Sosem lesz már olyan a Művészetek Völgye, mint régen, de így is bőven van miért szeretni
Összesen hetedjére, 10 napig pedig zsinórban ötödjére voltam a Művészetek Völgyében, ami azt jelenti, hogy ez az a fesztivál – Kapolcs és Taliándörögd pedig az a két falu –, ahol a legtöbb napot töltöttem el az eddigi életem során.
Emiatt elég erős hazatérés-élmény kerít hatalmába minden évben, és bárkivel is beszéltem az ide járó ismerőseim közül, mindannyian megerősítették, hogy bennük is van valamiféle plusz kötődés akár a helyszínhez, akár az itteni lakosokhoz, vagy csak simán a hangulathoz.
Persze sokan hozzáteszik, hogy "a Völgy már nem a régi", amiben igazuk is van. Még 3-4 évvel ezelőtthöz képest is nagyon sok dolog megváltozott, a kezdetekhez, vagy épp a 2000-es évek közepi hőskorhoz képest pedig pláne rengeteg minden.
Legerőteljesebben talán a közönség összetételében érezni a különbséget: ez egyrészt kibővült, hiszen a látogatószám idén is rekordot döntött, tehát a szervezők nagyon jó hatásfokkal tudnak új embereket bevonzani, de ki is cserélődött.
Két kezemen se tudnám megszámolni, hány olyan "alap" völgyes arc van, akiknek az elejétől a végéig való jelenléte nélkül régebben el se lehetett képzelni a fesztivált, egy ideje azonban már vagy egyáltalán nem, vagy csak néhány napra jönnek le.
Szaladok hajnal teutánad @muveszetekvolgye #klastromkocsma #utcazene
6 Likes, 0 Comments - David Lang (@ld0714) on Instagram: "Szaladok hajnal teutánad @muveszetekvolgye #klastromkocsma #utcazene"
Pár éve még alig volt olyan este, ami ne torkollt volna önfeledt, hajnalig tartó örömzenélésbe, idén viszont jó, ha 2 vagy 3 ilyen alkalom volt. Ezek is csak a körülmények szerencsés együttállása miatt, mivel akkor voltak lent egyszerre olyan zenészek, akik a katalizátorai lehettek annak, hogy kialakuljon valami.
Az a benyomásom, hogy az igazi "Völgy-flow", ami régen végiggyűrűzött a 10 napon, mára 1-2 napos nosztalgiázós periódusokká redukálódott. Ez persze szomorú, mindazonáltal engem is meglepett kicsit, hogy a kötődésem a fesztiválhoz semmivel nem csökkent emiatt.
A tavalyi cikkemben már érintettem ezt a kérdést: akkor arra jutottam, hogy ami más, az nem feltétlenül rossz, és valószínűleg csak a múltbéli emlékek és az erősen bennem élő összehasonlítási alap miatt van hiányérzetem. Ha ezeket ki tudom zárni és előzmény nélküli teljes egészként nézni azt, amit most kínál a fesztivál, nem sok negatívumot említhetek – írtam egy éve, és most is ugyanígy gondolom.
Mert változatlanul rengeteg szerethető dolog van a Művészetek Völgyében, pusztán a programokat nézve is. Gyakorlatilag nem volt üresjáratom: késő délutántól kezdve talán egyszer akadt másfél-két óra, amikor semelyik helyszínen nem találtam engem érdeklő fellépőt.