SPORT

„Késznek kell lenni szenvedni is, ha épp úgy hozza a helyzet! Ez egy ilyen műfaj” – Suhajda Szilárd gondolatai az utolsó napok nehézségeiről

A hegymászó folyamatosan beszámolt arról, hogy mit élt át, mit tapasztalt, mit gondolt az előtte álló hatalmas kihívásról.

Link másolása

Suhajda Szilárd utolsó napjai is kemény küzdelemmel teltek. Az időjárás, a terepviszonyok, a fáradtság is nehezítette a hegymászó felkészülését, ugyanakkor felemelő élményekben is része lehetett. Minderről a bejegyzései, beszélgetései árulkodnak, melyeket a Bizalmi Kör blogja osztott meg.

A hegymászó május 22-án éjszaka 7200 méteren, a hármas táborban volt, innen várta, hogy másnap útnak indulhasson a négyes táborba. A terv az volt, hogy a csúcsra május 24-én ér majd fel, nepáli idő szerint 12 és 16 óra között. Ekkor azt nyilatkozta:

„Összpontosítok. Belélegzek. Kifújok. A Hegyre emelem tekintetem. Fohászkodok. Gondolatban mindenkit magamhoz ölelek, akit szeretek. Most vagyok a legközelebb az Everest csúcsához: a sikerhez! Készen állok!”

A csúcsmászás előtt, május 10-én kelt át a rettegett Khumbu-jégesésen. A 2-es tábor felé hatalmas szélvihar volt, ami letartolta a WC-sátrakat és több másik sátrat széttépett. Szilárd óriási küzdelemmel tudta felállítani a sátrát.

„Ez volt kora reggel. Délután kettőkor még mindig ugyanúgy ülök a laktér közepén, kézzel-lábbal támasztva a könnyű kis szerkezetet! Néha fejjel is. Iszonyatos erővel tépi a szél, tényleg nem merem elengedni! Már rég olvasztanom, innom, ennem kellett volna! Pihenni, minél többet! Ehelyett egy folyamatos, ádáz küzdelem az egész nap. Álmos vagyok, hiszen az esti indulást megelőzően 1-2 órát aludhattam talán" - vallott a helyzetről.

Mikor a helyzet nem javult, úgy döntött, hogy lebontja a sátrat és lejjebb megy az 1-es táborba. De útközben egészségügyi gondjai lettek, az evés-ivás nélkül eltöltött idő, a közdelem megviselték.

„Csak rezignált ábrázattal bámulok előre, közben megmarkolom legérzékenyebb testrészem, mert érzem, hogy csipős szél vág alám: a (le)fagyás lehetősége valós veszélyt jelent! Rutinosan, szó nélkül tűröm a kiszolgáltatottságot. Na, ez az, ami igazán nehéz tud lenni az expedíciózásban: a kényelmetlenség!

A kényelmetlenség, ami esetenként olyan fokú, hogy azt hiszem, kevesen viselnék el: viszont nem menekülhetsz! Ha már ezt választottad, ha már itt vagy benne, akkor tűrnöd kell rezzenéstelen arccal!”

Majd némi pihenés után útban újra felfelé azt írta:

„Azt mondják, az expedíciós hegymászás javarészt a szenvedésről szól. […] És lehet, hogy mégis igaz: késznek kell lenni szenvedni is, ha épp úgy hozza a helyzet! Ez egy ilyen műfaj.”

Május 12-én napsütésben ment tovább, de ekkor a melegedés miatt pattogva lehulló kövek jelentették a veszélyt.

„Ilyenkor, amikor közeledő veszélyt vélünk látni, már idejekorán mindenki torkaszakadtából üvölt: „Rock! Roooock!!!” – vagy a serpák sokszor csak fütyülnek, vijjognak! Folyamatosan felfelé figyelek. Nem merem levenni a szemem a fényesen csillogó lejtőről.”

Következő hajnalban a 4-es tábor felé haladva azt írta.

„Elér a felkelő Nap fénye. Időnként letöröm a jégcsapokat maszkom pereméről. Valamennyit segít az arcomat fedő csoda, de még mindig szokatlan: folyamatosan ki kell fújni a párát/nyálat belőle, de még mindig jobb, mint amikor a nedves, nyálas kendő az arcomra van tapadva! Egy picit valóban melegebb levegőt lélegzek így be – végsősoron ez a „munkavédelmi maszk” célja.”

8000 méternél pedig megrendítő élményről számolt be:

"És hirtelen teljes pompájában meglátom a Mount Everest csúcstömbjét! Micsoda élmény!

