KULT
A Rovatból

Jákob Zoli az eddigi legszimpatikusabb Nagy Ő – kritika

Jákob Zoltán kedves és humoros, a vagyonán túl is bőven tud mit adni egy hölgynek – kérdés, ki az a jelentkezők közül, akit a többi is érdekel.


Jákob Zoltán az első olyan Nagy Ő a műsor hazai történetében, akiről korábban sosem hallottam, vagy ha igen, nem lépte át az ingerküszöbömet. Ez annyiból jó, hogy előítéletektől mentesen tudtam leülni a tévé elé.

Oké, ez nem teljesen igaz, hiszen az ember nyilván gondol valamit az értékrendje alapján az efféle műsorokról, különösen, ha feldolgozatlan komplexusai vannak, de azért mégsem úgy kezdtem el nézni a műsort, hogy zsigeri érzéseim vannak a főszereplővel kapcsolatban.

Persze az ember hajlamos nem szeretni a nagyon gazdag és nagyon sikeres pasikat, de be kell vallanom, Jákob Zoltán nekem kellemes csalódást jelentett. Ő nem az a rámenős, lehengerlő macsó, amilyen Árpa Attila vagy akár Noszály Sándor volt.

Nem értek egyet azokkal a kommentelőkkel, akik szerint, ha nem lenne pénze, Jákobot bottal sem piszkálnák a nők. Tapasztalatom szerint nagyon sok hölgynek – a kifejezetten dekoratívaknak is – imponál, ha egy férfi kedves és jó a humora, márpedig a körömmilliárdos az eddigi benyomásaim alapján ilyen.

Nyilván a pénz sem hátrány, de az sem mindegy, valaki hogy viseli a vagyont, erőlködés nélkül, stílusosan, vagy úgy, mint Győzike.

És persze azt se feledjük, hogy Jákob nulláról indulva építette fel magát, ami azt sugallja, hogy nem hülye.

Jákob vagyonának persze van jelentősége, nyilván nem taposnák egymást a feleségjelöltek egy matek-fizika tanárért vagy egy bolti eladóért. De semmi esetre sem a pénz az egyetlen pozitívum, amit elmondhatunk Jákobról. Egyszer kísérletképpen beépíthetnék a műsorba, hogy a Nagy Ő bevallja a lányoknak: tönkrement, mindenét elvesztette. Kíváncsi lennék, kik maradnának.

A műsorvezető ismét Lékai-Kiss Ramóna, aki immár a stabil műsorvezetők közé tartozik, lehet rá építeni, profin hozza, amit kell.

A versenyzők száma évről évre változik, idén 17 hölgy költözött be Jákob Zoli kastélyába, hogy megmérkőzzön a férfi kegyeiért. A műsor jelentős része azzal telt, hogy ők megérkeznek, bemutatkoznak.

A hölgyek igyekeztek már a belépőjükkel nagy hatást tenni a Nagy Őre, és nem azok döntöttek jól, akik luxusautón érkeztek, ebben a műsorban egy Ferrari nem számít különlegesnek.

Mindjárt a műsor elején megjelent az égen egy helikopter. A pilótaülésben egy hölgy ült, bár landolás után nem ő szállt ki.

Rögtön gondoltam is magamban, bármennyire dekoratív is az elsőként érkező Emőke, engem jobban érdekelne a pilóta.

Na persze hamar kiderült, hogy megérzéseim jók voltak, a pilóta is versenyző, a neve Zsuzsa. Azért egy helikoptert vezető csaj az nagyon vagány. Zolinál is erős plusz pontot jelentett.

Vicces momentum volt, hogy Emőke úgy köszöntötte Zsuzsit, mint aki ott látja először, pedig mint láttuk, egy helikopteren érkeztek.

Akadt jelentkező, aki az egész családot magával hozta, anyut, aput és a kislányát. Titkon vártam, hátha feltűnik a férj is, de ez szerencsére nem történt meg. Az apuka kissé régimódian Jákob Zolira bízta a lányát és előre áldását adta az esetleges frigyre.

A kislány is megkérte, hogy Zoli vigyázzon az anyukájára.

Nevezzetek öregnek és vaskalaposnak, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy bölcs döntés volt belevonni ebbe a gyereket.

Nem tudom, mennyit ért meg az egészből. Felfogta, hogy ennek a játéknak akár az is lehet a vége, hogy az aranyos, szakállas bácsi lesz az új apukája?

Igaz, a magyar Nagy Ő történetében még nem született igazi párkapcsolat a műsorból, de külföldön volt rá példa, szóval semmit sem lehet kizárni. Hozzáteszem, Zoli nagyszerűen megtalálta a hangot a kislánnyal, ami Bettinának nagyon imponált.

Egyébként közel sem Bettina volt a leganakronisztikusabb szereplő. A kétes címért versenyben van a 20 éves Nati, akit félmeztelen férfiak cipeltek be díszes hordágyon – és beszédmodoráról nekem valamiért folyamatosan Kiszel Tünde jut eszembe –, illetve Zoé, aki saját állítása szerint a Romanov család leszármazottja és társalkodónő, valamint londiner kíséretében érkezett.

Vivien kakukktojás abból a szempontból, hogy ő korábban már randizgatott Zolival, amit a csajok persze nem hittek el neki – pedig hát egy ilyen blöfföt roppant könnyű volna tesztelni, csak meg kell kérdezni Zolit. Ez azonban senkinek nem jutott eszébe.

A nyers, szókimondó cukrász, Edina szerepe egyértelmű, ő a balhéfaktor. Olyan személyiség, aki minden harmadik mondatával belegyalogol valakibe, mert kendőzetlen őszinteséggel kimondja, amit gondol, és mindig száz százalékban meg van győződve az igazáról.

Számomra az egyik legszimpatikusabb versenyző Csenge, aki busszal érkezett.

A Nagy Ő is értékelte a gesztust, úgy véli, Csengének nem a Ferrari kell, hanem tényleg az emberre kíváncsi.

A hölgyeket legjobban talán a menyasszonyi ruhában érkező, és – a többiekhez képest – idősebb Adél akasztotta ki, de Zolira sem tett jó benyomást ez a fajta rámenősség. Nekem a tatarozott arc sem jön be amúgy, de Zoli erről nem nyilatkozott.

Színfolt a nigériai-magyar-amerikai stewardess, Mariah Mama, aki igazi energiabomba, de kissé túl is tolja a pörgést. Amint kettesben maradtak, beült Zoli ölébe, éz első este végére eljutott oda, hogy szívesen szülne babát Zolinak.

Meglepő fordulat volt, amikor az egyik luxusautóból Rubint Réka szállt ki. Aztán némi lebegtetés után persze kiderült, hogy nem ment szét a Schorbert-házaspár, Réka egy barátnőjét hozta el Zolinak.

Érdekes még Virág szerepeltetése. Ő már Árpa Attila kegyeiért is versengett, ő volt az, aki tavaly bikiniben érkezett és Árpára bízta, hogy válasszon neki ruhát. Nem tűnik bonyolult léleknek. Jákob Zoli meg is jegyezte:

„Ha összejövök vele, remélem, jövőre már nem jön vissza.”

Rögtön az első adásban beindultak a cicaharcok, különösen Edina és Nati szeret beleszállni másokba, de senkit nem kell félteni. Legfeljebb szegény Zolit, akit néha szó szerint szétszednek ezek a nők. Mint megtudtuk, hamarosan két hölgynek távoznia is kell – bevallom, nekem nem okozna nehézséget szűkíteni a mezőnyt, feltéve, hogy a szerkesztők nem szólnak bele. Na persze, én már réges-rég megtaláltam a Nagy Őmet, úgyhogy ez nem az én problémám. De Zolin azt láttam, hogy a nagyon nyomulós hölgyek kevésbé jönnek be neki, és az sem hatja meg, ha adott esetben egy szereplő bugyi nélkül érkezik.

Van új elem is, a hazatérés kulcsa, amiről egyelőre nem árulták el, mi a szerepe. Azt sejtem, ez afféle védettséget jelent majd. A hölgyek közül volt, aki azt mondta, inkább nem szeretné megkapni, mert nem tudni, mivel jár. Erika mindenesetre örült neki, hogy Zoli neki adta.

Összességében szórakoztató volt az első epizód, bár a csajok civakodása közben azért voltak facepalm pillanatok. Jákob Zoltán nekem az eddigiek alapján kifejezetten szimpatikus, megkockáztatom, a legszimpatikusabb Nagy Ő, akit eddig láttam, Molnár Aniktó is beleértve. Hogy morális szempontból mennyire elfogadható egy ilyen műsor… Én úgy vagyok ezzel, hogy az életben is vannak emberek, akiknek nem értek egyet a döntéseivel, de a saját életével mindenki azt csinál, amit akar.

Ebbe az is beletartozik, hogy mindenkinek joga van csatornát váltani, ha valami nem tetszik.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk