Az animáció kiválthatja az élő színészeket?
Ő rendezte 2007-ben az Egon és Dönci című egészestés 3D animációt, amely az első volt ebben a műfajban Magyarországon, és képi világ tekintetében bármelyik hollywoodi szuperprodukcióval felvehetné a versenyt. Egerszalókon berendezett világszínvonalú stúdiójának, a GreenZero-nak ma sincs párja itthon, David Attenborough-tól is kaptak már megrendelést. Meggyőződése, hogy ha a technika a jelenlegi ütemben fejlődik, egy-két évtizeden belül az animációs filmgyártás teljesen képes lesz kiváltani a valódi színészeket. A TEDxDanubia konferencián tartott előadása előtt beszélgettünk.
– Pár évvel ezelőtt egy interjúban azt nyilatkoztad, hiába voltatok ti az animációs filmgyártás hazai úttörői, a kultúrpolitika alig vett tudomást rólatok. Változott azóta valamit a helyzet?
– Abból a szempontból igen, hogy mostanában már meg szoktak hívni előadónak különféle rendezvényekre, de állami támogatások formájában továbbra sem adják jelét, hogy érdeklődnének irántunk. A helyzet az, hogy mi eleve kicsit outsidernek számítunk a hazai animációs szakmában, mivel főleg külföldi megrendeléseknek teszünk eleget. Amiket csinálunk, sok esetben messze meghaladják a többi magyar animációs stúdió munkáinak színvonalát.
GreenZero showreel:
Egy részlet az Egon és Dönciből:
– Állami támogatás híján az Egon és Döncire mennyire volt nehéz összeszedni a forrásokat?
– Elsősorban a család, barátok, illetve magánbefektetők segítségével jött össze. Ebből adódóan anyagi haszonra nem is tettünk szert belőle, mégis úgy gondolom, hogy megérte: olyan ismertséget és további megkereséseket hozott nekünk, ami kompenzált a közvetlen bevétel hiányáért. Elindított egy folyamatot, ami mára beért, és valahol ennek a hozománya volt az is, hogy Egerszalókon tudtunk építeni egy elég komoly stúdiót.
– A nemzetközi ismertségeteket és kapcsolati tőkéteket hogyan építettétek?
– Az Egon és Dönci sikere még elsősorban Magyarországról hozott kisebb megkereséseket. 2008-ban elkészíthettük például a Rexy című kisfilmünket, ami azóta is nagyon népszerű a YouTube-on, illetve az Állatkertben is a mai napig vetítik. Ez a film sztereoszkópikus 3D technológiával készült, ami például az Avatarból lehet ismerős (lényege, hogy a két szem számára külön képet vetítenek – a szerk.). Akkoriban hatalmas kihívást jelentett az alkalmazása, más hozzáállásra volt szükség hozzá. Rengeteg dologra kell figyelni, a kamerák mozgása is kényes kérdés, hiszen ha elrontjuk, könnyen rosszullétet okozhat a nézők körében. Egyszóval rendezőként és operatőrként is hatványozott figyelmet igényel.
Nekünk sikerült megugranunk ezt a mércét, ami egy csapásra bedobott minket a nemzetközi vérkeringésbe, hiszen a sztereoszkópikus technológia világszinten épp akkor volt felfutóban. Ennek köszönhetően kaptunk a rákövetkező évben egy valóban nagyszabású megbízást egy David Attenborough-produkcióra, ami szó szerint új dimenzióba repített bennünket, hiszen a szakma csúcsát jelentette.
Így zajlik a munka a stúdióban
– Hogy sajátítottad el a szakma fortélyait, kik voltak az előképeid? Gondolom, akkoriban olyan sokan még nem foglalkoztak ezzel nálunk.
– Valóban nem, az elsők között voltam 1994-ben, amikor 3D-s animáció volt a diplomamunkám.
Akkoriban az 1.0-s verzióival dolgoztunk azoknak a szoftvereknek, amelyek ma a 15-ös, vagy akár 20-as verziószámnál tartanak. Ez nagy előny, hiszen míg kezdetben volt mondjuk száz menüpont, ma van tízezer. És mivel kezdettől fogva használtuk őket, folyamatosan nyomon követhettük és elsajátíthattuk az egyre fejlettebb funkciókat.
Gyakorlatilag az alapoktól ismerjük az egész technológiát.
Különösebb előképeim nem voltak, de már 1982 óta grafikával foglalkozom, amikor még a fekete háttér, fehér pixel volt a jellemző. Azóta folyamatosan sodródom, mindig átállva az aktuális újdonságokra. Nagyjából egy időben azzal, hogy elkezdtünk 3D-s szoftverekkel dolgozni, megjelent a Toy Story, ami nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy ez a jövő, legalábbis számunkra biztosan. Akkortájt még csak kétdimenziós animációkat lehetett látni a mozikban, ez volt az első alkotás, ami áttörte a gátat.
– Milyen készségek szükségesek ebben a szakmában?
– Elég komplex látásmódra van szükség: egyszerre kell művésznek, informatikusnak és bizonyos szempontból innovatív feltalálónak is lenni, hiszen új eszközök fejlesztésére is szükség lehet, ha azok az adott szoftverben nem fellelhetők.
Magyar Ádám
– Az előadásodban említetted, hogy az animált szereplők át fogják venni a valódi színészek helyét. Tényleg látsz erre esélyt?
– Egész biztos vagyok benne, hogy ez a közeljövőben meg fog történni. Lehet, hogy túl idealista vagyok, de szerintem már tíz-tizenöt éven belül. Annyiban pontosítanék, hogy teljesen átvenni nyilván nem fogja az animáció a valódi filmek helyét, de egy nagyon erős alternatíva lesz majd velük szemben. Ha ma megnézzük az IMAX-es hollywoodi szuperprodukciókat, amelyek szinte kizárólag a látványra mennek rá – például az akciójelenetek terén –, ez a trend nem látszik megtörni, sőt inkább erősödik. Ezekben a filmekben kifejezett problémát okoznak az élő szereplők: a sztárokkal a gázsijuk miatt is nehéz dolgozni, és más macera is van velük.
A Vasember című filmben például nyolcvan százalékban már számítógép által generált karakterek szerepelnek, és csak a maradék húszban valódi színészek. Ez a hányad azért maradt meg, mert a komoly érzelmeket igénylő jeleneteknél egyelőre nincs alternatívája az embernek. De a többi jelenet túlnyomórészt kiváltható. A kicsit karikaturisztikusabb produkciókban már ma is teljesen életképes lehet egy animált karakter. A technika fejlődésével pedig, ahogy jönnek az egyre erősebb gépek, már az se okozhat majd gondot, hogy egy emberi arcba elhelyezzünk száz izmot, amelyek mozgását szabályozni tudjuk. Ha ez megtörténik,
– Ezzel párhuzamosan megmaradnak a Disney/Pixar által fémjelzett klasszikus animációk is? Mennyire válik el a két vonal?
A gyökerek azonosak, de egyébként két külön iparágról van szó. Mi mindkettővel foglalkozunk, bár mostanában inkább a teljes virtuális valóságot megközelítő filmekre megyünk rá. Nem hiszem, hogy a klasszikus animációs filmek el fognak tűnni, hiszen ezeknek is megvan a maguk létjogosultsága és rajongótábora. Ahogy a film megjelenésével nem tűnt el a fotó, a videó megjelenésével pedig a film, úgy a komputeranimáció sem számolja fel a kézi animációt. Ezek mind egymás mellett léteznek, kinek az egyik tetszik, kinek a másik. Ma már olyan hatalmas a tartalomdömping, ami önmagában is igényli a sokszínűséget, vagyis hogy minél több műfaj létezzen párhuzamosan.
A TED egy széles körben elérhető platform a megosztásra érdemes gondolatok (Ideas Worth Spreading) számára. A rendezvénysorozat eredetileg egy szűkebb közösségi kezdeményezésként indult 1984-ben, sajátos módon egyetlen konferenciahelyszínen ötvözve a technológia (Technology), a szórakoztatás (Entertainment) és a design (Design) témaköreit.
Az elmúlt tíz évben a TED közönsége az online videoszolgáltatásoknak és a közösségi médiának köszönhetően folyamatosan bővült, így mára több mint száz nyelven, és több száz millió videomegosztás révén terjeszti a gondolatokat rendkívül széles palettán mozogva: a tudományos, üzleti és szórakoztató témákon keresztül egészen a globális problémák provokatív megvitatásáig.
A TEDx rendezvénysorozatok pedig ugyanebben a szellemben, a TED által felügyelt licenszek mellett, de független lelkes helyi csapatok és közösségek szervezésében valósulnak meg világszerte. Erre a független önszervező működésre utal a névben található "x". A TEDxDanubiáról szóló beszámolónkat ide kattintva olvashatjátok.
– Szerinted van esélye arra egy magyar gyártású animációnak, hogy felvegye a versenyt nézőszámban egy élőszereplős filmmel?
– Abban a konstrukcióban, amiben mi dolgozunk, és amit igyekszünk propagálni, azt gondolom, hogy van. A kulcsszó a színvonal, amit viszont a magyar filmgyártás nagy része egyelőre nem képes hozni. Sőt, sok tekintetben még az európai sem. Vannak ellenpéldák – Luc Bessonnak például sikerült –, de alapvetően nem ez a jellemző, aminek elsősorban minőségi megközelítési okai vannak. Persze ahogy fejlődik a technika és bővülnek a lehetőségek, úgy lesznek képesek a kisebb stúdiók egyre látványosabb dolgokat megmutatni, a költséghatékonyság megőrzése mellett.
– Rátok ez milyen hatással lesz?
– Mi már most is ezzel a módszerrel dolgozunk, tehát a nagyszámú emberi kéz helyett sokat tudó eszközökkel. Persze jelen állás szerint még nem lennénk képesek ilyen technikával egy egész estés filmet megcsinálni, de ez kizárólag költségvetés kérdése. Megfelelő fejlesztések esetén nem lenne akadálya. Nemrégiben készítettük el a Magyar történelem című filmünket, ami egy 15 perces sztereoszkópikus animáció. A munkálatai tíz hónapig tartottak, de úgy, hogy a túlnyomó részét ketten végeztük. Ha ezt felszorozzuk megfelelő költségvetéssel, akkor két-három év alatt abszolút realitás egy sokhelyszínes és szereplős nagyfilm. Ebben az iparágban minden a hardvereken és a szoftverfejlesztésre szánt költségeken múlik. Minél fejlettebb egy szoftver, annál több dolgot képes elvégezni – emberi kézre csak a végső művészi simításoknál van szükség.
Magyar Történelem 3D (előzetes):
Genezis 3D tech-demo (a lentebb említett emberkonfiguráló rendszer ízelítője):
– A nemzetközi – akár hollywoodi – karrier lehetősége megfordult a fejedben?
– Gondoltam rá, de komolyabban sosem merült fel. Én hazaszerető ember vagyok, mindenféle politikai felhangtól mentesen. Szeretem ezt az országot a hülyeségei ellenére is, nem tudnék máshol élni.
– Mit jelent számodra a siker?
– A művészi szabadságot. Ha elérhetném, hogy teljesen függetlenül alkothassak, az lenne a siker. Vagyis ha lenne annyi pénzem, hogy meg tudjam valósítani, amit csak szeretnék. Ha nem kéne azon agyalnom, hogy miből veszek megint harminc darab számítógépet, mert a meglévőek kiöregedtek.
– Most éppen min dolgoztok?
– Egy virtuális emberkonfiguráló alkalmazást fejlesztünk, ami voltaképpen a saját munkánkat könnyítené meg: a segítségével minden eddiginél gyorsabban tudunk majd fotorealisztikus karaktereket előállítani. Ami pedig a közönség számára érdekes, az egy egész estés Drakula-film. A forgatókönyve már megvan, teljesen új felfogású lesz az eddig készültekhez képest. Persze ennek a megvalósulása is az anyagi forrásoktól függ, de szeretnénk fél éven belül egy trailerrel kijönni, amivel aztán elkezdhetünk befektetőkre vadászni.
Ha érdekes volt az interjú, oszd meg!