KULT
A Rovatból

Sárkányos fantasy-kaland Stranger Things módra? Nagyjából ez A hercegnő és a sárkány

Tizi most egy sárkány ellen küzd a középkorban. Ugyan nincs szuperereje, de mivel erős, egyedülálló nő, így még egy olyan sárkánynak sincs esélye, aki férfi lovagok százait tette el láb alól. Mintha egy közepes szuperhősfilmet kereszteztek volna egy gyengébb fantasyval. De Milly Bobby Brown továbbra is a hozni fogja a pénzt a Netflixnek!
B.M.; Fotók: / imdb.com - szmo.hu
2024. március 11.


Link másolása

Nem nehéz megérteni a Netflix álláspontját: náluk van a tinik egyik legnagyobb kedvence Tizi (Eleven) a Stranger Things-ből, miért ne lovagolhatnák meg a Millie Bobby Brown-hullámot?

A 20 éves sztárnak már saját sminkmárkája van, imádják a fiatalok, több filmjében a produceri szerepkört is elvállalta, és a Netflixnél immár a harmadik saját filmjét készítheti, amelynek ő a címszereplője.

Mi ez, ha nem hatalmas siker? Attól függetlenül, hogy szegény lány a színészi képességeit egyelőre nem igazán mutathatta meg, de amit csinál, azt sikeresen csinálja.

Maradjunk annyiban, hogy a Stranger Things nem miatta lett siker, de remekül befutott a sorozat farvizén, mint az összes többi szereplő is. Mondjuk a gyerekek közül talán Miss Brown volt a legtalpraesettebb a csapatból. Az Enola Holmes hiába volt közepes minőségű, akkora népszerűségnek örvendett, hogy egy folytatást is szült, illetve nem lepődnék meg egy harmadik részen sem.

Gyaníthatóan A hercegnő és a sárkány is így fog járni.

Alapvetően a film erős közepes, a megvalósítás elmegy, a történet klisés, könnyedén kitalálható, a CGI néha egész jó, máskor ijesztően gagyi, a zene teljesen rendben van, a színészek pedig a fizetésükért állnak sorba a bankban.

A Netflix egyébként nem lacafacázott, MBB mellett olyan nevekkel találkozhatunk, mint a remek karakterszínész, Ray Winstone, a mindig kiemelkedő Angela Bassett, a Jurrassic World első részéből ismerős Nick Robinson vagy a legutóbb a Kártyavárban brillírozó Robin Wright. Ezek a színészek még a gyenge alapanyagból is azért képesek kihozni a maximumot, és becsületükre legyen mondva, ezt el is érték. Történetünk szerint Elodie (Millie Bobby Brown) egy szegényebb király lánya (Ray Winstoné).

Ám egy napon kapnak egy remek hírt: egy gazdag királyság kiválasztotta Elodiet a hercegük (Nick Robinson) feleségének.

Ezzel persze hatalmas hozomány is jár, ami ráfér a zord éghajlatú birodalomra. Ennek a gazdag udvarnak, azonban van egy sötét titka, amelyet nem akarok ellőni, hiába kitalálható az előzetesekből, valamint a film első tíz percéből. A királyságot egy gonosznak tűnő királyné Isabelle (Robin Wright) vezeti, de Elodie mostoha anyjának (Angela Bassett) hiába tűnik gyanúsnak a frigy, a jegyesek megkötik az örök esküt, és innentől válik izgalmassá a film.

Nem fogok kertelni, a játékidő első 35 perce kínkeservesen unalmas. Alapvetően hangulatos, de a vizuális effektek leesnek a képernyőről, a háttereket mintha Paintben rajzolták volna, és minden túl „meseszerű”. Ha ez a témának meg is felel, nem néz ki jól. Ugyanakkor a 35. perctől történik egy nagy „csavar”, ami kicsit megmozgatja a filmet. Végre történik benne valami, még akkor is, ha egy kilométerről lehetett látni mindent. Bejön egy új karakter, a sárkány, akinek az eredeti hangja a rozsdás hangú iráni Shohreh Aghdashloo. Minden megszólalása aranyat ér.

Nagyon jót tesz a filmnek, hogy a helyszín kicsit leszűkül, végre tényleges díszleteket is látunk, nem csak CGI háttérképet.

Bevallom én így indítottam volna az egészet, sokkal feszesebb és izgalmasabb lenne, ha nincs az elején a fél óra sallang. Persze a kihagyott részek is szerepelhetnének, csak kissé megvágva, visszaemlékezésként. A forgatókönyv gyengeségeit a színészek egészen jól cipelik a hátukon, még Bobby Brown is ügyes a maga kis dacos, „resting bitch face”-ével. Ezt magyarul nem akarom leírni, túl vulgáris lenne.

A hangsúly 90 százalékban Millie Bobby Brown karakterén van. Ez az ő filmje, de míg az Enola Holmes-okat szerintem nem tudta vinni a hátán, ez a kisebb, egyszerűbb produkció ment neki. Még, ha kicsit túlságosan is „netflixes” feminista alkotássá válik az egész.

Gondoljunk bele, a főszereplőnk nő, a sárkány is nő, a főgonosz is hölgy, az okos mostoha anya még afroamerikai is.

Az összes bugyuta, felesleges karakter, mind-mind férfi. Engem ez nem zavar, de sokakat fog, és a film emiatt negatív értékeléseket fog kapni, az biztos.

Képi világa, mint írtam rendben van, főleg a zárt helyeken. Még a sárkány maga is menőn néz ki, így képzelek el egy klasszikus sárkányt, kicsit talán kisebb, mint a megszokott méretű fantasyszörnyek. Látszik, hogy a vizuális effektek büdzséjének nagy része a tűzokádóra ment el, ami nem is gond, hiszen a szárnyas fenevad az egyik címszereplő.

A forgatókönyv, mint már említettem gyenge és kitalálható, a tempó sajnos többször egy kicsit túlzottan belassul, nem csak az elején van üresjárat, hanem olyan egy óra tájékában is.

Ügyesebb vágás segíthetett volna rajta. Viszont a butaságoktól nem mentett volna meg egy jó vágó se: a barlang falára felkerült például egy rajz arról, hogy lehet megszökni. De kirajzolta fel? Valaki megszökött, majd visszament egyet még gyorsan graffitizni, hogy Tizi is meg tudjon lógni? A tanulságot is az arcunkba tolják, valamint sosem értem azt, hogy beszélhet ennyit magában mindenki? Főleg, hogy egy sárkány vadászik rá. Én otthonról dolgozok, de sose beszélek ennyit magamban, mint egy rossz szövegkönyv hatására egyedül lévő főszereplő. Nem bíznak a nézőben, hogy kitaláljon bármit is, itt meg kell mondani, szépen, artikulálva, hogy mit kell gondolni.

A zene és a hangeffektek működnek, főleg a klausztrofób zárt terekben.

Az operatőri munka ügyessége is ezekben a részekben mutatkozik meg. Nekem nagyon tetszett, ahogy a barlang sötétjét megtörték.

Meglepően véres, de nem zavaróan erőszakos a film. Azért történik néhány karakterrel egy-egy brutális kivégzés, de nem mutatnak minden részletet, tartják magukat az alacsonyabb korhatárbesoroláshoz. Azért aggódhatunk Elodie bőrének épségéért rendesen.

Néha kicsit túlzottan is egy feminista power fantasy, de alapvetően működik A hercegnő és a sárkány. Nem hibátlan, a főhősünk túl tökéletes, aki John MccLane-t megszégyenítő módon él túl mindent, de ezt el kell fogadni.

Ha a szuperhősfilmek magukban nem működnek, miért ne lehetne a zsánereket egybemosni?

Ha már hercegnős filmekről beszélünk nekem sokkal jobban tetszett a középkori Drágán add az életed a Disney+-on: A hercegnő, de ez szerintem személyes vélemény. Cikkünk tárgya, bár nem tökéletes, de szórakoztató délutáni fantasy, amit a Bobby Brown-rajongók imádni fognak, a többi néző pedig ellesz vele.

A hercegnő és a sárkány megtekinthető a Netflix streamingszolgáltató kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: