KULT
A Rovatból

Gáspár Kata dilettáns nyomozó A renitensben, ami a második részre meglepően erős lett

"Valamit nem veszek észre" - mondja a renitens dilettáns detektívje, Renáta, és az ember összerezzen, annyira elcsépeltnek hat az egész. De aztán A renitens valahogy mégis összeszedi magát, és élvezhető krimivé válik.

Link másolása

Nincs könnyű helyzetben az, aki hazai fejlesztésű sorozattal próbál előrukkolni. Mert egyfelől van egy nagyon kicsi piac, ahol ennek megfelelően összehasonlíthatatlanul kisebb források állnak rendelkezésre, mint a külföldi, elsősorban amerikai sorozatok esetében.

Másfelől viszont igazságtalan módon mégis ezekkel a mi léptékeinkhez képest gigaprodukciókkal kell versenyre kelni, hiszen a néző nem belátásból választ esti szórakozást.

A tartalomgyártók a spórolás jegyében sokszor inkább licenszeket vásárolnak – tehát külföldön bevált sorozatokat ültetnek át magyar környezetbe. Persze ez semmire nem garancia, jó példa erre a siralmasan rossz Egy rém rendes család Budapesten. Mert hát egy sorozatnak hiába van jó sztorija és karakterei, ha az alkotók nem értik, mitől működik az, akkor megette a fene.

A renitens sem saját ötlet, hanem a 2021-es belga-francia HPI (Haut potentiel intellectuel) krimi honosítása, és az első rész után úgy éreztem, ez sem a sikerszériák számát fogja gyarapítani. Az első rész nekem kicsit olyan volt, mint amikor lelkes és tehetséges alkotók, akik sok amcsi krimit láttak már, gondolnak egyet, és megcsinálják a saját verziójukat: összeöntenek egy rakás krimis közhelyet, és remélik a legjobbakat.

A renitens alapsztorija szerint adott egy háromgyerekes, egyedülálló anyuka, Somos Renáta (Gáspár Kata), akit 160-os IQ-val áldott meg a sors, de mivel egy munkahelyén sem bírja két hónapnál tovább, kénytelen takarítónőként dolgozni. (Egy Menzás ismerősöm szerint amúgy ez csak a franciáknál van így, ott némileg eltérően mérik az IQ-t, nálunk ez 130-135 körül lenne.)

Egy éjszaka a rendőrőrsön takarít, amikor lever egy aktát. Kíváncsi természet lévén belenéz, és ahogy a bűnügyi mesékben lenni szokott, azonnal kiszúr valamit, ami a profiknak nem tűnt fel. A tippjei sorban bejönnek, végül a rendőrfőnök – Balsai Móni – felajánlja, hogy dolgozzon a rendőrségnek hivatalosan, mint szakértő. Renáta egy feltétellel megy bele: a jard segítsen neki megkeresni 15 éve nyomtalanul eltűnt párját, aki a nagylánya apukája.

Persze a profikat kiakasztja, hogy egy amatőrt ültetnek a nyakukba, pláne, hogy mindig igaza van. Különösen a Makranczi Zalán által alakított Dobler százados haragszik nagyon. Naná, hogy ő lesz Renáta társa, hogy jó sokat bosszanthassák egymást.

Ezerszer láttuk már ezeket a dinamikákat, amiket azonban meg lehetne tölteni érdekes tartalommal is, ez azonban a neves magyar szerzőgárdának – Huszár Péter vezető író társai Csala Norbert és Tasnádi István, valamint Kárpáti Anikó dramaturg – nem igazán sikerül.

A főszereplő Renáta renitensségét olyan banalitásokkal próbálják érzékeltetni, hogy rágót ragaszt a rendőrautóra (hát nagyon kemény, tényleg), táncol munka közben (amiről a Nekem 8 táncoló biztonsági őre jutott eszembe), és igazi seggfejként viselkedik. Belenyal a nyalókába, aztán visszacsomagolva a helyére teszi, az egyik rendőr asztalán álló játékfigurákat pajzán pózba rendezi, és mintegy mellesleg belekontárkodik a rendőrök munkájába.

Bosszantó hibák is becsúsztak.

Például Renáta szuper megfigyelő, mégis, a lányának sikerül a kocsiba csempésznie egy körömlakkot, amire a zseni anyuka csak abból jön rá, hogy a kasszánál magasabb a számla, mint amennyit ő előre kiszámolt. Hogy ilyen képességek mellett miként került a körömlakk a futószalagra és lett beütve anélkül, hogy kiszúrta volna, rejtély.

Amikor Dobler és kollégája, Czirják (Lengyel Benjámin) kikérdeznek egy tanút, Dobler egyedül beszélget a hölggyel (az azóta sajnos elhunyt Varga Veronika). Egyszer csak belép Czirják, és közli, hogy körülnézett, nem talált semmit. Ez ebben a formában a valóságban elképzelhetetlen. Márpedig részben pont az adja ezeknek a sorozatoknak a hitelességét, ha törekednek rá, hogy a képzeletbeli rendőrök úgy viselkedjenek és járjanak el, mint az igaziak. Lehetnek erősebbek, okosabbak, hatékonyabbak, mint a való életben, de hasonló szabályok mentén kell dolgozniuk – ha pedig eltérnek ezektől a szabályoktól, azt valamiképpen meg kell indokolni. Ugye ismerős, amikor a renitens, de zseniális zsarut lecseszik, mert megszegte a szabályokat? Na itt ez elmaradt.

A sutaságokat még a Sanyi bácsit alakító, nagyszerű Mikó István sem tudta feledtetni.

Talán az okozta a zavart, hogy nagyon sok háttérinformációt kellett belesűríteni az első részbe. Szerencse, hogy a második részt is megnéztem, mert így árnyalódott a véleményem. A második epizódra kicsit magára talált a sorozat: pörgős, izgalmas krimit láthattunk, ami ügyesen, finoman szőtte tovább a szereplők jellemfejlődését.

Gáspár Kata tüneményes a pimaszkodó dilettáns detektív szerepében. Makránczi Zalánnak voltak igazán jó pillanatai, Balsai Móni pont annyi amennyi kell, hogy legyen, Az epizódszereplők közül kiemelném Hartai Petrát, akire az Átrium Mephisto előadásában figyeltem fel először, illetve a második epizódból Tóth Augusztát, aki néhány percben is megmutatta, milyen nagyszerű színésznő.

Bármennyire is vegyes érzéseim voltak eleinte, a második epizód végére behúzott A renitens, és hiába is tagadnám, várom a harmadik részt.

Fotó: RTL

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: