News here
hirdetés

SPORT

Liu Shaoang: Úgy keltem föl aznap reggel, hogy tudtam, olimpiai bajnok leszek

Az idei év izgalmasabban nem is alakulhatott volna Liu Shaoang számára. Ahogy közeledett a téli olimpia, pozitív Covid-tesztek sorát produkálta. Végül nemcsak hogy meggyógyult, de az olimpián és a vb-n élete legnagyobb sikerét aratta.

Link másolása

hirdetés

A rövidpályás gyorskorcsolyázó Liu Shaoang számára pályafutása legtermékenyebb éve volt az idei, hiszen a pekingi téli olimpián 500 méteren lett aranyérmes, mellette két bronzéremmel gazdagodott, majd áprilisban a montreali világbajnokságon négy aranyérmet nyert 500, 1000, 1500 méteren és az összetett versenyben is ő lett az első. A Ferencváros versenyzője - becenevén Ádó, amelyet édesanyja adott neki egy kínai uralkodó után – a kalandos hónapokról mesélt.

– Nemrégiben érkeztél haza az Egyesült Államokból, ahol egy hónapot töltöttél el. Milyen volt?

– Nagyon élveztem. Tudtam, hogy különleges év lesz az idei, és gondoltam, hogy kell már a szervezetemnek egy nagyobb pihenés az embert próbáló hónapok után. Szükségem is volt rá. Ahogy véget ért a világbajnokság, azonnal utaztam New Yorkba.

– Végig ott voltál?

- Nem. Átutaztam Miamiba, Orlandoba. A keleti parti részt barangoltuk be. Fantasztikusan érzetem magam az út során.

hirdetés

– Kipihenten érkeztél vissza Magyarországra?

– Úgy gondolom, hogy ezeket a fáradalmakat nem mindig lehet százszázalékosan kipihenni, de nyilván szükség van a kikapcsolódásra, más impulzusnak is érnie kell az embert az edzésen és a versenyzésen kívül. Amikor hazaérkeztem, tudtam, hogy sok kellemes feladat vár rám. Testvéremmel, Liu Shaolin Sándorral rengeteg meghívásnak kellett eleget tennünk. Mentünk vidéki városokba élménybeszámolóra, motivációs előadásokat tartottunk fiataloknak, úgymond körbejártuk az országot, roadshow-ztunk, és közben igyekeztünk, igyekszünk kiszolgálni a sajtó igényeit.

– Volt már valaha ilyen éved, mint a mostani? Bár tudom, hogy még csupán bő négy hónap telt el, de ami megtörténhetett veled, az meg is történt.

– Igen, mondhatjuk, hogy nagyon sűrű lett a 2022-es esztendő eleje, és izgalmasan alakult. Az egész úgy kezdődött, hogy az edzőtábor folyamán karanténban voltunk. Hat hétig egy szállodában laktunk. Csak a jégpálya és a szálloda között ingáztunk, igencsak monoton volt, de tudtuk, hogy a siker érdekében és a jó felkészülés jegyében erre mindenképpen szükség van. Mindennap kötelezően elvégeztük a koronavírus PCR-tesztjét, és emlékszem, egy csütörtöki napon a csapatvezetőnk bejelentette, hogy pozitív lett az eredményem, amin nagyon meglepődtünk.

Azért volt mindez érdekes, mert sehol nem jártam, csak a szállodai szobában és a jégpályán, akárcsak a többiek, de ők valahogy megúszták.

Nem értettem, hogy miért és hogyan történhetett meg mindez, de nem voltam csalódott vagy magam alatt, mert tudtam, hogy az orvosi stáb mindent meg fog tenni azért, hogy ott lehessek az olimpián. Akkor nem nagyon izgultam, de ahogy közeledtek az ötkarikás játékok és én pozitív tesztek sorát produkáltam, bizony sok minden megfordult a fejemben. Aztán mikor kiutaztam a csapathoz, már megnyugodtam.

– Mennyire voltál feszült attól a ténytől, hogy később csatlakoztál az olimpiai gyorskorcsolyázókhoz?

– Az első nap nagyon furcsán, kifejezetten rosszul éreztem magam. Nem ismertem a falut, nem ismertem az éttermet, idegenként mozogtam, és ez lehet, első olvasatra meglepő lehet sokak számára, de egy olimpia alatt a versenyzőknek minden apróság számít, hogy a legjobb eredményt érhessék el a pályán. Szóval, a kezdeti huszonnégy óra szokatlan volt, de a második naptól kezdve már jól éreztem magam, és tudtam, hogy itt a helyem.

A testvérek edzés előtt. Liu Shaolin Sándor, a báty (balra), Liu Shaoang mellette (jobbra)

– Nagyon nagy tervekkel érkeztetek Pekingbe. Nagy volt az elvárás is veletek szemben. Amikor elvették a bátyádtól az aranyérmet az 1000 méteres döntő után, miután egy nagyon szigorú ítéletnek köszönhetően kizárták a bírók a versenyből, akkor benned plusz dac született, vagy egy világ omlott össze?

– Abban a döntőben én is szerepeltem, ott voltam vele. Ráadásul, kétszer kellett megtennünk azt a távot, hiszen az elsőt visszafújták, mert egy törött korcsolyapenge volt a pályán, ami veszélyes volt. A második döntő után nagyon elfáradtunk. Én a negyedik pozícióban érkeztem meg. Aztán jött a hír, hogy Shaolint kizárták, ezért engem előrébb soroltak és így érmes lehettem. Nem mondom, hogy nem örültem az éremnek, de sokkal boldogabb lettem volna, ha a testvérem az aranyérmes.

– Utána mi zajlott le bennetek?

– Beértünk az öltözőbe, leültünk és sokáig beszélgettünk. Fogtuk a fejünket, hogy ez mégis miként történhetett meg és ilyet versenyzőkkel nem lehet megtenni, hiszen akkor is sokan látták, jogtalan volt a kizárás.

- Aztán számodra következett az 500 méteres döntő és a magyar sporttörténetében az első egyéni téli olimpiai aranyérem.

– Talán furcsán fog hatni, de

úgy keltem föl aznap reggel, hogy tudtam: olimpiai bajnok leszek.

Először ez az érzés Dordrechtben, Hollandiában, a 2019-es világbajnokságon fogott el. Nem is tudom megfogalmazni, hogy honnan jött, de a hatalmába kerített és győztem mindkét alkalommal.

– A montreali világbajnokságon is ezt érezted, ahol „taroltál”, hiszen négy aranyérmet nyertél, ami már önmagában is lenyűgöző teljesítmény?

– Érdekes, ott egyáltalán nem.

Montrealban, az munkálkodott bennem, hogy ez a szezon utolsó versenye, és úgy állok neki a világbajnokságnak, hogy szeretnék kiadni magamból mindent, ami még az olimpiából bennem maradt.

Itt ne a fizikai erőre gondolj, sokkal inkább a mentálisra. A tünetek alatt, amíg már a válogatott kint volt, én a többiekkel edzettem idehaza, nem tudtam úgy edzésben maradni, mint azt megelőzően.

– "Ide nekem az oroszlánt"-hangulatban voltál?

– Erről szó sem volt. Borzalmasan fáradtam érkeztem meg a világbajnokságra, de aztán láttam az első nap az ellenfeleimen, hogy mindenki nyerni akar, akkor én miért ne akarnék? Szóval így álltam neki a megméretésnek, aztán egyik győzelem jött a másik után.

– Mik a közeli célok?

– Még tart a pihenésem. Igyekszem feltöltődni. Aztán készülünk tovább, hiszen szeptembertől jönnek a világkupák, amelyet majd a nézők is látni fognak, és reményeink szerint lesz magyar helyszíne is a sorozatnak.

– Azt tudom, hogy testvéreddel nagyon tudatosan építitek Magyarországon a rövidpályás gyorskorcsolya népszerűségét, úgy látod, hogy ezen küldetésetekkel jól haladtok?

– Úgy gondolom, hogy igen. A 2018-as olimpiát követően volt egy nyilatkozatom, hogy a következő négy évben az edzések mellett az is lesz a feladatunk, hogy jól építsük föl a gyorskorcsolya sportág imidzsét. Szerintem sikeresek voltunk, és nem mondhatok mást a következő négy évre sem. Egyre jobban ismerik a sportágat, a versenyzőket és az eredményekkel sem maradunk adósak.

– Milánóval, ahol 2026-ban rendezik a következő téli ötkarikás játékokat, mennyire foglalkoztok?

– Abszolút célkeresztben van. Mindennap szem előtt tartom. Az a hosszú távú terv. Előtte minél több hazai rendezésű eseményen szeretnénk részt venni, de Milánóban is szeretnénk ott lenni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SPORT
„Szabályos közelharcot kellett folytatnom a mentőssel” – Drámai beszámoló az ájult műúszót kimentő spanyol edzőnőtől
„Teljesen abszurd jelenet bontakozott ki, ráadásul a fickó nem tudott angolul” – mondta el Andrea Fuentes, miután kihúzta a vízből a sportolót.

Link másolása

hirdetés

Mint arról mi is beszámoltunk, a műúszók egyéni egyéni szabadprogramja közben az amerikai Anita Alvarez rosszul lett, majd elájult a vízben. A sportoló süllyedni kezdett a vízben, mire az edzője, Andrea Fuentes a segítségére sietett, utánaugrott a medencébe, majd egy vízimentő segítségével kimentette a vízből. Anita Alvarez valószínűleg a melegtől és a stressztől lett rosszul.

A drámai pillanatokról a spanyol edzőnő az AS című spanyol sportlapnak mesélt.

Elmondta, hogy Anita Alvarez már jól van és a döntőben versenyezni szeretne. Az edző beszélt arról is, hogy más sportágakban, ahol hosszan vissza kell tartani a levegőt, szintén előfordulnak hasonló esetek. Megtörtént vele is a pekingi olimpián, hogy a japán műúszócsapat egyik tagját kellett kimenteni a medencéből, bár az az eset az edzésen történt. Arra nem emlékszik, hogy versenyen látott volna hasonlót.

Anitával is előfordult már hasonló rosszullét, de akkor nem ájult el. A mostani jóval veszélyesebb volt - mondta.

hirdetés

A budapesti versenyről azt mesélte:

"Amikor láttam, hogy Anita elkezd süllyedni, ránéztem a vízimentőkre, de láttam, hogy kővé dermedtek, nem csinálnak semmit.

Arra gondoltam: »Mikor ugrotok már!?« Nekem működésbe lépett a feltételes reflexem, nem is gondolkoztam, csak belevetettem magam a vízbe. Azt hiszem, hogy ez volt életem legőrültebb és leggyorsabb merülése. Megragadtam Anitát, és elkezdtem felfelé tempózni vele, megmondom őszintén, baromi nehéz volt, nem ment könnyen.

Aztán érkezett egy vízimentő is, de az az igazság, nem sokat segített, sőt… Én képzett vízimentő vagyok,

pontosan tudom, hogy ilyenkor az oldalára kell fektetni az illetőt, hogy ne nyelje le a vizet, és ne menjen a tüdejébe, hanem ki tudjon folyni a száján, különben ugyanis megfullad. De a srác mindenáron a hátára akarta fektetni, úgyhogy szabályos közelharcot kellett folytatnom vele.

Teljesen abszurd jelenet bontakozott ki, ráadásul a fickó nem tudott angolul. Végül sikerült oldalára fektetnem Anitát.

Körülbelül két perc elteltével – már attól számítva, hogy ájultan elkezdett süllyedni – Anita magához tért, kiköhögte a vizet, szépen lélegezni kezdett. Kicsit zavaros volt, de ez természetes. A mentők alkalmazni akartak valami lélegeztetőt, de arra már nem volt szükség, a veszély elmúlt"

- mondta el a lapnak.

Az eset után a rendezők is kiadtak egy közleményt:

"A margitszigeti műúszóversenyek szerdai egyéni szabadprogramjának döntőjében történtek kapcsán Merkely Béla Széchenyi-díjas magyar orvos, a FINA-világbajnokság egészségügyi szolgálatának vezetője az alábbi tényezőkre hívja fel a figyelmet:

• amikor egy világbajnoki verseny elindul, rendkívül szigorú FINA-szabályok határozzák meg, hogy a vízimentők mikor avatkozhatnak közbe;

• a szabályok alapján a FINA által delegált bírói kar tagjainak jelzésére ugorhatnak be a medencébe, megelőzendő, hogy bármi féleértés kapcsán esetleg félbeszakítsanak egy versenyprogramot;

• a szerdai finálé során ilyen jelzés a bíróktól nem érkezett, az edző hiába jelez nekik, ők a szabályok értelmében még ekkor sem avatkozhatnak közbe;

• miután az edző saját felelősségére beugrott a medencébe, a helyi vízimentők – érzékelve a veszélyhelyzetet – már nem vártak a bírói jelzésre, hanem maguk is az azonnali közbeavatkozás mellett döntöttek, így végül az amerikai versenyző az ő segítségükkel jutott ki a partra;

• a helyi orvosi szolgálat azonnal megkezdte a sportoló szakszerű ellátását;

• az amerikai műúszó egy percnél is kevesebb időt volt víz alatt, így egészségügyi károsodás nem érte;

• miután a versenyzővel ez már korábban is megtörtént, az edzőjét nem érték váratlanul a történtek – a FINA ugyanakkor vizsgálatot indított, miként előzhetők meg a hasonló esetek.

Forrás: Index

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SPORT
„Nem éreztem, hogy elértem a határt” – megszólalt a szinkronúszó, akit az edzője mentett ki a medencéből
Anita Alvarez szerint az emberek nem is tudják elképzelni, mennyire gyakoriak az ájulások ebben a sportban.

Link másolása

hirdetés

Drámai pillanatoknak lehettek szemtanúi szerdán a nézők a margitszigeti Széchy Tamás Uszodában. A műúszók egyéni szabadprogramja közben ugyanis az amerikai Anita Alvarez elájult, a medencéből az edzője, Andrea Fuentes húzta ki. Az erről készült képek azóta bejárták világsajtót.

Fuentes később azt mondta az esetről:

„Amikor észrevettem, hogy Anita elkezd süllyedni, ránéztem a vízimentőkre, de láttam, hogy kővé dermedtek, nem csinálnak semmit”.

Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a világbajnokság egészségügyi szolgálatának vezetője viszont az RTL Klub Híradójának úgy fogalmazott: tudomása szerint semmit sem jelzett az edző, mielőtt beugrott a medencébe, de bármit is jelzett volna, a vízbe ugráshoz a vezető bírónak kell megadnia az engedélyt.

Azóta megszólalt az érintett is: Anita Alvarez a spanyol AS-nak azt mondta: „nem éreztem, hogy elértem a határt”.

hirdetés
„Nem éreztem a fájdalmat. Ez olyan, mint az atlétika. Szeretek futni, de abban a pillanatban, amikor megállsz, érzed, hogy megüt a fájdalom. Itt is így voltam, és amikor úgy éreztem, hogy végre megengedhetem magamnak, hogy ellazuljak, akkor minden elsötétült”

- emlékezett vissza a sportoló.

Alvarez szerint ebben a sportágban az emberek nem veszik észre, hogy a résztvevők a végletekig megerőltetik magukat, mert a harmóniát és a boldogság képét pontozzák.

„Sminkelve mosolygunk. Ezek az apróságok elrejtik, hogy ez milyen nagy igénybevételt jelent.”

Alvarez szerint az emberek nem tudják elképzelni, milyen gyakoriak az ájulások ebben a sportban. Az ő esete azért keltette fel a figyelmet, mert pont egy világbajnokságon történt meg, de ahogy fogalmazott: ebben a sportban minden nap van hasonló és nem csak vele.

A mentéséről készült drámai képek kapcsán azt mondta, hogy először megdöbbent a fotókon, mert nem számított arra, hogy ilyesmit publikálnak.

„De aztán megnyugodtam, nem akartam pesszimistán látni a dolgokat. Most már azt hiszem, a fotók szépek. Látni engem ott lent a vízben, némán és békésen, és látni, ahogy Andrea kinyújtott karral lejön, és úgy próbál elérni, mint egy szuperhős” - mondta a versenyző, aki azért azt is megjegyezte: nagyon nehéz egy embert a medence aljáról a felszínre hozni.

Alvarez elmondása szerint egész éjjel és egész nap sokat pihent, normálisan érzi magát, és

szeretné befejezni a versenyt.

„Elégedett vagyok az egyéni teljesítményemmel és nem szeretnék lemaradni a csapatversenyről. Emelt fővel szeretném befejezni a világbajnokságot. Szeretném, ha a társaim éreznék, hogy megbízhatnak bennem, ez erősebbé tesz bennünket” - mondta.

A szinkronúszó rengeteg üzenetet kapott a barátaitól, a versenyzőtársaitól, végül le is kellett némítania a telefonját, hogy versenyzésre tudjon koncentrálni.

„Amikor felébredtem, az első dolog, amit mondtam, hogy felhívom az édesanyám. Tudtam, hogy figyel és aggódik értem” - mondta Alvarez.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SPORT
Elsírta magát a 18 éves magyar úszó a vizes vébén, Hosszú Katinka vigasztalta
Mihályvári-Farkas Viktória lemaradt a 400 méteres vegyesúszás döntőjéről, Hosszú Katinka viszont az ötödik legjobb idővel bejutott.

Link másolása

hirdetés

Hosszú Katinka az ötödik idővel bejutott a döntőbe 400 méter vegyesen a Duna Arénában zajló úszó-világbajnokság szombati zárónapján.

A szám másik magyar versenyzője, a tavaly Európa-bajnoki ezüstérmes, olimpiai-6. Mihályvári-Farkas Viktória 9. helyen zárt összesítésben, így nem lesz ott az esti programban.

A két magyar úszó ugyanabban a futamban állt rajtkőre. Hosszú, a szám címvédője, világcsúcstartója és 2016-os olimpiai bajnoka 4:39.15 perces idővel csapott a célba, sikerült lehajráznia a tokiói játékokon hazai környezetben duplázó, 200-on és 400-on is győztes japán Ohasi Juit.

Hosszú a vegyes zónában elmondta, boldog, hogy még egyszer úszhat hazai közönség előtt, ugyanakkor ez az idő egyáltalán nem olyan érzés, mint korábban. A magyar klasszis kérdésre reagálva azt mondta, a Duna Arénában világbajnokságon szombat este utoljára úszik majd.

A 18 éves Mihályvári-Farkas 4:41.16 perccel a kilencedik lett összesítésben.

A fiatal magyar úszó a medenceparton elsírta magát, mire a tévés interjúval végző Hosszú Katinka odament hozzá és átölelte.

Mihályvári-Farkas aztán elmondta, annyi pozitívumot lát, hogy idén ez volt a legjobb ideje, persze így is csalódott. Hozzátette, a program változásával - hogy ezt a számot a vb végén rendezik - a felkészülésen is módosítottak, ráadásul az elmúlt időszakban sikerült néhány kilogramm izmot is felszednie, ezt azonban a vízben egyelőre még nem bírja el és korábban kezd savasodni. Mihályvári-Farkas megjegyezte, fiatal még és a 2024-es párizsi olimpián szeretne a legjobb formájában lenni.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SPORT
Nem szerepelhet a csapatversenyen a műúszó, aki szerdán elájult a medencében
Anita Alvarez korábban azt mondta, normálisan érzi magát és emelt fővel szeretné befejezni versenyt.

Link másolása

hirdetés

Egész éjjel és egész nap sokat pihent, normálisan érzi magát, és szeretné befejezni a versenyt – mondta egy spanyol lapnak adott interjúban Anita Alvarez, aki szerdán a műúszók egyéni szabadprogramja közben ájult el a medencében, ahonnan az edzője húzta ki.

„Elégedett vagyok az egyéni teljesítményemmel és nem szeretnék lemaradni a csapatversenyről. Emelt fővel szeretném befejezni a világbajnokságot”

– mondta bizakodóan a versenyző.

A Mundo Deportivo péntek délután azonban adott hírt, hogy

hirdetés
a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) nem engedélyezte, hogy az Egyesült Államok csapata bevonja Anita Alvarezt a szabadgyakorlat csapatdöntőjébe.

Az érvelésük szerint ugyanis a műúszó nincs megfelelő egészségügyi állapotban ahhoz, hogy versenyezhessen.

Ahogy a 24.hu kiszúrta, Alvarez neve már nem is szerepelt a 14:03-kor frissített összeállításban.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: