Zendaya és Robert Pattinson ízekre szedik egymást a Kész drámában, amely fájdalmasan és viccesen nyírja ki a romantikát… Ideje volt!
Ugye, milyen aranyos kis romkomnak tűnik elsőre Zendaya és Robert Pattinson új közös filmje, a Kész dráma? A címe, az előzetese, a posztere… Mind abba az irányba mutatnak, hogy itt egy párkapcsolati problémákkal teli, de szívmelengető és vicces románcot láthatunk. Nos, nagyon nem ez a helyzet. Mármint párkapcsolati probléma akad bőven, sőt, vicces jelenetekben sem szűkölködünk, de a szívmelengetést felejtsük el, és képzeljünk a helyébe vérkomoly drámát, ünneprombolást, polgárpukkasztást, illetve a szereplőket kínosabbnál kínosabb helyzetekbe űző forgatókönyvet.
Ha pedig rápillantottunk a rendezői poszt alatti névre, máris megvilágásodhatunk. A norvég filmes, Kristoffer Borgli ugyanis eddig két filmmel jelentkezett a magyar mozikban is. A 2022-es Rosszul vagyok magamtól fiatal „hősnője” bármilyen önsanyargatásra hajlandó, hogy azzal népszerű legyen, és a figyelem középpontjába kerüljön, a 2023-as Álmaid hősében pedig mindenki Nicolas Cage-dzsel álmodik, először jókat, aztán borzalmasakat.
Noha kétségtelenül ez szól talán az eddigiek közül a legszélesebb közönségnek.

A sztori szerint Emma (Zendaya) és Charlie (Robert Pattinson) boldogok együtt, sőt, már csak napok vannak hátra az esküvőjükig. Aztán egy baráti párral, Rachellel (Alana Haim) és Mike-kal (Mamoudou Athie) töltött vacsora és italozgatás közben mindenki elmeséli, mi volt a legrosszabb dolog, amit az életében tett. Emma az utolsó, aki bevallja, hogy 15 évesen olyan súlyos lelki állapotban volt, hogy iskolai lövöldözést tervezgetett, sőt, már az előkészületeket is megtette, de végül nem csinálta meg. Vagyis valójában nem tett semmit, és rendes életet élt később, ráadásul lelkes fegyverellenes aktivista volt, ám ez a vallomás – amiről eddig senki sem tudott – azonnal kiakasztja Rachelt, és szép lassan megmérgezi a Charlie-val való kapcsolatát is. A tudat, hogy a szerelmed, akit épp készülsz elvenni, ilyesmit tervezett tinikorában, lassan elviselhetetlenné válik.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal és kétségekkel küzd Charlie, miközben Emma élete is fenekestül felfordul az őszinteségi rohama miatt (ami nyilván régóta emésztette, és jól esett végre kimondania).

A Kész dráma ebbe az irányba megy el, megmutatja, hogy egy addig a hollywoodi romkomok szabályai szerint alakuló szerelem (még a megismerkedésük is filmbe való, ahogy ezt ki is mondják) milyen mélységekbe taszíthatja a feleket már csak attól, hogy felmerül egy ilyen dolog (pedig valójában nem is történt semmi).
Érezni, hogy az író-rendező már durván telítődött ezzel a zsánerrel, illetve annak álságos, negédes (mostanában főként netflixes) és émelyítő mázával, ezért le kellett rombolnia azt.
Ehhez pedig természetesen Hollywood jelenleg legnépszerűbb fiataljaira volt szükség, akikkel épp olyan filmet készítenének sokan, mint amilyet Borgli kifiguráz itt. S persze nem véletlenül lett az eredeti cím is csak annyi, hogy: The Drama.
Zendaya számára már a 2021-es Malcolm és Marie is ilyen volt, a Challengerst (2024) sem lehetett azzal vádolni, hogy klisésen rakosgatta volna egymásra a párkapcsolati paneleket, az Eufória pedig minden, csak nem cukormázas. Pattinson pedig egyenesen sportot űz abból, hogy levetkőzze a népszerűsége kezdetét jelentő szexi vámpírsrác napfényen csillogó bőrét: Cosmopolis (2012), Országúti bosszú (2014), Jólét (2017), A világítótorony (2019), Mickey 17 (2025), Dögölj meg, szerelmem (2025), és még sorolhatnánk.
Furcsa is, hogy a Kész dráma előtt nem kerültek össze sosem, hiszen csodálatos kémia van köztük, ami köszönhető annak is, hogy mindketten simán bevállalnak olyan szerepeket, és formálnak meg olyan karaktereket, amelyek nem feltétlenül következnének a szépségükből és a hollywoodi imidzsükből. Nem komálják a felszínességet, na. S lám, a filmesek is észrevehették ezt, hiszen idén további két filmben is együtt szerepelnek majd (persze nem biztos, hogy közös jelenetük is lesz), Christopher Nolan Odüsszeiájában és Denis Villeneuve Dűne: Harmadik részében.

Kristoffer Borgli filmje azonban nemcsak miattuk talál be, hanem mert pimasz módon, a nézői elvárásokra magasról tojva mutatja be a szerelem és a bizalom illékonyságát. De vajon a happy endek is álságosak-e? Na, ez már a nézők felderítésére vár.
