, hanem hogy ez is segítsen nekem a nyelvet gyakorolni. Összességében azt mondanám, a magyarok mekegnek, a finnek meg makognak. Azaz sokkal több a mély hangrendű szavuk, mint nekünk. Nehéz nyelvnek tartják, mert sokféleképpen ragoznak, emiatt nem egyszerű felismerni a szavakat, de szerintem a magyaroknak lényegesen könnyebb megtanulni finnül, mint az ukránoknak akár.

– Bent ebédelnek a gyerekek az iskolában?

– Igen, sőt én is az iskolában ebédelek, ingyen. Itt ugyanis az a rendszer, hogy akik részt vesznek az oktatásban, azoknak jár az ingyenes étkezés is. Sőt, az ukrán menekülteknek, akik itt kötöttek ki, a 90 százaléka az iskola kollégiumában lakik családostól, ők teljes ellátást kapnak szintén ingyen, ezen kívül egy minimális, 2-300 eurós támogatást is havonta.

– Milyen a menza?

– Sokkal változatosabb, mint otthon, sok a gyümölcs, sok a zöldség. Egy-két féle hús biztosan van a választékban minden nap, de nem nagyon esznek levest. Ha néha mégis, akkor kétféle levest adnak, amiket ők nagyon szeretnek: a lazac levest és a sárgaborsó levest.

Svédasztalt képzelj el, nem nyolcféléből, mint egy étteremben, de mindenből választhatsz.

Nagyon odafigyelnek azokra is, akiknek van valamilyen ételérzékenysége vagy allergiája: a beiratkozásnál már felírják és annak megfelelő ételeket kap. A finnek zöme laktóz érzékeny, szóval erre nagyon fel vannak készülve.

– Mit csinálnak a gyerekek a szünetekben?

– Itt nem cukorból vannak az emberek, nagyon-nagyon nem érdekli őket, hogy hány fok van odakint. -15 fokig simán kimennek a gyerekek az udvarra, tornaórára is akár, de előtte írnak egy üzenetet, hogy most kint lesznek, hozz magaddal sícuccot, korcsolyát, és úgy öltözz fel. Nem csinálnak az időjárásból különösebb problémát.

– Most már egy éve ott járnak a gyerekeitek iskolába, mit gondolsz, miért világhírű a finn oktatási rendszer?

– Azért ennyire jó, mert nagyon sok benne a pénz, emiatt minden felszerelés elérhető, ami a tanárok és diákok minden igényét kielégíti. Másrészt Magyarországon sokkal jobban le vannak terhelve a gyerekek, mint kellene.

Itt viszont azon az elven vannak, hogy napi öt tanóránál többet ne tartsanak az iskolában, ezért én azt gondolom, hogy sokkal többet is elbírnának, mint amennyit itt rájuk tesz a rendszer.

Az én lányaimnak van olyan nyelvi órája, amikor második idegen nyelvként tanítják nekik a finnt - ez egy plusz óra az órarendjükben. Év elején az iskola engedélyt kért tőlünk, szülőktől, hogy emiatt az óra miatt egy órával hamarabb mehessenek be a suliba, de cserébe egy órával előbb eljöhetnek, nehogy elfáradjanak. Én ezzel nem mindig értek egyet, de nem lehet minden tökéletes.

– Nem lehet, hogy csak nem vagyunk ehhez hozzászokva? Mert a nemzetközi felméréseken mindig gyönyörűen teljesítenek a finn gyerekek...

– Talán mert megoldás-fókuszú az oktatásuk, nem a lexikális tudásra koncentrálnak, hanem ha adódik egy probléma, akkor megtanítják őket azt megoldani. Van a gyerekeknek olyan órájuk, hogy kézimunka, és ott mindenféle anyaggal dolgoznak, nem csak kötnek, varrnak, de fával is foglalkoznak, ezzel szerintem sokat segít az iskola, hogy kitalálhassák, milyen szakmát válasszanak később. Vagy az ének-zene órákon mindenféle hangszert kipróbálhatnak, ez is azt mutatja, hogy itt az életre nevelnek. Az alap tantárgyakon kívül van valami, amit úgy tudok lefordítani, hogy világnézet.

Ezen az órán azzal foglalkoznak, hogy milyen jogai vannak az embernek, mik azok az állampolgári jogok, amikkel élhetnek - otthon ilyet nem tanulunk, pedig ez bőven fontos lenne.