Utoljára hat éve jártam itt: úgy érzem, akkor tér és távolság egész mást jelentett! Az akkori nagy küzdelmekhez képest most „programozottabban”, kiszámíthatóbban, merném mondani: készségszinten mozgok a hegyen! […] Egy sporttárssal lefotózzuk egymást: lelkesen guggolok a kép kedvéért, mögöttem az Everest-tel! […] elégedett vagyok! Izgatottan gondolok arra, hogy Timi „élőben” látja haladásomat, mint ahogy látja azt is, ebben a pillanatban, hogy itt vagyok, nagyjából 7900 méteren! Biztosan örül! És már csippan is a Garmin: „Nagyon büszkék vagyunk Rád, Soma is itt ujjong és sikongat!”.

Itt vagyok a világ egyik legélhetetlenebb pontján, mégis szívmelengető a pillanat: mert gondolnak rám! Szeretnek. Ez ad erőt minden további lépéshez!„

Innen újra visszatért az alaptáborba, hogy a megfelelő időablakban indulhasson újra neki.

„Az Everest csúcsa még időben és térben is nagyon messze van, hiába állok itt a „kapujában”!” - jegyezte meg.

A táborban megint egészségügyi problémák gyötörték, köhögött, fájt a torka, keveset aludt. Sokat segített neki az otthoniakkal való kapcsolattartás és az online közösség támogatása. Legutóbbi naplóit így zárta Szilárd:

„Félek, boldog vagyok, izgatott. Várom, hogy elindulhassak és várom a földet érést: a hazaérkezést! Látom magam előtt a csúcsra vezető utolsó métereket. Látom magam előtt a kisfiam, ahogy szalad felém a reptéren! Timit. A Családomat, Titeket, az Életet.”

Suhajda Szilárd a csúcsmászás közben életét vesztette.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SPORT
Megvan Szoboszlai első gólja a Liverpoolban, nem is akárkinek rúgta
A világ egyik legjobb kapusa tehetetlen volt a magyar középpályás lövésével szemben. Szoboszlai már a harmadik percben betalált az Aston Villa ellen.

Link másolása

Hatalmas gólt rúgott Szoboszlai Dominik az Aston Villa elleni meccs harmadik percében. A magyar válogatott csapatkapitánya 18 méterről eresztett meg egy ballábas lövést, ami védhetetlenül vágódott a birminghami csapat kapujába. Az Aston Villa kapusa egyébként az az Emi Martínez, aki tavaly decemberben világbajnok lett az argentin válogatottal, ráadásul a FIFA az év kapusának választotta.

Szoboszlai bombáját itt lehet megnézni:

Szoboszlai Dominik eddig a Liverpool valamennyi meccsét végigjátszotta a Premier League mostani szezonjában. A magyar középpályás rendre csapat legjobbjai között volt, teljesítményével Jürgen Klopp is nagyon elégedett.

Szoboszlai a nyáron szerződött 70 millió euróért Lipcséből Angliába. Ezzel ő lett minden idők legdrágább magyar labdarúgója.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SPORT
Fordulat: előkerült egy videó, amin a spanyol női fociválogatott kapitánya viccelődik a szövetség elnökétől kapott csókról
A válogatott többi tagja is nevetgél, és „Csókot, csókot!” kiáltással fogadják a botrányba került és azóta felfüggesztett elnököt.

Link másolása

Nemrég ért véget Spanyolország győzelmével a női labdarúgó-világbajnokság, de az eredmény mellett legalább annyit beszéltek egy botrányos csókról is. A Spanyol Labdarúgó-szövetség elnöke ugyanis a díjátadón szájon csókolta az egyik játékost, amit szinte mindenki egyöntetűen zaklatásnak vett. Maga Jenni Hermoso is azt nyilatkozta, hogy kényelmetlenül érezte magát Luis Rubiales csókja miatt. A botrány addig dagadt, hogy már 81 nemzeti játékos jelentette be, hogy nem lép pályára a válogatott színeiben, amíg Rubiales a posztján marad.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) és a spanyol ügyészég is vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a történtek szexuális zaklatásnak számítanak-e. Rubialest egyelőre felfüggesztették pozíciójából, ám egy most előkerült videó fordulatot hozhat az ügyében.

Az El Español című lap birtokába jutott videó más megvilágításba helyezi a történteket.

A felvételeken az látszik, hogy Jenni Hermoso nevetgél az esetről szóló mémen, azaz eleinte nem úgy tűnik, mint akit nagyon zavart az eset.

A focista pezsgősüveggel a kezében szórakozik azon, ahogy az esetét összehasonlítják egy 2010-es helyzettel, amikor a válogatott kapusa, a legendás Iker Casillas csókolta meg élő adásban az őt kérdező riporternőt. Igaz, a dolgot árnyalja, hogy a kérdező akkor a kapus párja volt.

Ezután felszáll a buszra Rubiales is, akit a most tiltakozó női focisták „Beso, beso!”, azaz „Csókot, csókot!” kiáltással fogadnak. A szövetség felfüggesztett elnöke a felvétel védekezésképpen elküldte a FIFÁ-nak.

Videó a spanyol női válogatott viccelődéséről

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SPORT
A Rovatból
Az MLSZ kiküldi a portyázókat és a fürkészeket: olyan külföldi tehetségeket keresnek, akiknek legalább egyetlen felmenőjük magyar
A szövetség szerint Callum Styles után Michael Okeke is jó úton halad afelé, hogy egyszer a magyar felnőtt válogatott mezét magára öltse.

Link másolása

Az új Willi Orbánokat és Callum Stylesokat keresi a Magyar Labdarúgó Szövetség – írja a Telex az MLSZ beszámolója alapján.

Barczi Róbert, a szövetség sportigazgatója az elnökség tagjainak arról beszélt, hogy az elmúlt két év egyik legfontosabb eredménye a korábbinál hatékonyabb játékosmegfigyelői rendszer kiépítése, amelyellel olyan külföldön játszó tehetségek felkutatása a céljük, akiknek legalább egyetlen felmenőjük magyar.

Példaként említette Michael Okeket, a Manchester City akadémistáját, aki már a magyar U18-as válogatottban is bemutatkozhatott, illetve a felnőtt válogatott Callum Styles-t, aki nagyszülei révén játszhat magyar színekben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SPORT
A Rovatból
Visszavonul Márton Anita, a magyar atlétika első világbajnoka
A 34 éves sportoló a budapesti világbajnokság után kért egy kis gondolkozási időt, és végül a befejezés mellett döntött.

Link másolása

Bejelentette visszavonulását Márton Anita, a magyar atlétika első világbajnoka.

„Szeretném hivatalosan is bejelenteni az élsportolói pályafutásom befejezését” - mondta az olimpiai bronzérmes súlylökő csütörtökön a M4 Sporton. A 34 éves Márton Anita elárulta, a budapesti világbajnokság után kért egy kis gondolkozási időt, átgondolta pro és kontra az érveket, majd a befejezés mellett döntött.

Pályafutását felidézve kiemelte, nem indult könnyen, de megtanulta magát túltenni a nehézségeken, sőt, az lett a védjegye, hogy mindig az utolsó lökésre tudott javítani és elérni a jobb helyezéseket, vagy éppen az országos csúcsokat.

„Mindig egy elérhető célt tűztünk ki az edzőmmel, és amikor elértük, onnan léptünk tovább”

- hangsúlyozta.

Márton Anita elárulta, az egyik legkedvesebb emléke az olimpiai bronzérem, amelyre „könnycsalogató” visszaemlékezni.

Az adásban megszólalt edzője, Eperjesi László is, aki elmondta, tanítványa 12 éves volt, amikor először találkozott vele egy versenyen. Hozzátette, eleinte a súlylökés mellett a diszkoszvetést és a kalapácsvetést is ugyanúgy gyakorolták, és Márton Anita 23 éves korában derült ki, hogy a súlylökés lesz a fő száma.

A világbajnoki címről elmondta, Birminghamben Márton Anita olyan versenyzőket győzött le, akiket korábban még soha.

„Az eltökéltség és a motiváció, hogy mindig jobbat akart, ez tartotta a világ élvonalában”

- nyilatkozott a mester.

Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke kiemelte: Márton Anita pályafutása majdnem negyed évszázadot ölelt fel. Hozzátette, számára személy szerint fontos volt közelről átélni a sikereit onnantól kezdve, hogy „elkezdte bontogatni a szárnyait”.

„Az eredmények pedig önmagukért beszélnek, az első világbajnokunkról, olimpiai bronzérmesről van szó” - hangsúlyozta.

Gyulai azt is jelezte,

szeretnék, ha Márton Anita a sportágban maradna, erre már megvannak a tervek a szövetségben, hiszen olyan tudás és tapasztalat birtokában van, melyet hiba lenni nem használni.

Márton Anita a 2018-as fedett pályás világbajnokságon aranyérmet szerzett, szabadtéren az olimpiai bronz mellett a 2017-es vb-második hely a legjobb eredménye.

(Forrás: MTI)

Link másolása
KÖVESS MINKET: