A beszélő gyomortól az ámokfutásig – rejtélyes betegségek, amelyek csak egy helyen bukkantak fel
Rejtélyüket csak fokozza, hogy gyakran nincs ezeknek a betegségeknek kézzel fogható oka, magyarázata, és pontos gyógymódjukat sem ismerik. Maguk az érintettek is sokszor ártó szellemeknek, átoknak tulajdonítják őket.
Ezekből emelt ki néhányat összeállításában a Listverse .
Az „Uppgivenhetssyndrom” kizárólag a volt szovjet vagy jugoszláv köztársaságokból származó, Svédországban élő gyerekeket érint. Ha megtudják, hogy családjukat haza akarják toloncolni, a gyerekek szinte kómába esnek, nem hajlandók mozogni, beszélni, enni. Képesek addig így ágyban maradni, amíg bele nem halnak.
A Listverse két koszovói kislány példáját említi, akik csaknem két évig voltak ebben az állapotban, és csak azután tértek magukhoz, hogy engedélyezték további svédországi tartózkodásukat. Felépülésük hónapokat vett igénybe.
Az amafufunyana csak a dél-afrikai zuluknál és xhosáknál jelentkezik, ami abból áll, hogy az ember gyomra beszél egy senki által nem értett nyelven, fenyegeti, utasítja őt. Előfordult, hogy egy nőnek a gyomra mondta meg, hogy soha nem lesz gyereke. Egy lánynak pedig azt parancsolta, hogy ugorjon egy mozgó autó elé. Akik ebben szenvednek, azoknak lázálmaik, alvászavaraik vannak, agresszívvé válnak, öngyilkos hajlamaik lesznek. Néha más hangon kezdenek beszélni. E törzsek gyógyítói szerint e betegeket megátkozták. Ilyenkor az átokért felelős személy állítólag hangyákat gyűjt egy halott sírjáról és ezekkel eteti áldozatát. Ettől kezdve hallja beszélni a gyomrát.
Az „ámokfutás” közkeletű kifejezés száguldozó autósokra, több embert lemészárló gyilkosokra, vagy egyszerűen őrült viselkedésre, de betegségként tartják számon Malájziában, Puerto Ricón és a Fülöp-szigeteken is.
Az ámokfutók cselekedetei erőszakosak, kiszámíthatatlanok. A nyugati orvostudomány mentális zavarnak tekinti. Sokszor az egyetlen megoldás megölni az ámokfutót, ami persze veszélyes, mert a beteg is megölheti a rátámadót. A másik megoldás: hagyni, amíg lecsillapodik. Ha nem követ el öngyilkosságot, rendbe jöhet. Gyakran előfordul viszont, hogy amnézia lesz rajta úrrá és nem emlékszik semmire.
A hikikomori japán fiatalokra jellemző, akik bezárkóznak otthonukba, elszigetelik magukat mindenkitől hónapokra és nem csinálnak semmit. A súlyosabb eseteknél felléphet állandó takarítási mánia, vagy pedig elborítják őket a tárgyak, mások vagdossák magukat. Az áldozatok többsége legfeljebb 25 éves, és 80 %-uk férfi. A szociológusok szerint a hikikomorit a japán munkaerőpiacra gyakorolt nyugati hatás okozza. Ideális esetben a japán diákok diplomaszerzés után azonnal munkába állnak és első munkahelyükön dolgoznak életük végéig. Vannak, azonban, akik megtörik ezt a folyamatot további tanulással és nehéz visszakerülni ugyanarra a munkahelyre.
Egy, a tokiói kormány által szponzorált tanulmány szerint 2010-ben 236 000-en szenvedtek hikikomoriban az országban.
A hva-bjong a koreaiknál jelentkezik elsősorban. „Tűzbetegséget” jelent, és azoknak a forró érzelmeire utal, akik megpróbálják elfojtani haragjukat. A betegek főleg mellkasukban éreznek égető érzést, szédülnek, gyengeség vesz rajtuk erőt, idegesek és depressziósok lesznek, homályosan látnak. A hva-bjong főleg szegény, 40 és 50 közötti koreaiakat sújt. A nőknél gyakran a gyermektelenség, vagy a megcsalatás váltja ki.
Kínai betegségnek tekintik a senkujt, amely a férfienergia, a jang elveszítését, vagy az attól való félelmet jelenti. Vesebetegséggel is járhat. A kínai hagyományos orvoslás szerint a vese felelős azért, hogy a vért spermává alakítsa át. A kínai férfiak e félelme hideg-, illetve szélfóbiában nyilvánul meg.
