SZEMPONT
A Rovatból

Az ország első hallókészülék-ékszerét testszkennerrel tervezték a fülemre

A Dress-coding munkacsoport missziója, hogy a dizájnt és a technológiát, mint a társadalmi felelősségvállalás eszközét alkalmazzák. Ezért speciális igényű, illetve akadályozottsággal élőknek terveznek egyedi darabokat.


Sok hallássérült attól fél, hogy nem süketnek, hanem hülyének nézi a beszélgetőpartnere, amint meglátják a hallókészülékét: elkezdenek vele indokolatlanul ordítani vagy szótagolva beszélni, mintha szellemileg lenne elmaradva. Nagyon sokan nem tudják, mihez kezdjenek egy sérült emberrel, legyen szó bármilyen sérülésről, és nem rosszindulatból viselkednek bántóan, csak nincs erről rendes edukáció és zavarban vannak.

Én hallóként születtem, és szerencsére megtanultam írni-olvasni, mielőtt 4 és fél évesen egy elgennyesedett középfülgyulladás következtében sürgősségi műtétet hajtottak végre rajtam, úgyhogy azóta papíron közepesen erős hallássérültnek számítok. De mivel megtanultam ügyesen kompenzálni, és szájról is olvasok, a környezetem alig vette észre, hogy bármi gondom lenne, a beszédemen sem hallatszódik egy laikus számára. Gyerekként, tiniként hiúságból egyáltalán nem akartam hallókészüléket, féltem, hogy kigúnyolnak, furcsán viselkednek majd velem a kortársaim. Próbáltam 10 éve egyet, de az akkori technológia nem győzött meg. Tavalyelőtt télen viszont végre eltökéltem magam (a covidos időszak leszívott, fárasztó volt a maszk mögül nem hallani semmit), és azóta hordok egy modern változatot, ami meglepően bevált, a hozzáértő audiológusomnak köszönhetően. Eleve mutatós darab, ami nem recseg-sípol, ráadásul bluetoothos, tehát tudok vele zenét hallgatni, és fel tudom venni a telefont egy rajta lévő gombbal.

Pont jókor talált meg úgy egy évvel később egy felhívás: egy ismerősöm küldte el nekem, és az volt a lényege, hogy a Dress-Coding csapata társadalmi céllal készít egy egyedi hallókészülék-ékszert, ezért várják hallássérültek jelentkezését.

A MOME-s fiatalokból álló Dress-Coding csapat azelőtt egy Down-szindrómával élő festővel tervezett egy digitális kabátot, amivel bekerültek egy nemzetközi versenybe, de gerincferdülésre hordott korzetet is átalakítottak már izgalmas kiegészítővé.

Az ragadott meg a pályázatban, hogy míg a közvélekedés szerint a hallókészülék csak egy gyógyászati segédeszköz, szerintünk lehet akár divatos kiegészítő is. Úgy éreztem, hogy ez egy szuper üzenet, amit ha csak egy fiatal lányak át tudok adni, megszüntetve a frusztrációit, akkor már megérte.

Én annyi évet elvesztegettem, sokkal jobb lehetett volna, ha nem kell annyit visszakérdeznem, félreértenem, értetlenkednem, és rájöttem, hogy az emberek sokkal jobban elfogadják, ha tényként közlöd az elején, hogy ez van, mintha elsumákolod szégyenedben vagy nagy ügyet csinálsz belőle. Szerencsére a lelkesedésem a videóinterjú során meggyőzte a fiatal tehetségekből álló csapatot és engem választottak a projektre.

A tervezési folyamat első lépése az volt, hogy Kiss Balázs Ágoston, a személyre szabott, egyedi hallókészülék-ékszer tervezője meghívott a műhelyébe, ahol megmutatta az előző munkáin kívül a digitális programot, amiben tervez, és a 3D nyomtatóját. Én már akkor bizalmat szavaztam neki: nem akartam megszabni, hogy milyen legyen, mert láttam, hogy szikrázóan tehetséges, és úgyis klassz lesz. Elmondtam neki, hogy milyen szempontjaim vannak, például hol nem érhet hozzá semmi a készülékhez a hangszóró vagy az érzékeny kis zsinór miatt. Végül közösen úgy döntöttünk, hogy az ékszer körbeöleli, kiegészíti a készüléket, ráerősítve annak formavilágára. Mutattam neki pár olyan ékszert, ami közel áll hozzám, de rábíztam magam.

A többkörös egyeztetés után befotózták a fülemet egy testszkennerrel a MoMén, hogy lehessen egyedileg rá tervezni, aztán mutatott digitális látványterveket, végül készült jópár tesztnyomtatós kör, amelyeket mindig felpróbáltam, hogy tökéletes legyen az illeszkedés. Végül elkészült az alkotás, Balázs kiöntötte ezüstből, én pedig boldogan konstatáltam, hogy irdatlanul betyár lett.

Izgatottan készültem a fotózásra, ami számomra megdöbbentő színvonalon zajlott: óriási stúdióban, sminkessel, fodrásszal, fotóssal, videóssal, öltöztetővel, tervezői ruhákkal, mintha Hollywoodban lennék.

A fotózás célja az volt, hogy egyértelművé váljon: a ciki igenis lehet menő – szerintem az eredmény pedig magáért beszél, és nagyon hálás vagyok, hogy a projekt része lehettem. Azóta büszkén hordom az ékszert, mert igényesen, dizájnosan kiemeli a hallókészülékemet, és pozitív üzenetet hordoz, inspirál másokat is az elfogadásra.

Még külön rá is irányítottam a kollégáim figyelmét az irodában, hogy nézzétek, milyen vagány ékszerem van, odáig voltak érte egytől-egyig. Minél több ilyet lát valaki, annál természetesebb lesz számára, és akkor abbamarad a feszengés is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kaiser Ferenc az Ukrajnába küldött észak-koreai katonákról: Az oroszoknak ez valahol kicsit kudarc is
Az ukrán hírszerzés szerint 3 ezer észak-koreai katona már Kurszkban lehet. A biztonságpolitikai szakértő szerint ez az ukránoknak nem jön jól, de egyben arról is árulkodik: Putyin nem tud elég katonát mozgósítani.


3 ezer észak-koreai katona már Kurszkban, az ukrán front közelében lehet abból a 10-11 ezerből, akiket Kim-Dzsongun Oroszországba küldött - legalábbis így tudják az ukrán hírszerzők. A fronton ugyanakkor még nem tűntek fel észak-koreai csapatok, jelenleg valószínűleg a kiképzésük zajlik. Lloyd Austin védelmi miniszter szerdán felszólította Észak-Koreát, hogy vonja ki csapatait Oroszországból, Robert Wood, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjének helyettese pedig azt üzente Phenjannak, hogy az Ukrajna területére belépő észak-koreai katonáik biztosan hullazsákokban fognak visszatérni.

A történteket egyértelműen eszkalációként értékelik a nyugati országok. De milyen következményekkel járhat mindez? Veszélyesebb hely lesz-e ettől a világ? Erről beszélgettünk Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével.

– Miért állhat Észak-Korea érdekében, hogy katonákkal is bekapcsolódjon ebbe a konfliktusba?

– Ez majdhogynem teljesen logikus, hiszen Észak-Korea nagyjából ugyanazzal az ellenféllel fog összecsapni, ha sor kerül egy háborúra, úgy értve, hogy a dél-koreai haderő nagyrészt NATO-szabvány szerinti fegyverrendszert használ, a kiképzés is nagyjából a NATO-sztenderdeknek megfelelő. Ráadásul a térségben lévő Dél-Koreában és Japánban lévő amerikai katonákkal kellene együtt harcolniuk abban a sajnos nem túl valószínűtlen esetben, ha Észak-Korea esetleg megtámadja Dél-Koreát. Nyilván Észak-Korea is igyekszik tapasztalatokat gyűjteni.

– Ugyanakkor Észak-Korea tagadja, hogy ezen a téren is összefogtak volna.

– Azt is tagadja mind az orosz, mind az észak-koreai fél, hogy például fegyverszállításokra sor került, pedig ez többé-kevésbé eléggé egyértelműen bizonyítható. Azt is mindenki tudja, hogy Moszkva több millió, egyes források szerint 8-10 millió darab tüzérségi lőszert vásárolt Észak-Koreától, ezen felül állítólag gyalogsági lőszert is szállítottak az oroszoknak. Mindkét ország ugyanazt a Varsói Szerződés-szabvány lőszercsaládot használja a tüzérségben. A maradványok alapján az is bizonyítható, hogy Észak-Korea jó néhány harcászati és hadműveleti-harcászati ballisztikus rakétát is szállított Oroszországnak.

Észak-Korea Irán mellett Oroszország egyik legnagyobb támogatója ebben a háborúban,

aki nyíltan fegyverekkel és valószínűleg katonai tanácsadókkal is támogatja Ukrajnát.

– A hírek szerint egyelőre csak a csapatok kiképzése zajlik. Ez mennyire nehéz feladat?

– Azt tudni kell, hogy ez azért nem úgy néz ki, hogy rögtön bevethetők az észak-koreai katonák, előbb meg kell tanulniuk együttműködni az orosz alakulatokkal, meg kell tanulniuk legalább a tiszteknek és a tiszthelyetteseknek orosz vezényszavaknak, utasításoknak engedelmeskedni. Ehhez pedig nyelvtudás is szükséges, tehát hiába van egy irgalmatlan hadereje Észak-Koreának (valahol 1,2-1,3 millió fő között lehet), ennek a döntő többsége nem bevethető Oroszország oldalán, mert nyelvi és egyéb problémák miatt kontraproduktív is lehet a használatuk. Nyilván a különleges műveleti erők és az elitebb alakulatok valószínűleg gond nélkül bevethetők, viszont ezekre Észak-Koreának is sokkal nagyobb szüksége van.

– Mikortól számítható már tényleges eszkalációnak, egy másik ország belépésének a háborúba az, ami történik, történhet?

– Ezt nagyon nehéz megmondani. És azt sem szabad elfelejteni, hogy Ukrajna oldalán is vannak nyugati önkéntesek. Egyiküket-másikukat nyílt titok, hogy az adott állam hadereje küldte őket tapasztalatszerzés céljából vagy szaktanácsadóként. Tehát erre van példa. Nyilván más lenne, ha kötelékben, mondjuk egy zászlóalj méretben vetnék be őket, és erre akadna bizonyíték, de erre szokták azt mondani az oroszok például, hogy burjátok voltak, vagy valami hasonlót. Tehát Moszkva azért ezt nyilván nem fogja beismerni, Észak-Korea még kevésbé. Még ha egyértelmű bizonyítékok kerültek is elő, akkor is lehet azt mondani, hogy ők mind önkéntesek.

– Az ukrán hírszerzés szerint 11 ezer észak-koreai katona tartózkodik Oroszországban. Ez sok vagy kevés ebben a konfliktusban?

– Viszonylagos. A 11 ezer katona, az nagyjából két dandár. Az orosz-ukrán háborúban mind a két oldalon több tucat dandár van. Azt is látni kell, hogy különösen az ukránok már a humán erőforrásaik végénél járnak, lassan már nincs kit mozgósítani. Emiatt egyre lejjebb akarják vinni a mozgósítási korhatárt. 27 évről most vitték le 25 évre.

Nyilván az ukránoknak úgy kellenek az észak-koreai zsoldosok vagy önkéntesek, nevezzük bárhogy őket, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

Az orosz haderő állományát most rendelte el Putyin nagyjából másfél millióra felfuttatni, ez a létszám jelenleg 1,1-1,2 millió fő körüli. Ahhoz képest nem sok a két dandár, de a koreaiak valószínűleg lövész katonák, tehát gyalogosok, akiket a szárazföldi harcban fognak bevetni. Az orosz haderő jelentős része pedig légierő, haditengerészet, űrhadviselés, logisztika, vasúti csapatok, így aztán a szárazföldi haderő körülbelül csak félmilliós lehet, és ha azon belül is csak a lövészegységeket veszem, akkor körülbelül 300-350 ezer főről lehet szó. Ehhez képest már érezhető két dandárnyi erősítés. De ezek megint ukrán adatok, nem tudjuk a valóságot. Ez persze nem meglepő, azt se tudjuk, mekkora az ukránok létszáma, ezt mind a két oldalon szigorú hadititokként kezelik.

– Lélektanilag milyen jelentősége van, akár az ukránokra, akár az oroszokra nézve az észak-koreaiak megjelenésének?

– Az oroszoknak ez valahol kicsit kudarc is, nem véletlen, hogy az a hivatalos orosz kommunikáció, hogy az övék a világ legszuperebb, legtökéletesebb hadereje. Kérdés, hogy akkor miért veszik az iráni drónokat, meg koreai lőszert?

Ez valahol egy kicsit annak a beismerése is, hogy Oroszország nem tud elég katonát mozgósítani.

Nem véletlenül nevezik ezt a háborút Moszkvában különleges katonai műveletnek. Emlékezetes, amikor még 2022 szeptemberében-októberében, a harkivi ukrán ellentámadás miatt elrendeltek egy részleges mozgósítást. Milyen döbbenetes képek voltak, ahogy minden határon, százezerszám menekültek az orosz férfiak, főleg orvosok, mérnökök, tanárok, informatikusok, kutatók, magasan képzett szakmunkások. Ebből okulva Putyin nem mer vagy nem akar jobban mozgósítani, mert már az orosz gazdaság is megérezne még egy ekkora veszteséget. Ukrán részről meg nyilván még csak ez hiányzott, ahogy mondtam korábban. Az észak-koreaiak megcsinálhatják azt, hogy folyamatosan rotálva, 2-3 dandárnyi, tehát 10-15 ezer katonát, 6 vagy 3 hónapos váltásokban elküldik, azok katonai tapasztalatot szereznek, és ez Dél-Koreának lesz nagyon aggasztó.

– A másik ország, ahonnan fegyvereket importálnak az oroszok, és használnak fel, Irán. Most le van foglalva a Közel-Keleten Izraellel, de mégis számíthat rájuk Putyin. És ott van Fehéroroszország, amelyik vonakodik bármilyen aktív cselekedetet végrehajtani, de azért láthatóan Oroszország mellett áll.

– A háború elején átengedte a területét, azóta egyszer-kétszer mozgósított is, erőket vezényelt a déli határára, azaz időről-időre fenyegeti Ukrajnát.

Irán is rá van szorulva az oroszokra, mert ha Izraellel eldurvulnak a dolgok, akkor az oroszoktól tudnak SZ-400-as, modern légvédelmi rakétarendszereket szerezni, melyekkel ballisztikus rakétákat is el lehet fogni.

Bármilyen újabb konfliktus is lesz Irán és Izrael között, az nem szárazföldi háború lesz, hiszen Irak, Szíria, Jordánia ott van a két állam között, tehát valószínűleg csak rakéta- és repülőgép-csapások formájában fog lezajlani. Irán továbbra is tud például tüzérségi lőszert szállítani nagy mennyiségben Oroszországnak, mint ahogy azt számos bizonyíték szerint meg is teszi. Komplett drón, azaz pilóta nélküli repülőgép-gyártósort szállítottak le az oroszoknak, nyugati információk szerint. Természetesen ezt mind a két fél cáfolja, ugyanakkor a Geran 2-es drón, ahogy az oroszok nevezik, az egy az egyben a Sahed 136-os. Az pedig, hogy Irán a gyártása egy részét át tudta vinni, azért is jó lehet, mert ha Izrael csapást mérne az iráni gyártósorra, akkor az Oroszországban lévő dróngyárra Izrael biztos nem mer csapást mérni. És valószínűleg nem csak a gyártósor ment ki, hanem az iráni szakemberek egy része is. Itt is megvannak a kétoldalú előnyök. Ráadásul Iránnak van egy stabil vétója az ENSZ-ben, az oroszok révén, sőt, Kína is támogatja Iránt.

– Tehát érdekekről szól a játszma.

– Mivel mind Iránnak, mind Észak-Koreának a legnagyobb ellensége az Amerikai Egyesült Államok, az meg Ukrajna mögött áll, így aztán teljesen természetes, hogy ez a két latorállam, ahogy általában az amerikai kommunikáció szokott rájuk hivatkozni, az Oroszországi Föderáció és Kína barátságát keresi. Észak-Koreának ráadásul az orosz kapcsolatok azért is jók, mert különösen a Szovjetunió szétesése utáni egyoldalú kínai függésen nem kicsit tudott lazítani az ukrajnai háború kezdete óta, azaz egy picit le tudott válni Kínáról azzal, hogy elmélyítette a kapcsolatait Oroszországgal.

– Veszélyesebb lesz a háború és a világ azáltal, ha az észak-koreaiak harcolni kezdenek?

– Nem gondolnám. Még mindig orosz irányítás alatt áll a konfliktus, az észak-koreaiak segéderőként jelennek meg. Jobb hely nem lesz a világ, de rosszabb se nagyon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Menjek a híd alá 70 évesen, mert a MÁV hibát követett el?” – Lassan egy éve tartják bizonytalanságban Rákosrendező megmaradt lakóit
Februárban kapták az első felszólítást, hogy a mini-Dubaj projekt miatt menniük kell, cserelakásról viszont akkor még szó sem esett. Ma hivatalosan már csak néhány család él a telepen, de egyre több az illegális házfoglaló, akik miatt meredeken romlik a közbiztonság. Helyszíni riport.


Máté Péter 61 éve él a Zugló és Angyalföld határán húzódó Tatai utca egyik földszintes házában. Tavaly ilyenkor még közömbösen fogadta a Rákosrendezőre tervezett luxusnegyedről szóló híreket. Úgy volt vele, hogy ha lesz is valami, idáig biztosan nem ér majd el az építkezés, hiszen a telep legszélén laknak. Nem lett igaza: februárban kapott egy felszólítást, miszerint felmondják a bérleti jogviszonyát, és 30 napja van elhagyni az ingatlant. Cserelakást egyáltalán nem említettek.

„Amikor elolvastam, napokig azt se tudtam, mitévő legyek. Éjszakákon át gondolkodtam, még a könnyem is kicsordult, hiszen mégiscsak az életem nagy részében ez a ház volt az otthonom.”

Utána egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívta az RTL Klubot, akik azt kérték, küldje el nekik írásban a történteket. A fia segítségével így is tett, másnap reggel 8-kor pedig csörgött a telefonja: az ügyeletes szerkesztő kereste.

„Kijöttek forgatni, rá két napra pedig felhívott engem a vasút egy jogásza, és megkérdezte, miért nem írtam levelet arról, milyen cserelakást szeretnék. Na most, egészen eddig szó sem volt cserelakásról, csak fenyegetőzésről, hogy költözzek ki 30 napon belül, különben jönnek a retorziók.”

Péter szerint egyértelműen a média nyomásának köszönhető, hogy a MÁV változtatott a hozzáállásán, és elkezdett partnerként tekinteni rájuk. Az elsőként felkínált lakás ugyanakkor enyhén szólva nem felelt meg a várakozásainak.

„A tető beszakadva, a falon kábelekről lógott a cirkó, a parketta felhólyagosodva, tiszta penész minden. Az udvaron a kerítést gyakorlatilag csak a gaz tartotta. Mondtam nekik, hogy ide még egy hajléktalan sem költözne be, ilyen állapotban nem tudom elfogadni.”

A telepen körbejárva talált viszont egy egészen jó állapotú házat, amit apróbb felújítások után szívesen elfogadott volna. A MÁV nagyon készséges volt, megcsináltak mindent, amit kért. Igen ám, de elmondása szerint olyan bérleti szerződést kellett volna aláírnia, amely azt is tartalmazta, hogy bármikor, indoklás nélkül, 30 napos határidővel felmondhatnak neki. Erre pedig nem volt hajlandó.

A Szikra Mozgalom – Jámbor András ellenzéki országgyűlési képviselő szervezete – mellé állt, ügyvédjük, Dr. Szepesházi Péter is azt javasolta neki, semmiképp ne írja alá a papírt ilyen feltételekkel. A ház ezért azóta is üresen áll, pedig egyébként azonnal költözhető lenne.

„Bár mi nem vagyunk jogsegélyszolgálat, ebben az ügyben azt láttuk, hogy a lakók maguktól nem jutnának egyről a kettőre, szükségük van nemcsak jogi képviseletre, de sajtónyilvánosságra, illetve politikai munkára is, ami ahhoz szükséges, hogy felfigyeljenek erre az ügyre” – fogalmaz a Szikra helyi szervezője, Sudár Orsolya.

A rákosrendezői luxusberuházással egyébként sem értettek egyet, emellett pedig tapasztaltuk, mennyire méltánytalanul bánik a MÁV az itt élőkkel, így végül felkarolták az ügyet. Ide nem jött ki a családsegítő se, az önkénteseikkel járták körbe a házakat és kérdezték meg a lakókat, hogy vannak, mire van szükségük. Márciuban tartottak egy fáklyás felvonulással összekötött tüntetést is.

Bár úgy volt, hogy szeptember 18-ig ki kell üríteni az egész telepet, nem sokkal azelőtt kiderült, hogy két évvel meghosszabbítják a határidőt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lakók fellélegezhettek: Péter egyik reggel például azzal szembesült, hogy le akarják választani őket az elektromos hálózatról.

„Éppen dolgozni indultam, amikor észrevettem a munkásokat. Mondom, ne vicceljenek már, négy család él még itt! Kiderült, hogy a MÁV azt adta le az ELMŰ-nek, hogy már teljesen kiürült a telep.”

A helyzet most úgy áll, hogy a MÁV beadott a bíróságra egy kiürítési kérelmet, a családok pedig a Szikra Mozgalom és Szepesházi Péter segítségével jelezték, hogy perre mennek. Ameddig nincs jogerős ítélet, nem lakoltathatják ki őket, ugyanakkor Péter biztos benne, hogy előbb-utóbb menniük kell. „Az biztos, hogy ezt az oldalt itt végig ledózerolják, egészen a Vasúttörténeti Parkig.”

Ez érthető módon érzékenyen érinti. „Nézze, 61 éve ez az otthonom. Itt halt meg az apám, innen kísértem utolsó útjára, ahogy az anyámat is. Nem egy luxuslakás, de én szeretek itt élni.”

A házban csak néhány évvel ezelőtt alakítottak ki fürdőszobát, előtte az udvaron keresztül lehetett WC-re járni. Péterék nagyjából 700 ezer forintot és rengeteg munkaórát szántak az átalakításra, amit biztosan nem tettek volna, ha előre tudják az azóta történteket.

Péter azt meséli, régebben még igazi családias közösség volt itt, az emberek rendszeresen összejártak, sütöttek-főztek, bográcsoztak. A fénykorban mind a 24 lakás tele volt, 100-110-en biztosan éltek bennük. A hanyatlás olyan 20 éve kezdődött, onnantól folyamatosan néptelenedtek el a házak, új bérlők pedig nem jöhettek.

A gyanúja szerint azért, mert valakinek már jóval a mini-Dubaj projekt előtt terve volt a területtel. Ezt bizonyíthatja az is, hogy 2018-ban kaptak egy levelet, miszerint új szerződést kell kötniük, ami tartalmaz egy olyan kitételt, hogy amennyiben a vasút területrendezésbe kezd, 30 napon belül el kell hagyniuk az ingatlant. Ő már ezt se írta alá, több szomszédja viszont igen – most ők voltak az elsők, akiknek menniük kellett.

A per valószínűleg legalább 2-3 évig tart majd, de ha hamarabb kikerülne a szerződésből a 30 napos felmondási idő, Péter akár azonnal odaköltözne. Bízik benne, hogy a MÁV nemrég kinevezett új vezérigazgatója elmozdul majd ebbe az irányba.

Nagyné Johán Edit 27 éve él a telepen súlyos beteg férjével, Máté Péteréktől néhány háznyira. Annak idején 2 és fél millió forintból újították fel a villanyt és a csatornahálózathoz is, emellett ablakokat cseréltek, betonoztak, sőt még a redőnyöket is kicserélték, hogy lakhatóvá tegyék.

Abban a hiszemben költöttek rá ennyit, hogy előbb-utóbb meg tudják majd vásárolni, erre azonban nem került sor. Februárban ők is kézhez kapták az első felszólítást, miszerint 30 napon belül el kell hagyniuk a lakást.

Edit a zuglói önkormányzathoz fordult, akik az akkori polgármester, Horváth Csaba közbenjárásával leállították a kilakoltatási eljárást. „Utána viszont jött a hercehurca: a MÁV-nak eszében sem volt cserelakást ajánlani nekünk, csak a média nyomására változtattak az álláspontjukon” – erősíti meg ő is.

„Amikor megjelent riportok hatására megkérdezték, mik az igényeink, annyit mondtam, hogy a mostaninál kisebb ne legyen, a férjem miatt pedig az is fontos volt, hogy földszinti legyen, és tartozzon hozzá egy minimális előkert, ahová ki tud ülni. Mutattam orvosi papírokat is, ennél jobban nem tudtam volna tálalni a problémát. Ehhez képest a két kérésből nullát teljesítettek.”

Először ugyanazt a romos, penészes, 40 négyzetméteres, konyha nélküli házat ajánlották fel nekik a Keresztúri úton, amit Máté Péter is azonnal visszautasított. Természetesen ők sen fogadták el, ezután viszont még szürreálisabb megoldásként az angyalföldi vasútállomás épületében ajánlottak nekik egy lakást.

„Gondolja meg, egy parkinsonos, sztómás beteg mihez kezdene egy emeleti lakással, ahová csak csigalépcsőn lehet felmászni, és ami mellett közvetlenül ráadásul folyamatosan közlekednek a vonatok? Egész éjjel azt kellett volna hallgatnunk.”

Miután erre az ajánlatra is nemet mondtak, sokáig nem történt semmi, majd júniusban kaptak egy levelet, hogy 8 napon belül el kell hagyniuk a lakást, mivel jogtalanul tartózkodnak benne. Ellenkező esetben kiköltöztetnek, majd kiszámlázzák nekünk a költségeket.

Ezt a határidőt végül Szepesfalvy Péter ügyvéd és a Szikra Mozgalom segítségével sikerült semmissé tenniük, de alig lélegeztek fel, nem sokkal később megkapták az értesítést a birósági per kezdetéről.

Edit szerint a MÁV új vezérigazgatója nyitottabbnak tűnik feléjük, egy nap alatt többet tudtak előrelépni vele kommunikáció terén, mint az elődjével február óta összesen. A problémák viszont csak sokasodtak az elmúlt hónapokban.

„Az üres lakásokat, ahonnan már kiköltöztek, egymás után törik fel és veszik birtokba az illegális lakásfoglalók. És mindent lopnak, ami mozdítható: múlt héten kicseréltem két gázpalackot, itt hagytam őket kint a ház előtt. Fényes nappal elvitték mindkettőt, ahogy a kötélről a ruhákat, a kertből pedig a biciklit is.”

Edit elmondása szerint hetek óta nem alszik éjjelente, amint hall akár csak egy kis neszt is, azonnal ugrik fel. A kert végét jobb híján rácsokkal és fém ruhaszárítókkal barikádozta el, hogy megakadályozza az illetéktelen behatolást. A közbiztonság drasztikus romlása mellett a patkányok is megszaporodtak a telepen.

„Egyik reggel jöttek a dolgozók, a férjem szólt, hogy hangokat hall. Megkérdeztem, miért vannak itt, azt mondták, hogy elzárják a vizet. Mondom, nehogy elzárják, hát még itt lakunk! Kiderült, hogy úgy lett elkönyvelve, hogy itt már nem maradt senki. Tényleg olyan, mintha nem is léteznénk.”

Edit sógornője, Nagy Ilona szintén a maradék lakók egyike a telepen, közvetlenül a sínek mellett él. Amíg a házát keressük, több másik udvarban is mozgást látunk, az egyikből egy 7-8 fős társaság méreget bennünket.

A nő a mostani lakásában 5 éve lakik, de a szülei 1963-ban költöztek a telepre, Editék mostani házába. Ott nőtt fel, majd férjhez ment, de a házasságnak rossz vége lett, azután költözött vissza ide.

A helyzete jogilag bonyolultabb a többiekénél, ugyanis nincs szerződése: itt hivatalosan csak az élettársa lakott, akinek halála után ugyan kérvényezte a MÁV-tól, hogy írják át a nevére a szerződést, de nem kapott választ. A lakbércsekk ugyanakkor már az ő nevére érkezik, a villanyórát viszont nem sikerült átíratnia. A februári felszólítást pedig ő is megkapta, arra hivatkozva, hogy jogcím nélkül tartózkodik a lakásban.

„Menjek a híd alá 70 évesen, mert a MÁV hibát követett el, amikor nem közölték válaszul a levelemre, hogy nem engedélyezik az itt lakásomat?”

Cserelakásból egyelőre kettőt mutattak neki, de mindkettő lakhatatlan volt. Szerződést viszont egy olyan lakásra küldtek, amit nem látott korábban. „Mondtam nekik, hogy hiába küldik, amíg nem nézhetem meg élőben, nem írom alá.”

Sudár Orsolya

Alternatívája a lakhatásra továbbra sincs, a kilakoltatási per viszont zajlik. “Én nem nagyon foglalkozom politikával, de hát az állam ellen? Az olyan, mint széllel szemben…” – fogalmaz azzal kapcsolatban, milyennek látja az esélyeit. Abban viszont ő is bízik, hogy a médiavisszhangnak köszönhetően további nyomást is tudnak majd gyakorolni a döntéshozókra.

Sudár Orsolya is bizakodó: bár úgy látja, a kerület október 1-jén hivatalba lépett új vezetése egyelőre nem haladt előre az ügyben elődjéhez képest, a Szikránál remélik, hogy miután belerázódtak a munkába, előreveszik a prioritásaik között.

„Ha fenntartjuk a nyilvánosságot és elvégezzük a politikai munkát, látok arra esélyt, hogy mindenki megfelelő cserelakást kap elfogadható feltételekkel. Senkinek nem érdeke másfél évig ebben a libikókában tölteni az idejét.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Ráhel 2,5 milliós ruhában emlékezett '56-ra Hadházy Ákos szerint
A képviselő szerint napról napra meggyalázzuk a mártírok emlékét. Képet is megosztott az általa kritizált ruháról.


Hadházy Ákos a közösségi oldalán posztolt arról, hogy milyen ruhában fényképezték le Orbán Ráhelt egy 1956-os megemlékezésen. A független képviselő szerint a miniszterelnök lánya egy összesen 2,5 millió forint értékű ruhát viselt.

„Ez a többmilliós ünnepi outfit különösen emlékeztessen minket arra, hogy napról napra meggyalázzuk 56 mártírjainak emlékét”

– fogalmazott Hahdázy. Hozzátette, szerinte „mindannyian” érintettek vagyunk

„Azok is, akik ilyen ruhákban röhögnek azokon, akik az életüket áldozva harcoltak az oroszok által megtámasztott diktatúra ellen. De azok is, akik tétlenül végignéztük a demokrácia leépítését és semmit sem teszünk az ellen a propaganda ellen, amelyik pl. magyarok millióival hiteti el, hogy jól tették 56-ban azok, akik nem küzdöttek az oroszok ellen”

- fogalmazott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Bod Péter Ákos Orbánékról: az, hogy Magyarország ül a kerítés tetején, és erre is, meg arra is üzletel, nem fog menni
Az MNB volt elnöke szerint ha Donald Trump nyer az amerikai elnökválasztáson, az éppen hogy keresztül húzná Orbán Viktor mostani gazdasági törekvéseit.
FM. Kép: Youtube - szmo.hu
2024. október 28.



Bod Péter Ákos szerint, ha Donald Trump újra nyer az amerikai elnökválasztáson, és ismét protekcionista vámintézkedéseket vezet be, az Magyarországot is súlyosan érintené. A Magyar Nemzeti Bank volt elnöke erről a Klubrádiónak nyilatkozott. Felidézte, Trump általános, 10 százalékos vámot javasol minden importra, és 60 százalékos vámot a Kínából származó termékek behozatalára.

Magyarország közvetlen exportja az Egyesült Államok felé néhány százalék, ugyanakkor közvetetten is hátrányosan érinthetnek minket a vámok: például egy német autóba a magyar termékek is be vannak épülve, itt gyártják a motort, Németországban elkészül a jármű, aztán eladják az USA-ban

– mondta Bod. Azt nehéz megjósolni, hogy abból, amiről beszél Trump – aki bizonyos esetekben 100 százalékos vámokkal is fenyegetőzött –, mit próbálna megvalósítani. Az elnöksége alatt ugyanakkor valóban vámháborút indított.

Amennyiben Európával szemben is keményebben lépne fel Trump, az EU is kénytelen lesz jobban bezárkózni, erősebben egy kereskedelmi blokként viselkedni. Vagyis épp azt tenné, ami ellen a magyar politika lázadozni próbál – vagyis, hogy ülünk a kerítés tetején és erre is, meg arra is üzletelünk –, ez nem fog menni. Nem fér bele, hogy egy kicsi, 9,5 milliós ország teljesen más politikát képviseljen kifelé

– mondta Bod Péter Ákos. Emlékeztetett arra is, hogy a protekcionista lépések akár hosszú hatásúak lehetnek, így például Joe Biden elnöksége alatt is fennmaradtak a Trump által bevezetett, a kínai árukkal szembeni vámok.


Link másolása
KÖVESS MINKET: