KULT
A Rovatból

Végre egy reality, ami nem arról szól, hogy minden gazdag egy gyökér – ettől függetlenül a Házasság első látásra elég unalmas

A TV2 társkereső műsora hiába dobálózik olyan szavakkal, mint "kísérlet" és "tudomány", attól még csak egy sima társkereső műsor marad.

Link másolása

Tudjuk, hogy nincs új a nap alatt, és a hazai tévé csatornák már meg sem próbálják cáfolni ezt a tételt. A kereskedelmi csatornák sorra mutatnak be olyan külföldi liscenszműsorokat, amelyeket valamely konkurens egyszer már feldolgozott. Így került a Viasatot megjárt Real Housewives a TV2-re, a TV2 Voice-ja az RTL-re, a TV2 pedig most épp a dán Gift ved første blik (pontos kiejtés a szerkesztőségben) formátummal tesz egy próbát, amely Married at First Sight néven hódította meg aztán az angolszász világot, és 2017-ben az RTL klub képernyőjén már láthattuk.

Ne áltassuk magunkat: a Házasság első látásra ugyanolyan társkereső realityműsor, mint a többi, csak picit eltartott ujjal. Végy 12 szinglit, csinálj belőlük párokat. Adj hozzá három pszichológust, és hívd az egészet „kísérletnek”.

Ami jól hangzik, de ettől a műsor nem válik lényegesen színvonalasabbá, legfeljebb „krípibbé”, ahogy gyermekem mondaná.

Az elv a következő: a jelentkezők közül Gaál Viktor pszichológus – szakterülete az érzelmi intelligencia kutatása, őt már az RTL-en is láthattuk –, Tóth Melinda pszichológus – kötődés, elköteleződéssel kapcsolatos problémák kezelése – valamint Sarkadi Bálint klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, szexuális tanácsadó tudományos módszerekkel kiválasztott 6 férfit és 6 nőt, akiket aztán összepárosítottak aszerint, hogy szerintük kik lehetnének boldogok együtt.

Ez a rész amúgy tök olyan, mint az X-Faktorban, amikor a mentorok azt próbálják kitalálni, ki jusson be az élőadásba. Végeredményben a házassághoz is kell egyfajta tehetség.

A jelentkezők azt vállalták, hogy a leendő párjukat az oltár előtt pillantják meg először. Amennyiben ott igent mondanak, akkor törvényes házastársakká lesznek. Van lagzi, nászéjszaka és nászút, onnan visszatérve pedig együtt élnek házastársként, majd hat (az amcsiknál 8) hét után dönteniük kell, hogy elválnak vagy sem.

Hogy mennyi az esélye egy ilyen frigynek? Ha hihetünk a Wikipediának, az amerikai változat 16 évadában szereplő 64 párból 37 maradt együtt a „döntés napja” után, de azóta ennek a kétharmada is elvált vagy válófélben van. Így tehát 17% körül mozog a sikerességi ráta.

Még mindig jobb, mint a Nagy ő-ben.

Az első részben két párost követhettünk végig. A szereplőkben közös, hogy mind csalódtak már a szerelemben, ez a műsor egy kétségbeesett próbálkozás számukra megtalálni az igazit.

Az első hölgy Góbi Hilda, aki a nevének hála ideális alany volt a műsor előzetes megsajtóztatására, tekintve, hogy neve kísértetiesen hasonlít a 20. század másodikfelének egyik legjobb magyar színművészére. Gondolom már mindenki találkozott a sztorival, miszerint egyszer a rendőrök bevitték a hölgyet, mert nem volt nála igazolvány, és nem hitték el neki, hogy tényleg így hívják.

A szakértői team a 47 éves küzdősport oktatót, Lacit szemelte ki Hilda leendő férjének, aki a pszichológusnak a személyes interjú során bizonygatta, hogy neki a belső értékek fontosabbak. Ennek ellenére később többször is kifejezi reményét, hogy a leendő ara szép lesz.

A másik páros hölgytagja Gyöngyi, aki „szempilla stylist” (nem röhög), túl van egy rossz házasságon, és nyíltan vállalja, hogy feküdt már kés alá. Ezzel kapcsolatban pedig elhangzik egy kereskedelmi csatornáktól – és pláne realityt showműsoroktól – szokatlanul jó és fontos gondolat:

szerinte a plasztikázással nincs baj, csak az a fontos, hogy az ember saját maga miatt csinálja, ne mások kedvéért.

Gyöngyit máris kedvelem. Az ő jövendőbelije Csabi, aki az USA-ban nőtt fel, és saját elmondása szerint egy meglehetősen durva kapcsolat van mögötte, ahol a hölgy valósággal bezárva tartotta.

Alapjában véve ellenzek mindenféle olyan törekvést, ami a legfontosabb emberi érzésekből és kapcsolatokból csinál árucikket, pláne „kísérletet”. Ne feledjük, itt – jobb esetben – nem színészek játszanak egy betűről betűre megírt történetet, hanem hús-vér emberek viszik vásárra a bőrüket.

De ha ezen túllépek, és elfogadom, hogy felnőtt embereket látok, akik hoztak egy döntést az életükkel kapcsolatban, be kell vallanom, érdekel, hogy mi sül ki ebből.

Ezzel együtt a műsor kétharmada számomra tömény unalom volt. Először is megnézhettük, ahogy a hölgyek-urak bevallották családtagjaiknak, barátaiknak, mire vállalkoztak. Akik tőlük telhetően eljátszották, hogy akkor hallanak először a dologról, de ha így van, engem érdekelt volna, mit mondott például Gyöngyi a három barátnőjének, miért érkezett tévéstábbal a csajos pletyidélutánra.

Láthatjuk a ruhapróbákat, esélylatolgatásokat, lesz-e például csók az oltárnál – amire Gyöngyi keresetlen őszinteséggel közölte, hogy ha jó a pasi, ő lesmárolja (és tényleg). Olyan igazán izgalmas részletek viszont nem kerülnek szóba, hogy például mi lesz a vagyoni helyzet ebben a vakházasságban. Ha valakit megismersz, megszeretsz, és kellő együtt töltött idő után házasságot kötsz vele, valamivel könnyebben vállalsz vagyonközöséget vele – de még így is érhetnek kellemetlen meglepetések. Nem véletlenül egyre népszerűbb nálunk is a házassági szerződés.

Morális szempontból érdekes kérdés a nászéjszaka is. Mert ugye a társadalom nagy részében a mai napig van egy markáns vélemény azokról az emberekről, akik rögtön ágyba bújnak valakivel, akivel aznap találkoztak, főleg ha az érintett személy nő.

Na de mi van, ha a partner a törvényes házastársad?

Persze, hogy ténylegesen mi fog történni a nászéjszakán, az az első részből nem derül ki, mert hát kell valami, amiért másnap is leül a tévé elé a nép. Bőven lehet, hogy nem történik semmi.

Az indító epizód leginkább pozitív pillanata számomra Gyöngyi és Csaba esküvője volt. Részben azért, mert a szentendrei Skanzenben került rá sor – ahol nem is olyan rég, még Klem Viktor kergette a kísérteteket –, de főleg, mert tényleg két aranyos fiatalt láttam, akik nagyon szerethetőek együtt.

Igen, lebuktam, így az 50-hez közeledve kezdek szentimentális lenni, de tényleg jó volt látni az izgalmukat, aztán az örömüket, amikor elsőre megpillantva egymást nyilvánvaló volt, hogy elégedettek a szakemberek választásával, és azonnal elindult valami köztük. Amiből persze még bőven lehet később válás, de hát ez még a világ legromantikusabban kezdődő, égben köttetett kapcsolataira is igaz.

Az adás jó érzékkel ott ér véget, amikor Hildának is ki kéne mondania a tévénézőt boldogító igent, de hosszasan hezitál. Többek között azért, mert rájött, hogy Laci kecskeméti – irgalom atyja, ne hagyj el! –, Hildát pedig idegesíti a vidéki élet (amivel meg is sértette a potenciális nézők 90%-át.)

Aztán a végefőcím alatt futó előzetesben láthatjuk, amint Hilda bevallja, hogy nem tetszik neki, amit lát, ami azt sugallja, hogy nemet mond (de épp ebből sejthetjük, hogy azért csak kipréseli az igent, különben az egészben nem lenne semmi érdekes).

Nos hát, vonjunk mérleget. Az kijelenthető, hogy ennek a műsornak nem én vagyok a célközönsége, mert nem hoznak lázba az esküvői készülődés számomra uncsi részleteit (hacsak nem Jennifer Anniston vagy Courtney Cox készülődik). Persze nem kizárt, hogy a folytatás érdekesebb lesz, amikor azt követjük majd nyomon, hogy boldogulnak egymással a hétköznapokban az ifjú párok.

Pozitívum, hogy végre nem egy gazdag bunkókat felvonultató trash realityt látunk, nem az a fő üzenete, hogy minden milliomos köcsög, hanem normális, kulturált embereket, akiknek a drámája amúgy nagyon is valódi.

Én szerencsés vagyok, soha életemben nem voltam magányos, elég hamar megtaláltam az igazit, de el tudom képzelni milyen lélekőrlő lehet, ha valaki folyamatosan csalódik. Minden kritika ellenére azt őszintén remélem, hogy lesz legalább egy-két pár, akinek szerencséje lesz.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: