KULT
A Rovatból

Búcsú egy gyerekkori szerelemtől – Olivia Newton-John emlékére

A hétfőn elhunyt Olivia-Newton John különleges családból származott, neves felmenőkkel büszkélkedhetett. A Grease-t leszámítva színészként nem igazán tudott nagy sikert elérni, slágereit viszont a mai napig rendszeresen játsszák a rádiók.

Link másolása

10-12 éves lehettem, amikor először láttam a Grease című filmet Olivia Newton-Johnnal és John Travoltával, és természetesen azonnal rabul ejtett az ártatlan, szende leánykából dögös nővé változó Sandy.

Megszámlálni sem tudom, hányszor néztem újra a filmet, megvettem a hanglemezt – a mai napig megvan –, és nagyokat sóhajtoztam a Hoplessly Devoted To You alatt.

Van még egy meghatározó gyerekkori emlékem róla: a Banks of The Ohio elmaradhatatlan slágere volt az úttörőtáborok tábortűzi repertoárjának.

A magam részéről mindig is nyugtalanított ez a dal, elvégre mégis csak arról énekel, hogy kinyírta a szerelmét,

de akkoriban úgy tűnt, rajtam kívül senkit nem aggaszt a dolog, mindenki más szép, romantikus dalnak tartotta. (Akkoriban a Hey Joe-ról még hírből sem hallottam.)

Persze, azt nem tudhattam, hogy a dal egy réges-régi ballada, amit Olivia előtt is sokan elénekeltek, ezért azt sem értékeltem, milyen bátor dolog, hogy az énekesnő a világon elsőként nőként, női szemszögből énekelt a kedvese felhenteléséről.

Az ausztrál-brit Olivia Newton-John igazán impozáns felmenőkkel dicsekedhet. Anyai nagyapja az a német Max Born, aki Walter Bothe társaságában 1954-ben fizikai Nobel-díjat kapott a szubatomi részecskék viselkedésének statisztikai leírásáért.

Apja, Brinley Newton-John egyetemi tanár volt, aki kiváló némettudásának köszönhetően részt vehetett a német Engima kód megfejtésére létrehozott titkos projektben.

Nem mellesleg ő tartóztatta le a Németországból megszökött Rudolf Hesst.

Nővére, Rona Newton-John szintén színésznő volt, a magyar közönség leginkább a Benny Hill show egyik szőke bombázójaként ismerheti.

Egész kicsi volt még, amikor családja Angliából Ausztráliába költözött. Itt érte el kezdeti sikereit. 1963-ban figyeltek fel rá egy tehetségkutató műsorban. Első filmszerepét 1965-ben, a Funny Things Happen Down Under (Furcsa dolgok történnek Ausztráliában) című zenés gyerekfilmben kapta.

1966-ban tért vissza Angliába. Eredetileg fél éves tanulmányi útra ment volna, de végül 8 évig maradt Londonban, ahol elkészítette első kislemezét. Zenei karrierjét olyan barátok segítették, mint akkori szerelme, Bruce Welch, a Shadows gitárosa.

Neki köszönhetően az egész együttes és Cliff Richárd is támogatta a fiatal énekesnő útkeresését.

1971-ben jelent meg első nagylemeze, ezen hallható a már említett Banks of the Ohio is.

1973-ban a Let Me Be There című daláért Grammy-díjat kapott, 1974-ben pedig az Eurovíziós Dalfesztiválon Nagy-Britanniát képviselve negyedik helyezett lett a Long Live Love című dalával.

Ezzel azon kevés Eurovízió résztvevők közé tartozik, akik valóban ismertté tudtak válni. Ez volt az a fesztivál, amelyet az Abba nyert meg Waterloo című dalával, hogy aztán meghódítsa a világot.

A hetvenes években sokkal nagyobb sikereket ért el Amerikában, ezért 1975-ben Malibuba költözött. 1977-ben még a New York-i Metropolitan Operában is felléphetett. Ekkoriban főleg country jellegű dalokat énekelt. Sokan kritizálták is emiatt, de az amerikai és countryzenei gyökerekkel nem rendelkező, egész életében nagyvárosban élő Olivia négy év alatt mindent elért, amit a country műfajban lehet, több country zenei díjat is kapott.

Dolly Parton testvére, Stella Parton Ode to Olivia címen írt neki egy dalt, bocsánatkérésképpen a méltatlan támadásokért.

1977-ben aztán jött a Grease. Eredetileg nem neki szánták a szerepet, de a film producere találkozott Oliviával egy partin, és felismerte, hogy ő lenne a tökéletes Sandy. A színésznő eleinte nem akarta elvállalni, félt közel harminc évesen eljátszani egy tinilányt. Végül John Travolta győzte meg.

A Grease sikerét soha nem tudta megismételni a filmvásznon, pedig voltak nagyreményű próbálkozások. Az 1979-es Xanadu című musical-fantasy főszereplőjeként a legendás Gene Kellyvel játszhatott.

Bár a Xanadu dal óriási sláger lett, maga a film mérsékelt sikereket ért el.

1983-ban tett még egy utolsó kísérletet, hogy megmentse filmes pályafutását. John Travoltával azt remélték, kiaknázhatják a Grease népszerűségét egy újabb közös filmben. Ez volt a Két fél egy egész (Two of a Kind), egy krimielemekkel átszőtt fantasy-vígjáték.

A történet szerint Isten ismét vízözönnel akarja elárasztani a földet. A Travolta és Newton-John által játszott Zackre és Debbie-re vár, hogy bebizonyítsák, az emberiség mégsem olyan megátalkodott. Hiába erősítették a stábot olyan nagy nevek, mint Oliver Reed vagy Gene Hackman, a film megbukott.

Pályája csúcsát az 1981-es Physical album jelentette. A sztár teljes külső alakváltozáson ment át.

Rövid hajjal, az akkoriban védjegyévé vált fejpánttal, sportos ruhában tűnt fel, mint az aerobik mozgalom egyik megalapítója.

Magánéletét több válás és számos tragédia kísérte, és közel 30 éve küzdött a mellrákkal. Létrehozott egy alapítványt a gyermekkori rákok és a környezetszennyezés közötti kapcsolat vizsgálatára (mai nevén Children's Health Environmental Coalition, CHEC). 1992-ben, a műtétjét követő első éjszakán írta meg a kórházban Why Me Című dalát.

Élete egyik legismertebb tragédiája, amikor 2005-ben akkori élettársa, Patrick McDermott részt vett egy 24 órás, csoportos horgásztúrán, ahol örökké nyoma veszett. A hajóra egyértelműen felszállt, több utas beszélgetett is vele, de később senki sem látta leszállni.

Soha többé nem látták, a mai napig nem tudni, mi történt vele.

Olivia kétszer is járt Magyarországon akkori férjével 2010-ben, de sajnos egyik alkalommal sem koncertezni jött, hanem a mellrákkal kapcsolatos rendezvényeken vett részt.

Hosszasan lehetne sorolni az élete apró részleteit, díjait, de ezek mind megtalálhatóak az interneten. Ami nem található meg azok a személyes élmények, amik Olivia Newton-John nevéhez fűződnek.

Olyan ártatlan kisugárzása volt, ami egyedivé tette, nagyszerű hangja pedig kiemelte a tucat szőkeségek sorából.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: