KULT
A Rovatból

Stallone nélkül is bevisz néhány gyomrost a Creed III – Kritika

Az eddigi Creed-filmek főszereplője, Michael B. Jordan ezúttal rendezőként is felvette a kesztyűt, hogy továbbvigye Rocky és Adonis örökségét… Rocky nélkül. Nem mondott csődöt.

Link másolása

Talán ez is a legfontosabb, amit a Creed III kapcsán ki kell jelenteni: Michael B. Jordan nem tette tönkre a franchise-t! Mondjuk nem is tett hozzá túl sokat… Ám ügyes kézzel gördítette tovább leghíresebb karaktere, Adonis Creed szakmai és családi életútját, sőt, még egy sötét titkot is előhúzott a múltból…

A Creed-filmek hihetetlen utat jártak be az elmúlt 8 évben, legalábbis nem sokan gondolták volna, hogy az akkor 6 filmet számláló Rocky-franchise képes lesz új erőre kapni ebben a spin-off-szériában, amelyben Sly-nak már csak mellékszerep jutott, hogy átengedje a ringet a fiatalabb generációnak. A Creed – Apollo fia 2015-ben a 35 millió dolláros gyártási költségeire 173,5 milliót szedett össze világszerte (+1 Oscar-jelölést Sylvester Stallone-nak), a Creed II 2018-ban pedig a megemelt 50 milliós büdzsére hozott 214,2 milliót.

S most már azt is lehet tudni, hogy a harmadik etapot sem ütötte ki a nézői érdektelenség, sőt, mindjárt a franchise történetének legnagyobb nyitóhétvégéjét hozta az Egyesült Államokban 55 millió körüli nyitányával.

Vagyis a bokszszéria továbbra is népszerű szerte a világon, és szerencsére azzal sem kell számolni, hogy a harmadik menetre kifogyott volna belőle a szufla.

A rendezők mindenesetre eddig nem maradtak egy filmnél tovább a Creed-trilógia esetében: az első részt a Fekete Párduc-filmekkel nagyratörő Ryan Coogler dirigálta, a másodikat pedig Steven Caple Jr. (aki idén nyáron mutatkozik be blockbusterdirektorként a Transformers: A fenevadak korával). A Creed III karmestereként pedig maga a fő/címszereplő, Michael B. Jordan mutatkozhatott be, hiszen ez az első rendezői munkája.

Adonis (Jordan) már minden létező címet megnyert, ő a világ legjobb bokszolója, így kényelmesen szögre akasztja a köpenyt és a kesztyűket, hogy szerelmével, Biancával (Tessa Thompson) és siket kislányukkal, Amarával (Mila Davis-Kent) Los Angeles-i luxuskéglijükben élvezze a mindennapokat, és saját edzőtermében nevelgesse a jövő nagy harcosait.

Egy néhány perces nyitány erejéig azonban megismerjük tinikorának egy szeletkéjét is, amikor igen közeli barátságban állt a nála pár évvel idősebb Damian Andersonnal, akit egy elfajuló eset után 18 évre rács mögé zárnak.

A frissen szabaduló felnőtt Dame (Jonathan Majors)első útja Adonishoz vezet, aki szívesen felkarolja a bizonyítani akaró régi barátját. Meccset is szervez neki, s mikor Dame a csúcsra ér, akkor derül csak ki, hogy nem éppen baráti szándékkal kereste fel őt az egykori „testvér”…

A Creed III tehát bevezet egy régi/új karaktert, akivel egy cseppecskét sötétebbre árnyalja Adonis figuráját is. Nagyjából ennyit tesz hozzá az eddigi részekhez, minden másban csak simán felmondja a leckét. Adonis családi életében legalábbis nem sok konfliktust találunk azon kívül, hogy nem akar megnyílni a gyerekkorával kapcsolatban Biancának, és a bokszjelenetekben sem állnak elő Jordanék forradalmi megoldásokkal. Persze ez még nem jelenti azt, hogy ne lennének kellően ütősek ezek a szcénák.

Kijelenthető tehát, hogy Dame karaktere és az őt alakító Jonathan Majors talán a legfőbb ok, amiért érdemes jegyet váltani a Creed III-ra.

Sylvester Stallone most a háttérben maradt, és csak producerként vette ki a részét a projektből, a karakterére ezúttal nem tartott igényt a szkript. Egyszer mondják ki a nevét, és még egyszer utalnak rá, de ennyi, arra nem kapunk magyarázatot, hogy mi a helyzet Rockyval, hol van, miért szakadt meg a kapcsolat közte és Adonis között. (Aki nem látta a Creed II végét, a zárójel végéig ne figyeljen ide: valószínű, hogy a fiával és az unokájával él Chicagóban.)

A Creed III tehát az első film az immár kilencrészesre duzzadt szériában, amelyben nem tűnik fel Rocky Balboa karaktere. Innen pedig nehéz volt elindulnia Michael B. Jordannek, hiszen a legnépszerűbb ütőkártyáját veszítette el a film.

Kétségtelen, hogy Rocky nélkül nem is az igazi, az ő jelenléte, az általa hozzátett szellemiség nagyon hiányzik a filmből, de ahogy az eddigi mutatók jelzik, immár Adonis is elegendő ahhoz, hogy érdekelje a nézőket egy Creed-film.

Jordan és a forgatókönyvírók, Keenan Coogler (aki Ryan Coogler fivére, és azért erre a munkájára büszkébb lehet, mint a Space Jam – Új kezdetre) és Zach Baylin (Richard király) kellő mennyiségű drámát adagoltak két bokszjelenet közé, illetve foglalkoztak a karakterek lelki világával, és odafigyeltek az árnyaltságukra. El tudom képzelni például, hogy sokan inkább a „negatív” figurának, Dame-nek drukkolnak majd Adonis helyett. Hiszen ismerjük a múltját, a szenvedéseit, a motivációit. Ráadásul Rocky hiánya miatt szinte egyáltalán nem épít a film a nosztalgiafaktorra, néhányszor említik csak meg Apollót és az örökségét, be kell érnünk ennyivel. Ez persze nem baj, sőt!

Vagyis mindenből van itt, csak talán kicsit kevesebb, mint az előző epizódokban. Ettől függetlenül azonban szórakoztató és izgalmas sportdráma pereg a szemeink előtt, ráadásul Jordanék az utolsó nagy küzdelemben is próbáltak húzni valami olyat, amit eddig nem láttunk. Várjuk a negyedik menetet!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: