SIKERSZTORIK
A Rovatból

„Én eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni” – Török Attila Star Wars- és Marvel-filmek vizuális effektjein is dolgozott

Már pannonhalmi diákként a Terminátoréra cserélte az egyik tanára fél arcát egy paródiavideóban. Elárulta, hogyan vezetett az útja a legnagyobb hollywoodi szuperprodukciókig, és mi az, amit még ennél is izgalmasabbnak talál.
Polgár Tibor cikke - szmo.hu
2023. szeptember 30.


Link másolása

A még mindig csak 34 éves Török Attila több mint tíz éve foglalkozik hivatásszerűen élvonalbeli vizuális effektek (VFX) megalkotásával és fejlesztésével, dolgozott már többek között Star Wars- és Marvel-filmek képi világán is.

A magyar VFX-specialista jelenleg egy piacvezető torontói cég szoftverfejlesztőjeként robbanás- és felhőszimulációkat fejleszt, miközben a világ legtöbb VFX-cége az ő robbanáseffektjeit használja filmekhez és videójátékokhoz. Attilával hollywoodi filmek vizuális effektjeiről, kulisszatitkokról, pályafutásáról és a technológia fejlődéséről beszélgettünk, de szóba került a mesterséges intelligencia is.

– Hogyan kerül egy fiatal, huszonéves magyar srác több száz millió dolláros hollywoodi filmek vizuális effektjeinek megalkotói közé?

– Gyerekkorom óta szeretem a filmeket. Annak idején Peter Jackson A Gyűrűk Ura-trilógiájának látványvilága teljesen lenyűgözött, akkor fordult meg először a fejemben, hogy egyszer én is szeretnék majd ilyet csinálni. Hobbiszinten elkezdtem animációs szoftverekkel ismerkedni. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba jártam középiskolába, ahol a hagyomány szerint a végzősök előadnak egy tanárokat parodizáló színdarabot az egész iskola előtt. Vállaltam, hogy készítek egy ötperces paródiafilmet a színdarab elejére. Ebben például

kicseréltem az egyik tanárom fél arcát a Terminátoréra, a film végén pedig egy Star Wars-űrhajó elviszi a sulit a világűrbe.

Amikor levetítettük, hatalmas sikere volt, mindenki szakadt a röhögéstől, ami remek érzés volt, egyúttal pedig visszaigazolás számomra, hogy van érzékem a 3D-s animációhoz. Ezután végérvényesen elhatároztam, hogy filmes digitális utómunkával, vizuális effektekkel szeretnék foglalkozni. Azzal, hogy néhány évvel később már hollywoodi filmek látványvilágán dolgozhattam, a legnagyobb álmom vált valóra.

– Hol és hogyan tanultad meg a VFX-szakmát?

– Akkoriban, 2006-2007 körül Magyarországon nem igazán volt olyan képzés, amin filmes vizuális effektek készítését lehetett tanulni. Így aztán Budapesten, a mai Óbudai Egyetem jogelődjén programozást kezdtem tanulni, és mellette elvégeztem egy kurzust, amin az egyik ismert 3D animációs szoftver, a Maya használatát tanították. Aztán jött egy lehetőség, hogy az angliai Bournemouth-ban, Európa egyik leghíresebb 3D animációs egyetemi képzésén tanulhassak, ahová fel is vettek. Akkor már tudatosan kerestem a külföldi lehetőségeket.

– Gondolom, Magyarországon nehezebb lett volna elhelyezkedni és fejlődni.

– Igen, ez így van, de emellett egy – mondjuk úgy, hogy – furcsa élmény is a külföldi boldogulás irányába terelt. Történt ugyanis, hogy jelentkeztem egy 3D animációs pályázatra, melynek a két nyertese diákmunkát kapott Gauder Áron (a Nyócker! és a Kojot négy lelke rendezője – a szerk.) új filmjében. Beadtam a pályamunkámat, nem nyertem, majd a kíváncsiság miatt felkerestem a pályázat elbírálóit, hogy megtudjam, mit csináltam rosszul, hogyan tudnék jobbá válni. Fogadtak, leültettek egy számítógéphez, majd elkezdték tételesen megmutatni a hibákat – azonban nem az én pályamunkámat elemezték, hanem az egyik nyertes pályázatot. Kiderült, hogy a két srácot, akik nyertek a pályázaton, azért hozták ki győztesnek, mert valakinek a rokonai, ismerősei voltak. Ez kellemetlen felismerés volt, és innentől már nem is kerestem a magyar lehetőségeket. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy azóta találkoztam olyan magyarokkal, akik sikeresen el tudtak helyezkedni a VFX-szakmában Magyarországon. Ám az én esetemben ez nem működött, és úgy gondoltam, külföldön jobban tudok majd érvényesülni. Ez így is lett:

Angliában, másodéves egyetemistaként megnyertem egy európai 3D animációs versenyt, aminek köszönhetően egy nagynevű céghez, a londoni Double Negative-hoz kerültem két hónap diákmunkára. Náluk készültek például Christopher Nolan Batman-filmjeinek, vagy éppen a közelmúltban a Dűnének a vizuális effektjei.

Ezután befejeztem az egyetemet, Torontóban is hasznos tapasztalatokat szereztem egy féléves diákmunka során, majd visszatértem Londonba, a Double Negative pedig munkát ajánlott. Náluk kezdtem el a karrieremet, és 2,5 évet töltöttem a cégnél.

– Melyek voltak az első jelentős filmes munkáid?

– A Double Negative-nál töltött diákmunkám alatt a 2012-ben bemutatott John Carteren dolgoztam: ruha- és szőr szimulációkat csináltam négykezű, zöld űrlényekre. Miután visszatértem a céghez, Az éhezők viadala második része következett, melyben nagy kihívás volt a gyilkos köd megteremtése, és a visszajelzések alapján is joggal mondhatom, hogy nagyon jól sikerült megoldani a feladatot. Erre a munkámra a mai napig különösen büszke vagyok.

– Ezután még olyan nagy költségvetésű látványfilmeken dolgoztál, mint például a 2014-es Godzilla és A tenger szívében Chris Hemsworth-szel. Majd búcsút intettél a Double Negative-nak. Miért?

– A Disney megvette George Lucastól a Lucasfilmet, és bejelentették, hogy Londonban VFX-stúdiót nyitnak, pontosabban elindítják a nagy múltú Industrial Light and Magic (ILM) londoni részlegét. Felvették a főnökömet is, akivel együtt dolgoztam a Godzillán, ő pedig egy spanyol srácot, Miguelle-t és engem hívott az ILM-hez. Egy ilyen ajánlatra nem lehetett nemet mondani, ugyanis rengeteg új lehetőséget és fejlődési potenciált rejtett magában. Nagyjából 6 évig voltam az ILM-nél, főként robbanásokat, törés-zúzás szimulációkat fejlesztettem. Például a Ready Player One-ban az összetörő autók látványán dolgoztam.

Egy lángszimuláció Török Attilától

– Általánosan mennyi időbe telik egy olyan, néhány másodperces vizuális effekt megalkotása, amit egy nagy költségvetésű hollywoodi film igényel? Mennyi VFX-szakember dolgozik rajta?

– Egy hollywoodi filmben a leggyakoribbak a 2-4 másodperces shotok (beállítások, felvételek – a szerk.). Egy ilyen VFX-shot több száz emberen megy keresztül, mire eléri a végső formáját. Az adatokból elkészítenek egy 3D-s világot, létrehoznak egy virtuális kamerát, ami ugyanolyan mozgásokra képes, mint a valódi kamera. Ez hetekig is eltart. Közben mások körülvágják az emberek alakját, mások pedig elkészítik a modelleket. Ezek a munkafolyamatok párhuzamosan futnak, aztán amikor megvan a virtuális kamera és megvannak a modellek, akkor jönnek a szimulációk. Egy film esetében egyszerre több shoton is dolgozunk párhuzamosan, hogy ne fussunk ki az időből. Hatalmas munka mindezt összehangolni. Egy shot elkészítése akár hónapokat is igénybe vehet. Rengeteg VFX-szakember dolgozik egyszerre, például a John Carter vizuális effektjeiben több mint 700 ember munkája van benne.

– Hogyan kaptok képet arról, hogy a rendezőnek mi az elképzelése egy-egy vizuális effektről?

– Mindig írott jegyzetek formájában kapjuk meg, hogy a rendezők hogyan képzelik el a jelenetet. A rendezők csak nagyon ritkán jönnek be a VFX-stúdiókba. Amikor a filmjük az utómunka, a vizuális effektek szakaszába ér, akkor jellemzően már a következő filmjüket készítik elő. Egy rendező körülbelül hetente egyszer kommunikál a VFX-cégekkel, ami nem igazán ideális. Ugyanis ha nem pontos a kommunikáció, akkor sok a felesleges munka, és rossz esetben csak akkor derül ki a félrecsúszott információ, amikor a rendező visszadobja a kész shotokat.

– Marvel- és Star Wars-filmek is szerepelnek a filmográfiádban, ezekről milyen emlékeket őrzöl?

– A Bosszúállók: Ultron kora és a Bosszúállók: Végtelen háború tipikus Marvel-film volt abból a szempontból, ők jellemzően az utolsó pillanatig variálnak sok mindenen, így ezeknek a filmeknek a vizuális effektjei is igencsak feszített tempóban készültek. A Star Wars: Az ébredő erő pedig azért volt különösen érdekes és izgalmas számomra, mert a készítése egybeesett az ILM londoni stúdiójának kiépítésével.

– Az általad említett nehézségek és kihívások egyáltalán nem látszanak meg ezeknek a filmeknek a vizualitásán, de időről időre bemutatnak olyan nagy költségvetésű hollywoodi filmeket is, amiknek meglepően gyengék a vizuális effektjei. Miért van ez?

– Néhány filmnél azért rosszak a vizuális effektek, mert egyszerűen kevés időt hagynak az adott shot megfelelő kidolgozására. Tehát a legtöbb esetben a probléma az időhiányból fakad. Például a 2012-ben bemutatott John Carter esetében két évig készültek a vizuális effektek. Igaz, az elmúlt tíz évben fejlődött annyit a technológia, hogy ez a munka ma már meglenne egy év alatt. 11-12 éve vagyok a szakmában, ez idő alatt rengeteget változtak a vizuális effektek, szebbek és valósághűebbek lettek – persze, ha jut rájuk elég idő. Jó példa erre a 2009-es és a 2022-es Avatar összehasonlítása: az első film óta hatalmasat fejlődött a karakterek kidolgozása,

a tavalyi filmet nézve már-már valóságosnak tűnnek a na’vik és a mindenféle földönkívüli lények, és a víz is sokkal jobban néz ki. Viszont a robbanások gyatrán mutatnak, ugyanis ezek megalkotásához egy elavult rendszert használtak.

Nyilván sok múlik az egyéni ízlésen is, például nekem a mostani nagyon színes stílus nem annyira jön be, jobban szeretem a 2000-es évek filmjeit, amiknek úgymond karcosabb a textúrájuk.

– Technológiailag eljöhet majd az a pillanat, amikor valódi színészek helyett számítógép által alkotott „emberek” szerepelnek majd a mozivásznon, a nézők pedig észre sem veszik a különbséget?

– Igen, elérkezhet az az idő, amikor az emberek szabad szemmel már nem tudják megkülönböztetni a valós és a digitálisan megalkotott karaktereket a vásznon, de ehhez még legalább 10-15 év kell. Minden fejlődik, tehát miért ne juthatnánk el ide?

Gomolygó felhők szimulációja Török Attilától

– Ha már a jövőbe tekintünk, ki kell térnünk a mesterséges intelligenciára is. Veszélyt jelenthet az MI a filmes digitális utómunkát végzők állásaira?

– A mesterséges intelligencia még egy jó ideig biztosan nem jelent veszélyt a munkánkra. Én jelenleg szimulációkat futtatok, és messze vagyunk attól, hogy az MI szimulálja 3D-ben a kéréseimet. De persze egyszer majd eljuthatunk ide is. Vannak próbálkozások ebbe az irányba, és az már működik is, hogy a VFX-munkafolyamatok egy kis részét MI-vel oldják meg. A Pixar már alkalmazta ezt a tavaly bemutatott Lightyearben. Ugyanakkor észre lehet venni, ha nem én dolgoztam a képen, hanem mesterséges intelligenciát használtam, mert utóbbi esetben a részletek nem olyan életszerűek.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó és sikeres VFX-szakember legyen? A tehetség vagy a szorgalom a fontosabb?

– Ez a munka 70-80 százalékban szorgalomról szól, a maradék a tehetségfaktor. Egyszerűen le kell ülnöd a seggedre és csinálni kell! Vannak, akik nem képesek erre. Tehát az akaraterő, az elhatározás kulcsfontosságú. Annak idején én eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni, és minden időmet erre fordítottam.

– A beszélgetésünk alapján nem tűnik stresszmentesnek a vizuális effektek készítése. A monotonitás veszélye mennyire áll fenn?

– A munka egyrészt valóban stresszes, és monoton is tud lenni, de mindez egyénfüggő is. Sok múlik azon, hogy milyen céljai vannak az embernek. Egy idő után mindenki bekategorizálódik, például én a robbanás és a törés-zúzás vagyok a VFX-ben. Persze lehet úgy alakítani a munkát, hogy változatosságra törekszel a vizuális effektek terén. Nálam is elérkezett a pillanat, amikor változásra vágytam, és nagyjából négy éve a torontói SideFX-hez szerződtem. Itt már nem filmes shotokon, hanem a Houdini nevű, világszerte népszerű szoftver fejlesztésén, minőségi robbanás- és felhőszimulációk fejlesztésén dolgozom. Itt nincsenek szigorú, szoros határidők, sokkal több időm marad utánanézni a dolgoknak, hogy minél valósághűebbek legyenek az effektek.

Most már a világ összes VFX-cége az én robbanáseszközeimet használja a Houdinin keresztül.

Ez a munka stabilabb is, hiszen ezt a szoftvert nemcsak filmekhez, hanem például videójátékokhoz is használják, így nem vagyunk kitéve a filmipar utóbbi időben tapasztalt hektikusságának, elég csak a mostani hollywoodi írósztrájkra gondolni. Az is nagy előny, hogy otthonról dolgozhatok, és összességében sokkal nyugodtabb az életem.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
A világ legnagyobb sajtversenyén két aranyat is nyert Szabolcs, a tőzsdei kereskedőből lett sajtkészítő - és még nagyobb tervei vannak
Elek Szabolcs nyüzsgő nagyvárosokat maga mögött hagyva kezdett új életet egy apró nógrádi faluban, de a nehézségek visszavitték külföldre. Ott még többet tanult, majd itthon megvalósította álmait, és közben a szerelem is rátalált.

Link másolása

Nyolc éve ismertem meg az ország talán legszenvedélyesebb sajtkészítőjét a Nógrád megyei Terényben. Elek Szabolcs akkor elmesélte, miért hagyott fel a tőzsdei kereskedéssel 26 évesen. Azt mondta,

ha nem cseréli fel a napi 11 órás munkát napi 16-ra, belehalt volna. A 16 óra minden pillanata öröm volt. Akkor kezdett sajtokat gyártani.

Bármilyen lelkes volt, anyagilag nem volt elég erős, három év után elment Walesbe, ahol már korábban önkénteskedett is egy farmon. Ott is inkább csak tapasztalatokat szerzett, hazatérni nem tudott. Ausztriában folytatta, ami igen hasznos volt. Szerinte ott van a legjobb tej, ami a sajtkészítés alapja.

„Ők ugyan ipari szinten termeltek, de olyan finom volt a sajtjuk, mintha a legjobb kézműves lett volna. Apró részleteken múlik ez. Ezeket tanultam én meg” – meséli, mit hozott haza külföldi munkájából.

Két éve hívták haza, az akkoriban indult Breier Farmra.

„Ez egy élménybirtok, ahol van egy tehenészet, negyven tehénnel, malacokkal, csirkékkel, pár kecskével és később lovakat is akarnak. Van itt egy tej-, lekvár- és húsüzem, étterem és egy bolt. Ez egy bemutató farm, családi szórakozásra is. Itt vezetem én a tejüzemet.”

Úgy jött haza, hogy előre megállapodtak, hogy a tehenek itt száraz szénát kapnak télen, semmiféle silóval, adalékanyagokkal nem etetik az állatokat.

„A sajt szagában és ízében is érezhető a siló, és hibákat okozhat.

Amúgy a világ legjobb teje biodiverz legelőkről származik, ami ott van fönt az Alpokban meg a völgyeikben.”

A Szabolcs külföldi tapasztalatai, receptjei alapján összeállított sajtok még az ő várakozásait is felülmúlták. A világ legnagyobb sajtversenyén két aranyérmet is szereztek a Brier farm sajtjai novemberben. Mivel az utazás drága volt, a magyarok összefogva, a Csíz Sajtműhelyes Kun Anitát bízták meg, hogy Norvégiába vigye termékeiket a megmérettetésre. Húsz kiló sajtot vitt egy bőröndben.

„Amikor nem hivatalos infóként hallottuk, hogy egyik sajtunk aranyérmet kapott, nem hittem el, legalább fél óráig. Amikor kiderült, hogy kettő is, nagyon meglepett. Állati boldog voltam, de tudom, ennél jobbat is tudok.”

A 3 hónapos érlelésű Tanyasajt és a 9 hónapos Pilis sajt nyert aranyérmet.

„A tanyasajtunk nagyon kellemes, krémes, amikor fiatal és enyhén savanykás, van neki egy pici bukéja, illatban is és ízben is, ami még nem olyan durva. 9 hónaposan már sokkal intenzívebb az íze, édes, karamellesebb. Megjelennek benne sókristályok is idővel.  Sós és édes ízt ad egyszerre. A Pilisi egy hegyi sajt, de nem a kemény verziója, hanem a félkemény. Fiatal korában ez hozza ki a legjobban a legelők aromáját, érezni a növény ízét. Ez egy picit édes fiatalon, és  amikor öreg lesz, akkor durván édes, pikáns, majdnem húsos íze van. Ennek mossuk a kérgét egy baktérium és élesztőgomba flórával. Ez olyan enzimeket bocsát ki, ami a sajtban lebontja a fehérjéket, meg a zsírokat, és borzasztó jó ízeket ad. Ettől kicsit büdös, mint az osztrák, francia és svájci sajtok, cserébe viszont nagyon finom” – mutatja be a sikeres darabokat.

A versenyen több mint 4 ezer sajt indult, és körülbelül 300 kapott aranyérmet.

Szabolcs szerint ez az elismerés felértékeli a tudását és remélhetően mindenkinek lendületet ad a készítőknek, hogy csináljanak minél több jó sajtot, a fogyasztóknak pedig, hogy egyenek nagyon jó hazai sajtokat.

„Nagyon kevés a kézműves sajtkészítő Magyarországon, de van egy réteg, egy színvonal, amire azt mondom, hogy nemzetközileg is bevállalható. Fontos lenne, hogy az emberek keressék, értékeljék ezt. Higgyék el, hogy ha tizenvalahány ezer forintos francia sajtot vesznek, azért a pénzért jó minőségű magyar is kapható. Lehet, hogy finomabb és érdekesebb is.”

Nemrég Svájcban volt egy konferencián, ahol 3 napig a legfinomabb sajtokat ették. Volt ott több magyar sajt is kóstolónak a 200 európai termék között, és azt mondja, nem kell szégyenkezniük a magyaroknak.

Szabolcs most Budapesten él, minden nap ötkor kel, hogy a korai kezdésre Pomázon legyen. Terényt nem felejti, és reméli, egyszer visszatérhet. Szerinte Nógrád lenne a legideálisabb hely sajtkészítésre. Mostanában is jár arra túrázni.

Sokat álmodozott, és végre teljesülnek a vágyai.

„Tulajdonképpen sorra valósulnak meg a kívánságaim. Hazajöttem, sajtot csinálok, elismerést is kaptam, és a barátnőmet is megtaláltam.”

A világban vándorlás nem adott időt, lehetőséget a társkapcsolatra, de most végre boldog, hogy olyan lányt talált, akivel sok a hasonlóság.

„Szerintem azért jöttünk össze, mert sajtszagom volt, ő meg nagyon szereti a sajtot” – mondja nevetve. Úgy érzi, Bea támogatja mindenben. Egy éve vannak együtt, pár hónapja együtt élnek. Terény is nagyon tetszik neki, de mivel ő hivatalban dolgozik, nehezen tudna kiköltözni Nógrádba. A jövő még sok mindenen múlik.

Bea nagyon biztatja Szabolcsot, hogy a TikTokon is terjessze, amit a sajtról érdemes tudni.

„Hezitálok még, de valóban fejleszteni kellene a magyar sajtkultúrát. Egyenek az emberek sok sajtot, jó minőségűt, mert az egészséges. Egy svájci akár negyven kiló sajtot eszik egy évben, a magyarok ötöt. Azon kellene dolgozni, hogy magasabb legyen a magyar szám is.”

Szabolcs ráadásul nem csak a hazai sajtokban gondolkodik. Azt szeretné, ha olyan helyeken is készítenének jó minőségűt, ahol nehéz, mint például Thaiföldön. Ötletei vannak, egyszer talán hozzájárul ahhoz, amit szeretne, hogy a legnagyobb sajtversenyen ne csak 50 ország, hanem 150 vegyen részt.

„Tudom a határokat, nem akarok sajtot készíteni a sivatagban és az Antarktiszon” –  mondja nevetve és hozzáteszi, hogy dolgozni sem menne már hosszabb időre külföldre, csak tapasztalatokért vagy tanácsokat adni.

„Persze utazgatnék sokat, de csak oda, ahol van sajt!”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Csézy tervezte Karikó Katalin ruháját, amelyben átvette a Nobel-díjat, az énekesnő elárulta az estélyi történetét
A világhírű magyar tudósnő nem először viselt Csézy-ruhát. Most is több darabot kért, és nem lehetett tudni, melyiket veszi fel a nagy eseményre.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, két magyar tudós is Nobel-díjat kapott. XVI. Károly Gusztáv svéd király vasárnap Stockholmban adta át a tudományos élet legrangosabb elismerését Karikó Katalinnak és Krausz Ferencnek.

A különleges eseményen a magyar tudósnő egy magyar tervező által megálmodott és elkészített fekete estélyiben vette át a kitüntetést. A tervező Csézy - Csézi Erzsébet -, énekesnőként lett ismert.

Csézy a közösségi oldalára azt írta:

"Soha nem gondoltam volna, hogy sírva fogom nézni, ahogy Karikó Katalin mosolyogva veszi át a Nobel-díjat az általam készített ruhában. Tiszta szívből gratulálok és nagyon büszke vagyok Rá!"

Az énekesnő a ruha történetéről a Borsonline-nak elmondta:

"Két évvel ezelőtt Katalin testvére jött be a szalonba, a tudósnő megbízásából. Hallott az általam tervezett ruhákról, ki is nézett többet a neten, de szeretné, ha személyesen is készítenék neki néhány estélyit, koktélruhát, amikben a különböző nemzetközi eseményeken, díjátadókon megjelenhet. Így kezdődött a közös munka, ami nekem végtelen boldogság, hiszen bármelyik világhírű divattervező készített volna számára bármit, de őt haza húzta a szíve, magyar tervezőt választott. Engem, az egyszerű mezőkövesdi lányt.

Egy nagyon szerény, közvetlen nőt ismertem meg benne, aki ráadásul hiába él hosszú évtizedek óta Amerikában, gyönyörűen beszél magyarul. Már eddig is több gyönyörű ruhát készítettünk neki, és a születésnapomon hívott fel, hogy a Nobel-díjat is Csézy-ruhában szeretné átvenni. Mondanom sem kell, egész éjjel nem aludtam utána!"

Azt is elárulta, hogy Karikó Katalin elmondta neki, hogy mit szeretne:

"Katalin csipkét kért, szerencsére sikerült Bécsben megtalálni ehhez a legszebb csipkét, amit több ezer apró kővel díszítettünk. Nagyon fontos volt a tervezéskor azon kívül, hogy ő jól érezze magát benne, hogy egyszerű, de elegáns legyen, amilyen ő. Meg persze fontos volt az is, hogy se a szállításkor, se az eseményen ülve ne gyűrődjön az anyag. Egyébként most nehezítette a dolgot, hogy személyesen nem tudott próbálni, így készítettem egy testarányos próbababát. De persze még így is nagyon izgultam, hogy tökéletes legyen.

Több ruha is készült, nem tudtam, melyiket választja Katalin, az nekem is meglepetés volt a díjátadóra. Ma például egy másik estélyiben ebédel a svéd királlyal a fantasztikus tudósnő, kíváncsian várom majd a képeket.

Nagyon hálás vagyok, hogy ezt megélhettem, átélhettem, mert szerintem ez hatalmas dolog! – mondta Csézy.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
TikTok-videókban mutatja be Balázs, hogyan varázsoltak át egy romos parasztházat álmaik otthonává
Teljesen laikusként, szinte nulláról kellett felújítaniuk az etyeki házat, a három évig tartó munkát részletesen dokumentálták. A videókban szó esik sitthordásról, flexelésről, de még az építkezési alkoholizmusról is.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. február 18.


Link másolása

Vidékre Házasodtunk címmel október elején indult Tarnóczi Balázs TikTok-csatornája, amelyen elmeséli, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie friss házasként és apukaként egy házfelújítás levezénylése során. Arról beszélgettünk, mennyire tette próbára a projekt a kapcsolatukat a feleségével, előfordult-e, hogy besokalltak, és hogyan érintette őket az építőanyagok óriási áremelkedése.

– Sokan a gondolatától is fáznak annak, hogy felújítandó ingatlant vásároljanak. Számotokra mi szólt mellette?

– Épp nemrég készült egy kétrészes videóm arról, milyen előnyei vannak a romos, vagy legalábbis erősen felújítandó állapotú házaknak. A leglényegesebb szempont az ár, jóval olcsóbban meg lehet venni, mint egy kulcsrakész ingatlant. Emellett egy látszólag felújított ház is rejthet csapdákat: lehet, hogy amikor megveszi az ember, tök jónak tűnik, de pár hónap múlva mondjuk kiderül, hogy azért húztak fel gipszkarton falat, mert mögötte durván penészedik a valódi fal. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint visszabontani az egészet, akkor pedig máris ugyanott tartunk.

Ha a problémák előre láthatóak, az összességében sokkal ideálisabb helyzet, mint amikor ránézésre minden rendben, majd szép lassan kiderül, hogy valójában nagyon nem.

– Ha a fő indokotok az ár volt, akkor valójában kényszerből döntöttetek így, és mondjuk háromszor-négyszer annyi pénz birtokában inkább maradtatok volna Budapest belvárosában?

– Biztos, hogy nem. Én Salgótarjánban nőttem fel, aztán 12 évet éltem Budapesten, egyetemistaként és közvetlenül utána még kiélvezve ennek minden előnyét. Alapítottam stand up comedy társulatot, játszottam kilenc zenekarban, és még sorolhatnám. De ahogy elcsitultak bennem a kozmopolita ingerek, valahogy sokkal inkább a természetközeliség és a nyugalom kezdett vonzani.

Egyértelmű volt, hogy Budapestről el kell jönnünk, viszont a munkáim miatt valamennyire azért közel kellett maradnunk hozzá. Így végül a mindössze félórányira lévő Etyekre esett a választásunk. Egyéb szempontok is szóltak mellette, arról szintén készítettem egy videót, hogy mit érdemes mérlegelni, amikor az ember lakóhelyet választ.

– Mekkora személyes jelenlétet igényel egy ilyen projekt? Tudtatok-e dolgozni mellette?

– Amikor elkezdtük, hétvégente jártunk ki, már csak azért is, mert akkoriban olyan munkahelyem volt, ami állandó városi jelenlétet igényelt. Viszont apósom a távollétünkben is egyengette a dolgokat. Négy és fél hónapunk volt arra, hogy befejezzük az első szobát és a fürdőszobát, mivel addig tartott at albérleti szerződésünk, amit csak nagyon előnytelen feltételekkel tudtunk volna meghosszabbítani. Emiatt az első 4 hónap, 2020 decemberétől 2021 áprilisáig rettentően feszített tempóban zajlott.

Ráadásul ez pont a karantén idejére esett, ami abból a szempontból jó volt, hogy nem is vágyakoztunk elmenetelre, hiszen lehetőségünk se lett volna rá. Emiatt az összes szabadidőnket ebbe öltük. Az áprilisi beköltözést követően pedig már hétköznapokon is tudtunk haladni.

A munkám addigra jórészt otthonról végezhetővé vált, szóval két feladat között „pihenésként” nem megittam egy teát, hanem mondjuk elhordtam pár vödör sittet, kiástam egy négyzetmétert a terasz előkészítéséhez, esetleg leszedtem pár kiló mészkövet a disznóólról, hogy szét tudjuk bontani.

Amiatt is sietnünk kellett, mert augusztusban összeházasodtunk, és az esküvőnk után már itt nálunk szerettünk volna egy összejövetelt tartani, tehát addigra vendégfogadásra alkalmas állapotba kellett hozni a helyet. Nem egyszer fordult elő, hogy felkeltünk egy órával hamarabb hajnalban, hogy felvihessünk még egy réteg meszet valamelyik szobára, mert akkor az napközben tud száradni, és este mehet rá egy újabb réteg.

– Volt olyan, hogy besokalltatok?

– Inkább a feleségemnek volt olyan érzése néha, hogy jó volna szünetet tartani, elmenni kirándulni, vagy bárhogyan kikapcsolódni. De annyira hajtott bennünket a határidő és az előre lefektetett ütemterv, hogy nem éreztem szükségét a pihenésnek. Ez konfliktusokhoz is vezetett köztünk, úgyhogy meg kellett tanulnom kikapcsolni. Ahhoz képest, hogy ez a fajta munkavégzés addig totálisan távol állt tőlem, egy egészen új dimenzióját ismertem meg a flow érzésnek.

– Hárman csináltátok az egészet az apósoddal, senki mást nem vontatok be?

– Kezdetben még próbálkoztunk barátok elhívásával, hogy egyfajta közösségi élményt nyújtva őket is részesévé tegyük a történetnek, de ez nem mindig sült el jól. Ment rá emberi kapcsolatunk arra, hogy aki segíteni jött, nem tudta felvenni azt a tempót, amihez mi hozzáedződtünk a hónapok során.

Ilyenkor egy idő után óhatatlanul fellép egy olyan rossz érzés, hogy „mégse voltam jó segítség”, és ha sikerélmény helyett ezzel tér haza az adott barát, az sajnos súrlódáshoz vezethet. Egyébként készült arról a témáról is egy videóm, hogyan lehet elkerülni az ilyesmit.

Volt egy egyszemélyes kőműves segítségünk is egy idős mester bácsi személyében, aki például a vakolást és az ablakok cseréjét végezte, közben pedig folyamatosan tanított bennünket. Rengeteget köszönhetünk neki, de mivel korlátozottak voltak az anyagi lehetőségeink, csak időnként bíztuk meg őt. És persze ott voltak szüleim is, akik amikor tudtak, bekapcsolódtak az aktuális folyamatokba, de Salgótarjánból nekik ez bonyolultabb volt azért, úgyhogy távmunkában végezhető feladatokat vittek, mint például a 100 éves tálaló szekrényünk kipofozása.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára a projekt?

– Próbára tette, de kiállta a próbát. Amikor tavaly nyáron, a terhessége hetedik hónapjában nekiláttam a pince felújításának, és egy héten keresztül napi 12 órát ott töltöttem a pincében, amit ő akkor megközelíteni se tudott, érthető módon nem volt boldog. De fantasztikus megbocsátó- és megértőkészsége van, szóval ezen és a hasonló helyzetekben szerencsére túl tudtunk lendülni.

– Az építőanyagok ára óriásit nőtt az elmúlt pár évben. Ezt ti mennyire éreztétek meg?

– Abszolút mértékig. Épp most tervezek egy videót arról, mikor érdemes anyagot venni az építkezéshez, a válasz erre nagyon röviden annyi, hogy amint pénze van az embernek. Attól jobb ajánlatot ugyanis, amit ma kap, később biztos nem fog kapni, valószínűleg már másnap se. Rosszabbat viszont annál inkább kaphat. Az építkezés három éve alatt a faanyagtól a cementen át a sóderig mindennek az ára hatalmasat drágult.

@videkrehazasodtunk Első meglepetések a felújítában Pt.1 #vidékreházasodtunk #költözzvidékre #vidékiélet #vidék #etyek #csináldmagad #diy #diyproject #felújítás #házfelújítás #házasélet #házépítés #házilag #hajópadló #homok #építkezünk #építkezés #parketta #vizesedés #falak #fal #tippek #tippeknektek #tippekneked #fyp #tippektrükkök #mész #mészkő #festék ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– Milyen váratlan akadályok merültek még fel?

– Rögtön az építkezés elején volt egy olyan bakim, hogy meg kellett néznem, milyen mélyen van a ház alapja. Soha nem csináltam előtte ilyet, szóval bementem a szoba közepére és ott kezdtem el ásni. Már egy egész nagy kupacot kiástam, amikor bejött a feleségem, majd nevetve közölte, hogy az alapot a fal mellett kell megnézni, nem a szoba közepén. Hasonló, a szaktudás hiányából fakadó felesleges feladatvégzések több alkalommal adódtak, de a ház állapota is okozott meglepetéseket.

– Hogy jött a TikTok-csatorna ötlete, ki a célközönség?

– Magával a csatornával többféle célom is volt. A fő szempont mindenképpen az oktatás, hiszen én pusztán gyakorlat útján el tudtam jutni a teljesen laikus szintről egy olyan fokra, amikor már magabiztosnak mondhatom magam az építkezéssel összefüggő kérdésekben. Szerettem volna a megszerzett tudást minél többeknek átadni, hiszen ha a munka elején is rendelkeztem volna vele, biztosan rengeteget tudtunk volna spórolni. Egyben azt a nézetet is népszerűsítem, hogy nyugodtan vágjunk bele olyan dolgokba, amelyekhez látszólag egyáltalán nem értünk, mert minden tanulható.

A harmadik szempont pedig, hogy teljesen beleszerettem a vidéki életbe, ami egykori városiként komoly tanulási folyamat volt. Ennek része például, hogy igen, itt előfordul, hogy hétvégén is kaszálnak az emberek a telkükön, de valamikor le kell vágniuk a füvet, és mivel hétköznap dolgoznak, máskor nem tudják. Empatikusnak kell lenni mások felé. Az is teljesen természetes dolog, hogy az út közepén sétálnak az emberek, mert itt nincs járda, városiként viszont ez is nagyon furcsa lehet.

Rengeteg olyan vidékre települő van, aki pontosan azt a városi kultúrát hozza magával, amit hátra akart hagyni. Szerintem ha szórakoztató formában mutatjuk be az itteni tipikus élethelyzeteket, az nekik is segít az átállásban. Most már 53 videó közül lehet válogatni, emellett a YouTube-csatornán elindítottam egy podcast-sorozatot is, amelyben a miénkhez hasonló történeteket mutatok be olyan emberekkel beszélgetve, akik városból költöztek vidékre.

@videkrehazasodtunk Miket kell elfogadj vidéken? 3: Ne flexelj! #vidékreházasodtunk #vidék #vidékiélet #vidékiéletszépségei #vidékvagyváros #vidéki #közösség #tanács #tanácsadás #tanácsok #gondoldújra #tipp #tippek #tippeknektek #tippekneked #tippektrükkök #flex #flexelés #társadalom #társadalomkritika #fy #fyp #foryou #foryourpage #ingyen #jótékonyság #felajánlás #szerénység #bmw #porsche #maserati #balenciaga ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– A ház már teljesen készen van, vagy akad még feladat?

– Egy ház soha nem lesz kész… (nevet) Egyelőre ami látható feladat, az a falak külső lemeszelése, ugyanakkor a gyerekünknek a cseresznyefára elképzelt lombháztól kezdve az udvarban kialakítandó járófelületig folyamatosan jutnak eszünkbe olyan dolgokat, amiket meg lehetne valósítani, és ami persze tartalmat is biztosítana a csatornára. Egyelőre még visszamenőleg dolgozom fel az elmúlt 3 év eseményeit, de miután azzal végeztem, jöhetnek az újabb témák.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„A minőségi csokoládéhoz elég három alapanyag” – Gyöngyvér a világ legjobb ültetvényein leste el a kakaóbab feldolgozásának trükkjeit
Hobbinak indult Sára-Gulyás Gyöngyvérnél a csokikészítés, azóta viszont csak ebből él. Extrém bonbonjaival világversenyeken szerzett érmei neki csak a hitelességhez kellettek, és igazán a csokikészítő workshopok éltetik.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. február 17.


Link másolása

– Mikor és miért kezdtél komolyabban foglalkozni a csokoládékészítéssel?

– 2011-ben kezdődött ez a történet, amikor karácsonyra készítettem a rokonoknak és barátoknak kézműves csokoládékat, majd szájhagyomány útján elkezdtek az ismerősök ismerősei is rendelni tőlem. Pár hónappal később már annyi rendelésem volt, hogy egyik napról a másikra eldöntöttem, hogy ebbe komolyan belevágok, felmondtam az akkori munkahelyemen és pont annyi félretett pénzem volt, amennyiből el tudtam kezdeni. Ráadásul akkoriban ment férjhez a húgom, akinek a szobája megüresedett, úgyhogy mondtam a szüleimnek, hogy mit szólnának, ha műhely lenne belőle, és szerencsére ők megengedték, sőt, támogatták is az ötletemet. Így lett a hobbiból megélhetés a csokoládékészítés. Mindig érdekelt a csokoládé, bár tinikoromban inkább a fogyasztása, hiszen hazafelé a suliból mindig vettem egy táblával, és egy álomképként bennem is volt, hogy de jó lenne ezzel foglalkozni, de amikor szakmát kellett választani, eszembe se jutott, hogy ezt is választhatnám. Viszont olyan papírokat szereztem, amelyek jó kiindulópontként szolgáltak ehhez, hiszen az egyik az idegenforgalom-szállodamenedzsment volt, amivel bármilyen vendéglátóhelyet nyithatok, a másik pedig egy szakácssuli.

– Mitől jó egy csokoládé?

– Minél kevesebb az összetevő, annál jobb. Ami kell bele, az kakaómassza, kakaóvaj és nádcukor vagy más édesítés, illetve tejcsoki esetén plusz tejpor. Ezen túl nagy mértékben meghatározza egy csoki minőségét, hogy milyen fajtájú kakaóbabból készült. Rengeteg típus van az ízesebb-aromásabbtól a kevésbé karakteres, semlegesebb változatokig, és az sem mindegy, hogy hol termesztették azokat. Általánosságban elmondható, hogy Latin-Amerikából származik a legjobb minőség (pl. Mexikó, Karib-térség, Costa Rica, Kolumbia, Peru), és a Criollo típus a legjobb kakaóbab. A fairtrade jelölés is fontos, hogy fenntartható gazdaságból származzon, és tisztességesen megfizessék a farmereket. A jó minőségű csokik csomagolásán ezeket az információkat – azaz a termőterületet, a kakaóbab típusát, sőt, néha még azt is, hogy hány órán át és hány fokon pörkölték – mind fel is tüntetik.

– Úgy látom a falon lévő vidám fotókból, hogy sok helyen voltál már a világban, ahol foglalkoznak kakaóbabbal: hol milyen tudással gazdagodtál?

– Az első ültetvény, ahol jártam, 2016-ban Vietnamban volt, és itt találkoztam azzal, hogy milyen lépésekből áll a kakaó feldolgozása. Persze már hallottam róla sokat, de ott láttam először, ahogy fermentálják, szárítják, őrlik vagy éppen préselik ki belőle a kakaóvajat – és ott kóstoltam először nyers kakaóbabot is. Hatalmas nagy tudást azért nem itt szereztem a témában, viszont első találkozásnak szuper volt.

A Karib-térségben jártam utána jópár szigeten és ültevényen, de a legkedvesebb élményem Martinique szigetén volt, ahol a szállásadónk kakaóval foglalkozott, és a dzsungelben lakott, ahol minden megtermett nála a kakaóbabtól a kókuszon át a papayáig, és a saját portáján készítette el a csokoládéit. Ő részletesen elmagyarázta a dolgokat, és itatott velem egy kakaóbab gyümölcséből készített, erjesztett alkoholt is, amely finom, licsis-citrusos aromájú volt. Mivel ő meg azt nem tudta, hogyan kell bonbont és trüffelt készíteni, arra meg én tanítottam meg, szintén helyben termett alapanyagokból.

Guadeloupe szigetén is rengeteget tanultam egy férfitól, aki workshopot tartott a csokoládékészítés folyamatairól, például a pörkölésről és őrölésről, saját tábla csokit is készítettünk, és megkóstoltatott minket autentikus kakaóitalokkal is. Tőle rengeteget tanultam, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy itthon is meg lehetne csinálni egy ilyen tanfolyamot.

Santa Lucia szigetén pedig többek között teljesült egy álmom, hiszen megszállhattam a Hotel Chocolatban, ahol az étterem minden ételében van valamilyen módon csokoládé, és valami isteniek azok a kombinációk – illetve természetesen itt is volt workshop arról, hogyan kell a nulláról elkészíteni a csokoládét. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy eljuthattam ezekre a helyekre!

– És végül meg is valósítottad a csokoládékészítő tanfolyamokat itthon, Lady Lavender néven! Mi inspirált még ebben az utazáson felül, és milyen az összetétele a csoportjaidnak?

– Ez úgy jött, hogy jártam tánciskolába, és ott megismertem egy gourmet házaspárt, és egyszer megkérdezték, hogy eljöhetnek-e megnézni, hogyan készítem a csokoládéimat. Úgyhogy nekik tartottam meg életem első tanfolyamát, de nem azért csináltam, hogy hasznom legyen belőle, csak poénból, azért az alapanyagárat persze odaadták. Amikor a csokoládéjukat bevitték a munkahelyükre, a férj egy olyan cégnél volt, ahol több ezer ember dolgozik, és ott szájról-szájra terjedt, hogy létezik ilyen tanfolyam, és erre lehet jönni. Onnantól hetente jött egy négyfős csoport onnan, én meg közben rájöttem, hogy mennyire szeretem ezt csinálni, és jó látni a lelkesedésüket, hogy nahát, mennyire finom és szép már elsőre is a végeredmény. Nem magamtól találtam tehát ki, hanem az igények alapján alakult így, hogy ez érdekli az embereket: mostanra már a vállalkozásom harmadát teszi ki a nagyjából a tanfolyamok tartása. Nem csak az óbudai műhelyben tartom őket, hanem országosan is kitelepülünk, ha van megkeresés.

Ami a csoportok összetételét illeti, a feltételezéssel ellentétben nem csak csajok jönnek, sok a fiú is, akik általában a párjuknak készítenek valamit. Sokszor nekik még jobb érzékük is van az ízekhez, örömmel díszítgetnek és néha tovább is maradnak, mint a lányok, de persze 75-80%-ban azért valóban nők vesznek részt, és sok a gyerek is. Szóval 10-70 éves korig vegyes az összetétel.

– Melyek a legérdekesebb ízű csokoládék, amelyeket valaha készítettél és kóstoltál?

– Sok érdekes ízesítést készítettem már, mert régen meg voltam róla győződve, hogy csak olyat akarok készíteni, amit más nem. Ezért elkezdtem egyből meghökkentő párosításokat kitalálni sajtokkal, és a gorgonzolással több elismerést is begyűjtöttem. De szeretek különféle gombákkal is dolgozni, abból az egyik legizgalmasabb az volt, amikor karamellizált hagymára dobtam pöfeteg gombát és fehércsokival párosítottam, de medvehagymás és zöldségpárlatos kreációkat is megálmodtam. Húsokkal is dolgoztam már, azaz libamájas, vadpástétomos, füstölt kolbászos és baconös variációkkal. Virágos kombinációkat is kipróbáltam egyébként, szóval az a rövidebb lista, hogy milyen csokit nem készítettem még.

Ezeket az extrém ízeket csak a legbevállalósabbak szokták megkóstolni, ebből nem lehetne megélni, de fesztiválon a vagány látogatók szerették ezeket, csak ugye ők nem akartak ezekből húszat hazavinni. De a vásározást már abbahagytam, a céges partnerek meg biztosra mennek, és nem akarnak megosztó ízeket rendelni, úgyhogy most már kevésbé ez az irányvonal nálam.

A legizgalmasabb csokoládé, amit valaha kóstoltam, az egy vietnami úton a pho leveses csoki azzal az egyedi fűszerezéssel: igazán emlékezetes és finom volt! Egyébként szeretem tesztelgetni a konkurenciát, és ahogy járok a világ minden táján, sok érdekességgel találkozom.

– Milyen elismeréseket gyűjtöttél be eddig a csokikészítő szakmában, és milyen céljaid vannak még?

– Nem neveztem sok termékemet, és csak 2-3 évig vettem részt aktívan versenyeken, amelyeken meglepő módon nagy arányban szereztem érmeket, főleg bonbonokkal (Great Taste 2016 egy csillag gorgonzola bonbon és két csillag pipadohányos bonbon; Academy of Chocolate 2016 masala chai tejcsokoládé; International Chocolate Awards bronz 2016 gorgonzola bonbon és sajmeggy pálinka-zöldbors bonbon, illetve ezüst 2017 zölddiólikőrös bonbon; Az év pálinkás bonbonja két db bronz 2023 vadcseresznye bonbon és sajmeggy pálinka bonbon).

De nem vagyok alapvetően versengő típus, csak érdekelt, hogy világszinten hol tartanak a csokoládéim. Szerintem ez inkább hiteleséget ad, ha már tanítom, hogy lássák, akik jönnek hozzám, hogy van mögöttem tudás. De nem tervezek a jövőben versenyekre járni, és nem is a gyártásban látom a jövőmet, hanem inkább a rendezvényekben és a tanfolyamokban: emberekkel szívesebben foglalkozom.


Link másolása
KÖVESS MINKET: