hirdetés

KULT

Megmutatjuk, milyen remekművekkel találkozhatsz a Cezanne-tól Malevicsig kiállításon

A kiállítás érdekessége, hogy képpárokon figyelhetjük meg Cezanne és az őt követő avantgárd művészgeneráció közti kapcsolatot.

Link másolása

hirdetés

Kilenc év után a Szépművészeti Múzeum újra Cezanne kiállításnak ad otthont. A tárlat ez alkalommal nem a nagy elődöket vizsgálja, hanem Cezanne és az utána következő művészgeneráció kapcsolódási pontjait mutatja be. A kiállítás egyik érdekessége, hogy képpárokon figyelhetjük meg a kapcsolatot Cezanne és az avantgárd művészek között.

Megnéztük a Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztakcióig című tárlatot. Mutatjuk, milyen remekművekkel találkozhatsz!

Paul Cezanne: Sétány Chantillyban, 1888

A kiállítótérbe lépve szerteszét ágazó infografikával találtuk szembe magunkat, ami a huszadik század eleji avantgárd izmusok szövevényes kapcsolatát mutatja be. Már ebből tudni lehetett, hogy bár Paul Cezanne-é a főszerep, a tárlaton a 20. századi új művészeti törekvések is nagy hangsúlyt kapnak.

Nem hatástörténeti kiállítás

Írhatnám, hogy a kiállítás Cezanne hatásáról szól az avantgárd művészekre. A tárlat leírásában azonban hangsúlyosan kikelnek ez ellen. Az új művészettörténeti szemlélet szerint a "hatással" szemben a helyes nézőpont az, hogy az új generáció hogyan használta fel Cezanne művészetét. A tárlat tehát nem hatást mutat be, hanem "kapcsolódási pontokat keres".

A kiállítás első szakaszában megismerhettük Cezanne kapcsolatát az impresszionistákkal. Baráti köréhez tartozott Pissarro, Monet és Renoir, akiktől szintén láthattunk remekműveket a kiállításon. Egyébként meglepő volt szembesülni azzal, hogy e nagy festőktől milyen sok alkotás van a Szépmű birtokában, hiszen ezekkel nem találkozhatunk az állandó kiállításokon.

hirdetés

Cezanne barátai közé tartozott Émile Zola író is, akivel iskolatársak voltak. Szoros barátságuknak az iró Mestermű című regénye vetett véget. Cezanne magára ismert a sikertelenségre ítélt főhősben, és ezen nagyon megbántódott.

Számomra a legérdekesebb szekció az volt, ami Cezanne fürdőzők témájú festményeit mutatta be. Ezekkel a képekkel azóta akartam találkozni, hogy olvastam Zola könyvét, mert a Cezanne-ról mintázott főhős valami nagyon ezekhez hasonlót fest a regény elején. Cezanne egyébként több mint kétszáz fürdőzők témájú képet készített, de soha nem modell után. Festészete jól láthatóan nélkülözi a részletezést, alakjai sűrítettek, mintegy összefoglalják a lényeget.

Paul Cezanne: Fürdőzők, 1890 körül

Cezanne 1886-ban vette feleségül Hortense Fiquet-t, aki végtelen türelemmel ült modellt lassan dolgozó férjének. A tárlaton mi is megcsodálhattuk egyik vörös ruhás portréját, amiből négyet is készített a festő.

Paul Cezanne: Madame Cezanne vörös ruhában, 1888–1890

Cezanne nagyon büszke volt e szín használatára. Barátjának, Pissarronak azt írta:

“Én vagyok az egyetlen aki képes igazi vörössel festeni.”
Cezanne, ékezet nélkül

A kiállításon a korábbi írásmóddal szakítva - az idézetek és a hivatkozások kivételével - ékezet nélkül olvasható a festő neve. Ennek oka, hogy maga a művész is ékezet nélkül használta a nevét, amikor levelet írt alá vagy képet szignált. Az ékezetes „Cézanne” írásmódot csak felesége és fia kezdte használni az 1890‐es évektől, valószínűleg azért, hogy egyértelművé tegyék a név helyes kiejtését.

A festményeken mi is megfigyelhettük, hogy Cezanne elkülönített ecsetvonásokkal dolgozott. Kompozícióin a függőlegesek, vízszintesek és átlók fontos szerepet játszottak. Formái, szerkezetei, színei és az, ahogy a valóságot megragadta óriási hatással volt a következő nemzedékre. A 20. század kimagasló művészei őt tekintették példaképüknek.

Nagyon tetszett a koncepció, hogy Cezanne és a rajta inspirálódott alkotók műveiből képpárokat állítottak össze.

A képpárokat mindenhol kísérőszövegek értelmezik, így laikus múzeumlátogatóként is megtaláltuk Cezanne és az avantgárd művészek közti kapcsolódási pontokat. Igaz, ezeket néhol erőltetettnek éreztük.

A Kártyázók című festményén Cezanne alakjainak kiegyensúlyozottságát a színválasztással és a kompozíció függőlegesekkel és vízszintesekkel tagolt harmóniájával is hangsúlyozta. Huszár Vilmos a De Stijl csoport tagjaként elutasította a "finomságot" és a "hangulatot". A világosság, pontosság és egyensúly megteremtése volt a hitvallása. Amikor Huszár Cezanne kártyázók témájú képeinek kompozícióit tanulmányozta, nem parafrázist festett, megoldásaiban nincs semmilyen szubjektív élményszerűség. Huszár képén a játékosokat mintha prizmán keresztül látnánk. A festmény készültekor a magyar származású művészt már a figuratív és az absztrakt ábrázolás kombinálása foglalkoztatta.

Paul Cezanne: Kártyázók, 1893–1896 körül

Huszár Vilmos: Bakkarajáték, 1928–1929 körül

A objektivizálás jellemzi a De Stilj csoport tagjaival megismerkedő Bortnyik Sándor festményét, a Mértani formák a térben című remekművet is, ami Cezanne Táláló című alkotásából indul ki. Ha a két képét nem egymás mellett látjuk, eszünkbe sem jutott volna a hasonlóság. Holott jobban megfigyelve egyértelművé válik, hogy az egyszerű mértani formákból építkező képen ugyanazokat az arányokat, keménységet és színharmóniát látjuk, mint Cezanne-nál.

Paul Cezanne: A tálaló, 1877–1879

Bortnyik Sándor: Mértani formák a térben, 1924

Érdekes volt egymás mellett látni Cezanne kékek és zöldek finom összhangjával festett fenyőjét és Piet Mondrian Virágzó almafáját is. Cezanne párhuzamos ecsetvonásokkal mélységet adott művének, és ezzel élővé tette azt. Mondrian képén megfigyelhettük, hogy a mester beépítette művészetébe az impresszionizmus és a kubizmus eredményeit: képén az ágak közt kavargó fényt és a ritmust ábrázolta. Ugyanakkor a formák leegyszerűsítésére és a kompozíció mélységének teljes redukálására törekedett.

Paul Cezanne: A nagy fenyő, 1887–1889

Piet Mondrian: Virágzó almafa, 1912

A kubizmus első irányzata Cezanne ajánlását követi:

“A természetet henger, gömb és kúp formákban kell megragadni.”

Pablo Picasso egyszerre alkalmazta festészetében Cezanne, az afrikai maszkok és a primitív művészetek hatását. Geometrizálta a formákat és elhagyta a részleteket. A kiállításon ezt megcsodálhattuk szerelme, Fernande Olivier leegyszerűsített, mértani formákból álló arcképén.

Pablo Picasso: Fernande Olivier portréja, 1909

A kiállítást bátran ajánljuk a Cezanne rajongóknak. Ha csak a mester képei miatt mennél, akkor is megéri jegyet váltan: Cezanne nemcsak húzónév, hanem tényleg nagyon sok festményt láthatsz tőle. Illetve meglepően sok külföldi “sztárfestő” képével is találkozhatsz.

A tárlat ugyanakkor brutálisan tömény. Minden kép mellett kísérőszöveg segít értelmezni a kapcsolódási pontokat, és ha mindent el akarsz olvasni, és mindent meg akarsz érteni, akkor bizony jó sok időt szánj a termek bejárására.

A kiállításon mintegy százhúsz alkotást nézhetsz meg, amik a múzeum saját anyaga mellé olyan nagy múzeumokból érkeztek, mint a párizsi Musée d’Orsay, a New York-i The Metropolitan Museum of Art, a londoni The National Gallery, a bécsi Albertina vagy a moszkvai Puskin Múzeum, hogy csak egy párat említsünk.

Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztakcióig című kiállítást 2022. február 13-ig nézheted meg a Szépművészeti Múzeumban. Részletek a múzeum honlapján.

Paul Cezanne: A Montagne Sainte-Victoire látképe Les Lauves-ból, 1904–1906

Paul Cezanne: A Maison de Bellevue, 1890 körül

Moholy-Nagy László: E IV (Konstrukció VII), 1922

Paul Klee: Az Ígéret földje, 1932

Bortnyik Sándor: Sárga-zöld tájkép, 1919

Kazimir Malevics: Misztikus szuprematizmus (Vörös kereszt fekete körön), 1920–1922

Friedrich Vordemberge-Gildewart: 212-es kompozíció, 1959–1960

Fotók forrása: Szépművészeti Múzeum


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Tovább bonyolódik a Vígszínház-ügy: Wunderlich József elnézést kért a posztjai miatt

A színész most már azt mondja, hibázott, amikor kritizálta a színházat és Rudolf Péter igazgatót.

Link másolása

hirdetés

Ahogyan mi is írtunk róla, Wunderlich József csütörtök hajnalban tett közzé egy Facebook-bejegyzést, ami hamar nagy port kavart. A színész ebben arról írt, hogy a társulat többi tagjával együtt kiszolgáltatottnak érzik magukat, félnek és hallgatnak, miközben a színház nem törődik – a koronavírus járvány miatt veszélybe került – egészségük miatt. Nincsenek tesztek, nem használnak védőmaszkot, eközben pedig ellenőrzés nélkül fogadják a külsős szereplőket.

A poszt még nagyobb feltűnést keltett, miután a szerzője törölte vagy nem nyilvánosra állította.

Ezután pedig még egy bejegyzést közzétett: ebben azt részletezte, hogy az egyik kolléganőjét hogyan alázta meg a rendező, miután az elutasította, hogy Csehov Sirályának kedvéért meztelenre vetkőzzön a színpadon. Ebben az írásban számonkérte a színház vezetését is, amiért nem léptek fel ez ellen. Nem sokkal később ez a poszt is eltűnt.

Idő közben a színház igazgatója, Rudolf Péter is reagált a posztokra. A Telexnek azt mondta, hogy döbbenten olvasta Wunderlich írását, amit ő puszta pánikkeltésnek gondol, hiszen a színházban betartják a járványügyi protokollt. Az igazgató a színésznő ügyében a HVG-nek nyilatkozott, és elmondta: „a próbafolyamat során világossá vált, hogy a rendezőnek olyan határozott víziója van erről a szerepről, amiben nem tudtak kompromisszumra jutni a művésznővel”.

Mindezek után elérkeztünk a pénteki naphoz, amikor Wunderlich újabb posztot tett közzé – szúrta ki a Telex.

Hibáztam, amikor a színházat kritizáló mondataimat megosztottam a facebook-on.

Sajnálom, hogy így történt.

hirdetés

Végtelenül kétségbe voltam esve.

Elnézést kérek a színháztól.

Elnézést kérek Rudolf Pétertől.

Elnézést kérek az egész társulattól.

Ne haragudjatok.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Sír, nevet, belehal – Andrew Garfieldnak már oda is adtuk az Oscart a Tick, Tick… Boom!-ért

A színész olyasmit művel a tragikusan fiatalon elhunyt zseni szerepében, amit csak a legnagyobbak tudnak. Kritika.

Link másolása

hirdetés

A Netflixen látható ez a remekmű, amit nem véletlenül hívok így, és őszintén remélem, hogy jobban megtalálja majd kultikus helyét, mint az életrajzi film főszereplője és művei a saját életében. Jonathan Larssonnak ugyanis nem sok idő adatott, erre utal a film címe is, mely egyik musicalének címe: magyarul anno Robbanás előtt címmel mutatták be itthon színházban. Vagyis a Tick, Tick… Boom! azt az időszakot mutatja be, mielőtt Larson karrierje hatalmasat villanva berobbant volna, egészen pontosan a halála előtti időszakot.

Most ironizálhatnánk Larson stílusához illően: pontosan melyik időszakot is? Hiszen az ember halála előtti időszaka az nem más, mint az élete. Ha ebből a roppantul pesszimistán egzisztencialista szemszögből nézzük. Tehát pontosítok:

azt az időszakot látjuk, amikor Larson épp hamarosan betölti a harmincat, azt gondolja, még semmit nem tett le az asztalra, ő egy senki és az óra csak ketyeg. Sajnos utóbbit jól érezte.

Lássuk, mi ebből az igazság: a számára legfontosabb musicalje, amit ezidőtájt 8 éve írt, épp még mindig nem készült el - de most ennek a csodás filmnek a score-ját, azaz filmzenéjét adja, és egyszerűen fantasztikus, semmi korábbihoz nem hasonlítható. De Larson hírnévre vágyott, sikerre, arra, hogy megmutathassa az embereknek, érti és látja őket.

Ilyen katartikus filmélményben ritkán van része az embernek, én is így éltem meg a Tick, Tick... Boom!-ot, ami nagyrészt köszönhető az egy ideje musicalfan berkekben már übernépszerű Lin-Manuel Miranda rendezőnek, akinek szintén ez az első filmje, ahhoz képest meg pláne le a kalappal előtte. És Andrew Garfield alakításának, akit ha kivennénk a filmből és egy középszerűen jó alakítást tennénk be helyette, egy remek kísérletként látnánk talán.

hirdetés
Mert nemcsak Miranda profi rendezése és egyedi univerzuma teszi nagyszerűvé a filmet, hanem, nekem, színészmániásnak különösen, Andrew Garfield játéka, aki maga Jonathan Larson.

Mindezt úgy éreztem, hogy korábban fogalmam sem volt róla, ki az a Jonathan Larson, csak rémlett, hogy volt egy menő musical, a Rent, de a nevét nem ismertem.

A The Social Network óta vártam, hogy Andrew Garfield kapjon egyszer egy olyan drámai szerepet, amiben minden színét és tehetségét meg tudja mutatni. Garfield egy olyan zsenit ábrázol teljesen lemeztelenedve, aki

szerethető és sajnálatra méltó egyszerre, és minden színészi pillanatával, a karakter művészi állomásainak és komoly alkotói válság-epizódjainak drámájával együtt szó szerint életre kel.

A többi szereplőre csaknem nem is maradt annyi muníció, mint Larsonéra, aki Garfield és a forgatókönyv által beránt minket egy géniusz világába, aki rohan, siet, mert mintha érezné, hogy közel a vég. Hidegrázás belegondolni, hogy a Rent első színpadra kerülésének estéjén jött el érte a halál.

Garfield táncol, énekel, sír, nevet, ahogy Larsson és ahogy a legnagyobb előadók teszik és tették, és megértjük általa és a film által, milyen az, amikor valakinek fontosabb az életénél az, hogy adjon, és hogy alkosson. Annyival fontosabb, és talán Larson utólag megbánta ezt, hogy miközben egyszerre ezerrel él, pillanatokra el is dobja magától az életet, a magánéletet, és olyankor csak ő van és a kotta, meg a zongora. Szó szerint meghal a művészetért (szerencsére ezt a film nem propagálja, nem érezzük, hogy ez menő lenne, csak a szenvedését). Ráadásul nem az öncélúért, hanem a nyolcvanas években, az AIDS tragikus fellobbanási korszakában alkotott és komoly ébresztő-harsonát fújt a társadalomnak. Remélem, magában mindenki megköszöni majd az alkotóknak a vége főcím alatt, hogy készítettek egy filmet erről a kivételes emberről és tehetségről, mert így posztumusz még jobban megismerheti a világ.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Így lesz vérszomjas démonná Lady Gaga Patrizia Reggianiként a Gucci-házban

Ridley Scott filmjének legnagyobb bravúrja a két színész alakítása, Adam Driver újra kaméleonként változik át Maurizio Guccivá.

Link másolása

hirdetés

Guccinénak először bejött az élet, aztán nagyon nem, jut az ember eszébe keserűen mosolyogva ezen a bizarr, valós események inspirálta drámán, miután felállt a székéből a moziban. Nem fogok spoilerezni arról, hogy egészen pontosan hogyan halt meg Maurizio Gucci (Adam Driver), de egyetlen kattintással felkutatható, miként lett a pénzéhség, a hatalomvágy, az egó és a családi ellenségeskedések áldozata viszonylag fiatalon ez az ember, aki még az utolsó tartópillére volt a Gucci-családból a Gucci márkának.

Hogy a Gucci miként vált a világ egyik legismertebb luxus-divatmárkájává és a brand története mögött milyen drámák húzódnak, eddig nem biztos, hogy tudtuk, Ridley Scott pedig ennek eredt utána, miközben egyértelműen az emberi természet visszásságait kutatta. És itt abból van elég bőven.

A két főszereplő, Patrizia Reggiani (Lady Gaga) és Maurizio Gucci, a neves és vagyonos Gucci-család sarjának találkozása igazi sikertörténetbe torkollt, csak épp nem a közös sikertörténetükébe. Pedig ígéretesen indult a kapcsolat: szenvedélyes szerelemként, melynek egyik résztvevője azonban naiv és introvertált (a férfi), a másik azonban a kezdetektől számító és sikeréhes volt.

Ebből rendszerint akkor alakul biztos kapcsolat, ha az egyik hajlandó alárendelni magát a másiknak - egy ideig így is alakult, Driver karakterének azonban voltak olyan emberi alapértékei, amik miatt egy idő után észrevette, hogy feleségéből hogyan válik kontrollmániás, a másikat birtokolni akaró pénzéhes démon, akinek soha nem elég semmi.

Az épp reneszánszát élő Ridley Scott rendező előző filmje intellektuálisan ugyan csavarosabb észjárású volt, mint ez, A Gucci-ház azonban pszichológiáját nézve pontos. Szépen, alaposan ábrázolja az emberek egymás melletti és egymáshoz képesti változását az évek, évtizedek során, és a személyiség torzulását is.

hirdetés
Gaga figurája van a fókuszban az utóbbi szempontból: nárcizmusa és etikai korlátainak megrendülése úgy lesz egyre erősebb az idővel, ahogy egyre inkább az lesz a rögeszméje, ha összefognak a férfival, együtt mindent elérhetnek.

Csakhogy ez a férfi nemcsak az anyagi világ iránt vonzódott, így egyiküknek egyszer csak sok lett az egyik, míg másikuknak kevés a másik, ahogy az lenni szokott. Ennek a lélektani folyamatnak a precíz bemutatásában - melyben nemcsak a rendező és az író, hanem a remek színészek is benne vannak erősen - komoly teljesítmény A Gucci-ház.

Bár kicsit hosszú, épp a két óránál éreztem, hogy már mocorognék a székben, mégis lebilincselő a történet. A film másik aspektusa ugyanis az, hogy a Gucci-ház családjának története olyan, mint egy szappanoperába oltott színmű. Van benne ármány, szerelem, őrület - Gaga fantasztikusan hozza a valóságtól egyre eltávolodó, monomániás asszonyt -, apa-fiú krízis, másik országba menekülés.

De a legjobb mégis a két színész: Adam Driver már megint teljesen "megfeledkezett" önmagáról, és egy olyan, ügyefogyottból nagy formátumú személyiséggé váló nemesi vérű figurát hoz, amit még soha, úgy, hogy az elején meg sem találjuk benne magát Drivert.

Ezt a fajta kaméleonságot nagyon kevés színész tudja, akárcsak Jared Leto, akit majd csak keresni kell, ha nem figyelünk, nem találjuk a filmben. Jeremy Irons és Al Pacino pedig szépen simulnak az öregek szerepébe, akárcsak Salma Hayek a megkérdőjelezhető értékrendű médiuméba, akinek kiemelt szerep jut a végső tragédiában (amúgy érdekes hasonlóság sejlik fel a Versace-gyilkosság és a Gucci-merénylet között). Ridley Scott ezúttal arról mesélt nagyon szórakoztatóan és elemzően, mi lesz, ha elkap a gépszíj, ha gazdag vagy, nincs megállás, és megáll az ész. Hát ez.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Találd ki, ki lép fel jövőre a Művészetek Völgyében!

Játékos videóval állt elő a fesztivál, a helyes megfejtők közül egyvalaki ötnapos páros bérletet nyerhet.

Link másolása

hirdetés

A Művészetek Völgye egy karácsonyi hangulatú, játékos videóval jelentette be 2022 első fellépőit, amelyben Lábas Viki, a Margaret Island énekesnője, Fekete Giorgio, a Carson Coma énekese, Palágyi Máté, a Bohemian Betyars hegedűs-énekese és Bodor Áron, az Esti Kornél frontembere activityznek. Az egyik feladvány megfejtése azonban a közönségre vár!

A fesztivál szervezői a Facebookon osztották meg karácsonyi videójukat, amelyben kreatív módon jelentik be jövő évi fellépőiket. A videóban a zenészek egymás zenekarának nevét húzzák ki Acitvityben: megtudhatjuk, hogyan néz ki a Margaret Island, az Esti Kornél, a Bohemian Betyars és a Carson Coma elmutogatva, lerajzolva vagy éppen körülírva.

Ők ugyanis már biztosan fellépnek 2022. július 22. és 31. között a Panoráma Színpadon. Az ötödik zenekar megfejtése azonban a közönségre vár, a helyes megfejtők közül egyvalaki ötnapos páros bérletet nyerhet.

A fesztivál karácsonyi akciójában most kedvezményesen szerezhetők be a jövő évi fesztiválbérletek is, amelyek mellé a zenekarok és a Völgy szuvenírjei közül lehet ajándékot választani a fa alá.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: