Nem csoda, ha ez idegességet vált ki a miniszterelnökségen belül - mondja a Medián igazgatója. Hann Endre szerint Magyar Péternek bejött az is, hogy elkülönült a többi ellenzéki párttól, kétpártrendszer van kialakulóban, a DK pedig élet-halál harcot vív.
10 százalékos előny a teljes népességben, 15 a biztos szavazók körében: a Medián júniusi felmérése szerint a Tisza Párt messze megelőzi a Fideszt. Ráadásul a kormánypárt egy ideje már csak a második helyen szerepel az országos mérésekben, már amelyik közvéleménykutató még publikál ilyen kutatásokat, mert a kormányhoz közel álló intézetek némaságba burkolóznak. A kutatásból az is kiderült, hogy a Tisza már falun is utolérte a kormánypártot, és hogy a választók nem kérnek semmilyen összefogásból: minden koalíciós ötlet rontaná Magyar Péter pártjának pozícióját.
Az is kiderült, a Tisza elnökét ma már többen tartják teljesen vagy inkább alkalmasnak (53%), mint a hivatalban lévő miniszterelnököt (44%). Egy év alatt 19 százalékponttal nőtt azoknak az aránya, akik szerint Magyar alkalmas lenne a kormányzásra, miközben Orbán Viktor megítélése látványosan romlott, különösen azok körében, akik korábban még biztosak voltak benne. A felmérésről és a választói viselkedés mélyebb rétegeiről Hann Endrével, a Medián igazgatójával beszélgettünk.
– A mostani felmérés egyik legérdekesebb megállapítása az volt, hogy többen tartják alkalmasabb miniszterelnöknek Magyar Pétert, mint Orbán Viktort.
– Ez egy skálás kérdés: többen vannak, akik alkalmasnak tartják, de finomabb elemzéssel érdekes különbségek is láthatók. Például, hogy teljesen alkalmasnak tartják-e, vagy inkább csak elfogadhatónak. De a legfontosabb, hogy ez egy év alatt jelentősen megváltozott.
Fordulatról beszélhetünk. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy ne Orbán Viktort tartsák a legalkalmasabb miniszterelnöknek.
Általában az inkumbens politikus (ezt a szót is egyre többen használják) van előnyösebb helyzetben. Az, hogy ez most megváltozott, nem csoda, ha idegességet vált ki a miniszterelnökségen belül.
– Ez azért többek között a kormányzóképességről, illetve a kormányképességről is szól, nem?
– Ezt nem merném határozottan kijelenteni. Az ugyanis nem vitatható, amit sokszor felhoznak a Tisza Párt vagy Magyar Péter kritikusai: hogy még mindig eléggé egyszemélyes vállalkozásnak tűnik az egész. Ez persze részben az állítólagos szakértők védelmében van így, amin egyébként nem csodálkozom. Szerintem érthető, ha nem akar reflektorfénybe állítani olyanokat, akik emiatt aztán durva, karaktergyilkos támadásoknak lehetnek kitéve. De bármi is az oka, vannak-e vagy nincsenek ilyen szakértők minden területre, vagy csak nem lépnek nyilvánosság elé,
ez még nem igazolja azt a következtetést, hogy a Tisza már ma kormányképesebb lenne.
Az biztos, hogy nagyon sok a lelkes híve, és ők nyilván így látják. Én azért óvatosabb lennék.
– Azt kimondhatjuk, hogy Magyar Péter megítélése javult, Orbán Viktoré pedig romlott.
– Igen, ez biztos.
– Ez minek tudható be?
– Sok mindent lehet mondani, de egy biztos: a gazdasági helyzet alapvetően meghatározza, hogyan áll a Fidesz és a miniszterelnök népszerűsége.
Van egy pont, ahol ezt már nem lehet propagandával elfedni vagy letagadni.
Beszéltek „repülőrajtról”, most pedig ott tartunk, ahol. Ebből következik az, amit részben kapkodásként, részben improvizációként, részben elterelésként érzékelhetünk. Ezen is sokat lehet vitatkozni: mi a gumicsont, mi a valódi terelés, és mi rejti a tényleges szándékot. Most például az egyik legaktuálisabb kérdés a Pride, ami hamarosan esedékes, és nagyon érezhető ezzel kapcsolatban a bizonytalanság. Az is új fejlemény, hogy többféle hangon szólalnak meg. Először arról volt szó, hogy itt súlyos, büntetendő cselekményekről van szó, aztán jött Lázár, hogy erőszakot azért nem kellene alkalmazni, most meg Orbán Viktor próbálta ezt a joviális, kicsit nemzetkarakterológiai szöveget előadni: hogy „mi nem olyanok vagyunk, akik egymást bántják”, hiszen „itt még polgárháború se nagyon volt”, ezt mondta a Pride kapcsán. Ettől egy kicsit összeszorult a gyomrom.
– Dobrev Klára megítélésében is van némi javulás. Ebben a változásban benne lehet Gyurcsány Ferenc lelépése a politikai színtérről?
– Valóban, Dobrev Klárát valamivel többen tartják most alkalmasnak, mint egy évvel ezelőtt, de ez nem átütő változás. A három név közül ő a legkevésbé erős. Az erőfeszítések ellenére a DK nem erősödött. Sőt, amikor konkrétan megkérdezzük a közvéleményt, hogy javul-e, változatlan marad vagy romlik a DK esélye, a legtöbben azt mondják: nem változik. A nagyközönség nem érzékelt áttörést. Úgyhogy bár Dobrev újra kicsit reflektorfénybe került, ne felejtsük, hogy az előző EP-választáson, amikor Gyurcsány tényleg a háttérbe vonult, és Dobrev volt az élen, nagyon jól teljesített a DK, váratlanul négy képviselőt küldtek az EP-be. Most azonban úgy érzem, hogy ez a visszavonulás elkésett.
– A kutatási eredmények szerint a Tiszának mindenképpen az tenne jót, ha önállóan indulna, amit egyébként Magyar Péter következetesen képvisel.
– Az ő színrelépése ezzel a gondolattal, ennek a hangsúlyozásával történt. Úgy indult, hogy nagyon határozottan megkülönböztette magát, elhatárolódott az úgynevezett „óellenzéktől”, bár ezt a kifejezést magam nem kedvelem különösebben, mert van egyfajta megbélyegző jellege. De mégiscsak azt lehet mondani, hogy a parlamenti, megszokott, hagyományos ellenzéki pártoktól különült el, különösen a DK-tól. Nem feltétlenül azért, mert a DK lenne a fő ellenfele, hanem mert a DK törekedett arra, hogy ő az ellenzék vezető ereje legyen. Így tehát
Magyar Péter ezt a különállást következetesen képviseli azóta is. Tetszik, nem tetszik, ez eredményes volt.
Ha csak a saját adataimat nézem hosszabb távon, mondjuk egyéves időszakban, nagyon nagy lépést tett a hagyományos ellenzéki pártok visszaszorítása felé. Most már ott tartunk, hogy több korábban jelentősebb pártot nem is tudunk felsorolni a táblázatunkban, mert az a kritérium, hogy legalább egy százalékos támogatottsággal kell rendelkezzenek. Ha valaki még kerekítve sem éri el ezt, az kimarad. Ez persze lehet, hogy sokaknak fáj, sokaknak nem tetszik. Én is ambivalensen viszonyulok hozzá, mert mégiscsak egy többpártrendszerben éltem az elmúlt évtizedekben, és sokszor panaszkodtam közvélemény-kutatóként, hogy kellemetlenül sok a párt. Most ez a sokszínűség megszűnőben van.
Kétpárti rendszer kezd kialakulni, és részben erről szól a kisebb pártok élet-halál harca, különösen a DK-é,
amelynek kicsi, de elég hangos és harcias szimpatizánsi köre van. Aki figyeli a közösségi médiát, az láthatja, hogy intenzíven próbálnak jelen maradni. Stefano Bottoni a minap elragadtatta magát egy olyan mondattal, hogy „a DK halott”. Én magam soha nem mondanék ilyet, csak idéztem, mert ez is benne van a levegőben.
– A DK felől a Medián hitelességét is megkérdőjelezik újabban.
– Felbosszantott az, amit különösen Gréczy Zsolt most csinál. Megbélyegzi a Mediánt és engemet Tisza-közeli kutatónak minősít, holott ennek az égvilágon semmi alapja nincs. Azon kívül, hogy az elmúlt egy évben, az első perctől kezdve regisztráltuk, hogy megjelent egy új politikai tényező, amely először még párt sem volt, de fokozatosan teret nyert, és mostanra a Fidesz első számú kihívójává vált.
– Kétpárti felállásban vágunk neki a ‘26-os választásoknak?
– Most az látszik, hogy ezek a kis pártok eltűnőfélben vannak. Ez különösen izgalmas. Már csak azért is, mert ez a jelenlegi állapot, és háromnegyed évvel a választás előtt még nem lehet bármiféle prognózist adni. Senki sem sejtheti, mit hoz a jövő, és lehet, hogy a Tisza Pártnak is szüksége lesz majd szövetségesekre. De ennek az előrehozott kampánynak az aktuális szakaszában nincs szükségük rá, sőt, kifejezetten ellenjavallt, ezt mutatja a kutatásunk. Ez több, mint egy egyszerű kérdés-felelet. Igyekszünk skálázni, milyen valószínűséggel szavaznának az emberek egyes pártokra, és ebből próbáljuk mérhetővé tenni azt, ami társadalomkutatásban különösen nehéz. Ez azért nem olyan egyszerű, mint a fizikában vagy a kémiában, de próbálunk olyan eszközöket fejleszteni, amikkel jobban alámerülhetünk. Most az látszik, hogy a magyar közvélemény sem igényli, hogy a régi, kisebb pártokkal bármilyen együttműködés történjen.
– Minden választás előtt megjelenntk ezek a „többet hoz, mint visz” vagy „többet visz, mint hoz” típusú dilemmák.
– Így van.
– Az ember pedig hajlamos lenne mechanikusan összeadni a pártok támogatottságát, de itt fehéren-feketén kiderül: ez egyáltalán nem ilyen egyszerű történet. Vannak-e arra vonatkozó méréseik, mert ezt sem lehet mechanikusan megítélni, hogy közös listák esetén a Fidesz támogatottsága meg is emelkedne? Vagy ez nem lenne hatással rá, esetleg csak többen tartózkodnának a szavazáson való részvételtől?
– Erre most közvetlen számokat nem tudnék mondani. Itt csak spekulálni tudok. Nem arról van szó, hogy közvetlenül meg tudnánk mutatni a szavazatarányokat, inkább csak tendenciákat. Például: csökken a Tisza támogatottsága, ha összefog a DK-val. De hogy ez hogyan hat a Fideszre, azt nem tudjuk. Viszont ha csökken a Tisza szavazataránya, az könnyen jelentheti a Fidesz előnyét, vagy elbizonytalaníthat sokakat. Ez spekuláció, de annyit azért ki merek jelenteni, mert ez több is, mint spekuláció, hogy önmagában az az új helyzet, hogy megjelent és megerősödött egy olyan kihívó, amelyik egyedül is képes lehet a Fideszt legyőzni...
– Így is marad ez jövő tavaszig most már?.
– Én sem jósolok, mert rengeteg a bizonytalanság. De ez a jelenség – hogy megjelent egy új, valódi kihívó – azt is eredményezte, hogy
sokkal több ember számára vált érdekessé és vonzóvá a politika, és nagyon magas a választási részvételi hajlandóság. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a most júniusi adatokból következne, mi történik jövő áprilisban,
de jelenleg nagyon magas azok aránya, akik azt mondják, biztosan elmennének szavazni. Az, hogy újra lett egy igazi versenyhelyzet, ami az elmúlt években valljuk be, hiányzott, új színt hozott. Ezelőtt már a közvélemény-kutató élete is unalmassá vált, hiszen mindig ugyanazokat a kis változásokat lehetett csak kiemelni: erősödött-e a DK vagy gyengült, miközben a Fidesz stabil első helye nem volt kérdés. Most ez megszűnt. Ettől a szakmám is érdekesebb lett, ám a jóslás ugyanolyan nehéz, mint eddig.
