prcikk: Zendaya és Robert Pattinson ízekre szedik egymást a Kész drámában, amely fájdalmasan és viccesen nyírja ki a romantikát… Ideje volt! | szmo.hu
KULT
A Rovatból

Zendaya és Robert Pattinson ízekre szedik egymást a Kész drámában, amely fájdalmasan és viccesen nyírja ki a romantikát… Ideje volt!

Emma és Charlie szeretik egymást. Házasodni készülnek. Aztán Emma bevall valamit… Nem kellett volna! A kínos szituk és fájdalmas beszélgetések kavalkádja immár megállíthatatlan.


Ugye, milyen aranyos kis romkomnak tűnik elsőre Zendaya és Robert Pattinson új közös filmje, a Kész dráma? A címe, az előzetese, a posztere… Mind abba az irányba mutatnak, hogy itt egy párkapcsolati problémákkal teli, de szívmelengető és vicces románcot láthatunk. Nos, nagyon nem ez a helyzet. Mármint párkapcsolati probléma akad bőven, sőt, vicces jelenetekben sem szűkölködünk, de a szívmelengetést felejtsük el, és képzeljünk a helyébe vérkomoly drámát, ünneprombolást, polgárpukkasztást, illetve a szereplőket kínosabbnál kínosabb helyzetekbe űző forgatókönyvet.

Ha pedig rápillantottunk a rendezői poszt alatti névre, máris megvilágásodhatunk. A norvég filmes, Kristoffer Borgli ugyanis eddig két filmmel jelentkezett a magyar mozikban is. A 2022-es Rosszul vagyok magamtól fiatal „hősnője” bármilyen önsanyargatásra hajlandó, hogy azzal népszerű legyen, és a figyelem középpontjába kerüljön, a 2023-as Álmaid hősében pedig mindenki Nicolas Cage-dzsel álmodik, először jókat, aztán borzalmasakat.

Vagyis, bár Borgli filmjeiben mindig ott a humor, azért a társadalmi mondanivaló előbbre való, amit súlyos, elborzasztó vagy meghökkentő jelenetekkel húz alá. És pontosan ilyen a Kész dráma is.

Noha kétségtelenül ez szól talán az eddigiek közül a legszélesebb közönségnek.

A sztori szerint Emma (Zendaya) és Charlie (Robert Pattinson) boldogok együtt, sőt, már csak napok vannak hátra az esküvőjükig. Aztán egy baráti párral, Rachellel (Alana Haim) és Mike-kal (Mamoudou Athie) töltött vacsora és italozgatás közben mindenki elmeséli, mi volt a legrosszabb dolog, amit az életében tett. Emma az utolsó, aki bevallja, hogy 15 évesen olyan súlyos lelki állapotban volt, hogy iskolai lövöldözést tervezgetett, sőt, már az előkészületeket is megtette, de végül nem csinálta meg. Vagyis valójában nem tett semmit, és rendes életet élt később, ráadásul lelkes fegyverellenes aktivista volt, ám ez a vallomás – amiről eddig senki sem tudott – azonnal kiakasztja Rachelt, és szép lassan megmérgezi a Charlie-val való kapcsolatát is. A tudat, hogy a szerelmed, akit épp készülsz elvenni, ilyesmit tervezett tinikorában, lassan elviselhetetlenné válik.

Vajon megbízol-e benne ezek után? Ismered-e egyáltalán azt az embert, akit eddig a legközelebbinek tartottál, és akivel készülsz leélni az egész életedet? Vagy vajon legbelül bármikor robbanni készülő pszichopata-e, akiből bármikor előtörhet egy hasonló vágy?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal és kétségekkel küzd Charlie, miközben Emma élete is fenekestül felfordul az őszinteségi rohama miatt (ami nyilván régóta emésztette, és jól esett végre kimondania).

A Kész dráma ebbe az irányba megy el, megmutatja, hogy egy addig a hollywoodi romkomok szabályai szerint alakuló szerelem (még a megismerkedésük is filmbe való, ahogy ezt ki is mondják) milyen mélységekbe taszíthatja a feleket már csak attól, hogy felmerül egy ilyen dolog (pedig valójában nem is történt semmi).

Kristoffer Borgli tehát fogja a romantikus vígjáték műfaját, és lebontja azt az alapjaiig, megkopasztja a ragyogó tollaitól, kiöl belőle mindent giccset és cukiságot, az örök boldogság és a lelki társ sokszor hazug eszméjét.

Érezni, hogy az író-rendező már durván telítődött ezzel a zsánerrel, illetve annak álságos, negédes (mostanában főként netflixes) és émelyítő mázával, ezért le kellett rombolnia azt.

Ehhez pedig természetesen Hollywood jelenleg legnépszerűbb fiataljaira volt szükség, akikkel épp olyan filmet készítenének sokan, mint amilyet Borgli kifiguráz itt. S persze nem véletlenül lett az eredeti cím is csak annyi, hogy: The Drama.

Zendaya és Pattinson pedig sokadszor bizonyítják, hogy generációjuk színészi kiválóságai, akik rendre olyan szerepeket választanak, amelyekkel próbálnak szembemenni a feléjük támasztott elvárásokkal és a trendekkel.

Zendaya számára már a 2021-es Malcolm és Marie is ilyen volt, a Challengerst (2024) sem lehetett azzal vádolni, hogy klisésen rakosgatta volna egymásra a párkapcsolati paneleket, az Eufória pedig minden, csak nem cukormázas. Pattinson pedig egyenesen sportot űz abból, hogy levetkőzze a népszerűsége kezdetét jelentő szexi vámpírsrác napfényen csillogó bőrét: Cosmopolis (2012), Országúti bosszú (2014), Jólét (2017), A világítótorony (2019), Mickey 17 (2025), Dögölj meg, szerelmem (2025), és még sorolhatnánk.

Furcsa is, hogy a Kész dráma előtt nem kerültek össze sosem, hiszen csodálatos kémia van köztük, ami köszönhető annak is, hogy mindketten simán bevállalnak olyan szerepeket, és formálnak meg olyan karaktereket, amelyek nem feltétlenül következnének a szépségükből és a hollywoodi imidzsükből. Nem komálják a felszínességet, na. S lám, a filmesek is észrevehették ezt, hiszen idén további két filmben is együtt szerepelnek majd (persze nem biztos, hogy közös jelenetük is lesz), Christopher Nolan Odüsszeiájában és Denis Villeneuve Dűne: Harmadik részében.

Kristoffer Borgli filmje azonban nemcsak miattuk talál be, hanem mert pimasz módon, a nézői elvárásokra magasról tojva mutatja be a szerelem és a bizalom illékonyságát. De vajon a happy endek is álságosak-e? Na, ez már a nézők felderítésére vár.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Madarász Katalin, a magyarnóta királynője
A halálhírt a Dankó Rádió jelentette be, amely 2024-ben életműdíjjal tüntette ki a művésznőt. A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.


A Dankó Rádió Facebook-oldalán közölte a hírt hétfőn délután: 92 éves korában elhunyt Madarász Katalin, a magyarnóta és a cigánydal egyik legnépszerűbb előadója.

A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.

„Rádióhallgatók generációinak alapvető élménye és első találkozása ezekkel a műfajokkal Madarász Katalin hangjához kötődik.”

A poszt felidézi, hogy az énekesnő első rádiófelvételei 1953-ban készültek, és szinte azonnal a magyarnóta és a cigánydal egyik legismertebb előadója lett, majd legendás színpadi párost alkotott Gaál Gabriellával.

Munkásságát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével és a Magyar Kultúra Lovagja címmel is elismerték, a Dankó Rádió pedig 2024-ben életműdíjjal tüntette ki.

A rádió a következő szavakkal búcsúzott tőle:

„Családjának, barátainak őszinte részvétünk!Emlékét, kedves mosolyát, humorát soha nem feledjük, zenei örökségét megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk. Nyugodjon békében!”

Azt egyelőre nem tudni, hol és mikor helyezik örök nyugalomra az énekesnőt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
80 éves lett Bródy János: A magyar könnyűzene lírai hangja, aki generációk gondolatait formálta dalaival
Fiatalon mérnöknek készült, de hamar a zene felé fordult. Lázadó, ironikus hangvétele és társadalomkritikus dalszövegei miatt a hatalommal is szembekerült. Idén áprilisban tartja meg a magyar zenei ikon utolsó koncetjét.


Nyolcvan év: egyetlen estével készül lezárni egy legendás korszak végét Bródy János, az egykori Illés és a Fonográf együttes legendás dalszerző-előadója. Ezzel a nagyszabású arénakoncerttel készül pályafutásának befejezésésre.

A dátumválasztás nem véletlen: az eseményt április 11-én, a magyar költészet napján tartják a Papp László Budapest Sportarénában, szimbolikusan összekötve a dalszövegírást a lírával.

A koncertet egyszeri és megismételhetetlen életmű-összegzésként harangozták be.

A visszavonulás szándékát a zenész még karácsonykor jelentette be az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, ahol a tőle megszokott visszafogottsággal, de egyértelműen fogalmazott. „Megérlelődött az az elhatározásom, hogy április 11‑én, a Költészet napján befejezettnek tekintem a zenei életbe való közreműködésemet” – mondta korábbi tudósításunkban.

Amikor a beszélgetésben elhangzott a „búcsúkoncert” kifejezés, a zenész legenda finoman árnyalta a képet: „Olyasfajta, olyasfajta, ezt nem szívesen jelenti ki az ember.” A jubileumi év azonban nem csak az elköszönésről szól.

Szeptemberben jelent meg Az első 80 év című új albuma, a Magyar Zene Házában pedig április 2-án nyílt meg a „Bródy 80” pop-up kiállítás, amely relikviákkal és pályaképpel tiszteleg a művész előtt.

Bródy a közéleti állásfoglalástól ma sem riadt vissza az évfordulója kapcsán kiadott dalában. Alkatrész című új dala is egyértelmű üzenetet hordoz: azoknak szól, akik egy „embertelen, és szakadék felé haladó gépezetnek” a részei.

Bródy pályája az Illés-együttessel indult a hatvanas években, ahol a magyar nyelvű beat megteremtése mellett a sorok közé rejtett társadalomkritika mesterévé vált.

A hetvenes-nyolcvanas években a Fonográf folk-rock zenekarral ért el országos sikereket, miközben Szörényi Leventével olyan maradandó színpadi műveket alkotott, mint az István, a király. Dalszövegíróként Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezeinek is meghatározó alakja volt.

Bródy János legismertebb dalai, mint a Ha én rózsa volnék, az Az utcán, a Miért hagytuk, hogy így legyen?, a Lesz még egyszer vagy a Filléres emlékeim nemcsak dallamaik miatt váltak emlékezetessé, hanem mély, gondolatébresztő szövegeik révén is, amelyek gyakran finom társadalomkritikát, líraiságot és személyes hangvételt ötvöznek, így generációk számára adtak közös élményt és értelmezési keretet.

A közéleti szerepvállalás mellett a magánéletét érintő támadásokról is beszélt, a fiát ért sajtóhírek kapcsán. „Ezt a saját bőrömön érzem, hogy mennyire igaztalan és valótlan híreket képesek sokszorosítani.”

Bródy János a magyar könnyűzene lírai hangja, aki generációk gondolatait formálta dalaival.

Születésnapján egy olyan alkotót ünneplünk, aki csendesen, mégis mélyen szólt bele a történelembe és a lelkekbe. Boldog születésnapot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Rácz Jenő és Sárközi Ákos csapatai feszülnek egymásnak az RTL új főzős műsorában
Április 24-én indul az RTL-en az Éttermek csatája, ahol két sztárséf, Rácz Jenő és Sárközi Ákos csapata verseng egymással. A megmérettetésben a napi győztes jutalmat kap, a vesztes brigádból pedig valakit hazaküldenek.
DP, kép: RTL - szmo.hu
2026. április 07.



A Sztárbox ringje után a konyhában csap össze Rácz Jenő és Sárközi Ákos.

Április 24-én, pénteken 19:55-től indul az RTL vadonatúj gasztro-realityje, az Éttermek csatája.

A két Michelin-csillagos séf tavaly a Sztárbox ringjében nézett farkasszemet, most pedig „hazai pályára” váltanak, és a konyhában mérik össze az erejüket. A műsorban két különálló étterem küzd a vendégek kegyeiért:

Sárközi Ákos a Paletta nevű éttermet vezeti, míg Rácz Jenő az Espelette konyháját irányítja. Két külön világ csap tehát össze, a döntést pedig minden adásban valódi vendégek hozzák meg.

„Nem azért jöttem, hogy barátkozzak, hanem hogy megmutassam, az én konyhám a legjobb az országban. A vendég a király, és az én éttermemből elégedetten fognak távozni” – jelentette ki Rácz Jenő.

„A főzés művészet és alázat. A csapatommal olyan ízélményt akarunk nyújtani, amiről még napokig beszélnek majd az emberek. Jenővel a ringben ellenfelek voltunk, de a konyha más terep” – tette hozzá Sárközi Ákos.

Egy profi csapat nélkül azonban a legjobb séf sem érhet el sikert.

Mindkét sztárséf 8-8 fős csapatot verbuvált magának, ahol félprofi és profi szakácsok dolgoznak a kezeik alá. Az Éttermek csatájában minden napnak kőkemény tétje van. A versenyzők feje felett folyamatosan ott lebeg a konyhakés, mert a vezetőség bármikor dönthet úgy, hogy valakinek mennie kell.

A napi győztesek jutalmat kapnak, míg a vesztesek csapatából valakinek távoznia kell.

A gasztro-realityt a már több sikeres RTL-es műsort (Nyerő Páros, Mestercukrász) is jegyző Solaz Media gyártja. A műsor hétköznap esténként lesz látható az RTL-en.

Via RTL


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Állótaps az ülőhelyeken - Budapesten nyitotta meg turnéját a Pentatonix
A Pentatonix ismét bebizonyította, hogy nincs szükség hangszerekre ahhoz, hogy hatalmas bulit lehessen csapni egy több mint tízezres arénában! A csapat hazánkban nyitotta meg Európa-turnéját és ezt a magyar közönség is díjazta. Bár a csapat világszínvonalú produkciót nyújtott, egy-két dologba mégis bele lehet kötni.
Kocsák Krisztián - szmo.hu
2026. április 08.



Pár perccel a koncert kezdete előtt már csak elvétve lehetett üres székeket találni az MVM Dome-ban. Nem csoda, hiszen április 7-én az acapella műfaj nagyágyúja, a Pentatonix készült színpadra lépni. Nem sokkal a tervezett 20:00-ás kezdés után elsötétült a nézőtér és megjelent az öt világsztár, akik három év után tértek vissza Budapestre.

Nem várakoztatták sokat a népet, azonnal belecsaptak a slágerekbe, egy rövid intro után már az egyik leghíresebb feldolgozásuk, a “Daft Punk” táncoltatta a közönséget. A táncoltatás azért is nagy szó, mert csak ülőhelyes jegyeket árultak a bulira, többen azonban egy percig sem vették használatba a széket.

Mi láttuk először!

Mivel a turné első koncertjét láthattuk, kíváncsi voltam, hogy mennyire érezhető a csapaton, hogy egy még nem bejáratott show-n veszünk részt. Be kell vallanom, hogy épphogy. A koreográfiát nem vitték túlzásba, főképp térformákkal dolgoztak, de ez nagyon jól mutatott a bulin. Mindig az éppen szólót éneklő tag került a középpontba és becsületesen kihasználták a színpad adta lehetőségeket. És ha már színpad. Talán itt lehetett egy kicsi hiányérzetünk, továbbra is egy sima dobogó került csak a deszkákra, de még így is nagyobb volt, mint a korábbi koncerteken.

A fények rendkívül jól aláfestették az éppen elhangzó dalokat, a drámaibbaknál hideg-, a szórakoztatóbb számoknál meleg fények világítottak. Mint minden profi produkciónál, itt is volt dress code. Az énekesek a fekete és fehér színekkel dolgoztak, ráadásul viszonylag hétköznapi ruhadarabokat választottak az estére. Mind a színpad, mind az öltözékek puritánsága is arra enged következtetni, hogy

semmivel sem akarták elvenni a fókuszt a zenéről, amiről amúgy is baromi nehéz lenne.

A Pentatonixnak mindig is volt érzéke ahhoz, hogy melyik dalokhoz és milyen módon nyúljon hozzá, ez a képességük pedig egy műsor összeállításánál sem hagyja el őket. Tökéletes íve volt a koncertnek, az energikus kezdés után egy kicsit visszavettek a tempóból, majd jöttek az egyéni dalok, a közönségénekeltetés, a felfokozás és végül a katarzis. Örömmel konstatáltam, hogy most jóval több olyan dalt választottak, amelyben Mitch Grassi kontratenor énekelte a fő szólamot. A fickó ugyanis egészen egyedi hangszínnel rendelkezik és igazi kincs az énekes szakmán belül. A műsorban helyet kapott a már említett Daft Punk, a Creep, a kezdeti időket idéző White Winter Hymnal, a Halleluja, a Bohemian Rhapsody, a Sound of Silence és nálunk debütált a csapat legújabb dala, a Heaven on Earth is.

Az egyedüli negatívum az, hogy rövid volt. A bruttó kilencven perces műsorból elment tíz perc arra, hogy Scott Hoying, a csapat baritonja megtanítsa a három részre osztott közönségnek a “Let the Sunshine in” különböző szólamait, amit majd a csapat feltehet a TikTok-ra. Ez meg is történt egyébként.

@pentatonix

What an EPIC way to kick off our Europe tour! Thank you, Budapest! ??

♬ original sound - Pentatonix

A szólódalok szintén elvittek 20 percet a buliból, de kaptunk egy rendkívül profi instrumentális dalt is, melyben a beatboxer Kevin Olusola elektromos csellón, a basszust éneklő Matt Sallee dobon játszott. Ezt leszámítva viszont csak az öt énekes hangja szólt, alkalmanként egy kis hd-val megtámogatva.

Annyira közel volt!

Az első öt dal után meglepődve jegyeztem meg magamban, hogy “azt a mindenit, végre jól szól a Dome!”. Na ez a kijelentés elhamarkodottnak bizonyult. A koncert negyedénél mintha kiment volna cigizni a hangosító. Hol a mélyebb frekvenciák, hol a magasabbak nem hallattszódtak, ráadásul a hd sokszor nem alátámasztotta a csapatot, hanem elnyomta. Ez több dalnál is igencsak zavaró volt, néha még azt sem lehetett kibogarászni, hogy milyen hangnemben énekel az öt főhős. A koncert végére szerencsére javult a helyzet, így a gigasláger “Halleluja”-t és a “Bohemian Rhapsody”-t már megint átszellemülve hallgathattuk.

A Pentatonix minden tagja kommunikált a közönséggel, rengeteget hálálkodtak, szívecskéket mutogattak, nevettek, Hoying pedig

az első sorokhoz is lement pacsizni.

Érezni lehetett, hogy mennyire jól érzik magukat a színpadon és tudják, hogy ezt a hallgatóknak köszönhetik.

Mindent összevetve egy lenyűgöző produkciót láthattunk, eszméletlen profin megvalósítva, Scott Hoying, Kirstin Maldonado, Mitch Grassi, Matt Sallee és Kevin Olusola pedig megmutatta, hogy a Pentatonix miért korunk vezető acapella csapata és hogy a magyar közönségnek is szüksége van az igényes zenére. Egy biztos, ha a jövőben újra Magyarországon lép fel az énekegyüttes, mi ott leszünk és a közönségből valószínűleg még elég sokan!


Link másolása
KÖVESS MINKET: