News here

KULT

Szerelem, intrika, háború, antifasizmus: 80 éves a Casablanca

Magyar dicsőség is minden idők egyik legnépszerűbb filmje.

Link másolása

"Nem kockáztatom a nyakamat senkiért." „Eljössz ma este? Ilyen hosszú távra nem tervezek”. "Én csak egy szegény, korrupt hivatalnok vagyok". "Ha ő kibírta, én sem halok bele." „Vat vacs? Szix vacs. Szacs macs?” "Párizs örökre a miénk marad". "Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete". Filmbarátoknak ezek húszforintos kérdések: a fenti beszédfoszlányok a Casablancában, Kertész Mihály remekművében hangzanak el, amelyet 80 éve, 1942. november 26-án mutattak be a New York-i Hollywood Színházban.

A film története 1939-ben, nem sokkal a II. világháború kitörése után kezdődött, amikor Murray Burnett és Joan Allison amerikai színpadi szerzők írtak egy Marokkóban játszódó romantikus darabot Mindenki Rickhez jár címmel. A darabot sosem mutatták be, ellenben Julius és Philip G. Epstein, valamint Howard Koch forgatókönyvírók megbízást kaptak az akkor már kalandos és romantikus alkotásairól elhíresült magyar rendezőtől a film megírására.

Kertész már az 1920-as évek közepétől dolgozott Amerikában és olyan filmek álltak mögötte, mint a Blood kapitány, A könnyűlovasság támadása, a Robin Hood, a Szerelem és vérpad, vagy a Santa Fe ösvény. Bár rémséges zsarnok hírében állt, amit még híresen rossz angolságával is tetézett, óriási sikereivel nehéz természetét is sikerült feledtetnie.

Közben a nácik megszállták Európa nagy részét, megvetették a lábukat Észak-Afrikában is, így az eredeti szerelmes sztoriból antifasiszta történet kerekedett, ellenállókkal, menekültekkel, kollaboránsokkal, ügyeskedőkkel, és ennek szolgálatába állították Rick, a homályos múltú amerikai mulatótulajdonos és a nem kevésbé rejtélyes Ilsa románcát. A Warner volt egyébként az első nagy amerikai stúdió, amely megtiltotta produkcióinak forgalmazását a nácik által megszállt területeken.

Mint oly sokszor a nagy amerikai filmklasszikusok esetében, a legnehezebb a főszereplők kiválasztása volt. Ma már elég furcsa elképzelni, hogy a lehetséges szereplők között ott volt a későbbi elnök, Ronald Reagan, Ilsa szerepére pedig csábították Heidi Lamarrt, a botrányos Extázis című cseh film hősnőjét, a későbbi neves feltalálót és az új francia csillagot, Michéle Morgant. Fontolgatták azt is, hogy a bárénekesnő szerepére magát Ella Fitzgeraldot szerződtetik.

A Warner és Kertész azonban végül tökéletesen választott: az addig jobbára csak bűnözőket (A megkövült erdő, San Quentin, Mocskos képű angyalok), vagy nyers modorú zsarut (A máltai sólyom) alakító, alacsony, sebhelyes szájú, motyogó Humphrey Bogart valósággal összenőtt a látszólag cinikus, túlélésre játszó, valójában bátor, nemes lelkű és szentimentális Rick alakjával.

Visszafogott gesztusai, kalapja, Burberry ballonkabátja, szinte állandó dohányzása ugyanúgy fogalommá váltak, mint a filmben elhangzott szállóigék (bár az a bizonyos "Játszd újra, Sam" ebben a formában nem hangzik el, ennek szállóigévé válásában Woody Allen a bűnös).

A nyúlánk, szép arcú fiatal svéd sztár, Ingrid Bergman már bizonyított hasonlóan romantikus szerepben az Intermezzóban, Leslie Howard partnereként. A sajátos humorú, "gyakorlatias" francia rendőrfőnököt, Renault kapitányt játszó Claude Rains híres intrikus volt, és ő alakította először a filmvásznon H. G. Wells Láthatatlan emberét. Az ellenálló vezér Victor Laszlo bőrébe a több hősi szerepben ismertté vált osztrák származású, trieszti születésű Paul Henried bújt, míg ravasz és kegyetlen ellenfele, Strasser őrnagy a német film egyik legnagyobb színésze, Conrad Veidt lett, aki olyan klasszikusokban játszott, mint a Dr. Caligari, A prágai diák, vagy A bagdadi tolvaj. Veidt a nácizmus elől menekült el Németországból, kitartva magyar zsidó felesége, Práger Ilona mellett, Amerikában azonban többször kellett neki a filmvásznon a gyűlölt egyenruhába bújnia. Bár Strassert is hitelesen alakította, Veidt a Casablanca után éppen ezért fel is akarta mondani hollywoodi szerződését, 1943 áprilisában azonban, miközben háziorvosával golfozott, szívrohamot kapott és meghalt. Henreid a háború kitörésekor Angliában dolgozott színházban, de mint „ellenséges állampolgárt” a kitoloncolás fenyegette, és ettől éppen Conrad Veidt mentette meg, aki szólt néhány jó szót Henreid érdekében az illetékes hatóságoknál.

Halhatatlanná vált a film által Dooley Wilson, mint Sam, az As Time Goes By című Henry Hupfeld-dallal. A fekete énekes-színész azonban igazából dobos volt, a zongorázást csak imitálta. Két magyar színészt is üdvözölhetünk a filmben: a biankó útlevelekkel üzletelő Ugarteként Peter Lorrét, azaz Löwenstein Lászlót, Fritz Lang M. - egy város keres egy gyilkost egykori címszereplőjét, az amerikai gengszterfilmek egyik állandó „rosszfiúját”, a joviális Carl pincér figurájában pedig Szőke Szakáll tűnik fel, aki neves kabarészerző is volt, neki köszönhetjük a Salamon Béla által híressé tett Vonósnégyes című jelenetet. Kertész kisebb szerepeket juttatott más, Európából menekült színészeknek is, köztük a krupiét játszó Marcel Daliónak, aki Jean Renoir Nagy ábrándjában Jean Gabin partnere volt.

Különös, hogy a magyar nevű híres ellenálló csehnek vallja magát. Erre is van magyarázat: Victor Laszlót egy valódi antifasiszta hősről Jan Smoudekről mintázták, aki Csehszlovákia náci megszállása után vezető szerepet töltött be az ellenállásban, elfogták, de sikerült megszöknie és végül valóban Casablancába érkezett.

Innen jutott el Kanadába, majd Angliába, ahol jelentkezett a Királyi Légierőnél. Smoudek a marokkói városban a francia Charles Legrand álnevet használta, a Victor Laszlót Epsteinék és Kertész találták ki.

Mitől élvezetes és megható film ma is a Casablanca? Nemcsak a remek színészi játék, a nézőkbe ivódott párbeszédek miatt. (Sok-sok évvel ezelőtt volt egy hírügynökségi kollégám, aki kívülről tudta angolul az egész filmet és amikor egy késő esti műszakban egy filmcsatornán a Casablanca ment, a filmmel együtt mondta végig az egész szerepet. A sors fura játéka, hogy utoljára éppen az igazi casablancai repülőtéren futottunk össze...)

Az emberek többsége ma is gyűlöli a háborút, az elnyomást. Bár a történet végén, ahogyan azt Hollywoodban illik, a jók megmenekülnek, a rosszat utoléri a végzet, mégsincs teljes happy end, mert Ilsát inkább a kötelesség köti Victor Laszlóhoz, mint a szerelem, és bár Rick úgy sétál el a ködben a Vichy-vizes üveget undorral eldobó Renault-val, hogy fogadásukról beszélgetnek, tudjuk: a szíve mélyén nagyon fáj neki, hogy örökre elmúltak a párizsi szép napok.

A Curtiz című filmből is tudjuk, hogy a forgatás idegölő légkörben folyt, Kertész szinte mindenkivel összeveszett, ráadásul a főszereplők az utolsó pillanatban tudták meg, hogy mi lesz a befejezés, sőt Bogart és Bergman, bár nagyon érezték egymás személyiségét és játékát, a forgatókönyv és a párbeszéd egyes részleteit hiteltelennek érezték, és már azon gondolkodtak, hogy kiszállnak a filmből.

Mindez azonban nem érződik a fordulatos, drámai csúcspontokkal teli alkotásban (Ilsa megjelenése, a Marseillaise, Rick búcsúmonológja és Strasser lelövése), amelyet az ember sokadszor is úgy néz meg, hogy azt várja: mégsem úgy történnek a dolgok, mint ahogyan azt előzőleg látta. És ritkán említik meg a nagyszerű operatőrt, Arthur Edesont, akinek közelképei, fény-árnyék kontrasztjai is erősítik a film hatását.

A Casablanca országos amerikai bemutatóját 1943 januárjára időzítették, amikor Franklin D. Roosevelt elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök a marokkói városban erősítették meg a náciellenes koalíciót. 1944-ben megkapta a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb forgatókönyv Oscar-díját. Bogart, bár amikor megérkezett az Oscar-gála helyszínére, a rajongók kis híján szétszedték, csak a jelölésig jutott, az aranyszobrot egy másik antifasiszta film, Herman Schumlin Őrség a Rajnán című alkotásának főszereplője, a magyar Lukács Pál (Paul Lukas) vitte el. Érdekes egybeesés, hogy a Casablanca Marsellaise-jelenetében a náci tisztek éppen az Őrség a Rajnán című indulójukat éneklik, amelyet aztán a francia himnusszal beléjük fojtanak...

Kertész filmje azóta állandó szereplője a moziknak, a különböző tévés filmcsatornáknak, és minden létező örök-ranglistán a legjobb filmek élmezőnyébe sorolják. Népszerűségére jellemző, hogy a Marx-fivérek már 1946-ban elkészítették paródiáját Egy éjszaka Casablancában címmel. Azóta számos filmes tisztelgett előtte komolyabban is, Jean-Luc Godard-tól Woody Allenig, aki az előnytelen külsejű, a nőket mégis látszólag könnyedén meghódító „Bogey”-t választja példaképül immár szintén klasszikussá vált filmjében és színdarabjában, amely lassan négy évtizede szerepel a Vígszínház repertoárján.

A magyar vonatkozások mellett nem szabad elfeledkezni a Casablanca első magyar szinkronváltozatáról.

Humphrey Bogartot Kálmán György szólaltatta meg, a figura intellektuális és melankolikus oldalát kidomborítva, Ingrid Bergmant a finom érzékiségű Várady Hédi, Claude Rains rendőrkapitányát pedig Agárdi Gábor fanyar, öniróniától sem mentes hangján ismertük meg – ők még hasonlítottak is egymásra – Paul Henriednek Avar István, Conrad Veidt-nek Somogyvári Rudolf volt a magyar hangja, Dooley Wilsonnak pedig nem más, mint az egyébként dörgő orgánumáról elhíresült Bessenyei Ferenc!

Ahogyan Hollywoodban mindeddig sikerült megakadályozni a film kiszínezésére vagy folytatására irányuló törekvéseket, reméljük, a magyar televízióban sem akarja senki „áthangolni” néhai nagy színészeink halhatatlan alakítását. Még akkor sem, ha a Nagy Vilma által 1966-ban írt magyar szövegkönyv helyenként finoman szólva is az eredetinek „szabad fordítása.” A közmondásossá vált „Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete”, amit még Emir Kusturica is idéz a Macskajajban, a magyar változatban így hangzik: „Louis, maga épp olyan szentimentális, mint én". Lehet, hogy a korabeli magyar filmcenzoroknak nem tetszett, hogy az antifasiszta összefogást itt két nem éppen feddhetetlen jellemű, ideológiai szempontból is kifogásolható „nyugati” férfi jelképezi?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
Élőhalottakkal táncolt, mielőtt maga is zombivá vált – 40 éve jelent meg Michael Jackson Thriller című albuma
A popzene egyik legnagyobb egyénisége az imázs és a videóklipek áldozata lett.

Link másolása

„Jól nézzék meg ezt a taknyost. Ő lesz a legnagyobb felfedezés a szeletelt kenyér óta” – állítólag az amerikai szórakoztatóipar legendás alakja, Sammy Davis Jr. mondta ezt egy tízéves kisfiúról, aki az 1960-as évek végén testvéreivel együtt bűvölte el a soul-zene könnyedebb irányzata, a „Motown Sound” híveit. A Jackson 5 volt az az énekegyüttes, és valóban lenyűgöző volt, amilyen profi módon énekelt és mozgott a színpadon az az aranyos arcú fekete kölyök. Sajnos ma már tudjuk, hogy Michael Jackson milyen árat fizetett kicsi korától kezdve a sikerért, de azt már ekkor látni lehetett, hogy őstehetség.

Bár még közel egy évtizedig örvendeztették meg a közönséget együtt a Jackson-fivérek, Michael-nek már 1972-ben, alig 14 éves korában megjelent az első szólólemeze. A család, élén a kegyetlen hírű apával, Joe-val mindig is óriási befolyást gyakorolt legtehetségesebb tagjára, művészi szempontból azonban Michael egyre inkább kinőtte őket. Nem szűkölködött mentorokban sem: sokat tanult Stevie Wondertől, aki mellesleg harmadunokatestvére volt, védőszárnyai alá vette őt Diana Ross – talán túlságosan is, ha lehet hinni az 1987-ben megjelent Dirty Diana című dalnak – a színpadi mozgásban James Brown volt a mintaképe és nem utolsósorban felkarolta őt a fekete muzsika legkiválóbb zeneszerző-producere, Quincy Jones, akinek legkiválóbb munkáit köszönhette.

Fordulópontot jelentett Michael karrierjében 1977, amikor Sydney Lumet az Óz, a csodák csodája történetét kizárólag fekete művészekkel vitte filmre. Diana Ross Dorothy-ja és Richard Pryor Óza mellett Jacko kapta a Madárijesztő hálás szerepét. Bár a film nem hozta meg a várt sikert, de megalapozta Michael vizuális imázsát.

A New York-i forgatás idején az énekes gyakran eljárt a kor népszerű éjszakai klubjába, a Studio 54-be, amelyet a hip-hop bölcsőjének tekintettek, és ez a műfaj mély hatást gyakorolt Jacksonra, aki innentől kezdve a könnyed popos hangtól összetettebb hangzásokra, a rock, a diszkó, a funky, a soul elemeit vegyítő zenére koncentrált. Már ezt tükrözte az 1979-ben megjelent albuma, az Off The Wall, amelyet sokan élete legjobb lemezének tartanak. Egy évvel korábban pedig történt egy esemény, amelynek akkor még senki sem láthatta tragikus következményeit: táncpróba közben elesett, és úgy törte el az orrát, hogy plasztikai műtétre szorult. Emiatt élete végéig légzési problémái voltak, és külsejének e kisebb megváltozása felszínre hozta egyre súlyosabb személyiségzavarát. Már a 1982-as Thriller borítóján megjelent fotója is markáns különbséget mutat a három évvel korábbi Jackóval. A ma 40 éve megjelent album mérföldkövet jelentett mind az énekes sikersztorijában, mind pedig a videóklip történetében.

A Thriller minden idők legsikeresebb pop-rock nagylemeze lett 70 millió eladott példánnyal, nem kevesebb mint 8 Grammy-díjat kapott, köztük az év lemezének kitüntetését, 2008-ban pedig bekerült az amerikai kongresszusi könyvtár nemzeti hangtárába a „kulturális, történelmi és esztétikai szempontból jelentős felvételek” közé. Ebben minden bizonnyal fontos szerepe volt annak a 14 perces filmnek, amelyet a címadó dalhoz készítettek.

A popzenében a promóciós filmnek akkor már több mint két évtizedes múltja volt, ezeket a 60-as évektől különböző tv-műsorokhoz készítették, de végsősoron ugyanezt a célt szolgálták Elvis Presley, a Beatles, Cliff Richard, Gianni Morandi mozifilmjei vagy a Monkees tv-sorozata. A nagy robbanás az 1981-ben elindult Music Televisionnal következett be, mivel ez a csatorna kifejezetten a klipekre alapozta műsorát, beindítva a zenevilág és környéke vizuális fantáziáját. Michael Jacksonnak is készültek már 1979-től klipjei, az első a Don’t Stop Til You Get Enough című slágeréhez, a nagy áttörést azonban John Landissel való találkozása jelentette.

Az amerikai rendező akkor már túl volt rövid idő alatt kultikussá vált filmjén, a Blues Brothers-en, amelyben a két főhős, Dan Aykroyd és John Belushi mellett a blues és a soul olyan nagyjai szerepeltek, mint Aretha Franklin, James Brown, Ray Charles, Cab Colloway és John Lee Hooker, dalaik pedig látványos, szellemes körítéssel hangzottak el. Landis ezután készítette el az Amerikai vérfarkas Londonban című horrorvígjátékát, amely nagyon megtetszett Jackónak és a rendezőt közös munkára kérte fel.

Az énekes sejtette, hogy a Thriller klipje sokaknál kiveri a biztosítékot, ezért az elején közzétett feliratban leszögezte: egyáltalán nem hisz az okkult dolgokban. Ettől persze még elállt a nézők lélegzete a többszörös film-álom-valóság játéktól. A bevezetőben Michael szerelmi vallomása, majd farkasemberré változása nemcsak e kedvelt horrortéma legjobb hagyományait követi, hanem van benne a Szépség és a Szörnyeteg motívumából, sőt, átalakulása kezdetén a filmőrültek ráismerhetnek Az operaház fantomja 1925-ös némafilm-változatából a címszereplő Lon Chaney maszkjára is. „Csak egy film” – nyugtatja meg Jacko szerelmesét, aki kimenekül a moziból, és ekkor, 4 és fél perc után kezdődik maga a feszes ritmusú funky-zene. Az idillt azonban újabb borzalmak zavarják: a zombik másznak ki egymás után a temetőből – újabb idézet, ezúttal a műfajteremtő 1968-as filmből, Az élőhalottak éjszakájából – és kerítik be a szerelmespárt.

Naná, hogy Jacko is zombivá válik, mielőtt a többiekkel elkezdi apró, hirtelen, szögletes mozdulataiból álló táncát, amely valóságos védjegyévé vált. További rémséges képsorok után kiderül, hogy csak a lány rossz álma volt az egész – vagy mégsem?

Landis eredetileg Jennifer Beals-t, a Flashdance sztárját szerette volna Michael partnerének, végül egy Jackson-rajongó Playboy-lánnyal, Ola Ray-jel forgatták le a filmet és a rendező szerint igen jól működött közöttük az a bizonyos kémia. A zombitáncos maga Jacko találta ki Michael Peters koreográfussal közösen. Landis közös munkájukról később úgy nyilatkozott, hogy úgy érezte, mintha egy nagyon tehetséges, szorgalmas, de érzelmileg sérült tízéves gyerekkel dolgozna.

Rod Temperton eredetileg hatperces dalát a klip kedvéért némileg át kellett szerkeszteni, és más vérfagyasztó zenebetétekkel, de mindkettőben fontos szerep jutott a híres horrorszínész, Vincent Price hátborzongató versmonológjának.

A filmet egy évvel az album megjelenése után mutatták meg az MTV-n, és ekkor kezdődött indult be a lemez évtizedek óta tartó diadalmenete. Pedig nem a Thriller az egyetlen nagyágyú rajta és Jackonak remek zenésztársai vannak. A rock-os Beat It-ben, amelynek klipje egy bandaháborút jelenít meg, Eddie Van Halen játssza a gitárszólót, a lágyabb húrokat pengető This Girl Is Mine-ban Paul McCartney-vel duettezik (egy év múlva viszonozta Macca szívességét a volt beatle Pipes of Peace albumán, a Say Say Say című közös slágerrel). Nagy siker volt a Billie Jean, amely a sztárlét árnyoldalairól szól és előhírnöke Jackson egyre erősödő paranoiájának. A dalt egy Michaelt zaklató rajongója ihlette, aki azt állította, hogy az énekes az apja ikergyermekeinek. A hölgyről később kiderült, hogy pszichiátriai kezelés alatt áll. A soul-dance stílusú dalhoz készült klipben Jackót egy gengszter külsejű paparazzo üldözi... A Billie Jean élő bemutatóján, amelyet a Motown 25. születésnapján tartottak, mutatta be Jackson azt a hátramenetet imitáló táncot, amely „moonwalk” (holdjárás) néven híresült el. A Human Nature-ben a Toto tagjai, Steve Lukather gitáros és Jeff Porcaro dobos közreműködik. Ez is mutatja, hogy Michael végleg kilépett a „fekete zene” keretei közül, miközben most is ott volt mögötte Quincy Jones és a felvételeken hallható Janet és La Toya Jackson vokálja is.

A Thrillerrel Michael Jackson énekesi pályájának csúcsára ért és klipműfajnak is egyik legnagyobb csillaga lett. Éppen ez utóbbi tette őt fokozatosan zeneileg tönkre.

Egyre bonyolultabb, egyre költségesebb videókat készített dalaihoz, világsztárokat hívott meg statisztálni, zenéjében azonban, sőt, egy idő után már táncában sem tudott megújulni. És közben ő maga is tönkrement. Öt évvel a Thriller után már szétoperált arcú, kifehérített bőrű műember jelent meg a Badhez készült klipeken, filmen és színpadon kívüli megjelenései pedig még ijesztőbbek voltak. A kliphős, aki zombikkal táncolt, maga is zombivá vált...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Sztriptízesként kezdte, hízott, fogyott, sztár lett – 10 dolog, amit nem tudtál Chris Prattről
A galaxis őrzői és a Jurassic World a legnagyobb hollywoodi sztárok közé repítette az egykori pufók hajléktalan sztrippert. Chris Prattnek volt honnan kikecmeregnie.

Link másolása

1. Pénzért vetkőzött

Az elején mindjárt egy sokkoló tény: Chris Pratt egykoron sztriptíztáncosként dolgozott: mielőtt Hollywoodban befutott volna, tinédzserként több táncos fellépése is volt. „Mindig is pucérkodós típus voltam, világéletemben imádtam meztelenkedni. Fiatalon kifejezetten szabadnak éreztem magam, ezért úgy gondoltam, akár fizetést is kaphatnék ezért” - mesélte a színész. A sztriptízen kívül egyébként az igazi hollywoodi klisékhez híven Chris pincérkedett is egy Bubba Gump Shrimp Co. étteremben. Csakhogy nem Hollywoodban, de még csak nem is Kaliforniában, hanem Hawaiin. Ott találkozott egyszer A tűz háborúja, a Kommandó és a Bíborszín sztárjával, Rae Dawn Chonggal, akivel gyorsan megtalálták a közös hangot. Chris elmondása szerint ő segített neki a színészi pályán való elindulásban.

2. Hajléktalan volt

A siker persze nem jött gyorsan. Mielőtt megkapta első színészi munkáját, Chrisre nem éppen a hollywoodi életstílus volt jellemző. Egy konkrét időszakban például sátrakban élt és egy furgonban, aminek az oldalára Scooby Doo és a gazdája, Bozont volt felfestve.

„Elég király kis kecó volt egy hajléktalannak. Csak ittunk és füveztünk, és minimális munkaórákat dolgoztunk. Épp csak annyit, hogy fedezni tudjuk belőle a benzint, az ételt és a horgászfelszerelést”

– mesélte A galaxis őrzői sztárja, akinek akkor fordult jobbra az élete, amikor Rae Dawn Chong beválogatta őt a Cursed Part 3 című 2000-es rövidfilmjébe. Az akkor 21 éves színész 700 dollárt kapott ezért a szerepéért. Ma már 10 milliókat keres egy-egy projektjével…

3. Birkózott, és kaszkadőr akart lenni

Chris a Minnesota-beli Virginiában született 1979. június 21-én, de a Washington állambeli Lake Stevensben nőtt fel. Már tiniként is élénken érdeklődött a birkózás iránt, és volt is tehetsége hozzá, amit jól mutat, hogy ötödik lett a középiskolai állami birkózóbajnokságon. Chris azt mondta, hogy főleg a birkózóprogramban kialakult közösségek miatt szerette ezt a sportot, és ő lehetett a birkózócsapatának kapitánya. Szintén a kedves emlékei közé tartozik, hogy Idahóban birkózótáborokba járt.

Az edzője egyszer megkérdezte tőle, hogy mit szeretne kezdeni az életével, mire Chris azt válaszolta: „Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy híres leszek, és egy rakás pénzt fogok keresni”.

Valószínűleg a birkózásból jött, hogy Christ érdekelte a kaszkadőr szakma is, például sokat gyakorolta gyerekként „a lépcsőn való leesést”.

4. Egy idegen készítette az első portréfotóját

Az idén 43 éves színész elmondása szerint Nyugat-Hollywood "túlnyomórészt meleg negyedében" élt, amikor egy férfi, akivel még sosem találkozott, leszólította az utcán, és megkérdezte, hogy lefényképezheti-e őt. Chris óvatlanul rábólintott az ajánlatra, felment az idegen férfi lakására, ahol lezuhanyozott, mindez pedig elég félelmetesen hangzik, de valahogy mégis happy end lett a sztori vége. A fotó elkészült, és végül is ez a kép hozta meg Chris első nagyobb szerepét az Everwood című sorozatban, amelynek 2002 és 2006 között sugárzott négy évadának mind a 89 epizódjában feltűnt a jószívű Bright Abbottként.

5. Szándékosan hízott meg a Városfejlesztési osztály miatt

Az Everwood után három éven át kisebb sorozatos és játékfilmes próbálkozásai voltak, a következő nagy projekt pedig 2009-ben startolt a számára, ez volt a Városfejlesztési osztály című komédiasorozat, ami 2009 és 2015 között futott. A széria társalkotói szerint az, hogy Chris úgy döntött, meghízik Andy szerepére, sokat hozzátett a figurához. Pratt ugyanis már a forgatás kezdetén felszedett pár kilót, majd rájött, hogy ez tette a karakterét kiemelkedővé. „Emlékszem, az elején egy kicsit meghíztam, akkor még nem szándékosan, és amikor megnéztem ezeket az epizódokat, azt gondoltam: »Ó, Istenem, Chris, te tényleg elengedted magad.« Majd arra a következtetésre jutottam, hogy »ez az egyik legviccesebb dolog, amit valaha csináltál!«”. Ezután megegyezett az alkotókkal, hogy felszed a szerep kedvéért 30-40 kilót. „És így is tettem. Az egész egy fura kihívássá vált. Mindenki azt akarta látni, mennyit tudok enni” – emlékezett vissza Chris.

6. Visszautasította Űrlord szerepét

Bizony, bár mindenki azt gondolná, hogy Chris Pratt két kézzel kapott az őt végül sztárrá nemesítő szerepért, eredetileg nem akarta eljátszani Peter Quill, azaz Űrlord karakterét A galaxis őrzőiben. „Valószínűleg megijedtem először, és azt gondoltam, túl kövér vagyok ahhoz, hogy szuperhőst játsszak. Még a rendező, James Gunn is elutasította eleinte az ötletet. »Az a pufók fickó a Városfejlesztési osztályból? Biztos csak viccelsz« - mondta.” Pratt azonban végül úgy döntött, hogy elmegy a meghallgatásra, amelyen azonnal meggyőzte Gunnt, hogy tökéletes a szerepre. „Hála az égnek! Senki sem játszhatta volna Chrisnél jobban Peter Quillt!” – vallotta be utólag a direktor.

7. Megjósolta, hogy ő lesz a Jurassic World főszereplője

Nem valószínű, hogy sokan hisznek az embernek, ha azt mondogatja, hogy egyszer majd az egyik legnagyobb filmes franchise-ban fog szerepelni. Chris azonban már évekkel korábban megjósolta, hogy ez az álom valóra válik. A színész 2010-ben forgatott a Városfejlesztési osztályhoz egy kulisszák mögötti videót, amelyben úgy tett, mintha Steven Spielberg fenné rá a fogát egy új dínós kaland miatt. „Most kaptam egy sms-t Steven Spielbergtől, annyira idegesítő! Majd később visszahívlak a Jurassic Park 4 kapcsán” – poénkodott a videóban Chris, öt évvel később azonban ez a vicc végül valóra vált. „Szerintem ez csak azt mutatja, hogy ha elolvasod A titok című könyvet, és kimondod mindazt, amit szeretnél, akkor azok mind valóra válnak” – magyarázta szigorúan nem komolyan Pratt.

8. Szerinte tárgyiasítani kell a férfiakat

Chris egy interjúban kifejtette a nemek közötti egyenlőségről vallott nézeteit: szerinte nem a nőket kell kevésbé, hanem a férfiakat kell jobban tárgyiasítani. „Szerintem megdöbbentő, hogy sokáig csak a nőket tárgyiasították, de úgy gondolom, ha valóban az egyenlőség mellett akarunk kiállni, fontos, hogy kiegyenlítsük a dolgokat... a férfiakat is épp ugyanannyira kell tárgyiasítani, mint a nőket. Rengeteg nő csinált karriert ebből, én pedig ezt a magam javára fordítom.

Igazából csak nagy húszsákok vagyunk: húsból, vérből és szervekből állunk, amiket Isten azért adott nekünk, hogy körbe-körbe járkáljunk”

– vallotta be Chris a megosztó nézeteit.

9. Ő lett Hollywood "legrosszabb Chrise"

2020-ban beindult egy őrület a Twitteren, amelyben arról vitáztak milliók, hogy melyik hollywoodi Chrisnek "kell mennie", vagyis melyikük a leghitványabb? Az embereknek pedig választaniuk kellett Chris Hemsworth (Thor), Chris Pine (Kirk kapitány), Chris Evans (Amerika Kapitány) és Chris Pratt között.

Végül Prattet választották meg a "legrosszabbnak", sokak szerint az akkoriban vele kapcsolatban gyártott elméletek miatt: például, hogy Donald Trumppal szimpatizál, vagy hogy támogatott egy LMBTQ-ellenes nézeteiről ismert egyházat.

10. Lopott, de legalább jó ügyért

Elég gyakori, hogy a színészek a filmes díszletekből hazavisznek bizonyos kellékeket szuvenírként, és ez Chris Prattel sem volt másképp. Csakhogy neki nem volt rá engedélye, szóval gyakorlatilag ellopta Űrlord jelmezét A galaxis őrzői forgatásáról. Hogy milyen okból? Nos, azt szerette volna, hogy a karakternek öltözve látogathasson meg beteg gyerekeket különböző kórházakban. „Elloptam a kabátot és a ruhatár egy részét, hogy ha a film kijön, és úgy teljesít, ahogy mindenki reméli, akkor majd lesz lehetőségem meglátogatni beteg gyerekeket. Ha ez egy elég nagy film lesz ahhoz, hogy egy kórházban fekvő srácnak jelentsen valamit, hogy Peter Quill vagy Űrlord meglátogatja őt, akkor ezt fogom tenni. Szerintem ez adna igazi értelmet ennek a filmnek” – nyilatkozta Chris, és ezzel nehéz nem egyetérteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Neki köszönhetjük Brad Pittet, a Gladiátort és a rendezői változatot – Ridley Scott 85 éves
Gladiátor, Szárnyas fejvadász, Alien – csak három film a rendezései közül. Egy élő legenda, aki máig nem állt le.

Link másolása

Ridley Scott Hollywood egyik élő legendás állócsillaga többek között Spielberg, Scorsese, és George Lucas mellett. A karrierje másképp építkezett, mint új hollywoodi kollégáié, de érdemes végignézni a filmográfiáján, és elismerően rácsodálkozni, hogy 85 évesen még mindig milyen színvonalat hoz - és mit tett le az asztalra. Összegyűjtöttünk róla pár érdekességet:

Színészmániás

Scott alázatosan a színészi játék hangsúlyozásának rendel alá számos szegmenst, így híres arról, hogy V-felállásban, két kamerával rögzítse a jeleneteket, hagyja, hogy a színészek folyamatában reagálhassanak egymásra, és nem állítja le állandóan a felvételt "Ennyi" felkiáltással. Az utolsó párbajban gyönyörű példákat láthattunk erre.

Zene, képek fontossága

A Ridley Scott-filmek egyik kiemelkedő erőssége a zene, a másik  a látványvilág. Nem akárkikkel dolgozik együtt mindkét oldalon: gyakran kollaborál Hans Zimmer zeneszerzővel és Dariusz Wolski operatőrrel. Az 1492-ben minden ott van, ami a vizualitásban fontos neki: a gazdag, organikus hátterek, történelmi hűségre való törekvés, mindez drámai vizuális és zenei alátámasztása, felfokozása.

Szeret ragaszkodni színészeihez

Russell Crowe például egy ideig a vesszőparipája volt, ha castingra került a sor. Crowe játszott a Gladiátorban, a Bor, mámor, Provence-ban, az Amerikai gengszterben, a Hazugságok hálójában és a Robin Hoodban. Mostanság a rendezőt Adam Driverhez is nagy szerelem fűzi, A Gucci-házban és Az utolsó párbajban is kiaknázta a színész sokszínűségét.

Ő a rendezői változat szülőatyja

Scott a "rendezői változat" elnevezésű végső filmverzió atyja, Hollywoodban ugyanis a nagy stúdiófilmek utolsó verzióját legtöbbször a stúdióvezetők/producerek hagyják jóvá. Scott volt az egyik első rendező, aki rendezői változatot hozott vissza a mozikba: az 1982-es Szárnyas fejvadász saját változatával hatalmas sikert ért el.

Ez az irány aztán népszerű lett mind a közönség, mind a direktorok körében, a stúdióvezetők szájízéről csak ők nyilatkozhatnak. Azóta Scott számos saját rendezői változatot adott ki DVD-n és BluRayen is, illetve filmjei hosszabb, általa jobbnak tartott verzióit.

Beszédes hátterek

A tájak és hátterek mozgó, élő, beszédesen megrendezett, önmagában is működő vizuális ábrázolása különleges Scottnál, akkor is érdemes rájuk odafigyelni, sőt, ez egyfajta vizuális rendezői kézjegy nála, ha egy karakter közelképét látjuk. A Gladiátor és a Robin Hood is remek példa erre.

Erőszak, gyorsan

A Robin Hoodtól Az utolsó párbajon át a Gladiátorig Scott filmjei nem szűkölködnek az erőszakban, de nem öncélúan ábrázolja azt. Sőt, a kevesebb több elvén alapulva sokszor egészen gyorsan elvágja a grafikus, véres képeket, úgyis tudja, hogy bement az információ, ráadásul a szaggatott, gyors ritmusú vágással a jelenet feszültségét is növeli. Még olykor be is gyorsítja a szerelők mozgását utólag, a vágószobában, ha jól odafigyelünk, észrevehetőek ezek az okos trükközések sok akciójelenetében.

Alkalmazkodó karakterek

Jellemző az is a Ridley-Scott-filmekre, hogy gyakran kibillenti a komfortzónájukból a színészeket. És ez még egy enyhe kifejezés, ha belegondolunk abba, hogy Matt Damon karakterének például a saját széklete segítségével kellett krumplit termesztenie a Marson a Mentőexpedícióban, hogy életben maradjon, mire odaérnek érte. A hősei gyakran a legzordabb körülményekhez is kénytelenek adaptálódni. Különben meghalnának, az adott mozi pedig két órás helyett kisjátékfilm lenne.

Családtagjainak dedikálja a filmjeit

Több Ridley Scott-mozit is egyes családtagok emlékének ajánlotta a rendező: a Szárnyas fejvadászt testvérének, Franknek, A Sólyom végveszélybent édesanyjának, A jogászt és az Exodus: Istenek és királyok című filmeket tragikusan elhunyt testvérének, a szintén rendező Tony Scottnak. Róla a 2016-os Golden Globe-díjátadón is megemlékezett, miután a Mentőexpedíció a legjobb musical vagy vígjáték kategóriájában megnyerte a legjobb film díját. Veszteségeiről mindig őszintén nyilvánul meg.

(Még) nincs Oscarja

A filmes szakma vagy a nagyközönség teljesítmény/siker-fokmérője gyakran az Akadémiai díj, melynek eddig Ridley Scott, akit a Ranked magazin pár éve a legnagyobb élő rendezők sorában az ötödiknek jelölt meg, még nem tulajdonosa. Vajon ő is arra a sorsra jut, mint Scorsese, akinek már muszáj volt adni egy Oscart olyan klasszikusok után, mint a Dühöngő bika, a Taxisofőr vagy a Nagymenők, melyekért sokak szerint jobban kijárt volna, mint A tégláért? Scott több filmje is a klasszikus huszadik századi filmkánon része, kezdve az Aliennel, ami megújította a scifi-horror műfaját. Négy Oscar-jelölése van, filmjeiért azonban a színészeket többször jutalmazták Oscarral, sőt, a jelölések száma is feltűnően sok, elég, ha önmagában csak a Mentőexpedíció - ami pedig nem feltétlenül a legjobb filmje - hét jelölését nézzük.

Neki köszönhetjük Brad Pittet is

Na azért nem teljesen, de tény, hogy az 1991-es Thelma és Louise után kapott Pitt igazán nagyobb mozis szerepeket, addig csak téblábolt a kisebb filmes és tévés produkciók között. A szépfiú, aki elcsábítja Jeena Davist, jól megmaradt a nézőknek, és innentől Pittnek nem volt megállás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Megérkezett a Harry hercegről és Meghan Markle-ről szóló dokusorozat előzetese
Azt viszont még továbbra sem tudni, hogy pontosan mikortól láthatjuk majd a Harry és Meghan című szériát.

Link másolása

Megjelentette a Netflix annak a dokumentum-sorozatnak az előzetesét, amely Harry hercegről és Meghan Markle-ről fog szólni. Ebben bemutatják a hercegi pár szerelmét és a királyi családból való kiválásuk történetét is.

Bár továbbra sem tudni, mikor láthatjuk a Netflixen, az előzetes már csepegtet némi információt arról, mire számíthatunk. A kicsivel több mint 1 perces videó elején romantikus képeket vetítenek Harryről és Meghanról lírai zenei aláfestéssel. Közben a háttérben a herceg arra a kérdésre, hogy miért vállalta el ezt a dokusorozatot, így válaszol:

„Senki sem tudja, mi zajlik a zárt ajtók mögött.”

Majd azt is elmondta, hogy mindent meg kellett tennie, hogy megvédje a családját. De Meghan is megszólal az előzetesben:

„Ha ilyen nagy a tét, nem logikusabb, ha tőlünk hallják a sztorit?”

Harry és Meghan – előzetes

A sorozatnak továbbra sincs premierdátuma, az előzetesben is csak annyit ígérnek, hogy hamarosan látható lesz a Netflixen. Októberben az a hír terjedt el, hogy idén december helyett valamikor jövőre mutathatják be. A csúszásnak állítólag több oka is van: a streamingóriás el akarta kerülni a nagysikerű A korona című sorozat november 9-én érkező új évadával az ütközést, ráadásul a királynő szeptemberi halála miatt a hercegi pár újra akarta vágni az elkészült epizódokat.


Link másolása
KÖVESS MINKET: