SZEMPONT

„Az első nap azzal jött haza, hogy van három barátja” – Éva tűzön-vízen keresztülment, hogy lánya Németországban járhasson iskolába

Az itthon tanárként és gyógypedagógusként dolgozó Éva mindenképp ki akarta juttatni a gyerekét az országból. Egy évet töltött a családjától távol, hogy kitapossa az utat lányának és férjének odakint. Azt mondja, az elmúlt egy év pokol volt, de megérte.

Hegedűs Noémi írása, Címlapkép: Getty Images (illusztráció) - szmo.hu
2023. november 18.

Éva az oktatásban dolgozott, belelátott a folyamatokba, és azt mondja, évek óta azt érezte, hogy

el kell hagynia az országot a lánya miatt. Mivel a férje ebben másként gondolkodott, Éva szokatlan döntést hozott.

A kiköltözéseknél általában vagy egy egész család indul útnak egyszerre, vagy a férj megy előre, hogy megteremtse a feltételeket a később érkezők számára. De ő egyedül vágott neki. A kiköltöző magyarok külföldi oktatási rendszerben szerzett tapasztalatairól szóló sorozatunkban ezúttal vele beszélgettünk az első egy év nehézségeiről, és arról, hogy az azóta ott iskolába járó lánya milyen élményeket szerzett Németországban.

- Mióta gondolkodtatok a költözésen?

- Évekkel ezelőtt tervben volt már, és egyszer meg is próbáltuk elhagyni az országot a 2018-as választások után. Hollandiába mentünk volna, de kiderült, hogy a férjem mégsem szeretné. Aztán jött az újabb választás, és 2022-ben azt mondtam, hogy most vagy soha. Lépek, akár egyedül is. Mondtam a férjemnek, hogy ezt fogom csinálni, mert a gyerekünk szempontjából nem látok más megoldást, ki akartam juttatni őt az országból. Végül szeptemberben múlt egy éve, hogy egyedül kiköltöztem.

- Te voltál az, aki a bázist megteremtetted a családodnak? Ez szokatlan.

- Igen, valószínűleg tényleg az. De csak ezért tudtam ezt megtenni (és azért Alsó-Szászországot választottam), mert itt él egy barátnőm, aki felajánlotta, hogy lakhatok nála az elején, és munkát is segít találnom. Egy idősek otthonában helyezkedtem el, ami nagyon távol áll az eredeti szakmámtól, de a lényeg, hogy lett munkám.

- Mi volt az eredetei szakmád?

- Gyógypedagógus vagyok. 12 évet töltöttem a magyar oktatási rendszerben. Az utolsó négy évben már nem iskolában dolgoztam, hanem KATÁ-s egyéni vállalkozóként fejlesztettem a gyerekeket. Tavaly ez a vállalkozási forma is megszűnt, ez erősített meg abban, hogy lépjek.

- Hová költöztél pontosan?

- Észak-Németországban, Bréma környékén élünk. Tavaly szeptemberben érkeztem, és most is abban az idősek otthonában dolgozom, ahol kezdtem.

Amint lehetett, létrehoztam egy egyéni vállalkozást itt is, ami lényegesen egyszerűbb volt, mint Magyarországon. Most munka mellett online tanítok.

Képességfejlesztést, tanulás-segítést végzek, nagyrészt Magyarországon élő gyerekek számára, de már az itteni magyar közösségben élőknek is tartok foglalkozásokat. Egyelőre még nem beszélem olyan szinten a német nyelvet, hogy német gyerekekkel is tudjak foglalkozni.

- A nyelvtanulásban segít a német állam?

- Elméletileg van rá lehetőség, de ez tartományonként eltérő. Az elmúlt egy évem arra ment rá, hogy a víz fölött maradjak, hogy létre tudjam hozni a családom számára azokat a körülményeket, ahová ki tudnak költözni. A lakhatás például maga volt a pokol, így nem volt energiám már nyelvtanulás ügyben lépni. Most tudok azzal foglalkozni végre, hogy a szakmámban itt is dolgozhassak.

- Hogy bírtad ki a családod nélkül?

- Nagyon-nagyon nehéz volt, még szavakba önteni sem tudom. Ami még nehezítette a helyzetemet, hogy a férjem ezt a lépést nem támogatta. Ő maradni akart, ő másként látta a dolgokat mint én, nem gondolta úgy, hogy Magyarországon nagy probléma lenne. Viszont mégis adott egy esélyt, és most együtt megpróbálkozunk ezzel az új élettel.

De ehhez az kellett, hogy egyedül kiépítsek egy olyan alapot, amire biztonsággal ki lehet hozni a családot.

Nyáron a kislányom jött ki utánam, már itt kezdte el az általános iskolát. Kilenc éves, negyedik osztályos lett, és szeptemberben csatlakozott végül hozzánk a férjem is. Ő távmunkában dolgozik egy magyar cégnek, de az a cél, hogy később ő is itt találjon munkát a saját szakmájában.

- Hogy találtad meg a megfelelő iskolát a lányodnak?

- Alaposan utánanéztem a lehetőségeknek, be is írattam őt, így már a készbe érkezett.

- Az első napokban hogy érezte magát az új iskolában?

- Egyáltalán nem beszélt németül, ezért féltem, hogy sírva jön majd haza, hogy trauma lesz számára, mert nem érti, amit mondanak. Ehhez képest az első nap azzal jött haza, hogy van három barátja, akikkel ugyan még nem tud beszélgetni, de hát kit érdekel? Ez hihetetlen volt! Borzasztó befogadóak és kedvesek voltak vele a gyerekek. Előtte, a magyar iskolájában már két éve olyan problémákkal küzdöttek, hogy a gyerekek bántották egymást. Nem tudtak a tanárok arra is figyelni, hogy a kicsik biztonságban érezzék magukat. Tanár is vagyok, több tantestületben dolgoztam óvodától szakiskoláig, ezért tudom, hogy mi van a háttérben. Itt viszont már az első nap a tanító néni a telefonján fordította le, amit szeretett volna elmondani a lányomnak. Rögtön azon voltak, hogy biztonságban és jól érezze magát. És nekem ez a legfontosabb. Még annál is fontosabb, hogy mit fog tanulni.

- Harmadikat otthon járta ki, itt negyedikben kezdett. Nem kellett évet ismételnie?

- Ennek megítélése tartományonként változó, itt nálunk annak ellenére elkezdhette a következő évét, hogy nem beszél németül. Attól azonban tartottam, hogy esetleg integrációs osztályba akarják majd tenni, oda a külföldi gyerekek kerülnek, és az első évben csak a nyelvet tanulják. Amikor bizonyos szinten beszélnek már németül, akkor mehetnek át a normál iskolába. Itt viszont úgy döntöttek, hogy sem évet nem kell ismételnie, sem speciális osztályt nem kell járnia. Szerintem az lehet ennek az oka, hogy mi egy kisvárosban élünk, ahol van kapacitás arra, hogy foglalkozzanak vele, felzárkóztassák. A német alapjaival külön órákon foglalkoznak, külön tankönyvekből tanul, de minden más órán az osztállyal együtt halad. Nagyon élvezi a természettudomány órákat például, ahol projektszerűen tanulnak. Most pár hétig a tűz volt a téma, és azzal jött haza, hogy ki akar próbálni egy kísérletet, amit az iskolában az órán csináltak. Annyira élvezi, hogy úgy látom, a lányomat jobban megviselné, ha itt váltana iskolát, mint hogy elkezdett a magyar iskola után németbe járni.

- Hogy halad a nyelvvel?

- Jól teljesít a német órákon, már meg is szólal, én egyértelműen jó döntésnek tartom, hogy kijöttünk. Ha belegondolok abba, hogy most odajárna negyedik osztályba Magyarországra, az szörnyű lenne.

Követem napról napra az otthoni fejleményeket, minden egyes iskolával kapcsolatos hír megerősít abban, hogy a legjobb döntést hoztuk.

Itt a német mellett tanul angolul is, franciául is. Ez utóbbi például nagyon érdekesen alakult! Lehetett választani délutáni foglalkozásként szakköröket, felajánlottak neki foglalkozásokat, például rajzot, franciát, vita órát, sportokat, mindenfélét. Ezekből kettőt lehetett választani, de ami nagyon szimpatikus volt, hogy nem a szülőt keresték meg, hogy mit tanuljon a gyereke, a lányom jött úgy haza a harmadik napon, hogy elmesélte, hogy franciát fog tanulni. Az iskolában van még néhány magyar gyerek, akik már jól beszélnek németül. Azért, hogy a tanító néni el tudja magyarázni, hogy mi fog történni, megkereste az iskolában az odajáró két magyar gyereket, és megkérte őket, hogy fordítsák le a lányomnak ezt a lehetőséget. A döntést tehát rábízták. Szóval most egy harmadik nyelvet is beválasztott. Aminek örülök, hagyom kibontakozni, mert bízom ebben az iskolarendszerben.

- Mit kellett megvennetek év elején?

- Itt nincs ingyen tankönyv, két listát kaptam, egy olyat, mint Magyarországon szoktam az eszközökről, füzetekről, plusz egy tankönyvlistát, azokat a könyveket a könyvesboltban kellett beszereznem. A könyvek nem olcsók, belekerültek 70-80 euróba (26-30.000 Ft), de hozzá kell tenni, hogy a családi pótlék (Kindergeldnek hívják) itt egy gyerekre 250 euró havonta (kb. 96.000 Ft), otthon meg 30 euró. Ez elég lényeges különbség. A tankönyvek minősége kiváló, én is szívesen tanulnék belőlük.

Megnéztem a könyvesboltban szakmai szemmel is a kínálatot. Rengeteg tankönyvcsalád létezik, akad, ami kifejezetten segíti a szövegértést, vagy épp az érkező gyerekek tanulását támogatja, akik második nyelvként tanulják a németet. Tartalmilag, formailag, kivitelezésében is kiválóak ezek a tankönyvek.

- Hány tanár tanít az osztályban?

- A lányomnak egy osztályfőnöke van, tanít az osztályban egy-két szaktanár, és van arra is kapacitás, hogy egy pedagógiai asszisztens ott üljön az első padban egy kisfiúval, akinek plusz segítségre van szüksége, és segít neki haladni. Nem úgy, mint Magyarországon, hogy van egy elméleti integráció, ami ki van azzal pipálva, hogy ott ül a gyerek a többségi osztályban, de külön tankönyvekkel halad, mintha ott sem lenne. Még szociálisan sem valósul meg az integráció otthon, nem hogy az inklúzió, mert a gyerek egy külön buborékban él az osztályteremben. Itt teljesen bekapcsolódik az osztály életébe. Nyilván itt is kap saját feladatokat, ahogy a lányomnak is van egy csomó tevékenység, amiben még nem tud részt venni. Játékok, ilyesmi, ahol beszélni kell. Amiben nem vesz részt, ott figyel. De bizonyos a tevékenységek egyes részeibe bevonják, amik már mennek neki. Nem az van, hogy fizikailag jelen van, de mintha nem lenne az osztály része, hanem amibe csak lehet, bevonják. És egyre több mindenbe fogják bevonni.

- Mi lesz ötödiktől veletek?

- Ez egy félelmem. A negyedik osztály végén a tantestület, a tanárok és a szülők összeülnek, és választani kell, hogy a gyerek milyen irányba menjen tovább. Reáliskola vagy gimnázium jöhet szóba. Attól tartok, hogy a nyelvismeret hiányosságai miatt nem látják majd, hogy egyébként a képességei milyenek. Hogy elindulhat-e a gimnázium felé? Pedig én azt szeretném. Ha a szakmai képzés felé irányítják, van valamiféle átjárhatóság ugyan a két rendszer között, de ahhoz nem kapcsolódik érettségi. Itt csak a gimnázium ad érettségit. Különben csak szakmát fog kapni.

- Nyolcadik végén nincs arra lehetőség, hogy újramérjék a képességeit?

- Nincs, arra van lehetőség, hogy ha később szeretne érettségizni, akkor az iskola után, munka mellett kezdhet kiegészítő képzést az érettségihez. Legalábbis a jelenlegi tudásom szerint.

- Azzal, hogy ti egyfajta magyar hozzáállással tanultok, ami ugye sokkal fontosabbnak tekinti a tárgyi tudást, és nyilván te is nyomod a gyereket, hogy tanuljon, be tudjátok hozni a lemaradást?

- Nekem most másodlagos lett a tárgyi tudás.

Mert a tárgyi tudás csak akkor ér valamit, ha mellette a kompetencia, képesség- és készségfejlesztés is működik. Ha a többit kivonjuk a képletből, nem áll meg a lábán egyik sem.

Volt nemrég egy szülői értekezlet, ahol kaptunk egy leírást, hogy mit kell tudni a gyerekeknek negyedik osztály végére. Abból azt látom, hogy ugyanazok az elvárások fogalmazódnak meg mind a két országban. De itt mégis nagyobb esélyt látok arra, hogy el fog az a tudás mélyülni. Mert empirikus módon tanulnak, kooperatív formában, mégis differenciáltan, ezzel többet tudnak végül elérni.

- Milyen az iskola felszereltsége?

- Amikor beírattam, körbejárt velem az iskolatitkár, mindent megmutatott, pedig már lejárt a munkaideje. Kicsi, de nagyon jól felszerelt iskola, elsőtől negyedikig járnak ide a gyerekek. Ötödiktől nyolcadikig már a szemben lévő épületbe járnak majd. Van digitális tábla, amit használnak is, vannak a gyerekeknek tabletjeik. Amikor a lányom kimegy a német órájára, ott használják, egy nagyon jó applikáció fut rajta, a gyerek játszva tanul vele. A környezet nagyon barátságos, az iskolának nagy udvara van, sokat vannak kint, többet, mint otthon megszoktuk. Mondjuk sokkal hosszabbak a szünetek is.

Nincs viszont tornaórájuk, de szerdánként járnak úszni.

- Bent ebédel a lányod az iskolában?

- Az ő döntése is volt, hogy szeretne ott ebédelni, mert így többet lehet német nyelvi közegben. Az étkezési költség havonta 20-30 euró környékén mozog és nagyon elégedett a minőségével. Még azon is meglepődött, hogy időnként van hot-dog meg hamburger, de vannak laktató egytálételek, rengeteg zöldséggel főznek, azonban kevesebb féle édességet kapnak. Mondta is, hogy képzeld anya, olyan az étkező, mint az amerikai filmekben. Többféle étel van kitéve, és azt teszi a tányérjára, amit aznap kíván. Nagyon fontosnak érzem, hogy a gyerek dönthet, még ebben is. Ez is nagy különbség az otthoni rendszerhez képest.

- Mi volt számodra, pedagógusként a legnagyobb meglepetés, amivel találkoztál a német iskolarendszerben?

- Van itt egy mediációs rendszer, ami a gyerekek szintjén is jól működik.

Már a harmadikos-negyedikes gyerekek is megtanulhatják a mediálást a maguk szintjén.

Ha egy gyerek úgy dönt, hogy őt ez érdekli, akkor egy ilye szakkörre megy, aztán lesz egy párja, és a többi gyerek megkeresheti őket, ha konfliktusaik akadnak egymással. Ők aztán segítenek rendezni a konfliktust. A német gyerekek szelídebbek és kedvesebbek. Most volt egy kisebb balesete a lányomnak, elesett az udvaron, a német gyerekek nagyon támogatóan álltak hozzá, ápolták, vigyáztak rá, segítettek neki. Az is meglepett, amit a patikus mondott, hogy itt, ha az iskolában történik baleset, akkor vissza tudod igényelni a gyerek gyógyulására költött pénzt.

- Hogy érzed magad most, hogy itt van veled a családod?

- Nagyon jól. Az elmúlt egy év pokol volt. Félelem, rettegés, bizonytalanság. Nagyon nagy biztonságot ad, hogy a gyerek kijutott, és hogy most már itt van a férjem is. Az biztos, hogy akik együtt jönnek ki, az egész család, az lelkileg könnyebb lehet. Biztos nagyon nehéz úgy is, de nem mindegy, hogy az ember egyedül csinálja ezt végig, vagy együtt a családdal. Most azt érzem, hogy lesznek még nehézségek, mert egy csomó mindennek még utána kell járni. Nehéz az ügyintézés, mert nem értem még a rendszer működését, de ha bemegyek egy hivatalba, nem hagynak magamra, nem engednek el, hanem minden létező módon igyekeznek segíteni. Azt is érzem, hogy nem fog az megtörténni, hogy vissza kell menni Magyarországra, mert például elfogy a pénzünk, vagy valami történik.

Mert benn vagyok egy olyan rendszerben, ahol van szociális háló, egy működő egészségügy, és az iskolarendszer is megtart, segítenek. Ha bajba kerülnék, nem fognak az utcán hagyni.

Persze nem számoltunk fel mindent Magyarországon, igyekeztünk nagyon biztonságosan játszani. A szüleim, a testvérem is otthon vannak, de szívem szerint kihoznám őket is.

- Beszélhetünk honvágyról?

- Igen. Minden pozitívum ellenére sokszor kínzóan hiányzik a családom, a barátaim és a szeretett helyek. Együttérzek azokkal, akik soha nem költöznének külföldre, de közben azt is tudom, hogy mi a legjobb döntést hoztuk.

Kapcsolódó

„Az összes beiskolázási költségünk egy lakat volt a lányom iskolai szekrényére” – Etelkáék Svédországig vitték a gyerekeiket

Etelka és férje három gyerekkel lépték át a határt, és telepedtek le az oktatási szempontból mintaországnak számító Svédországban. Történetükön keresztül bepillanthatunk az ottani óvodák, általános iskolák, középiskolák életébe, de még a felnőttoktatásba is.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Elvittek a kórházból egy ismert orvost a rendőrök Salgótarjánban az asszisztensével együtt

Az a gyanú ellenük, hogy hálapénzt fogadtak el. A rendőrség megerősítette a történteket.

KÉK HÍREK

Testkamera rögzítette az elfogást: játékpisztollyal akartak ékszerboltot rabolni, de pechjük volt

Az akciófilmes jelenetet az tette lehetővé, hogy épp a közelben jártak a rendőrök. Az üzletben 30 millió forintnyi arany- és ezüstékszer volt – ezt akarhatták megszerezni a rablók.

KÉK HÍREK

128 késszúrással ölte meg 19 éves feleségét – akár életfogytiglant is kaphat

Első fokon októberben a férj 14 év börtönt kapott, de ezt az ügyészség kevesellte, ezért fellebbeztek.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

„Belefáradtak a háborúba” – Kiss-Benedek József Ukrajna nyugati támogatásáról és a béke esélyeiről

Az ukránok elsöprő többsége egyelőre hallani sem akar arról, hogy területeket adjanak fel a békéért, de az idő nem nekik dolgozik, előbb-utóbb kénytelenek lesznek engedményeket tenni - mondja a biztonságpolitikai szakértő.

Fischer Gábor, Fotó: Diego Herrera Carcedo, Getty Images - szmo.hu
2023. november 30.

Miközben Antony J. Blinken amerikai külügyminiszter és vezető nyugati diplomaták a NATO miniszteri értekezlete után szerdán megerősítették, hogy továbbra is töretlenül támogatják Ukrajnát, egyre több sajtóhír szól arról, hogy a színfalak mögött elindult a tapogatózás a tárgyalásos rendezés irányába. A Bild című német lap névtelen kormányzati forrásokra hivatkozva azt állította, hogy az Egyesült Államok és Németország a fegyverszállítások korlátozásával ösztökélnék arra Zelenszkijt, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. Ha ilyen terv nem is létezik, a fegyver- és lőszerutánpótlás enélkül is akadozik. Az Egyesült Államokban a republikánusok az anyagi források elzárásán dolgoznak, Európában pedig Szlovákia és Hollandia álláspontja is meginoghat Ukrajna támogatását illetően.

Az sem sokat segít, hogy a gázai konfliktus elvonja a figyelmet és az erőforrásokat az ukrajnai frontról, ahol az ukrán ellentámadás kudarca óta már hónapok óta tart az állóháború. És a harctéren a helyzet egyhamar valószínűleg nem is változik meg.

A New York Times szerint ugyanakkor az ukrán közvélemény továbbra is ellenzi a béketárgyalásokat. Igaz, 10 százalékról 14 százalékra emelkedett a támogatók aránya, de az elsöprő többség hallani sem akar arról, hogy területeket adjanak fel. Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel arról beszélgettünk, mire számíthatnak most az ukránok.

– Bár a Stoltenbergék ezt tagadták, Borrell is cáfolta, de egyre több hír szól arról, hogy a színfalak mögött azon gondolkoznak, rá kellene bírni a feleket egy megállapodásra.

– Ez pontosan így van, a színfalak mögött folynak a tárgyalások. Azt lehet tapasztalni, hogy belefáradtak a háborúba. Nemcsak pszichikailag, meg fizikailag, meg a hadsereg szempontjából, hanem pénzügyileg is, és

azon gondolkodnak, hogy most már nem ártana ezt valamilyen formában befejezni.

Csak azt nem tudják, hogy mi legyen a forma, amiben meg kellene állapodni úgy, hogy ebből emelt fővel lehessen kijönni.

– Veszíthet Ukrajna területet?

– Területveszteség biztos, hogy lesz Ukrajna részéről, csak azt nem lehet tudni, hogy kisebb vagy nagyobb. De az ukránoknak figyelembe kell venni azt, és ezt az egész megállapodásnak tartalmaznia kellene, hogy az orosz törvények négy megyét Oroszország részévé nyilvánítottak. Egyelőre nem úgy néz ki, hogy ukrán részről ebbe belemennének, nyugati részről ugyanakkor próbálják őket rábeszélni, hogy tegyenek engedményeket.

– Ebben a nyugati igyekezetben benne lehet az is, hogy Magyarország után most már úgy tűnik, hogy Szlovákia és Hollandia is kifelé kacsintgathat az európai egységből?

– Azt mondom, hogy igen, de a többség továbbra is folytatni akarja Ukrajna támogatását.

Az idő azonban abba az irányba halad, hogy megállapodjanak.

– Mi az a legkevésbé fájdalmas veszteség, amibe az ukránok bele tudnának egyezni, ha nincs más választásuk?

– Az ukránok egyelőre semmibe sem akarnak belemenni, azt mondják, hogy ők az eredeti helyzethez akarnak visszatérni, tehát mindent vissza kell kapniuk. Erre viszont nincs esély.

Tetszik, vagy nem tetszik, kénytelenek lesznek engedményeket tenni.

– Sokáig nagyon erős volt az elszántság, a nyugati vezetők azt hangoztatták, hogy Ukrajnát a végsőkig támogatják.

– Támogatják, de hogy a végsőkig, az nem egészen biztos. Valahol meg kell állni. Most már a józan ész kezd lassan előretörni, azt mondják, meg kellene valahogy oldani, hogy befejeződjön a háború, megszüntessék a harcot, az ellenségeskedést. Azaz az ellenségeskedést nem biztos, hogy sikerül, de a harcot meg lehet szüntetni.

– Milyen precedenst teremthet az a nemzetközi jogban, ha egy területszerző háború végül azzal zárul, hogy elismerik azt az egyoldalúan hozott orosz törvényt, miszerint ezeket a megyéket Oroszországhoz csatolták?

– A háborúban a nemzetközi jogot nem nagyon veszik figyelembe, azt majd utána oldják meg a jogászok, ahogy akarják. A háborúban érdekek érvényesülnek, és megpróbálják az érdekek érvényesülése érdekében alakítani a harcokat, illetve a politikát. Aztán, hogy ez most jogilag helyes-e vagy nem, az egy más kérdés.

– Érdemes kicsit az anyagháborúról is beszélni. Sokáig úgy látszott, hogy a nyugati készletek kimeríthetetlenek, és csak idő kérdése, hogy az oroszok mikor merülnek ki. Mostanra viszont az oroszok összeálltak Észak-Koreával.

– Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy amikor az oroszok arra kényszerülnek, hogy az észak-koreaiakkal tárgyaljanak, az Észak-Koreának ad egy olyan pozíciót, hogy úgy gondolják, hogy ők erősek, mert az oroszok foglalkoznak velük. Tehát ki tudnak törni az elszigeteltségükből.

– Ha ilyen béke jönne létre, mint amiről beszélt, tehát Ukrajna területének egy részét kénytelen lenne feladni, nem járnánk úgy, mint az első világháború végén Európa? Azaz, hogy ez nem béke lesz, csak egy tűzszünet?

– Lehet, hogy itt amúgy sem békemegállapodás lesz, hanem csak leállítják a harcokat, és egy alacsony intenzitású konfliktus a jövőben is folytatódik, azaz nem fognak megállapodni, és nem fognak semmiféle békeszerződést aláírni.

– Viszont ebben az esetben Ukrajna NATO-tagsággal kapcsolatos ambíciói jégre kerülnek.

– Egyelőre ezt el lehet felejteni.

Ukrajna NATO-tagsága nem aktuális.

Arról szó lehet, hogy meghívást kap, de a meghívásban soha nincs határidő.

– Mi történik, ha az Egyesült Államokban jövőre Trump nyer? Akkor még ennyi támogatást sem kaphat Ukrajna.

– Még nem lehet tudni, hogy mi lesz az amerikai választás eredménye. Ez jövő év november 4-én dől el. Addig jónéhány hónap eltelik még.

– Gondolom, azért számolnak egy ilyen forgatókönyvvel.

– Számolnak nyilván ezzel is, de egyelőre nem ez a meghatározó. Most az a meghatározó, hogy

fárad mind a két fél,

emiatt valamit össze kellene hozni annak érdekében, hogy ne kelljen ennyit költeni a háborúra.

– Mire számítsunk az elkövetkezendő fél évben? Mert bármi is van a színfalak mögött, itt gyors változás biztosan nem lesz.

– Semmi különösre nem lehet számítani az elkövetkezendő hónapokban. Csak annyira, hogy a hideg miatt leállnak egy kicsit a hadműveletek.

– Tehát bármi is történik a színfalak mögött, amit kifelé kommunikálnak, az ugyanaz marad. Támogatják Ukrajnát, mellette állnak, ukrán részről a végsőkig kitartanak, illetve az oroszok pedig mondanak, amit éppen mondanak.

– Körülbelül erről szól a történet.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

99 évesen meghalt Vera Molnár magyar származású francia képzőművész

A több mint hetven éve Párizsban élő és haláláig alkotó médiaművész Franciaországban elsőként 1968-ban digitális rajzokat, geometriai alakzatokon és geometrikus témákon alapuló, algoritmikus festményeket készített egy valódi számítógép segítségével.

KÖZÖSSÉG

A könnyeivel küszködve olvasta fel a tanárnő a diákok karácsonyi kívánságait – videó

Egy Las Vegas-i tanárnő segített valóra váltani diákjai karácsonyi kívánságait. Volt, aki csak egy papucsot szeretett volna, hogy ne fázzon a lába.

KÉK HÍREK

Lekapcsolták a gépekről a 18 éves baseball-sztárt, akit egy edzésen véletlenül fejbe vágtak egy ütővel

Jeremy Medina novemberben szenvedett a balesetet, ami után leállt az agyműködése. A családjának most szomorú döntést kellett meghoznia.

SZEMPONT

Kunetz Zsombor: Így egy büfét nem lehet vezetni, nemhogy az egészségügyet

Az egészségügyi elemző szerint felvet néhány kérdést, ha a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatójának fogalma sincs arról, miért ilyen hosszúak a várólisták, miért maradt el idén hatezer műtét.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2023. december 01.

„Nekünk az fáj a legjobban, hogy idén hatezer műtét ragadt benn, vagyis ennyi beteg ellátása nem valósult meg, és nem azért, mert nem volt rá forrás” – mondta Kiss Zsolt az Economxon szerdán megjelent interjúban. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója azonban arra már nem tudott választ adni, hogy mi állhat a több ezer elmaradt műtét hátterében. Úgy véli, ez önmagában nem magyarázható az orvos- és a szakdolgozó hiánnyal, nincs eszközhiány sem, de még a kórházi adósság sem okozhat féket a gazdasági vezetők gondolkodásában. Ami biztos, mindez komoly következményekkel jár: Magyarországon például évente 10 ezer térdprotézis műtétet végeznek, de ebben a pillanatban is 12 ezren vannak a várólistán.

Kiss Zsolt szerint „egy évet kell várnia fájdalmak között a betegnek, és a rendszer felelős gondozóiként semmiféleképpen nem engedhetjük ezt meg.”

Kunetz Zsombor egészségügyi elemző szerint elgondolkodtató, hogy a NEAK főigazgatójának fogalma sincs arról, mi állhat az elmaradó műtétek hátterében.

– Ha maga a NEAK vezetője nem tudja ezeknek az elmaradó műtéteknek az okát, akkor azért felmerül az emberben néhány kérdés. Először is felmerül a kérdés, hogy valóban ő-e az az ember, akit ez a pozíció megkíván, ha a rendelkezésére álló adatokból nem tud következtetéseket levonni. Aztán felmerül az a kérdés is, hogy mennyire hitelesek ezek az adatok, vagy esetleg kozmetikázottak. Ha utóbbi, akkor vajon melyik részen tér el a valóságtól az adathalmaz?

– Véleménye szerint mi állhat az elmaradó műtétek hátterében valójában?

– Takács Péter egészségügyi államtitkár egy interjúban elismerte, hogy vannak olyan beavatkozások és ellátások, melyeket jelentősen alulfinanszíroz a rendszer, miközben olyanok is, amiket túlfinanszíroznak, és ez végül is kiegyenlíti egymást.

Ez a mentalitás jellemzi a mai egészségügyi vezetést, amivel szerintem egy büfét nem lehet vezetni, nemhogy egy egész szektort.

Az államtitkár szavai alapján érdemes lenne a NEAK-nak megnézni, hogy melyek az alulfinanszírozott ellátások, köztük vannak-e például a csípő- vagy térdprotézis beavatkozások, és ha igen, akkor máris érthetővé válik, hogy a kórházaknak egyáltalán nem érdeke a saját, eddigi jelentős adósságállományát tovább halmozni. Márpedig ha alulfinanszírozott ellátást végeznek, akkor az adóságot fogják tovább növelni. Az okok közé tartozik az is, hogy a mai kórházvezetések a NER közeléből kerülnek ki, ahol nem a gondolkodást, hanem a lojalitást díjazzák, ezért nem érdekeltek és nem kreatívak a probléma megoldásában. Harmadrészt pedig olyan brutális szakemberhiánnyal küszködnek az egészségügyi ellátóintézmények, ami önmagában teszi lehetetlenné a felhalmozott várólisták ledolgozását. Szóval komplex a probléma, de azt gondolom, hogy a NEAK vezetőjének ezt illene átlátni, ami ha nem megy, akkor le kell mondani.

– Más országokban hogyan próbálják kezelni az elmaradt műtéteket és a várólistákat?

– Németországban viszonylag kicsi a várólista, Angliában pedig nagy a várólista. Azonban ezekben az országokban szembenéznek a problémával, ha van, és

valós megoldásokat próbálnak kínálni. Ilyen lehet például a magánszektor vagy külföldi gyógyintézmények bevonása.

Ehhez képest Magyarországon a gondokat berugdossák a szőnyeg alá, de ettől a probléma még ugyanúgy megmarad, csak legfeljebb nem látszik a nagyközönség számára.

– Hogyan lehetne a legegyszerűbben és leggyorsabban ledolgozni ezt a hatezer elmaradt műtétet?

– Ez nem lesz egyszerű, nem fog menni egyik pillanatról a másikra, hiszen a gyors eredményhez máshonnan kellene erőforrást elvonni. Mondok egy példát: amikor elkezdtem az egyetem előtt az egészségügyben dolgozni műtősfiúként és betegszállítóként, akkor egy betegcsere a műtőben 10-15 percig tartott, ami alatt a következő beteg már az érzéstelenítőt is megkapta.

Most már nem ritka az 30-60 perces betegcsere sem. Mindez azért van, mert szervezetlen az egészségügy, valamint nincs megfelelően motivált és kellő mennyiségű humánerőforrás.

Ahhoz, hogy legalább elkezdődjön a tisztességes ellátás, szerintem alapjaiban kellene átnézni és megváltoztatni az egészségügyi struktúrát, és megfelelő vezetőket kell az egyes pozíciókba ültetni.

- Kiss Zsolt szerdai interjújában szóba került az is, hogy a NEAK főigazgató korábban egy egészségügyi konferencián azt mondta, nem tudja hova tűntek a rendszerből a betegek.

– Valószínűleg arról lehet szó, hogy ha összevetjük a Covid előtti, 2018-as és 2019-es esetszámokat a mostanival, akkor jelentősen alacsonyabb számokat láthatunk a rendszerben. Korábban ráadásul a vattázás is feljebb tornázta a mutatókat, vagyis az a jelenség, amikor egy-egy esethez több, valójában nem elvégzett ellátást is elkönyveltek, amivel a kórházak a finanszírozásukat próbálták feljebb tornázni. De szerintem nem erről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy

lényegesen nehezebben hozzáférhető az állami egészségügy, és a betegek egy jelentős része a magánellátásban keres megoldást,

miközben utóbbinak is jelentési kötelezettsége van a NEAK felé. Kiss Zsolt szavaiban mindenesetre ellentmondás van, hiszen a szerdán megjelent interjúban úgy fogalmaz, hogy nem csökkent a Covid alatt a betegellátás szintje, majd a következő mondatban a pandémia alatt összeszedett hátrányok ledolgozásáról beszél. Márpedig ezek egymásnak ellentmondó kijelentések. Ez is jól példázza, hogy ebben a rendszerben a lojalitás sokkal fontosabb a szakmaiságnál, hiszen véleményem szerint a főigazgató is pontosan tisztában van azzal, hogy mi a válasz a betegek eltűnésére, de ezt nem mondhatja ki, és kénytelen hazudni két mondaton belül.

– A NEAK főigazgatójának szavai alapján tehát kevesebb a beteg, de mégis nőttek a várólisták. Ez mit jelenthet?

- Ez matematikailag nem stimmel, sehogy nem jön össze. Egy dolgot tartok elképzelhetőnek: az egészségügy mára annyira összeomlott és szétesett, hogy kevesebb beteg ellátására sem képes. Lehet, hogy annyira komoly baj van a rendszerrel, hogy az alacsonyabb betegszám ellátása is gondot okoz. Más nem jöhet számításba.

Kapcsolódó

Drámai helyzet jöhet a kórházakban: januártól még kevesebb nővér lesz az osztályokon

Egy jogszabályi változás miatt a kivételes eseteket leszámítva nem lehet majd bérnővéreket alkalmazni az állami egészségügyben. Már jelenleg is 25-30 ezer ápoló hiányzik a betegellátásból.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Durván ömlik a vér hálaadáskor a Hullaadásban, de van-e értelme?

Vajon megérte Eli Roth szerelemprojektjére ennyit várni? Az ijesztő korhatárkarika mögött egy közepes, ámde nagyon véres horror van, rettenetes ágyútöltelék karakterekkel. Kritika.

KULT

A Sztárbox miatt újabb vizsgálatot indít a médiahatóság az RTL ellen

A Médiatanács szerint Kabát Péter kiütése„ a kiskorúak személyiségfejlődését kedvezőtlenül befolyásolhatta”.

KÉK HÍREK

Megállt segíteni egy baleset után, közben megbírságolták a közteresek a budapesti autóst – videó

Mert nem váltott parkolójegyet.

SZEMPONT

„Első osztályban minden gyereknek van egy hete, ami csak róla szól” - Eszter mesél az amerikai oktatási rendszerről

Már a kicsiket is megtanítják prezentálni, a szülők bemehetnek velük ebédelni, és ha baj van, terapeuta foglalkozik a gyerekekkel. A kiköltöző magyarok külföldi oktatási rendszerben szerzett tapasztalatairól szóló sorozatunkat az Egyesült Államokkal folytatjuk.

Hegedűs Noémi írása, Fotó: családi archívum - szmo.hu
2023. december 06.

Eszter nyolc éve költözött ki férjével az Egyesült Államokba, két lányuk már kint született, de mivel maga is nagyon fiatal, élénken él benne minden, ami a magyar iskolákban történt vele.

Saját tapasztalatait összehasonlítva a kintiekkel, egy dolgot fogalmaz meg újra és újra: nagyon jó az amerikai oktatási rendszerben diáknak lenni.

Különösen annak fényében mondja ezt, hogy családjával egy krízisen is keresztülment az utolsó évben, az iskola pedig példaértékűen állt a helyzethez, végig a család és a gyerekek segítségére volt.

- Mi a véleményed az amerikai oktatási rendszerről?

- Ebben én nagyon markáns véleményt fogalmazok meg: már gimnazistaként összehasonlítottam a magyar rendszert az amerikaival, és már akkor úgy gondoltam, hogy nem szeretném a saját gyerekemet magyar iskolába járatni. Már akkor is az amerikai iskolákkal szemeztem. Igazából találtam is egyet, Diósdon van egy keresztény amerikai iskola, ami lényegesen kevesebbe kerül, mint a Nagykovácsiban lévő. Nyáron családi okokból felmerült a hazatelepülés lehetősége is, akkor oda mentek volna tanulni a gyerekek.

- Hogy épül fel kint az oktatás?

- Az első év a kindergarten, utána 12 évfolyamos iskola következik, ami három részre tagozódik: low-, middle- és high schoolra. Aki augusztus elsejéig betölti az ötödik évét, az mehet kindergartenbe, amiről én a németes kifejezés miatt azt hittem, hogy óvoda, de nagyot tévedtem. Ez nem óvoda, hanem a magyar első osztálynak felel meg. Itt tanulnak meg írni, olvasni, számolni. Komoly is a követelmény: aki nem tanul meg olvasni, az nem megy tovább elsőbe.

- Az idősebbik lányod most hányadikos?

- Most másodikos, így neki ez a harmadik éve ebben az iskolában.

- A kisebbik?

- Ő most lett ötéves, de nem kezdte el a kindergartent, hanem ugyanannak az iskolának van egy academy preschoolja, és oda jár. Azt el kell mondjam, hogy ők magániskolába járnak, ez itt az Egyesült Államokban egyáltalán nem különleges. A különbség nem nagy az állami- és a magániskolák között, de nekem fontos volt, hogy keresztény iskolában tanuljanak, és ezt találtuk. A keresztény iskolák közt is van két irány, itt nem apácák és szerzetesek tanítanak, ez a lazább, a mission school. Egy héten egyszer van mise, de egyébként normál iskolaként funkcionál. Nekünk számított, hogy a tanárok keresztények. De akár állami az iskola, akár vallásos, elképesztően patriótának nevelik a gyerekeket. Minden iskolának van egy amerikai futball-csapata, a mi iskolánkban az a Patriots, szóval nem csak az amerikai identitást nevelik bele a gyerekekbe, de azt is, hogy ők melyik focicsapathoz tartoznak, esetünkben te egy Patriot vagy - tanítják nekik. Ez nagyon szépen erősíti a csapatszellemet.

- Amerikában sokat hallani az iskolai lövöldözésekről. Nálatok téma-e ez egyáltalán, és ha igen, hogyan védekezik az iskola?

- Az ilyen hírek engem is mindig nagyon megijesztenek. Pár éve a mi iskolánkban lezárták az összes külső bejáratot, nem lehet csak úgy besétálni az épületbe, csöngetni kell, és akkor engednek be, ha látják, hogy te vagy az. Aztán van nálunk egy rendőr is, aki folyamatosan bent tartózkodik az iskolában, akit szintén nagyon szeretnek a gyerekek. Ő ott van akkor is, amikor nyílt nap van, az ajtóban áll, arcról ismer mindenkit, pedig több százan járunk ebbe az iskolába.

- Milyen felszereltségű a suli?

- Érdekesség, hogy a környékünkön lévő állami iskolák modernebbek, mint a miénk. Elképesztően jól felszereltek. Itt, Amerikában adót fizetsz a helyi önkormányzatnak a ház után, amiben élsz, akár bérlő, akár tulajdonos vagy. Annak egy részéből tartják fenn az iskolákat, és mivel ez egy jó környék, jut elég pénz rájuk. Elképesztően felszerelt épületeik vannak, sportlétesítményeik, ilyesmi.

- A magyar viszonyokkal összehasonlítva tudsz példát mondani?

- Ami a leginkább egyszerűsíti az életem, hogy semmit nem kell a gyereknek megvennem, hanem mindent megkap az iskolában. Úgy kezdi az évet, hogy ott van a padon a műanyag doboz, ami tele van a megfelelő színű ceruzákkal, zsírkrétákkal, filcekkel, füzetek vannak, minden gyerek kap iPad-et, ezt szerencsére nem hozhatja haza még.

Nincsenek tankönyvek, iPad-en dolgoznak, meg fénymásolt papírokon adja oda a tanár az adott anyagot. Minden héten megkapjuk az összes papírt, amin dolgozott. Van egy „csütörtök-dosszié”, akkor küldik haza a heti munkákat,

egy része visszamegy - ezek a felmérések, amit láttamoznom kell -, más részét itthon hagyhatja. De harmadik osztályig nincs osztályzás sem. Csak tájékoztatnak.

- Milyen következményei vannak a rosszul sikerült felméréseknek?

- Vannak olyan tesztek, amelyeket az egész országban kötelező megírni. Az a MAP teszt. Az egyik része nyelvi és művészeti-, a másik matematikai képességeket mér. Az eredményt rögzítik év elején, januárban és áprilisban. Nekünk nem volt ezzel soha gondunk, így igazából nem tudom, mi történne, ha nem jó eredményt írna a gyerek. De ez a teszt nagyon izgalmas. Az iPad-en csinálják, és úgy tervezték meg a programot, hogy ne tudjanak egymásról másolni.

A kérdések ugyanis egyénre szabottak. Az alapján adja a következő kérdést a rendszer, hogy a gyerek hogy válaszol az előző kérdésekre. Nehezíti, vagy könnyíti azokat. Ha sokat ront, egyszerűbb kérdéseket kap, ha jók a válaszai, egyre nehezebb kérdéseket kap a programtól.

A végén egy diagramot kapunk, azon látszik, hogy mennyi pontot ért el a lányom, mennyi az átlag az iskolában, mennyi az átlag a környéken és mennyi országosan.

- A tanár akkor nem is értékel?

- De, az sem marad el. Van évente 4 szülői, és ami nekem nagyon tetszik, hogy nem úgy vannak, mint Magyarországon, hogy kiáll a tanár és elmondja az összes szülő előtt a dolgokat. Itt egy egész napot szánnak arra, hogy találkozz a tanárral és ezen a napon nincs is tanítás. Előre be kell foglalnod az időpontodat és kettesben lehetsz a tanárral. Kicsit olyan, mint otthon a fogadóóra, csak több időt szánnak a szülőkre, és el is kell rá menni. Év elején van egy nap, amikor bemutatkoznak egymásnak a családok és a tanárok, az esemény neve: Ismerd meg a tanárodat. Ilyenkor a tanár megmutatja a tantermet, ad a gyereknek ajándékcsomagot, mesét, nyalókát, azután kezdődik csak az első nappal a tanítás. A második héten van egy frontális szülői értekezlet, akkor ismertetik a tanévben fontos dolgokat, elvárásokat, mi hogy lesz. Olyankor találkozhatsz a többi szülővel is. Az első ilyen nap nekem hatalmas élmény volt. Ültem abban a szép, színes, kidíszített osztályteremben, egy tökéletes osztálytermet képzelj el, ott volt a tanár, az asszisztens, hallgattam őket és úgy mentem haza, hogy én legszívesebben visszamennék az iskolába újra diáknak, annyira jó lenne itt tanulni. Azt éreztem, hogy nagyon jó a gyerekemnek, amiért ide járhat, mert ez egy tök jó iskola.

Karácsony előtti mézeskalács-projekt az iskolában

- Hány tanár van a gyerekekkel nap közben?

- A mi iskolánkban kindergartenben és első osztályban folyamatosan két ember van a gyerekekkel, egy tanító és egy asszisztens, az osztály pedig 16 fős. Második osztálytól egy tanárral mennek tovább, és egy asszisztens jut 3-4 tizenhat fős osztályra. Ami még nagy különbség a hazai rendszerhez képest, hogy

itt a tanárok egyetlen évfolyamra kapják csak meg a gyerekeket. Aki elsősöket tanít, az nem viszi tovább őket másodikba, hanem a következő évben megint elsősöket tanít.

A másodikos sem viszi az osztályát harmadikba.

- Minden évben más tanár tanítja az osztályt?

- Nem egészen. Nem csak a tanárok cserélődnek le (ami egyébként szomorú, mert annyira jók, hogy fájdalmas a búcsú), az osztályok összetétele is minden évben más.

- Maguk a gyerekek? Ezt hogy keverik ki?

- Ezt sosem tudjuk, de olyan érzésem van, hogy a nehezebb eseteket szétszórják az évfolyamon. Év végén leülnek az előző évi tanárok és a következő évi tanárok, és egyenként végigmennek a névsoron és szétosztják a gyerekeket az évfolyam 4 osztályába.

- Minden tanévben új osztálytársai lesznek a gyerekeknek?

- Igen, de azért van egy pár, aki megmarad. Ez minden évben izgalmas, augusztus elsején tudjuk meg, hogy ki a tanár és kik lesznek az osztálytársak. Arra azért figyelnek, hogy legalább egy barátja ott legyen mindenkinek, ne szeparáljanak senkit el teljesen.

- Legendás az amerikai filmekből ismert iskolai ebédlő. Bent esznek a gyerekeid?

- A mi iskolánkban helyben főzik az ételt, és nagyon odafigyelnek a különböző allergiákra, például semmiféle mogyorós dolog nem mehet be az épületbe. Még egy nutellás szendvics sem. A lányomnak tejallergiája van, ezt az iskolai nővérnek év elején kell jelezni, és akkor külön tálcán kap mindent az ebédnél.

Jó ételek vannak, ezt onnan tudom, hogy a szülők is bemehetnek ebédelni a gyerekeikkel. Nagyon élvezi a gyerek, amikor megleped őt, beállsz vele a sorba, ha mennek ebédelni, és te is ott eszel.

- Próbálom elképzelni: tudod, hogy egykor mennek majd enni, akkor bemész a suliba és az iskolai menzán együtt esztek, majd mindenki megy a dolgára?

- Körülbelül. A portán bejelentkezel, öt dollárt fizetsz, és együtt ehettek. De tényleg nagyon jó ebéd van öt dollárért. Én nem szoktam szólni a lányomnak előre, mindig meglepem. Pontosan lehet tudni, hogy hánykor mennek, és nagyon élvezi ezeket az alkalmakat.

- Vannak délutáni foglalkozások?

- Az iskola 8-15 óráig tart, kivéve a szerdákat, akkor reggel 9-kor kezdenek, de nem csak nálunk, ez általános. Azoknak a családoknak, ahol mind a két szülő dolgozik és háromkor nem tudják hazavinni a gyereket, biztosítanak iskola utáni felügyeletet este 6-ig. Addig lefoglalják őket, vannak játszóterek, tornaterem, néha filmet néznek. Az állami iskolákban a délutáni foglalkozások ingyenesek, nálunk fizetős mind. Egyébként itt a kicsiknél még nincs igazán nagy kínálat, az a nagyobbaknál jellemző. Később lehet jelentkezni majd művészeti foglalkozásokra és sportra. Nagyon jól felszerelt sportlétesítményei vannak az intézményeknek. Én azt látom, hogy a gyerekek szeretnek iskolába járni. Az enyémek alig várják, hogy mehessenek. Nagyon jó hely az iskola.

- Milyen tantárgyaik vannak?

- Van testnevelés, természettudomány, persze olvasás és írás, de még főzést is tanulnak, olyankor a konyhán főznek-sütnek. Művészeti óráik is vannak, és szerdánként bibliaóra.

- Milyenek a tanárok?

- Eddig minden évben nagyon jókat kaptunk. Az első osztályos tanárnője egy nagyon tapasztalt, idősebb nő volt, akinek az volt az utolsó tanéve.

Mégis, nagyon jó érzés volt látni, hogy itt egy idősebb tanár, aki évtizedek óta tanít, nem egy kiégett, unott ember. Nem hogy utálja már a gyerekeket, de ő a legjobb tanár, akit kaphatsz, mert annyira sok tapasztalata van.

Ő a legnyugodtabb, legrendesebb, egy kincs a tanári karban. Ezért teljesen nyugodtan bízom rá a gyerekemet, mert tudom, hogy csak épülni és kapni tud tőle, tudom, hogy vele jó neki.

- Ez olyan idillinek hangzik, ezek szerint nincsenek is problémák?

- Ezt nem mondanám, már nekünk is volt gondunk. Azt például nem gondoltam volna, hogy első osztályban is lesznek bullingolások a gyerekek között. Az egyik kislány ugyanis épp a lányomat nézte ki magának. Ezt úgy vettem észre, hogy hirtelen nem akart iskolába menni. Kérdezgettem, hogy mi a baj, és nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy az egyik kislány miket mond és csinál. Az iskola ezt példaértékűen kezelte. Minden oktatási intézménynek korcsoportok szerint van terapeutája. Amikor reggel bementem vele az iskolába, beszéltünk a tanárral, aztán a lányom beszélt a terapeutával, és már úgy tudtam eljönni, hogy nyugodt lehettem a dolog miatt. Beszéltek a másik kislánnyal, bevonták a szüleit is, a pszichológus akkor is megfigyelte őket, amikor később kimentek szünetekre, heteken keresztül foglalkoztak a problémával, hogy lássák, biztosan megoldódott a helyzet. Olyan terapeutájuk van, aki rá tudja venni a gyerekemet arra, hogy megnyíljon, még jobban, mint én. Ez nagy biztonságot ad. Annyira jól kezelték a szituációt, hogy azóta a lányom és a kislány nagyon jó barátnők lettek.

Nem hagyják magukra a gyerekeket a problémáikkal

- A gyerek is szólhat a tanárnak, ha problémái vannak, vagy elvárás, hogy rajtatok keresztül érkezzen a jelzés?

- Egyáltalán nem. Elég, ha azt mondja, hogy ma nem érzem jól magam, szeretnék Mrs. Hack-kel beszélni, akkor megoldják, hogy tudjon az iskolapszichológussal beszélni. Én már csak abból tudom, hogy a lányom nála járt, hogy váratlanul kapok egy emailt, amiben tájékoztat, hogy volt egy megbeszélésük, elmondja, hogy hogy van a gyerek. Ez nekem nagyon nagy segítség. Különösen az után, amin átmentünk.

Az, hogy a lányaink jól vannak, az nagy részben az iskolának köszönhető. Amikor kiderült, hogy válunk, onnantól külön figyelmet szenteltek nekik és az egész témát nagyon diszkréten kezelték.

A tanárnője, a terapeuta és az igazgató is odafigyelt rá. Jó volt, hogy tudott kivel beszélgetni azokról a dolgokról, amikről velünk nem. Idén már másik tanára van, egy háromgyerekes nő, aki mozaikcsaládban él, egy végtelenül aranyos ember. Ezt a hozzáállást én nem tapasztaltam Magyarországon. Annak ellenére, hogy voltak jó tanáraim, de azt hiszem, talán a közeg nem olyan otthon, hogy a tanárokat motiváltan tartaná.

- Mit tudnál még kiemelni, ami nagyon más, mint Magyarországon?

- Nagyon gyakorlatias a rendszer. Vegyük az első osztályt. Úgy épül fel, hogy év végére a gyereknek össze kell raknia egy projektet és a projektre épül rá a tanítás. A lányom témája az volt, hogy ki kellett választania egy állatot, annak kellett utánanéznie, és írnia egy könyvet, amit aztán év végén prezentált. Ebben a könyvben különböző információk voltak az állatról. A rajzóráikon különböző illusztrációt készített ehhez, tehát több tantárgy tananyaga is erre az egy projektre épült rá. De ennek kapcsán megtanulta, hogyan kell információkat keresni, hogy kell azt felhasználni, hogy kell összerakni egy prezentációt, az milyen részekből áll, és azt is, hogy hogyan adja elő az összes szülő előtt. Mert ez volt a történet vége. Ott ültem a többi szülő között amikor az én szégyenlős gyerekem prezentált, és nagyon büszke voltam rá, hogy mennyire szépen tud előadni. Mert közben erre is megtanították. Hogy legyen képes mások előtt beszélni. És szerintem ez nagyon hiányzik a magyar oktatási rendszerből.

- Egy szégyenlős gyereket nagyon nehéz lehet rávenni a szereplésre...

- Megvan a módszerük rá. Év közben ugyanis folyamatosan prezentálnak az osztálytársaik előtt. Már 3 éves koruktól ezt csinálják, akkor vannak a „mutasd meg és mesélj róla” órák, minden héten.

Kapnak egy zsákot egy betűvel, másnap be kell vinni otthonról valamit a zsákban, ami azzal a betűvel kezdődik. Meg kell mutatni és beszélni kell róla, bemutatni a többieknek. Vagyis prezentálni.

Első osztályban pedig minden gyereknek van egy hete, ami csak róla szól. Ez nálunk úgy zajlott, hogy az első napra össze kellett raknunk egy kartonon egy bemutatót, a lányom betett képeket magáról, a családjáról, honnan jöttem, mit csináltam, mit szeretek - ezt prezentálta is. A második napon az ő kedvenc könyvéből olvasott fel a tanító. Volt egy nap, amikor mikrofont kapott a kezébe, és kérdésekre kellett válaszolnia, és mindenkinek kellett kérdezni, az utolsó napon pedig beültették középre és az összes osztálytársának mondania kellett valami pozitív dolgot, ami a lányomról szól. Egy ilyen közegben felnőni nagyon nagy dolog. Nem csoda, hogy annyira magabiztosak az amerikaiak. Azért, mert ezt egész kicsi korban elkezdik felépíteni bennük.

Kicsit más egy olyan oktatási rendszerben tanulni, ahol mind a gyerekek, mind a tanárod arra törekszik, hogy elismerő szavakat mondjon neked, és nem úgy zajlanak a dolgok, ahogy én nőttem fel.

Még ha azt is akarják kifejezni, hogy lehet, hogy valamiben javítanod kellene, akkor is a pozitívumokkal kezdik. Nagyon szeretem az oktatási rendszert itt. Azt, hogy majd a végtermék mi lesz, azt nem tudom még. Persze nem hiszem, hogy azért, mert itt már 5 évesen olvasnak, okosabb 18 éveseket fognak kinevelni.

- A lányaid kétnyelvűek?

- Teljes mértékben. Kicsit tartottam is tőle, hogy oldják ezt meg. Mi itthon csak magyarul beszéltünk, ezért tökéletesen beszélnek magyarul. Angolul a közösségben és a barátoktól tanultak meg. Heti kétszer négy órát jártak közösségbe 2 éves koruktól kezdve. Persze találkoztunk angol anyanyelvű barátokkal, a tévé angolul szólt itthon, valahogy rájuk ragadt. Mind a kettőjük késve kezdett el beszélni, de a gyerekorvos mondta, hogy ne izguljak, ha két nyelvű közegben vannak, akkor később szólalnak majd meg. Aztán amikor elkezdtek végre beszélni, egyszerre használták mind a két nyelvet, úgy, hogy különbséget tudtak tenni, hogy kihez milyen nyelven szóljanak. De ők egymással már angolul beszélgetnek. Ezt is mondta előre a szakember: mivel a kortársaikkal angolul beszélnek, ezért egymással is így fognak. Azt azért nem élvezem, amikor a gyerek kijavítja az angolomat, de nagyon aranyosan csinálja, és hát ő már jobban tudja nálam.

Kapcsolódó

„Az első nap azzal jött haza, hogy van három barátja” – Éva tűzön-vízen keresztülment, hogy lánya Németországban járhasson iskolába

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Súlyos buszbaleset: Volánbusz, kamion és egy kocsi ütközött az 51-es úton, több sérült is van

A buszon és a személyautóban is öten utaztak, elhúzódó útzárra kell számítani.

KÉK HÍREK

A bontatlan karácsonyi ajándékával temetik el a 7 éves kisfiút, akit elütött, majd otthagyott egy autós

A fiú valószínűleg egy elgurult labda után szaladt ki az úttestre, amikor elgázolták Angliában. A kiérkező mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

KÉK HÍREK

Két méter mély fagyos vízbe zuhant kocsijával, és a roncsba szorulva fuldoklott egy nő, akit kimentettek a tűzoltók

A kocsit vezető nő Celldömölk és Kemenesszentmárton között letért az útról, majd az árokba csapódott.

SZEMPONT

Hiába az emelés, egyre kevesebbet érnek a nyugdíjak, 2023-ban 60 milliárdot spórolt az állam a nyugdíjasokon - mondja Farkas András nyugdíjszakértő

Utólag kiderült, hogy a 2022-es tényleges infláció magasabb volt az év közben becsültnél, de ez a pénz már elveszett a nyugdíjasok számára. Az átlagkeresetekhez képest is évről-évre nő a leszakadás.

Fischer Gábor, fotó: Pixabay, Sabine van Erp - szmo.hu
2023. december 05.

Péntek este jelent meg a kormányrendelet a Magyar Közlönyben, amiből kiderül, hogy akiknek idén év végéig állapították meg az ellátását, azok 6 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak január elsejétől. Ez azt jelenti, hogy az átlagnyugdíj 230.528 Ft-ra emelkedik, míg a medián nyugdíj (amennyinél a nyugdíjasok fele kevesebbet, fele többet kap) eléri a 204.157 Ft-ot.

A nyugdíjakat a törvény szerint mindig január elsejétől emelik, az arra az évre becsült inflációs célnak megfelelő mértékben. Ha az infláció nagyobb lesz, akkor novemberben visszamenőleges korrekciót kell végrehajtani. Az elmúlt években rendszeresen szükség is volt erre, mert alulbecsülték a várható inflációt. Hogy jövőre kell-e ettől tartani, és mennyit érnek valójában a nyugdíjak, arról Farkas András nyugdíjszakértővel beszélgettünk.

– Mit jelent az, hogy az emelés csak a 2023 december 31-ig megállapított nyugdíjakra vonatkozik?

– A jogszabályi megfogalmazás most kivételesen egyértelmű. Tehát a nyugdíjemelés 2024. január 1-jétől annak jár, aki 2023. december 31-én már nyugdíjban részesült. Azok, akiknek 2024-ben állapítják majd a nyugdíjukát, csak 2025-től számíthatnak majd nyugdíjemelésre. Olyan szempontból jogos a kérdés, hogy a nagyon magas inflációs időszakokban, amilyen idén volt, meg tavaly, nagyon sok nyugdíjas nehezményezte, hogy

megállapították a nyugdíjukat az év elején, amit egész évben égetett védelem nélkül az infláció, mert a nyugdíjmegállapítás évében még nem jár nyugdíjemelés.

– Mekkora esély van arra, hogy jövőre valóban 6 százalék alatt marad az infláció, és nem lesz szükség utólagos nyugdíjkorrekcióra?

– Az elemzők egyetértenek abban, hogy 6% alatt lesz majd a tényleges infláció. Már legalábbis az infláció általános mértéke. De az a baj, hogy maradt rengeteg felfelé mutató kockázat is. Elég az orosz-ukrán háborút, az izraeli-hamász háborút említeni, vagy az Unióval fennálló feszültségeket. Ez mind-mind odacsaphat majd az inflációnak jövőre is. De egyelőre úgy néz ki, hogy az elemzői konszenzus az valahol 6 százalék alatti áll meg, 5 és 6 százalék között. Ami a nyugdíjasoknál probléma lehet, hogy ha emelik is a nyugdíjukat most 6%-kal, de menet közben a nyugdíjas infláció (tehát nem az általános infláció) mégis magasabb lenne, akkor jövő novemberben is kell majd egy kiegészítő korrekciós emelés. Akkor megint azt fogják mondani a nyugdíjasok, hogy

igaz, hogy megemelték 6 százalékkal 2024 januárban a nyugdíjunkat, de magasabb lett a nyugdíjas infláció, ezért folyamatosan kamatmentesen hiteleztük az államot 2024 novemberéig.

– Mi a helyzet a nyugdíjak reálértékével?

– A nyugdíjtörvényben nem vállal garanciát az állam arra, hogy reálértékben növelné a nyugdíjakat, csak arra, hogy a mindenkori inflációnak megfelelően emeli. Ez is sok sebből vérzik, hiszen látjuk, hogy a nyugdíjemelés mindig a becsült infláció alapján történik meg. Mint ahogy most, 2024 novemberében is a 2024-re becsült 6 százalékos infláció mértékében emelik. Ha esetleg szükség lenne majd egy utólagos korrekcióra, akkor az megint csak egy újabb becslés lenne. Ha az idén novemberi 3,1%-os korrekciót nézzük, az úgy jött ki, hogy a 2023. január-augusztus közöttre kimutatott infláció alapján a kormányzat megbecsülte, hogy egész évben mennyi lesz az általános, illetőleg a nyugdíjas infláció, és a nyugdíjas infláció 18,5%-ra jött ki, ehhez igazították a nyugdíjemelést. De ez még mindig nem a végleges szám, mert a 2023-ra vonatkozó végleges inflációs adatokat a KSH majd csak 2024 februárban közli.

Csakhogy 2024 februárban már nincs egy pótlólagos visszamenőleges emelés a tényleges infláció tükrében, akkor sem, ha az magasabb lenne a 18,5%-nál.

Pedig abban szintén elemzői konszenzus van, hogy a nyugdíjas infláció éves mértéke 2023-ban valahol 19,1% körül lehet minimum. Ugyanez 2024-ben is lejátszódhat, csak remélhetőleg már nem ilyen magas számokkal.

– Hogyan alakult a nyugdíjak reálértéke az elmúlt két viharos esztendőben?

– A 2022-es emelés körülbelül fél százalékkal maradt el a tényleges nyugdíjas inflációtól. Az idei, 2023-as emelés pedig 1,2 százalékkal maradt el a 2022-es tényadatokhoz képest. Ha az elmúlt három évet nézzük, a 2021-es infláció tényleges mértékénél kicsit kisebb volt a 2022-es emelés, és a 2022-es tényleges inflációnál pedig 1,2%-kal volt kisebb a 2023-as emelés.

Állandóan belecsúszunk abba, hogy a nyugdíjasoknál a becsült inflációval történő emelés elmarad a tényleges infláció mértékével történő emeléstől.

Ezt szokták nehezményezni a nyugdíjas szervezetek. Ezek picinek tűnő összegek, de például 2023-ban 1 százalékpont 55 milliárd forintot ért. Tehát ha ott beragad 1,2 százalék, akkor az már 60 milliárdos tétel, amit nem fizettek ki utólag.

– Tehát szép lassan azért morzsolódik le a nyugdíjak értéke.

– Nem is olyan lassan.

– A reálkeresetekhez képest ezek szerint nyílik az olló?

– Úgy lehet ezt közérthetően megfogalmazni, hogy a nyugdíjakat mindig csak az infláció mértékével emelik. Az infláció mértéke az eddig minden évben, még a horror infláció éveiben is alacsonyabb volt, mint amennyivel a nemzetgazdasági nettó átlagkereset nőtt. A nyugdíjaknak minden évben kicsit romlott a vásárlóértéke az aktív keresők kereseteihez képest, hiszen azok nagyobb mértékben, 10 százalékpont fölötti mértékben nőttek, míg a nyugdíjak jellemzően 3-5-6 százalékos mértékben nőttek, kivéve a tavalyi, tavalyelőtti vagy az idei évet, de még akkor is gyorsabban nőttek a nettó átlagkeresetek Magyarországon, mint az infláció. Ennek az eredője az, hogy

a nyugdíjasok egy relatív csúszdára kerülnek rá, amikor az átlagkeresőkhöz képest a nyugdíjak értéke mindig egy kicsit kevesebbet ér.

Ezt egyrészt megpróbálta a kormányzat úgy orvosolni, hogy bevezette a 13. havi nyugdíjat. Ez ennek a csúszdának a meredekségén jelentősen enyhített, mert ha belegondolunk, akkor egy havi plusz nyugdíjas jövedelem annyi, mintha egy 8,3%-os nyugdíjemelést kapnának a 12 hónapban. Tehát ez javított a helyzeten, de nem tudta megfordítani a folyamatot, mert a korábban megállapított nyugdíjak értéke évtizedek óta folyamatosan csökken az új nyugdíjak értékéhez képest, és mindegyiknek az értéke folyamatosan csökken az átlagkeresetekhez képest.

– Ki lehet kecmeregni ebből a rossz rendszerből?

– Feltétlenül szükség lenne már a nyugdíjemelési eljárás reformjára, amire nem tudom, milyen esély lesz majd a 2025-re vállalt nyugdíjreform kapcsán. Azt sem tudjuk, hogy bekövetkezik-e, mert már hallani olyan megnyilatkozásokat is, hogy lesz egy nemzetközi tanulmány, amit megrendelt a kormányzat a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról, de már előre azt sugallják nekünk, hogy a nyugdíjrendszer az fenntartható, és legalább 10 évig nem kell hozzányúlni, mindenki maradjon csendben.

– Mikor volt egymáshoz a legközelebb a nyugdíjak és a kereseteknek a vásárlóértéke, és most körülbelül hogy áll ez százalékban?

– Ha a 12 havi keresetet viszonyítjuk a 12 havi nyugdíjhoz, akkor az átlagkereset 51%-a most egy átlagnyugdíj. Ha figyelembe vesszük a 13. havi nyugdíjat is, akkor ez fölmehet 60 százalékos mértékre. Így is eléggé alacsony. Ha a fejlett nyugdíjrendszerek átlagát nézem, akkor

általában azt szeretik, ha a nyugdíj eléri legalább a 70 százalékát az átlagkeresetnek.

Nálunk messze vagyunk ettől a helyzettől. Amikor közel volt a 70 százalékhoz a magyar nyugdíj, akkor viszont nagyon szegény volt az ország, tehát amikor kevés az átlagkereset, akkor a kicsi nyugdíj is lehet akár magasabb százalékos arányú is.

– Mikor volt ez?

– 2005 és 2010 között, de akkor nagyon pocsékok voltak a keresetek, talán emlékszik rá, akkor nagyon rossz állapotban volt a gazdaság.

– Európai kitekintésben ez az 51% ez mennyire tolerálható?

– Nagyon félrehordanak ezek az összehasonlítások, mert mindenhol a saját átlagkeresetekhez képest mérik ezeket, és az összehasonlításhoz mindent át kell számolni vásárlóerő-paritásos alapon valamilyen közös devizára. Ha megnézzük ezeket a kimutatásokat, az Unió közli ezeket, az Eurostatnál meg lehet nézni, de rossz kedvünk lesz tőle, mert általában az utolsó öt hely valamelyikén tanyázunk.

– Hol van a legjobb arány?

– Luxemburgban, Dániában, Hollandiában. A fejlett nyugdíjrendszerek három pillérre épülnek. Az állami nyugdíjrendszerre, a foglalkoztatói pillérre, meg a magánpillérre. Magyarországon nincs foglalkoztatói pillér, ezért mindent az állami nyugdíjrendszernek kellene biztosítani a nyugdíjasok számára, mert az öngondoskodási pillérünk is eléggé gyenge még. Ha megnézzük Luxemburgot, Dániát meg Hollandiát, amelyek a legmagasabb nyugdíjakat adják, ott az jön ki, hogy az állami nyugdíj mellett a nyugdíjak oroszlánrészét a foglalkoztatói pillér teszi ki. Ez egy olyan munkanyugdíjrendszer, amit a munkáltató, az állam meg a dolgozó együttesen tölt 20-30-40 évig.

Így elérhetik az átlagos jövedelem akár 90-95 százalékát is.

Nálunk eleve csak két pillér van, és a kettő pillérből az öngondoskodás még messze gyengébb, mint bármelyik nyugati államban.

– A magánnyugdíjpénztárak államosítása sem segítette az öngondoskodás kialakulását.

– A magánnyugdíjpénztár az nem az öngondoskodási pillér része volt, hanem ugyanúgy az állami nyugdíjrendszer része, mint a társadalombiztosítási nyugellátás. Ott a kötelező járulékfizetés lett kétfelé vezetve, a kisebbik rész finanszírozta a nagy kasszán belül a többiek nyugdíját, a nagyobbik járulék ment a magánnyugdíjpénztárba, és amikor visszaállamosították a magánnyugdíjpénztárakat, akkor a járulék újra egységes lett, és csak az állami nyugdíjrendszer finanszírozására szolgál. Abban teljesen igaza van, hogy

ez a rendelkezés, nagyon nehézzé tette az öngondoskodási piacot is,

mert a bizalmat rendkívüli mértékben rombolta.

Kapcsolódó

Beütött a magyar nyugdíjkatasztrófa: 65 év felettiek százezrei kerülhetnek bajba

Az egyedül élő 65 év feletti magyarok több mint 40 százalékának okozna gondot egy hirtelen jött kiadás kifizetése. Összességében a magyar lakosság bő harmada küzd hasonló gondokkal az Eurostat adatai szerint.

KÖVESS MINKET: