SZEMPONT
A Rovatból

„Ha továbbra is maradok, azzal vajon milyen példát mutatok?” – Berta Beáta a tanári felmondásáról

Interjú a Karinthy Gimnázium 23 év tanítás után felmondott tanárával, aki a tiltakozások egyik arcává vált. Azt mondja, nem adta fel a harcot, de a rendszeren belül nem tud többet tenni az ügy sikeréért.


Néhány napja érkezett a hír, hogy beadta a felmondását Berta Beáta, a pestszentlőrinci Karinthy Frigyes Gimnázium tanára, aki az elmúlt hónapokban számos alkalommal vett részt polgári engedetlenségben, valamint több tüntetésen is felszólalt.

November végén 6 kollégáját kirúgták. Ő akkor, számára is meglepő módon, kimaradt ebből a körből, ezúttal viszont önszántából döntött a távozás mellett.

Néhány hónapja már beszélgettünk egyszer, most a történtek fényében újra felkértük, meséljen arról, hogy jutott idáig, hogyan képzeli el a jövőjét, és ad-e még esélyt a tiltakozások sikerének.

– A legutóbbi interjúnkban úgy fogalmazott, hogy ha a mostani tiltakozásokkal nem sikerül változást elérni, akkor soha. Feladta a harcot?

– Nem mondanám, hogy feladtam, inkább csak úgy érzem, hogy a rendszeren belül elértem a cselekvési lehetőségeim végét. Azt pedig nem tudom megtenni, hogy innentől nem cselekszem, csak hagyom, hogy menjenek a dolgok tovább az eddigi mederben. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább felállok.

– Milyen szakaszai voltak ennek?

– Túl messzire nem kell visszamenni, a döntő tényező az volt, amikor november végén kirúgták a kollégáimat. Ez óriási döbbenetet okozott, annak ellenére, hogy amikor elkezdtünk engedetlenkedni, benne volt a pakliban, hogy megtörténik. Mégis beleálltunk, mert azt mondtuk, hogy muszáj tenni valamit, nem mehet így tovább. A sztrájk egyszerűen nem ütötte át az ingerküszöböt, szóval úgy voltunk vele, hogy akkor legyen polgári engedetlenség, annak minden lehetséges következményével együtt. Amikor a kollégákat kirúgták, engem viszont nem, az egyrészt érthetetlen volt: mindenki az okokat kérdezgette, de nem tudtam válaszolni. Másrészt úgy voltam vele, hogy jó, akkor ha valamiért bennmaradtam, én csinálom tovább. Folytattam az engedetlenkedést, de nem történt semmi.

Ekkor azért már egyre erősebben dolgozott bennem az értetlenség, hogy őket kirúgták 18 óra engedetlenséggel, engem pedig 40 felett se.

Ezen a ponton adtunk ki egy nyilatkozatot 26 másik kollégával az országból, amiben összegyűjtöttük, kinek hány engedetlen órája volt. Azt is láttuk már ekkor, hogy a bérpapírjainkon az akciók nagyobbik része nincs elszámolva, vagyis fel se tüntették őket, így pénzt se vontak le miattuk. Úgy nézett ki, mintha az egész meg se történt volna. Erre a nyilatkozatra se kaptunk semmi hivatalos választ, viszont kijött a rendelet, amely szerint a polgári engedetlenséget már 15 napon túl is lehet büntetni. Itt kezdett igazán kilátástalanná válni a dolog: azt éreztem, hogy oké, engedetlenkedhetem tovább, de lehet, hogy fél évig se rúgnak majd ki, sőt egyáltalán nem lesz semmi reakció. Rájöttem, hogy simán meg tudják csinálni, hogy levegőnek néznek, aztán mondjuk augusztus elején közlik velem, hogy ennyi volt. És akkor ott állok majd munka nélkül egy olyan félév után, amikor a tananyaggal is alig haladtam, így a gyerekek is inkább a kárát látták az egésznek.

– Tipikus szalámitaktikának tűnik.

– Abszolút. Szerintem azzal tud a legkevesebbet kezdeni az ember, ha egyszerűen nem állnak vele szóba. A Tudásmenet végén egymástól függetlenül hárman is úgy fogalmaztunk, hogy bántalmazó kapcsolat áll fenn a közoktatás és a kormány között. A hasonlat tényleg találó: a lényeg, hogy te szólsz, először szépen, majd csúnyán, végül sírva és ordítva, de nem történik semmi, teljes félrenézés a válasz.

A Tudásmenet utáni tüntetésen a Kölcsey Gimnázium előtt. Fotó: B. Molnár Béla

– A diákjai miatt se lett volna értelme folytatni a tanítást?

– Sokáig az volt bennem, hogy ha már bennmaradtam, hiába nem nagyon van eredménye a tiltakozásoknak, becsületből végigcsinálom legalább ezt a tanévet. Ennél tovább nem gondolkodtam, de az osztályom és a többi diákom miatt ennyit mindenképp szerettem volna. Aztán volt egy olyan eset, amikor egy kollégám hétfőn megkérdezte, fogom-e ezt bírni, mire én azt mondtam, hogy igen. Majd kedden is megkérdezte, és akkor már azt feleltem, hogy nem. Egy nap alatt nem változott igazából semmi, egyszerűen csak rájöttem, hogy biztos nem fog menni. Órákat tartani nagyon jó volt, teljesen elvitt a flow a gyerekekkel. De az, hogy reggel bemenjek, majd délután ismét egyedül maradjak ezekkel a gondolatokkal, már meghaladta a lelkierőmet.

Egyértelmű, hogy a diákok veszítenek a távozásommal, de a legfőbb érvem az volt, hogy ha továbbra is maradok, azzal vajon milyen példát mutatok? Folyamatosan ütnek, nem állnak veled szóba, gyakorlatilag nem számítasz a rendszernek, mégis tűröd tovább. Nem akartam, hogy ez csapódjon le nekik.

– Több tüntetésen is felszólalt, talán nem túlzás azt mondani, hogy országosan is a tiltakozások egyik arca lett. Hogyan élte ezt meg, akarta a szerepet, vagy csak belesodródott?

– Azt biztos nem mondanám, hogy belesodródtam, inkább arról van szó, hogy én az első perctől fogva ugyanazt mondtam: ez az egész nincs rendben és tennünk kell ellene valamit. A következetes kiállás lehetett az, ami benntartott engem ebben a szerepben: próbáltam végig hitelesen képviselni, amit gondolok. Talán pont önnek fogalmaztam úgy a múltkor, hogy nem akartam se hős, se mártír lenni. Ezzel most is ugyanígy vagyok, annak viszont örülök, ha sikerült hitelesnek maradnom.

– Van-e olyan dolog, amit utólag másképp csinálna?

– A A kirúgott kollégáimmal többször beszéltünk erről, és mindannyian ugyanúgy voltunk vele: semmit nem csinálnánk másképp, mert nem is tehettük volna. Elmentünk a falig, kockára téve az állásunkat, hogy nyíltan elmondhassuk a véleményünket. Nem irigylem a többieket, nyilván borzasztó nehéz feldolgozni nekik ezt az egészet, sokuknak máig se sikerült.

Egyik napról a másikra vágták el a pályájukat, kicsit olyan ez, mintha egy részük meghalt volna. Nekem olyan szempontból könnyebb, hogy van még két hónapom elvarrni a szálakat. Ugyanakkor a döntést meghozni rettentő nehéz volt: ebben az egyben talán könnyebb nekik, hogy helyettük megtették.

Mégse mondom azt, hogy cserélnék velük, mivel a következmények náluk is rettentően súlyosak.

– Mennyire lesz nehéz a következő két hónap, amíg kitölti a felmondási idejét?

– Én olyan vagyok, hogy ha meghoztam egy döntést, elfogadom a következményeit. Bizonyos szempontból persze biztosan nehéz lesz, például amikor tanítok egy anyagrészt, és közben arra gondolok, hogy most tanítottam utoljára Tolsztojt, vagy éppen Balassit. Ugyanakkor a diákjaimnak is azt mondtam, hogy 5 évre „szerződtem velük”, és azután is tudunk találkozni, hogy már nem leszek ott. Ha van rá igényük, örömmel segítek nekik bármiben, persze ha nincs, az is rendben van.

Fotó: Nagy Bogi

– Az alatt mit ért, hogy a „rendszeren belül” már semmit nem tud tenni az ügyért, „kívülről” viszont talán még igen?

– Ennek a kereteit át kell majd gondolni és másokkal is egyeztetni. A mondat első felét úgy értem, hogy szerintem mi mindenkit elértünk, akit lehetett: diákokat, tanárokat és szülőket egyaránt, az egész országból. Akit érdekel ez az ügy, biztosan hallott rólunk. Most már szélesíteni kellene a bázist, nagyon fontos lenne a társadalmi szolidaritás, hogy azok is megmozduljanak, akiknek nem közvetlenül az oktatással van problémájuk, hanem bármi egyébbel.

Itt egy egész rendszer működik rosszul, aminek az oktatás csak egy szelete. Azt kéne megérteni, hogy amíg az egyik szegmens képviselőit hátrány érheti, addig simán előfordulhat az is, hogy a következő nap már egy másikba rúgnak bele.

Úgy érzem, hogy ha a rendszeren kívül vagyok, sokkal inkább ki tudok látni a saját buborékomból, és észrevenni másokat is. Persze nem úgy kell ezt elképzelni, hogy innentől valamiféle szabadságharcos leszek: nyilván kell majd találnom egy munkát, amiből eltartom a családom és megtalálom benne magam. De azt remélem, lesz mellette annyi erőm, hogy segítsem az összefogás és a szolidaritás ügyét.

– Tanítana még más iskolában (akár valamennyi kihagyás után), vagy végleg felhagy a szakmával?

– Ez a dolog elég kettős, mivel ha megkérdezik, akarok-e még tanítani, nyilván azt felelem, hogy persze. Nem azért, mert ne tudnék mást csinálni, hanem mert egyszerűen ezt szeretem legjobban. Reálisan végiggondolva ugyanakkor egyértelmű, hogy tankerületi fenntartású iskolába fel se vennének, és nem is szeretném ilyen keretek között folytatni. Maradnak az egyházi és a magániskolák, nem zárom ki ezt az opciót, mivel magamat ismerve nehéz elképzelnem, hogy tanítás nélkül éljek. Viszont abszolút nyitott vagyok másfajta lehetőségekre is, és biztos, hogy ha valamire igent mondok, azt nem jobb híján teszem majd, hanem ott is a legjobb tudásom szerint fogok helytállni.

Fotó: B. Molnár Béla

– A tiltakozásoknak milyen jövőt jósol most, az október óta történteket hozzávéve?

– Az amiatti csalódottság, amit az előbb említettem, tehát hogy egyszerűen nem áll velünk szóba a hatalom, valószínűleg mindenkire bénítóan hatott. Ugyanakkor azt látom, hogy bizonyos helyeken, főleg Budapesttől távolabb most kezdenek olyan hangulatba kerülni az emberek, mint amilyenben mi voltunk ősszel. Igenis érzik azt, hogy itt cselekedni kell, bármilyen áron. Szerintem szükség van tüntetésekre, mert amikor az ember egyedül érzi magát, egy ilyen alkalom nagyon sokat adhat neki. De nem a tüntetések fogják megoldani a helyzetet, inkább a hálózatépítés: most jött el az aprómunka ideje, aminek az őszi szezon megadta a löketet, de ezen a ponton el kell érnünk olyanokat is, akiket az eddigi eszközökkel nem sikerült.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Lezárkóztattak minket a vécékeféig, és most elveszik a méltóságunkat is” - mondja Orsós János, az Ámbédkar iskola egyik alapítója
Orsós János iskolaigazgató maga is ott volt a gyöngyösi tiltakozók között. A Lázárinfó után a kormány rekordsebességgel hozta nyilvánosságra a résztvevők bűnlajstromát. Szerinte ez egyértelmű üzenet mindenkinek, aki kritizálni meri a rendszert.


Orsós János azt kérdezte Lázár Jánosól gyöngyösi fórumán, mit jelent szerinte, hogy a cigányság a belső tartalék, hogyan magyarázza ezt el a tanítványainak? Nem sokkal utána megdöbbentve látta, hogy Orbán Viktor azt mondta róluk, „bűnözők, bandába szerveződve”, akik a TISZA megbízásából mentek el a fórumra, hogy ott „balhét csináljanak”. A Fidesz oldalán egy videó is megjelent, ahol az elhomályosított arcokra ráközelítve, monogramokkal és életkorral megjelölve közöltek listát állítólagos bűncselekményekről, amiket a Lázár Jánost kérdőre vonó romák elkövethettek.

Azóta közülük többen is kitették a facebookra az erkölcsi bizonyítványukat, néhányan nem tagadva, hogy évtizedekkel ezelőtt követtek el bűnt. Ugyanakkor azt nem értették, ettől miért ne tiltakozhatnának Lázár János „szarpucolós” mondatai miatt. Ami Orsós Jánost illeti, ő emellett, hogy a TISZA Párt egyik aktivistája, a miskolci Doktor Ámbédkar iskola alapítója, vezetője, és tanára. 2004-től az Alsószentmártonban működő esélykiegyenlítő iskolában tanított, majd 2007-ben Sajókazán részt vett a Doktor Ámbédkar gimnázium megalapításában. Céljuk, hogy érettségit és versenyképes szakmát adjanak olyan mélyszegénységből érkező diákok kezébe, akik körében az érettségizettek aránya az 1%-ot sem éri el. Vele beszélgettünk Lázár János elhíresült mondatáról, a miniszter bocsánatkéréséről, a bűnbandázásról, de leginkább a romák helyzetéről.

— Legutóbbi videójában azt mondta, önt is támadások érték az elmúlt időszakban. Mi történt?

— Erről nem is szeretnék beszélni, sokkal inkább az eljárásmódról. Az történt, hogy csütörtökön ott voltunk a gyöngyösi Lázárinfón, ahol nagyon sok ember hangot adott a megaláztatásnak, ami érte őket. Én is ott voltam. Nem együtt érkeztünk, nem egy csapatban vagyunk, de ismerjük egymást, jó barátok vagyunk, és én nagyon sokra tartom azt a kiállást, amit ezek az emberek ott végeztek. Közösséget vállalok velük, ez a lényeg. Én végig vártam két órát, hogy feltehessek egy kérdést a miniszter úrnak arról, hogy fejtse ki bővebben, mit is jelent, hogy mi tartalékosok vagyunk ebben az országban. Valójában nem az a fő kérdés, hogy szélsőjobboldali szennylapok milyen mocskolódásokat hoznak velem összefüggésbe, hanem az, hogy ez a kormányzat valódi válasza az én kérdésemre.

Ha valaki mer kérdést feltenni, rendszerkritikát megfogalmazni, akkor ez a lejárató kampány és gyűlöletkeltés valójában nem is nekem szól. Ez megfélemlítés mindazoknak, akik később úgy gondolnák, hogy a rendszer ellen bármiféle kritikával szeretnének élni.

Erőfitogtatás a hatalom részéről, amivel megmutatják, hogy nem érdemes velük ujjat húzni. A lényeg itt nem az, hogy ki mennyire volt bűnöző, vagy ki mennyire nem. Az emberek nem azért mentek oda, mert bűnözők, hanem hogy hangot adjanak a méltatlankodásuknak. Annak, hogy Lázár János a vécékefe-történettel helyezte kontextusba azt a kormányzati akaratot, ami elhelyez bennünket a társadalomban. Ez az a státusz, ami ellen szót emeltünk. Mi ennek a társadalomnak, nemzetnek a tagjai vagyunk, és nem a munka miatt sértődtünk meg, hanem a megalázás miatt, amit ez az egész narratíva sugall, és amit a kormány intézkedései alá is támasztanak.

— Érdekes fordulat, hogy Lázár János a bocsánatkérése, majd Orbán Viktor a Dankó Rádió hallgatása után mégis ellentámadásba lendült.

— Igen, mert ez is egy megalázó dolog. Lázár János már ott, magából kikelve azzal kezdte, hogy ezek fizetett rendbontók voltak. Ott mondtam neki, hogy ne tessék már ezt gondolni, és ne vegye el a méltóságunkat, mintha nekünk magunktól nem lenne annyi önérzetünk, hogy saját jogon kiálljunk. A miniszter magából indult ki. Ő ugyanis azért kért bocsánatot, mert vannak cigány barátai, és ők szóltak neki, hogy ez már sok. Tehát nem azért, mert önérzetéből vagy jóérzésből rájött volna, hogy így nem kommunikálunk. Neki szóltak a cigány barátai.

Az pedig, hogy utána Orbán Viktor a Dankó Rádiót hallgatta, ami ugyanolyan szalonrasszizmus, mint amikor valaki nem is tudja magáról, hogy rasszista, és azzal védekezik, hogy „nekem vannak ám cigány barátaim”.

A miniszterelnök úr ezt mutatta meg: ő még a Dankó Rádiót is hallgatja, tehát nem is lehet rasszista. De arról nem szabad megfeledkezni, hogy csütörtök után alig telt el munkanap, és Orbán Viktor Hatvanban már konkrét bűnlajstromokkal rendelkezett a rendbontókról. Ez rekordsebességű mozgósítás, én azt gondolom. Azt nem értem, hogy ezt a rekordsebességet miért nem tudják alkalmazni akkor, amikor egy jó ideje azon gondolkodunk, vajon hová tűnt a Matolcsy-féle 650 milliárd. Vagy mi van a Szőlő utcai dolgokkal? Ott miért nem használják ugyanezt a gyors eljárást?

— Ezzel mintha a Fidesz elengedte volna a romákat, pedig korábban, főleg választások előtt, nagyon próbált nekik kedveskedni.

— Őket kéne megkérdezni, mi ezzel a szándékuk. Én nem tudom megjósolni, mert tényleg kiszámíthatatlanok. Jól is kijöhettek volna ebből a gyöngyösi históriából, hiszen elmondhatták volna utána, hogy „lám-lám, milyen jól működő demokrácia vagyunk, teret adunk a szabad véleménynyilvánításnak”. Ehelyett a bocsánatkérés után rögtön előjöttek a bűnlajstrommal. Sokkal könnyebb elhitetni a társadalommal, hogy ezek rendbontó, bűnöző cigányok, akik vadállatként viselkednek. Ez sokkal jobban illik a magyar ember fejében kialakított cigányképbe, semmint az, hogy megbántott emberekről van szó, akik önérzetből, demokratikus jogukkal élve adnak hangot annak, hogy így nem beszélhetünk embertársainkról.

Azzal, hogy azt sejtetik, mások „küldték” a tiltakozókat, elveszik azt a méltóságunkat is,

ha azt gondolják, mi annyira bolondok vagyunk, hogy nem tudunk kiállni magunkért, és nem halljuk meg, amikor megaláznak minket. Ez ugyanolyan rasszizmus, mint amikor valaki a vécékefék mellé tud minket elképzelni.

— Bayer Zsolt azt üzente a tiltakozóknak, hogy „fogják be a szájukat”, és inkább akkor álljanak ki, ha meg akarják köszönni, mit adott nekik a Fidesz az elmúlt 16 évben. Mit adott valójában?

— Egyre több szegregált iskolát. Egyre több olyan 16 és 23 év közötti fiatalt, akinek nincs meg a nyolc osztálya. Én ezeket tapasztalom. És most kaptunk egy munkalehetőséget: a közmunkából a vécékeféken keresztül vezet az út a munka világába. Ezt kaptuk még. Nyilván, ha a kormányzatot kérdezi meg az ember, akkor néhány pillanat alatt legyártanak olyan adatsorokat és statisztikákat, amilyenekről Nyugat-Európa álmodni sem merne. De mivel az elmúlt 15 évben nincsenek olyan szociológiai felmérések, olyan kutatások, amelyek valódi látleletet adnának, addig csak a tapasztalatainkból tudunk kiindulni. És mi ezt látjuk:

egyre több a cigányiskola, egyre kevesebb pedagógussal, egyre rosszabb minőségű oktatással, és egyre több olyan fiatal, aki nem végzi el a nyolc osztályt, mert 16 éves koráig nem sikerül neki megugrani.

— A rendszerváltás óta az előző kormányoknak volt érdemi hozzájárulásuk a romák felemelkedéséhez? Volt valamikor koncepció?

— Volt egy nagyon szép időszak, amikor Magyarország csatlakozni szeretett volna az Európai Unióhoz. Akkor nagyon fontos volt bemutatni, hogy a romák is a társadalom részei. Mindenféle, akkor még PHARE-programos beruházáshoz indikátorként írták elő a romák részvételét. Az indikátorokat teljesíteni kellett. Nagyon sokunknak sikerült középiskolai végzettséget szerezni, egyetemre kerültünk, akkor ez divat volt. A Soros Alapítványtól kezdve sok olyan szervezet volt, amely támogatta, hogy a legszegényebb roma fiatalok is eljussanak a gimnáziumokba. Így kezdődött, és akkoriban a Dél-Dunántúlon nagyon erősek voltak az e köré szerveződő oktatási programok is.

Úgy tudtunk sikereket elérni, hogy a magyar politika érdekelt volt abban, hogy a romákat valamilyen módon beengedje az indikátorok közé. Miután csatlakoztunk az EU-hoz, eltelt néhány év, és most már ott tartunk, hogy a kormány inkább kifelé kacsingat az Unióból.

Az oktatás fontosságát pedig már nem a romákon kell lemérni, elég körülnézni a tanártüntetéseken, milyen problémák fogalmazódnak meg.

— Tehát az uniós csatlakozás után, kormányzati színtől függetlenül, ez a téma már nem volt fontos?

— A Magyar Bálint-féle időszakban még zászlóra volt tűzve az oktatási integráció, de a következő négy évben, Hiller István alatt ez már nem volt annyira hangsúlyos. A Fidesz pedig gatyába rázta azt az össznépi akaratot, ami abban nyilvánul meg, hogy a szegregáció ma egy elfogadott tény Magyarországon. Hiszen a baloldali kormányok idején is, amikor az iskolafenntartók még az önkormányzatok voltak, számos baloldali polgármester sem szüntette meg a szegregáló intézményét. Ebben tehát van egy folytonosság: a Magyar Bálint-érán kívül nem volt valódi akarat az oktatási integrációra.

— Olyan vélemények is vannak, hogy a rendszerváltás óta egyik párt sem gondolta, hogy a romák egyenjogúsításával választást lehet nyerni, ezért nem is fektettek bele energiát.

— Azért fogalmaztam meg nagyon hangsúlyosan, amikor elkezdtem kiállni a nyilvánosság elé, hogy

mindaddig, amíg Magyarország a hazai romákra nem tekint a nemzet részeként, addig ez így is marad.

Ezt a döntést meg kell hozni: a hazai cigányság a magyar nemzet egészéhez tartozik. Nem tartalék, nem felzárkóztató program, semmi más. Ha a romáknak ugyanolyan jogaik vannak, mint bárki másnak, ha nyitva állnak előttünk a minőségi iskolák ajtajai, és nem az a hozzáállás, hogy „nekem vannak cigány barátaim”, hanem ezek a dolgok alapértelmezetten működnek, akkor kerülünk közelebb a megoldáshoz. Ezt a döntést nem helyi modellprogramokon keresztül kell meghozni, hanem felülről. Mert ha Mari néninek kell megszavaznia, hogy ki járjon az iskolába, akkor ő nem fogja a cigány gyereket beszavazni. Ha Mari néninek kell megszavaznia, hogy melyik cigány kerüljön be a parlamentbe, akkor nem fogja megszavazni. De ha van erre állami akarat, az egy idő után egyértelművé és önjáróvá tud válni.

— A közelgő választások után, ha a TISZA Párt kerülne kormányra, lát esélyt érdemi változásra?

— A TISZA jelenlegi narratívájából kiindulva maximális remény van, de nézzük reálisan a dolgokat. Egy TISZA-kormánynak óriási feladata lesz felfejteni mindazt, amit az elmúlt 15 évben nem láthattunk. El sem tudjuk képzelni, milyen csontvázak esnek ki a szekrényből. De a legfőbb érdemi változás meg fog történni: megtörik ez a másfél évtizede tartó kétharmados rendszer. Szerintem a mostani választásnak ez az egyik legnagyobb tétje.

— Az ön által vezetett iskola egy működő modell, egy példa. Lehetséges lenne az önök tapasztalatait országosan hasznosítani?

— Nem lehet, hanem kell hasznosítani.

— Keresik önöket a politika részéről, hogy mondják el, mit csinálnak?

— Hát, annyira nem. A Fidesz-kormányra gondol?

— Akár, de mondjuk a TISZA Pártra is.

— A TISZA Párt azért elég nagy teret ad az én meglátásaimnak. Azt látom, hogy a vezetősége olyan húrokat pendít meg, amelyek sokkal jobban rezonálnak a demokráciára, mint bármi, amit az elmúlt 15 évben éltünk. Ha a TISZA csak egy picit is demokratikusabban képzeli el a kormányzást, mint a Fidesz, amire elég nagy esély van, akkor már beljebb vagyunk.

— Tegyük fel, hogy elindul egy valódi esélyteremtő, felzárkóztató politika...

— A felzárkóztatás szót nem szeretem. Én lezárkóztatásnak hívom, ami eddig történt, mert

az elmúlt 35 év felzárkóztató programjainak az eredménye az, hogy lezárkóztattak minket a vécékeféig.

— Akkor mondjuk úgy, hogy egyenjogúsító, esélyteremtő politika. Ha egy ilyen elindul és jól működik, akkor évtizedek múlva az önéhez hasonló intézmények az egykori Szabad Európa Rádió sorsára juthatnak: okafogyottá válnak.

— Milyen jó lenne! Ezt mondom én is. De ma azt látjuk, hogy sokszor mi vagyunk az egyetlen intézmény, ahol igénybe tudják venni a szolgáltatásainkat. Azt szoktam mondani, hogy a miénkhez hasonló intézmények a rendszerváltás járulékos veszteségei. Sokszor elmondtam már: az lenne jó, ha a mi iskolánkat, mint nemzetiségi gimnáziumot, a diákok csak azért választanák, mert kifejezetten a nemzetiségi oktatásban szeretnének részesülni, mert a roma nemzetiséghez tartoznak, és ebben szeretnének elmélyülni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Caramel: Lázár Jánosnak el kellett volna gondolkodnia a lemondáson
Az énekes szerint fontos lenne, ha bárki kiáll egy másik magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen. Caramelt a wc-kefés mondatok miatt tartott tüntetésen kérdeztük.


– Le kell mondani Lázár Jánosnak?

– Szerintem el kellett volna gondolkodnia rajta. Én csak azért mondom ezt, mert ez már a többedik ilyen jellegű kijelentése volt. Minimum egy gondolkodást szerintem megért volna. De ha már abban változik ez a helyzet, hogy hogy észreveszi a vezetőség azt, hogy sokkal körültekintőbben kellene az ilyen fontos, kényes ügyekről nyilatkozni vagy megnyilvánulni, szerintem már az is egy óriási előrelépés.

– Orbán Viktor ma azt mondta, szó szerint idézem, hogy a Tisza Párt bandába verődött bűnözőket küldött a fideszesekre, utalva a Lázár János gyöngyösi fórumán tiltakozókra. Mit gondol erről? Bandába verődött bűnözők tiltakoztak ott Lázár ellen?

– Pont ezzel van baj, hogy szerintem a politikának ezek az eszközei. Így működik a politika. Nyilván nem lepődöm meg, hogy most ez a fajta üzemmód van. Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy másik magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen. Én teljesen elképzelhetőnek tartom azt, hogy ezek az emberek, akik ott megjelentek és elmondták a véleményüket, önmaguk miatt mondták el a véleményüket, és nem felszólításra vagy utasításra. Az pedig, hogy kinek milyen a múltja, arról nekem fogalmam sincs.

– Bayer Zsolt egy publicisztikában "saját fajtájuk ocsmány árulóinak" nevezte a Gyöngyösön tiltakozó cigányokat. "Fogjátok be a pofátokat, és majd akkor nyissatok ki újra, ha meg tudjátok köszönni mindazt, amit az elmúlt 16 évben kaptatok az Orbán kormánytól" - írta.

– Erről beszélek, a politikai kommunikáció színvonaláról. Én mindig azt mondom, hogy a másik vélemény az egy erősség és nem egy gyengeség. Minél több vélemény hangzik el szalonképesen a közbeszédben, annál jobb. Szerintem pont ez egy nem helyes út. Azért nem helyes út, mert ezzel olyan energiákat ültetünk el az emberek szívében a közbeszéden keresztül, ami... Mindenki kikéri magának minden oldalról a hergelést, és bevallom őszintén, hogy én sem szeretem. Bármelyik oldalról is történne ilyen, nem szeretem az ilyen jellegű megnyilvánulásokat, mert szerintem nagyon-nagyon káros hosszútávon. Bárki szájából hangzik el egy ilyen minősítés, az egyszerűen szerintem nem szép, nem helyes.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk