KULT
A Rovatból

Nem bohóckodás, hanem élet pásztornak lenni a Hortobágyon – Bodnár V. Róbert Hajszra és cselőre című dokumentumfilmjéről

A Hortobágy csikósainak, gulyásainak ma is embert próbáló az életük, de nem cserélnének senkivel.


Nincsen délibáb, csak végtelen láthatár, felhőszerű madárrajok, rejtélyes köröknek látszó birkanyájak, vágtató lovak, roppant szürkemarha-csorda. Itt-ott egy-egy építmény, kút, másutt egy-egy ember. Semmi turistáknak való romantika. „Mi nem azért vesszük fel a kék csikósruhát, hogy bohóckodjunk. Ez az életünk” – mondja Bodnár V. Róbert Hajszra és cselőre című dokumentumfilmjének egyik szereplője, aki társaival együtt intim közelségbe hozza a legendák „magyar pusztáját”.

Ugyancsak délibábosak lehetnek azoknak az elképzelései, akik úgy gondolják: kilépnek a modern világból, mert várja őket a Hortobágyon egy szabad, természetes élet. Csakhogy a valóság kőkemény. Hamar kiderül, hogy ki bírja és ki nem. Ismerni kell az állatokat, mint saját magukat, miközben dacolni kell fáradtsággal, időjárással, számukra az ünnep, a hétvége, a munkaidő vége ismeretlen fogalom. „Ebbe bele kell születni” – mondják többen is, nemzedékről nemzedékre adják a csikós, a gulyás, a juhász mesterséget – valamikor ez volt a „pásztorrend”, a hortobágyi hierarchia, de ez már kihalófélben van, a mesterséggel együtt. Lesz-e utóda a mai huszonéveseknek? „Ez a világ kell, hogy ember legyen az emberből. Pásztorok mindig voltak és lesznek” – mondja a fiatal Pinczés Laci, akit már három éves korában kivittek a lovakhoz és el sem tudna képzelni magának más életet.

A film egy Móricz Zsigmond-idézettel kezdődik a Barbárok című híres novellájából. „Kemény pusztai emberek voltak, körülöttük a nagy ég, semmi más, mert az égen csak kerengtek a felhők, de a földön nem volt más, csak a tücskök peregtek”. A mai generációknak szinte „archaikusnak” hat ez a mondat, hát még a cím: a „hajszra” és a „cselőre” az a két szó, amellyel a gulyás a szekérhúzó ökröket irányítja. De a film szereplői szájából is igazi szép magyar beszéd szólal meg: „Jól elnótázunk, ha összefúj bennünket a szél” – mondja az egyik csikós, aki szerint „kiölik az emberekből az összetartást.” Szemtanúi vagyunk egy idősebb és egy fiatalabb csikós szkanderezésének, megtudjuk, hogy a régi pásztorok „egyenes zsivány emberek” voltak, és ha elmondtak valamit egyszer, nem mondták el többször. Látjuk, ahogy a csillagos ég alatt bográcsban hortobágyi slambucot főznek, hallunk történeteket olyanokról, akik „nem ijednek meg a saját árnyékuktól” és kiállnak az igazuk mellett, még akkor is, ha esetleg börtön a vége az összeszólalkozásnak. „Smóki” Nagy Imre gulyás a puszta közepén álló lakókocsijával, kalapjával a Vadnyugatról sem rína ki, de ő sem érti azokat, akik szerint „unalmas” a pusztai élet. Hogy is lenne, hiszen a hajtás, a takarmányozás, az elletés csak a nagyobb teendői annak a munkának, ami egész embert kíván. Nagy István gulyás pedig arról beszél, hogy „nyitott szemmel kell járni”. Ő a legkisebb mozgást is észreveszi, egy sas röptét, egy nyúl futását, de még azt is, ha idegen érkezik a pusztára.

A filmben egyetlen nőt sem látunk, de szó azért esik róluk – nem éppen a modern idők jegyében. A csikós Laci szerint kell egy asszony, aki rendben tartja őt, tiszta ruhát ad rá és fiút szül, akiből szintén csikós lesz. Egyik társa némi nosztalgiával felemlegeti azt az időt, amikor nemcsak „pásztorrend” végén álló kondásoknak volt hallgass a neve, hanem a nőknek is. Nagy István szürkemarháit terelgetve fejti ki, hogy „olyanok, mint a nők: ha sokat enged nekik az ember, ők parancsolnak”. Ugyancsak nincsenek nagy véleménnyel a mai fiatalságról, szerintük hiányzik nekik a katonaság, azért puhultak el ennyire, régen, ha az iskolában kaptak egy pofont, és elmesélték otthon, megkapták a párját is. „De mi megélünk a jég hátán is” – mondja Nagy István.

A néző úgy veszi le tekintetét a stáblistáról, hogy minden konzervativizmusuk ellenére, vagy tán éppen ezért, tiszteletet érez e pusztai emberek iránt, akik nem is érzik áldozatnak életüket, hiszen az állatok és a természet mindenért kárpótolja őket. Más koordinátarendszerben élnek, és tudásuk pótolhatatlan.

A film, amely kicsit a 70-es évek dokumentumfilmes „budapesti iskolája” szellemében szabadon hagyja beszélni szereplőit és kérdésekkel sem töri meg gondolataikat, „cselekmény-nélküliségét” remekül ellensúlyozzák Simon Tamás fantasztikus nagytotálos képei, és nem utolsósorban a zene. Maguk a pásztorok is énekelnek néhány belülről jövő népdalt („Debrecennek van egy vize”, „Kis pejlovam pányvára van kikötve”), és ezekhez szervesen illeszkedik Hrutka Róbert zenéje és főleg Tompos Kátya éneke, amelynek nyers ősisége egészen megdöbbentő. Alig néhány napja hallottam őt fellépni a Budapest Klezmer Banddel, korábban láttam a My Fair Lady-ben, hihetetlen, hogy mennyire nincsenek műfaji korlátai sem hangjának, sem stílusának.

A Hajszra és cselőre a Stardustfilm produkciójában került július elején a hazai mozikba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Véget ér A Konyhafőnök az RTL-en – 20 évad után búcsúzik a műsor
Hiába próbálta megújítani az RTL az egykor népszerű show-t, a nézők elfordultak a műsortól. A gasztroreality 11 év után először nem tér vissza a csatorna képernyőjére.


2025-ben először marad el A Konyhafőnök az RTL műsoráról. A SorozatWiki értesüléseit az RTL Marketing és Kommunikációs Igazgatósága is megerősítette. A műsor 2014 szeptemberében indult az RTL Klubon, és rögtön hatalmas sikert aratott. Az első évben még csak egy évad készült, de 2015-ben már tavasszal és ősszel is új epizódokkal jelentkezett.

A gasztroreality az évek során több verzióban is képernyőre került: volt 11 évad civilekkel, 7 évad celebversenyzőkkel (Konyhafőnök VIP), és két Junior széria is. Az RTL 2017-ben indította el a VIP változatot, amely szintén kiemelkedő nézettséget hozott. A Konyhafőnök sokáig az RTL egyik legfontosabb műsora volt, és a TV2 nem tudta sikeresen versenybe állítani saját produkcióit ellene.

Az utóbbi években azonban megváltozott a helyzet. 2022 végén A Konyhafőnök VIP már nem hozta a várt eredményeket, és kikapott a TV2 két reality-műsorától is. Az RTL 2023 őszére a civileknek szóló évadot készítette el, és két héttel korábban indította el, mint a TV2 a Séfek Séfe című műsorát.

A kezdeti jó eredmények után viszont jelentősen visszaesett a nézettség, és végül csak közepes eredményt ért el.

2024-ben az RTL ismét próbálkozott: átalakította a formátumot és egy könnyebb, késő esti idősávba helyezte. A műsorból távozott az egyik alaptag, Sárközi Ákos is, akit ketten is helyettesítettek. Az újítás azonban nem vált be, és a műsor minden szempontból rossz nézettséget hozott a SorozatWiki értesülései szerint.

Az RTL egyelőre nem jelentett be új gasztroműsort helyette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Itt az új Azahriah-dal, most L.L. Juniorral készített egy duettet
A klip története egy szórakozóhelyen indul, majd egy templomban folytatódik. A premier után egy órával már közel 12 ezren nézték meg a videót.


L.L. Junior és Azahriah péntek este egy különleges meglepetéssel rukkolt elő a rajongóknak. A népszerű énekes és a rapper közös dala, amelyben Farkas Pisti is közreműködik, már elérhető a YouTube-on.

Péntek este debütált a ZHA MAJ DUR című szám klipje a videómegosztón. L.L. Junior az Instagram-történetében osztotta meg a hírt, hogy megjelent az új dal. Azahriah a közös fotójuk mellé ezt írta:

„Ez a Valentin-napi ajink nektek.”

Azahriah, azaz Baukó Attila az elmúlt években villámgyorsan vált a magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb alakjává. Tavaly ősszel bejelentette, hogy egy időre visszavonul, most viszont úgy tűnik, újra aktívan dolgozik.

L.L. Junior neve szintén nem ismeretlen a hazai közönség számára. A '90-es évek végén Fatimával és Beattel közösen megalapította a Fekete Vonatot, amely hatalmas sikereket aratott: két platinalemezt és egy aranylemezt is kiadtak. Később Junior szólókarrierbe kezdett, és azóta is meghatározó szereplője a magyar könnyűzenének.

A ZHA MAJ DUR klipjének története egy szórakozóhelyen indul, majd egy templomban folytatódik. A premier után egy órával már közel 12 ezren nézték meg a videót.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Halálos iramban és a Street Fighter sztárja
Peter Navy Tuiasosopo február 11-én hunyt el, halálának oka szívelégtelenség volt. Egykor profi amerikaifutballistának készült, végül Hollywoodban épített karriert.


61 éves korában elhunyt Peter Navy Tuiasosopo, akit olyan filmekből ismerhetünk, mint a Street Fighter – Harc a végsőkig, a Halálos iramban vagy az Új lány. A színész halálhírét családja jelentette be.

Fiának, Manoah Peter Tuiasosopónak közösségi médiában közzétett nyilatkozata szerint édesapja február 11-én hajnalban hunyt el:

„Nehéz szívvel, a családom és a magam nevében is szeretném megköszönni mindenkinek a gondolatokat és az imákat. Édesapánk, Peter N. Tuiasosopo ma hajnalban, 3 óra 16 perckor elhunyt.”

A család nem közölte a halál okát, de a TMZ-nek később a színész fia elmondta, hogy édesapja szívelégtelenségben vesztette életét.

„Apám csodálatos életet élt, és hatása nem múlik el ennyivel. Ereje, szeretete, elkötelezettsége és kedvessége örökre velünk marad. Lélekben továbbra is együtt leszünk. Bár a bánat mardos bennünket, biztosak vagyunk benne, hogy már a mennyekben van fivéreivel, nővéreivel, szüleivel, lányával és Jézussal együtt, és nem gyötri többé fájdalom” – idézi az Independent Manoah Peter Tuiasosopót.

Peter Navy Tuiasosopo 1963-ban született a kaliforniai San Pedróban. Fiatalon sikeres sportkarriert épített, és profi amerikaifutballista lett. 1987-ben csatlakozott a mai Los Angeles Rams utánpótláscsapatához, majd egy évvel később hivatalosan is visszaszerződött a csapathoz, bár az NFL-ben sosem lépett pályára.

Színészi pályafutása 1991-ben indult, amikor szerepet kapott a Rögbi bunda című sportvígjátékban. Később olyan filmekben és sorozatokban tűnt fel, mint a Street Fighter – Harc a végsőkig, a Halálos iramban és az Új lány. Pályája során együtt dolgozott többek között Zooey Deschanellel, Jean-Claude Van Damme-mal és John Cenával is.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A szeretnivaló bohém író, aki fütyült a való élet nehézségeire – 50 éve halt meg P. G. Wodehouse
Min dolgozott a halálos ágyán? Mi köze Molnár Ferenchez? Igaz, hogy a nácikkal kollaborált? Fél évszázada hunyt el a világ legismertebb humoros írója, P. G. Wodehouse.


Február 14-én a nyugati (és nyugat által megfertőzött) világ jelentős része a Valentin-napot ünnepli. Sok férfi ilyenkor kéri meg a barátnője kezét, még több férfi ilyenkor kerül bajba, mert elfeledkezett róla. És persze ne feledkezzünk meg azokról, akik tizenkilencre lapot húzva ekkor tartják az esküvőjüket… A virág- és csokiárusok nagy napja, amikor egy nap alatt keresnek annyit, mint máskor egy hónapban.

De van a világon egy furcsa (több milliós) kisebbség, akinek ez a nap egészen más miatt emlékezetes: 1975-ben ezen a napon hunyt el 93 évesen a világ talán leghíresebb humoristája, P. G. Wodehouse, becenevén „Plum”. Tisztelői között olyan hírességek is akadnak, mint Agatha Christie – aki egyik Poirot-történetét Wodehouse-nak ajánlotta –, Rudyard Kipling vagy Stephen Fry.

Fantasztikus életművet hagyott maga után. Első novellája 1902-ben jelent meg, és még a halálos ágyán is dolgozott. Több mint kilencven könyvet, negyven színdarabot, kétszáz novellát és egyéb írást köszönhetünk neki. Utolsó, félbe maradt regényének címe stílusosan Sunset in Blandings (Naplemente Blandingsben, fordította Kövesdi Miklós). Az idős mester nyilván érezte, hogy közeleg az végállomás, és szeretett volna leghíresebb szereplőivel búcsúzni tőlünk. Az a megtiszteltetés ért, hogy 12 Wodehouse-kötetben működhettem közre fordítóként, ezért fontosnak éreztem, hogy megemlékezzem egyik legfontosabb szerzőm halálának 50. évfordulójáról.

A kezdetek

1881. október 15-én született az angliai Guilfordban. Nevéről így nyilatkozott egyszer:

„Ha arról kérdeznek, szeretem-e a Pelham Grenville Wodehouse nevet, őszintén be kell vallanom, hogy nem… A keresztapám után neveztek el, és nem kaptam cserébe semmit, csak egy kis ezüst bögrét, amit 1897-ben elvesztettem.”

Gyermekkora mai szemmel meglehetősen mostoha volt. Apja Hong Kongban szolgált, ezért Plumot és bátyjait lényégében dajkák nevelték. Két éves volt, amikor a fiúkat visszaküldték Angliába. Attól fogva Wodehouse alig látta a szüleit, teljesen elidegenedett tőlük. Tanulmányait bentlakásos iskolákban végezte (ez a világ számos írásában visszaköszön). Ennek ellenére úgy emlékezett vissza, hogy összességében boldog gyerekkora volt.

Wodehouse az írás mellett a sportokban is kitűnt: krikettezett, rögbizett és bokszolt. Armine nevű bátyját követve az Oxfordi Egyetemre készült, ekkor azonban a család anyagi körülményei rosszabbra fordultak, ezért egyetem helyett Plum kénytelen volt munkába állni a Hongkong és Shanghai Banknál. (1939-ben az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott Wodehouse-nak). A fiatal Wodehouse azzal vigasztalódott, hogy szabadidejében írt. Eleinte komolyabb hangvételű cikkekkel próbálkozott. Első humoreszkje 1900-ban jelent meg a Tit-Bits magazinban. A banknál eltöltött két éve alatt összesen nyolc írása jelent meg kilenc különböző magazinban. Első regénye The Pothunters (magyarul Bűntény a gimnáziumban, fordította Abrudán Katalin) címen 1901-ben jelent meg. Ekkor hagyta ott a bankot, hogy főállású író legyen.

Wodehouse, a nácibarát?

Wodehouse sikert-sikerre halmozott, 1914-ben megtalálta élete párját, akivel haláláig együtt maradt, meghódította a Broadwayt és Hollywoodot is. Kevesen tudják, de Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját is ő ültette át amerikai színpadra. Pályafutásának azonban van egy máig vitatott epizódja, amiről ritkán esik szó. A harmincas évek vége felé Wodeohuse Franciaországba, La Touqet-be költözött – egyesek szerint a kedvezőbb adózás miatt –, itt érte a második világháború, majd a német megszállás.

Egy anekdota szerint amikor kiürítették a közeli brit légibázist, felajánlották Wodehouse-nak az utolsó szabad helyet egy repülőn, de ő nem volt hajlandó hátra hagyni a feleségét és a kutyájukat.

A megszállás után két hónappal a németek internáltak minden 60 év alatti ellenséges férfi állampolgárt. Wodehouse börtönből börtönbe került, míg végül a sziléziai Toszekbe vitték (a mai Lengyelország területére). 1940-ben a sajtó és több befolyásos személy nyomást gyakorolt a németekre az író szabadon engedésére. Bár nem engedték el, enyhítettek a fogva tartása körülményein, sőt még egy írógépet is kapott. Ekkor írta meg Pénz a bankban (Money in the Bank, fordította Poór Bálint) című regényét.

Ebben az időben Wodehouse levelezőlapokat küldött amerikai irodalmi ügynökének és arra kérte, küldjön 5-5 dollárt különböző kanadai családoknak, megemlítve az ő nevét. Ezek kanadai hadifoglyok családjai voltak, akikkel az író így tudatta, hogy a fiaik életben vannak.

1941-ben, néhány hónappal a 60. születésnapja előtt váratlanul átszállították Wodehouse-t egy berlini luxushotelbe. Látszólag tehát kiszabadult, de nem hagyhatta el Németországot, a szállodában a saját költségén kellett élnie, és a nácik „megkérték”, hogy készítsen öt műsort a német rádióban, amit aztán a propagandagépezet Nagy Britanniában sugárzott. Ezekben az adásokban az író a saját derűs humorában számolt be a fogvatartásáról.

Hazájában sokakat felháborított, hogy Wodehouse szerepet vállalt az ellenség rádiójában. Kollaboránsnak, hazaárulónak bélyegezték. Sok könyvtárban levették a könyveit a polcokról. Bár több barátja, köztük A. A. Milne is próbált a védelmére kelni, a támogatók leveleit helyhiányra hivatkozva nem hozta le az újság. A megengedőbb hangok csak meggondolatlanságnak vélték Wodehouse tettét, a BBC pedig mindenkit arra intett, meg kell várni, amíg kiderülnek a pontos tények, hisz az is lehet, hogy nem önszántából cselekedett. Később Orwell is megvédte egy cikkben az írót, szerinte Woedehouse-t legfeljebb hülyeséggel lehet vádolni.

A „vádlott” maga így írt erről életrajzában:

„Nyilván éreznem kellett volna, milyen ostobaság a német rádiót használni, még akkor is, ha teljesen ártalmatlan dologról van szó. Gondolom, a börtönélet kikezdi az intellektust.”

Wodehouse és felesége – aki utána utazott Berlinbe – 1943 őszén térhetett vissza Franciaországba, de Nagy-Britanniába nem mehetett haza, mert sokáig félő volt, hogy letartóztatnák. Végül 1947-ben New Yorkba hajóztak. Wodehouse soha többé nem tért vissza a szülőhazájába, még akkor sem, amikor halála előtt nem sokkal lovagi címet kapott.

Wodehouse Magyarországon

A brit szerzőnek itthon is nagy rajongótábora van, amiben elvitathatatlan érdeme van a remek fordítóinak. Közülük is kiemelném Révbíró Tamást – az ő pártfogásának köszönhetem, hogy én is Plum fordítója lehettem –, Devecseriné Guthi Erzsébetet – és érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Szerb Antal is fordított Wodehosue regényt. A kommunizmus idején is népszerű volt, még tévéjáték is készült a műveiből.

Az akkori „vonulatnak” kapóra jöttek az arisztokratákat sokszor együgyű idiótaként bemutató történetek.

A rendszerváltás után nálunk is nagyon népszerűvé vált A Hugh Laurie és Stephen Fry főszereplésével készült Majd a komornyik című sorozat, amely Wodehouse Jeeves és Wooster történeteit dolgozza fel.

A Wikipedián megtalálható magyarul megjelent könyveinek listája. Bármilyen hosszú is, sajnos a teljes Wodehouse életmű még mindig nem elérhető teljesen magyarul, és mivel jelenleg egyik kiadó sem foglalkozik vele, kérdés, változik-e a helyzet.

Wodehouse-ban az a csodálatos, hogy a humora így, közel 140 évvel a születése, és 50 évvel a halála után sem poros. Ő maga így írt ars poetikájáról:

„Úgy gondolom, kétféleképpen lehet regényt írni. Az egyik, hogy olyan lesz, mint egy zenés vígjáték zene nélkül, fütyülve a való életre, a másik, hogy mélyen leásol a valóság mélyére, kompromisszumok nélkül.”

Wodehouse az előbbi utat választotta, amiért sokan bírálják, de én a magam részéről roppant hálás vagyok neki érte. Lehet, írásai nem mélyek olyan értelemben, mint Tolsztoj vagy Thomas Mann művei, mégis: Plum nagyon is ismerte az emberi természetet, a gyarlóságainkat, és el tudta érni azt, amire csak a legnagyobbak képesek: hogy ne másokon nevessünk, hanem önmagunkon.


Link másolása
KÖVESS MINKET: