69 éves és nem használt pénzt az elmúlt 15 évben: soha nem volt boldogabb
22 évvel ezelőtt Heidemarie Schwermer otthagyta a válságos házasságát és Dortmundba költözött két gyermekével. A középkorú gimnáziumi tanárnak hamar feltűnt, milyen sok hajléktalan él a városban.
Annyira sokkolta a látvány, hogy valamit tenni akart az utcán élőkért. A nő hitt abban, hogy az embereknek igazából nincs szüksége pénzre ahhoz, hogy visszatérjenek a társadalomba, csak esélyre van szükségük, hogy felálljanak és hasznosnak érezzék magukat. Ezzel a tudattal indította el a „Gib und Nimm” vagyis Adni és kapni néven működő csereboltját.
Ez egy egy olyan bolt, ahol az emberek pénz nélkül kereskednek egymással:
régi ruhákat konyhai eszközökre lehet váltani, autószerelést pedig akár vízvezeték-szerelésre lehet cserélni. Először nem sok dortmundi hajléktalannak tetszett az ötlet, mert – ahogy ezt neki többen el is mondták – „egy iskolázott középosztálybeli nő nem értheti milyen is az ő helyzetük.”
Ehelyett a boltját a munkanélküliek és nyugdíjasok vették igénybe, hogy a szaktudásukat és régi holmijaikat másra cseréljék. A különleges bolt lassan Dortmund egyik nevezetességévé vált. És még a tulajdonost is elgondolkodtatta saját életstílusával kapcsolatban.
Schwermer rájött, hogy nagyon sok olyan dolga van, amire valójában nincsen szüksége. Emiatt először azt találta ki, hogy csak akkor vehet valamit, ha a meglévő dolgai közül cserébe valamit továbbad. Nem sokkal később viszont arra is rájött, hogy a munkája sem teszi őt boldoggá. Észrevette, hogy a boldogtalanságának és fájós hátának, állandó betegségeinek mind köze van egymáshoz, ezért munkát váltott.
Schwermer tányérokat mosott 10 márkás órabérrel, és bár sokan nem értették, hogy a diplomás nő miért teszi ezt, sokkal jobban kezdte magát érezni. A bátor nő nem érezte úgy, hogy kevesebbet érne valaki azért, mert egy konyhában dolgozik vagy mert nem egyetemet végzett oktató.
1995-re a boltja annyira megváltoztatta az életét, hogy tulajdonképpen semmire nem költött már: mindenhez amire szüksége volt, hozzájutott valahogy.
Egy évvel később döntötte el, hogy pénz nélkül fog élni.
Ekkorra gyermekei már elköltöztek tőle, így eladta dortmundi otthonát és nomád életmódra váltott. 12 hónapig szeretett volna pénz nélkül, mindent cserekereskedelemmel megszerezni. Végül annyira megszerette ezt az életformát, hogy már 15 éve így él. A Gib und Nimm elvei szerint a boltja vásárlóinak háztartásaiban végez különböző feladatokat lakhatásért cserébe és imádja életének minden percét.
A 69 éves, sugárzó asszony két könyvet is írt a pénz nélküli életéről, de nem fogadja el a könyvei után kapott bevételeket sem. Heidemarie megkérte kiadóját, hogy bevételeit adományozzák el, így rengeteg embert tehet boldoggá.
Heidemarie azt vallja, hogy sokkal egészségesebb és boldogabb most, mint korábban valaha. Minden tulajdona belefér egy bőröndbe és egy hátizsákba. 200 eurója van vészhelyzetek esetére és ha ennél több pénz kerülne hozzá, akkor továbbadja az összeget. Heidemarie-nek még társadalombiztosítása sincs, mert nem szeretné, hogy bárki azt gondolja, hogy meglopja az államot. Ha mégis megbetegedne, akkor pedig hiszi, hogy a teste magától meggyógyul.
Képek: YouTube
Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!