 

– Mi a kedvenc tantárgya a lányaidnak az iskolában?

– Hát a kesityö (ejtsd: keszitüő).

– Bocsánat, ez egy finn szó?

– Igen, azt jelenti, hogy kézimunka. A kesi (keszi) a kéz, a työ (tüő) a munka.

– Hogy készülnek a karácsonyra?

– Adventi naptárt ők is készítettek, van fenyő az iskolában, de amúgy nagyon hasonlóan megy minden, mint otthon.

– Miben másban hasonlít még a finn oktatási rendszer a miénkhez?

– A rendszer felépítése hasonló, ugyanúgy 12 évig járna iskolába, a 9 éves általános iskolát 3 éves középiskola követi, egy nagy különbség, hogy a 12. évet nem járják végig, hanem félévkor befejezik, és az utolsó fél évben csak az érettségire tanulnak otthon. Itt elsőtől 12-ig ugyanabba az iskolába jár mindenki, a tanárokat cserélik kétévente, nem egy osztályfőnök viszi őket végig. Ezen kívül itt integrálják a gyerekeket, együtt jár mindenki mindenkivel. Ha van egy autista vagy down-szindómás vagy más problémával küzdő gyerek, ahhoz ad az iskola egy plusz felnőttet. Amúgy a 15-18 gyerekre jut egy tanár és egy pedagógiai asszisztens.

– Milyen tapasztalataitok vannak az óvodával kapcsolatban?

– A két kicsi ovis, és ami feltűnt, hogy Finnországban minden nagyon-nagyon gyerekbarát. Félévente tartanak fogadóórát, ilyenkor megbeszéljük, hogy mit látnak ők a gyerekeknél és megkérdezik, hogy mi hogy vagyunk megelégedve az óvodával, de hát

szuperlatívuszokban beszélnek a gyerekeinkről és én is csak így tudok a pedagógusokról, mert odafigyelnek rájuk, szeretik őket, ölelgetik őket.

Alapvetően a finnekről azt tartják, hogy zárkózott, távolságtartó emberek, na hát ennek az oviban és az iskolában nyoma sincs.

– Hogy tanították meg nekik a nyelvet?

– Nem voltak külön nyelvóráik, a közösségben tanulták meg. A fiam tavaly októberben kezdte az ovit, 5 nap után már értette, hogy mit beszélnek hozzá. A kislányom kétéves és nem veszi észre, hogy mikor beszél magyarul és mikor finnül.

– Most már eltelt több, mint egy év, mióta kiköltöztetek. Hogy látod: megérte?

– Ahhoz, hogy összességében meg tudjam mondani, el kell még telnie nagyon sok időnek. Nekünk, felnőtteknek semmiképp nem könnyű.

Tudtuk, hogy a kezdet nehéz lesz, de az, hogy nincs az az állandó szorongás, az állandó rosszkedv, az elég sokat hozzátesz az ember hétköznapjaihoz.

A gyerekek miatt viszont nagyon megérte, ők már most is két nyelven beszélnek. A két nagylányom mindig azt mondja, hogy ők már csak látogatóba akarnak hazamenni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Nem térdeltünk le a Bayer előtt” – Zugló polgármestere szerint miattuk bukhatja el a NER-es cég a 300 milliárdos üzletet
Rózsa András, Zugló polgármestere szerint a Bosnyák téri irodakomplexum-beruházás egy túlárazott „ingatlanmutyi” volt. A polgármester állítja, a Bayer Construct nem állapodott meg a kerülettel, ezért a kormány jogszerűen állhat el a 300 milliárdos üzlettől.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



Rózsa András, Zugló polgármestere az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt a Bosnyák téri irodakomplexum körüli helyzetről, miután Magyar Péter kormánya bejelentette, hogy eláll a vásárlástól és visszaköveteli a 300 milliárd forintos vételárat. A polgármester szerint az épületek teljesen készen állnak, de üresen fognak maradni.

„Készen vannak, be vannak rendezve az oda érkező állami hivatalok részére. Úgy tudom, hogy konkrétan a növények, a fogas, minden be van téve. Kulcsra kész az egész” – mondta Rózsa András, aki hozzátette, hogy az épületeket jelenleg is őrzik és a környezetét gondozzák. A polgármester kiemelte, hogy a kerületnek semmi köze a fenntartási költségekhez, mivel az önkormányzatot a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás minden fázisából kizárták.

Szerinte „Zugló és a zuglóiak abszolút elszenvedői ezeknek a NER-es projekteknek, elsősorban ennek a gigaberuházásnak.”

Rózsa András felidézte, hogy az állam és a beruházó Bayer Construct közötti elővásárlási szerződésben eredetileg szerepelt egy kitétel, miszerint a cégnek meg kell állapodnia a zuglói önkormányzattal. Ez a feltétel azonban Rózsa állítása szerint később kikerült a dokumentumból, ami szerinte lényegében lenullázta a kerület tárgyalási pozícióját. A polgármester elmondta, hogy tárgyalt a céggel a kerület kompenzációjáról, mivel a beruházás túlépítettsége minden helyi szabályozást áthágott.

„Egy nagyon nem gáláns ajánlatot adott a Bayer Construct, amit tavaly decemberben elutasított a képviselőtestület, én magam is leszavaztam, és ezt javasoltam a képviselőtestületnek: nem térdelünk le a Bayer előtt, nem adtuk el magunkat fillérekért, hanem fenntartjuk azt, hogy Zuglónak jár a kárpótlás, a zuglóiaknak jár a jóvátétel” – fogalmazott.

A beruházás a kerület mindennapi életére is komoly terhet rótt volna Rózsa András szerint, mivel a közlekedési és parkolási infrastruktúra fejlesztése elmaradt.

A polgármester szerint a helyzetet jól példázza egy általa abszurdnak nevezett eset.

„A pofátlanság tetőfoka volt, amikor az egyik állami hivatal, amely ide költözött volna, írásban megkereste a zuglói önkormányzatot, hogy tudunk-e nekik parkolóhelyeket biztosítani. Úgy építették meg ezt az irodakomplexumot, hogy pontosan tudták, óriási közlekedési és parkolási terhelés lesz a környéken, és nem biztosítottak megfelelő számú parkolóhelyet”

– mondta a polgármester.

Úgy véli, ez a projekt „az abszolút koronája annak a szörnyűségnek, amit a Fidesz és a NER vitt véghez Zuglóval”. Rózsa András élesen bírálta a beruházás hátterét, szerinte az nem szólt másról, mint a profit maximalizálásáról.

„Ez egy ingatlanmutyi. Az egész történet egy hatalmas nagy ingatlanmutyi. Itt arról szólt a történet, hogy a mi becsléseink alapján nagyjából százmilliárd forintot akartak kivenni ebből” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy a kormány döntése helyes volt, de felelősséggel is jár, mivel foglalkozniuk kell az épületek sorsával és Zugló kárpótlásával.

A polgármester szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Bayer Construct visszafizeti a 300 milliárd forintot.

„Úgy számolom, hogy a projekt felépítése körülbelül 150 milliárd forintba kerülhetett, ennyit ténylegesen ráköltöttek munkabérre, anyagra. Ez a pénz már nincs meg”

– magyarázta. Úgy látja, elhúzódó pereskedésre kell számítani.

Az épületek jövőbeli hasznosításával kapcsolatban felmerült a diákszállás vagy kollégium lehetősége. „Ilyen mennyiségű irodára szerintem senkinek nincs szüksége” – tette még hozzá.

A polgármester kifejtette, mi ad szilárd jogi alapot a kormánynak a szerződés felbontására.

„A magyar állam eláll a vásárlástól. Leginkább azért, mert a zuglói önkormányzat nem tudott megállapodni a Bayer Construct-tal, mert nem adtuk meg magunkat könnyen, és így az elővásárlási jogunk fennmaradt, ez pedig egy súlyos hiba volt a Bayer Construct részéről” – mondta.

Minden más szerződéses pontot szerinte lehet vitatni, de „az elővásárlási jog az kőkemény”. Úgy véli, a Bayer Construct részéről hiba volt, hogy nem egyeztek meg időben a kerülettel, és hozzátette: „pici mohóak voltak.”

A Dürer Park beruházása a polgármester szerint már lefutott ügy, hiszen oda beköltöztek az állami szervek. A Bosnyák tér esetében azonban még lát lehetőséget a kerület számára. Reményét fejezte ki, hogy az ügyletből visszaszerzett pénzből megvalósulhatna a 4-es metró régóta ígért meghosszabbítása a Bosnyák térig. „Erre voltak tervek is, tehát ezek készen vannak, és tovább kell tervezni Újpalotáig a 4-es metró meghosszabbítását. Ez egy olyan kompenzáció lenne a kerületnek, ami tényleg jár.”

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk