SZEMPONT
A Rovatból

Mi áll az Ukrajnának engedélyezett német fegyverszállítások hátterében?

Olaf Scholz kényszerű, de történelmi döntéseket hozott.


„Remélem, még nem túl késő” – állt abban az üzenetben, amelyet egy magas rangú német politikus küldött február 26-án délután Andrij Melnyiknek, Ukrajna berlini nagykövetének. Az üzenetből kiderült, hogy Németország, korábbi álláspontját megváltoztatva, fegyvereket fog szállítani az Oroszországgal harcban álló Ukrajnának.

A nagykövet először nem hitt a szemének, hiszen éveken át hiába könyörgött a német kormánynak, hogy segítsen megvédeni hazáját az orosz agresszióval szemben. Ennél is nagyobb port vert fel Olaf Scholz kancellárnak a másnapi rendkívüli parlamenti ülésen tett bejelentése, mely szerint a szövetségi kormány egy 100 milliárd eurós alapot hoz létre hadserege modernizálására, és növeli katonai kiadásait a NATO-terveknek megfelelően, a GDP 2%-ának arányában. Korábban Németország évtizedeken át ellenállt a szövetségesek e követelésének.

Ez a „történelmi fordulat”, ahogyan a németek máris nevezik, nagyban megváltoztathatja Németország kül- és biztonságpolitikáját, amely által új szerepet tölthet be nemzetközi téren, és megerősítheti az évek óta belső ellentétek szabdalta nyugati szövetségi rendszerben – írja a Politico.

Az események háttere arra enged következtetni, hogy a változás inkább pánikból született, mint meggyőződésből, miután az orosz invázió nyilvánvalóvá tette a Moszkvához való német közeledési politika tarthatatlanságát.

Kiderült, hogy miközben Scholz négyszemközti beszélgetésekben már korábban biztosította a szövetségeseket Berlin némelyik várható lépéséről egy orosz támadás esetén, más döntéseket csak pár napja hozott meg néhány miniszterrel és tanácsadóval közösen. Voltak olyan kormánytagok, akik csak az utolsó pillanatban értesültek ezekről.

Scholz, akit még egy évvel ezelőtt is kívülállónak tekintettek a német politikában, és aki hivatalba lépésekor Angela Merkel irányvonalának folytatását ígérte, hirtelen felmondta a több évtizedes, merev külpolitikát.

Nyugaton, de különösen az Egyesült Államokban máig él az a nézet, hogy a hidegháború megnyerésének döntő tényezője nem Ronald Reagan katasztrófapolitikája volt a szovjetekkel szemben, hanem az az Ostpolitiknak nevezett közeledés, amelynek motorja a szociáldemokrata Willy Brandt volt az 1970-es években. Ez annyira beágyazódott köztudatba, hogy néhány nappal az invázió előtt vezető német politikusok egy új Ostpolitikot javasoltak a válság megoldására.

Éppen ezért az Északi Áramlat 2 gázvezeték felmondása, a fegyverszállítások Ukrajnának és a saját védelem megerősítése nem csupán a régi német politikától való eltávolodást jelenti, hanem egyben annak megtagadását is, hiszen Scholz maga is szociáldemokrata. Ugyanakkor kérdés, hogy Németország elkötelezett marad-e hosszú távon a szorosabb transzatlanti kapcsolatokhoz. Az elmúlt évben például az Egyesült Államokhoz fűződő viszony eléggé ingatag volt. 2020-ban, még az elnökválasztás előtt a németek erősen megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy az országnak az amerikaiakkal vagy a Kínával való jó kapcsolatok fontosabbak-e, és ez csak Trump bukása után billent vissza Amerika rovására. És miután Putyin kijózaníthatta a németeket azzal kapcsolatban, hogy nem fogja terrorizálni szomszédait, pacifista ösztöneik idővel elcsitulhatnak.

Ebben szerepet játszhat az is, hogy a decemberben hivatalba lépett kormány tele van a liberálisok és a zöldek új nemzedékének képviselőivel, akiknek nincsen kötődésük Merkel Oroszország-politikájához.

Bár maga Scholz pénzügyminiszterként tagja volt Merkel utolsó kormányának, az Északi Áramlat 2-ről hozott döntésben és a Krím-félsziget elcsatolását, valamint a Donbaszban történt orosz katonai beavatkozásra adott külpolitikai válaszlépésekben még nem volt része. A 63 éves egykori hamburgi polgármester ugyancsak közelről láthatta, hogy az Oroszországgal szembeni puha politika miként tette tönkre egykori főnökét, Gerhard Schröder volt kancellárt és a régi szociáldemokrata pártot. És Bár Scholz máig fenntartja, hogy az Északi Áramlat 2 egy kereskedelmi megállapodás, jól értesültek szerint Joe Bidennel folytatott több magánbeszélgetése során is megerősítette, hogy leállítja, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát.

Ennél is súlyosabb örökség a 2015-ben Németország és Franciaország közvetítésével kötött minszki megállapodás, amely a mai napig az Oroszország és Ukrajna közötti béke alapja. És bár Putyin is aláírta az egyezményt, amelynek értelmében Donbasz Ukrajna része marad, de bizonyos autonómiát élvez, sem ő, sem az ukrán vezetés nem mutatott nagy hajlandóságot annak betartására

A német külpolitikai vezetésben eddig ezt sérthetetlennek tekintették, nem utolsósorban az akkori külügyminiszter, Walter Steinmeier szerepe miatt, aki azóta német szövetségi elnök lett. Maga Merkel egészen decemberi távozásáig számtalan alkalommal felszólította Putyint az egyezmény betartására. A washingtoni illetékeseket azonban az állandósuló orosz provokációk és a határmenti csapatösszevonások meggyőzték arról, hogy a minszki megállapodásoknak vége.

Scholz, legalábbis a színfalak mögött, szintén eljutott e következtetésig. Míg kormánya reményét hangoztatta, hogy a Nyugat rá tudja venni Putyint az egyezmény betartására, Scholz már az Északi Áramlat 2 felfüggesztését fontolgatta, és meg is lepte őszinteségével az amerikai szenátorokat a február 7-én a washingtoni német nagykövetségen rendezett vacsorán. Az egyik résztvevő, egy névtelenséget kérő szenátor szerint Scholz elmondta, hogy milyen kényszerhelyzetben van otthon a hárompárti koalíció vezetőjeként. Ugyanakkor eloszlatott minden aggodalmat a gázvezetékkel vagy Oroszországgal kapcsolatos német álláspontról. Thom Tillis, Észak-Karolina republikánus szenátora elmondta, hogy a német kancellár megerősítette a NATO iránti elkötelezettségét, továbbá hangsúlyozta, hogy támogatja a szövetség összehangolt válaszát, amennyiben a dolgok rosszabbra fordulnak. A szintén republikánus idahói Jim Risch „nagyon őszinte, határozott embernek” látta Scholzot.

Egy héttel később Scholz Kijevbe utazott, ahol arra ösztönözte Volodimir Zelenszkijt, hogy tegyen engedményeket, adjon nagyobb autonómiát a szakadár területeknek. Aztán a Kremlben találkozott Putyinnal, aki úgy tett, mintha érdekelnék a minszki megállapodások. Egy hét múlva azonban már egyértelmű volt, hogy Putyin csak az időhúzásra játszott, miközben az orosz hadsereg az inváziót készítette elő. Február 21-én a tévében jelentette be, hogy elismeri a donyecki és a luhanszki „népköztársaság” függetlenségét. Ugyanez volt a forgatókönyv 2008-ban, amikor Grúziába küldött a helyi erők támogatására „békefenntartókat”.

Scholz és csapata, akik a berlini kancellárián nézték Putyin beszédét, azonnal elővették a B tervet. Még aznap este Bidennel és Emmanuel Macron francia elnökkel közös videókonferencián egyeztették az első szankciókat Oroszország ellen. Másnap Scholz bejelentette, hogy felfüggesztik a már megépített Északi Áramlat 2 engedélyeztetési eljárását és utasította a gazdasági minisztériumot, hogy dolgozzanak ki egy új biztonsági értékelést, ami „figyelembe veszi az elmúlt napok változásait”.

A kancellár a nyilvánosság előtt még mindig a diplomáciai megoldásba vetett reményét hangsúlyozta, miközben már előkészítette a talajt az Ukrajnának szánt fegyverszállításokhoz, valamint a német katonai kiadásoknak a II. világháború óta legnagyobb emeléséhez.

Robert Habeck, Zöld párti alkancellár az ENSZ-charta 51.cikkelyére hivatkozott, mely szerint minden országnak törvényes joga van az önvédelemre. A politikus egy évvel korábban ellátogatott a donbaszi frontvonalakra és azzal a meggyőződéssel tért haza, hogy Németországnak el kell látnia Ukrajnát védelmi fegyverekkel. Akkoriban erősen pacifista gyökerű pártja, amely annak idején a vietnámi háború elleni tiltakozásokból nőtt ki, elvetette ezt a gondolatot, az invázió azonban mindent megváltoztatott. Néhány órával az invázió megindulása után Habeck és Omid Nouripour, a Zöld párt vezetője felkeresték az ukrán nagykövetet, hogy a német segítségről tárgyaljanak.

Scholz aznap este tévébeszédet mondott, amelyben figyelmeztette az országot: Putyin vissza akarja forgatni az idő kerekét a 19. századba, amikor a nagyhatalmak a kis országok feje felett döntöttek, és a hidegháború korába, amikor a szuperhatalmak befolyási övezetekre osztották fel a világot egymás közt. Kijelentette: az orosz vezetés súlyos árat fog fizetni az agresszióért.

Mindazonáltal a kancellár nem akart teljes körű szankciókat, aggódott a német gazdaságot sújtható károk miatt. Emellett Németország az orosz földgáztól függ – az éves gázimport feléről van szó – és nagyon erősek a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok is.

Az aznap éjjeli brüsszeli csúcson Scholz visszautasította azt az ukrán követelést, hogy Oroszországot zárják ki a SWIFT nemzetközi pénzügyi tranzakciós rendszerből. Részben azért, mert ezáltal több milliárd értékű nyugati pénz válna hozzáférhetetlenné az orosz bankokban. A SWIFT-en keresztül fizetnek az EU-tagállamok is az orosz gázért.

Akkor még sikerült ezt a lépést több ország támogatásával megakadályozni, de e nyomás fennmaradt: mind az Egyesült Államok, mind pedig saját kormányának tagjai számon kérték az elmaradt szankciót. A Zöld párti Annalene Baerbock figyelmeztette: ez az álláspont árthat Berlin pozitív megítélésének, amelyet az Északi Áramlat 2-ről hozott döntésével kivívott magának. Wolfgang Schmidt, a kancellária vezetője, Scholz befolyásos jobbkeze is úgy vélekedett, hogy a német kormány nem maradhat tétlen és a közvélemény is nagyobb határozottságot vár tőle. Február 25-én Habeck egyik tanácsadója javasolta, hogy Németország vizsgálja felül fegyverexport-politikáját a demokrácia és az emberi jogok nevében. Még aznap este a holland kormány tájékoztatta a német védelmi minisztériumot, hogy 400 harckocsi-elhárító rakétát küldenének Ukrajnába. Ám ehhez német felhatalmazás kell, mivel e fegyverek német gyártmányúak. Ebben a helyzetben Berlin, amely néhány héttel korábban Észtországban elutasított egy hasonló kérést, nem mondhatott nemet.

Habeck megragadta a lehetőséget, hogy rávegye Scholzot: ha a kormány megengedi, hogy a szövetségesek német gyártmányú fegyvereket küldjenek Ukrajnának önvédelmi célokból, akkor maga is küldhetne. A kancellár beleegyezett.

Közben Scholz a SWIFT-ügyben is módosítani kényszerült álláspontját. A korábban mellette álló Ausztria és Olaszország beleegyezett Oroszország kizárásába, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és Gitanas Nauséda litván elnök pedig Berlinbe sietett, hogy meggyőzzék a kancellárt. A lengyel kormányfő közölte: azért van itt, hogy felrázza Németország lelkiismeretét és hogy nincs idő az önzésre. Scholz végül engedett, azzal a kitétellel, hogy a szankció csak bizonyos bankokra vonatkozzon, ne az egész orosz gazdaságra.

A legnagyobb meglepetés azonban még csak ezután következett.

Jörg Kuies, a Goldman Sachs egykori bankára, a kancellár pénzügyi főtanácsadója Christian Lindner liberális párti pénzügyminiszterrel összefogva kidolgozott egy tervet, hogy több pénzt biztosítsanak a régóta alulfinanszírozott és gyengén felszerelt hadseregnek.

A terv, amelyet február 27-e reggeléig még a kormány többi tagja előtt is titokban tartottak, 100 milliárd dolláros keretet irányzott elő a Bundeswehr fejlesztésére. Scholz még aznap a rendkívüli parlamenti ülésen bejelentette, hangsúlyozva, hogy Németországnak nincs más választása, az eddiginél sokkal jelentősebb befektetés szüksége az ország biztonságának, szabadságának és demokráciájának megőrzésére.

Néhány nappal később egy német újságíró megkérdezte Scholzot, hogy miért várt a kormány ilyen sokat az ukrajnai fegyverszállításokkal. „Már nem tudjuk megakadályozni a háborút, és nem hagyhatjuk magukra azokat, akiket ártatlanul megtámadtak” – felelte a kancellár.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Egy volt titkosszolgálati vezető szerint megnyílhat az út a TISZA elleni koncepciós eljárás előtt, nyílttá vált az orosz-magyar politikai és titkosszolgálati együttműködés
Telkes András a Népszavában megjelent véleménycikkben baljós képet fest a Budapest-Moszkva kapcsolatok alakulásáról. Úgy gondolja, hogy az orosz titkosszolgálat a magyar hatóságok beleegyezésével befolyásolja a választásokat, és éppen építik az alapokat egy olyan koncepciós eljáráshoz, amelyben a Tiszát eltilthatják a választáson való részvételtől.


Az ukrán elnök tálcán szállította a magyar miniszterelnöknek azt, amit Orbán Viktor eddig csak fabrikált titkosszolgálati jelentésekkel tudott „alátámasztani”: az ukrán fenyegetést. Volodimir Zelenszkij valóban megriadt az országának szánt 90 milliárd eurós uniós hitel magyar blokkolása miatt, ami nélkül Ukrajna nem képes hatékony katonai védekezésre. A kétségbeesés rossz tanácsadó: Zelenszkij kijelentette, hogy a blokkoló személy, vagyis Orbán Viktor adatait átadja az ukrán fegyveres erők vezetőinek, hogy „beszélgessenek el ők a vétózóval” - ezekkel a gondolatokkal kezdi véleménycikkét Telkes András, az Információs Hivatal korábbi vezetője a Népszava hasábjain.

Telkes szerint A Tisza Párt ezután beállt Orbán mögé, tiltakozva az ukrán elnök fenyegetése ellen, így Magyar Péteréknek a választásokig minden tekintetben csendben kell maradniuk Ukrajnával kapcsolatban.

Háttérként megemlíti, hogy Március 6-án a Terrorelhárítási Központ munkatársai elfogtak két ukrán pénzszállító teherautót és azok személyzetét. A szállítmány az ukrán Oschadbank és az osztrák Raiffeisen közötti rendszeres, szerződésen alapuló értékszállítás része volt, amelyben 40 millió dollár, 35 millió euró és 9 kilogramm arany volt. A járműveket Budapestre szállították, a hét ukrán állampolgár hollétéről azóta sincs hivatalos információ.

Valamint azt is beidézi, hogy szerinte

ezzel párhuzamosan a VSquare oknyomozó portál arról írt, hogy Moszkva egy többfős „befolyásoló egység” Budapestre, az orosz nagykövetségre telepítésén dolgozik. A csoport feladata a magyar választások befolyásolása lenne Orbán Viktor hatalomban tartásának céljával. A szakértő szerint egy ilyen akció nem lenne lehetséges a magyar hatóságok hallgatólagos beleegyezése nélkül.

Mindez azután történt, hogy Szijjártó Péter Moszkvában járt, ahol az orosz fél „feltételek nélkül” szabadon bocsátott két magyar és egyben ukrán állampolgárságú orosz hadifoglyot. Vlagyimir Putyin orosz elnök nem sokkal később jelezte, hogy a feltételnélküliség – például az orosz gázszállítás ügyében – csak addig tart, amíg a magyar és a szlovák kormány „észszerű magatartást tanúsít”.

Az eseményekből több tanulság is fakad – vonja le a következtetést a cikk szerzője. A legfontosabb, hogy

nyílttá vált a szoros és rendszeres orosz-magyar politikai és titkosszolgálati együttműködés. Orbán telefonon, Szijjártó személyesen egyeztet Moszkvával, a hadifoglyok szabadon engedése és az energiakérdések pedig csak a valós tartalom elfedésére szolgáló fügefalevelek. A cikk szerint szintlépés történik: a politikai együttműködés szövetségesi jellegűvé kezd fajulni.

Másodszor, Moszkva már nem egyszerűen Orbán hatalomban tartására törekszik, hanem Magyarországot nyíltan az érdekszférájának tekinti. Így Magyarország orosz hídfőállássá válhatna, mélyen beékelődve az EU-ba és a NATO-ba, tovább destabilizálva azokat, és közvetlen hozzáférést biztosítana a Balkán felé.

Harmadszor, az ukrán elnök fenyegetésével és az értékszállítók lekapcsolásával a kormány tovább csavarhat egyet az ukránellenes kampányon és a Tiszával kapcsolatos, ukrán finanszírozásról szóló vádakon. Bár Zelenszkijnél valószínűleg csak elszakadt a cérna, a pénzszállítók elfogása módot adhat egy olyan koncepciós vád megalapozására, hogy az ukránok „valóban” finanszírozzák a Tiszát.

Telkes úgy véli, hogy ezzel megnő az esélye egy olyan gyors eljárásnak a Tisza Párt ellen, amely valahogyan kizárhatja a pártot a választásból. Bár a hatályos jogszabályok szerint egy pártot csak nagyon súlyos, alkotmányellenes működés esetén lehet feloszlatni, az ukrán fenyegetéssel és a pénzszállítók elfogásával összekombinálva megnyílhat az út egy koncepciós eljárás előtt.

Ha ez nem járható, megnő az esélye a veszélyhelyzeti szint hadi- vagy szükségállapotra emelésének, amelyek idején nem lehet választásokat tartani. Az események felpörgése arra utal, hogy a hazai hatalomféltő pánik és az Orbán hatalomban tartásához fűződő erős orosz érdek találkozott, amihez Zelenszkij meggondolatlan nyilatkozata „igazi lottóötös” volt számukra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András szerint Moszkva egy szovjet hírszerzési trükkel vehette rá Orbánt Ukrajna zsarolására
A Kreml egy régi hírszerzői módszerrel manipulálja a magyar miniszterelnököt az Oroszország-szakértő szerint. Budapest így akár akaratán kívül is Moszkva céljait szolgálja, miközben elszigetelődik a szövetségeseitől.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 06.



Rácz András Oroszország-szakértő a Facebook-oldalán fejtette ki véleményét a Barátság-kőolajvezeték körüli helyzetről. Szerinte az a külpolitikai nyomásgyakorlás, amivel az Orbán-kormány megpróbálja rákényszeríteni Kijevet a vezeték újraindítására, egyetlen esetben értelmezhető: ha Orbán Viktor tényleg úgy gondolja, hogy a szállítások folytatása csupán politikai döntés kérdése, és a vezeték vagy ép, vagy nem sérült súlyosan.

A szakértő szerint ez azért érdekes, mert a vezetéket ért támadás idején a kormányzatban még nem így gondolták. Úgy véli, január legvégén és február legelején még biztosak voltak benne, hogy a vezeték súlyosan megsérült.

Ezt szerinte onnan lehet tudni, hogy a MOL felsővezetőinek egy része eladta a részvényeit, még mielőtt a részvényeseket tájékoztatták volna az olajszállítások leállásáról. Rácz András szerint a logikus tőzsdei magatartás ennek az ellenkezője lett volna, ha a vezetők a vezeték gyors újraindítására számítanak.

„Ha lett volna olyan információjuk, hogy a vezeték ép, vagy nem sérült súlyosan, akkor a logikus tőzsdei magatartás éppen ennek az ellenkezője lett volna: tartani a meglévő részvényeket, aztán, amikor a leálló olajszállítások hírére beesik az árfolyam, akkor olcsón venni még több részvényt

– hiszen ugye tudjuk, hogy a vezeték nem sérült súlyosan, tehát hamarosan újraindulnak a szállítások, ergo, az árfolyam újra emelkedni fog. Mégsem ezt tették, hanem pont az ellenkezőjét: eladták az összes részvényüket. Annyira szabadulni akartak, hogy még a bennfentes kereskedelem kockázatát is bevállalták, ami nem normális piaci magatartásra utal, hanem valami sokkal komolyabbra” – idézi a szakértő a történteket.

Rácz András szerint Orbán Viktor mostani viselkedése azt mutatja, hogy időközben valami megváltozott, és a kormány most már úgy gondolja, hogy a vezeték vagy ép, vagy könnyen újraindítható.

A szakértő felteszi a kérdést, hogy honnan származhat az az információ, hogy a vezetéknek valójában nincs komoly baja. Állítása szerint a magyar kormánynak nincsenek saját, megalapozott információi a vezeték állapotáról, és a forrás nyugati szövetséges sem lehetett, mivel az EU-n belül konszenzus van arról, hogy a vezetékes olajszállításokat idővel ki kell vezetni.

Rácz András szerint így adódik a lehetőség, hogy az információ Moszkvából jött.

Ez magyarázná a sűrűsödő magyar–orosz diplomáciai egyeztetéseket. A szakértő itt egy, a szovjet hírszerzés által használt módszert, a reflexív kontrollt hozza fel magyarázatként.

„A reflexív kontroll az, hogy az ellenfél döntéshozatali rendszerében olyan információt juttatok, ami alapján ő tényleg úgy fogja gondolni, hogy az önmaga számára legjobb döntést hozza – de mivel ez az infó tőlem van, ezért az ellenfél valójában a döntésével az én érdekeimet szolgálja. Az benne a trükk, hogy mivel az ellenfél meg van róla győződve, hogy helyesen dönt, ezért tűzzel-vassal ki fog állni a döntése mellett, ugyanis nem tudja, hogy valójában én manipulálom.

A hipotézisem a következő: az oroszok mondták Orbánnak valamikor február közepe táján, hogy a Barátság-vezeték valójában ép, vagy könnyen újraindítható. Orbán ezt – sajnos – elhitte, és ezért nyomja-kényszeríti-zsarolja az ukránokat minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel

– ugyanis tényleg úgy gondolja, hogy az újraindítás csak egy ukrán döntés kérdése. És ugye sürgős is neki, mert nem akar üzemanyag-hiányt a választások előtt (amit az iráni válság csak tovább súlyosbít)” – írja Rácz.

A szakértő szerint ez a helyzet több okból is jó Moszkvának: Magyarország blokkolja az Ukrajnának szánt 90 milliárdos hitelt, éleződik az ukrán–magyar viszony, egy esetleges ukrán hiba Orbán kampányát segítheti, Magyarország pedig tovább szigetelődik az EU-n és a NATO-n belül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Nem zsarolás, hanem kőkemény, pőre anyagi érdekek állhatnak Orbán oroszbarátsága mögött
Mind az Orbán családnak, mind a Szijjártó családnak valahogy közvetlen anyagi kapcsolata lehet az orosz energiához - véli a politológus. Kéri biztos benne, hogy listán a Tisza nagyot nyer, és egyéniben is többet visz majd el, mint a Fidesz.


Kéri László a 2026-os választásokkal kapcsolatban a Klikk TV adásában úgy fogalmazott, a listás eredmények tekintetében a különbségek „befagytak”, és a független intézetek átlaga alapján a pártot választani tudó biztos szavazók körében a TISZA Párt és a Fidesz között 10 százalékpontos a különbség. Hozzátéve, hogy a Fidesz még az őszi „osztogatás” idején sem tudott közeledni.

Szerinte „listán nagy valószínűséggel a Tisza győzni fog, nem is kicsit, nagyon.”

A politológus szerint a választás valódi súlypontja azonban a 106 egyéni választókerületre helyeződött át, ahol most kezdődik az igazi küzdelem. Itt szerinte a TISZA Párt jelöltjei „híresen ismeretlenek”, de ez nem feltétlenül hátrány.

„Rendben van, hogy te nem ismered Budán, elég, hogyha őt Pápán ismerik, vagy Orosházán” – magyarázta, kiemelve, hogy a helyben ismert szakemberek mögött ott áll egy másfél éve működő, begyakorolt aktivista mozgalom. Ezzel szemben a Fidesz jelöltjeinek intézményi háttere, pénze és médiatámogatottsága óriási.

A döntő kérdés Kéri szerint az lesz, hogy a Fidesz-támogatással megválasztott, de sokszor független helyi polgármesterek mennyire állnak be a Fidesz jelöltjei mögé.

Úgy véli, sok polgármester kivár, és inkább a saját, 2029-ig tartó mandátumára koncentrál. Egyikük állítólag így fogalmazott neki: „de hát én 29-ig polgármester leszek.”

Kéri szerint Orbán Viktor is érezhette ezt, amikor egy rendezvényen azt mondta a polgármestereknek: „Hát én már nem tudom megnyerni a választást. Ilyet még Orbán Viktor soha nem mondott. Majd ti.” A politológusnak az az érzése, hogy meglepetés lesz.

„Valószínű, hogy a TISZA az egyéni körzetekben is többet el fog vinni, mint a Fidesz” – jósolta.

Kéri László szerint a Fidesz kampányának központi témája, a háborús hisztéria teljes mértékben várható volt. A  fordulatot ő egy február 7-i, szombathelyi eseményhez köti, ahol Orbán Viktor először mondta ki „kerek-perec, hogy Ukrajna az ellenségünk.” Azóta a miniszterelnök egyre inkább belehergeli magát ebbe a narratívába, ami egy többszörös csavarra épül.

A politológus úgy látja, a kormányfő az ATV-s interjújában elárulta magát, amikor arra a kérdésre, hogy mondta-e Putyinnak, hogy fejezze be a háborút, úgy válaszolt, hogy Putyin addig nem akar békét, amíg nem teljesülnek a háborús céljai. „Akkor kellett volna a következő kérdésnek jönni, hogy már ne haragudjon rám a miniszterelnök úr, miért kéne mindenkinek elfogadni a Putyin háborús céljait?” Kéri szerint ez bizonyítja, hogy a kormány teljesen készpénznek veszi az orosz szempontokat.

A miniszterelnök szerinte negyedik éve hallgat arról, hogy ki támadott meg kit az orosz-ukrán háborúban, és kizárólag Ukrajnát szidja. „Egy rossz szava az oroszokra nincs” – jelentette ki a politológus, aki szerint a miniszterelnök azt hangoztatja, hogy az ukránok zárták el a gázvezetéket, de arról hallgat, hogy azt a „haverjai lőtték ki”.

Kéri László szerint a 2009 óta tartó oroszbarát fordulat mögött nem zsarolás, hanem „kőkemény, pőre anyagi érdekek” állnak. Úgy véli, az orosz energiafüggőség fenntartása, ami a háború alatt 67%-ról 90%-ra nőtt, hatalmas üzlet.

„Nekem az a gyanúm, hogy mind az Orbán családnak, mind a Szijjártó családnak valahogy közvetlen anyagi kapcsolata lehet ahhoz, hogy ilyen mániákusan, szinte kizárólag mi egyedül Európában ragaszkodunk ahhoz, hogy mi nem tudunk létezni orosz olaj, orosz gáz nélkül” – mondta, utalva a bonyolult, közvetítő cégeken keresztül zajló energiakereskedelemre.

Kéri szerint a háborús hisztéria kizárólagos témává tétele arra szolgál, hogy ne kelljen beszélni a valódi problémákról. „Ne szóljon Szőlő utcáról, ne szóljon demográfiai csődről, ne szóljon arról, hogy négy éve a magyar gazdaság padlón van, ne szóljon arról, hogy négy év alatt megduplázódott az államadósság” – sorolta.

Figyelmeztetett, hogy Orbán Viktornak még van két eszköze a helyzet fokozására: a rendkívüli állapot és a veszélyhelyzet bevezetése, ami rendeleti kormányzást tenne lehetővé. A politológus szerint a kirobbant iráni-izraeli konfliktus „ajándék” a miniszterelnöknek, mert megerősíti a narratíváját egy megbolondult világról, ahol csak ő garantálhatja a biztonságot.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter az ukrán pénzszállítókról: szakmai szempontból nem hihető egy ilyenfajta értékszállítmány
Rablással vádolják a magyarokat. A biztonságpolitikai szakértő viszont nem hinné, hogy ez egy rendben lévő, normális pénzszállítási akció lett volna.
M.M./Fotó: YouTube - szmo.hu
2026. március 06.



A magyar–ukrán viszony újabb mélypontra jutott, miután a magyar hatóságok lekapcsoltak egy ukrán pénzszállító konvojt. Az ügyben megszólaló ukrán külügyminiszter szerint „túszejtéssel és rablással” vádolhatók a magyarok. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a 24.hu-nak fejtette ki véleményét.

„Szakmai szempontból nem hihető egy ilyenfajta értékszállítmány” - mondta Tarjányi, majd kifejtette, hogy „nem hihető az, hogy ilyen mennyiségű pénz, ilyen mennyiségű arany mozog szárazföldi útvonalon”.

A szakértő szerint gyanúra ad okot az is, ha a műveletet egy volt ukrán titkosszolgálati tábornok felügyelte: „nem hinném, hogy ez egy rendben lévő, normális pénzszállítási akció lett volna”.

Meglátása szerint „egy normál pénzszállítási akció nem így néz ki”.

A szakértő azt is kiemelte, hogy „ebben a műfajban a lehető legritkább az, ha készpénz és arany együtt mozog”. Tarjányi Péter úgy véli, az akcióval a magyar kormány üzent Kijevnek. Szerinte „egy válaszlépés körvonalazódásának lehettünk szemtanúi, amit a magyar kormány tett meg, hogy ezzel is nyomást gyakoroljon Ukrajnára”.

Hozzátette, a magyar kormányzat azt jelzi Kijevnek, hogy „számtalan olyan dolgot tudunk rólatok, amit nem biztos, hogy szeretnétek, hogyha kiteregetnénk”.

Az ügyben az első bejelentést Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter tette meg. Ezt követően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) közölte, hogy „pénzmosás gyanúja miatt indítottak büntetőeljárást”. A NAV közleménye előtt Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak adott interjújában tett egy megjegyzést, miszerint: „Megállítottuk az ukrán benzinszállítást, dízelt sem szállítunk, villamos energiát még igen, és a Magyarországon áthaladó, Ukrajnának fontos dolgokat is le fogjuk állítani”.

A fejlemények azóta felgyorsultak, a kormányzat bejelentette, hogy „a hét érintett ukrán állampolgárt azonosították, és még ma kiutasítják őket Magyarország területéről”. Az elfogott pénzszállítók azóta hazatértek Ukrajnába, egy diplomáciai konvoj vitte őket haza.

Nem árt emlékezni, hogy a magyar-ukrán konfliktusban - bár az évek óta feszült -, a fő töréspont akkor következett be, amikor a magyar kormány azzal vádolta meg Kijevet, hogy politikai okokból nem indítja újra a Barátság-kőolajvezetéket. Az ukrán fél tagadott, és hangsúlyozta, hogy az oroszok lőtték szét a vezetéket.

A magyar kormány jelezte, hogy addig blokkolja a 90 milliárd eurós hitelt, amíg nincs olaj. Zelenszkij elnök erre válaszul tette azt a megjegyzést, amit a magyar kormány Orbán Viktor halálos megfenyegetésének értékelt, majd másnapra rá jött is a pénzszállító lekapcsolása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk