Egy koronavírusos naplója: az első tünetektől a pozitív koronavírustesztig
Meglepő, hogy nagyjából egy nap múlva elkezdtek halványulni az ízemlékek is: ma már csak arra emlékszem, hogy a csokoládé ízét szeretem, édes íze van, de hogy ez pontosan mit jelent, nem tudom felidézni. Ugyanígy nincs meg a sós, a keserű, a savanyú, de még olyan intenzív ízek, mint például a fokhagyma sem.
Ezzel párhuzamosan - és feltehetően ezzel összefüggésben - egyáltalán nem vagyok éhes és szomjas. Időre eszem és iszom, ellenkező esetben simán eltelik különösebb éhségérzet vagy szomjúság nélkül a nap.
A keddi másik új tünetem egészen péntekig keserítette az életemet: kora este a combomban izomfájdalom jelentkezett, ami lassanként egy állandósuló hátfájdalommal egészült ki. Utóbbi nem folyamatos, de időnként tűszúrásszerűen jelentkező fájdalom volt. A combom hátsó részén jelentkező izomfájdalmat leginkább ahhoz hasonlított, mintha folyamatosan feszíteném, valaki más pedig tiszta erőből ütné ököllel a megfeszült izmot, ami ettől kőkemény lesz és bedurran.
A hát és combfájás kombinációjának köszönhetően kedden, szerdán, csütörtökön és még részben pénteken is órákon keresztül forgolódtam elalvás előtt. Nincs olyan póz, hogy valamelyik ne feszülne és fájna annyira, ami megakadályozza az elalvást. Mintha valaki úgy akarna elaludni, hogy megfeszíti az egész testét, és úgy várja az álommanót. Szörnyű érzés.
Kedd óta
Szerdán az egész csomag mellé még kaptam egy kis koordinációs zavart is, de az időnként szédülés könnyen lehet, hogy csak a napok óta tartó hőemelkedés következménye volt. Az amúgy sem húsba vágó tünetek aztán szépen lassan enyhülni kezdtek, cserébe a hétvégén enyhe köhögés kezdődött, ami jelzi, hogy "helló, nincs még ennek vége".
Nagyjából péntek óta, vagyis az elő tünetek után öt nappal múlt el a hőemelkedés, aznap enyhült először az izomfájdalom. Határozottan olyan érzés, mintha lassan kifelé másznék a betegségből, ugyanakkor annyira törékenynek is érzem, hogy bármelyik pillanatban történhet valami, ami eddig még nem volt.
Háziorvos és tesztelés
Szerdán tudtam beszélni végül a háziorvossal, pénteken pedig már jött is a tesztelés. Egy teljes szkafanderbe, maszkba, védőszemüvegbe öltözött hölgy vette le a mintát. Mint kiderült, az eljárás szerda este óta változott: garatból már nem vesznek mintát, csak az orrba nyúlnak bele egy hosszú, vékony pálcával. Négy-öt alkalommal alaposan megtunkolja az érzésre az ember agya alatt milliméterekkel elhelyezkedő nyálkahártyát, ami szó szerint könnyfakasztó érzés.
A mintát ezután egy gyorstesztre csepegteti, majd 8-10 perces kötetlen beszélgetés következik, amíg a teszt eredményt mutat. Ha a gyorsteszt helyben pozitív, nincs is több kérdés, és a tesztalany elkapta a koronavírust. Amennyiben negatív lesz, az újabb orrturkálás után levett váladékot küldik PCR-tesztre, vagyis a laboratóriumba. Ennek eredménye pedig 2-3-4 nap múlva derül ki.
Különösebb meglepetés már csak a nagyon tipikus tünetek miatt sem ért, amikor kiderült, hogy az én tesztem elég gyorsan és egyértelműn két csíkos lett, azaz elkaptam a Covid-19-et. (Magyarázat: a teszten látható 'C', vagyis control csík azt jelzi, hogy érvényes a teszt, míg a 'T' csík arról árulkodik, hogy a szervezetemben megjelentek az antitestek, vagyis már találkoztam a vírussal.)
Hol kaphattam el a koronavírust?
A Covid-19 első tünetei a fertőzés után többnyire 5-6 nappal jelentkeznek, de már 1-2 nappal korábban tovább tudja adni a vírust az ekkor még tünetmentes hordozó. Ezek alapján jól le tudtam szűkíteni, hogy hol is fertőződhettem meg. Mivel egyébként is keveset mozdulok ki a járvány miatt, a legvalószínűbbnek most az tűnik, hogy az egyik kiskereskedelmi hálózat üzletéből tértem haza az extra meglepetéssel.
A tavasz hullám óta kínosan ügyelek a rendszeres kézfertőtlenítésre, a maszkviselésre, és úgy összességében nagyon tudatosan próbálom kezelni ezt a helyzetet. Úgy tűnik, hogy valahol mégis egy apró hiba csúszott a gépezetbe, ennek a levét iszom épp szerencsére csak tíz napig.
Hogyan kezeld a helyzetet?
Az első és legfontosabb, hogy a barátok, de főképp a családtagok jobban aggódnak majd érted, mint te magadért. Ez egy nem szokványos betegséghelyzet, ha ugyanis egyedül élsz, egyedül kell végigcsinálnod a jó esetben csak tíznapos folyamatot. Vagyis nem lesz, aki ápoljon, és így nem lesz más sem, aki be tud számolni a többieknek az állapotodról.
Teljesen természetes, hogy egy fertőző és alapvetően kiszámíthatatlan lefolyású betegség esetén mindenki aggódik a szeretteiért. Azon túl, hogy próbálod összekaparni magadat és odafigyelsz mindenre, rendszeresen jelents a családtagoknak az állapotodról.
