Óriási siker: bronzérmes lett a magyar csapat a Bocuse D’Or világdöntőjén
A csapat élén Dalnoki Bence, a novemberben immár két Michelin-csillaggal értékelt Stand Étterem sous chefje állt, akinek munkáját Nyikos Patrik segítette commis-ként. A coach feladatait Széll Tamás látta el.
Bronzérmes lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny világdöntőjén, amelynek eredményét a rendezvény második napján, hétfő este hirdették ki a franciaországi Lyonban. Az idei döntő győztese Dánia.
A legnagyobb presztízsű nemzetközi szakácsversenyként számon tartott Bocuse d'Or világdöntőjét kétévente rendezik meg a névadó Paul Bocuse séf szülővárosában. Az idei világdöntőn vasárnap és hétfőn 24 nemzet csapata készíthette el fogásait.
A magyar Bocuse-csapat az európai válogatón elért második helyezéssel érkezett. A csapat élén Dalnoki Bence, a novemberben immár két Michelin-csillaggal értékelt Stand Étterem sous chefje állt, akinek munkáját Nyikos Patrik segítette commis-ként. A coach feladatait Széll Tamás látta el, míg a csapat elnöke Hamvas Zoltán, a Magyar Bocuse d'Or Akadémia elnöke volt.
A világdöntőt idén Dánia nyerte, második helyen Norvégia csapata végzett, az eddigi legerősebb szereplését jelentő bronzérmet pedig a magyar csapat vehette át.
A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat Norvégia kapta, a legjobb tál Svédország, a legjobb tányértéma pedig Franciaország csapatáé lett.
Első alkalommal adták át a társadalmi elkötelezettség díjat, amelyet a mexikói csapat nyert el, és szintén először volt a versenynek gyermekzsűrije, amely Japánnak ítélte különdíját.
A Bocuse d'Or lyoni döntőjén hagyományosan két ételt kell elkészíteniük a csapatoknak: egy látványos tálat, amelyet először egyben, majd tányérra tálalva kell prezentálni, valamint egy eleve tányérra készült fogást. A táltéma kötelező alapanyagai az ördöghal, a fekete kagyló és a Szent Jakab-kagyló voltak.
Formabontónak bizonyult a tányértéma, a csapatoknak ugyanis gyerekmenüt kellett készíteniük, három fogást 15 személyre. A fogások mindegyikében szerepelnie kellett a töknek, az előételnek vegánnak kellett lennie, a főételben pedig kötelezően tojás is szerepelt.
Két magyar áll a legtovább élt olimpiai bajnokok listájának élén: a 2016-ban elhunyt Tarics Sándor az első a sorban, a most 102 esztendős Keleti Ágnes pedig a második.
Az 1936-os berlini olimpián a vízilabda-válogatottal aranyérmes Tarics – aki földrengésbiztos épületek tervezésével, feltalálóként jutott el a világhírig – 102 évet és 241 napot élt.
Keleti Ágnes, a Nemzet Sportolója és ötszörös olimpiai bajnok tornásznő: Helsinkiben, 1952-ben egy aranyat gyűjtött be, az 1956-os melbourne-i olimpián pedig négyet.
102 évesen és 65 naposan jelenleg ő a legidősebb élő olimpiai bajnok, az olimpikonok sorában pedig a harmadik legidősebb.
Az aranyérmeseket összesítő listán azzal lépett a második helyre – a leghosszabban élt ötkarikás sportolókat számon tartó honlap alapján –, hogy megelőzte az 1924-es párizsi olimpián az amerikai evezős nyolcassal első James Stillman Rockefellert. A híres amerikai család tagja 2004-ben 102 évesen és 63 naposan hunyt el.
az egyik legismertebb felsőoktatási rangsor, a brit Quacquarelli Symonds (QS) most publikált nemzetközi szakterületi rangsora (Rankings by Subject 2023) öt nagy tudományág 54 szakterületén méri össze a világ csaknem 1600 egyetemét.
A Zeneakadémia az előadóművészeti (Performing Arts) kategóriában idén is megőrzött 51-100. helyezésével kiemelkedik a hazai egyetemek közül: nincs más magyar intézmény, amely hasonlóan jól szerepelt volna saját tudományterületén.
A QS az 50. helytől nem közöl részletes helyezéseket, hanem csoportos sorrendet állít össze, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem olyanok társaságában szerepel, mint a római Santa Cecilia Akadémia, a Brüsszeli Királyi Konzervatórium, a Cornell Egyetem vagy a Zeneakadémia egyik partnere, a Sanghaji Konzervatórium.
Az előadó-művészet szakterületi rangsora pedig ITT.
A szakterületi rangsorok készítői öt szempontot vesznek figyelembe: az intézmény hírnevét, tekintélyét a tudományos szférában – ebben a Zeneakadémia igen magas, 80,4-es pontszámot ért el a 100-ból –, illetve a munkáltatói elismertséget, a nemzetközi együttműködéseket, de mivel speciális terület az előadó-művészet, ezért e kategóriában a publikációk és hivatkozások arányát kisebb súllyal nézik.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi kutatásai, Kodály Intézetében és Liszt Múzeumában zajló tudományos tevékenységei azonban egyaránt kiemelkedőnek számítanak nemzetközi téren. A Zeneakadémia kutatói rendszeresen tesznek eleget külföldi meghívásoknak, a Liszt Múzeum kutatói vezető szerepet töltenek be például a nemzetközi Liszt-emlékhelyek hálózatának összefogásában és közös munkájában, a Kodály Intézet pedig többek közt a Kodály-módszer és az erre alapozott oktatási programok (Kodály Hub, Move mi Music) folyamatos fejlesztése okán örvend világhírnek. Mindemellett a Zeneakadémia művésztanárainak java nemzetközileg is elismert előadó, az itt végzett diákok közismerten kelendők, nemcsak hazai, hanem külföldi rangos szimfonikus együttesekbe is felvételt nyernek.
18 éves koráig írni és olvasni sem tudott Jason Arday, akit márciusban, 37 éves korában a Cambridge Egyetem legfiatalabb fekete bőrű professzorának fognak kinevezni - írja a BBC.
Arday London dél-nyugati részén, Claphamban született, és
gyerekként autizmussal diagnosztizálták. 11 éves koráig egyáltalán nem beszélt, 18 éves koráig pedig írni és olvasni sem tudott.
Erre végül egy barátja és mentora tanította meg tízes évei végére, így Arday beiratkozhatott a Surrey Egyetemre, ahol testnevelésből és neveléstudományból szerzett diplomát.
22 évesen azonban úgy döntött, beiratkozik posztgraduális képzésre is. Napközben így Arday testnevelő tanárként dolgozott, este pedig szociológiai tanulmányokat olvasott és dolgozatok írásával töltötte.
„Amikor elkezdtem tanulmányokat írni, fogalmam sem volt, mit csinálok. Nem volt ugyanis senki, aki megmutatta, volna hogyan kell ezeket megfogalmazni”
- mondta a férfi a lapnak. Az írásait ezért kezdetben kegyetlenül visszadobták, de ő ezt is egyfajta tanulási folyamatként fogta fel. Végül két mesterdiplomát és egy PhD-t szerzett neveléstudományból.
2018-ben jelent meg első az első oktatásszociológiai publikációja. Arday emellett vezető előadói állást szerzett a Roehampton Egyetemen, majd a Durham Egyetemre került docensként. 2021-ben már a Glasgow-i Egyetem professzora lett - ezzel ő lett az Egyesült Király egyik legfiatalabb professzora.
Jason Ardayt március 6-án fogják hivatalosan is kinevezni a Cambridge Egyetem oktatásszociológia professzorává. Ezzel ő lesz nagy múltú intézmény legfiatalabb fekete bőrű professzora.
A BBC cikkében arra is kitér, hogy a Cambridge Egyetemen jelenleg öt fekete bőrű professzor dolgozik. A Felsőoktatási Statisztikai Ügynökség adatai szerint 2021-ben az Egyesült Királyság több mint 23000 egyetemi professzora közül mindössze 155 volt fekete bőrű.
„Korábban úgy néztek rám az utcán, mint egy torzszülöttre” – Laci 110 kilótól szabadult meg kizárólag edzéssel és diétával
Még az edzője sem gondolta volna, hogy ez lehetséges, ő azonban az első perctől fogva biztos volt benne. Az eredmény magáért beszél: 14 XL-es pólóméretről indult, ma már sima L-eset hord.
„Az egész egy berúgással indult 5 évvel ezelőtt. Egy barátommal ittunk, és megígértette velem, hogy vagy lefogyok, vagy megműttetem magam, mert nem akar engem is eltemetni. Egy másik barátját ugyanis már elvesztette korábban hasonló okok miatt. Ekkor voltam 240 kiló, a csúcson pedig 260.”
Így kezdi történetét a most 46 éves Hevesi László, akiről sokadik ránézésre is lehetetlen volna megmondani, hogy néhány éve még az is komoly nehézséget okozott számára, hogy elgyalogoljon a közeli boltig, vagy felmásszon az első emeletre.
Folyamatosan próbált ugyan fogyni, edzésekre is eljárt, de mindig hamar visszaszedte a leadott kilókat. Az említett ígéret viszont fordulópont volt számára: „Én az a régi vágású srác vagyok, akit az adott szó kötelez. A műtéttől nagyon féltem, így maradt a másik opció.”
Mindez egy Márton-napi vacsorán hangzott el. Egyetlen kérése volt, mégpedig az, hogy a születésnapját, február 10-ét még megvárhassa. 2018. február 12-én viszont tényleg megtette az első lépést: aznap beszélt először az edzőjével, Bánhidi Orsolyával, akinek talán a legtöbbet köszönheti.
„A korábbi edzőtermét hívtam fel, ahol akkoriban dolgozott, és egyből őt javasolták. Egy háromszemélyes edzőpadra ültünk le beszélgetni, de alig fértünk el rajta, természetesen nem miatta” – idézi fel.
Az első találkozás Orsiban is élénken megmaradt. „Én alapvetően elég lazán fogom fel a dolgokat, ezért is meglepő volt, ahogy leült mellém, és teljesen komoly arccal, ellentmondást nem tűrően kijelentette: »Elterveztem valamit, és amit én elterveztem, az úgy is lesz. Mit kell hoznom, mikor jöjjek, mennyibe fog kerülni?« Mondom, úristen, ki ez az ember?”
Újdonsült tanítványa azonban már az első edzésen meggyőzte: „Vért izzadt, majdnem sírt. Ezután már tudtam, hogy nem a levegőbe beszél.”
„Bevillant egy megfoghatatlan érzés, hogy ennek az embernek muszáj segítenem”
Amikor Laci bevonult katonának, még teljesen átlagos testsúllyal rendelkezett. Tiszti pincérként felment a súlya 120-130 kilóra, de még ezt is egész sokáig tartani tudta. A leszerelése után viszont folyamatosan hízott egyre nagyobbra, 1996-tól 15-18 év alatt érte el a bőven 200 kiló feletti mélypontot.
„Ennek az egésznek persze van egy lelki háttere is. Sokszor éreztem magam boldogtalannak, amivel párhuzamosan rengeteget ettem” – meséli. Szintén hozzájárult a helyzet romlásához, hogy akkoriban kocsmát és játéktermet is üzemeltetett, az éjszakázáshoz pedig sok energia kellett.
„Rendszeresen úgy indítottam az estéket, hogy betoltam 10 zsemlét, mellé egy 2 literes kólát, reggel a büfékocsinál 2 lángost, majd otthon elfeküdtem. Iszonyú mennyiségű kalóriát bevittem.”
Előfordult, hogy egy nap alatt felment a vérnyomása 217/120-ra, illetve a cukra is nagyon megugrott. Amikor bement az ügyeletre, azt mondták neki, hogy egész életében vérnyomáscsökkentőt kell majd szednie. Ezt leszámítva viszont semmilyen kivizsgáláson nem járt, egyszerűen csak elhatározta, hogy le fog fogyni.
Edzője szerint ha látta volna orvos, valószínűleg nem ajánlotta volna neki, hogy sportoljon, mert ilyen testsúlynál könnyen járhat például izomsérüléssel, vagy akár szív- és érrendszeri problémával.
„Sokkot kaptam, de elvállaltam” – mondja Orsi, akinek előtte még nagyságrendileg hasonló testsúlyú kliense sem volt. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy személyi edzést kapacitás hiányában nem vállalt, csak csoportokat, de fogalma sem volt arról, mit fog kezdeni Lacival, ha a saját adottságaival lejön edzeni hét másik ember mellé.
„Átgondoltam, mi az, ami jelen pillanatban extrémnek számít neki. Ez az ő esetében annyi volt, hogy a 10 centis tárcsára fölléptünk, aztán leléptünk. Aztán az egyik oldalra, majd a másikra. Innen indultunk.”
Egy pillanatkép nagyon erősen megmaradt Orsi emlékezetében: „Három hete járt még csak Laci hozzám, amikor megláttam őt az utcán, amint épp egy zebrán sétált át. Köszönni nem tudtam neki, mert túl messze volt, ezért csak néztem távolról a nehézkes mozdulatait, mint egy lassított felvételen. Ekkor egyszer csak bevillant egy megfoghatatlan érzés, hogy ennek az embernek muszáj segítenem.”
Négy év alatt mínusz 110 kiló
Edzője kezdetben csak annyit szeretett volna, hogy a többiek fogadják el Lacit, ne menjen el a kedve néhány alkalom után. Konkrét célokba ekkor még nem mert belegondolni, először talán egy évvel később kezdett hinni benne, hogy ebből az egészből akár óriási eredmény is születhet.
Szerencsére a csoport többi tagja nagyon megértő volt: 8 év alatt összejött egy olyan 40-50 fős csapat, ahová Orsi gond nélkül lehozhat bárkit az egyéni adottságaitól függetlenül, mert biztos lehet abban, hogy nem fogják kinézni maguk közül. Akik hajlamosak voltak arra, hogy kritizáljanak másokat, vagy akár gúnyolódjanak rajtuk, már korábban lemorzsolódtak.
Laci dolgát az is megkönnyítette, hogy mivel a gyakorlatokat egységekre bontották és időre végezték, csinálhatott mindent a maga tempójában, ezzel nem hátráltatta a többieket. Az első időszakban heti 2 edzésre járt, majd ezt fokozatosan heti 3-ra, 5-re, végül pedig 11-re emelte. Az utóbbi azt jelentette, hogy minden hétköznap reggel és este, valamint szombatonként is ott volt a teremben. Orsi kollégája, Matus Mónika szintén rengeteget segített neki, főleg a legelején.
„Rengeteg hullámvölgy és súlyliftezés volt, előfordult olyan is, hogy minden erőfeszítés ellenére három hónapon át egyetlen kiló se jött le rólam” – idézi fel. Ezt nagyon rosszul élte meg, de Orsi folyamatosan motiválta őt, hogy nem szabad feladnia. Kitartott, és alig egy héttel később meg is lett az eredménye: hirtelen közel 10 kilóval kevesebbet mutatott a mérleg.
Az edzések mellé kemény diéta is társult: volt olyan időszak, hogy szinte csak túrót és gyümölcsöket ehetett. „Imádok jókat enni, de bármennyire hihetetlen, ha most megkérdeznéd, van-e olyan étel, ami nagyon hiányzik, nem tudnék ilyet mondani. A kulcs az önuralom, minden fejben dől el.”
14 XL-es pólóméretről indult, mára sima L-eset hord. Több mint egy évig tartott az is, hogy a maximum 190 kilogrammra kalibrált házi mérleg ne akadjon ki, amikor rááll. Orsival közösen elért fogyásuk 110 kiló nagyjából 4 év alatt, összesen viszont már 140-nél jár.
Tavaly februárban korábbi félelmét legyőzve átesett egy komoly plasztikai műtéten, melynek során 6,5 kiló lógó bőrt, valamint 1,2 liter zsírt távolítottak el róla. Nyolc és fél órán át tartott az operáció, amihez hasonlót előtte még soha nem végeztek Magyarországon. A vágások nyomai azóta is látszanak rajta, jó részük valószínűleg soha nem fog teljesen begyógyulni. Azóta viszont olyan, mintha kicserélték volna.
Ketten Laci egykori nadrágjában
„Aki vékony, el se tudja képzelni, mekkora örömet jelenthet pusztán az, ha fel tudsz menni egy lépcsőn”
Laci számára egyértelmű, hogy amit elért, az legalább akkora mértékben Orsi és a csapat érdeme is, mint a sajátja. Elmondása szerint több helyen is volt edzeni, de ilyen támogató közeggel szinte sehol nem találkozott.
Hiába telt el 5 év, edzője a mai napig meg tud lepődni azon, mit értek el együtt. „Ilyet eddig csak filmekben láttam, nem találkoztam még előben senkivel, aki képes volt ennyit fogyni” – jelenti ki. Laci viszont a legelső perctől fogva biztos volt benne, hogy mindez sikerülni fog.
„Bármennyire hülyén hangzik, én mindig jól éreztem magam a bőrömben, még 240 kilósan is mosolyogtam és vidám ember voltam. Az életminőségem viszont egészen más most: aki vékony, el se tudja képzelni, mekkora örömet jelenthet pusztán az, ha fel tudsz menni egy lépcsőn. Korábban előfordult, amikor mentem az utcán, hogy úgy néztek rám, mint valami torzszülöttre. Ennek mára nyoma sincs, pedig csak kívülről változtam, belül ugyanaz az ember vagyok. Emiatt is nagyon fontos lenne, hogy mindenki számoljon le az előítéleteivel.”
Hogyan tovább? Teljesen elégedett soha nem lesz magával, de már „csak” heti 9 edzésre jár. Azt viszont most is ugyanolyan komolyan veszi. Szeretné motiválni és segíteni is a túlsúlyos embereket, hogy minél több egykori sorstársát meggyőzze arról: igen is van lehetőség a változásra, csak elhatározás és akaraterő kell hozzá.
„A legerősebb visszajelzés, amikor valaki azt mondja, hogy ő csak azért csinálja, mert nekem is sikerült. Olyan barátságok és emberi kapcsolatok alakultak ki itt a teremben, amelyek számomra megfizethetetlenek.”
