Madárpók a játszótéren, aligátorteknős az utcán – idén nyáron is jócskán akadt dolga Both Zoltánnak
Skorpió is jutott idén nyárra, amely egy bőröndben érkezett egyenesen Görögországból egy családi nyaralás után.
A család riadtan kért tőlem segítséget, amikor rátaláltak a potyautasra. Egy Görögországban őshonos skorpió lapult meg valószínű a ruhák között, ami valljuk be, tud riadalmat kelteni. Ez a faj emberi életre ugyan nem veszélyes, de egy skorpiócsípés helye nagyon fájdalmas tud lenni, és legyengült szervezetnél nagyobb gondot is okozhat. Szóval nem árt, ha hazaút előtt ellenőrizzük a ruháinkat, cipőinket, és akkor elkerülhető a váratlan találkozás.
Az ilyen jellegű riasztás egyébként az utóbbi 10 évben jelentősen megemelkedett, aminek, úgy gondolom,
az egyik fő oka az lehet, hogy merőben megváltoztak a nyaralási szokások.
Míg az én gyerekkoromban a balatoni nyaralás volt a trendi és sokaknak elérhető, ma már nagyon szeretünk világot látni, minél messzebbre utazni, különleges helyeket felfedezni, és erre már rengeteg lehetőségünk van.
A kirándulós szezonnak is megvannak a maga veszélyei, ha nem vagyunk elég elővigyázatosak. Idén nyáron két esetben is hívtak a Heim Pál Gyermekkórház toxikológiai osztályáról kígyóharapás miatt. Mikor bementem a kórházba megnézni a harapás nyomát, azonnal egyértelmű volt, hogy Magyarországon őshonos sikló harapta meg mindkét esetben a gyermeket.
A gyerekek kézfejét harapta meg az állat, aki valószínűleg védekezni próbált, ezért harapott. Attól függetlenül, hogy nem mérges kígyóról beszélünk, fertőzésveszély is fennállhat, így a kórházban ellátták a sebet és megfigyelés után hazaengedték a srácokat.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy
ezek az állatok maguktól sosem támadnak, csak ha veszélyben érzik magukat.
Viszont nem mindegy, milyen állatról beszélünk, hiszen az országban vannak olyan területek, ahol őshonos vipera él, szóval azt tanácsolnám: ne bántsuk őket, ne álljuk el a menekülési útvonalukat, ne próbáljuk terelgetni őket, mert bármikor megtörténhet a baj! Ne felejtsük el, hogy
bármennyire is jó szándék vezérel bennünket, a vadon törvényeit nem írhatjuk felül.
A következő megdöbbentő esett Móron történt, ahol a játszótéren találtak egy mexikói vörös térdű madárpókot. Egy ijedt anyuka keresett meg a közösségi oldalon és küldött át fotót az állatról, amely alapján tudtam beazonosítani a nem őshonos pókot. Elképzelni sem tudom, hogyan került oda a madárpók, és még mindig döbbenet számomra, hogy annyi felhívás és elrettentő eset után ez még mindig megtörténhet. Mint ahogy az is, hogy ablakon dobnak ki vagy szökik ki egy kb. fél méteres, még nem kifejlett óriáskígyó, amely eset Veszprémben történt.
Egy videóüzenetet küldött nekem egy lakóház aljában lévő üzlet dolgozója – szintén a közösségi oldalon –, ahogyan tekeredik egy rácson fennakadt boa, amelyet valószínűleg a ház egyik lakásából dobtak ki vagy eshetett ki.
De volt idén nyáron róka egy II. kerületi társasház udvarán, kaméleon a fán, terráriumból kiszökött gabonasikló, egy kb. 30 centiméter átmérőjű ékszerteknős a Dunában, 30-40 sikló egy nyaralóban és még sorolhatnám. Szóval minden, ami nem normális... minden olyan, aminek nem kellene megtörténnie, se így, se úgy!
Én pedig továbbra is annyit tehetek, hogy ha riasztás van, megyek és küzdök a felelős állattartásért! Gyűlölet nélkül, szeretettel az állatok iránt... Mert a gyűlölet még nem hozott megoldást. Sem a közösségi posztok alatt, sem pedig az indulatgerjesztő felhívások alatt.