Gömöri András Máté: sikeres színész és testépítő egyszerre

„Ideje gurulni” – villan fel a felirat Báder Richárd okosóráján, aki jelenleg nem egyedülállónak, hanem egyedül ülőnek definiálja magát. A kerekesszékes srácról nagyjából bármilyen szó előbb eszembe jut, mint a fogyatékkal élő, hiszen annyira pozitív a kisugárzása, tele van lendülettel, és egy igazi nagydumás. Annak ellenére, hogy az apja lelépett a születése előtt, amint értesült a rendellenességéről, Ricsi életszemlélete abszolút derűlátó, és igazán szerencsésnek tartja magát.

Egy ideje az ország vezető online élelmiszer-áruházának marketing részlegén dolgozik, és a kőbányai irodának ő az egyik mindent megoldó jolly jokere.

Amikor arról kérdezem, hogy mi a legnagyobb nehézsége a hétköznapokban, azt feleli, hogy „bár vannak fizikai határaim, de az akaratom szabad, úgyhogy mindig véghez viszem, amit elterveztem, ha kell, akkor segítséggel. Ha bejövök dolgozni, akkor ugyan le kell küzdenem néhány lépcsőt, de akkor egyszerűen csak megkérek valakit. Innentől kezdve a közlekedés számomra akadálymentes. Az életemben egyébként sincsen szerencsére semmiféle akadályom” – mosolyog Ricsi.

Arra is megkérem, hogy adjon tanácsot azoknak, akik szívesen segítenének egy mozgássérülten, de nem tudják, hogyan kell.

Ricsi alapvetően autóval jár munkába, amely speciálisan úgy van kialakítva, hogy egyedül is vezethesse. A mozgássérültek számára ugyanolyan a KRESZ-vizsga és a gyakorlat is, illetve ugyanazon szabályoknak kellett megfelelni, mint bárki másnak. Annyi volt a különbség, hogy át volt alakítva az autó, amin tanult, illetve elsősegély vizsgán a gyakorlati részt nem tudta elvégezni, ezért két tételt húzott. A jogsijában annyi szerepel, hogy csak automata váltós autót vezethet.

„Teljesen önellátóan vezetek, nem kell segítség, egyszerűen csak magam mellé teszem a kerekesszékemet az anyósülésre. Persze ha egy szép lányt ültetek az anyósülésre, akkor előtte megkérek valakit, hogy tegye be a hátsó ülésre a kocsimat”

– nevet fel cinkosan Ricsi, aki azonban némi keserű szájízzel beszél arról is, hogy milyen atrocitásokat élt át, amikor például szervizben volt a kocsija, és ezért másfél hónapig folyamatosan tömegközlekedésre kényszerült.

„Sokszor szembesülök azzal, hogy a sofőröknek milyen érzelmi hullámvölgyei vannak, amikor látom a fejükön, hogy nemár, megint ki kell szállnom a vezetőfülkéből, és leolvasom a szájukról, hogy b*sszameg, miközben forgatják a szemüket. Olyan is akad, hogy a kalauz rám szól, hogy miért nem szóltam 48 órával előre a MÁV ügyfélszolgálatán, hogy pontosan melyik vonattal jövök, mert nincsen nála a kulcs az emelőhöz, vagy mert külön kocsit kell hozzárendelni a kerekesszék miatt egy régebbi típusú vasúthoz, de sajnos nem mindig tudok ennyivel előre tervezni.

Megértem amúgy őket is, mert körülményes a rendszer, amiről nem ők tehetnek, de ha hibáznak, őket büntethetik meg, bár amúgy az emelés maga nettó 3 percet vesz igénybe. Nyilván tudom, hogy nem velem van bajuk a sofőröknek és kalauzoknak, és hogy ne csak negatív élményekről meséljek, gyakori ennek az ellenkezője is” – meséli Ricsi.

„Barátságok is kötődtek már buszvezetőkkel, akik nekem hajtották ki először a rámpát, sőt, egyszer éjszaka jöttem haza egy buliból, és a megállóban a garázsmenetes busz megállt csak nekem, és elvitt egy darabig.

Ricsi egyébként komoly sportmúlttal rendelkezik: 2008-ban kijutott a New York-i maratonra, ahol 320 indulóból a 65. helyet érte el, sokáig versenyszerűen úszott, és saját kategóriájában országos bajnok volt, illetve európai 4. helyezett. Sőt, még vívott is, amivel szintén nevezett európai bajnokságokon, de nem ért el helyezést. Mivel Ricsi jól úszik, idén nyáron kipróbálta a Balatonba ugratást is a kerekesszékével együtt, „egyszer élünk” jeligére. Manapság a fő sportja a bulizás, hiszen hatalmas partiarc hírében áll: nem ritka, hogy felemelteti magát a közönséggel, hogy a tömeg feje fölött csápoljon a koncerteken.

De a fesztiválozás sem mindig csak a partizásról szól számára, hiszen a Szigeten rendszerint önkéntes munkát is végez civil szervezetekkel karöltve, amelynek keretén belül bárki kipróbálhatja magát egy akadálypályán, hogy milyen kerekesszékkel közlekedni, míg mások vaklabirintusba kalauzolják el az érdeklődőket. Ezek a játékos érzékenyítő programok mindig nagy sikert aratnak.

A jótékonykodás eleve közel áll Ricsi szívéhez, ahogyan a szervezés és szereplés is.

„Voltam már konferáló a Nem adom fel alapítvánnyal együtt egy adománygyűjtő rendezvényen Szabó Simon színész mellett, most pedig megyek egy lakóotthonba konferálni a zenei világnap alkalmából” – sorolja a srác, aki nemrég befogadott a már meglévő macskája mellé egy dongalábú cicát, aki senkinek nem kellett.

Gyakori mondása, hogy „ez atom”, úgyhogy tervez bevezetni egy ruhamárkát A-tom névvel, hogy közvetítse ezt az életérzést. Egy biztos: aki ismeri, az tudja, hogy az a fajta, aki nem gurul könnyen dühbe…

Magyarország 5 arany-, 1 ezüst- és 4 bronzérmet nyert a Szakmák Európa-bajnokságán, az EuroSkills versenyen, amelyet szeptemberben rendeztek a lengyelországi Gdańsk városában - írja a Telex.

A versenyt kétévente rendezik meg, idén 32 országból közel hatszáz 25 év alatti szakember vett rajta részt. Az indulók 42 különböző készség és szakma versenyein, valamint 1 bemutató szakmában mérthették össze a tudásukat.

Magyarországot 22 versenyszámban 26 versenyző képviselte, egy fő pedig a bemutató szakmában, a szoftverfejlesztési versenyben szerepelt.

Ezüstérmet kapott ipari robotika versenyszámban, a csapatversenyben Farkas Bálint és Kovács Erik. Bronzérmet nyert Kovács Márton és Ferenczi Krisztofer csapatversenyben, mechatronika szakmában, Stób Attila szárazépítő, Darabos Lili szépségápoló, valamint Pál Blanka ápolás és gondozás versenyszámban.

- írta a Telexnek Jasper Gábor, a magyar csapat egyik team leadere.

Egy mese következik az Unilad jóvoltából.

Margaret Lomax éppen most adta el kaliforniai otthonát, hogy Arizonába költözzön, és úgy döntött, hogy az eladásból származó bevétel egy részét átutalja a Farmers & Merchants Bank Citibanknál vezetett számlájára. 120 ezer dollárnyi pénzt (41,6 millió forint) utalt át, ami egy élet megtakarítása volt. De a dolgok rosszabbra fordultak, amikor egy bankkártyát használt, amely a Citibanknál vezetett számlájához volt kapcsolva.

Miután most átutalta a 120 000 dollárt, valószínűtlennek tűnik, hogy gondok lennének a legtöbb befizetéssel, amit szeretnének fizetni, kivéve, ha házat vagy autót vásárolnak.

Ám mikor Margaret vásárolni ment a kártyával, meglepődött, amikor a kártyát elutasították. Aggódva ellenőrizte a Citibank-számláját, hogy nincs-e probléma, de rémületére felfedezte, hogy

Miközben Margaret biztosan tudta, hogy a pénz átutalása sikeres volt, sem a Citibank, sem a Farmers and Merchants kezdetben nem tudták megtalálni a hiányzó pénzt. A nő úgy érezte, megőrül, fogalma sem volt, mitévő legyen. Nyugtatókon élt, s csak azon morfondírozott, hogy talán valami ismeretlennél landolt élete megtakarítása.

Szerencsére a helyzet végül megoldódott. A Citibank szóvivője ugyanis közölte, hogy

A szóvivő így nyilatkozott:

„Nagyra értékeljük ügyfeleink belénk vetett bizalmát a számláik biztonsága érdekében. A pénzügyi integritás megőrzése érdekében átmenetileg pénzeszközöket tarthatunk vissza, hogy ellenőrizzük a tranzakció hitelességét. Sajnáljuk az ügyfelünknek okozott kellemetlenségeket, és hálásak vagyunk, hogy megoldottuk az ügyet."

Itt a mese vége, Margaret meg nagyon örült, hogy visszakapta azt, ami az övé volt.

Nyolc éve ismertem meg az ország talán legszenvedélyesebb sajtkészítőjét a Nógrád megyei Terényben. Elek Szabolcs akkor elmesélte, miért hagyott fel a tőzsdei kereskedéssel 26 évesen. Azt mondta,

Bármilyen lelkes volt, anyagilag nem volt elég erős, három év után elment Walesbe, ahol már korábban önkénteskedett is egy farmon. Ott is inkább csak tapasztalatokat szerzett, hazatérni nem tudott. Ausztriában folytatta, ami igen hasznos volt. Szerinte ott van a legjobb tej, ami a sajtkészítés alapja.

„Ők ugyan ipari szinten termeltek, de olyan finom volt a sajtjuk, mintha a legjobb kézműves lett volna. Apró részleteken múlik ez. Ezeket tanultam én meg” – meséli, mit hozott haza külföldi munkájából.

Két éve hívták haza, az akkoriban indult Breier Farmra.

„Ez egy élménybirtok, ahol van egy tehenészet, negyven tehénnel, malacokkal, csirkékkel, pár kecskével és később lovakat is akarnak. Van itt egy tej-, lekvár- és húsüzem, étterem és egy bolt. Ez egy bemutató farm, családi szórakozásra is. Itt vezetem én a tejüzemet.”

Úgy jött haza, hogy előre megállapodtak, hogy a tehenek itt száraz szénát kapnak télen, semmiféle silóval, adalékanyagokkal nem etetik az állatokat.

Amúgy a világ legjobb teje biodiverz legelőkről származik, ami ott van fönt az Alpokban meg a völgyeikben.”

A Szabolcs külföldi tapasztalatai, receptjei alapján összeállított sajtok még az ő várakozásait is felülmúlták. A világ legnagyobb sajtversenyén két aranyérmet is szereztek a Brier farm sajtjai novemberben. Mivel az utazás drága volt, a magyarok összefogva, a Csíz Sajtműhelyes Kun Anitát bízták meg, hogy Norvégiába vigye termékeiket a megmérettetésre. Húsz kiló sajtot vitt egy bőröndben.

A 3 hónapos érlelésű Tanyasajt és a 9 hónapos Pilis sajt nyert aranyérmet.

„A tanyasajtunk nagyon kellemes, krémes, amikor fiatal és enyhén savanykás, van neki egy pici bukéja, illatban is és ízben is, ami még nem olyan durva. 9 hónaposan már sokkal intenzívebb az íze, édes, karamellesebb. Megjelennek benne sókristályok is idővel.  Sós és édes ízt ad egyszerre. A Pilisi egy hegyi sajt, de nem a kemény verziója, hanem a félkemény. Fiatal korában ez hozza ki a legjobban a legelők aromáját, érezni a növény ízét. Ez egy picit édes fiatalon, és  amikor öreg lesz, akkor durván édes, pikáns, majdnem húsos íze van. Ennek mossuk a kérgét egy baktérium és élesztőgomba flórával. Ez olyan enzimeket bocsát ki, ami a sajtban lebontja a fehérjéket, meg a zsírokat, és borzasztó jó ízeket ad. Ettől kicsit büdös, mint az osztrák, francia és svájci sajtok, cserébe viszont nagyon finom” – mutatja be a sikeres darabokat.

A versenyen több mint 4 ezer sajt indult, és körülbelül 300 kapott aranyérmet.

„Nagyon kevés a kézműves sajtkészítő Magyarországon, de van egy réteg, egy színvonal, amire azt mondom, hogy nemzetközileg is bevállalható. Fontos lenne, hogy az emberek keressék, értékeljék ezt. Higgyék el, hogy ha tizenvalahány ezer forintos francia sajtot vesznek, azért a pénzért jó minőségű magyar is kapható. Lehet, hogy finomabb és érdekesebb is.”

Nemrég Svájcban volt egy konferencián, ahol 3 napig a legfinomabb sajtokat ették. Volt ott több magyar sajt is kóstolónak a 200 európai termék között, és azt mondja, nem kell szégyenkezniük a magyaroknak.

Szabolcs most Budapesten él, minden nap ötkor kel, hogy a korai kezdésre Pomázon legyen. Terényt nem felejti, és reméli, egyszer visszatérhet. Szerinte Nógrád lenne a legideálisabb hely sajtkészítésre. Mostanában is jár arra túrázni.

Sokat álmodozott, és végre teljesülnek a vágyai.

A világban vándorlás nem adott időt, lehetőséget a társkapcsolatra, de most végre boldog, hogy olyan lányt talált, akivel sok a hasonlóság.

„Szerintem azért jöttünk össze, mert sajtszagom volt, ő meg nagyon szereti a sajtot” – mondja nevetve. Úgy érzi, Bea támogatja mindenben. Egy éve vannak együtt, pár hónapja együtt élnek. Terény is nagyon tetszik neki, de mivel ő hivatalban dolgozik, nehezen tudna kiköltözni Nógrádba. A jövő még sok mindenen múlik.

Bea nagyon biztatja Szabolcsot, hogy a TikTokon is terjessze, amit a sajtról érdemes tudni.

„Hezitálok még, de valóban fejleszteni kellene a magyar sajtkultúrát. Egyenek az emberek sok sajtot, jó minőségűt, mert az egészséges. Egy svájci akár negyven kiló sajtot eszik egy évben, a magyarok ötöt. Azon kellene dolgozni, hogy magasabb legyen a magyar szám is.”

Szabolcs ráadásul nem csak a hazai sajtokban gondolkodik. Azt szeretné, ha olyan helyeken is készítenének jó minőségűt, ahol nehéz, mint például Thaiföldön. Ötletei vannak, egyszer talán hozzájárul ahhoz, amit szeretne, hogy a legnagyobb sajtversenyen ne csak 50 ország, hanem 150 vegyen részt.

„Tudom a határokat, nem akarok sajtot készíteni a sivatagban és az Antarktiszon” –  mondja nevetve és hozzáteszi, hogy dolgozni sem menne már hosszabb időre külföldre, csak tapasztalatokért vagy tanácsokat adni.