KULT
A Rovatból

53 éve él a halál torkában a világ egyik legviccesebb színésze, aki Julia Robertset is félelemből dobta - Elolvastuk Matthew Perry memoárját

Ehhez kell humor. Halálközeli élmény, kóma, rettegés a magánytól. Gyerekkorától tartó függőség titkait rejtegette évtizedeken át.

Link másolása

Az, hogy Matthew Perry-nek van humora, körülbelül ugyanolyan alapvetés, mint az, hogy az Eiffel-torony magas. Mára az is az, hogy Matthew Perry függő. Azt azonban, hogy részletekbe menően milyen eszeveszett küzdelmei voltak, és hányszor kockáztatta az életét, és a hozzá hasonlóan súlyos, kevésbé szerencsés függőkhöz képest - mint például a túl korán heroin-túladagolásban elhunyt színész zseni, Philip Seymour Hoffman - szerencsés volt és mindig megmenekült a halál torkából, nem biztos, hogy mindenki tudja. 

Matthew Perry Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet címmel írt egy életrajzi könyvet. Ezzel a mottóval az első oldalon: 

"Minden szenvedőnek. Aki átélte, érti." A könyv a címében sem árul zsákbamacskát. Nem arról szól Matthew Perry memoárja, hogy milyen remek poénokat gyártott a Jóbarátok forgatásán, és mennyi improvizációját hagyták a végső vágatban tíz évadon át, noha olykor ilyesmiről is szó esik.

Nem arról szól a könyv, hogy Matthew Perry miként lett a világ egyik legviccesebb embere, de egy kicsit erről is. Ugyanakkor Matthew Perry pontosan tudja és ezt nem is rejti álszerényen véka alá, hogy ő a ma élő egyik legpontosabban időzítő, legintuitívabb és legintellektuálisabb humorral rendelkező, improvizatív tehetségű komikus zseni. Minden sorából kiderül, hogy tudja, ő kicsoda, és azt is, nem véletlenül került a csúcsok csúcsára szakmailag.

Nem volt még olyan színész például rajta kívül, akinek egyszerre játszotta a televízió a legsikeresebb sorozatát hétről hétre, és ugyanakkor mutatták be a legnagyobb kasszasikerét is a moziban például (Ez volt a Bérgyilkos a szomszédom).

Mindennél a könyv sokkal mélyebbre megy. Elmeséli, miként vált függővé, súlyos alkoholistává és gyógyszerfüggővé az a sorozatsztár, aki a világ máig legsikeresebb és legnépszerűbb sitcomjának, a Jóbarátoknak a főszerepéért végül heti egymillió dollárt kapott öt társával együtt. A könyv lebilincselő.

Nem is kérdés, hogy nem szellemíró, hanem maga Matthew Perry írta. Minden sora Chandler, bocsánat, Perry öniróniájával, szellemességével, saját gyarlóságait lazán bevalló intellektusával és pontosan időzített poénjaival van tele. Csak ott, ahol helye van a humornak? Szerinte mindenütt helye van, néha a legfeketébb pillanatokban, de olykor egészen meghatóan és lemeztelenedetten őszintén drámai a stílusa. Például akkor, amikor

elmeséli, hogy egy életmentő operáció és egy kóma után kolosztómiás zacskót kapott - ebbe vezetik ki a székletet olykor egy komoly bélműtét után -, amely gyakran kiszakadt, és, hogy Matthew Perry szavaival éljünk, a színész sokszor a saját szarában fekve ébredt.

Ez kellett hozzá, hogy talán kellőképp megijedjen és visszavegyen. De Perry maga is elárulja: ő egy időzített bomba. 

Nem rejti véka alá az életrajzi részleteket, könnyű összerakni a puzzle-t: még majdnem gyermek, fiatal anyától született, a szülei korán elváltak - de nem elég korán ahhoz, hogy ez ne okozzon benne tudatos sebet -, és mivel nagyon sírós baba volt, a szülei elkövették azt a hibát, amit a hatvanas években sok amerikai szülő, ha sokat sírt a gyerek, mert ezt tanácsolta a gyerekorvos: gyógyszert adtak neki.

A legkomolyabban függővé tevő gyógyszert kapta, ami nyolc hónapos babaként teljesen leszedálta. Ez meglátása szerint olyan érzékenységet hozott létre az idegrendszerében, ami innentől kezdve egész életében arra ítélte, hogy csak akkor tudjon megnyugodni és akkor érezze fizikailag jól magát, ha szó szerint be van állva.

Igen, gyerekként is. Tizennégy évesen ivott először, és azt érezte, ez a mennyország. Mi ebből egy jó ideig semmit nem tudtunk. A Jóbarátok élő közönség előtt zajlott forgatásainak több évadján keresztül Matthew Perry ittas vagy komolyan bedrogozott állapotban dolgozott, és brillírozott, ontotta magából a poénokat. Bevallása szerint így működik az agya. Vagy alkoholista, vagy épp komoly gyógyszerfüggő volt, főleg a kettő egyszerre. Elmeséli, melyik évadban milyen szertől függött éppen.

Ha belenézünk abba az évadba, amelyben karaktere Monicával kimondja a boldogító igent, egy elvonóról kimentett embert látunk, akit súlyos állapotban szállítottak a forgatása, majd vissza az intézetbe.

Perry minden jóbarátnak hálás azért, hogy végigcsinálták vele a tíz évet, ami alatt egy idő után már tudták, hogy súlyosan beteg és kockáztatja a sorozat sikerét az állapota. Volt olyan, hogy meg kellett bökni a forgatáson, és csak a mellette ülő színésztársa tudta, hogy az előző pillanatban még aludt. Majd elmondta a szöveget a kamera előtt hibátlanul. A kamera és a közönség előtt Perry mindig hibátlan volt.

A Jóbarátok reunionon nem véletlenül sírt és volt sokak szerint aggasztó állapotban: azok az emlékek árasztották el, ami az egész életét jellemzi, de élete legjobb tíz évében, amit a Jóbarátok óriási szakmai sikere övezett, Perry a jelent sem tudta rendesen élvezni, csakis a pozitív nézői visszajelzések nyugtatták meg pillanatokra, pedig ő volt a show egyik nagy komikus sztárja, aki mára remek vígjátékíróvá vált, és egy ronccsá, mondja ő maga is, legalábbis egy jó időre biztosan, aki egyvalamit tud: éppen a falig ment el, mert a heroin már megölte volna. Szeret élni, és retteg a haláltól. Akármennyire is töltött sokak számára elképzelhetetlen mennyiségű alkoholt és gyógyszert magába úgy, hogy szinte semmi nem látszott rajta, az egészsége tönkrement, és közben pontosan tudta, mit tesz magával. 

Ez az egyik legütősebb, legszomorúbb és egyszerre legviccesebb memoár, amit valaha olvastam. Szeretettel ajánlom, és érezhető, hogy ő maga is szeretettel írta, mert érezni rajta, hogy ma már nemcsak a művészet, hanem a drogprevencióban való segítés az egyik legfontosabb feladata. Álljon itt pár gondolat tőle a könyvből:

"Szükségem van a szeretetre, de nem bízom benne. Ha ledobom a szerepemet, Chandler jelmezét és megmutatom neked, ki vagyok valójában, talán felfigyelsz rám. De ami ennél is rosszabb, talán észre sem veszel, és faképnél hagysz. És azt (...) nem élem túl. Atomjaimra hullok és megsemmisülök. Inkább én hagylak el téged, Bemesélem magamnak, hogy veled van a baj, és végül el is hiszem. És lelépek. Mi a közös nevező? Ezek a hegek a hasamon. A félresiklott párkapcsolataim. Máig eszembe jut, amikor hajnali négykor ébren fekszem." (Perry gyerekkora óta nem tud négy óránál hosszabb ideig aludni).

Írja ezt az a férfi, aki karrierje csúcspontján még Julia Robertsszel is járt, és vallomása szerint ő szakított a színésznővel, mert annyira félt, hogy őt hagyják el. Perry úgynevezett "kísérő nélküli kiskorú" volt,

akit ötévesen ültettek először a Kanadában egymástól távol élő szülei repülőre. Ez a jelzős szerkezet végig jelen van a motívumok közt, a kísérő nélküli kiskorú, aki inkább magányos marad, és váltja egymás után az ingatlanokat, mint hogy jó ideig szembenézzen azzal, mit csinált magával.

Chandler vagyok, és ha zavarban vagyok, a humort használom védekezésképp, mondta Chandler a Jóbarátokban, és mostanra az olvasó is sejtheti, hogy Chandler maga Matthew Perry, az őszinte, sérült, vicces srác, aki humorizál, ha bajban van. 

"A Pereld a nőt! forgatása közben egyszer csak az az ötletem támadt, hogy egy kis válium talán segíthet a gondomon. Egy külön erre kijelölt orvos hozta ki a kétágyas hotelszobámba. (...) Egy egész kanna vodkát nyomtam be. Amikor az orvos körülnézett a  hotelszobámban, és meglátta az üveget, ideges hangon csak annyit kérdezett:- Az egészet maga itta meg?- Igen - válaszoltam. - Megoldható, hogy ne hat-, hanem négyóránként szedjem a váliumot? Ezt hallván az orvos sarkon fordult, leszáguldott a csigalépcsőn, és kimenekült a szállodából. Valószínűleg nem akarta megvárni, hogy Matthew Perry az ő jelenlétében dobja fel a bakancsát."

A könyv a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: