KULT
A Rovatból

Ez Magyarország jövője? A rezsim kritika

Az HBO legújabb nagyköltségvetésű sorozata érdekes. Mondjuk a költségvetés valószínűleg a színészekre ment el, mert elég üres az egész. Nagy hasonlóságot érzek egy másik HBO tartalommal, csak ne legyen igazam.
B.M.; Fotók: / imdb.com - szmo.hu
2024. március 10.


Link másolása

Az az érzésem támadt, hogy A rezsim az Avenue 5 által hagyott űrt kívánja betölteni. Mindkét sorozatban van egy nagynevű főszereplő, az Avenue 5-ban Hugh Laurie volt, A rezsimben Kate Winslet.

A sorozatok remek szereplőgárdával, erős szarkazmussal nyúltak hozzá egy megszokott zsánerhez, ijesztőek a hasonlóságok.

Amit Armando Iannucci az Avenue 5 a sci-fi zsánerben csinált, ugyan azt próbálja elérni Will Tracy alkotó A rezsimmel. A probléma csak az, hogy a két sorozat minősége is nagyon hasonló, ami nem jó hír A rezsimnek.

Egyszerűen nem tudom abbahagyni a két sorozat összehasonlítgatását. Armando Iannucci a Sztálin halálával és az Alelnökkel már bizonyította, hogy ért a szatírához, majd hatalmasat bukott az Avenue 5-al. Will Tracy egyik írója volt a hihetetlenül jó John Oliver-show-nak, ami nem kevés humorral és iróniával dolgozik. Szintén dolgozott egy pár epizódján az Utódlásnak, ami az utóbbi idők egyik legjobb sorozata, és neki köszönhetjük a kiváló A menü forgatókönyvét is 2022-ből.

Csak remélni merem, hogy A rezsim nem jut az Avenue 5 sorsára, ergó nem lesz hatalmas zakó.

Pedig sajnos úgy fest, hogy a két széria hasonló sorsra jut. Valahogy nem érzem mit szeretnének elérni a sorozattal. Ez egy szatíra, amin nevetni lehet, csak nagyon rossz a humora, vagy egy dráma, aminek sokkolnia kellene a világot, hogy ilyen megtörténhet, de valójában teljesen érdektelen.

Kezdjük a történettel: főszereplőnk Herbert Zubak-ot (Matthias Schoenaerts) láthatjuk, ahogy viszik valahova egy autóval, valószínűleg akarata ellenére. Annyit tudunk Zubakról, hogy katonai ruhában van és elkábították valamivel. Majd szépen lassan megkapjuk az összes expozíciót a mellékszereplőktől. Zubak irányítása alatt egy bányalázadás során, több ember meghalt az ő hibájából. Meg is kapja a mészáros becenevet a többi karaktertől.

Láthatjuk, hogy a helyszín egy kemény diktatúra által elnyomott ország, ahol a kancellár ural mindent, aki nem más, mint Elena Vernham (Kate Winslet).

Tájékoztatják főszereplőnket, hogy új feladata lesz: Elena erősen hipochonder és édesapja egy tüdőbetegségben halt meg, amitől retteg. Ezért kísérnie kell mindenhova a kancellárt és mérni kell folyamatosan a páratartalmat egy géppel, nehogy penészes legyen a levegő, amit az diktátor beszív. Nem tudjuk miért pont az erőszakosságáról hírhedt Zubak-ot választotta Elena, de az biztos, hogy több konfliktus is lesz közöttük, hiszen a nő teljes irányítása alatt tart egy egész országot és csak igaza lehet.

Nem értem miért van szükség erre a sorozatra. A színészek nagyon ügyesek, Kate Winslet mindenben nagyon jó, a többi szereplő is erős. Matthias Schoenaerts-et a Rozsda és csont, illetve a Bikanyak óta szeretem. Aki még csatlakozik ehhez a neves társasághoz, a mindig zseniális Andrea Riseborough, akit sokan a Nick Cage nevével fémjelzett Mandy-ből ismernek, illetve Guillaume Gallienne, aki a „first husband” szerepében brillírozik. Hugh Grant is feltűnik a szériában, de az első részben vele még nem találkozhattunk.

De attól, hogy jók a színészek, szép a képi világ és látványos a díszlet, egyéb pozitívumot az első rész alapján nem tudok elmondani A rezsimről.

Ezt a történetet már sokszor láttuk, a való életben egy ilyen diktatúra sokkal kegyetlenebb, nem életszerű, szatírának pedig nem eléggé vicces. Mindezt úgy mondom, hogy a helyszín egy meg nem nevezett Közép-európai ország, ami akár a jövőbeni Magyarország is lehetne. Bár egy igazi diktatúrában szerintem sokkal kegyetlenebb és sötétebb dolgok történnek, mint ahogy ezt ez a sorozat bemutatta eddig.

Egyelőre nem tudom ajánlani A rezsimet, még Kate Winslet és a teljes szereplőgárda brillírozása mellett sem. A történet eddig üres, nem tudja eldönteni mi akar lenni. Nevetni vagy sírni kellene rajta?

Mintha az alkotók sem gondolték volna át mi a kitűzött cél. Van esély rá, hogy két szék közül simán a padlóra esik A rezsim, pont úgy, ahogy azt az Avenue 5 tette.

Azért megnézek még egy pár epizódot, hogy beigazolódik-e a jóslatom. Kár érte, kiváló ügynök lehetne. A rezsim első epizódja megtekinthető az HBO Max streamingszolgáltató kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: