KULT

Vak lány küld titkos üzeneteket rádión A láthatatlan fényben – valahogy mégsem áll teljesen össze a sorozat

A Deadpool rendezőjének legújabb sorozata a Netflixen közel sem olyan, mint arra elsőre számítana a néző. Steven Knight és Shawn Levy legújabb műve egy húsbavágó dráma... is lehetne.

Link másolása

A Netflix legújabb üdvöskéje 1944-be kalauzol minket, egy nácik által megszállt francia kisvárosba Sait-Maloba, ahol is egy fiatal vak lány rádióadását hallgatjuk. A háború végéhez közeledünk, az amerikaiak folyamatosan bombázzák a várost. A németek fejében már ott van a vereség gondolata, sokan már feladták és úgy gondolják, itt fognak meghalni. Ezután kapunk háttérinformációt főszereplőinkről. A vak lány neve Marie (Aria Mia Loberti), és azzal, hogy rádión közvetít, titkos üzeneteket küld az amerikai bombázóknak a német állásokról a városban. Vadásznak rá a németek, köztük Werner (Louis Hofmann) is, aki egy igazi rádiós csodagyerek: bármilyen rádiót meg tud javítani, és a semmiből építeni egyet. Az ő feladata, hogy megtalálja azt, aki az amerikainak közvetít információkat.

Ámde a két fiatalnak van egy közös pont az életében: egy rádióállomás, amit mindketten gyermekként hallgattak, ahol is egy magát professzornak nevező ember (Hugh Laurie) oktatta őket az élet szépségeire.

Werner miatta tanult meg franciául és bőszen hallgatta a professzor tanításait, még úgy is, hogy ez a hitleri Németországban halállal volt büntetendő. Ezen a frekvencián közvetít Marie is, ezért Werner nem akarja feladni a náciknak a lányt és védelmezi a rádiós titkát, ahogy tőle kitelik. Ezen kívül van még egy B történet is, ami Marie apjáról szól, Daniel LeBlanc (Mark Ruffalo), egy párizsi múzeumban dolgozott, és mielőtt elfoglalták volna Párizst a németek, kimenekítette a múzeum kincseit. Köztük A tűz tengerének nevezett, a legendák szerint elátkozott gyémántot, ami többet ér, mint minden együtt a múzeumban összesen. Erre a drágakőre vadászik a Gestapo egy rettegett tisztje, Reinhold von Rumpel is (Lars Eidinger).

A történetből is kiderül, hogy elég csapongó és nem túl összeszedett a sztori. Könyvként lehet, hogy jobban működik, de sorozatként kevésbé. A B történetvonal csak azért kell, hogy még több drámát adjanak az amúgy is hátrányos helyzetből indult Marie-nak. A színészek közül vicces, hogy pont a kisebb nevek tündökölnek és homályosítják el a sztárszínészek játékát.

A Marie-t alakító színésznőnek ez az első szerepe, és azt kell, hogy mondjam, nagyon ügyes.

Nem járt színitanodába, erre a filmre választották ki. Néha kicsit kevéssé reális, hogy egy vak lány ennyire ügyes mindenben, de kedvessége és játéka minden ilyen gondolatot töröl az ember szívéből. A többieknek sincs szégyellnivalójuk, Louis Hofmann sokaknak a Darkból lehet ismerős, és itt is bizonyítja, hogy ügyes a szakmájában. Ő is szerethető és hihető a hitehagyott, meg nem értett német rádiózseni szerepében.

Hugh Laurie jó a szerepében mint első világháborús veterán, aki agorafóbiásként otthonról mesél a rádión át világ szépségeiről. Mark Ruffaloból sokat nem látunk, de amikor vásznon van, akkor profi. Az első nagy problémám a filmmel mondjuk pont Ruffalonál érkezik.

Eredeti nyelven nézve a színészek akcentusa teljesen csapongó, a német karakterek próbálnak tiszta, akcentus nélküli angolt beszélni, az amerikai Mark Ruffalo valami számomra teljesen értelmezhetetlen kiejtéssel szerencsétlenkedik franciásan,

Hugh Laurie pedig fullba tolja a britet, ő még csak nem is próbálkozik. Nagyon vicces összhatást kelt, emiatt inkább röhejes lesz az egész, mint drámai .

A szövegkönyv szerintem nagyon pátoszos lett, túlozzák a drámát, a szenvedést, piedesztálra emelik az önfeláldozást, és feltűnően színpadias az egész. Sokkal jobban el tudtam volna képzelni ezt a könyvadaptációt színházban, mint sorozatként. Mindenki túljátssza a szerepét, de nem egyéni döntés alapján, érzhető, hogy ez alkotói koncepció. Ettől nem reális az egész helyzet, illetve rengeteg logikai baki is van a sztoriban, valahogy nem áll össze az egész.

Nem cicóztak a készítők, itt mindenki feláldozható és bizony sokan áldozatul is esnek a második világháború szörnyűségeinek.

A kényszerűségből lett főgonosz szerepében Lars Eidinger próbál egy Christoph Waltz-féle Hans Landát imitálni, de inkább csak ripacskodik a szerepében. Illik a sorozat hangulatához és a színpadias megvalósításhoz egy ennyire túlzásba vitt gonosz, de Mr. Eidinger kezét megkötötte a nem túl jó forgatókönyv, így nem tudhatjuk meg, van-e annyira tehetséges színész, mint Christoph Waltz.

A minőségre nincs okunk panaszkodni. A Steven Knight-Shawn Levy páros kitett magáért. Steven Knightot sok sorozatrajongó ismerheti, elég a Birmingham bandájára gondolni, míg Shawn Levyt Ryan Reynolds tette fel a térképre, az utóbbi időben a sztár minden projektjét szinte Levy rendezi (Az Adam-projekt, Free Guy, Deadpool 2-3).

Mindketten producerként vannak jelen, Knight vette magára a sorozat kreatív vezetését és a forgatókönyv adaptálását, míg Levy rendezte az összes részt.

A képi világ nagyon korhű, a ruhák, a környezet, a díszletek mind-mind tökéletesek. A zene is csak dob a drámai hangulaton, nem mondhatnám vidám történetnek A láthatatlan fényt, és mégis kicsit giccses, gejl érzés nézni a szörnyűségeit. Annyira drámai akar lenni, hogy már inkább önmaga paródiája lesz. Amikor a francia ellenállás vezetői úgy viselkednek Wernerrel, mint a megvadult kutyák, kicsit még fel is nevettem az abszurd helyzeten, pedig a készítők bizonyára nem ezt akarták. Nem hinném, hogy egy olyan német katonával így viselkednének, aki fontos információkkal rendelkezik a lázadók számára.

Látom magam előtt, hogy valakinek tetszik A láthatatlan fény, én sem bánom, hogy végignéztem a négy részes minisorozatot. De nem tudok elmenni a hibái mellett.

A színészek jók, a történet kicsit kusza és giccses, a megvalósítás viszont elsőrangú.

Akinek van négy szabad órája és nem bánja, ha kicsit megríkatják, azok próbálkozhatnak A láthatatlan fénnyel. Aki háborús drámára vágyik, azoknak pont most került fel minden idők egyik legjobb sorozata a Netflixre, Az elit alakulat. Ők inkább azzal próbálkozzanak. A láthatatlan fény mind a négy része megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk